ELŐSZÓ
Az azúr színű égboltba takart, lemenő Nap narancssárga sugarai néha olyan hatalmas szépség pillanataival ajándékoznak meg minket, hogy hirtelen csaknem beleszédülünk. Lábunk földbegyökerezik, s tekintetünk szinte megdermed. A pillanat pompája elkápráztat bennünket,kényszeresen fecsegő elménk elnémul, és nem röpit ki minket gondolataival az itt és mostból. Aragyogásban fürödve úgy érezzük, mintha kapu nyílt volna meg egy másik valóságba, amelyállandóan jelen van, mégis ritkán észleljük.Abraham Maslow „csúcsélménynek" nevezte ezeket a ritka pillanatokat, hiszen ilyenkor azélet legmagasabb szintű megtapasztalásával találkozunk. Boldogságra ébredünk, hirtelen aközönséges, világi birodalom határain túl találjuk magunkat. A „bekukkantás" pillanatainak isnevezhetnénk ezeket a ritka alkalmakat. Rövid időre ilyenkor maga a Lét örök birodalma tárulföl előttünk. Ha csak rövid másodpercekre is, de
valódi önmagunkhoz
térünk haza.„Ó..." - sóhajtunk fel. „Olyan nagyszerű!... Bárcsak ebben az állapotban maradhatnék!" Dehogy lehetne állandóan így maradni? Az elmúlt 10 évemet annak szenteltem, hogy erre rájöjjek.Kutatásaim során az a megtiszteltetés ért, hogy korunk legmerészebb. legihletettebb éslegvilágosabban látó úttörőivel beszélhettem, azokkal, akik az orvostudomány, atermészettudomány, a pszichológia, az üzleti élet, a vallás, a spiritualitás és az emberiképességfejlesztés területén tevékenykednek. Ezek az - egymástól sokszor nagymértékbenkülönböző - emberek egybehangzóan úgy vélik, hogy az emberiség evolúciós fejlödésének folyamatában minőségi ugrás következett be. Gyökeres szemléletváltás zajlik, világképünk jelentősen módosul. Két sarkalatos kérdésre keressük a választ: „Kik vagyunk?" és „Milyen avilágegyetem, amelyben élünk?" Alapvetően e kérdésekre adott válaszaink határozzák megszemélyes kapcsolataink minőségét a családban, barátaink között és a munkahelyi, főnök-alkalmazott viszonylatokban. S-egy más szinten végső soron ezek határozzák meg a társadalmatis. Nem csoda, hogy a napjainkban kialakuló világszemlélet hitrendszerünk több olyan tényezőjétis megkérdőjelezi, amelyet a nyugati világ igaznak tart:
1. mítosz:
az emberiség
elérte
fejlődésének
tetőpontját.Michael Murphy. Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostudomány,az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó álláspontot képviseli,miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lényegesen magasabb szintjei is.Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a magasabb fokait, akkor különlegesképességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság. azintuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein.Első lépés: fölismerni ezen szintek létezését. (A legtöbb ember sajnos nem jut el idáig.) Csak ezután lehet, tudatos szándékkal, elkezdeni a különböző metódusok alkalmazását.
2. mítosz:
teljesen elkülönülve élünk
egymástól, a természettől és a
kozmosztól.
Az .,ő más, mint én" mítosza felelős a háborúkért, a bolygón elkövetett számtalan erőszakértés az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébemegbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná őt meg? Stan Grof, atudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgálatok szerintvalamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a „Minden Létezővel”, mert valójábannincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között."Az ima gyógyító erejével kapcsolatos tudományos kutatások remekül alátámasztják a dr. LarryDossey által kidolgozott alapelveket, az ún. „harmadik korszak orvoslásának" alapelveit. Dosseyszerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani folyamatokat. Ez alapvető ellentétben áll a medicina jelenleg elfogadott.
Leave a Comment