Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    A szerelmes kurtizán
    A szerelmes kurtizán
    A szerelmes kurtizán
    Ebook107 pages1 hour

    A szerelmes kurtizán

    By La Fontaine

    ()

    Read preview

    About this ebook

    La Fontaine-t kissé egyoldalúan, jobbára csak meséiből ismerjük, pedig számos novellát, anekdotát is versbe szedett. Ezek a sokszor sikamlós, de sohasem ízléstelen széphistóriák már megjelenésükkor kivívták a hivatalos körök haragját és az olvasóközönség tetszését. Rendszerint Boccaccio, Rabelais, Machiavelli tollából származó történeten, vagy a középkor népies francia elbeszéléseinek a fabliau-knak valamelyikén alapulnak. A Parnasszus „virágról virágra könnyelműn szálló pillangó” - ahogy La Fontaine jellemezte -, azonban kedvére követte szeszélyes ötleteit, és az átvett anekdotát „a maga fűszerével” ízesítette. La Fontaine széphistóriáinak eddigi legteljesebb magyar gyűjteményét Babits Mihály, Jékely Zoltán és Rónay György szellemes fordításában nyújtjuk át az olvasóknak.
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633747889
    A szerelmes kurtizán

    Read more from La Fontaine

    Related to A szerelmes kurtizán

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for A szerelmes kurtizán

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      A szerelmes kurtizán - La Fontaine

      JEAN DE LA FONTAINE

      A SZERELMES KURTIZÁN

      VÁLOGATOTT SZÉPHISTÓRIÁK

      Fordította

      BABITS MIHÁLY,

      JÉKELY ZOLTÁN,

      RÓNAY GYÖRGY

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

      Magyar Helikon, 1963

      Borító: Hegyi Eszter, Rimanóczy Andrea

      978-963-374-788-9

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © Rónay György jogutódja

      A FELSZARVAZOTT FÉRJ, AKIT ELVERNEK, ÉS ÖRÜL NEKI

      Egy Úrfi hónába igyekezett

      Rómából, ahol semmire se vitte,

      s közben szívesen elidőzgetett

      ott, ahol jó bort, kényelmes helyet

      és csinos szobalányt talált az Ipse.

      Történt, hogy mikor megállapodott

      egy faluban, egy Hölgy került elébe,

      takaros kis nő, egy apród kisérte.

      Ő meglátta s beléhabarodott.

      Megkívánta, s nem volt kezdő e téren

      kevés erényt, sok bűnbocsánatot

      szerzett már, ami nem kivétel éppen.

      Pillantása biztató, jól mozog,

      fiatal és szemrevaló a Dáma;

      itt már nem is hiányzott más dolog,

      mint hogy legyen hozzáillő barátja.

      Az Úrfi meg úgy bolondult utána,

      hogy a bőre is viszketett bele.

      Tudakozódott, hogy mi a neve.

      „Falunk úrnője – mondták neki végre

      egy bizonyos Jámbor úr felesége,

      kinek alig pár szál haja akad,

      de a környéken a leggazdagabb,

      s kora hibáját jóváteszi pénze."

      Máris gyors sikerben bizakodott

      Úrfink, e részletekről értesülve.

      Azon nyomban munkához is fogott:

      szolgáit a szomszéd helységbe küldte,

      s jelentkezett a kastélyban hamar,

      mint fiatal suhanc, ki el akar

      szegődni, s ért mindenhez, ami kellhet.

      Jámbor uram megörült nagyon ennek,

      s megfogadta Solymárnak íziben

      (ámbátor előbb megkérdezte Hölgyét).

      Tetszett a nőnek a Solymár fölöttébb.

      Az nem volt újonc az ilyesmiben,

      s nem titkolta, mért emészti a hőség.

      Nehéz ügy volt, mert bolondult az agg

      az asszonyért, s nem hagyta ott, hacsak

      vadászni nem ment néha a határba,

      s a Solymár, bár szívesebben maradt

      volna otthon, ügethetett utána.

      Vágyával a Hölgyé is egyezett;

      várták, mikor fognak dűlőre menni.

