biek.
Kálvin rendkívül magas követelményt állít
K Á L V I N - S O R O Z A T
Nyakas kálvinisták vagyunk – szoktuk néha mon-
dogatni. Debrecent hajdanán a kálvinista Rómaként
emlegették. Ugyanakkor alig van a Kárpát-meden-
cében olyan nagyobb település, ahol ne lenne Kálvin
Jánosról tér vagy utca elnevezve.
De ki volt mégis Kálvin János, azaz Jean Calvin?
A Franciaországban született Jean Calvin a refor-
mációnak egyik legjelesebb 16. századi képviselője,
akinek gondolatai, munkássága nemcsak az egyház-
ra voltak nagy hatással, hanem Európa polgároso-
dására is.
A Magyar Református Egyház a világ több protes-
táns egyházával együtt a 2009-es évet a nagy refor-
mátor születése 500. évfordulójának tiszteletére Kál-
vin-évnek nyilvánította. Ebből az alkalomból lapunk
többrészes sorozatot indított, amelyben igyekszik
bemutatni a híres prédikátor életét, munkásságát,
valamint hatását a magyar református egyházra.
Az igehirdető Kálvin (1.)
Híres életrajzírója, a francia Emil Doumergue
1909-ben Kálvin születésének 400. évfordulóján
emlékbeszédet mondott a genfi székesegyházban,
s ebben arra kereste a választ, mi is volt Kálvin
életének legjellemzőbb vonása. Abban találta meg,
hogy Kálvin az igehirdetés embere volt.
Néha úgy hirdette az igét, mint Mózes és a
próféták, szava felkavaró volt, néha úgy, mint az
egyházatyák, Ambrosius és Khrüszosztomosz,
akiknek igehirdetése lebilincselte Milánó és Kons-
tantinápoly népét, olykor úgy, mint Savonarola,
akinek szava két év alatt átformálta Firenzét. Kál-
vin 25 éven át hirdette az igét, presbiterek össze-
jövetelén, közösségi alkalmon, a városi tanács
gyűlései előtt, és természetesen a templomban is.
Lehet őt méltatni, mint kiváló teológust, írásma-
gyarázót, egyházszervezőt, hűséges lelkigondozót,
de elsősorban igehirdető volt és az is maradt.
Negyedszázados igehirdetői szolgálata alatt
mintegy 4000 prédikációt mondott el, de mivel
igehirdetéseit csak életének utolsó 15 évében
jegyezték le, kb. 2500 beszéde maradt ránk. Nem
előadásmódja bilincselte le hallgatóit, hanem ige-
szerűsége, mélysége, életszerűsége.
Arra nem volt ideje, hogy szó szerint leírja pré-
dikációit, de gondosan készült és fejében rögzítet-
te gondolatait. A megfogalmazás már a szószékre
maradt. Remek emlékezőtehetsége segítette abban,
hogy a bevésett gondolatokat színesen és gyakor-
latiasan adja elő. A rögtönzést tiszteletlenségnek,
önhittségnek tartotta. Az igehirdetés szolgálatát
komolyan vette, ezt hallgatói hamar észrevették.
Tudott keményen is szólni, ha kellett. Ritkán apel-
lált az érzelmekre, annál többet az értelemre és
akaratra. Inkább próféta volt, mint evangélista.
Az igazi igehirdetés
a reformáció gyümölcse
Igehirdetésének kiválóságát akkor tudjuk
igazán értékelni, ha megismerjük, milyen volt a
középkorban a prédikáció színvonala. Ha voltak
is szerencsés kivételek, a prédikáció inkább csak
egyfajta szórakoztatás volt, jobb esetben a lapos
ismeretközlés szintjén maradt. Hiányzott az ige
mélyebb megértése, az Úr Jézus megváltó munká-
jának és személyének ismertetése, a megtérésre és
megszentelődésre hívó hang. Bátran állíthatjuk: az
igazi igehirdetés a reformáció gyümölcse. A refor-
máció adott először krisztocentrikus, bűnbánatra
és engedelmes életre felszólító igehirdetést. Nem
csoda, hogy az emberek özönlöttek az igehirdetés-
re, így volt ez Kálvin esetében is. Nem akart külö-
4
az igehirdetőkkel szemben, önmagával szemben
is igényes, sőt szigorú volt. Azt akarta, hogy iga-
zán hívő, engedelmességre kész és az igében jártas
igehirdetők kerüljenek ki a gyülekezetekbe. Vallja,
hogy másokat csak az taníthat, aki maga is kész
mindig tanulni.
