Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Szakmai Szemle 2011_2

Szakmai Szemle 2011_2

Ratings: (0)|Views: 13|Likes:
Published by Besenyő János
Recenzió Búr Gábor, a Szubszahrai Afrika Története című könyvéről - Szakmai Szemle, 2011. 2. szám, 201-204. oldal
Recenzió Búr Gábor, a Szubszahrai Afrika Története című könyvéről - Szakmai Szemle, 2011. 2. szám, 201-204. oldal

More info:

Categories:Types, Reviews
Published by: Besenyő János on Mar 28, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/03/2013

pdf

text

original

 
201
 HÍREK, ESEMÉNYEK, ADATOK 
 
BESENYŐ JÁNOS
 
RECENZIÓ BÚR GÁBOR,
 
 A SZUBSZAHARAI AFRIKA TÖRTÉNETE CÍMŰKÖNYVÉRŐL
*
 
A magyar Afrika kutatók doyenje, Dr. Búr Gábor, az ELTEÚj
-
-
kori Egyetemes Történeti Tanszék,egyetemi docense által írt könyv a KossuthKiadó által jegyzett, a 20. századi világtörténelem sorozat Afrikával foglalkozókötete. A sorozattal a kiadó célja az
 
volt, hogy bemutassák azt a 20. századot,amit egyre többen szeretnének elfelejteni, hisz több olyan dolog történt, amirenem vagyunk büszkék, akár az I. vagy a II.
v
ilágháború, a Holokauszt, népirtás,a kommunizmus rémségei és sorolhatnánk még a végtelenségig…
 
De nem felejthetjük el, hogy ebben az időszakban alakultak ki olyanintézmények is, amelyek a mai napig hatással vannak az életünkre, az ENSZ, a NATO, a Világbank, de nagyon sok ország (főleg Afrikában, Ázsiában vagyéppen Kelet
-
Európában) is ebben a században jött létre, vagy nyerte el a függet
-
lenségét. Bár az elmúlt években egyre több forrás vált kutathatóvá a korszakról,viszonylag kevés olyan mű született, amely nem csak kutatók, de a széles nyíl
-
vánosság számára is érthetően, szakmai „sallangoktól” mentesen mutatná be avilág különböző régióinak és országainak történetét. Búr professzor könyve egy
-
értelműen ilyen könyv, tiszta, világos fogalmazásmódjával, a történelmi tények,az afrikai kultúra és a mindennapi élet érthető bemutatásával, még az átlag
-
olvasó számára is élvezhetővé, izgalmassá teszi a 20. századi Afrika történetét.
 
Már a bevezetés során megtudhatjuk, hogy Afrika több dologban is meg
-
előzte Európát az elmúlt évszázad során, igaz nem lehet rájuk túlságosan büsz
-
ke. Katonaként is érdekesnek találtam, hogy a gépfegyvert az első világháborúkezdetén még egyáltalán nem számított alapvető fegyvernek az európai hadszín
-
tereken, sokkal inkább használták azokat a gyarmati háborúkban, ahol kevésfehér ember sok „bennszülöttet” tudott sakkban tartani. De például a hideghábo
-
rús szembenállás is hamarabb megszűnt a fekete kontinensen, mint Kelet
-
Euró
-
 pában, igaz az etnikai töltetű rendkívül véres összecsapások (Ruanda, Burundi,stb.) is hamarabb kezdődtek el, mint a Balkánon.
 
*
 
Búr Gábor: A Szubszaharai Afrika Története, Kossuth Kiadó, 2011, 2600 FT
 
 
202
A könyv hét nagyobb fejezetből áll. Az
első fejezetben
 
a szerző a konti
-
nens felosztását, a gyarmati időszak visszásságait és az ott területet szerző euró
-
 pai államok egymás közötti harcait (is) mutatja be. Ez a fejezet igen részletesenmutatja be a gyarmati időszakot, a gyarmatosítók sokszor egymástól is eltérő politikáját, illetve a függetlenségét megőrző Abesszíniát (Etiópia) és Libériát. ABerlinben megtartott Kongó
-
konferenciáról és annak következményeiről készültösszefoglaló a fejezet egyik erőssége, bár a szerző azzal a megállapításával nemértek, hogy a kontinens országainak jelenlegi problémái a gyarmatosításban és agyarmatosítók cselekedeteiben keresendők. Ugyan a fehér emberek iszonyatosdolgokat műveletek az afrikaiakkal, de nem csak „átok”, hanem „áldás” is szár 
-
mazott az ott létükből. Az afrikai országok jelentős része az elmúlt 4
-
5 évti
-
zedben gyarmatosítók nélkül is sikeresen tönkretette magát (korrupció, polgár 
-
háborúk stb.) ezt pedig nem lehet maradéktalanul a „fehér ember” számlájáraírni. Véleményem szerint
 
itt az árnyaltabb megközelítést kell választanunk.
 A
második fejezetben
 
a kontinens első világháborúban betöltött szerepétkísérhetjük figyelemmel, hogyan kezdték meg a szembenálló nagyhatalmak (Anglia, Franciaország és Németország) az először csak fehérekre korlátozódóhelyi összecsapásaikat és hogyan „kényszerültek” az eszkalálódó konfliktus so
-
rán először Afrikában, majd az európai hadszíntereken is többszázezer afrikai„bennszülött” katonát felhasználni egymás ellen. Külön elismerésre méltó,ahogy Búr professzor bemutatja az afrikai német gyarmatokért folyó küzdelmet,és a zseniális német tábornok, von Lettow
-
Vorbeck gerillaháborúját, amellyel aháború végéig képes volt kitartani az antant csapatok ellen és csak az európaitűzszünet megkötése után két héttel tette le a fegyvert a szövetségesek előtt.
 
