Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
3Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Gutfreund Reszlet 1

Gutfreund Reszlet 1

Ratings: (0)|Views: 5,072 |Likes:
Published by Laszlo Valuska
Gutfreund Reszlet 1
Gutfreund Reszlet 1

More info:

Published by: Laszlo Valuska on Apr 11, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/10/2013

pdf

text

original

 
Kérdéseket csak egyetlen személynek tehettünk fel, Gerson Klimának, bár ő a saját fivérevolt, és így hivatalosan őrültnek számított. Őrültségét pszichiáterek három nemzedékeigazolta és Gerson Klimának erről papírja is volt. A lakótelepen a fiatalabbak közé tartozott,hiszen a Nagy Robbanás évében, 1939-ben született. A háború után érkezett Izraelbe anagybátyjával és a nagynénjével. Sokat kószált az orsgban, szinte normális életet éltmindaddig, amíg meg nem találta a lakótelepet. Gerson Klima ügyes vízvezeték-szerelő volt ahaifai önkormányzat alkalmazásában. Úgy beslt berül, mint a többi bevándorló, ésdolgozott a megélhetéséért. Néha kaptunk tőle karamellás cukorkát, és mindig volt reményarra, hogy egyszer levisz bennünket a város csatornarendszerébe. Nagyon kedveltük Gerson Klimát. Lehet, hogy mások számára nem volt olyan érdekes,hogy bármikor leereszkedhet a csatornába, de a szemünkben ez fantasztikus dolognak tűnt. Ami szívünket minden sötét bejárat megdobogtatta. Vonzódtunk az olyan titokzatos helyekhez,mint a barlangok, a sziklaodúk vagy az alagutak, de a bezárt ajtók, a pincék és a padlások semhagytak bennünket hidegen. Viszont egy csatornarendszerért akár öt barlangot is odaadtunk volna. Az már maga volt az éden.Gerson Klimát elég sokszor meglátogattuk. No nem a lakásán – oda nem léphetett beidegen. De ha megláttunk egy nyitott csatornafedelet, tudtuk, hogy ez csak ő lehet. Leültünk alyuk szélére, roppant bátran lelógattuk a lábunkat, és lekiabáltunk: – Gerson, lemehetünk? – Miért nem? – Gerson, mikor megyünk kirándulni a csatornába?Gerson Klima nem felelt. El volt foglalva. Csak akkor dugta ki a fejét, ha biztonságbanérezte magát. Teknőc volt, akkora páncéllal, mint a csatornafedél körül lévő összes járda,udvar és kert. Ránk mosolygott. Megkérdezte, mi újság. Megkért bennünket, hogy álljunk fel,hogy ő kimászhasson, és elmesélte, hogy éppen milyen hibát javított ki a mélyben az imént,és hogy hivatalosan miért tilos bárkit is levinnie.Később kiderült, hogy hivatalosan ő maga sem mehetett volna le, mert a lakótelepegyáltalán nem az ő körzete volt. Az önkormányzatnál dolgozók persze tudták ezt, de szemethunytak: Gerson Klima jól dolgozott, és különben is: Gerson Klimával senki sem húz ujjat, ha jót akar.Gerson Klima hallgatag, bölcs ember volt. Csak éppen rossz volt a híre, mert furcsadolgokat művelt, és sajátos módon élt. A lakótelepen senki sem akart beszélni róla, és senkisem állt szóba vele, kivéve Józef nagypapát, aki a megszokott szabályok felett állt. Azemberek úgy vélték, hogy Gerson Klima félelmetes. Csak azért, mert másképp él, mint ők.
 
 Nagyon másképp. De Gerson Klima nemcsak jó barát volt, hanem nagyon hasznos is. MielőttBrendi megjelent volna a színen, áltaban Gersont vták, ha meg kellett talni azelcsavargott Mose kapitányt. Volt érzéke az ilyen dolgokhoz.Rendezett módon volt dilis. A legtöbbször megérezte, ha jön a roham. Éjszaka lefolytattaa belvitát saját magával, megszületett az egyérteldöntés, és Gerson Klima szépnyugodtan felemelte a telefonkagylót. Az elmegyógyintézetnél örültek, hogy jön, mert együgyes vízvezeték-szerelőre mindig szükség van.Gerson Klima hajnalban összecsomagolta a legfontosabbakat néhány ruhadarab,gyógyszerek és egy hatalmas, súlyos franciakulcs –, kiment a házból, és leült szemben, anagyra nőtt indiai gyapotfa alá a padra. Nemsokára jött a mentőautó Tirat Hakarmelből, hogy bevigye. Kiszállt a négy ápoló, és elindult felé. Ettől éktelen dühbe gurult, felugrott a padról,és védekező állásban várta őket.De a csata nagyon hamar eldőlt, és nem az ő javára. Gerson Klima motyogott valamit, kétkarjával még kaszálta a levegőt, de lassan megnyugodott. – Nincs semmi baj, nincs semmi baj… ismételgette, csak úgy saját magának, azápolókkal folytatott iménti küzdelmet hirtelen feleslegesnek, oda nem illőnek érezve. Avállukra tette a kezét, és rájuk mosolygott: – Ennyi volt.Ezt úgy mondta, mintha ez valami alapvető igazság lenne, amitől az emberek ezentúlmásképp néznek a napra és a csillagokra. Most már lehet pihenni. De szinte rögtön fel isvillanyozódott, és körülnézett, hogyan menekülhetne ki az ápolók négyszögéből. Persze látták a szemén, hogy mire készül, és gyorsan betuszkolták a mentőautóba.Egyszer vagy kétszer hajnalban mi is odamentünk a háza elé, hogy tanúi legyünk a nagyeseménynek. Amint észrevette, hogy nézzük, rögtön abbahagyta a küzdelmet az ápolókkal, ésolyan jámborrá vált, mint egy nyuszi. Ránk mosolygott: – Ennyi volt. Nincs semmi baj… – és eltűnt a mentőautó mélyén.Kérdezgettük az embereket, miért hívják őt úgy, hogy „a saját fivére”. De választ nemkaptunk.A Katznelson utca 17/b.-ben lakott, az első emeleten. Ha az ember bátor volt, akkor felmászhatott a gyapotfára, amely az aprócska kertben nőtt, szinte az égig, és bekukkanthatottaz ablakán. A lakása üres volt. Teljesen üres. Nem voltak bútorok, nem voltak asztalok, nemvoltak szekrények. Semmi. Csak a fehérre meszelt falak.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->