Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
5Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Németh László A kisebbségben c. mű védelme (Fantomok ellen) és az ezt követő, hasonló munkái: Szekfű Gyula - Széchenyi -Kemény Zsigmond - Ady .PDF

Németh László A kisebbségben c. mű védelme (Fantomok ellen) és az ezt követő, hasonló munkái: Szekfű Gyula - Széchenyi -Kemény Zsigmond - Ady .PDF

Ratings: (0)|Views: 204 |Likes:
Published by karthauzi
Németh László művei:

A kisebbségben "védelme": - Fantomok ellen
Tanulmányok:
- Szekfű Gyula - Széchenyi -Kemény Zsigmond - Ady

Püski kiadás zip, rar
Németh László művei:

A kisebbségben "védelme": - Fantomok ellen
Tanulmányok:
- Szekfű Gyula - Széchenyi -Kemény Zsigmond - Ady

Püski kiadás zip, rar

More info:

Published by: karthauzi on Jul 31, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/29/2014

pdf

text

original

 
FANTOMOK ELLEN
(A „Kisebbségben" védelme)
tucat lángészt eltart és felnevel — csak id
ő
ben találja meg hozzájuk
hígmagyarság, sznobizmus, álkurucság labirintjain át az utat.
3.
A magyar író legyen m
ű
velt. Nincs rosszabb magyar, mint aki
csak magyar, s hazai kátyúkban akarja prófétává cuppogni magát. De
a m
ű
veltség legyen igazán az, s ne félreértett nyugati modoroskodás.Kelet-Európa hihetetlen messze van Nyugattól, s ami ott egy túlérzé-
keny alexandrinus szellem finomsága, az minálunk éretlen és hazátlan
finomkodás. Mi kell itt els
ő
sorban? A nagy lélek. Olvassuk háta nagy
és mély-magyarokon kívül azokat az irodalmakat, amelyekb
ő
l nagylelket lehet szopni: a görögöt, a középkorit, az oroszt, a szláv és finn
népek népköltészetét, s hogy testvérsorsokban ismerhessük meg a
magunkét — vessük magunkat a lengyel, román, szerb, cseh nép iro-
dalmára.
4.
A magyar író tartson, s ha lehet, éljen a szegényekkel. Nincs még
egy foltja Európának, melyen fajszeretet és szocializmus ennyire egy,
mint nálunk, ahol a szegénységnek négyötöde a magyar s az elnyo-
móknak négyötöde nem az. Még a humanizmusnak is az a legigazibb
itt, hogy egy elnyomott népnek hozzá hasonló sorsot és kultúrát
küzdjünk ki. A magyar szellem és a magyar nép egymásrautaltabb,
mint bármely nép s szellem: mert itt a szellemet csak a nép, s a népet
csak a szellem válthatja meg — az emberiségnek.
5.
A magyar író ne féljen a magányosságtól. Nincs nemesebb ösz-
tön: mint másokkal együtt lenni. De nézzük meg azt a mást, hogy amilelkünk szól-e bel
ő
le. Az alkalmi szövetkezéseknél nincs gy
ű
löletesebbés veszélyesebb: a hígmagyarok mindig ezen masíroztak az árulásba.
Tisztán és töményen kell tartani a hitünk, mert csak így szerezhetünk
tiszteletet neki. Ha senki sincs velünk, a tízmillió érdeke még velünklehet. Azt jelenti ez, hogy a közeled
ő
ket eltaszítsuk? Nem, de mi ves-
k
ő
t ami közösségünk érdeke alá, s ne
ő
fogjon be a maga partikula-
rizmusába. A magyar fajiság sosem volt és ne legyen taszító ököl, ha-
