Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
5Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Magyarország gazdasága a XIV-XVII században

Magyarország gazdasága a XIV-XVII században

Ratings: (0)|Views: 4,694|Likes:
Published by Tortenelem2013
A 2013. évi emelt szintű érettségi témakör kidolgozott tételei.
A 2013. évi emelt szintű érettségi témakör kidolgozott tételei.

More info:

Categories:Types, School Work
Published by: Tortenelem2013 on Apr 06, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

02/27/2014

pdf

text

original

 
11
1. TÉMAKÖR: M
 AGYARORSZÁG
 
GAZDASÁGA
 
 A
 XIV–XVII.
SZÁZADBAN
LEHETSÉGES TÉTELCÍMEK:1, A Károly Róbert által kijelölt úton: vegyesházi királyaink gazdaságpolitikája2, A magyar gazdaság jellemzői a késő középkorban (XIV–XV. század)3, Gazdaság a három részre szakadt Kárpát-medencében (XVI–XVII. század)
 
LEXIKA 
Kronológia:
1308-1342,
1323,
 
1325, 1327, 1335, 1336,
 1342–1382, 1351, 1387–1437, 1458–1490,
1467
Személyek:
I. Károly (Róbert),
Nekcsei Dömötör
 , I. (Nagy) Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi
-
tyás,
Ernuszt János
Fogalmak:
árutermelés, pénzgazdálkodás,
regálé
, nemesérc-monopólium, urbura, ezüstdénár, arany-forint, kamara haszna,
kapuadó
, tárnokmester, pénzverő kamara, bányakamara, visegrádi királytalálkozó,
harmincad
, sóregálé, államháztartás,
rendkívüli adó
, királyi kincstár adója, koronavám, huszad, kincstartó,
nyomásos gazdálkodás
, aszimmetrikus nehézeke,
 jobbágy
,
tized
,
kilenced
, rideg állattartás,
céh
, import, export, pusztásodás,
hódoltság
, kettős adózta-tás, árforradalom, agrárkonjunktúra, tőzsér,
 hajdú
, cívis, marhakereskedelem, harmincéves háború, terményjáradék,
robot
,
allódium
, monopólium,
merkantilizmus
Topográfia:
Szepesség, délnémet városok, Észak-Itália,
Levante
,
Körmöcbánya, Selmecbánya, Beszterce
-
bánya,
 Aranyosbánya,
Erdély
, Máramaros, Alföld, Debrecen
 ÁTTEKINTÉS
Károly Róbert uralkodása a pénzgazdálkodás és az árutermelés terjedését, a kincstári bevé-telek növekedését és a városok megerősödését vonta maga után. Reformjai bő egy évszá- zadra meghatározták a Magyar Királyság gazdasági fejlődésének irányát.Hunyadi Mátyás gazdaságpolitikai döntései Károly Róbert reformjaihoz mérhető – ugyanak-kor hatásaiban csak időleges – átalakulást eredményeztek.A késő középkori magyar gazdaságban megjelentek a nyugat-európai minták, de nem vál-tak általánossá, és területileg rendkívül egyenlőtlenül terjedtek el.A politikai széttagoltság és a rendszeres harcok ellenére a magyar gazdaság a kora újkor ele- jén szerves része maradt az európai gazdasági vérkeringésnek, sőt az egyes országrészek kö- zötti összetartozás-tudat erősítéséhez is hozzájárult.A XVI. században még meglévő pozitív tendenciákat követően a XVII. században stagnálás következett, és a magyar gazdaság hátrányai rögzültek.
 
