Székely autonómia - Kérdések a területi autonómiával kapcsolatban

Embed Doc
Copy Link
Readcast
Collections

CommentGo Back

Download

“Szerinted, az autonomia : mítosz ? vagy történelmi sérelmekre alapuló naivokat mozgatópolitikai eszköz ?” Ezt a kérdést, a Virtuson, egy írásom nyomán, tette fel “Bici”, erreválaszolok.A gond az, hogy nem mítosz. A mítosz a nemzeti tudattalan mélységeiből tör fel. Az autonómiatörekvésről nem mondható el, hogy a tudattalan mélységeiben gyökerezik, hogy a székelységtudattalanjának spontán önvédelmi reflexe lenne. Egy nép vitalitása, Iorga szerint, épp abbanmutatkozik meg, hogy a nem kedvező körülmények között is, épp a nem kedvezőkörülmények ellenére megtalálja a megoldást, a fennmaradási lehetőséget és nem várakozik egy autonómia-istenországa csodamegoldásra, egy eljövendő kedvező körülményre melyautomatikusan megoldja a nemzet minden problémáját és automatikusan megőriz. Sokan egycsirkeborítónak képzelik az autonómia intézményét mely automatikusan véd, mint a borító azönvédelemre képtelen csirkéket. A hasonlat azt hiszem nagyon találó, ami a csirkéket illeti,mert a székelység nagyon hasonlít a spontán önvédelemre képtelen csirkékre. Ezt a spontánönvédelmi képtelenséget bizonyítja, hogy Sepsiszentgyörgyön senki sem lázad, a nép eltűri,hogy a nagy szupermarketek, Trident, Billa román alkalmazottakkal van tele, anyanyelvennem lehet érvényesülni. Érdekes ezen esetben senki sem, gondol egy demokratikus tiltakozásiformára, a polgári engedetlenség valamilyen megnyilvánulására. A szentgyörgyi eset, egytiszta példája az etnikai viszonyok megváltoztatásának, ami papíron tiltott, de gyakorlatbanmegengedett.A nagy probléma az, hogy az autonómián, csak területi adminisztrációt értünk, amely pusztánmentális szintű elrendezést igényel. Egy közösség autonómiája több,vagy többnek kell lennie,mint önkormányzás, mentális szintű adminisztratív elrendezés, egy közösség autonómiája, egynemzeti közösség lelki, szellemi autonómiája, mely bármilyen körülmények között képesmegnyilvánulni nem csak az eljövendő kedvezőek között és nem kötött egy adott formához,mint például a területi adminisztratív autonómia. Területi, adminisztratív kérdéssé leszűkíteniaz autonómiát szűklátókörűségre vall. Tudom, hogy az RMDSZ kulturális autonómiáról isbeszél, nem csak területiről, de az sem több, mint puszta kultur menedzselés, melynek semmiköze a spontán nemzeti szellemhez. Egy közösség autonómiája, szellemének spontánformájában nyilvánul meg és nem megmerevedett adminisztratív formájában. Nem tudomvéka alá rejteni véleményemet az intézményekről: az intézmények az élő szellem gyilkosai.Egy közösség mely képtelen a megmaradás formáit megtalálni intézmények nélkül, valamispontán önmaga kreálta formában, azt az intézmények sem tartják meg. Úgy látom, hogy aszékelységnél, ez a spontán nemzeti szellem nem működik eléggé. Nyugodtan feltehetjük akérdést, hogy a székelység, szellemileg eléggé autonóm közösség-e ahhoz, hogy autonómiájalegyen, vagy eredményesen harcoljon azért. Az intézmények nélküli spontán megmaradniakarásra nagyon jó példa a zsidóság. A romai uralom idején, a Templom lerombolása után,még gyülekezési tilalom is sújtotta őket. Ebből a kiút az volt, hogy a zsidóknak, ha kettentalálkoztak, a Tóráról kellett beszélniük.

