Sok \u00e9vvel ezel\u0151tt, huszonhat \u00e9vesen, villamoson d\u00f6c\u00f6gtem \u00d3bud\u00e1n. Egy gy\u00e1rba mentem
el\u0151ad\u00e1st tartani, mert akkoriban lelkesen terjesztettem az ismereteket, \u00e9s minden
szerepl\u00e9st \u00e9lveztem. Nagyon j\u00f3ban voltam magammal, a vil\u00e1ggal, az\u00f3ta is alig meg\u00e9lt
biztons\u00e1g terpeszkedett bennem, mintha felt\u00f6lt\u00f6ttek volna valami kellemesen cir\u00f3gat\u00f3
g\u00e1zzal. A kocsiban alig l\u00e9zengtek, d\u00e9lfel\u00e9 j\u00e1rt, napos t\u00e9lid\u0151n. Kiny\u00fajtottam a l\u00e1bamat,
h\u00e1trad\u0151ltem az \u00fcl\u00e9sen, \u00e9s azt akartam j\u00e1tszani, hogy a szememmel ugr\u00e1ltatom a
t\u00e1rgyakat. Ismered? Az ember mereven n\u00e9z egy t\u00e1rgyat f\u00e9l szemmel, azut\u00e1n v\u00e1lt: a
m\u00e1sik szem\u00e9t nyitja ki, emezt behunyja. A t\u00e1rgy od\u00e9bbugrik. A vezet\u0151 sapk\u00e1s feje volt a
c\u00e9l. A jobb szememmel kezdtem. Azut\u00e1n j\u00f6tt a bal...A szem\u00fcvegem bep\u00e1r\u00e1sodott,
halv\u00e1ny gy\u00f6ngysz\u00edn\u0171 hom\u00e1lyon \u00e1t l\u00e1ttam. Megt\u00f6r\u00f6ltem a szem\u00fcvegem. Jobb szem - ok\u00e9.
Bal szem - p\u00e1ra. A kocsi kanyarodott, a s\u00ednek csikorogtak. Jobb szem - ok\u00e9. Bal szem -
p\u00e1ra. Meg\u00e1ll\u00f3. Egy fiatal l\u00e1ny n\u00e9z. Jobb szem - n\u00e9zz\u00fck egym\u00e1st. Bal szem - k\u00f6d
gomolyog csod\u00e1lkoz\u00f3 arca el\u0151tt. Mint a h\u00fclye kacsingatok r\u00e1 az ablak m\u00f6g\u00fcl.
Tov\u00e1bbmegy\u00fcnk. Jobb szem - ok\u00e9. Bal szem - p\u00e1ra. \u00c9s m\u00e9g sz\u00e1zszor \u00e9s k\u00e9s\u0151bb
sz\u00e1zezerszer, k\u00e9nyszeresen h\u00f3napokon \u00e1t. Jobb szem - ok\u00e9. Bal szem - k\u00f6d, k\u00f6d,
k\u00f6d\u00f6k... Hatalmas lass\u00fa dobban\u00e1sokkal vert a sz\u00edvem, az eg\u00e9sz testem beleremegett
ebbe a sz\u00edvver\u00e9sbe. A h\u00f3naljam al\u00f3l viszket\u0151 verejt\u00e9k sziv\u00e1rgott. \u00cdgy kezd\u0151d\u00f6tt... \u00cdgy
kezd\u0151d\u00f6tt, hogy lassan-lassan els\u00f6t\u00e9tedett k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a vil\u00e1g. (A m\u00e1sik szemem sem
maradt ok\u00e9.) R\u00e1k\u00e9nyszer\u00fcltem teh\u00e1t - vagy megadatott! - hogy, h\u00e1rom \u00e9vig a vakok
birodalm\u00e1ban \u00e9lhessek, azaz jobbad\u00e1ra \u00f6nmagamban, m\u00e9g pontosabban magamba
h\u00faz\u00f3dva, vagy tudja Isten... tal\u00e1n a vil\u00e1g h\u00faz\u00f3dott vissza t\u0151lem, ezek nagyon bonyolult
dolgok. A vil\u00e1g persze volt valahol, eg\u00e9sz prec\u00edzen a k\u00f6zelemben volt, hangokkal,
kem\u00e9nys\u00e9gekkel, l\u00e1gys\u00e1gokkal \u00e9s sz\u00f6gletekkel \u00fczente jelenl\u00e9t\u00e9t, \u00e9s m\u00e9gis valahogy
k\u00edv\u00fclre ker\u00fcltem, hogy addig soha meg nem \u00e9lt kem\u00e9nys\u00e9ggel tapasztaljam meg...mit is?