Kálvin a lelkipásztorok megszentelt, istenfélő
életét fontosabbnak tartja tudományuknál. Ha egy
lelkész tisztességről, tisztaságról, mértékletességről
prédikál, de közben romlott, mértéktelen és gőgös,
az ilyen csak gúny tárgyává válik Isten és a világ
előtt is. A prédikáció csak úgy ér valamit, ha egy
megszentelt pásztor ajkából jön ki.
A gyülekezetről
Az igehallgató gyülekezetet arra inti, hogy kel-
lő tisztelettel közeledjen az igéhez, mert a Szentlé-
lek csak akkor tudja elvégezni a munkáját az éle-
tükben. Kéri a gyülekezetet, örömmel hallgassák
az igét, és ne sajnálják tőle az időt. Korholja azokat,
nösképpen kedveskedni hallgatóinak, bár nagyon
szerette őket. Arra sem törekedett, hogy érdekesen,
akik a félórás prédikációt hosszúnak tartják, de a
meséket, hazugságokat és haszontalan dolgokat
szellemesen beszéljen, vagy szenzációkat közöl- készek órákig is hallgatni. Világosan látja, hogy
jön. „Mindig egyszerűségre törekedtem” – mondja Szentlélek nélkül nincs igehirdetés, nem elég a jó
halálos ágyán a genfi tanács tagjai előtt. Hatalmas felkészültség és az eleven elmondás sem. Buzgón
tudása, a történelem, az egyházatyák ismerete lehe- könyörgött mindig a Szentlélekért, és erre kérte
tővé tette volna, hogy tudásával csillogjon, de nem az igehirdető társait és a gyülekezetet is. Felfigyel
ezt tette. Igehirdetése nem alkalmazkodott emberi arra, hogy amikor Isten Izráel népével valamit
igényekhez, és mégis időszerű tudott lenni, mert közölni akar, akkor ezt mindig prófétai közvetí-
az ige mélyére hatolt. Feladatát abban látta, hogy téssel teszi, az ő szavukat azonosítja Isten igéjé-
egyszerűen, sallangok vel. Vallotta: Isten nem
nélkül elmondja, amit az közvetlenül beszél az
igéből megértett és hitte, égből, hanem embereket
hogy ez teljesen elég. Jól használ fel, mint eszkö-
ismerte az emberi ter- zöket. Az igehirdető sza-
mészetet, és tudta, hogy vát azzal a várakozással
amikor Isten igéje meg- lehet hallgatni, hogy ahol
szólal, a bűnös emberi igét hirdetnek, ott maga
szívben felágaskodik az Krisztus jelenik meg.
ellenkezés szelleme. „Az Azért is szól embereken
emberek nem szeretik, keresztül, mert ha maga
ha álmosságukból fel mennydörögne az égből,
akarjuk rázni őket” – írja ezzel csak elriasztana
Viretnek. Igehirdetésének bennünket. Az igehir-
máig érvényes mondani- detés fő feladata, hogy
valója az, hogy Isten meg Krisztus uralmát meg-
akarja szentelni életünket, alapozza bennünk.
vagyis egyházától, gyer- Kálvin beszél arról
mekeitől teljes odaszá- az esetről is, amikor
nást kíván. Prédikációja nincs eredmény igehir-
gyakorlati, az élet minden detésünk nyomán, ez
kérdésére választ lehet mérhetetlen szomorúság-
találni benne. gal kell eltöltsön minket,
Igehirdetése rögtön a ilyen esetben a felelősség
tárgyra tör. Minden külö- egy részét is magunkra
nösebb bevezetés nélkül Kálvin dolgozószobájában kell vennünk, de vigasz-
azonnal az ige mondani- taljon az, hogy mi hűsé-
valója érvényesül, és alkalmazásra talál. Nem szedi gesen munkálkodtunk Isten dicsőségére, és han-
tételekbe mondanivalóját, versről versre haladva gunk akkor sem volt hiábavaló, mert azokat, akik
magyaráz. Prédikációi építő jellegű igemagyará- hallgatták, mentség nélkülivé teszi. Az igehirdetés
zatok. Igehirdetéseivel hatni akar, buzdítani akarja két részre osztja az embereket. A kiválasztottak az
gyülekezetét. Semmit sem ellenzett annyira, mint evangélium hirdetése által engedelmességre indul-
az olyan igehirdetést, ami „megnyugtatja a lelkiis- nak, az igazság ellenségei pedig egyre büszkébbek
meretet anélkül, hogy megérintené a szívet”. Távol és lázadóbbak lesznek. Amíg nem hirdettetik az
áll tőle minden elvontság, a hit és élet összefonódik. evangélium, amíg mindenki gondtalanul pihen,
Kálvin ma is prédikál, még ma is van monda- addig az ördög uralkodik. De az igehirdetés szent
nivalója, ha van fülünk a hallásra. Korunk embe- harcot eredményez.
