Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more ➡
Download
Standard view
Full view
of .
Add note
Save to My Library
Sync to mobile
Look up keyword
Like this
0Activity
×
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Chuck Smith - Miért változtat meg mindent a kegyelem

Chuck Smith - Miért változtat meg mindent a kegyelem

Ratings: (0)|Views: 76|Likes:
Isten Jézust bűnné tette értünk, hogy általa mi Isten igazsága lehessünk. Jézus neked adja az Ő igazságát, amikor egyszerűen hiszel és bízol az Ő befejezett munkájában. Az ő munkája teljes kegyelem.
Isten Jézust bűnné tette értünk, hogy általa mi Isten igazsága lehessünk. Jézus neked adja az Ő igazságát, amikor egyszerűen hiszel és bízol az Ő befejezett munkájában. Az ő munkája teljes kegyelem.

More info:

Published by: Második Esély Misszió on Jul 20, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See More
See less

07/20/2013

pdf

text

original

 
 1
Miért változtat meg mindent a kegyelem?
Chuck Smith
A szereteten alapuló kapcsolat Istennel
Gondolkodtál-e már ennek az egyszer 
ű
gondolatnak a mélységén: „Isten szeret”? Ebben akijelentésben testesül meg a legjelent
ő
sebb igazság, amelyet bárki megragadhat: Isten egyszeretetteljes kapcsolatra hívott el bennünket Önmagával. A mi részünk ebben a kapcsolatbanegyszer 
ű
en az, hogy bízzunk és higgyünk Isten mélységes tör 
ő
désében és könyörületességében,amelyet szabadon áraszt ki ránk.Mily gyönyör 
ű
séges megtapasztalni az Istennel való szeretetteljes kapcsolat szabadságát ésörömét! Mégis szomorú, hogy oly sokan vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy törvénykez
ő
 módon közelítsenek Istenhez. Az
ő
igazságosságuk arra alapozódik, amit
ő
k az Úrért meg tudnak tenni, ahelyett, hogy arra alapoznának, amit Isten tett értük. Tilalmak és szabályok hosszú jegyzékéthordozzák magukkal, mert szerintük csak ezek betartásával maradhatnak közel Istenhez.T
ő
lem sem áll távol az ilyen önpusztító, téves igazságosság. Gyerekkoromban a környék legistenfél
ő
 bb fiújának tartottam magam, mert nem tettem dolgokat, amit mások. Nemcigarettáztam. Nem jártam táncolni. Nem jártam szórakozóhelyekre. Úgy tanítottak, hogy az ilyendolgok felettébb b
ű
nösek. Ezért nemcsak kerültem az ilyen dolgokat, hanem sokkal igazabbnak tartottam magam gyengébb társaimnál, akik viszont megtették ezeket. Azt hittem, sokkal szentebbvagyok a tanító gyerekénél, mert
ő