Az \u00c9n \u00e9s Nem \u00c9n k\u00f6z\u00f6tt fesz\u00fcl\u0151 l\u00e1thatatlan v\u00e1laszfalat? Mi\u00e9rt mondom ezt ilyen
tudom\u00e1nyosan gy\u00e1va szem\u00e9lytelens\u00e9ggel? Az igazat megvallva m\u00e9g ma is
szem\u00e9rmetlennek \u00e9rzem, hogy err\u0151l valljak. Nemcsak intimit\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3, hanem a
sz\u00e9gyenr\u0151l is. A tehetetlens\u00e9g sz\u00e9gyenr\u0151l is, a test v\u00e1ratlan \u00e9s alattomos l\u00e1zad\u00e1s\u00e1val
szemben. Elromlott egy optikai szerkezet, \u00e9s \u00e9n ott kuksoltam m\u00f6g\u00f6tte tehetetlen\u00fcl.
Soha ilyen m\u00e9lyen bel\u00e9m \u00e9g\u0151 biztons\u00e1ggal nem \u00e9reztem, hogy \u00c9n \u00e9s a Testem: kett\u0151.
Tal\u00e1n ez az \u00f6ntudat, az \u00f6nkonstat\u00e1l\u00e1s legnagyobb \u00e1tka \u00e9s terhe, ami nem s\u00fajt egy
szabad \u00e1llamot, aki nem \u00e9bred r\u00e1 erre a k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151 szimbi\u00f3zisra, a L\u00e9ny \u00e9s L\u00e9tez\u00e9s
v\u00e9gleges egym\u00e1sba gabalyodotts\u00e1g\u00e1ra, erre a legval\u00f3dibb \u00e9s legv\u00e9gs\u0151bb spir\u00e1lra. Sz\u00f3val
a sz\u00e9gyen... Ap\u00e1mn\u00e1l l\u00e1ttam megrend\u00fclve, mikor egy reggelen minden el\u0151zetes \u00fczenet
\u00e9s figyelmeztet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl - mert ilyen komisz az anyag - megb\u00e9nult a bal l\u00e1ba.
Felh\u00e1borodottan er\u0151lk\u00f6d\u00f6tt, kiv\u00f6r\u00f6s\u00f6dve \u00e9s \u00e9rtetlen\u00fcl, d\u00fch\u00f6sen z\u00e1porozta a parancsokat,
fenyegette, terroriz\u00e1lni akarta a l\u00e1b\u00e1t... aki most \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00edtani akarta mag\u00e1t, \u00e9s pimasz
k\u00f6z\u00f6nnyel nem engedelmeskedett. Azut\u00e1n m\u00e1r csak restelkedett. A l\u00e1b? Ap\u00e1m? Azt
hiszem v\u00e9g\u00fcl is mindketten, \u00e9s el is tudn\u00e1m mes\u00e9lni, hogyan sz\u00e9gyenkezik egy
\u00f6ndug\u00e1j\u00e1ba d\u0151lt l\u00e1b, de most nem err\u0151l van sz\u00f3... Hanem arr\u00f3l, hogy \u00fagy l\u00e1tszik m\u00e9gis
k\u00e9tfajta ember \u00e9l a f\u00f6ld\u00f6n, a testi - szabad-e ma m\u00e9g le\u00edrni ilyen g\u00e1rdonyig\u00e9z\u00e1s
banalit\u00e1st? - \u00e9s a szellemi ember, \u00e9s a "m\u00e1sfajta rajhoz" tartoz\u00e1s kegyetlen\u00fcl leleplez\u0151dik
\u00e9ppen akkor, amikor a szimbi\u00f3zis sz\u00e9tpattan: a betegs\u00e9gben \u00e9s meghal\u00e1sban. A testi
ember b\u00fcszke a betegs\u00e9g\u00e9re, esem\u00e9nynek \u00e9rzi, kit\u00fcntetett \u00e1llapotnak, ami rendk\u00edv\u00fcli
fontoss\u00e1got ad szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek. R\u00e9szletesen mes\u00e9li a nagy t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s epiz\u00f3djait,
panaszkodva dicsekszik... A szellemi ember megal\u00e1zottan hallgat... elmondhatatlanul
sz\u00e9gyelli mag\u00e1t. "Seg\u00edts \u00e1t anya t\u00fcrelemmel Elpusztul\u00e1som sz\u00e9gyen\u00e9n!" \u00cdrja Illy\u00e9s Gyula.
