Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
3Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Vonóból bot. „Zengő zivatar”, „elfojtott sohajtás” és egyéb regiszterek. Lear király zenél A vén cigányban

Vonóból bot. „Zengő zivatar”, „elfojtott sohajtás” és egyéb regiszterek. Lear király zenél A vén cigányban

Ratings: (0)|Views: 12 |Likes:
Published by Miklos Mezosi
Vörösmarty A vén cigány című versét egy konkrét, retorikusan már a kezdősorban jelzett zenei szituációba ágyazza, és erre a keretszituációra mindegyik strófa végén – a refrénnel – nyomatékosan „figyelmeztet” is. A költemény poétikájának zenei természetét nem egyedül, és nem is elsősorban a költői én és a zenész cigány közötti egyoldalú „diskurzus” jelezte versbeli szituáció határozza meg. Értelmezésemet a vers zeneisége felől indítom el. A vén cigány zeneiségét aláhúzó biográfiai vonatkozás különös módon Shakespeare-hez kötődik, mégpedig a nagytragédiák Shakespeare-éhez. A költemény zenei karaktere ugyanis, érdekes módon, Vörösmarty „shakespeare-izálásában” érhető tetten. A vén cigány megírása a Lear-fordítás idejére esett, mégpedig ezen idő végső szakaszára. Miért a viharjelenet a poétikai centrum A vén cigányban is, és a Lear királyban is? A kérdésre a választ az irodalmi alkotásban retorikai és poétikai eszközökkel megjeleníthető fenség „megszólításával” kaphatjuk meg. A vén cigányban alkalmazott költői eszközök és fogások együttesen adják ki azt, amit mi a költemény zeneiségeként és fenségeként érzékelünk.
A vén cigány „viharjelenete” (3. versszak) vízválasztó a költeményben. Ha költőnk versbeli állítását kérdésbe fordítjuk – „Lesz-e még egyszer ünnep a világon?” –, a választ Nietzschénél találjuk meg: „A művészet nem az, hogy tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.” Ha találtunk ilyeneket, akkor megvan az ünnep is. Az ünnep a művészet.
Vörösmarty A vén cigány című versét egy konkrét, retorikusan már a kezdősorban jelzett zenei szituációba ágyazza, és erre a keretszituációra mindegyik strófa végén – a refrénnel – nyomatékosan „figyelmeztet” is. A költemény poétikájának zenei természetét nem egyedül, és nem is elsősorban a költői én és a zenész cigány közötti egyoldalú „diskurzus” jelezte versbeli szituáció határozza meg. Értelmezésemet a vers zeneisége felől indítom el. A vén cigány zeneiségét aláhúzó biográfiai vonatkozás különös módon Shakespeare-hez kötődik, mégpedig a nagytragédiák Shakespeare-éhez. A költemény zenei karaktere ugyanis, érdekes módon, Vörösmarty „shakespeare-izálásában” érhető tetten. A vén cigány megírása a Lear-fordítás idejére esett, mégpedig ezen idő végső szakaszára. Miért a viharjelenet a poétikai centrum A vén cigányban is, és a Lear királyban is? A kérdésre a választ az irodalmi alkotásban retorikai és poétikai eszközökkel megjeleníthető fenség „megszólításával” kaphatjuk meg. A vén cigányban alkalmazott költői eszközök és fogások együttesen adják ki azt, amit mi a költemény zeneiségeként és fenségeként érzékelünk.
A vén cigány „viharjelenete” (3. versszak) vízválasztó a költeményben. Ha költőnk versbeli állítását kérdésbe fordítjuk – „Lesz-e még egyszer ünnep a világon?” –, a választ Nietzschénél találjuk meg: „A művészet nem az, hogy tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.” Ha találtunk ilyeneket, akkor megvan az ünnep is. Az ünnep a művészet.

