Kedves Constantin nagyon tetszik a hozzászólása. A zsidóságot én is csak csodálni tudom és azt tartom,amit már leírtam, most már nem tudom, hogy itt-e, hogy ahogy Kodály mondja, nem szidni kell a zsidókat,hanem tanulni tőlük. De!!! Mircea Eliade, román vallástörténész, ki az Államokban is egyetemi előadótanár volt, azt mondta, hogy a nemzetek cselekvését, gondolkodását teremtés mítoszaikból kell megérteni. Én hozzá teszem, hogy nem csak abból, hanem össz mítoszaikból. A zsidóknál ott van a József Egyiptomban történet, ami Kodály szerint is sokat meg magyaráz a mai zsidóság politikai gazdasági szerepléséből: vagyis ahogy József kulcs pozícióba jutott az egyiptomi birodalomban, népe érdekébe ésadott pozíciójából támogatta népét, úgy ez most is meg található a világpolitikában és világgazdaságban,hogy zsidók kulcspozícióba törekednek népük érdekében. De Eliade szellemében érdemes elgondolkodni az Ábrahám történetén a zsidó nép keletkezés mítoszán, ahol az Úr ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi őket. Én ezt úgy értelmezem, hogy egy nép melynek keletkezés mítoszában van jövőkép és melyet meg isvalósított, ő maga és nem az Úr, mer így van igazi mondanivalója az Ábrahámi mítosznak. És igaz, tényleg nagy néppé lettek és két ezer év után újra államuk lett,a mit kevés nép, vagy egy sem tud felmutatni avilágtörténelemben. És ne feledjük hány fogságot vészeltek át. Nem az a fontos, hogy egy népnek milyenintézményei vannak, azok is fontosak, hanem az, hogy több ezer éve keresztül, működnek-e a spontánönvédelmi reflexek, a nép életében a nagy megpróbáltatások idején. Intézmények hiányában, elnyomásidején, képes-e megmaradni, pusztán a lélek belső megtartó erejére a hagyatkozva. Hát ebben csodálom a zsidóságot történelme folyamán, hogy sokszor intézmények nélkül is, pusztán a belső vitalitásrahagyatkozva is képes volt megmaradni. Mi székelyek, egy dologról megfeledkezünk, hogy az igazi megtartó erő, nem egy puszta intézményes területi autonómia, hanem a belső. Mi székelyek, magyarok azt tanulhatnánk a zsidóságtól, hogy a megtartó erő a belső és nem a külső intézmény, az csak másodlagos. Különbséget kellene tudnunk tenni, amit nem tud a magyar, a múltba néző nemzeti illúziók és a megtartómítosz között. A zsidóságnak egy olyan nemzeti keletkezés mítosza van mely a jövőt is tartalmazza, melyet meg is valósított a zsidóság, nem csak álmodozott, mint egyes Nagy-Magyarországot visszaábrándozók. Egy nép megtartója, a belülről jövő, spontán megtartó energiák, amelyek a hosszan tartó negatívkörülmények ellenében is tudnak működni. Egy nép vitalitása abban mutatkozik meg, hogy akörülmények ellenére képes a megmaradásra. Életképes az a nép, mely le tudja vetkőzni addigi beidegződéseit, változtatni tud életformáján a kedvezőtlen körülményeknek megfelelően, vagyis atúléléshez, spontán módon, új formákat tud alkotni, láthatatlan intézményeket tud létrehozni, amik megtartanak, vagyis a nép megtanul rejtőzni az ellenség elől, amit a zsidók csodálatosan értettek és mi nem, soha a történelemben. A magyarság túlélési jogkövetelései, valahol nem a nemzeti kollektívtudattalan önvédelmi reflexének szülötte, hanem pusztán az elme élettelen megfogalmazásai, puszta kifele forduló inkább sok esetben hőzöngő a realitást nélkülöző meg fogalmazás, illúziók, melyben nincsvitalitás. Tehát ott van a baj, hogy a nemzet, a magyarság, mintha a lelke mélyén nem akarnamegmaradni, megmaradási törekvéséből, mintha épp a vitális horderő hiányozna, a belső megtartó ereje,a spontán körülményekhez alkalmazkodó vitalitás. Az elszórt leleményességek, a nemzet érdekében, nemössznemzeti vitalitás. A mi jogköveteléseink, merev intézményes elképzelésekhez ragaszkodnak és hiányzik a zsidóságot jellemző spontán önszerveződés az adott körülmények között. Nekünk nincs úgy nevezett hosszútávú túlélési vitalitásunk, amivel évezredeket át lehet vészelni, mint a zsidóság tette. Mi magyarok,székelyek csak a megmaradás formáiban tudunk gondolkodni és nem abban, ami tényleg megtart a formán túl, a szellem és a lélek, erről megfeledkezünk. Nekünk magyaroknak, székelyeknek a fő problémánk a vitalitás hiánya, a lélek mélyéről jövő megmaradni akarás és nem az, hogy ki van uralmona világban zsidók vagy mások. A nép melynek erős a vitalitása, az megmarad, bárki van világuralmon,mint ahogy a zsidók tették. A zsidó lélek spontaneitása abban mutatkozott meg a történelem nehéz helyzeteiben, hogy épp a számukra hátrányos meg különböztetésből kovácsoltak tőkét, nagyon sok esetben. A magyar meg inkább a sebeit nyalogatja és csinál lélekölő kultuszt, vitalitástipró nemzeti ideált. Sok írást lehet találni az interneten, mely a magyar őstörténetet kutatja, próbálja tisztázni. Ezt sokan úgyteszik, hogy mint az elmét megcélzott puszta ismereteket, amit ismerni kell, mint egyedül igaz helyesismereteket. Például, hogy honnan származik a székely rovásírás. Nem azt mondom, hogy ne legyenek ilyen kutatások és ne ismerjük írásunk igaz eredetét, ha van egyáltalán ilyen, hanem az, hogy nem elég anemzet tagjainak elméjét megcélozni, igaz ismeretekkel. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az elmének nincs önálló léte, tehát az ismeretek nem megtartó erők. Az elmében nincs vitalitás. Sőt, az elmetúlsúlya a vitalitás kárára van. Az kellene tudnunk, hogy az igazi megtartó erő a lélek, a lélek nagy képei,a mítosz és nem a puszta ismeretek. A nemzet vitalitása önön lelkében van és nem elméjében, az csak puszta kifejező. Nálunk magyaroknál, székelyeknél súlyos lélek vesztés van, vagyis energiaközpontunknak nem vagyunk a birtokában, ahonnan a vitalitás forrásozik. Én azt hiszem, hogy a
Leave a Comment