Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
0Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Philip K. Dick - A seholsincs bolygó

Philip K. Dick - A seholsincs bolygó

Ratings: (0)|Views: 6|Likes:
Published by nagyzola27
• The Impossible Planet, Imagination Oct 1953
o "A seholsincs bolygó", A seholsincs bolygó, szerk. ifj. Veress István, Arión, 2011, ford. Zsengellér Annamária
• The Impossible Planet, Imagination Oct 1953
o "A seholsincs bolygó", A seholsincs bolygó, szerk. ifj. Veress István, Arión, 2011, ford. Zsengellér Annamária

More info:

Published by: nagyzola27 on Nov 08, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOCX, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/08/2013

pdf

text

original

 
1
Philip K. Dick
A seholsincs bolygó
 – 
 Csak álldogál itt
 – 
 mondta idegesen Norton.
 – 
 Kapitány, beszélnie kell vele.
 – 
 Mit akar?
 – 
 Menetjegyet akar. Süket, mint az ágyú. Csak álldogál ott, maga elé bámulva, és nem akar
elmenni. Kiráz tőle a hideg.
 Andrews kapitány lassan felállt.
 – 
 Oké. Beszélek vele. Küldje be.
 – 
 Köszönöm.
 – 
 Norton kiszólt a folyosóra:
 – 
 A kapitány beszélni akar magával. Jöjjön.
Mozgás hallatszott a vezérlőtermen kívül. Fémes villanás.
 Andrews kapitány visszatolta asztali szkennerét, és várakozóan feltekintett.
 – 
 Erre.
 – 
 
 Norton háttal a vezérlőterembe lépett. – 
 Erre jöjjön. Pontosan erre.  Norton mögött egy hervadt kis asszony jött be a terembe. Mellette csillogó robant lépdelt: egy toronymagas robot, mely a karjánál fogva támogatta
őt. A robant és a kis öregasszony
lassan
lépett be a vezérlőterembe.
 
 – 
 Itt vannak a papírjai.
 – 
 Norton egy ívköteget csúsztatott a navigációs asztalra, hangja félelmet árult el.
 – 
 Háromszázötven éves. A legöregebbek közül való, akik fennmaradtak. A Riga II-
ről.
 Andrews lassan lapozgatta a köteget. A kis asszony csendesen, mereven maga elé bámulva
állt az asztal előtt. Homályos szeme
 halványkék volt. Mint az antik porcelán.
 – 
 Irma Vincent Gordon
 – 
 dünnyögte Andrews. Felnézett.
 – 
 így van? Az öregasszony nem válaszolt.
 – 
 Tökéletesen süket, uram
 – 
 mondta a robant.
Andrews morgott valamit, aztán újra elővette a papírokat. Irma
 
Gordon volt az egyik első
telepes a Riga rendszeren. Származása
ismeretlen. Valószínűleg kinn született a világűrben,
az egyik régi, sub-C
 jelzésű hajón. Különös érzés hatolt át rajta. A kicsi,
 vén kreatúra. Azok az évszázadok, amelyeket láthatott! A változások.
 – 
 El akar utazni?
 – 
 kérdezte a robanttól.
 – 
 Igen, uram. Azért jött el otthonról, hogy vásároljon egy menetjegyet.
 – 
 Bírja az utazás
t az űrben?
 
 – 
 A Rigáról jött el ide, a Fomalhaut IX-re.
 – 
 Hová akar menni?
 – 
 A Földre, uram
 – 
 mondta a robant.
 – 
 A
 Földre!
 – 
 
Andrewsnak leesett az álla a csodálkozástól. Idegesen szentségelt.
 – 
 Hogy érti ezt?
 – 
 A Földre kíván utazni, uram.
 – 
 Látja?
 – 
 motyogta Norton.
 – 
 Teljesen bolond.
Íróasztalát megmarkolva, Andrews az idős nő felé fordult.
 
 – 
 Asszonyom, nem áll módunkban önnek jegyet adni a Földre.
 – 
 Nem hallja magát, uram
 – 
 jelentette ki a robant.
Andrews fogott egy darab papírt. Nagybetűkkel ráírta:
  NEM ADHATUNK ÖNNEK JEGYET A FÖLDRE
Feltartotta a papírlapot. Az idős nő szemei ide
-oda mozogtak miközben a szöveget tanulmányozta. Szája rángatózni kezdett.
 – 
 Miért nem?
 – 
 szólalt meg végre. A hangja csendes volt és száraz. Mint a susogó nádasé.
 
