P. 1
JÓKAI - FEKETE GYÉMÁNTOK

JÓKAI - FEKETE GYÉMÁNTOK

Ratings: (0)|Views: 1 |Likes:
Published by INHUMANUS

More info:

Published by: INHUMANUS on Aug 25, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/25/2013

pdf

text

original

 
Jókai Mór
Fekete gyémántok 
TARTALOMEls
ő
rész
Miel
ő
tt ember lett volna a földön
Második rész
Mikor már nem fér el az ember a földönEgy fekete tájA fekete gyémántok rabjaA másik fekete gyémántok Az emberev
ő
A pénzcsinálóDoktor úr!Theudelinda grófn
ő
Az album és lakóiAz ördög
ű
z
ő
A kellemetlen ember Sublimior mathesisSoirées amalgamantesIván felolvasásaMágnes lovagEgy kis niaiserieA harmincháromféle asszonyKett
ő
t „el
ő
re”Adieu!A tizenharmadik próbaA pénztudományAz el
ő
énekelt tallérok  Nem! - Evelina!A halina-tiszteletA két imádóAhol a gyémánt nem fogA Bonda-völgyi vasút corollariumaiA szegény jó hercegDies Irae!Du sublime au ridiculeKét gyermek ImmaculataFérj és férfiDirmák ÉvaSemmivé lenniA k 
ő
szén!A görög végrendeleteMikor a föld ég a talpunk alattGyermekjátékok Heuréka!Al pari!Harc az alvilággalApoteózisAngela Iváné leszKi hogyan gyászol? Nem! - EvilaUtolsó fejezetJegyzet
 
2
Els
ő
rész
Miel
ő
tt ember lett volna a földön
A Pentateuchnak igaza van a teremtés hatnapos voltára nézve. Csakhogy a napokat istenifövényórával mérte, amiben minden lecsorgó fövényszem: egy év. Az egész nap azutánszázezer év.A kezdet maga is oly emberi számoknak helyt nem álló végtelenség, mint az örökkévalóságmaga. A „mikor” kérdése ott is oly kevélységmegalázó rejtély, melyre a tudósnak azt kellfelelni: „nem tudok semmit!...”Annyit már megtudtunk, hogy a lételünket megel
ő
zött „tegnap” legalább százezer évnyitávolban van t
ő
lünk. Csak a
tegnap
! Hát a hét els
ő
napja?Hanem a tegnapot már ismerjük.Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek alevelei, egyik a másikra fektetve; minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi?) évetképvisel. A vakmer 
ő
emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat ásóval, kalapáccsal, vés
ő
vel,fúróval. Minden lap tele van írva bet
ű
kkel, tudósításokkal, miket egyik százezred év amásiknak hagyott hátra: örök halott és örök beszél
ő
tanújelekkel. Az emberi szellem megtanultazokból olvasni.Megszámlálta a föld leveleinek a lapjait; kihallgatta a titkos bet
ű
k beszédét; tanult titkokat asziklából, a hegyalkotó ázalagok parányaiból; lenézett a górcs
ő
vel a földkebel alig láthatóállatmaradványaiba, mint ahogy behatolt távcsövével az égboltozat végtelenjébe, s rájött atudatra, hogy lefelé úgy, mint felfelé, nincsen „vég”.A legels
ő
lapja e könyvnek, melyet ember felforgatott, a gránit- és porfírréteg. Azon alul már nem hatolhatott. Hogy ezen alul mi van, arról csak a vulkánok beszélnek. T
ű
z... De milyent
ű
z? A réteg, mit a vulkán teremt, az már csak második lapja a könyvnek. A vulkáni t
ű
z csak a bazaltot szülte; a gránitalapot „plutói alkotásnak” nevezik. Plutó neve a mítosz magasértelmében: a föld alatti Isten.És a t
ű
zön túl van a g
ő
z. A mindent egyesít
ő
g
ő
z, melyben együtt él a vas, a gránit, a gyémánt,az arany. Valóban él. - Mit
ő
l él?Egyik lapot alkotta a t
ű
z, másikat a tenger, az özönvíz, harmadikat vegytani m
ű
ködések, de azaz er 
ő
, mely a gránitot, mint rezg
ő
kocsonyát tolta el
ő
a földkéreg hasadékaiból, az aztmondja: „Az én nevemet ne kérdd! Én vagyok az Isten!”A gránit az tiszta lap; az nem mond semmit. „Végtelenség!” - az a felelete. Nála be van csukvaa könyv.A vulkáni alkotás már beszél, hogy a Föld élt, de rajta még nem élt semmi. Csak 
ő
maga élt,lételét senkivel meg nem osztó viharos életet. Nagy harcai voltak! A t
ű
zzel és léggel, sajátkörforgásával s a hold vonzerejével.A földülepedések egyes lapjai aztán kezdenek homályos régeket beszélni elmúlt évezredekr 
ő
l.Az eltemetett id
ő
k állat- és növényvilága ott fekszik k 
ő
vé vált maradványaiban ez örök lapokon; s a vizsgáló szemei el
ő
tt hosszú sorban megelevenül mindegyik.
 
