Welcome to Scribd. Sign in or start your free trial to enjoy unlimited e-books, audiobooks & documents.Find out more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Schiller: Levelek az ember esztétikai neveléséről

Schiller: Levelek az ember esztétikai neveléséről

Ratings: (0)|Views: 33|Likes:
Published by minarthos1

More info:

Published by: minarthos1 on Aug 10, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/03/2014

pdf

text

original

 
1LEVELEK AZ EMBER ESZTÉTIKAI NEVELÉSÉR 
Ő
L
X1
Si c’est la raison, qui fait l’homme,
 
C’est le sentiment, qui le conduit.
 RousseauEls
ő
levélÉlek hát kegyes engedelmével, hogy levélsorozatban tárjam Ön elé
a szépre és am
ű 
vészetre
vonatkozó vizsgálódásaim eredményeit. Élénken érzem e vállalkozás súlyát, devarázsát és méltóságát is egyben. A tárgy, amelyr 
ő
l beszélni fogok, közvetlenül összefügg boldogságunk legjobb részével, és elég szorosan kapcsolódik az emberi természet morálisnemességéhez. A szív pedig, amely el
ő
tt a szépség ügyét képviselni fogom, érzi és gyakoroljaannak egész hatalmát, s magára vállalja majd feladatom legnehezebb részét egy olyanvizsgálódásban, amelyben érzésekre éppoly gyakran leszünk kénytelenek hivatkozni, mintalapelvekre.Amit kegyképpen akartam kérni Önt
ő
l, azt Ön nagylelk 
ű
en kötelességemmé teszi, smeghagyja nekem az érdem látszatát ott, ahol csak hajlamomnak engedek. A gondolatmenetÖn által el
ő
írt szabadsága számomra nem kényszer, hanem szükséglet. Kevés gyakorlatomlévén az iskolás formák használatában, aligha fenyeget a veszély, hogy visszaélve velük,vétek a jó ízlés ellen. Eszméim, melyek inkább az önmagammal folytatott monotontársalgásból, mintsem gazdag világtapasztalatból vagy olvasmányokból származnak, nemfogják megtagadni eredetüket: minden mással inkább lesznek vádolhatók, mint a szektássághibájával, s inkább elbuknak saját gyengeségükb
ő
l, semhogy tekintély és idegen er 
ő
általtartsák fenn magukat. Nem akarom ugyan eltitkolni Ön el
ő
tt, hogy az alább következ
ő
állítások legnagyobbrészt kanti alapelveken nyugszanak; de ha a vizsgálódások során bármi valamelyik különös filozófiai iskolára emlékeztetné, azt az én képességeim fogyatékosságának tudja be,ne amaz alapelveknek. Nem, az Ön szellemének szabadsága sérthetetlen számomra. Az Önsaját érzése szolgáltatja majd nekem a tényeket, amelyekre építek, s az Ön saját szabadgondolkodóereje diktálja majd a törvényeket, amelyek szerint el kell járnom.A kanti rendszer gyakorlati részét uraló eszmék tekintetében csak a filozófusok véleménye oszlik meg, az embereké azonban – merem állítani – örökt
ő
l fogva egyez
ő
.Szabadítsuk meg
ő
ket technikai formájuktól, s úgy fognak megjelenni, mint a közönséges észrégi ítéletei és mint annak az erkölcsi ösztönnek a tényei, amelyet a bölcs természet gyámuladott az embernek, amíg nagykorúvá nem teszi
ő
t a világos belátás. De éppen ez a technikaiforma, miközben az értelem számára láthatóvá teszi, az érzés el
ő
l elrejti az igazságot. Mert azértelemnek sajnos el kell pusztítania el
ő
 bb a bels
ő
érzék tárgyát, hogy birtokba vehesse.Miként a vegyész, a filozófus is csak felbontás útján ismeri meg a kapcsolatot, és csak am
ű
viség tortúrájával a spontán természet alkotását. Hogy megragadja a t
ű
n
ő
jelenséget,kénytelen a szabály bilincsébe verni, szép testét fogalmakra szétboncolni, eleven szellemétsilány szóvázban meg
ő
rizni. Csoda-e, ha a természetes érzés nem ismer magára ilyenképmásban, s ha az igazság paradoxonnak tetszik az elemz
ő
el
ő
adásában?Legyen ezért irántam is némi elnézéssel, ha a következ
ő
vizsgálódások, igyekezvénközelebb vinni tárgyukat az értelemhez, az érzékek el
ő
l esetleg elvonják. Ami a morálistapasztalatokra igaz, annak még inkább igaznak kell lennie a szépség jelenségére. A szépség
 
