Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Fonyódi Tibor 3 - Ármány éneke

Fonyódi Tibor 3 - Ármány éneke

Ratings: (0)|Views: 62 |Likes:
Published by poldikcska

More info:

Published by: poldikcska on Apr 01, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/13/2013

pdf

text

original

 
Fonyódi Tibor Ármány énekeFONYÓDI TIBOR ÁRMÁNY ÉNEKEKalandor Könyvkiadó 2003 A Kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Kivételt képez ez alól a kritikai ésajánlási céllal közölt rövid részletek publikálása.Szerző: Fonyódi Tibor Kiadja a Kalandor Könyvkiadó 1203 Budapest, Mária u. 3. www.kalandorkiado.huFelelős kiadó: Földi Tamás cégvezető Lektorálta: Pék Zoltán, tipográfia: Nagy LászlóBelső illusztrációk: Ábrái Barnabás és Temesi Péter Sorozatterv és borító: Temesi Péter ISBN 963 86370 1 3 ~ ISSN 1588-J968Copyright by Fonyódi Tibor © 2003 Sorozatterv és borítóterv. © Bolt Informatikai Kft.Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgatóCsöpel Lámának és Kovács Imre Barnának, köszönettel a Titkos tanításokért.dr. Padányi Viktor és Bendefy László emlékére.fannak tehát utak, amelyeken nem szabadjárnunk, vannak hadseregek, amelyeket nem szabad megtámadnunk, vannak városfalak, amelyeket nemszabad megostromolnunk, vannak területek, amelyeken nem szabad felvennünk a harcot, és vannak fejedelmi parancsok, amelyeket nem szabadvégrehajtanunk. „Szun-ce: A hadviselés művészete„Igaz, ha belegondolunk, számunkra nem nőhet semmi új a Nap alatt, de még a Hold alatt sem. Már mindent láttunk kismilliószor, csak a szereplőkváltoznak, a történet, a dal mindig ugyanaz marad…”Nagy Atilla Tas: Ős Új Rege„Alszik minden fáradt katona, lelkük az égben jár. Adáz besenyők, álnok görögök, egyszerű álmok már”Kalandor együttesÖtven esztendő telt el Attila, hun király halála óta, amikor a Kaukázustól északra új birodalom csillaga emelkedik az égre, az avaroké… Az Isten ostoraiból megismert Torda táltos jóslatának beteljesítőjeként, titokzatos szkíta harcos érkezik a Kaukázustól északra található Kuma folyópartjára, az agresszívan terjeszkedő avar birodalom déli határvidékére. Az íjásznak nevezett férfi feladata, hogy felkutasson, és harcossá képezzenegy serdülő legényt, név szerint Leventét, aki Torda jóslata szerint, a magori nép első horkája és Attila kardjának méltó örököse lesz.Számtalan kalandot követően Levente és a szkíta Fokos-mester találkoznak, és kezdetét veszi a kiképzés… Levente végül elindulhat aKaukázusba Attila kardjáért, melynek rejtekhelyét csak a halhatatlannak tartott Torda ismeri.Budaken, az avarok egyik tudunja hozzá akarja kényszeríteni lányát a kagán fiához, de Tsilluver hercegnő a szolgálólányával együtt megszökik agyűlölt házasság elől. Kangárok támadnak rájuk, de íjász és Levente közbelépése megmenti a lány életét. Tsilluver és Levente egymásbaszeretnek, a helyzetet tovább bonyolítja egy Akté nevű görög kalandornő felbukkanása, a Budaken zsoldjába szegődött nő meg akarja kaparintani Attila kardját. Íjász tart Aktétól, tudja róla, hogy egyike azon harcmestereknek, akik túljutottak a történelem előtti idők óta létező és a világ legjobbharcosait tömörítő Fokos Szövetség próbatételén… A szálak a Kaukázus egyik hágójánál futnak össze, ahol Levente élve keveredik ki az avarokkal vott összecsapásból. Egymaga indul Tordához azörök hó birodalmába, mindeközben nem tudja, mi történt íjásszal és Aktéval, csak reménykedhet, hogy a szkíta túlélte az összecsapást. A hágó tetején találkozik a táltossal, aki egy jóslatával felfedi előtte a jövőt: Leventének északra kell vinnie Attila kardját, hogy átadja a titokzatosmének népének.De a legnagyobb tehertétel még a fiú előtt áll – Hadúr Kardjához egy iszonytató barlangon át vezet az út…1ELSŐ KÖNYV Kumamarót,Lelu ftlius Tosu tuba cecinit – Tas fia Léi (Lehel) megfújta kürtjét.” Anonymus: Gesta HungarorumPrológus
 
