Embed Doc
Copy Link
Readcast
Collections

CommentGo Back

Download

Eça de Queirós

A város és a hegyvidék

A mu eredeti címe: A Cidade e as SerrasFordította: Lukács Laura

Eça de Queirós regényének fordítását a

Portugál Könyv- és Könyvtárintézet

támogatta

Az én Jacinto barátom palotában született, amelynek szántóföldjei, szoleje, paratölgy- ésolajfa-ligetei évente százkilenc millió reis jövedelmet hoztak.Alentejo-ban, Estremadura vidékein, Alsó- és Felso-Beira tartományban, hegyen-völgyönkanyargó, suru sövénykerítések, eros kobol emelt falak, folyópartok, országutak határolták erégi földmuvelo család birtokait, amelyeken már Dénes királyunk korában is magot vetettek,és szolovesszot ültettek. A családi birtok és az udvarház, amely a Douro alsó folyásánál,Tormesban volt, egy egész hegység felett uralkodott. A Tua és a Tinhela folyók között, öthosszú mérföldön keresztül nem akadt egyetlen földecske sem, amely ne fizetett volna földbértneki. Suru fenyvesei pedig Arga-tól kezdve egészen Âncora tengeréig sötétlettek. Hanem apalota, ahol Jacinto született, és ahol mindig is lakott, Párizsban, a Champs-Élysées 202-esszám alatt volt.Nagyapja, a rettento kövér, dúsgazdag Jacinto, akit Lisszabonban "Csínom úr"-nak hívtak,egyszer egy délután éppen a Trabuqueta utcán igyekezett lefelé, méghozzá egy vadszolovelbefuttatott fal mellett, amikor meg talált csúszni egy narancshéjon, és a kolapokkal kirakottútra zuhant. A kertkapun ebben a pillanatban borotvált arcú, barna férfi lépett ki, aki vastag,zöld, gyapjúflanel kabátot és hosszú szárú bikaviador-csizmát viselt; azonnal Jacintosegítségére sietett, játszi könnyedséggel emelve föl a hatalmas testet - sot, még az utcaszemetébe lehullott aranygombos sétapálcáját is elkapta. Aztán, a kövér emberen nyugtatvahosszú pillájú, fekete szemét:

- Ej, "Csínom" Jacinto, mit keresel te itt ilyenkor, hová gurulsz a kövek között?És Jacinto ekkor döbbenten, ámulva ismerte fel segítojében ofelségét, Mihály trónörököst!E naptól fogva úgy szerette a jó királyfit, hogy a saját hasát sem jobban, pedig igen falánk volt,és úgy, ahogy nem szerette soha még Istenét sem, pedig bizony istenfélo volt! Házadísztermében (Pampulha-ban), a damaszttal borított falra kiakasztotta "megmentoje"képmását, és pálmaágakkal díszítette, akár egy oltárképet, alatta pedig elhelyezte a sétabotot,amelyet a fenséges királyi kezek kiemeltek a szemétbol. És miközben az imádni való, honáhított királyfi bécsi számuzetésben tengette keseru napjait, a pocakos uraság sárga csézájábanrázatta magát Zé Maria belémi csapszéke és Plácido algibebesi patikája között, és hol csakvisszasírta az "angyali" királyfit, hol pedig titkos terveket is szott az "angyali" királyfihazatérésére. Azon a mind között legáldottabb napon, amikor a

Pérola

, fedélzetén aMegmentovel, megjelent a kiköto bejáratánál, Jacinto virágfüzérekkel díszítette föl Pampulha-t,a partra pedig papírból és vitorlavászonból eszkábált, óriási figurát állíttatott, amely SzentMihályként ábrázolta Mihály trónörököst, fehérben, arkangyali glóriával és szárnyakkal, amintnemesvéru alteri paripája hátáról keresztüldöfi a liberalizmus sárkányát, amely vonaglik, sközben a Chartát okádja magából. A másikkal, "azzal a szabadkomuvessel" vívott háború alattteherhordó állatokkal sonkát, gyümölcsízzel teli dobozokat, saját termésu, tarrafali bort küldöttSanto Tirso-ba és S. Gensbe az infánsnak, meg sodort selyemfonálból szott erszényeket, telemindenféle csecsebecsével, melyeket még szappanos vízzel is megtisztított, hogy jobbancsillogjon rajtuk az arany. És amikor megtudta, hogy Mihály királyfi öszvér hátára kötötte kétrégi ládáját, és elindult Sinesbe, az immár végleges számuzetés felé - "Csínom" Jacinto gyorsanvégigszaladt háza termein, becsukta az összes ablakot, mintha gyászolna, és dühösen kiabálta:- Én sem maradok itt! Én sem maradok itt!Nem, o bizony nem marad abban az elvetemült országban, ahonnan kifosztva, uzötten kelltávoznia Portugália egyetlen olyan királyának, aki az utcán felsegíti a Jacinto-kat! El is indultnyomban Franciaországba a feleségével, Dona Angelina Fafes asszonnyal (a sokat emlegetett,Avela-ba való Fafes-családból); kisfiával, a sápatag, gyöngécske Cintinho-val, akitbetokosodott kiütések és csúf kelések borítottak; a dajkával és egy fekete cselédfiúval.Cantabria partjainál olyan szilaj viharba került a hajó, hogy Dona Angelina, kócosantérdepelve a kabin padlójára vetett szalmazsákon, ígéretet tett a Passos de Alcântara-iKrisztusnak egy arany töviskoszorúra, amelyen a vércseppek pegui rubintból lesznek.Bayonne-ban, ahol partra szálltak, Cintinho sárgaságot kapott. Orléans felé menet azországúton, egy barátságtalan éjszakán, eltörött utazókocsijuk tengelye, így a hájas uraság, azavela-i házból való, kényes asszony és a kisfiú három órán át gyalogolt a számuzetés esojébenés sarában a legközelebbi faluig, ahol, miután koldusmódra végigkopogtattak egy sor némakaput, végül egy kocsma padjain kellett éjszakázniuk. A párizsi Hôtel des Saints-Peres-ben átkellett élniük egy tuzvész borzalmait, amely az istállóban, éppen "Csínom úr" szobája alatt ütöttki, és amikor az érdemes uraságnak mégis sikerült egy szál ingben lehömpölyögnie a lépcson,az udvaron üvegszilánk fúródott meztelen talpába. Ekkor nekikeseredve az égnek emelteszorös öklét, és elbodült:

- A teringettét! Ami sok, az sok!"Csínom" Jacinto nem sokat teketóriázott, még azon a héten megvásárolta a Champs-Élysées202 alatti kis palotát egy lengyel hercegtol, aki Varsó eleste után beállt karthauzi szerzetesnek.És megpihenve végre a sok viszontagság után, visszavonult az épület súlyos, aranyozott stukkóialá, suhogó selymei közé, hogy ott élje nyugalmas életét, hódolva a terített asztal örömeinek,melyeket néhány számuzött sorstársával (Nuno Velho bíróval, Rabacena grófjával, és más,kevésbé rangos férfiúkkal) is megosztott, míg egy napon, elfogyasztván azt a bizonyos pácoltorsóhalat, melyet Montemorban hátrahagyott intézoje küldött neki, bele nem halt agyomorrontásba. A barátaik azt hitték, Dona Angelina Fafes majd hazatér Portugáliába. A jóhölgy azonban félt az utazástól, a tengertol, a törékeny kocsitengelyektol. Amúgy meg nemakaródzott megválnia a gyóntatójától, sem az orvosától, akik oly nagyszeruen megértettékkétségeit és az asztmáját.- Ami engem illet, maradok itt, a 202-ben - jelentette ki az asszonyság -, még ha hiányzik isnekem az a jó alcolena-i víz... Cintinho meg, ha felno, majd eldönti.Cintinho felnott. Soványabb és sápadtabb lett, mint egy templomi gyertya, ez hosszú, simahajú, nagy orrú, csöndes fiatalember, aki mindig nagyon bo és lötyögos, fekete ruhákba bújt;éjszaka, amikor a köhögés és a fulladás nem hagyta aludni, hálóingben, kezében mécsesselbolyongott a 202-es szobáin keresztül; a cselédség "árnyék"-nak hívta. A papa halála utánigyász elteltével egyszerre csak kiderült, hogy a néma, tétova árnyék igen nagy kedvet érez afaesztergáláshoz: késobb, húszas évei virágjában, újabb érzelem bimbózott ki benne, immár avágyé és az ámulaté, Velho bíró uram leánya iránt, aki oly begyes volt, akár egy gerle, egypárizsi zárdában nevelkedett, és ráadásul olyan ügyesnek teremtette az ég, hogy zománcozni,aranyozni, órát javítani és filcbol kalapot készíteni is tudott. 1851 oszén, amikor aChamps-Élysées-n már lehullott a gesztenyefák levele, Cintinho vért köpött. Az orvos az állátdörzsölgetve, széles homlokán komoly ránccal azt tanácsolta, hogy a fiatalember utazzék aJuan-öbölbe vagy melegedjék Arcachon langyos homokján. Cintinho azonban árnyékszerucsökönyösséggel ragaszkodott Teresinha Velho-hoz, és bármerre járt a lány Párizsban, olomha árnyékként követte. Akár egy árny, úgy házasodott; egyszer-kétszer még esztergált azesztergapadon; még egy kevéske vért köpött; és tovatunt, mint egy árnyék.Temetése után három hónappal és három nappal megszületett az én Jacinto barátom.A bölcsotol kezdve, amely köré ánizst és ámbrát hintett a nagyanyja, hogy elriassza a"balszerencsét", Jacinto oly magabiztosan, határozottan és életrevalón fejlodött, akár egy partifenyo a homokdunén. Nem kapta meg a kanyarót, és nem volt bélférge. Oly könnyedénsajátította el az ábécét, az egyszeregyet, a latint, ahogy a nap hatol át az ablaküvegen. Habádogkardját lengetve vezényszavakat kiabált pajtásainak az iskolaudvaron, azonnalelismerték, hogy o a gyoztes, a király, akit körülhízelegnek a többiek, és akinek az alattvalókátengedik az uzsonnára kapott gyümölcsöt. Abban az életkorban, amikor az ember Balzacotés Musset-t olvas, ot sosem kínozta a felfokozott érzékenység - ahogy a meleg szürkületi órák