12
1, A Károly Róbert által kijelölt úton: vegyesházi királyaink gazdaságpolitikája
 A XIV. századba lépő Magyar Királyság gazdasági helyzete aggasztó képet mutatott. Külföldi ér-mék túlsúlya a pénzforgalomban, az
árutermelés
 és
pénzgazdálkodás
 jelentőségét fel nem is-merő, zömében természeti gazdálkodást folytató kiskirályok, valamint megcsappanó uralkodói bevételek alkották azokat a körülményeket, melyekkel az Anjou-dinasztia képviseletében trón-ra lépő
Károly Róbert
nek (
1308–1342
) számolnia kellett. Reformjaihoz csak azt követően kezdhetett hozzá, hogy a tartományurak hatalmát felszá-molta. Az ellenfelektől elkobzott földterületek jelentősen megnövelték a királyi birtokállo-mányt és az uralkodó földesúri jogon szedett (
domaniális
) jövedelmeit, ennek ellenére Károly Róbert első pillanattól a királyi jogon szedett bevételekre (
 regálé
) helyezte a hangsúlyt. A re-gálék (bányabér, adók, vámok, monopóliumok stb.) szerepét már a XIII. századi uralkodóink is felismerték, de törekvéseik akkor még csak részleges eredményekkel jártak. Hogy elképzelése-it megvalósíthassa, Károly Róbert
1325
-ben
nemesérc-monopólium
ot vezetett be, ami a fel-színre hozott nemesérc vert pénzre történő beváltására kötelezte a bányászokat. A kényszerbe-váltás árfolyamát persze igyekezett úgy megszabni, hogy az lehetőleg 30-40%-os hasznot hajt-son számára. Szorosan kapcsolódott a nemesérc-monopóliumhoz az
1327
-ben végrehajtott bányareform. Az uralkodó érdekeltté akarta tenni a nemeseket új bányák feltárásában, ezért a bányászok által fizetett bányabér (
urbura
) harmadát átengedte az adott terület birtokosának. (Ezüst esetében a kibányászott mennyiség nyolcadát, arany esetében annak tizedét képezte az urbura.) A földesurak ösztönzését szolgálta az is, hogy a korábbi gyakorlatot megszüntetve, a birtokosoknak már nem kellett pénz vagy cserebirtok fejében az uralkodó javára lemondaniuk az érintett terület tulajdonjogáról.  A gazdasági élet kiszámíthatósága, a külkereskedelem ösztönzése és a külföldi érmék kiszo-rítása érdekében Károly Róbert
1323
-ban a váltópénz szerepét betöltő, állandó értékű
ezüst
-
dénár
 kibocsátását rendelte el. A valutareformot 1325-ben firenzei mintát követő, értékál-
aranyforint
 verésével egészítette ki. Bár a reformmal csak részben érte el céljait a király, az évenkénti pénzújítás és az azzal járó kötelező pénzcsere megszüntetése önmagában is fontos eredménynek számított. A kincstár viszont elesett a pénzrontásból származó közvetett bevétel-től, a
kamara haszná
tól (
lucrum camerae
). Ezt pótlandó jobbágytelkenként fizetett, 18 déná-ros (1/5 forint) közvetlen adó bevezetésére került sor (
1336
). A jobbágyok első rendszeres ál-lami adójának számító új bevételi forrás a történetírásban
kapuadó
ként rögzült. A reformok-ban meghatározó szerepet játszott
Nekcsei Dömötör
 
tárnokmester
, aki az esztergomi érsek-kel közösen látta el a
bánya- és pénzverő
 
kamará
k felügyeletét.Hogy a gazdasági kérdések milyen komoly súlyt képviseltek Károly Róbert politikájában, azt a
visegrádi királytalálkozó
 (
1335
) is bizonyította, ahol Bécs árumegállító jogának semlegesíté-se céljából megállapodás született alternatív külkereskedelmi útvonalak támogatásáról. A kül-kereskedelem serkentése egyúttal a vámbevételek emelkedését eredményezte, melyek közül a XIII. században már alkalmazott
harmincad
 (
tricesima
) vált meghatározóvá. A király pénzügyi mozgásterét a
sóregálé
, valamint a zsidók, a szászok és a városok adói tovább növelték, de az
államháztartás
 egyensúlyát alkalmanként az egyházi jövedelmek megadóztatása, illetve a
rendkívüli adó
 (
collecta, subsidium
) kivetése is biztosította. Károly Róbert uralkodása végered-ményben a pénzgazdálkodás és az árutermelés terjedését, a kincstári bevételek növekedését és a városok megerősödését vonta maga után. Reformjai bő egy évszázadra meghatározták a Magyar Királyság gazdasági fejlődésének irányát.
Nagy Lajos
 
(1342–1382)
 folytatta apja tuda-tos kereskedelemösztönző és várospártoló politikáját (árumegállító jogot kapott például Kas-sa és Brassó), megalapozta a főkincstartói méltóság tekintélyét, ugyanakkor rendszeres hadjá-rataival jelentősen megterhelte az államháztartást.
Luxemburgi Zsigmond
 
(1387–1437)
 ural-kodása a középkori magyar városfejlődés mérföldkövét jelentette, de ambiciózus nemzetközi
 
