Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
A nyelvváltozatok.doc

A nyelvváltozatok.doc

Ratings: (0)|Views: 10|Likes:
Published by Era Nagy

More info:

Published by: Era Nagy on Mar 12, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/05/2015

pdf

text

original

 
A nyelvváltozatok 
1. A nyelv rétegződése
 Nyelv és társadalom elválaszthatatlan egymástól, és nyelvhasználatunkat is társadalmitényezők szabják meg. De ahogy a társadalom különböző rétegekre tagolódik – például nem,kor, iskolázottság, szármas, a munkamegosztásban elfoglalt hely és g sok egyébszempont szerint –, ugyanúgy tagolódik maga a nyelv, pontosabban a nyelvhasználat is. A beszélőnek tehát figyelembe kell vennie a társadalom mindenkori normáit, igazodnia kellazokhoz a csoportokhoz, amelyekkel kapcsolatba kel. Nem elég egyetlen csoportszokásrendszerét ismerni, hiszen mindenki akár több szociális csoport tagja, és változóhelyzetének megfelelően anyanyelvének különböző változatait kénytelen használni akár egyetlen nap is. Másképpen beszél valaki családtagjaival otthon, másképpen a munkahelyén avele egyenrangú beosztottal, megint másképpen a főnökével, és másképpen, ha valamilyenügyet kell elintéznie egy hivatalban. Ezek között a különböző nyelvváltozatok között vanolyan, amelyet a társadalom széles körben elfogad, elismer, mintának, azaz normának tart.A nyelvi normával való részletesebb megismerkedés előtt érdemes fölvázolnunk Sebestn Árpád átfogó tervezetét a magyar nyelv belnyelvváltozatairól, melyeösszessége a magyar (nemzeti) nyelv. Ennek tagolódása a következő:
Normatív nyelvváltozatoa) Irodalmi nyelv
(főleg írott, nagyközösségi célú): szépirodalmi nyelv, esszényelv,értekező próza, sajtónyelv stb.
b) Köznyelv
(főleg beszélt, közösségi célú): színpadi nyelv, pódiumnyelv (szónoki,spontán), katedranyelv (tanári beszéd), regionális nyelv, utcai nyelv stb.
Területi nyelvváltozatok (népnyelv)a) Nyelvjárástípusok 
(főleg szóbeli): pl. nyugat-dunántúli, dél-dunántúli, palóc,keleti, mezőségi, székely stb.
b) Helyi nyelvjárások 
(főleg szóbeli): pl. a palóc nyelvjárástípuson belül is eltérően beszélnek Balassagyarmat környékén vagy Répáshután (Bükk hegység.) stb.
Társadalmi nyelvváltozatok (csoportnyelvek)a) Szaknyelve
(főleg foglalkosok szerinti írott és beszélt ltozatok):szaktudományok, szakmai és műhelynyelvek, kismesterségek nyelve, hivatali nyelv,mozgalmi nyelv stb.
 
b) Hobbinyelve
(szabadidőben űzött foglalatosságok, szórakozások nyelve):sportnyelvek, játékok nyelve stb.
c) Életkori nyelvváltozato
(a szocializációs folyamat szakaszainak átmeneti nyelve):gyermeknyelv (dajkanyelv), diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv, stb.
d) Argó
(szleng, jassznyelv; régebben: tolvajnyelv)
Sokszínűség, differenciálódás
. Mindegyik nyelvváltozat meghatározott funkciót tölt be, mindegyiknek megvan a maga szerepe és a kommunikációs szempontú létjogosultsága.Ebből a szociolingvisztikai alapú felosztásból kiderül, hogy a normatív nyelvváltozatok semegységesek, sőt például óriási különbség van az esszényelv és az utcai nyelv között. Lényegesnyelvtani különbség azonban nincs ezek között a nyelvltozatok között, legföljebb anyelvjárásokban akadnak olyan szerkezetek, sajátosságok, amelyek nagyobb mértékbenkülönböznek a köznyelviektől. Az eltérések jórészt szókészletbeliek, szóhasználatiak, illetőlega grammatikai eszközök tekintetében statisztikaiak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egyesnyelvtani jelenségek felhasználási gyakorisága a különböző nyelvváltozatokban eltérő lehet.Például a hivatali nyelvben a beszélt nyelvhez képest gyakoribbak a személytelen szerkezetek 
tasra került, felvételt nyert, intézkedés rtént)
, és közismert tény a satosnévutóhasználat is
(tárgyában, vonatkozásában, kapcsolatosan, tekintetében)
. A hivatalos ízűnévutókat önmagukban nem hibáztathatjuk, legföljebb csak az ellen emelhetünk szót, hatúlzásba viszik alkalmazásukat, és ezzel más, egyszerűbb formákat szorítanak ki.A normatív nyelvváltozatok sokszínűségét, erőteljes megosztottságát a sajtónyelv(médianyelv) is mutatja. Az 1990-es évektől a korábban viszonylag egységesnek tekintettsajtónyelv mind jobban differenciálódott, és bizonyos rétege egyre kevésbé felel meg azirodalmi nyelv hagyományos kritériumainak. Gondoljunk arra, hogy mekkora különbség van például a nagy hagyományú, ám manapság már kevésbé ismert
 Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap
és mondjuk a más olvasóközönséget megcélzó, más igényeketkielégítő
bulvárlapok 
nyelvezete, szóhasználata, stílusa között. Sőt a nyelvi-stilisztikaieltérések egyetlen lapon belül is érzékelhetők (kulturális rovat – gazdasági hírek – bűnügyitudósítások – sportrovat – hirdetések). Ez a megosztottság nemcsak a nyomtatott, hanem azelektronikus sajtóra is jellemző (közszolgálati – kereskedelmi adók), nem beszélve a médianegyedik ágáról, az internetes forrásokról.A nyelvváltozatok közül bővebb kifejtést igényel a szépirodalmi nyelv és a regionálisköznyelv. A szépirodalmi nyelv külön nyelvváltozatként való feltüntetése nagyon is indokolt,ha például nagy irodalomtörténeti korszakainkra, jeles alkotóinkra gondolunk, így a
 
