konzervatívok, de még a feministák is részben abból nyerik az erejüket, hogy ünnepelik atörténelmi örökségüket és a h
ő
seiket. Miért ne tehetnék meg ugyanezt a Zöldek is? Ha aztvisszautasítják is a Zöldek, hogy látványosan és propagandista módon használják atörténelmüket, azért még meríthetnek a múltjukból. Közhelynek látszik, de igaz, hogyha egyideológia eredetét és társadalmi hatásait nyomon követjük, az megkönnyíti a gyakorlatban történ
ő
alkalmazását és növeli a jelent
ő
ségét. Azok a jelenségek, amelyeket a környezetvéd
ő
k aközelmúltban felfedeztek, valójában nem újak, amint azt Martinez-Alier megállapítja.
“
Az emberés a környezet kapcsolatának hosszú történelme van, és a kett
ő
közötti viszony értékelése ishosszú múltra tekinthet vissza.
”
(1990: xiv) Még ha a Zöld mozgalom el is fogadja Gramsciiskolamesteri véleményét, miszerint
“
A történelem tanítómester, de nincsenek tanítványai
”
, akkorsincs ok arra, hogy a pesszimizmusát tudatlansággal is támogassuk. Ahhoz, hogy megértsük akörnyezetvéd
ő
mozgalmak természetét és fejl
ő
dését, tanulmányoznunk kell a gyökereiket.Thomas éppen ezt a feladatot teljesítette, amikor a következ
ő
megfigyelést tette:Manapság nem vehetünk úgy kézbe egy újságot, hogy ne találnánk benne valamilyenszenvedélyes vitát a szürke fókákról, vagy a Hampton Court-ban kivágott fákról, vagyvalamelyik veszélyeztetett fajról. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogy a ma emberemiért ilyen érzékeny ezekre a problémákra, vissza kell mennünk gondolatban a modern korkezdetéig.(1984: 15)A Zöld mozgalmak történetének, valamint az ember és a természet közötti kapcsolatnak azátfogóbb tanulmányozása mindenki számára értékes lehet, aki a környezetszennyezés és akörnyezetpusztulás problémájára megoldást keres. Hasznos lehet, ha megvizsgáljuk, hogy az
ő
seink hogyan kezelték (vagy éppen hogyan hagyták figyelmen kívül) a talajeróziót, amelytönkretette a talaj term
ő
képességét, vagy a légszennyez
ő
dést, amely megölte a gyerekeiket, vagya nehézfém-szennyez
ő
dést, amely az emberek idegrendszerét károsította. A múlt környezetiproblémái és a jelen gondjai között sok hasonlóságot fedezhetünk fel.A veszélyes környezetszennyezés, az erd
ő
irtás, a term
ő
talaj pusztulása, és az emberitáplálék vegyszerekkel való szennyezettsége többé-kevésbé azóta fennáll, amióta ember létezik aFöldön. A környezeti archeológia egy olyan új tudományág, amely azokat a környezetikatasztrófákat elemzi, amelyekt
ő
l az
ő
si civilizációk és a történelem el
ő
tti emberek szenvedtek(ld. 1. és 2. fejezet). A kutatások szerint az egészségre káros nehézfém szennyez
ő
déseknekszerepük lehetett a Római Birodalom összeomlásában: a f
ő
z
ő
edények, a tányérok és avízvezetékcsövek is ólomból vagy ólomötvözetekb
ő
l készültek. Caligula és Nerokegyetlenségéért (kóros elmeállapotáért) is valószín
ű
leg részben az ólommérgezés lehet felel
ő
s,ugyanis mindketten nagyon szerették a savanyú hal szószt, amely oldotta az ólomtányérokanyagát. A mérgez
ő
ólom így bekerült az uralkodók vérébe és az agyszövetébe (Nriagu 1983).Számos
ő
si társadalom omlott össze a környezet károsodása miatt. Az Avebury és a Stonehengeépít
ő
i láthatóan hatalmas erd
ő
irtást végeztek, amely talajerózióhoz, a helyi klímamegváltozásához és talán éhínséghez vezetett. A Maia piramisok épít
ő
i hasonló módonokozhatták a saját népük pusztulását. A Suméroknak és feltehet
ő
leg az Indus völgye lakóinak apusztulását meggyorsíthatta a túlzott öntözés, amely károsan megnövelte a talaj sótartalmát.Platón szavai arról tanúskodnak, hogy már az
ő
idejében is értették az ökológiai alapelveket. AzAttikában, az i.e. 4. században végbemen
ő
talajpusztulásról a következ
ő
ket mondta:A régi állapottal összehasonlítva, olyan volt, mint amikor csak a csontok maradnak megegy testb
ő
l ... a talaj tápanyagban gazdag, laza szerkezet
ű
fels
ő
rétege teljesen lepusztult,csupán a csontváz maradt meg ... a talaj régen be tudta szívni a csapadékot, most azonbannem tartja meg a vizet, és az lefolyik a csupasz földön, egyenesen a tengerbe.
Leave a Comment