3
A legels
ő
rétegben még nincsen más növény, csak tengerhínár és páfrányok, zsurlók,korpafüvek, mikkel semmi állat nem él, lopva n
ő
sz
ő
k, s az állatvilágnak csak a legalsó nemei:csigák, kagylók végtelen változatosságban. Még akkor ezeké volt a világ.A fels
ő
 bb, a sziluri rétegben már megjelennek a halak, csodaalakú vízlakók, miknek másfélezernyi fajából most már sem tengerek, sem folyamok egyetlen hasonlót sem mutatnak fel. A még fels
ő
 bb, a
devoni
rétegben már elkezd
ő
dik a szauruszok országa. Egy állatfaj, melyhajdan királya lehetett a Földnek, hétöles szörnyek, rettent
ő
csontokkal. Ezekkel együtt sincsmég egyéb növény eltemetve, mint páfrány és likopódium. Egymás húsával élt minden állat.A legels
ő
ű
ev
ő
, az óriási iguanodon a
 jura
alkotásban jelenik meg a krétarétegben; a kréta-réteg maga is mer 
ő
apró csigahéj.A felülkerült földkérgek aztán teli vannak az óriási eml
ő
sök maradványaival, s azokkal együvétemetve egy elmúlt világnak egész összes növényzete, fajonként összegy
ű
 jtve, lenyomtatvaegy irtóztató füvészkönyv lapjára.E fölött élünk mi: a „ma” urai. Ami fölött járunk, az a „tegnap”.Milyen lehetett az a
tegnapi világ?
* * *Kétszerte magasabb volt a légkör, mint most, s annálfogva az ég nem azúrkék, hanem a porcelán színeiben játszó: este, reggel t
ű
zvörös. Nap és hold, feljöttekor, lementekor, kétszertenagyobbnak látszó, mint most.A föld rétegei még át vannak f 
ű
lve; a tenger még tízszer annyi, mint a föld; annálfogva örök nyár van a két pólus között, a víz melegét
ő
l s a lég magasságától egyenl
ő
sített nyár.Csak a két földsarkot fedi jég és hó, hol a nap harántos sugára a föld melegét nem szítja többé.Ott egyszerre átmegy a világ a télbe. Mint ahogy Mars vörös fény
ű
csillagzatán látszik a póluson az a fehér folt, mely a perihéliumban fogy, az aféliumban ismét megn
ő
.A szárazföldet még csak szétszórt szigetek képezik; a legtöbb szigetnek vulkánja van;némelyiknek több is. Azok körületét kopár lávaomladék fedi; egy-egy a hórégiókba emel-kedik, jégcsúcs lángkoronával; lábaiknál pedig ott terül el az
ő
stermékeny föld azon melegenés nedvesen, ahogy a forró tenger méhéb
ő
l a napvilágra feljött.Ki tudja hányadik alakulása már ez? Még mindig nem utolsó.A páfrányok, a zsurlók, miket most mint törpe harasztokat ismerünk, akkor óriási szálfák,min
ő
knek a mostani feny
ő
fákat ismerjük; a feny
ő
k pedig toronymagasságú kolosszok, s aholfeny
ő
él, ott díszlik a pálma, keverve egymással. A növényrendszer még zavarban vanönmagával; vannak nádak, mik hasonlítanak a pálmához; rejtélyes növények, mik közvetít
ő
tképeznek a pálma és a feny
ő
, s a feny
ő
és zsurló között. Az el
ő
rement korszak növényóriásaiközül még hiányoztak - a virágok, a rétek tarka szín
ű
ékessége; az illat, a mézterm
ő
virágseregmég nem volt sehol. Azt még nem álmodta meg a vajúdó Föld.S minthogy virág nem volt, tehát méhe sem volt, sem pillangó, sem az ezernyi döng
ő
bogár,mely a virágokat körülrajongja most.És így madár sem volt, a lég még üresen állt. Az énekes madár mind rovarral él. Ha a rovar született volna elébb, mint az énekes madár, örökké le volna tarolva minden erd
ő
, s ha amadár jött volna a rovar el
ő
tt, els
ő
nap éhen veszett volna.Daltalan, énekhangtalan volt a világ, csak óriásai voltak és szörnyei, s azoknak hangjamennydörgés.

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->