nem becsületesen kinyújtott kéz. Álláspontunk a jött-magyarokkalszemben nem lehet más, mint hogy rájuk is szükség van, amennyire
használni tudnak és akarnak. A magyar ügy ma egész határozott,
majdnem vallás-szer
ű
valami; egymást gy
ű
l
ő
emberek együtt van-nak benne, s egymást becsül
ő
ket elválaszthat. Erre a vallásra kell át-keresztelkedniök, akik velünk akarnak maradni. A magyar szellem a
maga törvényei szerint min
ő
sít, s a megpróbáltatás meg fogja könnyí-
teni, hogy min
ő
síthessen.
1939. március—április
Jó tíz éve írtam a
Nyugatba
az irodalom önkormányzatáról. Akko-riban a politika különösen hevesen ráncigálta az írókat; receptet ra-kott elébük, min
ő
sítette, egymás ellen unszolta
ő
ket. Én azt szerettem
volna elérni, hogy mi mégis azt a lassúbb, messzebbnéz
ő
politikumotvédjük, amely m
ű
veink értékéb
ő
l bontakozik ki elkerülhetetlen. Te-
remtsünk egymás tiszteletéb
ő
l szélmentes övet. Nem azért, hogy a po-litika el
ő
l elzárkózzunk, hanem hogy a vívmányainkban feltör
ő
életet
(tehát politikát is) igazán megértsük s mint egy nagy szellemi párt ol-talmazzuk és képviseljük.Min bukott meg akkor ez az önkormányzat? Mi voltunk gyengék,
tapasztalatlanok? A ráncigáló hatalmak túlnyomóak? Vagy ez a
„szélcsend a szellemben": ez, ami fából vaskarika? Az irodalom ön-
kormányzata megvalósul az egymást szaggató irányok alatt is; egy
küls
ő
„paktum" csak börtönt csinálhat neki? Mai eszemmel úgy lá-
tom: az irodalomnak szüksége van ilyen kísérletekre, bár tökéletes si-
kerük éppolyan veszély, mint tökéletes sikertelenségük. Nagyon is
megértem hát Illyés Gyulát, ha ma
ő
érzi szükségét, hogy az irodalomönkormányzatát megteremtse. Én legalább azt szeretném hinni, hogy
programját így magyarázhatom. Állítsuk helyre az érték tiszteletét,küzdjünk az „irodalmi szenny" ellen, s tiltsuk el házunk tájékáról a
politikai szövetkezésnek, taktikázásnak még a látszatát is.
A
Magyar Csillagban
jelent is meg már több olyan tanulmány, bí-
rálat, amely ezt a célt eredményesen szolgálta. Els
ő
sorban Illés Endre
férfias fölszólalása. Ami elvszer
ű
benne: az írói becsület — ez az örök
kamara — minden id
ő
kre aláírja. Más tanulmányokban is megvolt a
jószándék, hogy „ellentéteket" „áthidaljanak". Persze az ember érez-
vén az áthidalnivalót, sokszor oda gyárt ellentéteket, ahol nincsenek
is. Ilyen hibában leledzik például az a nagy távlati kép, amelybe Cs.
Szabó László a
Magyar Csillag
márciusi számában Illyés Gyulát állí-
totta.Gulyás Pál mondta, hogy ha az emberek nem érintkeznek, „fanto-
mizálják" egymást. Két táborba sodrott írók egymás körvonalaiból
azt fogják föl és azt képzelik tovább, ami egy ilyen fantomot táplálnitud. Van ebben valami a félelemb
ő
l, a védekezésb
ő
l és a lustaságból.A szellem gyilkos dolog: az er
ő
sebb gondolat vérit veszi a gyengébb-
nek. Az író mindig valami léte gyökerére vágót sajdít a másik íróban. S
910
11
 