A szerző a
harmadik fejezetben
 
az afrikai kontinens két világháború kö
-
zött szerepét és történelmét elemzi. Külön ír a népszövetségi mandátumterü
-
letekről (főként a korábbi német gyarmatok, amelyeket a szövetségesek nemolvaszthattak be a gyarmataikba, de ők irányították és aknázták ki azokat). Ol
-
vashatunk az európaiak elhibázott „kettős küldetéséről”, a gyarmati politiká
-
 jukról, a közvetett (angol – 
 
lugardizmus) és közvetlen (francia, asszimilációs)
uralom
elvéről, majd az ezekre válaszként megfogalmazott Pánafrikanizmus és Negritude mozgalmak, illetve a politikai változásokról. Ebben a fejezetbenlényeges információkat kaphatunk a kontinens gazdasági fejlődéséről (bányák,ültetvények, kényszermunka rendszere, export stb.) a népesedési arányokról,egészségügyről és a mostanában egyre többször előkerülő urbanizációról. Érde
-
kes színfoltjai a fejezetnek az olaszok afrikai terjeszkedési kísérletei, a telepesgyarmatok szerepe és a náci Németország Afrika tervei.
 A
negyedik fejezet 
foglalkozik a kontinens II. v
ilágháborús időszakával,főként az észak 
-
afrikai hadszíntér, a Vichy és a „szabad” Franciaország egysé
-
geinek összecsapásai, illetve a mellék hadszínterek (Etiópia, Madagaszkár) bemutatásával. Egyértelművé vált, hogy a hadviselő felek számára megnőttAfrika jelentősége mint felvonulási terület, hátország, nyersanyag vagy éppen
 
203
élelmiszert biztosító. Az elsőrendű stratégiai cikkek sorából a kontinens az olaj,a kaucsuk, a réz, az ón, a mangán és sok más nyersanyag kiemelt szállítójávávált. Kevesen tudják, de az amerikaiak az első atombombákhoz szükségesuránércet a Belga
-
Kongó, Katanga nevű tartományából szerezték be. Itt olvas
-
hatunk nem csak a háborús gazdasági fellendülésről, de az 1941
-
 ben aláírtAtlanti Charta hatásáról is.
 Az
ötödik fejezet 
 
az 1945 és 1960 között zajlódó dekolonizációs folyama
-
tot tárgyalja, ahol nyomon követhető az ENSZ létrejötte, majd a Világszervezetés
 
a kontinens országainak kapcsolata. Láthatjuk, hogyan nyerik el a korábbigyarmatok a függetlenségüket, hogyan lesznek a mandátumterületekből gyámsá
-
gok, melyek azok a problémák, amelyek a mai napig is hatással vannak akontinens törékeny békéjére (Líbia
-
Csád határvita, a Nagy
-
Szomália álom,Etiópia
-
Eritrea kérdése stb.). Olvashatunk az európai államok gyarmatpolitikájá
-
nak változásáról a pánafrikai eszme szerepéről a függetlenség kivívásában, majda függetlenné váló államokról. Külön alfejezet foglalkozik 
 
a Kongóról és akongói válságról, amely az ENSZ első békefenntartó művelete is volt egyben.
 A
hatodik fejezetben
 
Búr professzor a hidegháború időszakát veszi górcsőalá, a kezdeti afrikai egységtörekvéseket, amikor is különböző államok unióralépve próbál
tak boldogulni (Casablanca, Monrovia csoportok), majd pedig
létrehozták az Afrikai Egységszervezetet. Érdekessége a fejezetnek az afrikaiállamok szocializmussal való kacérkodása, amely nem csak Kelet
-
Európában bukott meg, de Afrikában sem hozott sikereket, bár mind a Szovjetunió, mind pedig Kuba komoly támogatásokat nyújtott számukra. A szerző bemutatja akontinens országai által megpróbált másik utat, az afrikanizációt (Csád, Zaire),amely még több kárt okozott Afrikának, hisz a szakképzett fehérek menekülését,a korrupciót, a politikai és etnikai alapon történő hivatalosztogatást, belsőetnikai konfliktusokat és az államapparátus totális csődjét hozta magával. Ittolvashatunk a kontinenst leginkább befolyásoló vallásokról, a kereszténységrőlés az egyre inkább terjeszkedő és radikalizálódó iszlámról. Érdekes alfejezet afranciák afrikai szerepvállalása a dekolonizáció utáni időszakban, hogyan voltak képesek a két szembenálló nagyhatalom között akkora befolyást gyakorolni azafrikai országokra, mind politikai, gazdasági és kulturális téren. Ez a fejezetfoglalkozik a törvényszerűen kirobbanó etnikai konfliktusokkal, polgárháborúk 
-
kal, a rosszul „meghúzott” határok miatt létrejött konfliktusokkal (Biafraiháborúval, Ogadeni háború, Észak és Dél Szudán), illetve az utolsó gyarmatok felszabadításával (Angola, Mozambik, Dél
-Rhodesia, Zimbabwe stb.). az afro-
 pesszimizmus évtizedei című alfejezetben nyomon követhetjük a kontinensvégleges leszakadását, majd „lecsúszását” a világtérképről.
 A
hetedik fejezetben
a XX.
század végi Afrikát láthatjuk és a kontinenslegerősebb államának, a Dél
-
Afrikai Köztársaság történelmét, az apartheidműködését, majd annak törvényszerű bukását és a dél
-
afrikai rendszerváltáseseményeit.
 

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->