Székely autonómia - Tóásó Előddel kapcsolatban, amire nem gondol senki

Embed Doc
Copy Link
Readcast
Collections

CommentGo Back

Download

Az egyik fórumon azt olvastam csak úgy véletlenül, hogy sokan, akik ismerték Elődöt az interneten vagy másként is, hátat fordítanak neki megtagadják, vagy inkább letagadják, hogykapcsolatban voltak vele. Dénes Edit, Előd nővére, ugyan ezt mondta el nekem, hogy vannak, akik hátat fordítottak Elődnek, amikor bajban van, de azt is elmondta, hogy olyanok is vannak, kik soha nem ismerték,de most nagyon segítőkészek. Azt hiszem, hogy Elődöt le kell választani Eduardoról és szerintem ez nem Eduardonak amegtagadása, hanem teljesen más egyébről van szó.. Én sem tartom, hihetőnek a merénylet vádját, de ettől függetlenül nagyon helyesnek tartom, ha mi székelyek elhatárolódunk az Eduardo jelenségtől. (Magyarosi kilétét nem ismerem, ezért nem írok róla) És nem azért, hogy jaj arománok előtt valami gyanúba keveredjünk, ők anélkül is rágalmaznak, hogy tényleg okot adnánk rá: például ott van a dévai Bőjte Csaba atya (Szia Atyám, ha olvasod ezt az írást, tudod egy évvel feletted voltam Gyulafehérvárt, üdvözöllek.) esete, akinek gyermekmentő tevékenységét románellenes tevékenységnek állította be egynémely román újság. Tehát én nem vagyok híve aCzika Tihamér féle óvatoskodásnak, hogy majd mit szólnak a románok, bizonyos lépéseinkhez,na meg a következmények Czika Tihamér féle álbölcs latolgatásának sem vagyok a híve. Alatolgatás és a következményektől való félelem a “hőkölés népének” az erénye. Az Eduardotól való elhatárolódásnak két oka van számomra. Az egyik, hogy egy olyant netartsunk “tiszteletbeli székelynek”, aki megtörténhet, hogy egy amerikai titkosszolgálati felforgató volt. Nem szabad hagyni, hogy egy felforgató az orránál fogva vezesse a székelységet,mert a történelemben biza sokszor az orránál fogva vezették a magát okosnak, furfangosnak tartószékelyt. A székely furfang csak színpadi téma, a történelemben nem tudta soha használni aszékely. A sokkal kevésbé színpadiasan furfangos románok egy néhányszor átverték a nagyokosszékelyt. A másik és ez a legfontosabb, hogy a székelységnek egy sokkal szellemibb nemzeti öntudatra van szüksége, mit Eduardo képviselt. Ebből következik, hogy mi székelyek a nemzetről való gondolkodásunkat ne kapcsoljuk egyik magyarországi párthoz se, legyünk önállóak nemzeti mivoltunkban, önálló nemzetként határozzuk meg magunkat a magyarsággal szemben. Végül isnekünk nincs szükségünk olyan idegen légiósra és annak későbbi mítoszára, mint Rózsa úr. Hogy milyen viszonyban volt vele Magyarosi nem érdekel. De érdekel Tóásó Előd és neki a jövője, amire a mocskolódók és hátfordítók nem gondolnak. Az ügyvédre való gyűjtés kapcsán, a Blogtéren az egyik kekeckedő hozzászóló, rosszindulatában már addig ment el, hogy kifejezte reményét, hogy a gyűjtés nem lesz sikeres. A derék blogger azzal akart ellenembe vágni, hogy azt írta: “aki tud az Eduardo ügyben az hallgat mélyen, aki meg nem tud az beszél”. Azt hiszem, hogy a bloger hozzászólásából inkább a rosszindulat sugárzik ésnem az, hogy ki tud és ki nem az Eduardo ügyben. Azt hiszem, hogy nem kell valami titok tudójának lenni, Eduardoval kapcsolatban, hanem csak elég figyelmesen megnézni a Kepes filmeken Eduardo mimikáját, tekintetét, gesztusait és az bőven elég, ahhoz, hogy egy jó szemű észrevegye, hogy Eduardo nem volt egy őszinte ember,csaló volt és innen nem messze az ügynöki mivolt. Épp azt nem értem és látok ellentmondást benne, hogy egy nézésében és gesztusaiban hamis, szerepjátszó , hogy lehetett az elnyomottak pártfogója. Hát úgy, mint amerika, érdek alapján. Én az Eduardo jelenséget direkt nem háttér információk felől közelítem meg, valamilyen titok felől, mire utal a nagyokos blogger, hanem az ember felől. Ilyen szempontból nekem nincs jelentősége annak a tudásnak, amit birtokol ki hallgat, - lehet nagy oka van a hallgatásra. Az ember felőli megközelítésben válik el leginkább Előd Eduardotól: Előd őszintesége egyáltalán