More info:

Categories:Types, Research
Published by: Miklos Mezosi on Feb 05, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/14/2014

pdf

text

original

 
Mezősi Miklós
Vonóból bot. „Zengő zivatar”, „elfojtott sohajtás” és egyéb regiszterek.Lear király zenél
 A vén cigány 
ban?
Mikor a sors kereke forgását halljuk, fontoskodó törpeségünk megszűnik zakatolni.
Péterfy Jenő
Vörösmarty
 A vén cigány 
című versét egy konkrét, retorikusan már a kezdősorban jelzett zenei szituációba ágyazza, és erre a keretszituációra mindegyik strófa végén a refrénnel – nyomatékosan „figyelmeztet” is. E „zenei keretezés” azonban – egyfajtaköltői Eötvös-inga módjára – a külsődleges szituációnál (egy cigány hegedül) mélyebbzenei réteg meglétét is indikálja a költeményben. A költemény poétikájának zeneitermészetét nem egyedül, és nem is elsősorban a költői én és a zenész cigány közöttiegyoldalú „diskurzusjelezte versbeli szituáció határozza meg.
 A vén cigány 
-tnagyfodinamizmus hajtja, viszi előre, roppant feszültség hatja át. E feszültségkiolt(ód)ása számomra a barokk és klasszikus kori zenekari darabok megoldási módjátidézi, a zenei dinaminak és feszültségnek azt a letisztut, ami a zenelefékeződésében, majd megállásában testesül meg. (A klasszikus és a barokk korbanírt zeneművek nagyobbik része kitartott egész hangon ér véget.) Interpretációm soránazt az utat szeretném bejárni, ami az első sorban elhangzó, majd ugyanabban aversszakban még két alkalommal megismétlődő, a vén cigánynak címzett felszólítástól(„Húzd rá cigány … Húzd, … Húzd rá cigány”) kezdődően a „Lesz még egyszer ünnepa világon … derüljön zordon homlokod” sorok között épül ki. Ezt a folyamatot lehetneakár az alkotáslélektan perspektívájából is vizsgálni, a köljól dokumentált lelkiválságai és azok feloldásai felől értelmezni (vö. a költő „melankóliájáról” alkotottkülönféle elképzeléseket, vagy az „őrült vers” babits-i definícióját).Értelmezésemet a vers zeneisége fel fogom elindítani.
 А vén cigány 
zeneiségét jóllehet igen áttételesen, de mégis erőteljesen jelenlévőként egylényeges biográfiai vonatkozás még jobban aláhúzza. A
 zeneiség
mint az értelmezéskiindulópontja egy versszöveg teljességre törekvő megértéséhez természetesen csakaz egyik – és semmiképpen nem kizárólagos – kulcs, nem „végállomás”.A felkorbácsolt vihar, majd a lecsendesülés, a gyors iramú száguldás és alefékeződés kettőssége által indukált feszültség legszebb formájában talán a barokkkori hangszeres zenében, pl. Bach versenyműveiben vagy zenekari szvitjeibenfigyelhető meg. Ez leggyakrabban egy szép, erőteljes fékezést követően egy egészhangon való megállásban mutatkozik meg. A Mozart-versenyművek és -szimfóniáktételeinek végén is gyakran találkozunk a zene „megtorpanásával”. (Ez nem egyalkalommal tételen belül is előfordul: pl. a K 543. jegyzékszámú Esz-dúr, ill. a K. 551.számú C-dúr „Jupiter” szimfónia zárótételében, amikor a száguldás hirtelen megáll, sazt hihetnénk, hogy vége – és egyszerre csak „teljes gőzzel” újraindul a zene, „megymég néhány kört”.)
 A vén cigány 
zeneiségét aláhúzó biogfiai vonatkozás s donShakespeare-hez kötődik, mégpedig a nagytragédiák Shakespeare-jéhez. A költeményzenei karaktere ugyanis, érdekes módon, Vörösmarty „shakespeare-izálásában”érhető tetten. A Shakespeare-kapcsolat filológiai (történeti) hátterére is ki fogok térni.
1
 