szeretné hallani, hogy az rá nem veszély; — ezért a kölcsönbe dicséré-sek. Vagy ha ez nem megy: meggy
ő
zni magát, hogy a másik torzabb,
mint valójában; — ezért a fantomizálás. Illés Endre szerint a „szemé-
lyesked
ő
k és pökhendiek" azért koholnak maguknak ál-Vörösmartyt,mert az igazival nem tudnak megütközni. Én azt tapasztalom, hogy a
jó írók is csak ilyesformán „harcolnak". Ez az oka, hogy az irodalom
salakján jórészt nem m
ű
vek és gondolatrendszerek, hanem fantomok
mérk
ő
znek. Herczeg Ferencet például mi már ilyen fantomként örö-költük az el
ő
ttünk járóktól. De így kezd egy Márai-fantom, s
ő
t újab-ban egy Cs. Szabó-fantom is lábra kelni. Más helyeken viszont Veres
Péter, Sinka István, Kodolányi János, Féja Géza a fantomok.
Átestem a bajon: azért ismerem olyan jól a lélektanát. Az én esetemkülönösen szorongató volt: azok a súlyok nyomtak — jóformán min-
den súly —, amelyeknek el
ő
bb mérlegük voltam. Azzal, hogy el
ő
bb a
kritikaírást, aztán a kortársak olvasását is abbahagytam: csak azt ke-rültem el, hogy fantomjaimat papírra rögzítsem (itt-ott ez is megtör-tént); a fantomképz
ő
dést nem. S mostani ébredésemben (egy kritikus
ébredése, mint Árpádé vagy Csipkerózsáé: mily furcsa élmény ez)
nemcsak az a szép, hogy annyi új testvérérték vesz körül; még in-kább, hogy a fantomjaimat szétzavarhatom. Tán Illyés Gyulának semteszek rossz szolgálatot, ha egyet e fantomok közül — melyet a jóaka-ratú bírálatokban is felismerek — bonctani leckéül ezennel felbontok.
A fantomok nem magánügy: közügy. Veszedelmük, hogy nemcsak
békül
ő
ellenfeleink szemében ülnek ott, de gyorsabbak lévén, mint az
író: hívei agyába is beveszik magukat. Fantomokból már-már irá-
nyokká válnak, s egy mulatságos, de szörny
ű
circulus vitiosus törvé-nye szerint még vadabb fantomokat szülnek, s még vadabb irányokat.
Ha csak id
ő
ben meg nem öljük
ő
ket.
1. KIVONULÁS EURÓPÁBÓLN.
L. kivonult hódításaiból, a napsütötte latin tájakról, az érett
kultúrákból, a nyugati kalandozás legszebb emlékeib
ő
l." „N. L. ön-
ként fölégette mámorosan megszerzett napnyugati birodalmát, s visz-szavonult a népi írók közé." Cs. Szabó László szerint ezzel 1935-i csa-lódásomat bosszultam meg. Persze nem én, hanem a fantomom. Mertnekem semmit sem könnyebb bebizonyítani, minthogy legföllebb fo-lyóiratokból szoktam kivonulni, kultúrákból nem. 1935 is sok üszköt
hagyott bennem; fölégetett szellemi birodalmakét azonban alig.
Hivatkozhatnék tényekre. A „csalódás" után az els
ő
bosszúm az
volt, hogy egy európai történet írására kötöttem szerz
ő
dést. A könyv,
igaz, nem készült el; de els
ő
eredményeit a
Magyarság és Európa;
a
s
ő
bbieket néhány megjelent fejezet s két dráma
ő
rzi: a
VII. Gergely
és az
Órjás és literátor
(Nagy Teodorikról). A
Tanú
egyetlen számában
ekkortájt Powysról, Hendrik de Manról, Spenglerr
ő
l, Lévy Bruehlróls a Chanson de Rolandról jelenik meg nagyobb tanulmány. 1937-benindítottam meg az
Utolsó kísérletet.
Sötér a könyv „szell
ő
s csarnokai-
ról" beszél. Ha a latin jelz
ő
tanulmányaimra ráragasztható: ez a m
ű
alighanem „latinabb" náluk. A
Gyásznál
egészen biztosan. Az elmúltévben jó néhány színikritikát írtam. Ki vette észre Schiller-, Grillpar-
zer-, Rostand-, Shakespeare-, Pirandello-tanulmányaimon, hogy énaz „érett" kultúrákból kivonultam? Újabb tanulmányaim nyomdába
adása sem azért késik, mert valami Európa-ellenes cikket akarok mégbombául beléjük csenni; az utolsó év nagy olvasóélményei nincsenek
végleges alakba öntve. Kik ezek? Aischylos, Racine, Ibsen, Alfieri,
Krleza. A
Cseresnyés
bírálói nagy meglepetésemre Gionóval is össze-bogoztak. Minthogy fordítást nem szívesen olvasok, s Gionónak csak
egy jelentéktelenebb könyvét tudtam megszerezni (Pour saluer Mel-
ville), nem tudom: van-e valami alapja ennek a hasonlóságnak. De ezsem szól a kivonulás mellett.
Ez azonban csak „cáfolat", s cáfolatokkal nem lehet fantomokat
ölni. Nézzük meg, mi az igazság bennük. „Kelet vagy Nyugat": ez ígyénbennem soha föl sem merült. Az én alternatívám ez volt: tolmácsol-ni vagy közbeszólni. Azaz ez sem volt alternatíva, mert én már úgy in-
dultam neki az irodalomnak, hogy minekünk az európai m
ű
vel
ő
déstnem meghonosítani, másolni, továbbadni kell hanem a népek nagy
társalgásában közbeszólni. Els
ő
tanulmányomban, a Móricz Zsig-
mondról szólóban ezt olvasom: „Rég keresünk mi valakit, egy széle-sen epikus, minden magyart szintetizáló képvisel
ő
t, akin át Európába
betörhessünk." Az egész tanulmány azért íródott, hogy ennek a be-
ütésnek az igényét és mértékét felállítsa. A program ez: a magyar szel-
lemet úgy alakítani, hogy „beleszólás" legyen. Vagy pedig kimutatni,hogy máris beleszólás. Nagyzás ez? Lehet az ilyet akarni? Hogy szól-
junk bele, mikor úgysem hallgatnak ránk? Szellemiekben ez perszenem számít. Bolyai abban a pillanatban szólt bele a matematikába,
amelyikben Euklidesen túllátott. Itt az dönt, hogy komoly, vívmánytjelent
ő
kérdés-felelet viszonyba jutottunk-e az emberiség örök témái-val. Második nyomtatásban megjelent tanulmányomban ezt olvasom:„A nemzetek akkor adják legjobb er
ő
iket, mid
ő
n magukra eszmélve a
genezis ihletével el
ő
ször öntik tökéletes és eredeti alakba külön mon-danivalójukat. A modern európai népek közül az olasz ejtette ki els
ő
üla maga külön olasz szavát, s hatszáz esztend
ő
során máig sem kiált-hatta túl. Az olaszt az újkor folyamán az angol, a francia, a spanyol,
912
913
 