nem volt összeegyeztethető az Eduardoi hamissággal. Internetes beszélgetéseinket alapul véve,azért írtam Elődről a lelki motivációk szempontjából, úgymond megértőleg, hogy ne helyezzük ítélet alá, ne ítéljük el. Egy ember lépéseinek sorozatát csak belülről lehet megérteni és így lehet megérteni egy embernél az esetleges ballépéseket, anélkül, hogy elítélnénk. Tudom egy ember ilyetén megközelítésének nincs média sikere, csak a szenzáció keltő mocskolódásnak, de nem isakartam szenzációt, csak megértést, amiből, mint látom nincs is olyan sok. Az előbb azt írtam, hogy számomra fontos Előd jövője, és úgy látom, hogy erre sok mocskolódónem gondol. Nem gondolnak arra a mocskolódók, hogy Elődnek vissza kell térnie régi környezetébe és egy olyan trauma után, mi Bolíviában történt vele, egy itthoni, megbélyegzett emberként való bánásmód vele, egy életre szóló traumát jelenthet neki. A megbélyegzéslényegében kitaszítás a társadalomból, a közösségből, ami egy nagyon kegyetlen dolog. És ez nagyon kegyetlenül érintené Elődöt, mert a beszélgetéseinkből kiderült, hogy számára aközösségi élmény, a hovatartozás létfontosságú. Akik a kitaszítás fegyveréhez nyúlnak, nem is gondolják, hogy milyen szenvedést tudnak okozni másoknak, mert ők maguk nem mentek keresztül rajta. Ha Eduardo ügynöki mivoltát zárójelbetesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a szent ügyek melletti kiállásban a valahova tartozást kereste ő is, tehát egy életét kockáztató katonának is gyenge pontja volt a közösségi hovatartozás: ebből azt a következtetés vonom le, hogy ha egy olyan kemény legénynek életprobléma volt a közösségi lét,akkor az abból való kizárás nagyon emberpróbáló dolog lehet.(Eduardo a hős archetípusával azonosult, ami aztán a tragédiája forrása lett, az archetípuselpusztította, fizikailag is. Ha valaki túlzottan azonosul egy archetípussal az elpusztítja. Főleg, havalaki élete derekán az első életszakaszt jellemző archetípusról, a hőséről, nem tud átváltani amásodik életszakaszt kifejező archetípusra a bölcsére. Eduardo élete tragédiájának forrása itt van, élete derekán nem hajtotta végre az életszakasznak megfelelő életforma váltást, nem tudott azonosulni az életkorának megfelelő archetípussal. Erről külön írok.) Hogy mennyire nagy ügy a társadalmi kitaszítottság bizonyítja, hogy szent könyvet is ihletett, az Ószövetségi Jób könyvét. A szenvedő Jób számára a legszörnyűbb az volt, hogy hátat fordított mindenki neki, még a barátok is, egyedül maradt. De a Jób könyve nem csak egy egyszerű leírásaa kitaszítottságnak a társadalomból, a megbélyegzettség csodálatos leírása, mert Jób egymegbélyegzett volt, hanem ennek a könyvnek a szellemi, lelki mélysége abban van, hogy amit Jóbátélt, az az élet általi beavatásnak az útja, egy lelki út , amelyen a külső, társadalmi kapcsolataidnak meg kell semmisülniük, hogy így a külsőtől elszakadva megtaláld önmagad,belső énedet. A kitaszítottság élményén, a megbélyegzettség élményén átmentem és nem gondolják, akik ezt tették velem, hogy milyen nagy jót tettek, igazi individualista anarchistává érlelődtem, aki nemesdeklik, azért, hogy valahol befogadják. Eduardoval mindketten anarchistának vallottuk magunkat, de ez a pont volt az ahol nagyon távol éreztem magam tőle. De tudni kell azt, hogy avalahova tartozás egy állandó kísértés, egy állandó gyengeség, amivel szemeben állandóan résenkell lenni. Annak idején, amikor az unitárius fegyház lelkésze voltam, az egyik prédikációmban azt mondtam, hogy mi, állítólagos jó emberek, akadályozunk meg embereket, hogy visszatérjenek atársadalomba normális életet élni, az által, hogy megbélyegezzük, nem hisszük el nekik, hogymegváltoztak, vagy ha nem is változtak meg, nem fogadjuk el olyanoknak amilyenek. És ez nagyon fontos, hogy olyannak fogadjuk el az embert amilyen, bűnös voltával együtt. Jézusmagatartásában az ítélkezők azt nem veszik észre, hogy Jézus nem várt el egy javulási teljesítményt sa bűnöstől elfogadta úgy ahogy van, bűneivel együtt. És itt van az egyháziak,

of 00

Leave a Comment