jellemzője a túlszaporodás, mint valami daganatos sejtburjánzás, valamint afényűzés és pompa az egyik oldalon - és ennek gyökeres következményeként –nyomor és éhínség a mások oldalon. A nyelv is tükrözi ezt a tarthatatlan felállást: azember nem létezni
,
még csak nem is élni, hanem megélni akar. A meg igekötő valamibefejezettséget sugall – csak itt, és csak most. Mintha az ember csak erre a földiéletre akarna berendezkedni, csak itt és csak most. Mérhetetlen erősségű az ember tapadása az anyagi javakhoz, és az anyagi javak mennyisége is mérhetetlen. Minél jobban kötődünk ezen javakhoz, annál nehezebb bármi kevéstől ismegszabadulnunk. Lehet, hogy a Bokor is ezért „fázik” a vagyonközösséggondolatától?! A ma embere nem szemlélődni, elmélyülni, meditálni, imádkozni akar,hanem törtetni, sikeresnek lenni, karriert építeni. Kontemplatív képességünkvisszafejlődőben, sikerorientáltságunk kifejlődőben van. Sóvárgás a hajsza után – ezkorunk lelkisége. Ehhez még asszisztálni sem szabadna.Tehát nem a gazdasági vállságok korát, hanem sokkal inkább annak rabló,kizsákmányoló, ökológiai egyensúlyt vesztő csúcspontját éljük. A krízis ma másuttkell keresnünk, korunk válsága a vallásban található. A modern krízis a vallásoskrízis. A nehézség nem csupán a vallástalanságban (ateizmus, materializmus,pozitívizmus), hanem a meglévő vallások alkalmatlanságában található. A nagyvilágvallások zsákutcába futottak. A judaizmus a finánc-oligarchia, a pénz, aspekuláció zsákutcájába. Az iszlám az erőszakba és a terrorba, a kereszténységpedig oly messzire keveredett Jézustól, hogy a visszatalálása már igen nehéz. Anagy keleti vallásokat felvásárolta a nyugat, s csinált belőle okkultizmust, new-age-t,és ál-ezotériát, spiritualizmust. Ebből a szellemi turmixból vásárolhat a nyugati polgár kedvére, ki-ki a pénztárcájához mérten. Csodatévő „doktorok”, „guruk”, és „mesterek”vegyülnek a luxus, a fényűzés, a depresszió világába.Mára a nagy vallások nem sokat érnek, az eretnek mozgalmakat –a nemengedelmeskedőket – pedig bedarálta már valamelyik diktatúra az éppen adott„nagy” vallással karöltve. Aki pedig ezt is túlélte (Bokor), az a jólét, a nagy kereset, a jobb megélhetés
felé kacsingat. Mára már kiment a divatból a régi klasszikus bokor-mondás: „Nem az ötről a hatra kell jutnunk, hanem az ötről a négyre”. Akkor háthányadán is állunk?A történelemből nézve is belátható, hogy az ember isteni princípium nélkül semmiresem megy, de a legrosszabbul akkor jár, ha ezt a princípiumot evilági jutalmazásrakezdi felhasználni. Mert a vallás a bűn és az erény, illetve a büntetés és a jutalmazás jegyében áll. Jónak kell lennünk, de az igazi jóság abban áll, ha ezt nem evilági, demég csak nem is isten országbéli jutalmazásért tesszük. Jézus példája nem abüntetés vagy a jutalmazás irányában van, hanem az Atya akaratában. Isten az atükör amibe, ha belenézünk megláthatjuk igazi önmagunkat, ez az igazi, intakt vallásmisztériuma. A megítélés, a büntetés vagy jutalmazás a klérus sajátja, mondhatniideológiája. A történelmi kereszténység teljes egészében félre értette a NázáretiJézust, s ezt a hibát nem látja be, hanem igyekszik eltusolni. Mikor majd a klérus egyátfogó rehabilitáláshoz lát akkor azt Jézussal kell kezdenie. Majd be kell látnia, hogyaz evangélium közelebb van a csendhez, mint ahhoz a zsivajhoz, amelyet atörténelem során körülötte csaptak.Végezetül hagy álljon itt Sík Sándor gyönyörű verse a:
"Csendességről"
Leave a Comment