rének is szükséges rá figyelni, mert Kálvin az írás- Tisztában van azzal, hogy az igehirdetésnek
nak egyik legnagyobb magyarázója volt. kettős hatása van. Vagy meglágyítja, vagy megke-
ményíti az emberi szívet. Az evangélium sohasem
Az igehirdetőről hirdettetik hiába, megváltozhatatlanul van hatása.
Azt is hozzáteszi, negatív hatás nem tartozik az
A prédikátorok szolgálatát a trombitához
hasonlítja. Nem azért van, hogy gyönyörködjenek evangélium természetéhez, hiszen annak termé-
szete az építés, megtartás, nem pedig a rombolás.
benne, hanem hogy a hangja Istenhez gyűjtse a
népet, de ő is a nyájból való, éppúgy, mint a töb- Lőrincz István

K Á L V I N - S O R O Z A T
Nyakas kálvinisták vagyunk – szoktuk néha mon-
dogatni. Debrecent hajdanán a kálvinista Rómaként
emlegették. Ugyanakkor alig van a Kárpát-meden-
cében olyan nagyobb település, ahol ne lenne Kálvin
Jánosról tér vagy utca elnevezve.
De ki volt mégis Kálvin János, azaz Jean Calvin?
A Franciaországban született Jean Calvin a refor-
mációnak egyik legjelesebb 16. századi képviselője,
akinek gondolatai, munkássága nemcsak az egyház-
ra voltak nagy hatással, hanem Európa polgároso-
dására is.
A Magyar Református Egyház a világ több protes-
táns egyházával együtt a 2009-es évet a nagy refor-
mátor születése 500. évfordulójának tiszteletére Kál-
vin-évnek nyilvánította. Ebből az alkalomból lapunk
többrészes sorozatot indított, amelyben igyekszik
bemutatni a híres prédikátor életét, munkásságát,
valamint hatását a magyar református egyházra.
Az igehirdető Kálvin (2.)
Kálvin igehirdetésének
jellemző vonásai
Első helyen kétségtelenül az ige tekinté-
lye áll. Ezért a Kálvin igehirdetésében nincs
határozatlanság, bizonytalanság, ingadozás. A
második jellemző dolog, hogy vallja: a Szent-
írás – mint Isten igéje – teljesen elégséges a
hívőknek és az üdvösségre nézve megad min-
den olyan ismeretet, amire szükségünk van.
Vallja, hogy Isten csak a Szentírásban szól hoz-
zánk. Mi ezért nem lehetünk bírái az igének,
csak engedelmes tanítványai.
Kálvin hitte, hogy Isten a teremtésben
is adott kijelentést magáról, de ez az ember
bűnössége miatt elégtelen az üdvösségre.
Teremtettségünk maradványa a lelkiismeret,
szégyenérzet, a bűntudatra való képesség, de
ezek mégsem tudnak igazából segíteni rajtunk,
mert az ember még a vakondnál is vakabb az
Isten megismerésében. Kálvin szent hitvallása:
Isten megismerésének és az önmagunk megis-
merésének is csak egyetlen hiteles forrása van,
Isten igéje.
Kálvin azt is vallotta, hogy a Szentírás és
igehirdetés is csak Szentlélek által lesz igévé.
Az ige és Szentlélek elválaszthatatlanul össze-
tartozik.
A harmadik vonás a teljes Szentírás szük-
ségessége. Mind az Ó-, mind az Újszövetség
Isten kinyilatkoztatása, mindkettőben ugyanaz
az Úr jelenti ki akaratát. Ezért Kálvin éppúgy
szószékre vitte az Ótestamentumot, mint az
Újat.
