BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

• szokatlan párbeszéd •

Második könyv

Neale Donald Walsch

199720002005

www.universe-people.com

BUDAPEST, 2000 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Neale Donald Walsch / Conversations with God An Uncommon Dialogue - Book 2

Ajánlom könyvemet a következőknek:SamanthaTara-JenelleNicholasTravisKarusTristanDevonDustinDylanTöbb ajándékot kaptam tőletek,mint amennyit valaha is adtam nektek.Nem voltam az az apa, aki szerettem volna lenni.De várjatok: még semmi nem ért véget !Folyik a munka.

BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL 2 www.universe-people.com2

(*)

Köszönetnyilvánítás

A köszönetnyilvánítások élére mindig odakívánkozik Az, Ami Minden és mindendolgok Forrása, beleértve ezt a könyvet is. Van aki Istennek hívja, ahogy énmagam is, de nem számít, hogy minek nevezzük. A Forrás mindig volt, van, ésmindig is lesz. Mindörökkön örökké.Másodsorban szeretném megköszönni, hogy olyan csodálatos szüleim voltak,akiken át megkaptam az Istentől fakadó életet, és életem legfontosabb emlékeiáramlottak felém. Anyám és apám együtt nagyszerű csapatot alkottak. Ezzel nemminden külső szemlélő értene egyet, de ők ketten nagyon világosan látták.„Átok"-nak és „Méreg"-nek nevezték egymást. Anya azt mondta, apa kész átok,és apa azt mondta, anya méreg, amelynek nem tud ellenállni. Anyám, Anne nagyszerű ember volt; végtelenül együttérző, mélyen megértő asszony, kifogyhatatlan türelemmel és csöndes bölcsességgel. Oly erős volt Istenbe vetett hite, hogy halála előtt a fiatal pap, aki a római katolikus egyház szertartása szerint feladta neki az utolsó kenetet (és szemmel láthatóanidegeskedett), csodálattól remegve jött hozzám anyám halálos ágyától. „ÉdesIstenem - suttogta - Ő vigasztalt engem !“Csöppet sem lepett meg. Apám, Alex a kedves fickók vajmi kevés tulajdonságával büszkélkedhetett. Hevesvolt és goromba, megbotránkoztatóan nyers, és mondják, hogy gyakrankegyetlenkedett, különösen anyámmal. Nem áll szándékomban ítélkezni fölötteemiatt (vagy bármi egyéb miatt); anyám sem tette, sőt, még utolsó szavaival isdicsérte, és nem tudom elképzelni, miként szolgálna a javamra, ha figyelmenkívül hagynám anyám intelmét, miszerint vannak dolgok, amiken túl kell tennünk magunkat. Apámnak azonban számtalan jó tulajdonsága is volt. Rendületlenül hitt az emberilélek megfékezhetetlenségében, és világosan látta, hogy a körülményeket nemlehet panaszkodással megváltoztatni, csak ha az ember kezébe veszi az irányítást. Arra tanított, hogy bármit megtehetek, amit a fejembe veszek. Bízvást támaszkodhatott rá a felesége és a családja, és támaszkodott is a legvégsőkig.Mindig kiállt az álláspontja mellett, sosem változtatta véleményét aszerint,merről fúj a szél. Soha nem törődött bele a nemleges válaszokba egy olyan világrészéről, amely mindenkit maga alá akar gyűrni. A legválságosabb helyzetekbenis azt ismételgette: „ugyan, semmi az egész". Magam is ehhez a mantrához folyamodtam, valahányszor rossz irányt vett az életem. Mindig bevált.Csöppet sem lepett meg.Kettőjüktől kaptam bátorítást és ösztönzést ahhoz, hogy mindentől függetlenülbízzak önmagamban, és feltétel nélkül szeressek mindenkit.Előző könyvemben köszönetemet fejeztem ki családom más tagjainak ésbarátaimnak, akik nagyban hozzájárultak életem alakulásához, és teszik ezt minda mai napig.

BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL 2 www.universe-people.com3