 A vén cigány 
tulajdonképpeni interpretációját először egy zenei példával fogomillusztrálni, ill. felvezetni. A már említett
 Jupiter-szimfónia
a Köchel-jegyzékben, Mozartműveinek tematikus jegyzékében így szerepel: „szimfónia zárófúgával”. Milyenrelevanciája van ennek egy költői alkotás értelmezése szempontjából?A
 Jupiter-szimfónia
telén belül, a kódában, egy nagyon lönös, ámkülönösségében is erőteljes zenei jelenséggel találkozunk. Mozart itt összenyaláboljaaz ebben a tételben eddig kidolgozott témákat és dallamokat (szám szerint ötöt), sazok újra-elrendezésével egy fúgaszerűen szerkesztett részt, úgynevezett fugato-t hozlétre, méghozzá egy igen bonyolult és összetett felépítésű fugato-t. A zenekarbanegyidejűleg futtatott öt dallam egy ötszólamú ellenpontozott fugato-t ad ki. Az ötdallam tehát egy időben, egymás mellett fut, több változatban, ráadásul oly módon,hogy mindegyik dallam állanváltosban van. Mielőtt azonban ez a „fugatofelépülne, a zene mintha egyszerre kitisztulna (ezt „fékezés” előzi meg), és a kiderültégen ez a roppantul telített forma jelenik meg, pompás táncával előkészítve a darabnagyszabású – méltán „jupiterinek” érzett – lezárását. Nem azt akarom ezzel mondani,hogy Vörösmarty fugato-val zárná
 A vén cigány 
t, utolsó versét (a „Jupiter” Mozartutolsó alkotása a szimfónia műfajában, bár ő még – a Köchel-jegyzék szerint – messzevan a hattyúdalától). Mindössze annyit kockáztatnék csak meg, hogy
 A vén cigány 
ltőjének és a
 Jupiter-szimfónia
zeneszerjének a (poétikai) gondolkosa azáróstrófa ill. a zárótétel felépítése tekintetében feltűnően rímelni látszik egymásra.Mielőtt továbbmennénk, először arra próbáljunk meg választ adni, hogy mibenáll Vörösmarty
 A vén cigány 
c. költeményének zenei karaktere. Egy zeneesztétikaivagy inkább „zenefilozófiai” kitérő talán segít megvilágítani a zene és
 A vén cigány 
közötti lényegi viszonyt.Lényegi sajátosságánál fogva
a zenei műalkotás, amikor felhangzik, rálép arraaz útra, amin végighaladva felszámolja önmagát.
Hiszen a zenemű csak és kizárólaghangzásában, vagyis az
időben
él, ami szükségképpen azt jelenti, hogy elhangzásaután
véget ér:
nincs többé. Ha egy gondolatban egymás mellé helyezzük Mozart
DonGiovanni
c. operáját, Shakespeare
III. Richárd
c. tragédiáját és Dosztojevszkij
Bűn ésbűnhődés
c. regényét, azt láthatjuk, hogy mindhárom szerző
végső szava
egy ésoszthatatlan: nevezetesen, hogy Raszkolnyikov elmélete és a Don Giovanni-filozófia,nemkülönben III. Richárd sajátosan interpretált machiavellizmusa egy bizonyos pontontúl felmondja a szolgálatot, amiből következően az adott „alaki filozófiának” konokulkövetkezetes érvényesítése
a hőst szükségképpen felőrli
. A zenére ez specifikus, aművészetek közül egyedül rá jellemző létmódjából fakadóan igaz. Konkrét példánknálmaradva: a
Don Giovanni
esetében a zene, jelesül a par excellence Giovanni-zeneönmat őrli fel, amint egyre halad előre, és éppen ebből a perspekl lbelátható, miért nevezi Søren Kierkegaard a
Don Juan
t a „legklasszikusabb zenének.”
1
A zenének alaptermészetéből fakad az a tulajdonsága, hogy
kérlelhetetlenül(„menthetetlenül”) tör önmaga felszámolása felé,
vagyis abszolút lja, ahovászakadatlanul igyekszik, gső soron nem egb, mint az a „sötét verem”, amelankólia, amelynek Földényi F. László egy egész kötetet szentelt.
2
Mozart említetthősével, Don Giovannival úgy áll a dolog, hogy amennyiben igazat adunk Kierkegaard-nak, miszerint Giovanni egyidejűleg maga a zenében testet öltött „érzéki zsenialitás”
és
individuum, és hogy őt a hódítás hatalmasra duzzadt szenvedélye hajtja, amiben
sosem ismer akárcsak szusszanatnyi megállást 
 
sem
(egyedül a pezsgőáriábantucatnyi
új
 
tételt 
említ, amelyek majd a vetkező éjjel kell hogy gyarapítk a
1
KIERKEGAARD, Søren,
 A közvetlen erotikus stádiumok avagy a zenei erotikus. = Vagy-vagy.
Ford. Dani Tivadar, Budapest, Gondolat, 1978: 61-176.
2
FÖLDÉNYI F. László,
Melankólia,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992
2
.
2
 