2
Andrews lefirkantotta a választ:  NINCS ILYEN HELY
S rosszkedvűen hozzátette:
 MÍTOSZ
 – 
 LEGENDA
 – 
 SOHASEM LÉTEZETT
Az idős asszony fakó szemei elrévedtek a szövegtől.
 Kifejezéstelen arccal egyenesen Andrewsra nézett. Andrews feszengeni kezdett. Mellette Norton idegesen verejtékezett.
 – 
 
Hű, a mindenségit! – 
 morogta Norton.
 – 
 Vigyék ki innen! Még átkot hoz ránk. Andrews a robanthoz fordult:
 – 
 Nem tudná megértetni vele? Nincs olyan hely, hogy Föld. Már ezerszer bebizonyították.
Kezdettől fogva nem létezett ilyen
 els
ődleges bolygó. Minden tudós egyetért abban, hogy az
emberi
élet mindenütt egyszerre alakult ki a…
 
 – 
 Az a kívánsága, hogy a Földre utazzon
 – 
 mondta türelmesen a robant.
 – 
 Háromszázötven éves, és beszüntették nála a létfenntartó kezeléseket. Látni akarja a
Földet, mielőtt meghal.
 
 – 
 De az csak mítosz, mese!
 – 
 tört ki Andrews. Kinyitotta, majd becsukta a száját, de egy
szó sem jött ki belőle.
 
 – 
 Mennyi?
 – 
 
kérdezte az idős asszony. – 
 Mennyibe kerül?
 – 
 Nem tehetem
 – 
 ordította Andrews.
 – 
 
 Nincs…
 
 – 
 Van egy kiló pozitívunk
 – 
 jelentette ki a robant.
Andrews hirtelen elcsendesedett. „Ezer pozitív!” Állkapcsa
 összezárult, arcáról minden
szín eltűnt az ámulattól.
 
 – 
 Mennyi?
 – 
 
ismételte meg az idős nő. – 
 Mennyi?
 – 
 
Elegendő lesz? – 
 kérdezte a robant. Andrews csendesen nyelt egyet, majd hirtelen megtalálta a hangját.
 – 
 Persze
 – 
 mondta.
 – 
 Miért is ne?
 – 
 Kapitány úr!
 – 
 tiltakozott Norton.
 – 
 Elment az esze? Hiszen
tudja, nincs Föld nevű hely! Hogy' a pokolba fogjuk…
 
 – 
 Persze, elvisszük.
 – 
 Andrews lassú mozdulatokkal kigombolta tunikáját, a keze reszketett.
 – 
 Bárhova is akar menni, elvisszük. Mondja meg neki. Ezer pozitívért örömmel elvisszük a Földre. Oké?
 – 
 Természetesen
 – 
 mondta a robant.
 – 
 Évtizedeken keresztül
gyűjtött erre az útra. Azonnal
átadja maguknak az egy kiló pozitívet. Nála vannak.
 – 
 Nézze
 – 
 kezdte Norton.
 – 
 Húsz évet is kaphat ezért. Elveszik a holmiját és a kártyáját, és
meg fogják…
 
 – 
 Hallgasson!
 – 
 Andrews tárcsázni kezdte a rendszerközi videojel-továbbító készüléket. Alattuk dübörögtek és morajlottak a lökh
ajtásos gépek. A szállítóhajók mélyen az űrben
voltak már.
 – 
 A Centaurus II központi információs könyvtárával szeretnék beszélni
 – 
 szólt bele a mikrofonba.
 – 
 Még ezer pozitívért sem teheti meg. Senki sem tudná. Több nemzedéken keresztül  próbálták megtalálni a Földet. Igazgatósági
hajók nyomoztak le minden molyrágta bolygót…
 A videojel-
kilövő kattogni kezdett.
 
 – 
 Itt a Centaurus II.
 – 
 információs könyvtár.  Norton megfogta Andrews karját.
 – 
 Kérem, kapitány úr! Még
két
kiló pozitívért se…
 
 – 
 
A következő informác
ióra van szükségem
 – 
 szólt bele Andrews a videomikrofonba.
 – 
 Minden olyan adatot kérek, amely
a Föld nevű bolygóra vonatkozik. Az emberi faj legendás
 
szülőföldjére.
 