2egész mágiája a titkán nyugszik, s amint megsz
ű
nik elemeinek szükségszer 
ű
összetartozása,megsz
ű
nik lényege is.Második levélDe nem élhetnék-e jobban is az Ön által engedélyezett szabadsággal, mint úgy, hogyfigyelmét a szép m
ű
vészet színterén foglalkoztatom? Nem id
ő
szer 
ű
tlen-e legalábbis azesztétikai világ számára keresni törvénykönyvet akkor, amikor a morális világ ügyeibensokkal közelebbr 
ő
l vagyunk érdekelve, s a kor körülményei nyomatékosan arra szólítják fel afilozófiai vizsgálódás szellemét, hogy minden m
ű
alkotások legtökéletesebbikével, az igazi politikai szabadság építményével foglalkozzék? Nem szeretnék más században élni, nem szeretném, ha más századért dolgoztam volna.Éppúgy vagyunk polgárai egy kornak, mint egy államnak, s ha helytelen, s
ő
t tilos kivonnunk magunkat azon kör erkölcsei és szokásai alól, amelyben élünk, miért volna kevésbékötelességünk, hogy tevékenységünk megválasztásában a század szükségletét és ízlését juttassuk szóhoz?E szó azonban, úgy t
ű
nik, egyáltalán nem a m
ű
vészet javára hangzik el, legalábbis nemazon m
ű
vészet javára, amelyre vizsgálódásaim kizárólagosan irányulnak majd. Az események folyása a kor géniuszát olyan irányba terelte, amely azzal fenyeget, hogy egyre inkábbeltávolítja
ő
t az eszmény m
ű
vészetét
ő
l. Ennek el kell hagynia a valóságot, s jókoramerészséggel fölébe kell emelkednie a szükségletnek; mert a m
ű
vészet a szabadsággyermeke, s szabályát a szellemek szükségszer 
ű
ségét
ő
l, nem pedig az anyagi szükségt
ő
lakarja kapni. Most azonban a szükséglet uralkodik, és zsarnoki igájába hajtja a lesüllyedtemberiséget. A
haszon
a kor nagy bálványa,
ő
t kell szolgálnia minden er 
ő
nek, s el
ő
tte kellhódolnia minden tehetségnek. E durva mérlegen a m
ű
vészet szellemi érdeme mit sem nyom alatban, s minden bátorítás híján a m
ű
vészet elt
ű
nik a század zajos piacáról. Még a filozófiaivizsgálódás szelleme is egymás után ragad el tartományokat a képzel
ő
er 
ő
t
ő
l, és a m
ű
vészethatárai úgy sz
ű
külnek, ahogyan a tudomány egyre inkább kitágítja a maga korlátait.Várakozástelin szegez
ő
dik mind a filozófus, mind a világfi szeme a politikai színtérre,ahol most, mint hiszik, az emberiség nagy sorskérdését tárgyalják. Nem vall-e megrovástérdeml
ő
közömbösségre a társadalom java iránt, ha valaki nem vesz részt ebben az általánosmegbeszélésben? Amilyen közelr 
ő
l érint tartalma és következményei miatt e nagy per mindenkit, aki embernek nevezi magát, éppen annyira kell érdekelnie tárgyalásának módjamiatt mindenkit, aki önállóan gondolkodik. Egy kérdés, amelyre egyébként csak az er 
ő
sebbek vak joga adta meg a választ, most, úgy látszik, a tiszta ész ítél
ő
széke elé utaltatott, s mindenki,aki csak képes az egész centrumába helyezkedni és egyéniségét nembeliséggé fokozni, amazésztörvényszék szavazóbírájának tekintheti magát, mint ahogy emberként és világpolgárkéntegyben peres fél is, és közelebbr 
ő
l vagy távolabbról érdekeltnek tudja magát a kimenetelben. Nemcsak arról van szó tehát, hogy saját ügye d
ő
l el e nagy perben – a döntésnek egyszersmind olyan törvények alapján kell megszületnie, amelyeket eszes szellemként magaképes és jogosult diktálni.Mily vonzó is lenne számomra olyan valakivel együtt vizsgálni e tárgyat, aki egyszerreszellemes gondolkodó és liberális világpolgár, s olyan szívre bízni a döntést, amely széplelkesedéssel az emberiség javának szenteli magát! Mily kellemes meglepetés is lenne, ha ahelynek mégoly nagy különböz
ő
sége és a valóságos világ viszonyai által megszabott hatalmastávolság ellenére is találkozhatnék az Ön el
ő
ítéletekt
ő
l mentes szellemével úgy, hogy azÖnével azonos eredményre jutok az eszmék terén. Hogy ellenállok e csábító kísértésnek, és aszépséget a szabadság elé helyezem, azt, úgy hiszem, nem csupán hajlamommalmentegethetem, de alapelvekkel is igazolhatom. Remélem, meg fogom gy
ő
zni Önt, hogy ez
 