\u00c9n nem vagyok k\u00f6lt\u0151. \u00c9s m\u00e9gis csak a vers mondhatta el a magam \u00e9s a halhatatlan
istenek sz\u00e1m\u00e1ra, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik velem: "Alkonyba olvad\u00f3 k\u00f6rvonalak, Minden\u00fctt
gy\u00f6ngysz\u00edn\u0171 p\u00e1ra szit\u00e1l... Messze m\u00f6g\u00f6tte angyalalak, Amint a hom\u00e1lyba lassan lesz\u00e1ll."
Lassan lesz\u00e1lltam teh\u00e1t \u00e9n is a hom\u00e1lyba, az angyalommal egy\u00fctt. S mik\u00f6zben olyan
sz\u00edvesen elmondan\u00e1m ennek az alvil\u00e1gi utaz\u00e1snak a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t - napok \u00f3ta n\u00e9zem a
pap\u00edrt, t\u00e1togok, mint az \u00e9nekes, aki hirtelen elvesztette a hangj\u00e1t. A szem\u00e9rem...\u00c9s m\u00e9g
valami: r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy ennek az utaz\u00e1snak nincsenek sztorijai, sem anekdot\u00e1i.

Uristen, lehets\u00e9ges, hogy az\u00e9rt nem tudom k\u00e9pp\u00e9 form\u00e1lni ekkori t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seimet, mert
nem voltak k\u00e9peim? Ez a kr\u00f3nika csonka marad. Mert mir\u0151l tudn\u00e9k besz\u00e9lni? Arr\u00f3l, hogy
a j\u00e1t\u00e9k mentette meg a lelkemet. L\u00e1ttam a betegt\u00e1rsaim - \u00fatit\u00e1rsaim - lelk\u00e9nek lass\u00fa
eltorzul\u00e1s\u00e1t, keser\u0171s\u00e9g\u00fcket, gyanakv\u00e1sukat, gy\u0171l\u00f6let\u00fcket a l\u00e1t\u00f3k ir\u00e1nt. Tal\u00e1lkoz\u00e1sok a
szem\u00e9szeti rendel\u0151k siv\u00e1r v\u00e1r\u00f3folyos\u00f3in, k\u00f3rtermekben, m\u0171t\u00e9ti el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151kben... A
paranoi\u00e1t\u00f3l ments meg uram minket! \u00c9n elmer\u00fcltem egy m\u00edtoszban. Kalandomat
Gilgames \u00e9lte meg alvil\u00e1gi v\u00e1ndorl\u00e1sakor, \u00e9s \u00e9n h\u0171s\u00e9gesen ut\u00e1naindultam a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g
birodalm\u00e1ba, \u00e9letem nagy kalandj\u00e1ra a v\u00e9gtelen\u00fcl hossz\u00fa barlangvil\u00e1g \u00e9jszak\u00e1j\u00e1ba,
melynek v\u00e9g\u00e9n csak a rem\u00e9ny sejtette, hogy az angyalom v\u00e9g\u00fcl is kivezet a f\u00e9nyre.
