www.pmkult.huA Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet kiadványa
•
XXI. évfolyam
•
2012. 1. szám
2012 / 1.32012 / 1.2
Május van, e hónap ünnepségei a tavasz és anyár örömeinek szólnak. A május mindenütt anyár aggodalmas adventje, aminek az oka a jövendô termés féltése.Intézetünk az elmúlt években ilyentájt mára Közmûvelôdési Információk második lap
számával szokott jelentkezni. Joggal kérdezhetik a kedves kollégák, hogy mi történt?A 2011. évi CLIV. törvény – a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fôvárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinekátvételérôl – januárban jelentôs változásokathozott a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézetéletében. Új fenntartónk lett, költöztünk, kiírtákaz intézményi igazgatói pályázatot, és szervezetünkben személyi változások is történtek.Közben megjelent a 1092/2012. (IV. 3.) Kormányhatározat arról, hogy a törvény alapjánaz „állami tulajdonba és fenntartásba kerültközmûvelôdési intézmények állami feladatait a jövôben a nemzeti erôforrás miniszter irányításaalá tartozó központi költségvetési szerv lássa el”.Mindezek kihatottak intézményünk mûködésére, ami óhatatlanul rányomta bélyegétszakmai munkánkra is. A folyamatok lassan,nehézkesen indultak el, az értékes idô pedigközben telt… és mi, az Intézetben dolgozókmindnyájan a jövendô „termés”t féltettük,mert van mit féltenünk.Idôközben a költségvetésünket elfogadták,s teljesen új gazdálkodási struktúrát kellettmegtanulnunk. A Nemzeti Kulturális Alapkorábbi szakmai kollégiumainál a már 2011ben elnyert pályázati programjaink elindításaérdekében – a fenti körülményekre való tekintettel – rendkívül sok adminisztratív feladatot kellett megoldanunk.Joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogyebben a megváltozott és nehéz helyzetbenmilyen szakmai tevékenységrôl tudunk számot adni az elsô negyedévben?Röviden csokorba szedtük a legfontosabbakat; befejezôdött a statisztikai adatgyûjtés,elindult a tájoltató program újraszervezése,lezajlottak a XXI. Weöres Sándor OrszágosGyermekszínjátszó Találkozó Pest megyeibemutatói Vácon és Tökölön, májusban avers és prózamondó versenyre hívtuk az általános iskolásokat, szervezzük az Ünnepekés hétköznapok címû népmûvészeti kiállítást, valamint folyamatosan zajlik az amatôrképzômûvészek képzése, szervezzük a szín játszó és a képzômûvészeti szaktáborainkat.Pályázatokat írtunk és bizakodunk...Az év elejétôl segítséget adtunk és adunkaz önkormányzatoknak az érdekeltségnövelôpályázatok benyújtásához és az igazgatóipályázatok lebonyolításához. Elôttünk álla „Minôsített közmûvelôdési intézmény cím”pályázata és sorolhatnánk tovább számosszakmai feladatunkat.Kezükben tartják a küllemében teljesen átalakult újságunkat. Az új megjelenési formával – reményeink szerint – praktikusabbá válta kiadványunk, de nem titok, hogy a megemelkedett nyomda és postaköltségek is befolyásolták a döntésünket.A formai megjelenés mellett a tartalombanis terveztünk változtatásokat. Szeretnénk az interjúk számát növelni, többször megszólaltatni adöntéshozókat, polgármestereket, kollégákat ésalkotókat is. Új sorozatunkban a Pest megyébenélô nemzetiségi kulturális egyesületek, kisebbségi önkormányzatok bemutatását is tervezzük.A tájoltatási programjaink kapcsán továbbra is igyekszünk nemcsak a szervezôk,hanem a szereplôk oldaláról is megismertetni egyegy programot, sôt tervezzük, hogy arészvevôket is megszólaltatjuk.Írásaikat ezután is várjuk az alábbi emailcímekre: makra.borbala@pmkult.hu, erdelyi.erzsebet@pmkult.hu. Változatlanul nyitottakvagyunk minden új ötletre, elképzelésre.Makra Borbála
IMPRESSZUM
Kiadja a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet. • 1052 Budapest, Városház utca 7. • tel./fax: 233-6910, 233-6913• e-mail: pmki@pmkult.hu • felelôs kiadó: Makra Borbála iga zgató • a lap szerkesztôi: a PMKI munkatársai • ISSN 1585-7867• www.pmkult.hu • nyomdai munkálatok: Pepitart Kft. • Kéziratokat nem ôrzünk meg. • A címlapon a gyömrôi Hankó IstvánMûvészeti Központ belsô tere látható. A felvételt Lintz Gyula készítette. • A kiadvány megjelenését az NKA támogatja.