majd a német követte. A tizenkilencedik századnak az oroszok a
h
ő
-
sei,
a századfordulón a skandinávok nyomulnak föl. Aki ismeri a ma-
gyarságban immár százötven éve erjed
ő
er
ő
ket, látja, hogy tanuljuk el
fokról fokra Nyugat kifejez
ő
eszközeit, hogy kerekedünk a Nyugat
fölé ami mondanivalónkkal, elhiszi, hogy a következ
ő
szót a magyar-ság fogja mondani." A jóslat gyermekes, de ha van Németh-motívum,
itt csendül fel. Ehhez a „következ
ő
szó"-hoz kerestem én Magyaror-szágon írókat; emiatt kalandoztam be nyelveket és irodalmakat. Ve-res Péter szerint az esszéíróktól féltem; nem akartam, hogy m
ű
velet-
lennek mondjanak. Ez azonban éppolyan gyenge magyarázat, minthogy latin birodalmakat alapítottam. Egyszer
ű
en: ismerni akartam a
társalgást, amelybe a torkát köszörül
ő
magyar beleszól.
Ami megváltozott — nem: megn
ő
tt bennem: ennek az Európai Tár-
saságnak a képe. S ami egyre konkrétabb lett: az, amit a magyarság
mondhatna benne. Kezdetben én is arra vágtam neki, amerre min-
denki: a nyugati kortársak felé. Pirandello, Gide, Ortega: az utat
mindenki ellen
ő
rizheti. Proust
nagyságában
kaptam az els
ő
intést,
hogy ami körülötte van — viszonylag
sekély. O
kívántatta meg az éle-
tünkbe rejtett középkort. Holt klasszikusokból ekkor lesz „pajtásha-gyománnyá" a görögség. Kosztolányi Európájából a Babits Európá-
jába jutottam. Eppen csak az volt más, amit kerestem benne. (S végül
is ez az „igény" választott el bennünket; a személyi ellentétek csak be-
futották. O fennkölt helytartó volt; én mohó alapító). Sophokles, He-rodotos, Aristophanes, Dante, Rabelais és Montaigne s mögöttük egy
európai irodalomtörténet terve: itt tartottam 1931 táján. S a Társa-ságnak ebben a kitágításában nemcsak Európa n
ő
tt meg: a magyarmondanivaló is otthonosabban pillantott szét benne. Ekkori a tétel,
hogy mi ókoribb-középkoribb nép vagyunk, mint az „alekszandrin-
analitikus" nyugatiak. Inkább atyjuk testvérei, mint az övéké. A
Gyászban
meg
ő
rzött Sophokles-lecke, vagy amit a magyar helleniká-
ról a
Székelyfonó
és az
Ábel
kapcsán írtam: tán a leghívebben
ő
rzi ak-
kori Európám és ekkori magyarságom.
Ez az Európa azonban nem volt az utolsó. A
Tanúban
kivívott sza-
bad vizsgálódás tovább tágította a Társaságot. Újra fölfedeztem, amit
a nagy romantikából érkez
ő
Széchenyi, mint el
ő
nyt és lehet
ő
séget,
azonnal észrevett: kelet-európai nép vagyunk. Keleten: testvéreinkenkívül tejtestvéreink is vannak; a sors közös tejét szopók. Egy új világtárult ki, amely ezer éve csücsül Európa palánkjai alatt. VII. Gergely
levelezését olvasva, úgy látszik, hogy mint a többi (északi) peremnép,néhány évtized alatt
ő
k is rendes, szóló tagjai lesznek, be egész Kijevig,
az Európai Társaságnak. Csehek, lengyelek, magyarok, horvátokközt, francia, majd olasz gyámság alatt, ki is alakul Ragusától föl
Danckáig egy félig latin, félig keleti fiók-néptársaság. De védtelen há-
