2. MILYEN VEGETÁCIÓS JELENSÉGEKETMONITOROZZUNK?
A kérdésre a legegyszerûbb válasz az, hogy azokat a vegetációs állapotokat és folyama-tokat monitorozzuk,
amelyek az adott kezelések során bekövetkeznek
. Vagyis az, hogymit kell majd monitoroznunk, valójában már a kezelések megtervezésekor eldôlt – amonitorozás tervezésekor tehát már nem az a fô kérdés, hogy
mit
, hanem az, hogy
hogyan
. Mindez azonban csak akkor lenne igaz, ha az alábbi feltételek mindegyiketeljesülne:•az adott kezelést vagy kezeléseket valóban mi tervezzük meg és hajtjuk végre, tehátazok
kontrollált
módon következnek be;•az adott kezelés tervezésekor pontosan ismerjük a kezelendô objektum
aktuális állapotát
, a benne zajló
dinamikai folyamatokat
és a
szomszédsági viszonyait
;•az adott kezelés következtében – vagy éppen attól függetlenül – a kezelt objek-tumban potenciálisan bekövetkezô állapotváltozások
mindegyikét
ismerjük;•az elérni vagy fenntartani kívánt vegetációs állapot vagy folyamat
egyértelmûen
megfogalmazott, és
jól elkülöníthetô
más állapotoktól vagy folyamatoktól.Belátható azonban, hogy a fenti feltételek a legritkább esetben teljesülnek egyszerre. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok kiírásakor az elérni kívánt célt igen gyak-ran csak általánosan fogalmazzák meg (pl. hogy ne csökkenjen az agrártáj biodiverzi-tása), ám ez tájanként és élôhelyenként egészen mást jelenthet. Elôfordulhat, hogy egyadott kezelés különbözô idôtávban vagy eltérô térléptékekben akár ellentétes következ-ményekkel jár – erre az 1.5. fejezetben mutattunk be példát (lásd a Konza Préri monito-rozásának tanulságait a 48–49. oldalon). Még ha rendelkezésre állnak is korábbi tapasz-talatok, igen gyakran csak sejtjük egy adott kezelés hatását, de nem zárhatjuk ki, hogya várttól eltérô jellegû folyamatok is bekövetkeznek – ennek többek között a vegetációeredendô komplexitása az oka, amelyet már szintén érintettünk az 1.2. és 1.5. fejezet-ben. Mindebbôl látszik, hogy még abban az esetben is célszerû a monitorozás megkez-dése elôtt átgondolni azt, hogy mit is kell (vagy lehet) pontosan monitorozni, ha már akezelések véglegesen kidolgozottak. A fentiek értelmében a monitorozás módszertanának ismertetése (3. fejezet) elôtttehát célszerû áttekinteni a
lehetségesvegetációdinamikai folyamatokat
(2.2. fejezet).Mivel a különbözô folyamatok eltérô idô- és térléptékben következnek be, ezért amonitorozás tervezésekor már mindenképpen tisztában kell lennünk azzal, hogy közülükmelyek megfigyelésére van egyáltalán esélyünk. (Még jobb persze, ha mindezt már akezelések megkezdése elôtt tisztáztuk.) Mivel a különbözô vegetációs állapotok ésfolyamatok értelmezése szorosan függ a
vegetáció leírásának rendelkezésre álló módszereitôl
, ezért a 2.3. fejezetben ezek általános bemutatására, koncepcionális ala-pozására is sor kerül. Mindenekelôtt azonban a
vegetáció jelenségeinek egymásba ágyazottságát
emeljük ki (2.1. fejezet). Ennek kapcsán azt is könnyû lesz belátni, hogybármely térléptékben bekövetkezô növényzeti változást monitorozzunk is, a
tájökológiai
55
összefüggések
figyelembe vétele elkerülhetetlen az agrártájak vegetációját érô emberibeavatkozások következményeinek helyes értékelésében. Mivel a tájökológiai történé-sek idôléptéke több tíz-száz-ezer év, ezért szólunk a
retrospektív kutatások
jelentôsé-gérôl és lehetôségeirôl is.