Barlangvil\u00e1g? Utaz\u00e1s \u00f6nmagam \u00e9jszak\u00e1j\u00e1ba. Ezt j\u00e1tszottam. Arr\u00f3l, hogyan sz\u00f6v\u0151d\u00f6tt
m\u00e1moros sz\u00f6vets\u00e9g az agyk\u00e9rgemmel, aki m\u00e9g l\u00e1tni v\u00e9lt, mikor m\u00e1r nem l\u00e1ttam, aki
elsuhan\u00f3 s\u00e1rga foltokb\u00f3l m\u00e9g makacsul, \u00fajra meg \u00fajra \u00f6sszerakta sz\u00e1momra a villamost.
Arr\u00f3l, hogy \u00e9letem legnagyobb aj\u00e1nd\u00e9ka az \u00fajral\u00e1t\u00e1s ext\u00e1zisa, ami az\u00f3ta is fel-fellobban
bennem: tudod-e milyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 egy polc? Egy l\u00e1mpa? Az, hogy r\u00f3zsasz\u00edn? Arr\u00f3l a
biztos tud\u00e1sr\u00f3l, hogy vakon is lehet sok \u00f6r\u00f6met \u00e9lni - \u00e9s m\u00e9gis...Azt mondtam \u00f6reg
bar\u00e1tn\u0151mnek, mikor megl\u00e1togatott: - M\u00e9gis, ha nem siker\u00fclne a m\u0171t\u00e9t, meg kell \u00f6ln\u00f6m
magamat. Mert nem megyek el a vakok k\u00f6z\u00e9 \u00e9lni, mert ott t\u00f6nkremegy a lelkem. \u00c9n
senkit sem szeretek annyira, hogy j\u00f3 sz\u00edvvel v\u00e9glegesen el tudn\u00e1m fogadni t\u0151le azt a
kiszolg\u00e1l\u00e1st, amire sz\u00fcks\u00e9gem van. \u00c9lethosszan... A fogalmaz\u00e1s pontos. Volt, aki
annnyira szeretett engem, hogy nem \u00e9rezte volna elviselhetetlen tehernek a velem
marad\u00e1st. \u00c9n nem szerettem senkit annyira... Ezt is akkor tanultam meg. Arr\u00f3l, hogy \u00faj
f\u00e9lelmek keltek \u00e9letre: f\u00e9lelem a kem\u00e9nyt\u0151l, a sz\u00f6gletest\u0151l, ami bel\u00e9m d\u00f6f, f\u00e9lelem a
rendetlens\u00e9gt\u0151l, mert hova hamuzzak, ha nincs a hely\u00e9n a hamut\u00e1l? F\u00e9lelem a r\u00e1ntott
h\u00fast\u00f3l, amit nem tudok \u00f6sszev\u00e1gni a t\u00e1ny\u00e9romon, \u00f3, a j\u00f3 levesk\u00e9kkel nincs ilyen
probl\u00e9ma! F\u00e9lelem a szerelemt\u0151l. Igen, f\u00e9lelem egy szerelemt\u0151l, ami akkor \u00f6nt\u00f6tte el az
\u00e9letemet, \u00e9s \u00e9n nem l\u00e1ttam \u0151t... Arr\u00f3l, hogy a l\u00e1t\u00e1s f\u00e1jdalom. Akkor \u00e9ltem meg \u00e9letem
eddigi legnagyobb f\u00e1jdalm\u00e1t, amikor a m\u0171t\u00e9t ut\u00e1n el\u0151sz\u0151r csapott szemembe a f\u00e9ny. Az
ingerl\u00e9st\u0151l elszokott idegh\u00e1rtya fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt. Az\u00f3ta hiszek a sz\u00fclet\u00e9s traum\u00e1j\u00e1ban, mert
tudom, hogy az anyam\u00e9h \u00e9jszak\u00e1j\u00e1b\u00f3l a f\u00e9nyre sz\u00fcletni f\u00e1j, rettenetesen f\u00e1j. Tal\u00e1n a
szellem \u00e9jszak\u00e1j\u00e1b\u00f3l is... Arr\u00f3l, hogy v\u00e9glegesen megtudtam: ember vagyok, az emberi
k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g tagja. Mert a legnagyobb hi\u00e1ny, a legelviselhetetlenebb megfosztotts\u00e1g
m\u00e9giscsak az volt, hogy \u00e9veken \u00e1t nem l\u00e1ttam emberi arcot. Ez volt az igazi mag\u00e1ny, \u00e9s
annyira gy\u00f6t\u00f6rt, hogy nem is vettem \u00e9szre. Nem mertem \u00e9szrevenni. De amikor
oper\u00e1ltak, t\u00f6rt\u00e9nt valami. Seb\u00e9sz bar\u00e1tom szinte a mellemen fek\u00fcdt, \u00fagy dolgozott.