13
szerepvállalása alternatív bevételi forrásokat tett szükségessé. Visszatért a pénzrontás módsze-réhez, az egyházi bevételeket sűrűn megadóztatta, és az elzálogosítás is megjelent az eszköz-tárában (13
szepesség
i várost adott zálogba a lengyel királynak).Károly Róbert reformjaihoz mérhető átalakítással jártak
Hunyadi Mátyás (1458–1490)
 gaz-daságpolitikai döntései. A fekete sereg fenntartása vagy a reneszánsz udvar kiépítése óriási ösz-szegeket igényelt. Mátyás legnagyobb bevételét az általában 1 forintos rendkívüli (hadi)adó je-lentette, amelybe 1468-tól a kapuadót felváltó
királyi kincstár adójá
t is beszámította. A har-mincad nevét megváltoztatta
koronavám
ra, mértékét pedig a délkeleti kereskedelmet már ko-rábban is megvámoló
huszad
hoz igazította, vagyis 5%-ra növelte. Megszüntette a pénzrontást, és egy aranyforint átváltási értékét száz ezüstdénárban rögzítette. Kísérletet tett az adófizetés alapjának kibővítésére, ugyanis a jobbágytelkek helyett az ott élő családokat akarta megadóz-tatni (innen a pontatlanul rögzült „füstpénz” elnevezés), de ez a próbálkozása rövid időn be-lül megbukott. Ettől eltekintve következetes gazdaságpolitikája sikeres volt, mert a királyi jöve-delmek megháromszorozódtak. A rendszer hatékonyságát növelte az egységes pénzügyigaz-gatás kiépítése, aminek élére a főkincstartói méltóságot felváltó
kincstartó
 került (
1467
). Má-tyás uralkodása alatt ezt a tisztséget mindössze három személy viselte, közöttük a sorban első
Ernuszt János
. A reformok azonban csak részben élték túl megalkotójukat, és a Jagelló-kor-ban a kincstári bevételek drasztikusan visszaestek, épp akkor, amikor az ország az addigi legna-gyobb török kihívással találta szembe magát.
2, A magyar gazdaság jellemzői a késő középkorban (XIV–XV. század)
Magyarországon az 1347–1349. évi pestisjárvány arányaiban jóval kevesebb áldozatot köve-telt, mint Európa sűrűbben lakott nyugati régióiban. Éppen ezért a népességcsökkenést köve-tő agrárválság is mérsékeltebben éreztette hatásait a Kárpát-medencében. A mezőgazdaság át-alakulásának bizonyítékaként a XIV. század elején felbukkantak a két- és
 
három
nyomásos gaz
-
dálkodás
 első jelei, és megkezdődött az
aszimmetrikus nehézeke
 használata (bár a szimmet-rikus könnyűeke még évszázadokig használatban maradt). Eközben Nagy Lajos
1351
-es törvé-nyei elősegítették a jogilag egységes
 jobbágy
ság kialakulását, megszilárdult a telekrendszer és egységesültek a legfontosabb jobbágyi terhek (
tized
 az egyháznak,
kilenced
 a földesúrnak, ka-puadó és rendkívüli adó a királynak). Bár az istállót széles körben ismerték és alkalmazták, a korban végig a
rideg
 
állattartás
 volt jellemző.  A városokon kívüli kézműipar a XIV. század során elvált a mezőgazdaságtól, a vidéki kéz-művesek már nem törekedtek önellátásra, felhagytak a mezőgazdasági tevékenységgel. Eköz-ben a városokon belül, bár a kézművesség alárendelt szerepet játszott a kereskedelemhez ké-pest, megjelentek és gyarapodásnak indultak a
céh
szerveződések. A hazai igények kielégítésé-re ugyan a magyar kézműipar többnyire elégségesnek bizonyult, differenciáltságban azonban messze elmaradt a nyugat-európai viszonyoktól és még a cseh kézművességtől is, bizonyos ter-mékekből pedig jelentős behozatalra szorult. A külkereskedelemben a
délnémet városok
 irá-nyába vezető nyugati, a Csehországba igyekvő északnyugati, a Lengyelországba tartó északi, az
észak-itália
i régiókhoz futó délnyugati, valamint a Balkánra vezető délkeleti útvonalak vol-tak a legfontosabbak. Utóbbiak súlyát növelte, hogy a
levante
i termékek döntően rajtuk ke-resztül jutottak el Magyarországra, mert Velence a dalmát városok kereskedelmét minden esz-közzel akadályozni igyekezett. A behozatalt (
import 
) és a kivitelt (
export 
) mérlegre téve való-színűsíthető, hogy a XV. század közepéig külkereskedelmi hiány jellemezte az országot, ami az élőállat exportjának köszönhetően jelentős többletbe fordult a század végére. A külkereske-delem szerkezete ugyanakkor mindvégig egészségtelen képet mutatott: zömében késztermé-kek (fémipari áruk, posztók, luxuscikkek) és fűszerek érkeztek az országba, miközben nyerster-

Activity (5)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads
Krisztina Szabó liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->