összeszedte a cigarettacsikkeket és elszívta
ő
ket. Büszke voltammagamra, mert én nem tettem ilyeneket, és biztos voltam abban, hogy ezt Isten is észreveszi.Volt mégis egy nagy gondom. Habár szórakozni (színházba) nem mentem el, mégis nagyonszerettem volna megnézni a Hófehérkét, és ezért kárhoztatva éreztem magam. Így minden vasárnapéjjel újra megtértem és megígértem Istennek, hogy a következ
ő
héten más leszek. Nagy dolognak számított, ha Vele való közösségem túlélte a hétf 
ő
reggelt, mert az én igazságom inkább akarater 
ő
 és törekvés kérdése volt, és ezért egy id
ő
után Istennel való kapcsolatom egy óriási feszültséggévált. Minden nyáron részt vettem a gyülekezeti ifjúsági táborban. A táborozás utolsó estéjén óriásitábortüzet gyújtottunk, összegy
ű
ltünk körülötte és dics
ő
ít
ő
énekeket énekeltünk, mint például:„Alárendelek mindent Neked” és „Követni foglak Téged, Uram”. Ez alatt az id
ő
alatt, amígérzelmileg feltölt
ő
dtünk, megkértek bennünket, hogy írjuk le azokat a dolgokat az életünkb
ő
l,amelyeket szerettünk volna, ha Isten megváltoztat, vagy írjuk le azt, amiben szeretnénk elköteleznimagunkat Istennek. Mindannyian fogtunk egy tobozt, amibe a papírokat belegy
ű
rtük, és a t
ű
zbedobtuk. Amint az ég
ő
tobozt néztem, könnyek gördültek végig az arcomon. Azt mondtam Istennek,hogy szeretném, ha szeretetével felemésztené az életemet, hogy teljes egészében az
Ő
szolgálatáraadhassam azt oda.A tábort
ű
z után a táborvezet
ő
k egy kártyacsomagot tettek elénk. A kártyán ez állt:
 Ígérem, Istenkegyelméb
ő 
l, hogy az elkövetkez
ő 
évben, nem megyek színházba, nem fogok egy szál cigarettát semelszívni, nem fogok alkoholt inni, nem fogok káromkodni, és nem fogok táncra járni.
Ezeket akártyákat aláírtuk, és egész évben a pénztárcánkban hordtuk 
ő
ket.Ügyeltem arra, hogy minden fogadalmam megtartsam – de ez kiszárított, kimerített, mert egytörvénykez
ő
kapcsolatban találtam magam Istennel. Nagyon kevés örömöm volt Krisztussal valókapcsolatomban, mert egy szerz
ő
dés alapján viszonyultam Istenhez. Nem szeghettem meg amegegyezést, hiszen rajta volt a dátum és az aláírásom is; és mindig magammal hordoztam a hátsózsebemben. Nem bonthattam fel, mert elköteleztem magam, hogy megtartom ezt a megegyezést; éser 
ő
szakosan hittem, hogy Isten tartozik nekem a törekvéseim miatt. Istennek jónak kellett lenniehozzám… vagy legalábbis jobbnak, mint másokhoz, akik nem tartották meg fogadalmaikat.
 
