Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
0Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Annie Besant - A Spiritualis Elet a Vilagi Ember Szamara

Annie Besant - A Spiritualis Elet a Vilagi Ember Szamara

Ratings: (0)|Views: 3 |Likes:
Published by Tóth Veronika

More info:

Published by: Tóth Veronika on May 27, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/27/2013

pdf

text

original

 
ANNIE BESANT:SPIRITUÁLIS ÉLETA VILÁGI EMBER SZÁMÁRA
Megjelent a Teozófia – a Magyar Teozófiai Társulat Lapja – 1912. március 1-i számábanKomoly, gondolkodó, törekv
ő
emberek ajkáról halljuk e kínos panaszt: „Mennyiveltöbbet tehetnék fejl
ő
désem érdekében – mondják – ha életkörülményeim mások volnának; hanem volnék annyiféle üzletbe bonyolítva, ha annyi gondom és feladatom nem volna, ha nemkellene világi dolgokkal annyit vesz
ő
dnöm: akkor tudnék spirituális életet élni.”Ez azonban nem áll. Nincs ugyanis körülmény, mely a spirituális élet kifejtésétlétrehozni, vagy azt megakadályozni képes volna. A spiritualitás független a környezett
ő
l;csupán attól függ, hogy az ember az élettel szemben milyen álláspontot foglal el. Azalábbiakban igyekszem megmutatni, miképpen lehet életünket a szellemiség szolgálatábahelyezni; megakadályozni, hogy a világias dolgok leigázzák szellemünket.Ha az ember az anyagiság és szellemiség viszonyát fölfogni nem képes, ha
ő
ketelválasztja egymástól, és mint ellentéteket tekinti, ha a világ életét és a szellem életét úgytekinti, mint két vetélytársat, melyeknek m
ű
ködése ellentétes, akkor – elismerem – az üzletek sürg
ő
s természete, a materiális környezet hatalmas kényszere, a fizikai kísértések állandócsábítása és az agynak a fizikai gondokkal való nagy megterhelése azt a látszatot keltik,mintha a lelki élet valami nem létez
ő
, egészen irreális dolog volna. A világi dolgok ezesetben, mint egyedüli valóságok t
ű
nnek fel, s nekünk alkalmazni kell valami alkímia vagymágiafélét, hogy a világ irreális életét fölismerjük és ráeszméljünk, hogy a szellem életevoltaképpen az egyetlen realitás. Ha ennek megismerésére képesek vagyunk, akkor azt látjuk,hogy ez a szellemi valóság megnyilvánul a világi életben, és az élet e manifesztációnak  pusztán egyik módja.A múltban, tudjuk, hányszor vonták kétségbe a spirituális élet lehet
ő
ségét a világiéletben. Minden országban, minden vallásban, a világtörténet minden szakaszában felmerült ekérdés. S a felelet mindig tagadó volt. A világi ember nem folytathat spirituális életet: ez afelelet hangzik az egyiptomi pusztaságból, az indiai
ő
serd
ő
kb
ő
l, a római katolikus államok szerzetes- és apácaklastromaiból. És minden országban, minden helyütt, ahol az ember azIstent kereste, ugyanaz a felfogás volt elterjedve. Éppen azért, aki spirituális életet akart élni,menekült az emberekt
ő
l. Azonban, ha csakugyan menekülnünk kell az emberi társadalomból,hogy Istent megismerhessük, és spirituális életet élhessünk, akkor legtöbbünk számára tényleglehetetlen ez az életforma. Körülményeink folytán a világhoz hozzá vagyunk kapcsolva, éskénytelenek vagyunk alkalmazkodni életünk feltételeihez.Manapság természetesen kevésbé gondolunk az
ő
serd
ő
 be, sivatagba, barlangba vagykolostorba való visszavonulásra, de azért meg vagyunk gy
ő
z
ő
dve, hogy a vallásos és a világiélet egymástól különböz
ő
és ennél fogva elválasztandó.E gondolatunk nyer kifejezést, mid
ő
n különbséget teszünk szent és profán között. Avasárnapról, mint az Isten napjáról emlékezünk meg, mintha nem volna minden nap az
1
 
