megint csak Európa-centrikusságunkat mutatják, és egyes modernebb, Ázsiával foglalkozótörténelemkönyvek már kerülik is e fogalmak használatát, az érték-semlegesebb Nyugat-Ázsia ésKelet-Ázsia kifejezéseket használva helyettük
.Manapság, amikor Kína és India egyre inkább figyelembe veendő, sőt a nem túl távoli jövőben akár meghatározó tényezővé is válhatnak mind gazdasági, mind hatalmi téren
, érdemes leporolnimegszokott sémáinkat és újraértékelni őket. A nyolcvanas évek végén bestsellerként forgatott„Nagyhatalmak tündöklése és bukása” c. könyv
, amely elsősorban az európai (és a belőle kinőttészak-amerikai) nagyhatalmak elemzésével foglalkozik, bevezetésében azzal kezdi, hogy a XV.század elején körülnézve Európa és annak országai mindennek tűntek, csak jelentősnek nem ariválisokkal szemben, és nehéz lett volna előre látni azt, hogy az elkövetkező 500 év történelmének meghatározó tényezői leszünk. A könyv egyik tanulsága az európai hatalmakkal kapcsolatbanazonban éppen a „vezető helyzet” mulandósága, és a szerző már akkor felhívta a figyelmet arra,hogy az Európán kívüli térségek gazdasági fejlődése előbb-utóbb a katonai/hatalmi konstellációbanis jelentkezni fog, és megjósolta az akkor még ereje teljében levő kétpólusú világ sokpólusúváalakulását. Huntington egy sok vitát kiváltó könyvében
már eleve egy sokpólusú világ modelljétvázolta fel, előrevetítve a civilizációk egymással történő versengését, illetve az érdekek általmeghatározott változó koalíciók megkötésének lehetőségét.A „nem európai” elem az USA-ban is egyre lényegesebbé válik, a spanyol ajkú bevándorlók ésállampolgárok létszáma a történelemben először haladta meg az afro-amerikaiakét, pedig ez mégcsak a kezdet. A bevándorlók gazdasági szerepe az USA-ban pedig nem jelentéktelen, sőt egyeselemzések szerint
éppenséggel meghatározó jelentőségű a versenyképesség megtartása terén. Mégaz elsősorban európai jelenségként kezelt kereszténység területén is jól érezhető a „déli” területek és népek súlyának növekedése, ebben az évszázadban a kereszténység súlypontja is bizonyosanáthelyeződik a nem európai területekre, és ezt a tényt többek között a misszió teológiájában isfigyelembe kell venni
.Ilyen körülmények között talán nem árt elgondolkodni azon, hogy számos történelmi sablonunk közül a Kelet-Nyugat vagy az Európai-Ázsia szembeállítás mennyire gyümölcsöző és mennyireállja meg a helyét, vagy esetleg vannak ennél hasznosabb modellek is. A séma igen régi
, már azantikvitásban jelentkezik, és az európai felvilágosodáson át megtalálja az útját Hegel, majd Marxmunkáiba, aki be is vezeti az „ázsiai termelési mód” fogalmát. Jellemző ugyanakkor, hogy azok közül többen, akikre a „keleti” vagy „ázsiai” kifejezés vonatkozna, azt finoman szólva isdifferenciálatlannak tartják
, vagy éppenséggel az európai gyarmatosítás eszközének
.A következőkben a magam részéről egy másik elgondolás mentén kívánom vizsgálni a kérdéskört, a
4
E.L. Farmer, G.R.G. Hambly, D. Kopf, B.K. Marshall, R. Taylor: Comparative History of Civilizations in Asia,Westview Press, Boulder and London, 1986
5
Szmodis J.: Globalizációs alkony és hajnal, HVG, XXVIII. 38.sz., 2006
6
P. Kennedy: The Rise and Fall of the Great Powers, Random House, New York, 1987
7
S. P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998
8
J. Kotkin, Y. Kishimoto: The Third Century (America's Resurgence in the Asian Era), Crown Publishers Inc., NewYork, 1988
9
D. Bosch: Paradigmav
á
lt
á
sok a misszi
ó
teol
ó
gi
á
j
á
ban, Harmat Kiad
ó
, Budapest, 2005
10
Wiener Gy.: „K
ö
z
ö
ss
é
gi
é
s
á
llami tulajdon az "
á
zsiai" termel
é
si m
ó
dban”, Ezredv
é
g, X(10-11), 2000; online verzi
ó
11
H. Nakamura: Ways of Thinking of Eastern Peoples, Univeristy of Hawaii Press, Honolulu, 1964
12
E.W. Said: Orientalizmus, Eur
ó
pa K
ö
nyvkiad
ó
, Budapest, 2000
2/32
Leave a Comment