lisját), úgy be kell tnunk, hogy Giovanni e
szakadatlanul és gazdagon ára
szenvedélye zenei természetéből fakadóan
szükségképpen
önmagafelszámolásához vezet, hasonlóan Shakespeare III. Richárdjához ill. DosztojevszkijnélRaszkolnyikov filozófiájához. Raszkolnyikov alakja filozófiájának a regény logikájábólfakakövetkezetes, kikerülhetetlen meghaladásával születik újjá ellentétbenRichárd-dal, aki nem születik újjá, hanem elnyeli őt a „Nagy Mechanizmus”. A DonGiovanni-filozófia – a „donjuanizmus”, vagy ahogy Kierkegaard mondja: az „érzékizsenialitás” – „meghaladása” egy következő opera (operák) témája: a
Cosi fan tutté-
é(és
 
majd
 A varázsfuvolá
é). „De itt már egy új történet kezdődik. Egy ember fokozatosmegújhodásának, fokozatos újjászületésének története. Ahogy átmegy egyik világbóla másikba, megismeri az előtte addig ismeretlen valóságot. Ez új elbeszélés témájalehetne – de a mostani itt véget ér.”
3
Kierkegaard szerint Don Giovanni ún. érzékizsenialitása, tehát a figura zenei megtestesülése nem „gazdagítja” őt magát, mivel ez„mindig ugyanaz marad, nem bontakozik ki, hanem
szakadatlanul szinte egyetlenlélegzetvétellel tör elő.
4
Don Giovannit nem gazdagítja, de minket igen – sőt sajátman l mindenki st gazdagít ez a figura, de mindenekelőtt azzal teszigazdagabbá a zenetörténetet, hogy zenei megtestesülésének ez az önfelszámolása újzenei környezet megteremtését katalizálja, hasonlóképpen a Dosztojevszkij-nagyregényekhez és a Shakespeare-tragédiákhoz, amelyek egy ehhez nagyon hasonlómozgásnak köszönhetően kapcsolódnak egy organikus sorrá, alkotnak végső soronegy tömböt.
 A vén cigány 
egyik „titka” az, hogy a hét versszak terjedelmű szöveg, aköltői nyelvre jellemző sűrített szövegalkotásával, hogyan képes egy olyanfajtateljesség képzetét nyújtani, ami után „nem kezdődik új történet”, mert nincs szükség„egy új elbeszélésre”. A vén ciny t versszakban mindent elmondott. Ezt azalábbaikban
close reading
-gel próbálom meg bizonyítani.Dolgozatom címében
 
van egy kérdés:
 
„Lear király
 zenél
 
 A vén cigány 
ban?”Igen, ő. Lear zenél
 A vén cigány 
ban.
 A vén cigány 
megírása a
Lear 
-fordítás idejéreesett, mégpedig ezen idő végső szakaszára. E tekintetben igen jól adatolt terminuspost quem-ek ill. terminus ante quem-ek állnak a kutatás rendelkezésére. “1848. január 16-án Vahot Imre arról tudósította a
Pesti Divatlap
olvasóit, hogy – idézemVahotot 'Petőfi és smarty a lra egyeltek, hogy Shakespeare összesszínműveit magyar nyelvre fordítsák.'…”, i.m. 362.
5
„Tóth Dezső szerint Vörösmarty‘1848 tavaszán fogott bele, s a munkát Debrecenben is folytatta. […] Sokra azonbanez időben nem mehetett”.
6
„1853 nyarán–őszén vette elő már korábban elkezdettLear-fordítását – a lelki lehangoltság mellett az anyagi kényszer szorította és segítettea munka bevégzésében.”
7
“... a
Lear-
kézirat tisztázata 1854 nyarának végére lehetettkész.”.
8
Vörösmarty két levele alapján nagy pontossággal meghatározható, hogymikorra készült el a Lear-fordítással. Egy Bártfai Lászlónak írt, 1854 nyarára datált, ill.egy 1854 augusztus 4-én kelt, Tóth Lőrincnek írt leveléről van szó. Utóbbiban így ír:„Én Learral már annyira készen vagyok, hogy tisztáztatom. Két hét mulva kézbeadom.”
9
 
3DOSZTOJEVSZKIJ,
Bűn és bűnhődés. Epilógus.
Ford. Görög Imre, G. Beke Margit. EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1976., 553.4
Kierkegaard, i.m. 94-95.
5SMARTY Mily
Összes művei XII. Drámafordítások.
Akadémiai Kiadó, Budapest.1983. VM ÖM, 12. köt., 362-366.6Uo. 363.7TÓTH Dezső,
Vörösmarty Mihály,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 539.8VM
ÖM,
12. köt., 365.9Idézi: Uo.
3

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->