istenség szempontjából egyenl
ő
. Mintha nem kellene minden nap Neki szolgálnunk. Az egyik napot az Úr napjának nevezni annyit tesz, mint a többit t
ő
le elvonni, és így a hét hat napját aszellemi élett
ő
l megfosztani és csak a hetediket a spirituális élet számára fönntartani. Amindennapi gondolkodás helytelenül különböztet meg szent és profán történetet, vallásos ésvilági nevelést. Hamis irányban befolyásolja a közvéleményt ily módon, s a szellemr 
ő
l ésvilágról hamis nézetet szuggerál.A valóságban a szellem az élet, a külvilág pedig a forma. S a forma kell, hogykifejezése legyen az életnek, mert különben tetem volnánk csupán, s nem él
ő
szervezet.Viszont az ellenkez
ő
esetben életet élnénk test nélkül, s így nem volna szervünk, hogyhassunk és cselekedjünk.A világ Isten gondolati hatalmának eredménye, kifejezése az isteni gondolatnak.Minden hasznos ténykedésünk a fels
ő
 bb isteni ténykedés formai megnyilvánulása. Istenmozgatja a világ kerekeit; az emberek az
ő
kezei csupán, melyek a kerekek küll
ő
it fogják. Avilágon minden teljesített munka Isten munkája. Minden az embernek szolgáló, az embertsegít
ő
, céljainak megfelel
ő
tevékenység. Helyesen: isteni tevékenység, s helytelen azt világivagy profán jelz
ő
vel illetni. A keresked
ő
az irodájában vagy a boltjában éppen úgy istenitevékenységet végez, mint az orvos a kórházban, mint a pap vagy hitszónok a templomban.Amíg ezt világosan be nem látjuk, addig a világot alacsonyabb szempontból tekintjük. Mígnem vesszük észre, hogy mindenütt és mindenben csak 
egy
élet létezik, s minden dolog ezenegy életben gyökeredzik, mindaddig mi vagyunk állásfoglalásunkban profánok. Mi vagyunk vakok, mert nem látjuk az összes dolgokban megnyilvánuló
egyetlen boldogító életet 
.Ha igaz, hogy csak egy élet létezik, amelynek mindnyájan részesei vagyunk, csak egyteremt
ő
gondolat, mely a világot alakítja – akármily hatalmasan lebegjen a kinyilatkoztatottvilág felett maga az istenség – ha igaza van is annak a régi indiai írásnak, melyben azttaláljuk: „Megalkotom a világegyetemet saját magam egy részéb
ő
l magam azonbanteljességben fönn maradok”, bármily igaz, hogy az istenség az
ő
teremtményét túlhaladja,mindazonáltal a kinyilatkoztatott, a teremtett világ isteni eredet
ű
, s ha ezt fölfogjuk, akkor megértjük az istenség eszméjének lényegét. Ha igaz, hogy az Isten mindenütt és mindenben benne van, akkor egyaránt föltalálható a piacon és a sivatagban, az irodában és az
ő
serd
ő
 ben,a forgalmas utcán és a magányos barlangban. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy nemkönnyebb az isteni lényeget a hófedte hatalmas hegyek fenségében, az erd
ő
nagyszer 
ű
 zsibongásában, vagy egy rejtett berek titokzatos mélyében fölismerni, amely helyeken úgyérezzük, mintha a természet közvetlenül ért
ő
hangon szólna hozzánk. Ott künn tisztábbanhallunk, mint a világ zajában, ez azonban csak azért van, mert az isteni hang itt elnémul. Amigyöngeségünk, hogy a lárma, a forgalmas városi élet süketté tesz azon hanggal szemben, melyállandóan szól hozzánk. Ha er 
ő
sebbek, spirituálisabbak volnánk, akkor az istenséget éppúgyészlelnénk a legforgalmasabb utca tolongásában, mint künn a legfenségesebb természetilátvány közepette, a hegyvidék magányában, vagy a csillagos éjjeli mennybolt varázsában. Ezaz, amit mindenek el
ő
tt föl kellene ismernünk: szemeink tökéletlensége folytán észleleteink istökéletlenek.Most pedig lássuk, mily feltételek mellett élhet a világi ember spirituális életet, mert elkell ismernünk, hogy ily feltételek tényleg vannak.Ezzel kapcsolatban egy kérdést akarunk felvetni: miért környeznek mindenfel
ő
l olydolgok, melyek vonzanak, melyeket bírni szeretnénk? Sokszor leküzdhetetlen vágyat érzünk ezen szép dolgok megszerzésére. De ezen tárgyaknak vonzóknak kell lenniük. Különben mi
2
 