Meglepôdtem, de nagyon jól esett, hogy a szakma ismerte el a munkámat – mondta Varga Zsolt, a solymári Apáczai Csere Já-nos Mûvelôdési Ház és Könyvtár igazgatója,amikor 2011. december 2-án, a Megyenaponátvette a Pest Megyei Népmûvelôk Feketedió Díját. Szakmáról, tervekrôl, sikerekrôl és ku-darcokról kérdeztük.
– Ha a pályámról kellene mesélnem, talán
ott kezdeném, hogy Miskolcon születtem,„acélvárosi” gyerek vagyok. Tanító lettem,szülôvárosomban kezdtem a pályafutásomat.Aztán Budapestre költöztem, Csepelen taní
tottam. 1986-ban az Úttörôszövetség konfe
renciáján fogalmazódott meg elôször, hogy azúttörômozgalomnak le kellene válnia a pártról, a KISZrôl, és önálló, önkéntes gyerekszervezetként kellene mûködnie. Az iskolám akkoriigazgatója keresett meg azzal, hogy partnerlennéke kerületi elnökként ennek az újfajtaszövetségnek a kialakításában. Ekkor kezdtemközeledni a népmûveléshez. Napi kapcsolattartás a közösségekkel, programok, kerületiszintû táborok szervezése, az ifimozgalomkiépítése – ezek voltak a feladataim. Az elképzelés a helyi politika miatt nem tudottmegvalósulni. Ekkor Újfalusi Rita hívott,hogy menjek a V. kerületi Úttörôházba, amelykésôbb Arany 10 Ifjúsági Centrum néven váltismertté. Erre az eseményre mint szerencsésvéletlenre tekintek. Ott is fiatalokkal foglalkoztam, a klubok tartoztak hozzám, egyrészta felügyeletük, másrészt pedig a nekik szólótáborok szervezése. Sokat jártunk a Börzsönybe, onnan van a tájhoz való kötôdésem.Szeretek túrázni, kivonulni a természetbe. Van egy kis házunk is ott, ahol máig mindennyáron találkozom az egykori ifikkel.1992ben az Arany 10ben profilváltástörtént, táncoktatás, musicalstúdió indult, azengem jobban érdeklô tevékenységek csökkentek, egyre kevesebb lett a kihívást jelentô,izgalmas feladat. Egy barátom említette,
hogy az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házba
népmûvelôt keresnek. Át is mentem. De máig jó szívvel gondolok az Arany 10re, mertott tanultam meg azt a szemléletet, amit Ritaképviselt, hogy mindenkit meg kell hallgatni,mindenkinek esélyt kell adni.Újpesten aztán fantasztikus lehetôségetkaptam Kerekes Györgytôl. Bármilyen ötletünket megcsinálhattuk, ha megszereztük ráa pénzt. Ez az idôszak volt a pályáztatásokkezdete. Akkor ott máig meglévô projektekindultak el, pl. a Középiskolák Börzéje, amitma már több helyen is csinálnak a fôvárosban.
Vetélkedôsorozatokat indítottunk 7-8. osztá
lyosoknak, amelyek tulajdonképpen az egészkerületnek szóltak. Táborokat szerveztünk.Onnan indult többek között a Smile Zenekar.Nyugdíjas klubunk is volt. Így aztán nem egyszûk területen dolgoztam, sok mindenre voltrálátásom.Újpest után az Almássy téri Szabadidôközpontba kerültem. Újfalusi Gábor hívottoda, hogy egy nagy volumenû projektben dolgozzunk többen együtt. Az én részem lett aGyerekvilág Programiroda. 2000ig dolgoztam ott. Akkor már látszott, hogy anyagi okok
Hosszú távú, de nagy hozammal megtérülô befektetés a kultúra
E
rdélyi
E
rzsébEt
,
a
P
Est
M
EgyEi
K
özMûvElôdési
i
ntézEt
MunKatársa
Tisztelt Olvasó! Kedves Kollégák!
Varga Gyula Tapodi Katalinnal, a Pest Megyei Népmûvelôk Elnökével a díj átvételekor (Fotó: Gaál Anna)
2012 / 1.52012 / 1.4
miatt a projekt, amiben gondolkodtunk, nemfog megvalósulni, sôt az önkormányzat az intézményt sem fogja fenntartani. Lépni kellett.
– Ekkor következett Solymár?
