Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
4Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
ZENE, SZÓ, DRÁMA – SZÍNJÁTÉKOK ÉS SZÍN(E)VÁLTOZÁSOK. A történelem szemantikája Puskin és Muszorgszkij művészi szkepszisében

ZENE, SZÓ, DRÁMA – SZÍNJÁTÉKOK ÉS SZÍN(E)VÁLTOZÁSOK. A történelem szemantikája Puskin és Muszorgszkij művészi szkepszisében

Ratings: (0)|Views: 62 |Likes:
Published by Miklos Mezosi
A "Zene, szó, dráma...." a 19. századi orosz krónikás dráma műfajpoétikai szempontú interpretációja. Puskin és Muszorgszkij egy-egy történelmi színműve, a Borisz Godunov című „romantikus tragédia” és a Hovanscsina c. „nemzeti zenedráma” műközpontú, szövegorientált vizsgálatával a történelmi dráma műfajának a helyét keresi az újkori európai irodalomban és zenében. A „romantikus tragédia” puskini definíciójában a "роман" elem (az orosz nyelvben e francia jövevényszó jelentése: „regény”) mintha a drámai műfajból a regény irányába tett kilépésre utalna. A könyvnek ez a szerzői utalás a tétje és az Első rész voltaképpeni témája.
A kortárs kritikus, Visszarion Belinszkij Puskin történelmi tragédiáját „párbeszédes formájú epikus költeménynek” nevezte. Belinszkij műfaji meghatározása az elbeszélői jelleg felé megtett elmozdulás érzékeltetésével azt a műfajpoétikai változást sejteti, ami a shakespeare-i chronicle plays (az ún „királydrámák”) óta a dráma műfajában végbement. Az addig klasszikusnak tekintett drámai formának a Borisz Godunovval kezdődő meglazulása tehát „regényibbé” alakítja, elbeszélő karakterrel ruházza fel az eredendően drámának készülő műalkotást. (Ezzel egyébként maga Puskin belső – műfajpoétikai – fejlődése is analóg, amennyiben a Borisz Godunov után a puskini életmű egésze is a regény felé látszik elmozdulni.)
A könyv bevezető része két fejezetből áll: az első felveti a témát és összefoglalja a könyvben követett gondolatmenet főbb csomópontjait, a második pedig kísérlet egy íráspoétika felvázolására. Az „íráspoétikai” fejezetnek mind tematikusan, mind módszertani vonatkozásban az a funkciója, hogy a történelmi dráma kialakulásához vezető irodalom-, kultúra- és mentalitástörténeti utak felvázolásával elméletileg és történetileg megalapozza a műfaj elhelyezését és interpretációját.
A két nagy Muszorgszkij-opera közül a könyvben túlnyomórészt a Hovanscsinát tárgyalom; a Borisz Godunovot egy rövidebb fejezetet leszámítva csak utalásszerűen érintem. A Puskintól filológiailag és tematikusan független Hovanscsinát mélyebb – belső: kompozíciós és poétikai – rokonság fűzi a puskini Borisz-drámához, mint a Puskin-dráma alapján készült Muszorgszkij-operát. A Hovanscsina opera puskini poétikája, vagyis a polifóniának és az iróniának a Puskin megteremtette és a Hovanscsinát is vezérlő dramaturgiája a magyarázata annak, hogy vizsgálódásaim az orosz krónikás dráma egészénél szűkebb területre szorítkoznak: a Puskin-dráma és a Hovanscsina között fennálló viszony megragadására és definiálására. A könyvben az orosz drámai krónikás színmű műfajpoétikája három fő aspektusát tekintem át. Ezek: az ironikus kompozíció, az ezt megalapozó polifonikus szervezettség, s a mindennek nyomán létrejövő „nyitott lezártság poétikája”.
A könyv Első részét a Puskin-interpretációk alkotják. A Borisz Godunov kompozícióját döntően meghatározó drámai irónia, majd az ennek megjelenítésére használt retorikai-stilisztikai alakzat, a hiperbaton elemzése után vezetem be a virtuális színpad fogalmát. A konvencionális drámában létrejövő színpadi konfliktus híján Puskin tragédiájában a két főhős „fúgaszerűen” futó szólamok módjára halad el egymás mellett (vagyis anélkül, hogy találkoznának egymással), így teremtve meg a szerzetesből cárrá versus cárból szerzetessé válás kontrapunktikus dramaturgiáját. Ezt a költő perspektíva-váltásokban megtestesülő polifonikus szerkesztése jeleníti meg (a „polifónia” elve itt Mihail Bahtyinnak a Dosztojevszkij-regényről kidolgozott koncepciójával, az ún. „polifón regény” elméletével áll közelebbi rokonságban).
A történelmi dráma teljességre törekvő interpretációja aligha kerülheti meg a megváltás fogalmát: a műfaj fókuszpontjában egy üdvtörténetileg értelmezhető szüzséfejlődés áll. Puskinnál a Borisz Godunovban egy fragmentált állapotban (félbe)hagyott megváltástörténet követhető nyomon – ez a Puskin-interpretációkat lezáró fejezet témája. Ha Puskin drámájának elméleti interpretációja során műfajtipológia és megváltás