Egyszercsak azt mondta: - Most f\u00e1jdalmat fogsz \u00e9rezni! Kicsit cs\u00edp\u0151s k\u00edn. Azt\u00e1n mintha
sz\u00e9thasadna a templom k\u00e1rpitja: felszikr\u00e1z\u00f3 f\u00e1jdalom \u00e9s k\u00f6zvetlen k\u00f6zelr\u0151l r\u00e1m n\u00e9z egy
arc. Egy emberi arc, amit h\u00e1rom \u00e9ve nem l\u00e1ttam. Nincs az a szerelmi ext\u00e1zis \u00e9s \u00fcdv\u00f6z\u00fclt
boldogs\u00e1g, ami utol\u00e9rn\u00e9 ezt a pillanatot. - Mit l\u00e1tsz? Megrend\u00fclten \u00e9s befel\u00e9 s\u00edrva,
cs\u00f6ndesen v\u00e1laszoltam: - T\u00e9ged.

Weimarba \u00e9s Buchenwaldba csak ketten utaztunk magyarok. A l\u00e1rm\u00e1s amerikai csoport,
egy t\u0171n\u0151d\u0151en cs\u00f6ndes jap\u00e1n csoport \u00e9s n\u00e9gy mosolyg\u00f3 \u00f6reg hollandus. Nagydarab
mack\u00f3s, sz\u0151ke f\u00e9rfiak. Azt\u00e1n ott volt a sof\u0151r, meg egy sz\u00far\u00f3san \u00f6szt\u00f6v\u00e9r \u00e9s kortalan
tolm\u00e1csn\u0151, hat\u00e1rtalan buzgalommal \u00e9s rossz angol kiejt\u00e9ssel felv\u00e9rtezve, \u00c9rsek Gabi meg
\u00e9n. Nek\u00fcnk k\u00fcl\u00f6n \u00f6sszj\u00e1t\u00e9kunk volt: \u00e9n angolr\u00f3l, Gabi n\u00e9metr\u0151l ford\u00edtott magyarra. Mert
Weimarba \u00e9s Buchenwaldba csak ketten utaztunk magyarok. - El\u0151sz\u00f6r Goethe, azt\u00e1n az
SS - mondtam Gabinak. - Figyelje, ez a s\u0171r\u00edtett eur\u00f3pai t\u00f6rt\u00e9nelem. B\u00e1r ha \u00e9n utaz\u00e1si
iroda voln\u00e9k, megford\u00edtan\u00e1m a sorrendet. Valahogy jobb lenne az ut\u00f3hat\u00e1s, nem? Gabi
csak vigyorgott. \u0150 mosolynak hiszi, de vigyorog. \u00cdgy t\u00e1rsalog. Mert besz\u00e9lni nem nagyon
szeret. Illetve nagyon nem szeret besz\u00e9lni, vagy hogy is van ez? \u00c9n meg\u00e1ll\u00edthatatlanul
sokat pof\u00e1zok, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, hogy k\u00f6zben r\u00e1j\u00f6jjek arra, hogy voltak\u00e9ppen mit is