 A barlang bejáratánál hegyes cseppkövek gyanánt szürkéllettek az ősidők óta megkövült fogak; titokzatos állat csontvázát rejtette a föld. Alig félesztendővel előbb Levente még hangosan üvöltözve rohant volna el a barlang közeléből; hat lóval sem lehetett volna behúzni a bejáratán, de mostcsak állt tátott szájjal, bal kezében a fáklyával, jobbjában a fokossal, és arra gondolt, miféle szörnségek várják odabent. Odabent! Eszébe nem jutott, hogy megforduljon, és uzsgyi vissza a Csakó-hágón. Neki be kell oda mennie! Ezt kívánta Torda, ezt vánja tőle a tisztesség, elvégre ő lennea hadvezér, és apja is elvárná tőle, hogy ne torpanjon meg az utolsó pillanatban, amikor ilyen közel a cél …A Kard! Levente meggyőződéssel hitte,hogy Farkas, valamiféle táltoslátással, biztosan látja őt ezekben a pillanatokban. Méltó leszek hozzád, apámuram, sziszegte a fogai közt, s miutánezzel az egyszerű, ám hatásos módszerrel sikerült lélekben megerősítenie magát, nagy levegőt vett, jól megmarkolta a fokos nyelét, és lesz, amilesz, lassan elindult a fogak felé.Nem emlékezett arra, hogy erről a csudaállatról énekeltek volna Nyékfalva regösei, de még a nagyapja sem emlegetett hozzá hasonló jószágot,pedig nagy mesemondó hírében állt az öreg. A fogak szabályos rendben sorakoztak alul-felül egyaránt. A metszőfogaktól eltekintve – utóbbiakhosszuk és tővastagságuk tekintetében is különböztek a többitől – az alsó sor alig térdmagasságig nőtt, a felsőt csak lábujjhegyre állva lehetettérinteni. A fogak piszkosszürke felületét elkoptatta az idő, Levente legfeljebb tippelhetett, mióta állnak itt az elmúlás örök mementójaként. Atekintélyes méretet képviselő metszőfogak, mint két óriáscseppkő lógtak odaföntről. Emberhosszúságúak voltak, hegyük tökéletesen belesimult azalsó fogágyba, mintegy csont-kö-kaput képezvén álltak a sötétségbe burkolódzó barlangszáj előtt. De Levente már elhatározta magát, így égi ésevilági istenek, az Alsóvilág gonosz szellemei nem állhatnak az útjába; mindenképpen végrehajtja a küldetést, ha törik, ha szakad – legfeljebb nem jön ki élve ebből a csontbarlangból…Levente átlépte az alsó fogsort. Áthaladt a „kapun”, és a fáklyával előrevilágítva araszolni kezdett előre. Bármi volt egykoron ez az állat, a barlang,amelybe az idők kezdetén behúzódott, a végzetét jelentette, itt kellett elpusztulnia. Koponyacsontja teljesen kitöltötte a kiöblösödő barlangszájat,ezt követően a járat összeszűkült, a továbbjutást az altalajon szabályos rendben egymás után sorakozó, kővé vált gerinccsigolyák is nehezítették.Levente felkapaszkodott az elsőre, és egyikről a másikra átlépve haladt befelé, feje búbja súrolta a kőcsipkés mennyezetet.Miféle borzalmas teremtménye lehetett ez Égiúrnak? – töprengett magában a fiú2.Valami sárkánygyík az ősidőkből, amikor még közöttünk jártak az istenek? Torda egy mesebeli Aranybirodalomról beszélt, azt mondta,megszámlálhatatlan sok emberöltővel ezelőtt még létezett a csodák földje, ahonnan a népem indult örök vándorútra. Ez az állat talán azokból azidőkből származik, de az sem lehetetlen, hogy már Kondor megszületése előtt itt kövesedett a Kaukázusban.Leventét elszédítette az Idő végtelenségének felismerése, lelki szemével olyan feneketlen kútba bámult, amelynek még a táltosok sem láthatják azalját. Talán életében először gondolkodott el azon, hogy mit jelentenek azok a nehezen körülírható fogalmak, hogy Múlt és Jövő. Igazából