A "Zene, szó, dráma...." a 19. századi orosz krónikás dráma műfajpoétikai szempontú interpretációja. Puskin és Muszorgszkij egy-egy történelmi színműve, a Borisz Godunov című „romantikus tragédia” és a Hovanscsina c. „nemzeti zenedráma” műközpontú, szövegorientált vizsgálatával a történelmi dráma műfajának a helyét keresi az újkori európai irodalomban és zenében. A „romantikus tragédia” puskini definíciójában a "роман" elem (az orosz nyelvben e francia jövevényszó jelentése: „regény”) mintha a drámai műfajból a regény irányába tett kilépésre utalna. A könyvnek ez a szerzői utalás a tétje és az Első rész voltaképpeni témája.
A kortárs kritikus, Visszarion Belinszkij Puskin történelmi tragédiáját „párbeszédes formájú epikus költeménynek” nevezte. Belinszkij műfaji meghatározása az elbeszélői jelleg felé megtett elmozdulás érzékeltetésével azt a műfajpoétikai változást sejteti, ami a shakespeare-i chronicle plays (az ún „királydrámák”) óta a dráma műfajában végbement. Az addig klasszikusnak tekintett drámai formának a Borisz Godunovval kezdődő meglazulása tehát „regényibbé” alakítja, elbeszélő karakterrel ruházza fel az eredendően drámának készülő műalkotást. (Ezzel egyébként maga Puskin belső – műfajpoétikai – fejlődése is analóg, amennyiben a Borisz Godunov után a puskini életmű egésze is a regény felé látszik elmozdulni.)
A könyv bevezető része két fejezetből áll: az első felveti a témát és összefoglalja a könyvben követett gondolatmenet főbb csomópontjait, a második pedig kísérlet egy íráspoétika felvázolására. Az „íráspoétikai” fejezetnek mind tematikusan, mind módszertani vonatkozásban az a funkciója, hogy a történelmi dráma kialakulásához vezető irodalom-, kultúra- és mentalitástörténeti utak felvázolásával elméletileg és történetileg megalapozza a műfaj elhelyezését és interpretációját.
A két nagy Muszorgszkij-opera közül a könyvben túlnyomórészt a Hovanscsinát tárgyalom; a Borisz Godunovot egy rövidebb fejezetet leszámítva csak utalásszerűen érintem. A Puskintól filológiailag és tematikusan független Hovanscsinát mélyebb – belső: kompozíciós és poétikai – rokonság fűzi a puskini Borisz-drámához, mint a Puskin-dráma alapján készült Muszorgszkij-operát. A Hovanscsina opera puskini poétikája, vagyis a polifóniának és az iróniának a Puskin megteremtette és a Hovanscsinát is vezérlő dramaturgiája a magyarázata annak, hogy vizsgálódásaim az orosz krónikás dráma egészénél szűkebb területre szorítkoznak: a Puskin-dráma és a Hovanscsina között fennálló viszony megragadására és definiálására. A könyvben az orosz drámai krónikás színmű műfajpoétikája három fő aspektusát tekintem át. Ezek: az ironikus kompozíció, az ezt megalapozó polifonikus szervezettség, s a mindennek nyomán létrejövő „nyitott lezártság poétikája”.
A könyv Első részét a Puskin-interpretációk alkotják. A Borisz Godunov kompozícióját döntően meghatározó drámai irónia, majd az ennek megjelenítésére használt retorikai-stilisztikai alakzat, a hiperbaton elemzése után vezetem be a virtuális színpad fogalmát. A konvencionális drámában létrejövő színpadi konfliktus híján Puskin tragédiájában a két főhős „fúgaszerűen” futó szólamok módjára halad el egymás mellett (vagyis anélkül, hogy találkoznának egymással), így teremtve meg a szerzetesből cárrá versus cárból szerzetessé válás kontrapunktikus dramaturgiáját. Ezt a költő perspektíva-váltásokban megtestesülő polifonikus szerkesztése jeleníti meg (a „polifónia” elve itt Mihail Bahtyinnak a Dosztojevszkij-regényről kidolgozott koncepciójával, az ún. „polifón regény” elméletével áll közelebbi rokonságban).
A történelmi dráma teljességre törekvő interpretációja aligha kerülheti meg a megváltás fogalmát: a műfaj fókuszpontjában egy üdvtörténetileg értelmezhető szüzséfejlődés áll. Puskinnál a Borisz Godunovban egy fragmentált állapotban (félbe)hagyott megváltástörténet követhető nyomon – ez a Puskin-interpretációkat lezáró fejezet témája. Ha Puskin drámájának elméleti interpretációja során műfajtipológia és megváltás

More info:

Categories:Types, Research
Published by: Miklos Mezosi on Feb 05, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/14/2014

pdf

text

original

 
MEZŐSI MIKLÓS
ZENE, SZÓ, DRÁM
 
MEZŐSI MIKLÓS
ZENE, SZÓ, DRÁMA  SZÍNTÉKOK ÉSSZÍNEVÁLTOZÁSOK 
 A történelem szemantikája Puskin és Muszorgszkij művészi szkepszisében Az orosz krónikás színmű műfajpoétikai kérdései 

Activity (4)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 hundred reads
idiotepanne liked this
1mru5 liked this
1mru5 liked this

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->