• Embed Doc
  • Copy Link
  • Readcast
  • Collections
  • CommentGo Back
Download
 
ELŐSZÓ
„Nagy titok az, hogy bár az emberi szív vágyódik, az után az Igazság után, amiben tisztánmegtalálja a szabadságot és az örömet, mégis az emberek első reakciója erre az Igazságra gyűlölet és félelem."  Anthony De Mello
Meleg nyári éjszakákon, ha tekintetemet a csillagos égre emelem, különös érzés kerít hatalmába.A ragyogó csillagok látványa egybeolvad a gondolattal, hogy az univerzum csodálatos, tökéletesenrendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talánsoha nem is lehet.A csillagok láttán gyakran felbukkan bennem egy különös, gyermekkori emlék...Mindössze nyolc éves voltam, amikor megálltam a kolozsvári utcán, „alaposan szemügyre vettem"a környező épületeket, még egyszer jól megnéztem a csillagos eget, és - mint aki most ébred tudatáraannak, hogy itt valami nincs rendben - megmagyarázhatatlan belső hiányérzettel és gyermekinaivsággal tettem fel magamnak a kérdést: „Ez volna minden? Ennyiből állna az egész világ? Ezlehetetlen!"Később, amint a szigorúan materialista világnézet elemei beépültek tudatomba, úgy éreztem,kielégítő magyarázatot kaptam a csillagok születésére, a bolygók keringésére és a környezet állandóátalakulására, ami kémiai reakciók és fizikai hatások kölcsönhatásának tekinthető. Arról is megvoltam győződve, hogy a fizika, a kémia és a biológia törvényei mindenre magyarázattalszolgálhatnak, és - ha ma még nem is tartunk ott - csak idő kérdése, mielőtt mindenre kielégítőválaszt kapunk.Később rájöttem hogy ez nem egészen így van. Sem a fizika, sem a kémia törvényei nem adnak magyarázatot az élet legalapvetőbb jelenségeire. Életünket gondolataink és érzéseink irányítják, deezeket a gondolatokat és érzéseket nem lehet mérni. Mérőműszereink nem árulják el, hogy valaki egyelefántra, vagy egy gyönyörű naplementére gondol, nem áll módunkban mérni sem a szeretetei, sem afélelmet.Eleinte úgy véltem, hogy mindez csak mérőműszereink és módszereink tökéletlenségének köszönhető. Később, amikor egyre többet tudtam meg arról a pontosságról, amit fizikusaink akülönböző mérések során elérni képesek, kétségekkel teli felhők kezdték beárnyékolni materialistavilágképein kék egét.Ahogy cseperedtem, felismertem, hogy léteznek bizonyos morális törvények, amik közösségiéletünket irányítják. Etikai kérdésekben a közösség törvényei, szokásai, a „lelkiismeret hangja", vagya különböző vallásos tanításokban meghatározott irányvonalak befolyásolják döntéseinket,határozzák meg viselkedésünket. A világ különböző tájain az emberek lényegesen különböződolgokat tartanak helyesnek vagy helytelennek. Amikor ezeket az értékrendeket megkíséreltemáttekinteni, lépésről lépésre feltárult előttem a hit és az idealizmus világa. Rendkívül érdekesnek tartottam, hogy a különböző vallások tanításai közös alapra, tehát azonos, vagy hasonló„parancsolatokra" épülnek.Ily módon tehát két oldalról is szemügyre vettem a rendelkezésünkre álló elképzeléseket arról,hogy mi az Univerzum, és hogy azok a dolgok, amik bennünket, embereket, személyesen érintenek,milyen törvények szerint működnek. Csakhogy volt valami, ami sehogyan sem ment a fejembe.Ugyanazt az Univerzumot próbáljuk több oldalról is megvizsgálni és megértem. Hogy létezik,hogy annyi tudományos kutatás, filozófia és „isteni parancsolat" (azaz útmutatás) ellenére semsikerült megalkotnunk az Univerzum modelljét, vagyis egy olyan világképet, amiben békésen és
1
 