nemértette őket. Számára a „múlt” egyenértékű volt a „nagyapám” kifejezéssel, minden, ami az ő születése előtt történt értelmezhetetlen ésfelfoghatatlan volt. A jövővel ugyanígy volt. Azt még sikerül valahogy felfognia, hogy leendő fia – biztos volt abban, hogy Csillavér fiúval ajándékozzameg – a világ rendjének megfelelően egyszer megöregszik és meghal, és a fiának is lesz fia, aztán annak is lesz… De hogy ez mikor következik,és akkor milyen lesz az élet, már elképzelni sem tudta. A mennyezet eltávolodott tőle és beleveszett a sötétbe, a fáklya fényét elnyelte a hirtelen kiöblösödő barlang. Levente leugrott a sárkány gerincéről – magában így nevezte az ismeretlen lényt –, hóna alá kapta fokosát, ruhaövéből előhúzta a következő fáklyát, és meggyújtotta a kezében tartottlángjánál. Két fáklyával világított tovább, bal kezében fogta mindkettőt, aztán jobb az óvatosság alapon, újra kézbe vette a fokost.Két oldalán emberszéles, félkörívben hajló bordák borultak egymásra, ennek a csontboltozatnak az elején állt. A bordák összenőttek a barlangmennyezetéről lelógó igazi cseppkövekkel, az odaföntről csöpögő víz végigfolyt felszínükön, s ő maguk is további cseppkövek alapjául szolgáltak.Levente lassacskán sejteni kezdte, mi okozhatta a sárkány vesztét: a lény behúzódott, behátrált ebbe az üregbe, és vesztére megszorult odabent.Elkeseredett küzdelmet folytathatott a szabadulásért, erről tanúskodtak a talajon heverő egymás hegyén hátán lévő cseppkövek, melyek mindenbizonnyal átszúrták a bőrét, megakadtak a bordák közt, és felnyársalták a nemesebb szerveit. Az állat több sebtől vérezve vergődhetett azüregben, s ahogy fészkelődött, küzdött a szabadulásáért, annál inkább felnyársalta magát, mígnem kimúlt, és csontváza odakövesedett anedvességtől csillogó falakhoz. Az elmélet elfogadhatónak tűnt Levente számára. A fiú csak abban a kérdésben nem tudott dűlőre jutni, hogy mifélerettenetes erő vagy nem evilági hatalom késztette arra a lényt, hogy félelmében (?) behúzódjon erre a nyomorult helyre, mert bárhogy isfészkelődött, annyira azért nem tudta összehúzni magát, hogy a feje is beférjen. Vajh, mitől rettegett annyira, hogy ezt a kényelmetlen megoldástválasztotta? Leventében felötlött egy másik lehetőség is, de ez annyira hihetetlennek tűnt, hogy mosolyt csalt az arcára. Arra gondolt, hogy asárkány bepréselte magát a barlangba, aztán addig zabált, mígnem belehízott, és amikor ki akart mászni a szűkké lett bejáraton, akarva-akaratlanfelnyársalta magát a cseppköveken!… Levente felnevetett, amikor idáig jutott az elméletgyártásban, és kacagása sokáig visszhangzott amegkövesedett csontok közt. .„Én a helyedben nem nevetnék, Farkas fia, Levente!”Mi ez a hang?!Levente minden hajszála égnek állt, karja lúdbőrös lett egy pillanat alatt. Egy nő szólt hozzá, hangja tisztán hallatszott, nem elméje mélyéről érkezett,hanem valahonnan a bordaboltozat sötétbe burkolózó végéből. – Ki van itt? – kérdezte a fiú. Hangja remegett a félelemtől. Semmit sem látott, a kezében tartott fáklyáknak köszönhetően a fény elvakította, őtviszont tisztán láthatta a hang ismeretlen gazdája.Levente behúzódott az egyik borda mögé, onnan próbálta kikémlelni a feneketlen sötétséget; a párosfáklyák fénye nem tudta bevilágítani a barlangegészét.„Mások így is eleget nevetnek rajtad!” – hallatszott a sötétből. – Felelj, ki vagy!

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->