 2Képzeld el, milyen megrázkódtatás ért, amikor a barátaim, akik közel sem voltak olyan igazak,mint én, megnyerték azt a versenyt, ahol ki kellett találnunk, hány zselés cukorka van az üvegben!Megharagudtam Istenre, és ezt kérdeztem: „Istenem, miért nem engem áldottál meg? Tudod, hogyén jobban megérdemlem a gy
ő
zelmet, mint
ő
k.” Minél többet gondolkodtam róla, annál jobbanösszezavarodtam. Én megtartottam az alku rám es
ő
részét, de úgy nézett ki, mintha Isten erreegyáltalán nem figyelt volna. Folyton becsapottnak és megalázottnak éreztem magam.Id
ő
nként, természetesen
ő
szinte voltam magamhoz és akkor látni kezdtem, hogy messzemen
ő
ensem voltam olyan igazságos, mint amilyennek gondoltam magam. Tudtam, hogy hozzáállásomgyakran nem olyan volt, mint kellett volna. Voltak pillanatok, amikor tudtam, hogy alaposaneltértem Isten akaratától. Visszaemlékszem arra az id
ő
re, amikor középiskolában belógtam egyszínházi el
ő
adásra. Ezért aztán hat hónapig mérhetetlenül kárhoztatva éreztem magam, mertmegszegtem a fogadalmamat. Gyakran úgy éreztem, hogy Isten nem tart méltónak arra, hogymegáldjon. Nagyon sok dologért szerettem volna imádkozni, de hát mi jogom lett volna bármit iskérni T
ő
le, hiszen olyan szörny
ű
ségesen cserbenhagytam? A cselekedetek általi megigazulás nehézterhét magammal vittem korai szolgálatom éveibe, Tusconba (Arizonába). Nem sokba tellett, amígmegértettem, hogy a szolgálat több, mint amit én megtapasztaltam, és Istennel való kapcsolat istöbb, mint aminek a részese voltam. A bajt az is tetézte, hogy láttam, amint az akkori kor egyes jelent
ő
s evangélistái beutazzák az Államokat, és láttam, amint sátrak megteltek újonnan megtértemberekkel; mások pedig csodálatos gyógyulásokat tapasztaltak meg. Vágyakoztam arra, hogyilyenfajta er 
ő
legyen jelen az életemben és a szolgálatomban. Ezért aztán
ő
szintén elkezdtemkeresni Istent böjtöléssel és imával a tusconi sivatagban. Egyedül mentem el, csak egy kulacs víz,egy Biblia és egy füzet volt nálam; és az Úrra várakoztam. Könyörögtem Istenhez áldásért, er 
ő
ért ésfelkenetésért az életemre. Ilyen lelki fegyelem után egyfajta lelkesedést keltettem önmagamban,hogy Isten meg fogja áldani a gyülekezetet, mert én böjtöltem és imádkoztam. Alig vártam már akövetkez
ő
szolgálatot, hogy lássam, mit fog Isten tenni.Szerencsétlenségemre a böjtölést
ő
l annyira legyengültem, hogy vasárnap alig tudtam a szószék mögé állni, s a gondolataim annyira elkalandoztak, hogy nehéz volt egy összefügg
ő
üzenetet prédikálni. Az emberek majdnem elaludtak és én lesújtva éreztem magam. Itt vagyok én, akielvártam, hogy Isten mérhetetlen megmozdulást tegyen – és ehelyett egy horkolókórust hallottam.Csalódott voltam és mérges:
 De Istenem, talán nem láttad, amint böjtöltem és imádkoztam? Meg kell áldanod ezt a gyülekezetet – és engem is, ha már az áldásoknál tartasz!
Akkor még nem értettem, hogy böjtölésemmel és imámmal megpróbáltam kényszeríteni Istent,hogy kötelességének érezze azt tenni, amit én akarok. Azt gondoltam, ha az emberek olyancsodákat láthatnának, amelyek a Cselekedetek könyvében le vannak írva, meggy
ő
z
ő
dhetnének Jézus Krisztus valóságáról.De csak kés
ő
 bb fedeztem fel, hogy az egyedüli bizonyság, amelyet a világnak mutathatunk az aszeretet, amelyet egymás felé tanúsítunk; az a szeretet, amely magából Istenb
ő
l árad ki. Aszabályokhoz és törvényekhez való igazodás egyszer 
ű
en nem eredményezhet egy szereteten alapulókapcsolatot Istennel. Megpróbálhatjuk a törvény el
ő
írásait rákényszeríteni az Úrral valókapcsolatunkra, de csak Jézus szeretete által tudjuk megnyerni azt a biztonságot ésmegingathatatlanságot, amire vágyunk. A Biblia arról ír, hogy a szeretet a törvény beteljesülése, betöltése. Amikor megkérdezték Jézust, hogy melyik a legfontosabb parancsolat, Jézus aztválaszolta, hogy szeresd a te Istenedet teljes szívedb
ő
l, teljes lelkedb
ő
l, teljes elmédb
ő
l és mindener 
ő
db
ő
l, és szeresd a te felebarátodat, mint önmagadat. Az Istennel és másokkal való kapcsolatunk kulcsa a szeretet, és nem a törvény betartása.Isten azt akarja, hogy megtapasztaljuk annak az örömét, amint
Ő
magához von bennünket egysokkal er 
ő
sebb kötelékkel, mint a kötelességek és a törvényb
ő
l adódó b
ű
ntudat. Ha még most isszabályok és törvények jegyzéke alapján köt
ő
dnénk Istenhez, hamarosan azt vennénk észre, hogyszinte meg
ő
rülünk és tusakodunk azok a szabályok ellen, amit magunk állítottunk fel. Óriásikülönbség van aközött, amikor a szeretet öröme által jövünk ebbe a kapcsolatba, vagy amikor kötelességek és b
ű
ntudat által vagyunk megkötözve.
 
