J. K. Rowling
321
Átmeneti üresedés
Shirley még mindig ogta a kesztyűtlen kezével a kagylót. Tudat
alatt azt remélte, hogy megérzi, ahogy Széptető alatt megremeg a öld.
V
Ruth egyedül állt lámpaényes nappalijában, még mindig markolva
a villára visszahelyezett teleonkagylót.
Széptető kicsi és szűk volt. Az öreg ház olyan hatékonyan továb-
bította a hangokat, a lépéseket, az ajtók nyílását-csukódását, hogy mindig tudni lehetett, hol tartózkodik a négy Price. Ruth tudta,hogy a érje még mindig zuhanyozik, mert hallotta, ahogy a lép-cső alatt sziszeg és kattog a bojler. Megvárta, amíg Simon kinyitja a orró vizet, mielőtt elhívta volna Shirley-t, mert a érje még azt
gondolná, hogy ő az ellenséggel barátkozik az adrenalinos ecskendő
ürügyén. A család számítógépe a nappali egyik sarkában trónolt, ahol Si-
mon szemmel tarthatta, és vigyázhatott, hogy senki se csinálhasson
nagy számlákat a háta mögött. Ruth elengedte a teleonkagylót, és
a klaviatúrához sietett.Nagyon hosszúnak tűnő idő után sikerült lehívnia a pagorditanács weboldalát. Reszkető kézzel az orrára biggyesztette az olva-sószemüvegét, és átnézte a különböző oldalakat. Végre megtalálta az üzenőalat. Ott izzott előtte hátborzongató ehérben-eketébena érje neve:
Simon Price nem alkalmas tanácsnoknak.
Kétszer klikkelt a címre, megnyitotta az üzenetet, elolvasta. A vi-
lág orogni és örvényleni kezdett.– Istenem! – suttogta.
J. K. Rowling
322
Átmeneti üresedés
A bojler abbahagyta a kattogást. Simon most veszi öl a pizsa-
mát, amelyet a radiátoron melegített. Már összehúzta a nappaliban
a üggönyt, bekapcsolta a ali lámpát, és begyújtott a atüzelésűkályhába, így hát hamarosan lejön és elnyúlik a díványon, hogy a híreket nézze.Ruth tudta, hogy meg kell mondania neki. Egyszerűen nemhagyhatja, hogy Simon találja meg. Úgyse bírná magában tartani.Rémült és bűntudatos volt, bár nem értette, miért.Hallotta, ahogy a érje leüget a lépcsőn. Már meg is jelent azajtóban, kék anelpizsamájában.– Si – suttogta Ruth.– Mi van? – kérdezte Simon azonnali ingerültséggel. Sejtette,hogy valami történt, mindjárt megzavarják élvezetes programját,amit összeállított magának pamlagból, kályhából, híradóból.Felesége a monitorra mutatott. Kezét úgy szorította a szájához,
mint egy buta kislány. Rettegése átragadt Simonra. A számítógéphez
sietett, enyegetően rámeredt a képernyőre. Nem volt gyorsolvasó.
Külön olvasott el minden szót, minden sort, árasztó alapossággal.
Amikor beejezte, nem szólt. Gondolatban végigvette az összeslehetséges besúgót. Gondolt a rágózó villástargonca-kezelőre, akit
aképnél hagyott a Parlagon, mihelyt megkapta az új számítógépet.
Gondolt Jimre és Tommyra, akikkel együtt usizott. Egy munka-társnak kellett poáznia. Düh és élelem csapott össze benne, ésbeindították a láncreakciót. A lépcső aljához lépett, és elordította magát. – Hé, ti! Leelé, de AZONNAL!
Ruth még mindig a szájára szorította az ujjait. Simonnak szadista
kedve támadt élreütni az asszony kezét és ráripakodni, hogy mostaztán szedje össze magát, mert nem ő van szarban, hanem a érje.
Elsőnek Andrew lépett be, utána Paul. Andrew látta, hogy a kép-
ernyőn a pagordi tanács honlapja villog, az anyja pedig a szájára
J. K. Rowling
323
Átmeneti üresedés
szorítja a kezét. Amíg mezítláb végigment az ócska szőnyegen, úgy
érezte, mintha egy elromlott litben zuhanna.– Valakinek olyan dolgokról járt el a szája, amikről idehaza be-széltem – mondta Simon, és gyilkosan meredt a faira.
Paul magával hozta az emeletről a kémia munkaüzetét, és most
úgy tartotta, mint egy templomi énekeskönyvet. Andrew egyolytá-ban az apját fgyelte, és igyekezett értetlenül, ugyanakkor kíváncsian
nézni.– Ki mondta el másoknak, hogy lopott számítógépünk van?– kérdezte Simon.– Én nem – elelte Andrew.Paul üres tekintettel bámult az apjára, míg eldolgozni próbálta
a kérdést. Andrew gondolatban sürgette, hogy beszéljen. Miért kell
ilyen lassúnak lennie?– Na? – acsarkodott Paulra Simon.– Nem hiszem…– Nem
hiszed?
Nem
hiszed,
hogy elmondtad valakinek?– Nem, nem hiszem, hogy bárkinek el…
– Ó, ez érdekes – mondta Simon, öl-alá járkálva Paul előtt. – Ez
érdekes.Egy ütéssel kiverte Paul kezéből a munkaüzetet.– Próbálj meg gondolkodni, szarcsimbók! – morogta. – Próbáljmeg gondolkodni, a kurva életbe! Mondtad valakinek, hogy vanegy lopott számítógépünk?– Nem lopott – elelte Paul. – Sosem mondtam el senkinek… Azt hiszem, még azt se mondtam senkinek, hogy van egy új szá-mítógépünk.
– Értem – bólintott Simon. – Akkor hát valamilyen varázslattal
tudták meg? A számítógép képernyőjére mutatott.
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
Recommended
More From This User
Notes
Load more