gondolok arr\u00f3l, amir\u0151l besz\u00e9lek. Sokszor \u00fagy \u00e9rzem, hogy a szavaim \u00fagy kopognak Gabi
lelk\u00e9nek p\u00e1nc\u00e9lzat\u00e1n, mint az es\u0151cseppek egy tank tetej\u00e9n. A tank m\u00e9ly\u00e9n \u00fcld\u00f6g\u00e9l Gabi,
\u00e9s hallgatja a k\u00fclvil\u00e1g \u00fczenet\u00e9t. Gabi lelki tankj\u00e1nak k\u00fcl\u00f6nben van \u00e1gy\u00faja, de nincs

l\u0151szere, vannak kerekei, de nincsenek herny\u00f3talpai. B\u00e9k\u00e9s tank, jobban mondva ma m\u00e1r
b\u00e9k\u00e9s tank, de m\u00e9gis a h\u00e1bor\u00faban kov\u00e1csolt\u00e1k. De akkor is... Sz\u00f3val elindultunk
l\u00e1togat\u00f3ba, el\u0151sz\u00f6r Goeth\u00e9hez, azut\u00e1n az SS-hez. - Nem \u00e1rtana, ha ma az \u00e1tlagosn\u00e1l
t\u00f6bbsz\u00f6r sz\u00f3ba \u00e1lln\u00e1l velem - mondtam m\u00e9g Gabinak - mert eg\u00e9sz nap \u00faton lesz\u00fcnk, \u00e9s
kurva unalmas az amcsik lefetyel\u00e9s\u00e9t hallgatni. K\u00f6nyvet meg nem hoztam, egy \u00e1rva
\u00fajs\u00e1gom sincs. Legal\u00e1bb egy kicsit \u00e9rezd magad felel\u0151s\u00e9nek a k\u00f6z\u00e9rzetem\u00e9rt. Gabi
vigyorgott. D\u00fchbe j\u00f6ttem. "Hazafel\u00e9 sz\u00e1lljatok gondolatok \u00d6lelkezz\u00e9l sz\u00edvem \u00e9s a tenger,
aki folyton csak vigyorog, az szerintem buta ember!" - id\u00e9ztem neki Majakovszkijt. Akkor
m\u00e1r elhagytuk Lipcs\u00e9t. A tolm\u00e1csn\u0151 rend\u00edthetetlen\u00fcl ford\u00edtotta nek\u00fcnk a t\u00e1jat. - Modern
lak\u00f3telep - mondta - \u00e9s ott volt egy modern lak\u00f3telep. - Napraforg\u00f3mez\u0151k - mondta - \u00e9s
napraforg\u00f3mez\u0151k mellett suhantunk el. - J\u00e9n\u00e1ban vagyunk - mondta - \u00e9s J\u00e9n\u00e1ban
voltunk. K\u00e1v\u00e9iv\u00e1s, pisil\u00e9s. De valami egyre jobban viszketett bennem, ahogy
tov\u00e1bbindultunk. Kis f\u00e1j\u00f3, viszket\u0151 nyugtalans\u00e1g, mint miel\u0151tt bementem \u00e9retts\u00e9gizni.