– Igen, 2000 februárjában pályáztam s kaptam meg az állást, talán négyöt jelentkezôközül. Nem volt könnyû az elsô idôszak. Egyrészt, aki ilyen kis településre kerül, számolniakell azzal, hogy egy ideig „gyüttmentként”tekintenek rá. Másfelôl pedig maga a tény,hogy intézményvezetô lettem. Mindig is arra törekedtem, hogy ne a pozícióm, hanema munkám alapján ítéljenek meg. Nekem azintézményvezetôség nem egy titulus, inkábbazt a lehetôséget adta meg, hogy picit szabadabban, könnyedebben megvalósíthatokprogramokat, felkarolhatok eseményeket,amikért esetleg népmûvelôként harcolnomkellene. Meg kellett értetnem és el kellett fogadtatnom mind a látogatókkal, mind a kollégáimmal azt, hogy egy ilyen kis intézményben, ha rendezvény van, akkor az igazgatóúr nem öltönyben, nyakkendôben ül az elsôsorban, hanem ha kell, széket pakol, ha kell, jegyet kezel, hiszen egy projektért dolgozunk,amiben én is az egyik láncszem vagyok. Ígytalán egy kicsit a személyem is elfogadottabbá vált, ahogy szépen lassan az intézmény is.A korábbi programkínálaton felül most arra törekszünk, hogy egy kulturális étlapot teremtsünk. Így jött létre tíz éve a Jazz Klub, ígyszervezôdött a Folk Pince, és a tavaly indultBlues Kocsma is. Ezekben a klubokban nevesfellépôink voltak: Borbély Mihály, BarabásLôrinc, Török Ádám, Ferenczi György, JamieWinchester, Ripoff Raskolnyikov, hogy csak néhányat említsek. Ezek a rendezvényeink ingyenesek, a fellépôket az intézmény fizeti. Mind a
három programot ugyanabban a 35-40 embert
befogadó helyiségben tartjuk, ami kicsi ugyan,de mindig tele van. Az emberek szeretik, jól érzik ott magukat, és ha már bejöttek, megnézika plakátokat, más rendezvényekre is eljönnek,tudják és közvetítik, hogy az ô településükönpezsgô kulturális élet folyik.
Havonta rendezünk kiállításokat. A tudatos
tervezés híve vagyok, elôre egy évre megvannak az idôpontok, és legalább fél évre elôretudjuk, hogy kik állítanak ki. Igyekszünk többmûvészeti ágnak is helyet adni: festészet,
fotómûvészet, szobrászat, textilmûvészet stb.
Ez évben a Magyar Kultúra Napján SzurcsikJózsef Munkácsydíjas festô képeibôlnyílt tárlat. De lehetôséget adunk a helyimûvészeknek is.Büszkék vagyunk a könyvtárunkra is, atagság növekedett, ma már 1200 fô. Természetesen e mögött is komoly munka van. Akolléganôm havi rendszerességgel könyvajánlókat ír a helyi újságba, az internetesoldalunkra, az új kiadványainkról kivetíthetôbemutatókat készít. Íróolvasó találkozókatszervezünk. Minden rendezvényünk szervezésénél fontos szempont, hogy azokra is figyel jünk, akiket a munkájuk a fôvároshoz köt, éscsak este meg hétvégén vannak otthon.
A könyvtár rendszerében JÁTÉKA ismûködik. Erre nagyon büszke vagyok. Az ötlet svájci, de ötletet lopni ér, csak meg kellcsinálni. Ennek létrehozásához egyszeri, de
nagyobb beruházás kellett. Mi kb. 150000 Ft-
ért vásároltunk játékokat, azóta minden évben bôvítjük a választékot. A kölcsönzés évestagdíja 1000 Ft, a játék heti bérleti díja 200
Ft. Tavaly 60 tagunk volt, és ma már több mint
100 társasjátékunk van. Ez behozza a szülôt,a gyereket is.
– 2008-ban Lehel László-díjat kaptál az ifjúságért végzett munkádért. Vannak terveid ezen a területen?
– Tavaly pilisszentiváni, solymári és nagykovácsi önkéntes ifjúsági szervezetek részvé
telével tartottuk meg a Hegycsúcs Találkozót
a közeli Zsíroshegyen. Ez az összejövetelérlelt meg bennem egy gondolatot, hogy ahelyben mûködô ifjúsági szervezeteket –amibôl a mi településünkön is számos van,hiszen szervesen kapcsolódik a mûvelôdésiházhoz egy ifjúsági egyesület, de ott vannaka cserkészek, a református gyülekezet fiatal jai, a Cédrus Táncegyüttes, a Vöröskeresztesfiatalok, a fiatal polgárôrök – össze kellenefogni. Ezért május elején egy hosszú hétvégét szervezünk nekik, ahol egyfajta csapatépítés, képzés, közös gondolkodás történne,hogy együtt találjuk ki, hogyan is tudnánakôk csatlakozni a munkánkhoz. A fiatalok nagycélközönséget jelentenek, hogy elérjük ôket,létrehoztuk a Facebook profilunkat, YouTubecsatornát mûködtetünk.Sokszor érzem a mindennapi munkámbanis, hogy kellene egy fiatal kolléga, nemcsakazért, hogy majd a stafétabotot átvegye, ha
nem a fiatalok jobb megértéséért is. Ha kultú
rafogyasztó felnôtteket akarunk, meg kell ismernünk fiatalok kultúráját, és befogadóbbákell válnunk iránta. Az, hogy mi érdekli akára fiatalokat, akár a felnôtteket, nem én döntöm el. Solymáron tízezer ember él, sokfélék,sokszínû kínálat kell nekik. Nyitottak lettünk ahelyi társadalom kezdeményezéseire is.A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet statisztikai elemzésének hatására tavaly én iselkészítettem a látogatószám kimutatást.