reformkorra vagy a XX. század első felének nyelvművészeire Vörösmartytól Arany Jánosonés Krúdy Gyulán át Adyig vagy Tóth Árpádig. Korunk nyelvhasználatának sajátosságai miattviszont a XX. század végén már megkérdőjelezhető, hogy mennyiben tekinthető normatívnak,mennyire tekinthemintának az irodalmi nyelv. Egyrészt ugyanis a témájának megfelelően magában foglal minden nyelvváltozatot, srészt pedig egyre kevésérvényesül mintaadó szerepe. Bizonyos alkotókra és művekre nagyon is jellemző a durvaság,az obszcenitás, amelyet a valóságábrázolás szükségszerű velejárójának tartanak, ám olykor öncélúságba csap át.
A regionális köznyelv.
A regionális köznyelv viszonylag új fogalom, az utóbbi félévszázad nagy társadalmi változása, a mobilitás termelte ki (a tanyák felszámolása, a falusilakosság városokba áramlása). A regionális köznyelv – ahogy a neve is mutatja – átmenet aköznyelv és a tájnyelv között. Olyan nyelvváltozat, amelyet kis mértékben – a köznyelv felőlnézve nem zavaró mértékben – színeznek tájnyelvi elemek, például a tájnyelvi ejtésmódenyhébb fori, illetőleg elvétve nyelvjárási szavak. A köznyelv lasztékos forjátmindennapi érintkezéseikben csak kevesen beszélik, az emberek többsége a regionálisköznyelvet használja.
2. A nyelvi normaFogalma.
A hagyományos meghatározás szerint nyelvi normának az írott és beszéltnyelv használatának társadalmilag érvényes, helyesnek elismert szabályait, irányelveit,szokásait nevezzük. A nyelvi normát, az egész társadalom számára érvényes nyelvhasználatiszabályokat a társadalmi megegyezés, a mindenkori nyelvszokás alakítja, alakította ki. Nemmindenkinek, nem is a többségnek a nyelvszokása, nyelvi ízlése, példája, hanem a nemzetinyelv legfejlettebb formáját, a művelt köz- és az irodalmi nyelvet használók, a nyelvilegiskolázottak, műveltebbek szokása, nyelvhasználata vált – a történelmi fejlődés során – követendő példává. A nyelvi norma a hagyományos felfogás szerint a követendő nyelviesznnyel azonos, s erre használják újabban a standard vagy sztenderd nyelvváltozatmegnevezést. De amint láttuk, sokféle nyelvváltozat van, és ezeknek a nyelvváltozatoknak megvannak a saját belső törvényeik, szabályaik, azaz létezik saját belső normájuk, ami pedignem (feltétlenül) azonos a köznyelvi normával. Nyelvészeti szakszóként tehát a sztenderdszűkebb körű, a norma pedig tágabb körű fogalom.
Kialakulása.
Az iménti meghatározásból kiderül, hogy a normatív (sztenderd)nyelvváltozat – a művelt köznyelv és az irodalmi nyelv – kialakulása hosszú történetifolyamat végeredménye: a XVI. században kezdődött, és a nyelvújítás időszakával fejeződött

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->