Azt hiszem, hogy az egész kisebbségi magyarság esetében fel kell tennünk a kérdést, hogyautonóm közösségek-e. (Most nem térek ki arra a kérdésre, hogy megtartó ereje, csak aközösségnek van és nem a tömegnek, melyre a politikum épül. A gond az, hogy tömeggélettünk és ez megnehezíti megmaradásunkat, igaz ez nem csak a magyarság problémája. Aromák ereje, autonóm volta, akárhogy lenézzük épp abban van, hogy még közösségkéntműködnek, az autonóm közösség mint a példányai, ők tényleg élik az autonómiát, mi megcsak prédikáljuk. Craiovat roma bandák tartják rettegésben, időközönként, ez természetesencsak bűnözésként van elkönyvelve. De szerintem érdemes volna megvizsgálni, mint közösségetés annak kohézióját, autonómiáját, azt, hogy az állam intézménye miért tehetetlen a közösségikohézióval szemben. Az állami intézmények korruptsága nem válasz, egészében.Természetesen itt felteszem a kérdést, hogy a magyarságnál miért nincsen egy olyan nemintézményes kohéziós erő, mely ellen tud állni a román állam elnyomó intézményének .Érdekes, hogy Nicolae Iorga román történész, a románság természetével azonos létformát afalusi közösség létformájában látta, a többi történelmi átvételeket, a nyugatról átvettintézményeket nemzetidegennek tartja. Hát akkor a Nagy-Román állam eszméje, intézményeaz is nemzetidegen, ha következetesek vagyunk, vagy lennének ők. Természetesen Iorga erreaszt mondja, hogy a román állam eszméje nem nyugati, hanem bizánci, ami organikusanromán átvétel. Hogy mennyire organikus átvétel nem tudom, de az kiérződik Iorga írásából,hogy akkor őszinte, amikor a faluról beszél, mint nemzeti létformáról. Természetesen, haIorga következetes lenne, ami az organikusság fogalmát illeti, akkor nem beszélne, arománság esetében, a nem organikus birodalmiság, organikus átvételéről. Tény az, hogymintaként szolgálhatott a déli valach vajdaság létrejöttében. Lényeg az, hogy Iorganemzetképe alapján mondhatjuk, hogy a Nagy-Román megalománia egy nemzetidegen dolog,ami a románságot illeti. Tovább lépve azt is elmondhatjuk, hogy a magyarság elnyomása,beolvasztására való törekvés is nemzet idegen, a románság számára, mert a nem organikus,nemzet idegen, Nagy-román eszméhez kötődik. Az organikus falusi közösség nem törekszik amásik közösség bekebelezésére, megsemmisítésére, hanem együtt él vele. A románság akkormiért akar bekebelezni bennünket, ha az ő igazi nemzeti létformája a falú, mely nembekebelező, hanem együtt élő. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a románság megtagadja önönnemzeti természetét amikor asszimilálni akar bennünket. Iorga azt mondja, hogy amit aromán átvett nyugatról, mindig idegen számára, vagyis az átvételek mindig is idegenek maradnak a románok számára. Tehát akkor a demokrácia is idegen fog maradni, azért nemműködnek az intézményei, minden pozitiv gazdasági mutató ellenére? Attól tartok, hogyIorga jó nemzet ismerő volt. Itt az egyoldalú szemlélet elkerülése végett, hozzáteszem, hogy anyugatot nem látom egyáltalán valami isteni kenyérnek a románsággal szemben.)Visszatérek a témámhoz, fel kell tennünk a kérdést, hogy a kisebbségi magyarság életképes-e. MakkaiSándor, református püspök kijelentéséivel, hogy a kisebbségbe szorult magyarság életképtelennem néztünk szembe. Egy kényszeres, kategorikus megmaradni akarás, egy görcsösség nemhagyta, hogy a valósággal szembenézzünk, azzal, hogy életképesek vagyunk-e. Vajon nem aztett volna életképesekké, hogy ha szembesültünk volna az életképtelenség tényével. Ezt aproblémát nem oldottuk meg mivel nem szembesültünk vele és mivel nem szembesültünk aTrianon utáni új helyzettel, azt igazoljuk, hogy az életképességünkkel baj van. Egy életképesnemzet szembenéz önmagával, bármilyen kellemetlen. Nem tettünk szert, az új helyzetnek megfelelő, új kulturális identitásra. Mi akadályozott meg? A sértődöttség, a sérelmi kisebbségipolitika, az állandó védekezésre beállított kisebbségi helyzet, - túl sokat nyavalyogtunk újhelyzetünk miatt. Ahol a sértődöttség miatt nincs igazi kulturális identitás, ott kérdem én azt,hogy milyen esély lehet, egy valós, megtartó autonómiára és kulturális autonómiára. Túl sokatnyalogattuk sebeinket, a kulturális identitásunk kárára. A kisebbségi magyarságéletképességéhez komoly kételyeket lehet fűzni, - Makkai nem volt hülye gyerek higgyék el,hogy azt mondta nem látja alapját a kisebbségi magyarság önálló életképességének, ez aprobléma sem pro sem kontra megoldott. A meg kell maradni kategorikus imperativus nemmegtartó erő, mint sokan tévesen hiszik.

of 00

Leave a Comment