8845460.doc
Nem büszkélkedhetett velem. Kifejezett óhajára állandóan fogyókúráztam, és
ahelyett,
hogy fogytam volna, inkább híztam
. Sehogyan sem értettem a dolgot.Kezdtem egyre jobban odafigyelni a nőket ért igazságtalanságokra. A kisvárosban,ahol éltem, a feministák megalapították a „megvert asszonyok menedékét”.
Megvertasszonyok
menedéke
.
A megerőszakoltak számára ingyenes pszichológiaisegélyszolgálatot biztosítottak. Több ezer nő tüntetett egy igazságtalanul bebörtönzöttnőtársuk védelmében. „Kik ezek a
FEMINISTÁK
?” – gondoltam.Megismerkedtem egy könyvesbolti eladónővel, aki feminista volt. Kérésemre elvittegyszer egy gyűlésükre. Rendkívül jó hatással volt rám az egész. Legjobban az a bajtársias- barátságos hangulat ragadott meg, amelyben a máshol szokásos, nők közötti versengésnek nyoma sem volt. A több száz, különböző társadalmi osztályból való és különböző bőrszínű nőegymást „sister”-nek (nővérnek) szólította, és megosztották egymással női létükből fakadókülönböző élményeiket. Megtudtam, hogy a hatvanas évektől újra fellángolt Amerikában,majd Angliában is a század eleji „
SZÜFRAZSETT
”-mozgalom utóda (szüfrazsettek azok a nők voltak, akik a század elején a női szavazati jogot kiharcolták).Arról is hallottam, hogy szerte az országban nők rendszeresen találkoznak tíz-tizenötfős csoportokban, és a „consciousness raising”-nek (tudatosságfokozásnak) nevezett beszélgetések folyamán minden olyan, addig tabu-témáról beszélnek, amiről korábban nemlehetett (például: mit jelent nőnek lenni, mit jelent számukra a testük, a mellük stb.).
Mit jelent nőnek lenni?
Az
oldott
légkör
ben az egyik fiatalasszony elkezdte szoptatni velelevő kisbabáját, és közben folytatta a felszólalását.Úgy éreztem, megtaláltam azt a közösséget, amelyhez tartozni szeretnék. Már neméreztem magam olyan egyedül. Egyszer, amikor London utcáin sétáltam, és a kabátomrafeminista jelvény volt kitűzve, két szembejövő néger lány rám mosolygott. Kezdtemfigyelemmel kísérni a feminista könyvkiadást is. Az egyik rendkívül érdekes könyv, példáulJoanna Bunker Rohrbaugh műve a
Nők: a
pszichológia rejtélye
(Women: psychology’s puzzle) címmel jelent meg. Rohrbaugh az amerikai Harvard Egyetem orvosi karán tanítlélektant, és könyve feminista kihívás a pszichológia nőszemléletével szemben, amelyetférfiak alakítottak ki. Milyen újszerű, milyen bátor gondolatok! Sokat tanultam belőle.A feminista kiadványok között volt Susie Orbach Fat is a feminist issue című könyveis. (
Elhízás: feminista téma
. Alcíme:
Hogyan lehet végleg lefogyni fogyókúra nélkül?
) Erre amunkára könyvtáros barátnőm hívta fel a figyelmem, tudva, hogy milyen eredménytelenül próbálok lefogyni.Elkezdtem olvasni a könyvet, és egyre izgatottabb lettem: „Őrület! Milyennyilvánvaló gondolatok, és mégis eddig még senki sem gondolt rájuk!” Mint minden új ésnagyszerű gondolat, amikor már kigondolták, teljesen egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik.A könyv megkérdőjelez minden addigi, a hízás-fogyás témájával kapcsolatosgondolatot. Meglehetősen tiszteletlenül, úgy, mint Joanna Bunker Rohrbaugh, kétségbe vonminden addig elfogadott tényt. És csak meglehetősen szigorú vizsgálat után fogadja el amások által tekintéllyel övezett gondolatokat. Éppen ezért ilyen újszerű, ilyen hatásos.Lelkes hangulatban levelet írtam a könyv szerzőjének, aki, bár amerikai, akkoribanLondonban tartózkodott, hogy megalapítsa a Női Terápiás Központot. (A Női TerápiásKözpont
a nők lelki
problémáinak pszichoterápiás gyógyításával
foglalkozik.)Rövidesen válaszolt nekem (kézírással), és felajánlotta, hogy részt vehetnék egyáltaluk szervezett tanfolyamon, amely terápia és egyben kiképzés is lesz. Tervük az voltugyanis, hogy egy országos hálózatot alakítanak ki azokból, akik ezt a módszert megtanulták,és továbbadnák másoknak is.Örömmel fogadtam a meghívást. A terápiás központban is hasonló légkör uralkodott,mint a feminista gyűléseken: a csoport vezetői egyszerűen viselkedtek. Nem volt bennük
- 3 -
Leave a Comment