MÉRNÖK ÚJSÁG – A magyar mérnöki Kamara lapja – 2009. április – XVI.évf.4.sz.
Röpirat az erkölcs ügyében
/Írta:
Reményi Tibor
/
Milyen az erkölcs?
Számomra az erkölcs az evangéliumi mércét jelenti:„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.”/Lukács 6, 31./ és „Szeresd felebarátodat, mint magadat” /Márk12,31./. Tehát számomra azerkölcs a szeretet erkölcsét jelenti. Az csak erősíti a szabályt, hogy ezek a tanításokmajdnem szó szerint benne vannak a Koránban, Buddha és Konfuciusz beszédeiben is.Hiszek a közjó létezésében, és abban, hogy a társadalomban élő ember akkor erkölcsös, haa közjót szolgálja cselekedetekben és szavakban egyaránt.Az erkölcs és etika kérdései akkor szokták foglalkoztatni az embereket, amikor személyes élményként találkoznak a velük szemben elkövetett erkölcstelenséggel, vagy –sajnos ritkábban – amikor bennük felmerül saját cselekedetük erkölcsi mérlegelése. A maivilágunkban jobbára csak üres szóként forog a közbeszédben az erkölcs kifejezés.Legfeljebb súlytalan sajnálkozását fejezi ki valamely egyébként felelős köztisztviselő vagynetán egy magánvállalkozó az erkölcstelen döntés láttán, és rögtön hozzáteszi: lehet, hogyerkölcstelen, de jogilag nem kifogásolható, közvetlenül nem ütközik semmilyen törvénybe. Amai magyar társadalmi közgondolkodás afelé halad, hogy végképp elveszti az erkölcsifogódzókat, és ennek következtében el is veti az erkölcsi értékek szabályozó szerepénekszükségességét. Kihalóban az erkölcsös életvitelre irányuló lelki szükséglet. Természetesenez alól a mérnökök sem kivételek, őket éppúgy fertőzi a közgondolkodás szellemiigénytelensége, mint a tanárokat, orvosokat, jogászokat, közgazdászokat és bárkit, aki itt élközöttünk. Ami a témáról való eszmecserét nehézzé teszi, az egyfajta ál- vagy valódiszemérmesség, rejtőzködés, legtöbben úgy érzik, hogy az erkölcs témaköre abszolútmagánügy, szinte az intim szféra része, erre ne legyen kíváncsi senki, nem kérdezek, ésnem is mondok semmit… A világot úgyis a pénz és a hatalom forgatja, nem a lélek ereje ésnem az erkölcsi szabályok.
Miért veszélyes erkölcs nélkül élni?
Azt állítom, hogy veszélyes erkölcsi mércék és szabályok nélkül élni. Az ember belső és külső világában kontraproduktív folyamatok indulnak el, és végül totális leépüléstokoznak.Miért veszélyes erkölcsi mércék és szabályok nélkül élni? Fel kell tenni a kérdést,mert ma már nem magától értetődő ennek a veszélynek a valósága. Talán az 1930-as évekközepén erről a kérdésről nem kellett és nem is lehetett volna vitázni, mert nem volt atársadalomnak olyan rétege, amely ne ismerte volna el magára nézve is kötelezőnek azsidó-keresztény erkölcs alaptörvényeit. Legfeljebb az fordult elő, hogy nem közvetlenülvallásos érzületének következtében vallotta a ”jó erkölcsök” szükségességét, hanem pl.valamilyen humanista, deista vagy szociál-pszchológiai nézet alapján. Végül is bármelyikmeggyőződés hátterében fellelhetőek voltak a Tizparancsolat, a Talmud vagy a Koránközösségi életszabályai.Régebben nem volt kérdés, hogy egyéni és közösségi romláshoz vezet az erkölcssemmibe vevése, ezért az emberré nevelés legelején fontosnak tartották a szülők, a tanítókés a tanárok egyaránt, hogy megismertessék az erkölcsi axiómákat már a kisgyermekkel, ésa nevelés, tanítás teljes folyamatában az első helyen legyen az erkölcsi normákkövetésének átadása. És ez működött, kezdve az óvodától el egészen az egyetemi diplomaátadásáig.Ma újra az alapoknál kell kezdeni. El kell mondani, meg kell magyarázni gyereknek,serdülőnek, és egyetemi hallgatónak egyképpen, hogy miért rossz a rossz, hogy egyáltalánmi a „rossz”, hogy az ember eredendően erkölcsi lény, éspedig éppen szabad akaratánálfogva. Rá kell mutatni, hogy a szabadság nem jelenthet korlátlan érdekérvényesítést, hogy a jog erkölcsi tartás nélkül semmit nem ér, továbbá, hogy az anyagi jólét önmagától nemteremti meg a lelki békét és a szellemi kielégülést. Alapszabályokat kell újra megtanítani. Demielőtt ezeket megtanítanánk, azokra a tényekre kell felhívni a figyelmet, amelyekfélreérthetetlenül mutatják az erkölcs nélküli életvitel tarthatatlanságát. Ilyenek pl.:A szerzés, birtoklás, komfortigény vágyának mértéktelen elhatalmasodása/teljesítményelvűség, a magántulajdon szentsége, szükségtelen anyagi javak halmozása,elbitorlás gyakorlata stb./A személyes anyagi haszonszerzés, mint vezérlő elv általános elfogadása, azönzés társadalmi rangra emelése /korrupció, adócsalás, könyvelési manipulációk,mérleghamisítás, munkavégzés nélküli pénzfelvétel, közönséges sikkasztás és lopások stb./A gyerekek viselkedésének elvadulása, a követelőző magatartás terjedése.A gyermekbűnözés és általában az erőszakos gyermeki magatartás.
Leave a Comment