2.1. A vegetációs jelenségek skálázottsága
H
ORVÁTH
A
NDRÁS
A szupraindividuális szervezôdés alapvetô törvényeinek felfedezése csak több tér- ésidôlépték mintázatainak, illetve folyamatainak együttes tanulmányozásával lehetséges.Ennek oka egyrészt az, hogy a szupraindividuális organizáció maga is több
szervezôdé- si szintre
tagolódik – még a legelemibb komponenseit jelentô populációk ökológiaiviselkedése által kitüntetett léptékek is meglehetôsen széles, több nagyságrendet átívelôtartományt fednek le. Másrészt, minden ökológiai folyamat és struktúra többszörösen isskálázott
(multiscaled)
, a megfigyelés szintjétôl függôen más-más aspektusát mutatja(vö. A
LLEN
– H
OEKSTRA
1992). Egy adott szünbiológiai jelenség tanulmányozásának egy-szerû mechanikus léptékbeli kiszélesítése azonban nem járható út; az adott jelenség atérskálának csak egy bizonyos tartományában értelmezhetô megfelelôen: ott, ahol
afolyamat–mintázat kapcsolat konzisztens marad
(W
IENS
1989).
A különbözô vegetációs mintázatok széles tér- és idôskálán figyelhetôk meg
, de azeltérô mintázati jelenségekkel rendelkezô vegetációs egységek a tér-idô állapottér elég jól
körülhatárolható tartományaiban
foglalnak helyet. Az eltérô mintázati jelenségekmögött különbözô ökológiai hatások – eltérô zavarási tényezôk és biotikus válaszok –állnak, melyek tér-idô skálázottsága szintén jól kijelölhetô (26. ábra). Azonban mind azeltérô vegetációs mintázatok, mind pedig a különbözô ökológiai háttértényezô-típusoktér-idô tartományai egymással esetenként
jelentôs mértékben átfednek
. Emiatt van az,hogy adott beavatkozás a vegetáció hierarchikusan egymásba ágyazódó mintázataiközül többre is hatással lehet, és így a monitorozás során ezek bármelyikében tapasz-talhatunk változást. A különbözô térléptékben megnyilvánuló vegetációs jelenségek a
biodiverzitás eltérôtípusaival
ragadhatók meg (27. ábra). A monitorozás során ad hoc bármelyik biodiver-zitási jellemzô változása nyomon követhetô a megfelelô módszertan alkalmazásával.Egy adott emberi beavatkozás (pl. természetvédelmi célú kezelés) azonban az esetekdöntô többségében egyszerre több tér- és idôléptékben is befolyásolja a vegetáció álla-potát, folyamatait, mintázatait, és ennek következtében diverzitási jellemzôit, ezért egy-általán nem mindegy, hogy melyik léptékben vizsgáljuk azt. Fôleg akkor válik kritikusproblémává a megfelelô tér- és idôlépték kiválasztása, amikor egy adott beavatkozás akülönbözô léptékekben a diverzitás
ellentétes irányú
megváltozásához vezet. A számoslehetséges példa közül nézzük az alábbiakat:
56
26. ábra.
A vegetációs mintázatok, a környezeti diszturbációs rezsimek és a biotikus válaszok a tér- és az idôskála mentén. A folyamatok és mintázatok skálázása a megfigyelésükhöz szükséges tér- és idôtartományokra utal. A „diszturbációs esemény” lehet pl. szélkár, tarvá- gás, árvíz, földrengés (D
ELCOURT
et al. 1983 alapján).
•
löszvölgy rendszeres legeltetése következtében a xeromezofil löszgyep állományok-ban növekedhet a faji diverzitás (vö. közepes zavarás hipotézis), ugyanakkor azon-ban egyes érzékenyebb erdôssztyepp fajok kiszelektálódhatnak, és táji léptékben afajszám csökkenhet;
•
az agrár-környezetgazdálkodási rendszer cserjeirtási célprogramja (a nagyarányúcserjésedés visszaszorítása révén) emelheti a táj élôhelyi diverzitását,a fajgazdagsztyeppcserjés foltokban ellenben a faji diverzitás csökkenését okozza;
•
homoki szántó felhagyása emelheti a táji léptékû élôhelyi sokféleséget, de ha a parla-gon özöngyomok terjednek el, azok a szomszédos élôhelyekre behatolva az állomá-nyok leromlását okozhatják, és ott a fajdiverzitás csökkenhet;
•
klasszikus növénycönológiai felvételre számított faj-borítás diverzitás a zavarás erôs-ségének adott mértéket meghaladó növekedése során akár idôlegesen emelkedhetis, de a mikroléptékben mért florális diverzitás csökkenése már jelzi a fajok együtt-élési lehetôségeinek szûkülését, és elôre vetíti a gyep szélsôséges leromlását.
57
of 00
Agrartajak novenyzetenek monitorozasa_2_fejezet
706 Reads
Info and Rating
| Category: | |
| Rating: | |
| Upload Date: | 07/24/2009 |
| Copyright: | Attribution Non-commercial |
| Tags: |
Leave a Comment