egymást kiegészítve fér el mindaz, ami a világunk és életünk része? valahol mélyen belül úgyéreztem - talán csak sejtettem -, hogy léteznie kell egy mindent átfogó elméletnek, ami a különbözővilágszemléleteket közös nevezőre hozhatja...Megérzés ide vagy oda, az egységes egészről alkotott elképzelésem egyelőre csak töredékekbőlállt, és gyakran úgy éreztem, egyrészt túl keveset tudok, másrészt máris túl sok a rendelkezésemreálló információ ahhoz, hogy minden részletet figyelembe véve az egészet átláthassam.Közben rendszeresen végeztem út- és hídépítői mérnöki munkámat, ami elég sok energiát vettigénybe. Egyre kevesebb időm maradt arra, hogy a Világegyetem rejtélyei fölött elmélkedjem, de akíváncsiság szikrája nem aludt ki teljesen.Harminchárom éves koromban sikerült Svédországba emigrálnom, és itt kerültem kapcsolatbaúgynevezett beavatottakkal és mesterekkel - olyan emberekkel, akiket a köztudat gyakran a„misztikus" jelzővel illet. Ezek a „misztikusok" univerzálisan érvényes „lelki törvényekről" beszéltek, amiket teljességgel lehetetlen áthágni, függetlenül attól, hogy valaki hisz bennük vagy sem.Ez nagyon felcsigázta az érdeklődésemet, különösen azért, mert szerintük mindez teljes összhangbanáll a tudományos kutatások eddig elért eredményeivel. Először csak egy furcsa érzés volt: „ezek azemberek tudnak valamit, amit mi, hétköznapi halandók, nem tudunk, vagy nem igazán értünk".Minden állításukat megkérdőjelezve, nagy elővigyázatossággal közeledtem tanításaikhoz. Őszinténszólva meglepett az egyszerűség, amivel ezek a bizonyos „misztikusok" az Univerzum működését éslényegét felvázolták. Ebben a tanításban nem volt semmi „misztikus". Az Univerzum áttekinthető,működésének lényege megérthető - tanították. Talán kissé különös nyelvezetet és a megszokottóleltérő szimbólumrendszert használtak, de ezeknek a kifejezéseknek és szimbólumoknak a megfelelőifellelhetők egyrészt a fizikában és
a
matematikában, másrészt a különböző vallásokban. Néhány évitanulmány után arra a felismerésre jutottam, hogy bizonyos „misztikusok" rendkívüli tudássalrendelkeznek az Univerzum felépítéséről és működéséről.Míg a tudományos kutatás elsősorban anyagi szempontok szerint vizsgálja az Univerzumot, avallások alapjait pedig az emberi, erkölcsi értékekre vonatkozó tanítások képezik, a misztikusok világképében olyan jelenségek is logikus magyarázatot kapnak, amiket
 
az emberek többségemegmagyarázhatatlannak, paranormálisnak, véletlennek, vagy egyszerűen „csodának" nevez.Csakhogy volt egy bökkenő.E három irányzat között alig van kommunikáció!Igaz, vannak fizikusok, mint Fritjof Capra, aki lényeges párhuzamokat fedezett fel a fizika és akeleti filozófia között, vagy Paul Davies, aki szerint „.. .a Világegyetem úgy fest, mintha valamiféleterv, vagy tervrajz nyomán bontakozna ki". Az is igaz, hogy örvendetes módon egyre több a merészgondolkodó, aki hajlandó elrugaszkodni egy olyan kutatási vonaltól, ami minden jel szerintzsákutcába vezet, de ezek ma még vajmi kevés hatást gyakorolnak azon társaikra, (egy-két ilyenemberrel magam is találkoztam) akikben oly erővel vert gyökeret a materiális, véletlenszerűenfejlődő világegyetem gondolata, hogy tántoríthatatlanságuk vetekszik a vallásos fanatizmussal.Itt álltam tehát az Univerzum és önmagunk megismerését célzó három különböző megközelítésimód előtt. Mindhárom tartalmaz értékes információt, de önmagában - úgy tűnik - egyik sem elegendőahhoz, hogy a Világegyetem felépítésére, működésére, valamint az élet alapvető kérdéseire átfogó éskielégítő választ adjon.És ekkor történt valami egészen rendkívüli.A többé-kevésbé rendszeres testmozgást számomra az a napi fél óra futás jelentette, amihez asvédországi otthonom közelében lévő kis erdő biztosította a kellemes környezetet.Gyönyörű volt az idő, sütött a nap, én pedig szorgalmasan kocogtam a faforgáccsal felszórt„futóösvényen", és közben egyre másra a Világegyetem felépítésének rejtélyein és működéséntöprengtem...Aztán hirtelen úgy éreztem, rájöttem valamire. Teljesen világosan és minden kétséget kizáróanmegjelent tudatomban az egyik kérdésemre vonatkozó válasz. Felemelő érzés volt, de nem sokáigélvezhettem, mert jött a következő válasz... és a következő... és a következő...
2
 
