Nyugaton, a nem vallásos ember gondolkodását is meghatározza, hogy valami eleve nem jó,

jobbá kell tenni, ami az ősbűn alapgondolata. A világ nagy vallásainak nagyrészében
megtalálható, hogy valami a kezdet után elromlott, és azt restaurálni kell. De nem minden
vallásban, van, ahol a bűn fogalmát sem ismerik. Érdekes, az európai elveti az ősbűn mítoszát,
de gyakorlatilag, keletről, csak egy hasnlót vesz át: előző életeid tehertételével jőssz a világra.
Az európai nem tud szabadulni a bűntudattól, az életfeladatoktól. Az európai ugyan az
marad, bűntudatos küzdő, feladatmegvalósító. Az európainak állandóan valami munka,
feladat kell, ami állandóan nyüzsgésben tartja, amely állandóan valami újabb és újabb
izgalmat nyújt neki. A nyugati, csak önmagát találja keletben is, nem egyebet. Jung állítja,
hogy nyugatnak nincs szellemi alapja, kelet megértéséhez. Ebben igaza van. De miért is kell
nekünk kelet? Csak azért mert távol van, és a távoli mindig vonzóbb, ami egy érdekes
antropológiai kérdés, Léwi Strauss szerint. Az európainak, onmaga csendjéből kellene
önmagának lennie, és nem kölcsön ezközökkel. De mitől is foszt meg, az elve nem jó,
bűntudatos gondolkodás? A közvetlen Lét-élménytől. A Létezés öröme, csak a közvetlen Lét-
élményből származhat, ahol nics feladat, ledolgoznivaló, ahol közvetlenül adottan jó minden.
A szeretet is csak a feltételnélküliségben érvényesül. A feltételnélküliség legnagyobb ellensége,
a kettősség, a jó és a rossz fogalma. A kettősség foszt meg a közvetlen Lét-élménytől. Kevesen
vannak a bölcsek, akik a kettő harmóniájára gondolnak, a jó és a rossz harmóniájára. Az
igazán bölcsek mellőzik a kettősséget. Legtöbben a restaurátorok vannak, akik a rosszat
megakarják semmisíteni, új világot akarnak teremteni. És itt kezdődik a jók és rosszak
konfliktusa. A jók és rosszak konfliktusa szüli az intoleranciát, valakiket meg kell semmisíteni
az újvilág megteremtéséhez. A restaurálás, ezközigényes, így intézményeket hoz létere. Az
ezközök, jó vagy rossz volta fölött a jók is hajbakapnak, közöttük is megszületik a jók és
rosszak tábora. A jók tábora, végnélkül osztódik jókra és rosszakra, ellepve a földet, a teljes
zürzavarhoz vezetve. Senkinek sem jut eszébe, utólag, hogy a zürzavaros sokaság a kettőből
indult ki. Senki sem veszi észre, hogy az emberiség jobbátételét hivatott vallási intézmények,
zürzavarhoz vezettek. Így lassan mindenki megfeledkezik, a puszta Létezés öröméről, - Jézus
ezt tanította. A restaurálás, megvalósítás, ami előfeltevésből indul ki, és ami ellenállásba
ütközik. Az előfeltevés, közvetettség, ami a közvetlen Lét-élménytől foszt meg. Az előfeltevés,
Lét-felejtés, ami megvalósításában mindig agresszív, hol burkoltan, hol rejtetten. A keleti
hittérítők, a rejtett agresszvítás mesterei. Maga a jóga, rejtetett agresszivítás, mert az, elve, a
nem jóból indul ki, és átalakításra törekszik. Minden tanító, mint például Buddha, akik a
Létben átalakítandó negatívumot találnak, restaurálásra szólítanak fel, amely csak valaminek
a megsemmisítése révén lehetséges, a megsemmisítés meg agresszió. Jézus, a múlandóságra
mútatott rá, amelyet tényként kezelt, és nem negatívumként. Szerinte, a múlandóság az
öröklét kapúja. Az intézmény, a közvetlen Létélménytől foszt meg.
Nagy Attila, Kökös