Nyugat

16,II. Tóth Árpád

1. Életrajz röviden
− 1886. Arad - 1928.
− apja szobrásziparos; kezdetben jómódú család
− Ady ismeri a gyerek Tóth Árpádot; apjához jár
− iskolái: Debrecen; Pesti Egyetem magyar-német szaka
− 1917: elveszi Liechtmann Annát
− 1934.: 1. verseskötete: Hajnali szerenád
− tüdőbeteg → hosszú haldoklás
− tudja, hogy meghal → nem lesz váteszköltő
2. Költészete
− alaphangja a bágyadt, tehetetlen lemondás; jellemzője a csüggedt szemlélődés, a panasz
− csüggedt, melankolikus hangulatú; jellemző jelzője: „bús”
− hányatott gyerekkor, öröklött tüdőbaj → magánéleti problémák
− korban divatos életérzés: dekadencia - reménytelenség, pesszimizmus
− 10-es évek Mo-a: bizonytalan társadalom, nyomor, szegénység
− Baudleire Romlás virágait lefordítja Babitscsal, Szabó Lőrinccel → szomorú életérzése rá is
hat
3. Hajnali szerenád
− első kötet címadó verse
− cím →← versindítás: tárgyilagos, meghökkentően merész városkép
− tekintet magasba röppen → hajnali égbolt színpompája
− második strófa 3 teljes metaforára épít
− versszakokat áthatják színélmények
− 3. vsz.: színek helyett szürkeség, sivárság
− városkép megörökítéséhez természetből kölcsönöz képeket
− vers szerkezeti tengelye: 4. vsz. → látókörünkbe kerül költő alvó menyasszonya; poéta
alakja i
s megjelenik
− cím mélyebb értelmezést kap: szerenád Annuskához száll, aki az elérhetetlen boldogságot
szimbolizálja
− 2 utolsó szakasz megérteti velünk költő szomorúságának tartalmát: létbizonytalanság,
otthontalanság
gyötri; olthatatlan vágy él benne a megállapodottság, a csendes boldogság
harmóniája után
4. Meddő órán
− körkörös: „magam”-mal indul; ide tér vissza
− bűvös kör → nincs remény
− kulcsszó: „én” - csak magáról ír
− szomorú, nem törli le könnyeit → teljes passzivizmus, beletörődöttség
− viaszosvászon → konyha → szegénységre utal
− vézna, szánalmas figura → betegségére utal ironikus hangon
− „farigcsálok...” → szívesen, kedvteléből; lassan, nagy műgonddal írja verseit
(tökéletességre törekszik –
ez a lart pour lart)
− földkerekén is egyedül van → nagy ellentét; szomorúságot fejez ki
5. Elégia egy rekettyebokorhoz
− végig megmarad természeti képnél
− valós élethelyzettel indít - gondolatsor indul; végig ragaszkodik természet-élményhez
− filozófiai vers nyugodtabb hangnemben
− nyitás: idill. Zárás: fordított idill
− hangulat: keserűség mellett nyugalom
− impresszionista költő → kevés szimbólum
− alapmetafora: virág = hajó
− 1-3. vsz.: természeti élmény leírása. Ellentétre épül: kis virágok →←; óriás; sokan →←
egyedül; boldog
természet →← boldogtalan , magányos ember
− ember az elérhetetlen vágyak miatt boldogtalan
− hajó-toposz: hajó a Sorsnak kiszolgáltatott egyén szimbóluma
− 4-6. vsz.: elszakad természetélménytől; képekbe bújtatott gondolatmenet
− 5. vsz.: általánosít. Emberek kalózok v. árvák → háború képe
− 6. vsz.: világ pusztulása
− utolsó vsz.: háború vége; ember teljes pusztulása
− ember után helyreáll természet harmóniája
− szivárvány: remény, boldogság bibliai képe; új, jobb, boldog jövő szimbóluma
− akkor van szivárvány, amikor ember nincs → föld csak az ember nélkül lehet boldog →
nagyo
n erős pesszimizmus
6. Esti sugárkoszorú
− hitvesi líra; igazán impresszionista
− feleségét 1911-ben ismeri meg; 6 éves házasság után írja meg ezt a verset
− közhelyet („szeretlek”) fogalmazza meg másképp
− impresszionista sajátosság: kontúrok elmosódnak; éles határ eltűnik; tárgy is alig kivehető
− hangulatot színeken keresztül próbálja visszaadni
− est atmoszferikus, hangulati leírása képeken keresztül
− te vagy vagy áldott csipkebokor → látomás keveredik valósággal
− nőt átalakítja: nem földi, hanem égi. Sugárkoszorú, csipkebokor: glóriát emel nő fölé →
szentté emeli
− szubjektív idő: végtelenné tágítja
− vers íve: konkrét látvány → látomás → érzés; visszatér a földre, a konkrétumhoz
− körkörös: konkrét → látomás → vissza
− zárás nem pesszimista → nem elégia
− tele van életörömmel; magánéleti boldogság