Adott pillanatban úgy éreztem, azonnal le kell jegyeznem mindent, különben elfelejtem, vagyösszekeverem a dolgokat. Hazaszaladtam, és úgy, ahogy voltam, leültem az íróasztal mellé,előkaptam egy ív papírt, és lázas sietséggel kezdtem jegyezni az egyre nagyobb intenzitással feltörőgondolatokat.Igyekeztem a lehető leggyorsabban írni, de így is alig tudtam lépést tartani e rendkívüliötletáradattal. Kezem már-már görcsbe rándult. Rendszerezés nélkül jegyeztem le mindent, nemtörődve azzal, hogy van-e összefüggés a mondatok között. Egyik ív papírt a másik után kaptam elő,és folytattam... folytattam... A kezem már fájt, mégis valami megmagyarázhatatlan örömmámorbanúsztam. Úgy éreztem: végre rábukkantam valamire, amit oly régen keresek.Ez a számomra különös állapot mintegy fél óra múlva véget ért. Nem jött több gondolat...Szinte megkönnyebbülve tettem le a tollat, és lassú mozdulatokkal összeszedtem az íróasztalonszétszóródott lapokat. Kábultan néztem, hogy mit írtam. Előttem feküdt papírra vetve a Világegyetem„működési elve". Egyelőre rendszertelenül, mintegy véletlenszerűen egymásra dobált gondolathalmazformájában, de ott volt a lényeg.És ez a „lényeg" döbbenetesen egyszerű volt.Másrészt olyan volt, mint egy emberi fogyasztásra alkalmatlan „koncentrátum".Harmadsorban ott álltam, kezemben egy „eredménnyel" - már ha annak lehet nevezni -, anélkül,hogy lépésről lépésre végigjártam volna az odavezető utat. Sőt, ekkor még azt sem tudtam, létezik-eIlyen út.Ez az „eredmény" oly mértékben eltért mindattól, amit az iskolában tanítottak, és amit aVilágegyetemről mindeddig tudtam, vagy hittem, hogy hetekig tanácstalanul, sőt, gyanakodvavizsgálgattam, nézegettem.Logikusnak, valószínűnek, bizonyos értelemben véve egyszerűnek tűnt. Csak éppen hihetetlenvolt.- Lehetséges ez egyáltalán? - tettem fel magamnak végül a mérnöki fejjel megfogalmazott kérdést.- Vajon nem kerül összeütközésbe a fizika törvényeivel?Kissé tétován fogtam hozzá az adatok rendszerezéséhez, és közben arra gondoltam: még haminden igaz lenne, ha a Világegyetem szerkezete valóban ilyen lenne is, ugyan ki fogja ezt nekemelhinni?A rendszerezés és a részletek kidolgozása több évet vett igénybe. Előbb az anyagi tudomány és afizika szemszögéből nézve igyekeztem kizáró okokat találni, később a „beavatottak" tanításaiban, azezoterikus tudásban kerestem az esetleges ellentmondásokat.Fokozatosan egy új világkép körvonalai kezdtek kibontakozni szemem előtt, egy olyan Univerzumképe, ami érthető, megismerhető és bizonyos értelemben áttekinthető. Az emberiség történelmét éserkölcsi fejlődését nagy mértékben befolyásoló tanítómesterek, mint pl. Hermész, Krisna, Buddha ésJézus tanításai ugyanúgy helyet kaptak benne, mint korunk nagyszerű tudósainak, Einsteinnek,Heisenbergnek és Belinek az eredményei. A paranormálisnak tekintett jelenségek megszűntek  paranormálisnak lenni, és természetes módon illeszkedtek be az egységes képbe, sőt mi több, a beavatottak által említett „áthághatatlan lelki törvények" teljes összhangban álltak a fizikatörvényeivel...Mérnöki pályafutásomat hídépítőként kezdtem. Bizonyos értelemben véve ez a könyv is egy híd,mégpedig olyan, ami nem a különböző világnézetekben fellelhető különbségekre, hanem az azokategybefogó, sőt, egybeolvasztó tényezőkre épül.De ezt a hidat nem én építettem.Ez a híd mindig is létezett.Én csak a pilléreket igyekeztem láthatóvá tenni azon olvasóim számára, akik le tudják győzni a beléjük vert világkép béklyóit, és felmerészkednek e híd legmagasabb pontjára, ahonnan egyszerrelátható mindkét part, valamint a tátongó mélység és a korlátokat nem ismerő magasság...
3
of 00

Leave a Comment

You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...
You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...