ok volna készíteni
ő
ket és valószín
ű
leg nem léteznének, mert ha csak akadályoznak, akkor ugyan mi célból kerültek volna utunkba? Ugyanazon célból, amiért az anya, aki gyermekét járni tanítja, eléje kedves játékszerét tartja, ami által benne az a kívánság fog felébredni, hogya játékhoz közelebb jusson, s azt megfoghassa. A gyermek meg fogja kísérelni e célból lábaitsegítségül venni. Kezdetben elesik, majd ismét felkel. Meg fogja magát er 
ő
ltetni, hogy a játékszert elérje. Iparkodni fog járni. Nyilvánvaló, hogy ezen vágy értéke nem a játékszer  bírásában rejlik, melyet kés
ő
 bb elront, majd eldob; végül is valami új tárgy után fog vágyódni,hanem abban, hogy a vágy új irányú m
ű
ködésre fogja késztetni.S a gondos anyai szív is, mely azzal nevel bennünket, hogy valamely vonzó tárgyattart elénk, kiváltja úgyszólván bel
ő
lünk a bens
ő
nkben szunnyadó er 
ő
ket azáltal, hogy er 
ő
ink megfeszítésére késztet, mely nélkül ezen bels
ő
er 
ő
k kifelé nem nyilatkozhatnának meg. Azélet számtalan játékszere, hiábavalósága csábít minket. És mi meger 
ő
ltetjük magunkat, hogy ahiábavalóságot bírhassuk, s amid
ő
n végül a miénk, akkor a ragyogó tárgy egyszerre semmivéválik. A díj, mely annyira kívánatosnak látszott, vonzó erejét veszíti, értéktelen lesz, skívánságunk ismét más dologra fog irányulni.Íme ez fejl
ő
désünknek története. A hatás mindig saját bens
ő
nkben észlelhet
ő
. Mindenalkalommal er 
ő
szaporulat áll be. Valamely bens
ő
, szunnyadó érzésünk cselekv
ő
, hatóer 
ő
változott. A játékszert eldobjuk, ha er 
ő
feszítésünk eredménnyel járt. Így haladunk a fejl
ő
désútján feljebb és feljebb.Ezen isteni terv szépségét és nagyszer 
ű
ségét teljes mértékben csak akkor fogjuk méltányolni tudni, ha elfogadjuk a reinkarnáció tényét, és bízunk a szerzett tapasztalatok megmaradásában. Már egy rövid élet határain belül is beláthatjuk, hogy a
küzdelem
a mitulajdonképpeni nyereségünk, nem pedig az elért siker. A küzdelem díja az er 
ő
 ben van,melyet szereztünk, vagy amint ezt Carpenter oly szépen kifejezi (s ezt f 
ő
képp areinkarnációban nem hív
ő
k jegyezzék meg maguknak): „Minden elviselt testi szenvedéser 
ő
vé változik, mely kés
ő
 bb szolgálatomra lesz.” Egyetlen életben is fölismerhetjük e tényt. A bölcs
ő
és a koporsó közt eltel
ő
rövid id
ő
n belül is észlelhetjük az akció és reakció emetörvényét. Nem a küls
ő
javak elnyerése folytán fejl
ő
dünk, hanem a bels
ő
er 
ő
kifejtés révén,mely a siker eléréséhez szükséges.Gyakori, hosszas tapasztalatszerzés után e dolgok mindinkább vesztik csábítóhatásukat. Ennek legközelebbi eredménye az volna, hogy az ember fölhagyjon a továbbier 
ő
feszítéssel, ami azonban teljes stagnációt vonna maga után. Amint a küls
ő
világ jelenségeiés tárgyai az ember el
ő
tt már kevésbé értékeseknek t
ű
nnek, akkor elérkezett az ideje aspirituális élet ápolásának. És pedig nem a cselekvés jutalmazásaként, hanem azért, mert ez
kötelességünk 
.Tekintsünk két különböz
ő
egyént: az egyik spirituális, a másik világias felfogású;vajon mit tanulhatnak ezek egymástól?Tegyük fel, hogy olyan emberrel van dolgunk, aki nagy vagyont szerzett, akinek szemei el
ő
tt mindig ez az egy cél lebegett: pénz, pénz, pénz. Ez igen gyakori eset. Nézzük már most egy pillanatra, hogyan alakul ennek az embernek az élete? Mindent e célnak fogalárendelni. Így els
ő
sorban kell, hogy a testi vágyait fékezze, mert ha a test parancsolna neki,akkor minden héten vagy hónapban elköltené azt a pénzt, melyet nagy meger 
ő
ltetésselszerzett. És teste javára kénytelen volna túl sok pénzt áldozni, pedig gy
ű
 jtenie kell, hogyvagyonra tehessen szert. Így tehát els
ő
feladata lesz emberünknek teste felett való uralmát
3

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->