3az anyag a kor szükségletét
ő
l sokkal kevésbé idegen, mint ízlését
ő
l, s
ő
t, hogy ama politikai probléma tapasztalati megoldása céljából az esztétikai problémán keresztül kell vennünk utunkat, mert a szabadsághoz a szépségen keresztül jutunk el. Ám ezt csak úgy bizonyíthatom be, ha felidézem Önnek azokat az alapelveket, amelyeket az ész a politikai törvényhozásbanáltalában véve követ.Harmadik levélA természet nem kezdi különbül az emberrel, mint többi m
ű
vével: cselekszik helyette,ahol
ő
még nem tud szabad intelligenciaként 1: spontaneitásként maga cselekedni. De azembert éppen az teszi emberré, hogy nem reked meg annál, amit a puszta természet csinált bel
ő
le, hanem megvan a képessége, hogy a lépéseket, melyeket még a természett
ő
l vezetvevégigjárt, az ész által újra megtegye visszafelé, a szükség m
ű
vét szabad választásának m
ű
vévé alakítsa át, és a fizikai szükségszer 
ű
séget morális szükségsze
ű
séggé emelje.Magához tér érzéki szendergéséb
ő
l, felismeri magát mint embert, körülnéz – és azállamban találja magát. A szükségletek kényszere vetette
ő
t ide, miel
ő
tt szabadságában magaválaszthatta volna e helyet; a szükség rendezte be az államot puszta természettörvények szerint, miel
ő
tt
ő 
maga
tehette volna meg ezt észtörvények szerint. De ezzel aszükségállammal, mely csak az
ő
természeti meghatározásából jött létre, és tervezve is csak arra volt, morális személyként nem lehetett és nem is lehet megelégedve – s szomorú is volnará nézve, ha beérhetné vele! Ugyanazzal a joggal tehát, amellyel ember, elhagyja a vak szükségszer 
ű
ség uralmát, ahogyan szabadsága révén annyi más tekintetben is elválik t
ő
le,ahogyan – hogy csak egyetlen példát mondjak – azt a közönséges jelleget, amelyet aszükséglet nyomott a nemi szerelemre, az erkölcsiség által eltörli, és a szépség általmegnemesíti. Így pótolja ki m
ű
vi módon nagykorúságában gyermekkorát: megalkot magának egy eszmebeli
természetes állapotot,
amely semmilyen tapasztalatban nincs ugyan adva, deamelyet szükségszer 
ű
en tételez észmeghatározása, ebben az ideális állapotban kit
ű
z magának egy végcélt, melyet valóságos természetes állapotában nem ismert, végrehajt egy választást,melyre akkor nem volt képes, és immár úgy jár el, mintha elölr 
ő
l kezdené, s a függetlenségállapotát tiszta belátásból és szabad elhatározásból a szerz
ő
dések állapotával cserélné föl.Bármily mesterien és szilárdan alapozta is meg m
ű
vét a vak önkény, bármiféle pretenciókkaligyekszik is védelmezni, s a tiszteletreméltóság bármekkora látszatával veszi is körül – aziménti m
ű
velet során az ember teljesen semmisnek tekintheti azt, mert a vak er 
ő
k m
ű
vének nincs olyan tekintélye, amely el
ő
tt a szabadságnak meg kellene hajolnia, s minden alá kellhogy rendel
ő
djék a legf 
ő
 bb végcélnak, melyet az ész az ember személyiségében felállít.Ekképpen veszi kezdetét és igazolódik egy nagykorúvá lett nép arra irányuló kísérlete, hogytermészetes államát erkölcsi állammá alakítsa át.Ez a természetes állam mármost (így nevezhet
ő
minden politikai test, amelynek  berendezkedése eredetileg er 
ő
kt
ő
l, nem pedig törvényekt
ő
l származik) ellentmond ugyan amorális embernek, akinek a puszta törvényszer 
ű
ség kell hogy törvényül szolgáljon, pontosanelégséges viszont a fizikai ember számára, aki csak azért ad magának törvényeket, hogyelboldoguljon az er 
ő
kkel. Ám míg a fizikai ember 
valóságos,
addig az erkölcsi ember csupán
 problematikus
. Ha tehát az ész megszünteti a természetes államot – márpedig szükségképpenígy kell tennie, hogy a maga államával válthassa föl –, akkor a fizikai és valóságos embertkockára teszi a problematikus erkölcsi emberért, a társadalom tényleges létezését a társadalom pusztán lehetséges – noha morálisan szükségszer 
ű
– eszményéért. Elvesz az embert
ő
l valamit,ami valóságosan az övé, s amin kívül semmije sincs, és cserébe kijelöl neki birtokául valamit,ami az övé lehetne és kellene hogy legyen; ám ha eközben túlzott várakozást táplál iránta, úgyegy olyan emberség érdekében, amelynek 
ő
még híján van, s egzisztenciájának kára nélkül

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->