 3Isten sohasem akarta, hogy az
Ő
népe a törvény végtelen jegyzéke alapján, egy küls
ő
nyomástérezve köt
ő
djön Hozzá. Istennek nem kedves hallani a mi sopánkodásunkat és panaszkodásunkat:„Micsoda ny
ű
g! Újra gyülekezetbe kell mennem, amikor száz más dolgot szívesebben csinálnék, deha nem megyek, akkor Isten nem fog többé szeretni és a prédikátor gonosz tekintettel néz majd rám,hogy hiányoztam a prédikációjáról.”Ha azt látjuk, hogy nehezünkre esik dolgokat megtenni, akkor ez biztos jele annak, hogy nemIsten szeretetén alapuló kapcsolat miatt teszünk, hanem a törvénykezés hibájába estünk. Istensokkal többet akar nekünk adni, mint egy szeretet nélküli, egyhangú élet!Isten sohasem talált ki egy hosszú szerz
ő
dést, amiben ez állna: „Élj az én kikötéseim(feltételeim) szerint és akkor szeretni foglak, és meg foglak áldani; de ha megszeged a legkisebbetis az én fenntartásaim közül, akkor minden más, amit teszel semmit ér 
ő
és nem vagy méltó az énkirályságomhoz!” A keresztények Istenhez nem egy kemény szerz
ő
dés alapján köt
ő
dnek. Pál aztmondta, hogy az egyedüli dolog, amely szorongatta, Jézus Krisztus szeretete volt (2Kor. 5:14).Isten türelmének évekig kellett munkálkodnia az életemben ahhoz, hogy képessé tegyen arra,hogy megszabaduljak az önigazultság rabságából. Évekig azt hallottam, hogy a Római levélmásokat mérhetetlenül megáld. Mivel mindig az áldást kerestem, végre elhatároztam, hogyelmélyülök benne. Ám a legnagyobb er 
ő
feszítésem ellenére, nehéz volt megértenem, elfogadnom.De úgy döntöttem, hogy kitartok, és talán felfedezem, amit mások olyan ellenállhatatlannak,leny
ű
göz
ő
nek tartottak.Egy nap, amint tanulmányoztam ezt a nagyszer 
ű
könyvet, Isten forradalmasította (felújította) aVele való kapcsolatomat. Itt nyilatkoztatta ki, hogy a
kegyelem
szó jelentése annyira egyszer 
ű
, jólfelruházott, mégis ritkán megértett. Ett
ő
l a pillanattól kezdve olyan szabad és szeret
ő
kapcsolatbantaláltam magam Istennel, hogy már kevésbé sem érdekelt, hogy látok-e látványosságot, csodát aszolgálatomban, vagy sem. Felfedeztem, hogy annak ellenére, hogy hajlamos vagyok amegbotránkozásra és elbukásra, az én hibáim mégsem idegenítették el Istent t
ő
lem. Istennel valókapcsolatom már nem volt hullámvasúthoz hasonló, telve mélységekkel és magaslatokkal, haneminkább egy folyamatos és szilárd utazás az
Ő
csodálatos szeretetében.Képzeld el, hogyan éreztem magam, amikor felfedeztem ezt a nagyszer 
ű
igazságot „Ha Istenvelünk, ki lehet ellenünk?” (Róm. 8:31). Évekig abban a tévhitben munkálkodtam, hogy Istenellenem van. Úgy képzeltem el
Ő
t, hogy mindig arra vár, hogy kilépjek a sorból, és hogy ezért tüzesítélettel sújthasson le rám. Végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy élvezzem az
Ő
feltétlenszeretetének békéjét, nem pedig a félelmet, amely mindig törvénykezéshez társul. ElkezdtemIstenhez egy teljesen új módon viszonyulni.Megtanultam, hogy a törvény azért adatott, hogy mint védelmez
ő
irányító, szolgálja Isten népét.Korlátozásai úgy szolgáltak, mint a szül
ő
biztonsági útmutatásai, amelyek csak a gyerek javátszolgálják. Ha egyszer felfedezzük Isten kegyelmének csodálatosságát, tovább már nem kell atörvény megkötözöttségében élnünk. Szabadon megközelíthetjük az életet, mert szeretjük Istent, ésnem akarunk semmi olyat tenni, ami a Vele való szeret
ő
kapcsolatot megrontaná. Amikor ismerjük a Vele való közösség örömét, nem engedjük meg, hogy bármilyen gát és akadály közénk álljon.S
ő
t, minél többet megtapasztalunk Jézus szeretetéb
ő
l, annál inkább ez válik az életünk els
ő
dleges vágyává és középpontjává. A törvény kényszerít
ő
megvilágításai feleslegessé válnak,mert vágyakozni fogunk arra, hogy az Úrnak kedveskedjünk, csupán azért, mert szeretjük 
Ő
t.Ez az élet legnagyobb öröme: megtapasztalni Istennel való szeret
ő
kapcsolat valódiságát. Tudniazt, hogy
Ő
velünk van, mellettünk van, hogy
Ő
szeret bennünket, és ez a legnagyobb biztonságforrása, amit bárki valaha is ismert. Felfedezni azt, hogy Isten dics
ő
séges kegyelme volt az egyik legjelent
ő
sebb eseménye teljes lelki megtapasztalásomnak. Megtanultam Istenhez egy teljesen újmódon, új alapokra építve viszonyulni: nem az én cselekedeteimre vagy megigazultságomra, hanemIsten szeretetére, Jézus Krisztuson keresztül.Ez a kegyelem, ez adja meg az élet értelmét. S
ő
t ez teszi az életet – 
igazi
életté,
b
ő 
 séges
életté,
betöltött és megelégedett 
életté – egyáltalán lehet
ő
vé. Amikor megnyílik a szemünk, hogy lássuk ameglep
ő
igazságát annak, hogy Istennel való kapcsolatunk nem a mi törekvéseink kicsiny

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->