Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Nyirő József - Úz Bence

Nyirő József - Úz Bence

Ratings: (0)|Views: 22 |Likes:
Published by Keve

More info:

Published by: Keve on Oct 10, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

01/31/2013

pdf

text

original

 
 1
Nyírı József
Uz Bence
 
 2
I.
A tüd
ő
csúcshurutom miatt havasi leveg
ő
t rendelt a doktor. Ekkorismerkedtem meg Uz Bencével, aki akkor még utász volt. Hozzáköltözködtem ahavasra, az erdei szállások népe közé. Sokan laknak a havasokon, pásztornépek,s más szegény emberek. Fát vágnak, és gondozzák a más jószágát. Kemény,veszedelmes élet ez idefenn, de megszokták. A gyermekek már itt is születtek arengetegben. Er
ő
sek, szívósak az erdei emberek, kik nem félnek a vért
ő
l,haláltól. Istenr
ő
l csak dereng
ő
sejtelmük van, és úgy nézik a világot, mint afarkasok, melyek éjszakánként ott nyugtalankodnak a szomszédos fák között.Fegyverük a kés és fejsze, a fog és a köröm. Homályos, babonás mesék,nevetlen titkok szorítják agyaikat, különös dalokat morognak, és van köztük, kibeszélni tud az állatokkal. Juhtej- és t
ű
zszagúak, foguk fehér, csattogó, arcukpiros, kovással írnak és számolnak. Tekintetükben benne van az egek mélységeés a pokol ijedt félelme. A templomba ritkán ereszkednek le, és a misénelkáprázva hallgatnak. Isten azonban ismeri és szereti
ő
ket. Különösen vén Üd
ő
 Mártont tartja számon, ki jó embere neki.
Ő
szokott különben idefenn Istennekszolgálni „jeles" napokon, vagy ha betegség, halál, er
ő
s id
ő
, rontások és egyébveszedelmek szorongatják
ő
ket. El
ő
veszi ilyenkor a még nálánál is vénebbkönyvet, amiben benne van minden bölcsesség.Uz Bencét becsüli, mert „hivatalbéli" ember, pedig Hence nem érdemli megezt a nagy tisztességet. Fuzsitos, mókás, bolond, jókedv
ű
ember, aki úgyhazudik, mintha könyvb
ő
l olvasná, és csak a bolondságon jár az esze.Megtréfálja még az angyalokat is.Szerettük egymást. Legény volt
ő
is, legény voltam én is, neki is voltszeret
ő
 je, nekem is. Olyan életet éltünk a gyönyör
ű
erd
ő
k közt, mint azangyalok. Drága jókedve volt mindig, szép piros arca ragyogott, ésfáradhatatlanul tanítgatott az erdei életre. Csodálatos tudománya volt, amitkönyvb
ő
l nem lehet megtanulni, mert egyenesen
ő
sember el
ő
deit
ő
l örökölte.Egy fejszén és két kezén kívül nem volt más szerszáma, de olyan vadhúst ettünkmégis, amilyent akartunk. Nincs az a szerelmes
ő
z, amelyik úgy tudott volnasírni, mint
ő
. Az elvakult bakok úgyszólván a markába sétáltak. Makogott, minta nyúl, és dürgés idején maga köré gy
ű
 jtötte az összes vadpávákat. Amagyarótyúkot k
ő
vel hajította agyon, ha kedve szottyant rájuk.Független, szabad, szép élet volt. Embert csak akkor láttunk (szerencsére),ha „követet" küldtünk a faluba. Idekünn a havason úgy van, hogy az ember nemütheti be minden pillanatban az orrát a faluba, mert az messze van; azért az erdeiemberek nagy tájékról összegy
ű
lnek ahhoz, aki soros, és vele intéztetik clügyeiket, bajaikat. Hetenkint egyszer szokás ilyen „követet" küldeni, aki hoz sót,borsot, puliszkalisztet, dohányt, istrángot, szekérken
ő
i, egyszóval mindent, amita havason nem árulnak, mert ott nem árulnak semmit. A megbízatásokat,üzenetekéi, hírmondást szintén ez a követ hordozza, aki szombaton megy,vasárnap délutánra pedig meg kell jönnie, törik-szakad. Az apostolok nemvárták jobban a szent lelket, mint mi a követet. A levél, a papiros nem üsmeretesidekünn. El
ő
szóval történik minden. Szerelmek, tragédiák, az élei ezerféleváltozása zajlik le. A kép olyanféle lehet, mint mikor még nyilvánosan gyóntakaz emberek.Ülünk tehát a t
ű
z körül legalább harmincan, s tisztességesen beszélgetünk.A t
ű
z sem azért ég, mintha szükség volna reá, hanem mert a t
ű
z arra való, hogyégjen. Fa van elég ott, hadd égjen. Az embereken, asszonyokon se sok látnivalóvan. Biza mocskosok, rongyosok, foltosak, megviseltek. Szakáll, bajusz ben
ő
tteaz arcot, a haj nyíratlan, zsíros, a szaguk se kellemetes. Egészségünk azonban jóvan, s er
ő
nk olyan, hogy - csak meg kell nézni a fehérnépeket, mert az mindenik
 