tukban a keleti vihar, mongol, majd török, ismét és ismét leszakítja
ő
ket. Kés
ő
bb a Keletre forduló németség vágja szét közleked
ő
csator-náikat: a Habsburg-háznak ez a „missziója" köztük. S most itt vannakfélig benn s félig kívül; az európai szellemnek inkább gyarmatai, mint
m
ű
helyei. Népük természetében és szokásaiban még visszaemlékez-nek egymásra; de fönn külön lihegnek — ez az igazi balkanizmus —
Európáért; vagy külön fúrják be magukat megváltatlan mélységeikbe.A „következ
ő
szó" ett
ő
l a felfedezést
ő
l megint tagoltabb lett. Kide-
rült, hogy a magyar irodalom ásványi kincsei nagyobbak, mint hittük;a magyar a többi keleti nép tartalékját is a magáé gyanánt használhat-
ja. Gulyás Pál Kalevala-tanulmánya s román balladafordításai is ezt
mutatták meg konkrétabb példákon. Széchenyi nagy gondolata (me-lyet csodálatosképp sosem emlegetnek), hogy a magyarságnak keletirokonait kell az európai m
ű
vel
ő
désben képviselni, most nyert határo-
zottabb értelmet. Éppenúgy, mint a „keleti rokon" fogalma is. Nagy
szellemi tünemény többnyire ott támad, ahol valami nyers, gazdag és
viszonylag alaktalan: egy
ő
si formáló elvvel érintkezésbe kerül.
A mediterrán világba leszállt görögség, a germánfrank középkor, apolgárság regényírói éppolyan példái ennek, mint a mi irodalmunk-ban Pázmány, Berzsenyi, Ady. Kelet-Európán ülve: emberi tartalé-kunk akkora lehet, mint a nagy oroszoké volt; formáló er
ő
nk fejlet-tebb egy fokkal. Ha nekik Dosztojevszkijük volt, minekünk Adynk. S
ha náluk a nyugati import-tan a közbeszólás lelkét egy id
ő
re vissza- —
vagy politikai térre — szorította; minket pedig a politika is egyre ösz-szébb présel szellemi dinamitnak: mekkora rés ez a verseng
ő
nemzetiléleknek.
Az alkalom annál nagyobbnak látszott, mert Nyugat-Európa fö-
lött, jóval a mostani háború el
ő
tt, egyre csíp
ő
sebb lett a fonnyadás
szaga. Ki kívánja nálam jobban Nyugat népeinek a gyógyulást? S hi-
szem is, hogy mostani megpróbáltatásuknak rejtett „prousti" tarta-
lékjaik megcsordulása lesz az eredménye. Addig azonban mért ne ve-gyük magunkra, Kelet-Európa nagy lelkében megmerülve: egész Euró-
páért a felel
ő
sséget? S
ő
tér írja: a magyar realizmus most jutott el
oda ... De nem csak a realizmus, az egész problémalátás. S akármilyen
szigorúak vagyunk magunkhoz: mi nagyobb veszély? Ha túl nagyra
vállalkozva idétlent szülünk, vagy az alkalomtól visszah
ő
kölve a má-
solásban és selypítésben elzsibbadunk? Igy értette a
Kisebbségben,
amely állítólag a kivonulás könyve: „Mi kell itt els
ő
sorban? A nagy
lélek. Olvassuk hát a nagy és mély magyarokon kívül els
ő
sorban azo-kat az irodalmakat, amelyekb
ő
l nagy lelket lehet szopni: a görögöt, aközépkorit, az oroszt, a szláv és finn népek népköltészetét, s hogy test-
914
915

Activity (5)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads
nvizimajom liked this
Olvas liked this

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->