Előzéklap
„...De a valósághoz ragaszkodnom kell, mert sem ékesenszóló, sem a képzelet ragyogóajándékával megáldott nem vagyok – kárpótolnom kell hát az olvasót mindezek hiányáértazzal, hogy szerény adataim, melyeket bolyongásaim folyamán összegyűjtöttem, haérdektelenek is, de legalább megbízhatók és bárki által ellenôrizhetôk. Nos tehát – még egyszer kérem a művelt férfiolvasót, próbálja meg tudományostárgyilagossággal elgondolni a természet különös játékait, s ne vegye magára, amit tanít –,legyen elnézéssel a természet iránt, mely, mint tudjuk, nincsen felruházva az értelem és bölcs belátás adományával, ami a világ urát díszíti – a természet nem végzett egyetemet, és nekinincs orvosi diplomája, a természet műveletlen és tanulatlan és a büszke öntudat és önérzethíjával szűkölködik ô –, bocsássuk meg hát neki, hogy durva és pallérozatlan tréfákat engedmeg magának, s ezeket gyakran odáig viszi, hogy az már egyszerűen tiszteletlenség a nemesférfi . . . szabványaival szemben, melyeket, úgy látszik, nem is ismer.”Karinthy Frigyes: Capillária
Előszó
Az elmúlt évtizedekben tucatszám jelentek meg könyvek a táplálkozásról és a legkülönfélébbdiétákról, de szó sem esik egyikben sem arról, hogy szervezetünk hogyan reagál a lenyeltételre? mitôl indul meg (ha egyáltalán megindul!) az emésztés? a táplálék-átalakítás sikere,tökéletessége mitôl függ? Ezek figyelmen kívül hagyása, azaz ételeinknek csupántáp(anyag)ként való fölfogása a táplálkozástudományt puszta „táp”-tanná fokozta le. Nem mindegy ugyanis, hogy mit és mennyit eszünk, de nem mindegy az sem, hogy mikor,hiszen a tápcsatorna működése határozott napszaki ingadozást mutat.Ami viszont mindegy: hogy mit mivel eszünk – néhány nagyon ritka kivételtôl eltekintve.Gyakorta találkozni – fôleg természetgyógyászok írásaiban – olyasmivel, hogy ne együnk eztezzel, azt meg amazzal, de ez a tápcsatorna működésének nemismerésérôl árulkodik. Nemvárható el ugyanis az évezredek során kialakult emberi szervezettôl, hogy az éppen aktuálisdiétás divat szerint működjék, mert nem is képes aszerint működni, bármily hihetônek tűnômagyarázat próbálja is ezt elfogadtatni.Akkor viszont étkezésünket kell az emésztôrendszer működéséhez igazítanunk! – s akkor a jólműködô emésztés nemcsak ételeink összetevôinek egészen kiváló hasznosulását biztosítja,hanem gondoskodik arról is, hogy a gyomorégés, a puffadás, a székrekedés kiiktatódjék a panaszok sorából. S hogyan tegyük ezt? Errôl szól elsôdlegesen ez a könyv, de emellett egymásik hiányt is pótolni szándékszik.Jó kétszáz éve már, hogy magyar orvos utoljára érdemben írt a tojásról – leszámítva a két évemegjelent kis füzetkémet –, így föltételezhetô, hogy honi kollégáim, s így a lakosság sincs bôvében információknak legértékesebb ételünkrôl.A tojás táplálékként való fogyasztása vélhetôen megelôzi az ember megjelenését a Földön,hiszen az állatvilág számos fajának gyakori és fontos eledele. Az ember kezdetben csak gyűjtögeti, összeszedi a vadmadarak tojásait, mint a legkönnyebben elérhetô állati eredetű,nagy tápértékű élelmet – ahogy ezt tették még a századfordulón is hazánk lápos vidékein vagyaz Alföldön a tojásgyűjtésrôl híres pákászok –, mígnem aztán háziasítja az indiaidzsungeltyúkot, hogy a tojás szinte önként kínálkozó étel legyen. S miközben aleggyakrabban fogyasztott fehérje-tartalmú táplálékunkká vált, lassan elfelejtkezünk a tojás
Leave a Comment