2011-ben több mint 49000 látogatója volt az
intézménynek, és ebben nincs benne a solymári búcsú 10000nél is több felnôtt és fiatal részvevôje. Remélem, hogy ezek a számokérzékeltetik a döntéshozókkal, vagy az ôketbefolyásoló emberekkel, hogy a kultúránakvan hozadéka.
– Ha már a döntéshozóknál, a munkánk visszaigazolásánál tartunk, te hogy látod szakmánk jövôjét?
– Tavaly, Balatonszemesen már érzôdött,hogy kicsit elbizonytalanodtunk, mentálisankezdünk leépülni. Elfáradtak a vezetô pozíciókban lévô közmûvelôdési szakemberek.Többségük még egy jó idôszakban kezdte aszakmát. Nem a feltételekrôl beszélek, azokakkor sem voltak túl jók, hanem az anyagiés szakmai biztonságról. Sokan közülük nemtudnak mit kezdeni a kialakult helyzettel, azzal, hogy mindig háttérbe szorítanak minket,mert fontosabb az oktatás, az egészségügy.
Hiányoznak azok a fiatalok, akiknek van va
lamennyi közösségi tapasztalatuk. A döntéshozók pedig elfeledkeznek rólunk. A magaskultúrát emlegetik, annak a fontosságát,közben elfelejtik azt, hogy a „magas kultúrát képviselô mûvészek” nagy része falusimûvelôdési házakban találkozott elôször akultúrával, ott volt a falunapon, ott ment bea könyvtárba, oda járt táncházba, ott akart aszínpadon állni.Ma a kultúra tôzsde formájában mûködik,gyorsan, nagy hasznot remélnek tôle, ahelyett, hogy rendszeresen kicsit fektetnénekbe és tizenöt év múlva megnéznék, hogy mi
az eredménye. Hiszen hosszú távon a kis
befektetéseknek van biztos hozama, fôleghelyi szinten.Mindig voltak a pedagógusok közöttolyan emberek, akik érezték az énekkarokközösségteremtô erejét, keresték a közöséneklés örömét, amely egyúttal alkalom azönmûvelôdésre is.
Cegléden 1972-ben, a pedagógusnapi ün
nepség után fehér asztalnál beszélgetett a városi mûvelôdési osztályvezetô (késôbb ô lett akórus elnöke), a tanulmányi felügyelô, a zeneiskola igazgatója (a kórus alapító karnagya) ésa pedagógus szakszervezet városi titkára (akia kórus titkára lett), hogy jó lenne színesebbétenni ezeket a városi ünnepségeket egy énekkar szereplésével. Itt született meg a ceglédiPedagógus Énekkar megalapításának ötlete.
1972. október 30-án már 29 énekelni vá
gyó, kottaismerô, lelkes pedagógus kezdte elaz azóta is folyamatos kórusmunkát. Napja
inkban ez a szám 40-45 fô. Természetesen
lemorzsolódások vannak, de újak is érkeznek.Ma már nem csak pedagógusok a kórus tag jai, szívesen jönnek más pályán dolgozó, énekelni szeretô dalostársak is, ha vállalják hetiegy alkalommal a próbákat.Kezdetben városi ünnepségeken lépettfel a kórus, majd kapcsolatokat épített másvárosok énekkaraival. A kórustalálkozókon,fesztiválokon való részvétel, késôbb pedig aMagyar Rádió is lehetôséget adott az évesmunka bemutatására, a sikeres szereplésekre.
A kórus, amely 1987-ben felvette a ceglédi
születésû karvezetô, fôiskolai tanár, KardosPál nevét, rendszeresen részt vesz a pedagóguskórusok országos találkozóján, melyetminden évben másmás városban rendeznek
meg. Az énekkarok 15-20 percben mutatják
Negyvenéves a ceglédi Kardos Pál Pedagógus Énekkar
b
álint
l
ászlóné
,
a Kórus titKára
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
More From This User
Notes
Load more