 3
meg van elégedve. Nem nyavalyognak, mint városon, s nem fáj a fejük.Tömöttek, pirosak s olyan kemények, hogy a bolhát meg lehetne ölni a mejjiken.Az a valami!... Egyéb baj nem is történt az elmúlt héten, minthogy a Bács Janikutyája megveszett, megmart három ökröt s a gazdáját. Nem hisszük azonban,hogy megvesznek, mert lángoló vassal kiégettük az ökröket és Bács Janit is.Inkább az ember szomorkodik, s mintha habzanék is a szája... Csak a marháknakne legyen semmi bajuk. Embert lehet kapni eleget, de az ökörért sok pénz kell...Meglátjuk, hogy mi lesz, no! Szerencsére még nem iszonyodnak a vízt
ő
l. ACsed
ő
úr éfilegény szolgája megsértette a kezét, de az még a múlt héten történt,a seb üszkösödik, s ha nem egyéb, még megmurál, de úgy kell neki, miért nemtud ügyelni! Úgyse sír utána senki a szeret
ő
 jén kívül, mert nincs se apja, seanyja. A leányt sincs miért sajnálni, mert miel
ő
tt volt szeret
ő
 je a sírban a feje alátenné a markát, hogy jobban nyugodjék, már úgyis más legény ölében ül.Mondom, ülünk, s várjuk az Üd
ő
Márton törvénytelen fiát, mert ma
ő
aszeres-követ.- Jöhetne! - morogja Marci bácsi.
Ő
is csak azért, mert a fiáról van szó.- Eljön! - nyugtatják meg.Arra senki sem gondol, hogy valami baja is történhetik az úton. Annak amokány, kemény embernek?... No e jó! Még a fa is eltörik a lába alatt,amelyikre reálép.Jön is no. Meg van rakva, mint egy mosztikás szamár, de mozog felfelé azösvényen. Egész halom lesz a holmiból, mikor lehányja magáról.Senki egy szót sem szól, nem kérdez. Els
ő
az, amib
ő
l élünk. Szét is osztjamindenkinek becsületesen, amit hozott. Most jön a pénz, ami visszajár. Csendlesz, mindenki elkomolyodik. Ellenségesek, szigorúak lesznek a nézések.Pénzr
ő
l van szó.
-
 
Kied mennyit adott? - fordul Ud
ő
Mártonhoz, mert
ő
a legöregebb. Lehetszáz-száztíz esztend
ő
s, de most is a legharapósabb.
-
 
Én tudjam? - mordul rá a fiára. - Mind od'adtam, ami volt!... Tán nemvesztetted el!A követ erre kihúzza az ingét a condra-harisnyából. Annak a végibe vankötve körös-körül a visszajáró pénz. A kendercérna jól meg van bogozva.
-
 
Ez a kiedé - mondja a követ, s átadja.
-
 
Csak két lej, te bitang? - támad neki az apja. - Mire pusztítottad el a sokdrága pénzt, te akasztófára való? Szakadt volna meg a nyakad kiskorodban!...Senki sincs megelégedve a visszajáró egy-két lejjel. Keveslik éskövetel
ő
dznek, agyarkodnak a legényre, aki kénytelen igazolni magái azzal, amikezd
ő
dik, hogy nagyot káromkodik.
-
 
Ide nézzenek kiélek!Az erdei népek körülveszik.
-
 
Igaz-e, hogy ide a k
ő
dökömhöz kötöttem az apám pénzit?Ami igaz, az igaz. Az a törvény, hogy az els
ő
a havason Üd
ő
Márton. Az
ő
 pénzinek a helye mindenkor a követ köldöke. Attól jobbra haladva körös-körülmindenki beköti a maga pénzit az ingbe a megállapított sorrendben, a szerint,hogy hányadik a szállása a Marci bácsiétól. A visszajáró pénzt szintén e szerinthelyezi helyére. Akinek nem jársemmi, annak a pénze helyére beleköt egykavicsdarabot, de a sorrend mindenképpen kell, hogy találjon.
-
 
Úgy van-e? - b
ő
gi a legény az igazolás végén. -Hát jól van, jól! -dunnyogják vissza megelégedetten. Most már a követ is leülhet a t
ű
z mellé.
-
 
Édesapám nem üzent valamit? - kérdezi az Ugrai fiú, aki pásztorkodássaltartja el a családját, mert az öreg Ugrai két esztendeje mégis megvakult, pedigmikor a szentmártoni doktornak megmutatta volt a szemét, s az figyelmeztette,

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->