      Ha azt mondom, hogy türelmetlenek

      voltak, szavam nem cáfolhatja senki.

      Végül is Ámor ilyen cselt eszelt ki,

      mert dolgukat szívére vette ő:

      egy este így szólt férjéhez a nő:

      „Mit gondol, hogy a legbuzgóbb ki volna

      szolgái közt?" – Amire habozás

      nélkül felelte Jámbor úr: „Ki más?

      A Solymár; hű is, okos is e szolga;

      benne bíznám leginkább, azt hiszem." –

      „Téved, az egy hitvány mihaszna! – mondta

      a nő – tudja, miről beszélt nekem?

      Szerelemről! Majd leesett az állam,

      és azt hittem, nyomban elájulok.

      Még ilyen pimaszságot sose láttam!

      Már-már rávitt a harag arra, hogy

      megfojtsam, hogy a két szemét kivájjam,

      s csak azért történt, hogy ettől elálltam,

      féltem, ki ne tudódjék a dolog.

      Sőt, azt színleltem, hogy belemegyek,

      nehogy a gazember még letagadja.

      Van a kertünkben egy körtefa: ott

      fog várni rám ma éjszaka alatta.

      Férjem – mondtam – folyton ott van velem,

      nem azért, mert gyanakszik rám, hanem

      mert szeret. Tőle nem szökhetem én el,

      csak míg első álmát alussza éjjel.

      Majd megpróbálom, szépen fölkelek

      mellőle, és a kertbe sietek

      hozzád. Eddig jutottunk a dologban."

      Jámbor gazdát a düh elfogta nyomban.

      „Férjuram – szólt az asszony –, kedvesem,

      leplezze mérgét addig ügyesen,

      míg kelmed maga nem lepi a kertben.

      Könnyű lesz: ahogy belép, balra áll

      a körtefa, mindjárt a kapunál.

      Ám ravaszul kell eljárnia ebben:

      bujjék szoknyába, és adja a nőt,

      pimaszságát meg fogja látni menten;

      aztán egy bottal püfölje el őt,

      hogy ne tudjon megmoccanni se többet!

      Nem hiszem, hogy még egyszer úri hölgynek

      így bókoljon a galád, míg csak él!"

      Jól bemagolta a leckét a férj.

      Nos, nem volt rossz ember a Vén, de nála

      nagyobb balek sem volt még sohase.

      Hogy eljött a legényles ideje,

      Jámbor uram szoknyát öltött magára

      meg főkötőt, s futott a kertbe le,

      de egy teremtett lelket sem talált ott.

      Kileste őt ugyanis a Zarándok,

      s míg ő didergett, fázott, reszketett,

      majd az Isten hidege vette meg,

      az beosont a Hölgyhöz, vele játszott

      s mulatott jó melegben odabent,

      ahogy – gondolom – telve szerelemmel

      szép asszonyt ölel az ágyban az ember –

      egy szép asszonyt, aki nem a mienk.

      Hogy a Kujon eleget mórikált már,

      s kiélvezte Hölgyével helyzetét,

      el kellett végül búcsúznia, ámbár

      a jánosáldást kiitták elébb.

      Szalad aztán egyenesen a kertbe.

      Ott Jámbor úr türelmetlenül egyre

      szidta-átkozta a késlekedőt.

      Zarándokunk, hogy észrevette őt,

      úgy tett, mintha azt hinné, hogy a Dáma.

      „Elvetemült, gonosz asszony – kiáltja –,

      ilyen csúfságot tennél férjeden?

      Ezt érdemli az igaz szerelem?

      Szavamra, miattad a szégyen öl meg!

      Tűnődtem, hogy egyáltalán lejöjjek,

      nem hittem, hogy ily gonosz a szived:

      megcsalnád aranyos jó férjedet!

      Már látom, hogy szerető kell neked;

      no de bennem nem találtál barátra!

      Találkozónk azért kellett nekem,

      hogy hűségedet próbára tegyem;

      ám hiába csábítasz bujaságra;

      hálistennek,

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1