Kib\u00e1multam az ablakon, de titokban Gabi profilj\u00e1t is n\u00e9ztem. H\u00e1trat\u00e1masztotta a fej\u00e9t, a
szeme csukva volt. Az arca olyan kem\u00e9ny volt, mint egy r\u00f3mai f\u00e9ldomborm\u0171 egy
k\u0151szarkof\u00e1gon. Seb\u00e9sz. Arr\u00f3l volt h\u00edres, hogy amikor Erzsi meghalt az intenz\u00edv oszt\u00e1lyon,
felkelt az \u00e1gya mell\u0151l, ahol k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l napig \u00fclt, \u00e9s n\u00e9zte a feles\u00e9g\u00e9nek eszm\u00e9letlens\u00e9gbe
simult arc\u00e1t, azt\u00e1n elment az uszod\u00e1ba. N\u00e9gyezer m\u00e9tert \u00faszott. \u00dcltem a startk\u00f6v\u00f6n \u00e9s
n\u00e9ztem, ahogy \u00faszik. \u00c1t akarta \u00faszni az \u00d3perenci\u00e1s-tengert, de nem \u00e9rt partot. \u00cdgy h\u00e1t
vissza kellett fordulnia. Azt\u00e1n vacsor\u00e1zni ment\u00fcnk. A vend\u00e9gl\u0151ig \u00e9n vezettem. Erzsir\u0151l
sohasem besz\u00e9lt\u00fcnk. \u0151r\u00f3la sem besz\u00e9lt\u00fcnk soha. Tulajdonk\u00e9ppen soha semmir\u0151l nem
besz\u00e9lgett\u00fcnk, ami l\u00e9nyeges. Tulajdonk\u00e9ppen mindig csak arr\u00f3l hallgattunk, ami
l\u00e9nyeges. Arr\u00f3l, ami a szavak alatt van. Ez\u00e9rt vagyunk bar\u00e1tok. - Nem \u00e1rtana, ha ma az
\u00e1tlagosn\u00e1l t\u00f6bbsz\u00f6r sz\u00f3ba \u00e1lln\u00e1l velem - mondtam neki m\u00e9g egyszer. N\u00e9metorsz\u00e1gban
foltosak a mez\u0151k. A f\u0171 fak\u00f3z\u00f6ld \u00e9s a napf\u00e9ny feh\u00e9res meg az \u00e1rny\u00e9k s\u00f6t\u00e9tl\u0151 foltjai
rohantak mellett\u00fcnk. N\u00e9metorsz\u00e1gban azon a reggelen foltosak voltak a mez\u0151k, mert a
felh\u0151k sz\u00e9tszakadoztak. - N\u00e9zd csak - mondtam Gabinak -, \u00e9n l\u00e1tv\u00e1nyosan bebizony\u00edtom
neked, hogy z\u00fcll\u00f6tt el egy kult\u00fara f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zad alatt. Gondolj a Dreyfus-perre! Eg\u00e9sz
Eur\u00f3pa l\u00e1zas izgalomban h\u00f6rg\u00f6tt, mert egy francia zsid\u00f3 tisztet igazs\u00e1gtalanul sz\u00e1m\u0171ztek
az \u00d6rd\u00f6g-szigetre. Ennyit sz\u00e1m\u00edtott m\u00e9g akkor az igazs\u00e1g \u00e9s egyetlen ember sorsa. De
az\u00f3ta is. Mi meg most \u00e9pp Buchenwald fel\u00e9 furik\u00e1zunk. De az\u00f3ta is... P\u00e1r ezer ember
pusztul\u00e1sa, egyik-m\u00e1sik minizsarnok \u0151rj\u00f6ng\u00e9se, terrorista mutatv\u00e1nyok, mindez csak
mell\u00e9kes r\u00e1di\u00f3h\u00edr reggeliz\u00e9s k\u00f6zben. M\u00e9g a dzsem sem csurog le a vajas zseml\u00e9nkr\u0151l. -
N\u00e9zd csak - mondtam Gabinak -, be kell l\u00e1tnunk, hogy Hitler elvesztette a h\u00e1bor\u00fat, de a
lelkekben gy\u0151z\u00f6tt. A mi lelk\u00fcnkben is... A vil\u00e1g pedig tele lett kisebb-nagyobb Hitlerekkel.
