Tanítvány 2008/III. 3. oldal
Sajben Mártának
hívnak, 21 éves vagyok. Nem hív
ő
családban n
ő
ttem fel, Istenr
ő
l alig hallottam gyerek-koromban. Szüleim becsületesnek neveltek, ahogyid
ő
sebb lettem, úgy gondoltam, ez elég lesz majdahhoz, hogy a mennyországba kerüljek.
Kés
ő
bb rájöttem, hogy ez nem igaz. 16-17 éves korom-ban nagyon fogékonnyá váltam a misztikus, mágikus dol-gok iránt. Lassan belefolytam a boszorkányságba ésokkultizmusba, ezekhez szükséges könyveket és kel-lékeket is vettem. Jósoltam, meditáltam, varázslatokatvégeztem. Minél mélyebbre ástam bele magam ezekbe adolgokba, annál zaklatottabb és idegesebb lettem.Halálfélelmeim voltak, rém- és jósálmok gyötörtek.Tizennyolc évesen elkezdtem szórakozni, ami csalódá-sokkal, sok bánattal, ürességgel, kiábrándultsággal ésmagánnyal járt. Leginkább a küls
ő
m foglalkoztatott. Ígypróbáltam leplezni, hogy lelkileg üres vagyok. Húsz éveskoromra kezdtem lelkileg teljesen kiégni, sokszor megfor-dult a fejemben az öngyilkosság gondolata. Istent is utál-tam és megvetettem, mert nem értettem, miért hagyja azta sok szenvedést a világban, miért szenvednek ártatlanoknéhány pénzéhes ember miatt stb. Ráadásul az emberekis káromolták és hazugnak nevezték
ő
t, így lassan én isúgy gondoltam, hogy ez valóban így van. Ám még mindigkerestem valamit, amit magamnak sem tudtam megfogal-mazni. Kerestem azt a lelki pluszt, ami betölti a lelkemürességét és amiben megnyugszom. Emiatt is foglalkoz-tam a már fent említett tevékenységekkel. Azért, hogyfelejtsek. Persze hasztalan. Tele voltam b
ű
nös gondola-tokkal, tettekkel, amik kínoztak.2007 deceberében végül megismerkedtem
VeresPéterrel
, a kedvesemmel.
Ő
elmesélte nekem, hogy hiszIstenben, beszélt Jézusról és az
ő
megváltásáról. Akkor még ellenálltam ennek az egésznek, azt mondtam, hogy jól vagyok így és ne akarjon engem megváltoztatni. Ezpersze nem volt igaz. Kaptam t
ő
le egy Bibliát, amitelkezdtem olvasni.Megértettem a Szentírásból, hogy hazugságban éltem,nem ismertem az igazságot. Megtudtam, hogy Isten egycsodálatos, szeret
ő
, könyörül
ő
, irgalmas és türelmesszemély. Megismertem Isten „ment
ő
csónakját” Jézus-ban, és azt a hatalmas, felfoghatatlan szeretetet, amelyáltal életét adta értünk.Felismertem azt is, hogy az ember sohasem lehet olyanmélyen, amelyb
ő
l Isten ne tudná kiszabadítani. Akik segít-ségül hívják az
Ő
nevét, azok szabaddá lesznek.Tavasz volt, amikor átadtam az életemet az Úrnak, ésabban a pillanatban melegséget éreztem a lelkemben ésa testemben. Tudtam, hogy Isten megbocsátott és gyer-mekévé fogadott. Ahogy n
ő
tt a hitem, úgy tüntek el amegkötözöttségeim. Minden könyvemet és kellékeimetkidobtam a kukába. Jézus megszabadított a rémélmoktól,és a többi kínzó dologtól.Megtérésem óta tudom, hova tartozom, szívemben Jézusél, teljesen kicserélte az életemet.Örömmel merítkeztembe november 9-én az imaházban.
Sajben Márta
Szabadulás28 évi haragból
Az Úr Jézus hatalmas munkájáról szeretnék bizonyságottenni, arról hogy mennyire megváltoztatott engem. Hároméve tértem meg, el
ő
tte éltem - mint mindenki más - a világiéletemet. Egy komoly b
ű
nt hordoztam magamban: 28 évigharag töltötte be a szívemet. Belém nevelték, hogyha valakibánt, arra haragudjak. Sok emberrel, így édesapámmal isrendezetlen volt a kapcsolatom.Miután megismertem Jézust, az Úr Lelke átvette életemirányítását, és hihetetlen dolgok történtek velem!Két éve a munkahelyemen felkeresett az édesapám, akivelanyukámmal való válása után megszakadt a kapcsolatom.Egy régi banki ügylet miatt jött el hozzám. Furcsa dologtörtént velem, már nem haragudtam rá! El tudják képzelni,milyen terhet vett le Jézus egy pillanat alatt a szívemr
ő
l?Anyukám ’97-ben meghalt, így csak édesapám maradtnekem. Egyre többet találkoztunk, elmentem hozzájuk ésmegismertem az élettársát is.Id
ő
közben az Úr tovább munkálkodott, egy napon éde-sapám megkérdezte t
ő
lem, hogy nem akarok-e megis-merkedni a testvéreivel, rokonaival. Születésem óta nem lát-tam
ő
ket, mivel ismeretlenül is, haragudtam rájuk.Elutaztunk egy családi összejövetelre, ahol mintegy 70-envárták hogy megismerjenek engem. Bevallom, féltem egypicit. Második vagy harmadik találkozásunkkor, az ebédután kértem, hogy maradjanak még ott, mert szeretnékvalamit mondani. Megvallottam el
ő
ttük Jézust, hogy Istengyermeke vagyok, és bocsássanak meg, azért hogy 28éven át haragudtam rájuk. Kértem
ő
ket hogy ami elmúlt, aztfeledjük, és csak a jelennel és az eljövend
ő
vel foglalkoz-zunk. Tapasztaltam, hogy Jézus velem volt. Azóta is jó akapcsolat a családommal. Az Úr visszaadta nekem
ő
ket.Az öröm után újabb szomorúság jött az életembe. Apukámagyvérzést kapott, majd epilepszia is kialakult nála, végülmegjelent egy duzzanat a nyakán, amir
ő
l kés
ő
bb kiderülthogy rosszindulatú rákos daganat. Megm
ű
tötték, majd sug-arazták. Eleinte javulni látszott az állapota, de újabb vizs-gálatok után kiderült hogy áttétes lett, és ráterjedt a rák anyirokrendszerére. A gyulai onkológiára került, ahol már nagyon rossz állapotban volt, gyorsan leépült. Ilyen állapotmellett nagyon nehéz bizonyságot tenni. De tudtam, hogymeg kell tennem. Egy alkalommal, amikor elbúcsúztam t
ő
lea kórházban, megpusziltam és a szemébe mondtam, hogyszeretem
ő
t, és Isten is szereti.Néhány hét múlva édesapám elhunyt. Hiszem, hogy az,amit akkor mondtam neki Istenr
ő
l, megérintette! Hálásvagyok teljes szívemb
ő
l az Úrnak, ha csak két évet is, deegyütt lehettem édesapámmal.Nem tudjuk, mennyi id
ő
nk van az életb
ő
l, hogy mikor kellIsten színe elé állnunk. Bocsássunk ezért meg egymásnak,ahogy
Ő
is megbocsátott nekünk! Legyen bizonyságommások számára is elgondolkodtató!
Tóth Sándor
Megtérésaz okkultizmusból
Bizonyságtételek
Leave a Comment