 
3
 – 
 Semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre
 – 
 szólalt meg a könyvtári monitor szenvtelen hangja.
 – 
 A témát metapartikuláris adatként titkosítottak.
 – 
 Milyen nem igazolt, de széles körben terjesztett beszámolók maradtak fenn?
 – 
 A legtöbb, a Földre vonatkozó legenda elveszett a 4-B33a Centaur-Riga konfliktus folyamán. Csak töredékes információk mara
dtak fenn. A Földről több, egymástól merőben különböző
 
leírás létezik. Az egyik szerint nagy, gyűrűs bolygó három
 holddal, a másik szerint
kicsi, nagy sűrűségű planéta, melynek 
 egyetlen holdja van, a harmadik szerint pedig egy tíz  bolygóból álló, egy fehér
törpe körül elhelyezkedő rendszer első tagja…
 
 – 
 Melyik közülük a legelterjedtebb legenda?
 – 
 Az 5-C21r-es Morrison-jelentés minden etnikai és szubliminális, azaz csak a tudatküszöb
alatt érzékelhető leírást
 elemzett, amely a legendás bolygóra vonatkozik. A
végső
 következtetés az volt, hogy a Föld egy kilenctagú rendszer
harmadik, kisméretű bolygója, amelynek egy holdja van. Ettől
 eltekintve nem született egybehangzó vélemény a legendákról.
 – 
 Értem. Egy kilenctagú rendszer harmadik bolygója. Egyetlen holddal. Andrews megszakította az áramkört, a monitor elsötétedett.
 – 
 Na és?
 – 
 kérdezte Norton. Andrews gyorsan felállt.
 – 
 
Ő bizonyára minden legendát ismer a Földről. – 
 Kezével az utasok számára fenntartott helyiség felé intett.
 – 
 Azonnal szükségem van a jelentésekre.
 – 
 Miért? Mit akar tenni? Andrews felnyitotta a központi csillagtérképet. Ujjaival végigfutott a tárgymutatón, és kioldotta a szkennert. Az egy percen belül elkészített egy kártyát. Megragadta a térképet, és betáplálta a robantpilótába.
 – 
 Az Emphor rendszer
 – 
 dünnyögte elgondolkozva.
 – 
 Emphor? Odamegyünk?
 – 
 A térkép szerint kilencven olyan rendszer létezik, amelyben egy kilenctagú rendszer harmadik bolygójának csak egy holdja van. A kilencven közül az Emphor esik a
legközelebbre tőlünk.
 Most odamegyünk.
 – 
 Nem értem
 – 
 tiltakozott Norton.
 – 
 
Az Emphor egyszerű
 
kereskedő rendszer. Az Emphor
III pedig még D osztályú állomásként sincs számon tartva. Andrews kapitány idegesen elvigyorodott:
 – 
 Az Emphor III egyetlen holddal rendelkezik, és kilenc bolygó közül sorban a harmadik. Ez minden, amire szükségünk van.
 – 
 
Tud ennél többet valaki a Földről? – 
 Lefelé pillantott.
 – 
 
Ő
 
tud ennél többet a Földről?
 
 – 
 Értem
 – 
 mondta lassan Norton.
 – 
 Kezdem felfogni. Alattuk békésen keringett az Emphor III. Unalmas, kifakult
felhők közé függesztett vörös
glóbusz volt, száraz és korrodált
felszínét ősi tengerek megkövült maradványai borították.
 Repedezett sziklák meredeztek az ég felé. A lapos síkságot pusztasággá változtatta az esztelen gazdálkodás. A felszínt hatalmas aknavájatok hasították szét, végeláthatatlan, tátongó sebek.  Norton arca megrándult az iszonyattól.
 – 
 Nézzen körül! Van itt bármi is, ami élne? Andrews kapitány összeráncolta szemöldökét.
 – 
 Nem gondoltam volna, hogy ennyire lepusztították.
 – 
 Hirtelen a robantpilótához lépett.
 – 
 Kell itt valahol lennie egy automatikus befogóhorognak. Megpróbálom felszedni.
 – 
 Egy horognak? Úgy érti, hogy vannak lakói ennek a pusztaságnak?
 – 
 
Elképzelhető, hogy létezik még néhány emphorita.
 
Valamilyen elkorcsosult kereskedőkolóni
a.
 – 
 Andrews megnézte a kártyát.
 – 
 Kereskedelmi hajók jártak itt olykor. Ezzel a régióval csak homályos kapcsolatokat tartottunk fenn a Centaur és a Riga közötti háború óta.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->