A t\u00e9boly fontos politikai t\u00e9nyez\u0151, sz\u00e1molni kell vele. - A f\u00e9ldomborm\u0171 fel\u00e9mfordult. Nem
volt szeme. A szeme hely\u00e9n s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g volt. \u00c9s vigyorgott, az istenit neki! Egy pillanatra
r\u00e1mj\u00f6tt a fr\u00e1sz. Tulajdonk\u00e9ppen ritk\u00e1n f\u00e9lek, m\u00e9g legink\u00e1bb a nagy vizekt\u0151l s\u00f6t\u00e9tben. Ha
\u00e9jszaka be\u00fasztam a tengerbe, vagy ak\u00e1r csak a Balatonba, el\u0151bb-ut\u00f3bb mindig r\u00e1mt\u00f6rt
egy ny\u00fcsz\u00edt\u0151 szorong\u00e1s, valami kozmikus fenyeget\u00e9s, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten evick\u00e9ltem
kifel\u00e9. Egy ilyen \u00e9jszak\u00e1n, ahogy zih\u00e1lva partot \u00e9rtem, ott \u00e1llt egy n\u0151. Ismertem a
szomsz\u00e9d nyaral\u00f3b\u00f3l. Mozdulatlanul v\u00e1rt, \u00e9s amikor odamentem hozz\u00e1, lass\u00fa, szinte
kultikus mozdulatokkal sz\u00e9tnyitotta a f\u00fcrd\u0151k\u00f6peny\u00e9t, \u00e9s lecs\u00fasztatta a f\u00f6ldre. A dereng\u0151
csillagf\u00e9nyben l\u00e1ttam, hogy meztelen. - R\u00f6videsen Weimarba \u00e9rkez\u00fcnk - dalolta a
tolm\u00e1csn\u0151. - R\u00f6videsen Weimarba \u00e9rkez\u00fcnk - mondtam gyorsan Gabinak \u00e9s kin\u00e9ztem az
ablakon. Azon a reggelen N\u00e9metorsz\u00e9gban foltosak a mez\u0151k. Goeth\u00e9r\u0151l nem tudok \u00edrni.
Schillerr\u0151l sem. Goeth\u00e9t\u0151l k\u00fcl\u00f6nben is d\u00fchrohamot kapok, hal\u00e1lra ideges\u00edt, \u00f6ntelt poz\u0151r,
m\u00e9g a segg\u00e9t is \u00fcnnep\u00e9lyesen t\u00f6r\u00fcli ki. \u00c9s m\u00e9gis oda kell r\u00e1 figyelni, erre az emelkedett
szellem\u0171 sikermalacra. Ez volt a kedvenc szava, ez, hogy "emelkedett", amit\u0151l azonnal
fel\u00e1ll a sz\u0151r a h\u00e1tamon. \u00c9s k\u00f6zben k\u00e9nytelen vagyok meghuny\u00e1szkodni, mert valamif\u00e9le
\u00e1ld\u00e1s sug\u00e1rzik bel\u0151le, \u00e9s egy emberen t\u00fali tud\u00e1s a vil\u00e1gr\u00f3l \u00e9s az \u00e9let dolgair\u00f3l. Ezt kapta
aj\u00e1nd\u00e9kba ez a v\u00e9n udvaronc, fekete frakkba csomagolva, kebel\u00e9n az elmaradhatatlan
csillag\u00e9rdemrenddel. Kiv\u00e1l\u00f3 \u00e1ruk f\u00f3rum\u00e1nak v\u00e9djegye. Meg kell veszni t\u0151le. Weimarban
nagyot eb\u00e9delt\u00fcnk. Gabi \u00e1rnyk\u00e9pet v\u00e1s\u00e1rolt a Goethe h\u00e1zban, azt n\u00e9zegette
modortalanul a leves mell\u00e9. Szemben \u00fclt velem a k\u00f6z\u00f6s asztaln\u00e1l, mellettem az
amerikaiak, akik az istennek sem akartak leesni r\u00f3lam. Boldogtalanul csevegtem, \u00e9s
hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ltam tolm\u00e1ccs\u00e1 zsugorodni, Gabit nem lehetett bevonni a t\u00e1rsalg\u00e1sba. Csak