Az ószövetséget úgy értelmezi, mint előze-
tes evangélium, ezért nem lát éles határvonalat
a két szövetség között. Vallja, hogy az Ószö-
vetség elejétől végéig Krisztusra mutat, határo-
zottan hirdeti, hogy az Ószövetség hívői is csak
az Úr Jézus Krisztusban való hit által üdvözül-
hetnek. Persze nem mossa el a két szövetség
közötti különbségeket sem. Az Institutióban
3 pontban foglalja össze az egyezéseket és 5
pontban az eltéréseket a két szövetség között.
Igehirdetésének másik jellemzője, hogy
hirdeti Isten népének folytonosságát. Izráel
éppúgy hozzátartozik Isten népéhez, mint az
újszövetségi gyülekezet. Érdekes megfigyelni
jótetszése alapján Jézus Krisztusban történik.
Kálvin elítéli azokat, akik okoskodnak erről.
Nagyon gyakorlatiassá teszi a kérdést és azt
mondja: amennyiben hiszel Istennek és enge-
delmeskedsz az igének, tudhatod, hogy kivá-
lasztott vagy, ingyen kegyelemből, Krisztusért.
A megszentelt élet kiválasztottságunk pecsétje,
de nem alapja.
Küztudott az is, hogy Kálvinnak mintegy
jelmondata volt: egyedül Istené a dicsőség! Ezt
nagyon komolyan hirdette és élte is. Szinte
minden igehirdetésében hangsúlyozta ennek
fontosságát. Nagyon félti az igehirdetőket attól
a bolond vágytól, hogy kitűnjenek az emberek
közül. A gőgöt az egyik legnagyobb és legne-
hezebben gyógyítható bűnnek nevezi. A felfu-
valkodottakat szentségrablóknak nevezi, mivel
Isten dicsőségét rabolják meg.
Egy másik vonása igehirdetéseinek a derűs,
bátor életigenlés. Idegen tőle a középkori élet-
a Zsoltárok könyvéről mondott prédikációit, eszmény az élet küzdelmétől való visszahú-
zódás. Azt vallja, hogy bármely tisztességes
ahol az „egyház” szó nem fordul elő, de Kálvin
újra és újra beszél erről. Kálvin az a reformátor, hivatásban lehet az Úrnak szolgálni. A kul-
aki megszerettette velünk az Ószövetséget, és túrát sem nem isteníti, sem nem nézi le. Mint
arra tanít, hogy ragaszkodjunk mi is hozzá! Isten ajándékát, a maga helyén megbecsüli.
Kálvin igehirdetését életszerűség is jellem- Igehirdetéseiben szépen szól az Isten szerinti
zi. Soha sem elvont, közérthető akart lenni, házasságról. Figyelmeztet a házastársak lelki
vallotta, hogy a gyülekezetnek a legegysze- felelősségére. Szépen beszél az anyai hivatás-
rűbben kell beszélni. Az egyszerűség azonban ról is. Különösen szépen szól a munkáról, Isten
nem lesz primitívséggé, lapossággá. Persze ő megáldja annak kezét, aki dolgozik, a restség
is benne él korá- és dologtalanság
ban, igehirdetései- pedig Isten átkát
ben pl. hiába kere- vonja maga után.
sünk történeteket. Isten az embert
Néha azért hasz- munkára terem-
nál illusztrációkat, tette. A középkori
az egyszerű, népi szegénység-ideállal
életből veszi eze- szemben ki meri
ket. Általában a mondani, hogy a
családi, katonai, gazdagság önmagá-
iskolai és a jog ban nem kárhozatos.
világából merít, Igei meggyőződése
és nagyon sokat a szerint a keresztyén
természetből, amit ember hálásan élhet
Kálvin nagyon a természetes embe-
szeretett. A szó- Ferdinand Hodler svájci festő munkája ri örömökkel. Azt
széken nem tanté- a szórakozást kell
teleket hirdet, hanem élő igét. De azért küzd a kárhoztatni, ami nincs összekötve az istenfé-
tévtanítások ellen, ebben az időben erre nagy lelemmel és az emberi együttélésnek kárt okoz.
szükség is volt. Főleg három dolog ellen küzd: Küzd a fegyelmezetlenség ellen, de ellene van
1. a középkori egyház igeellenes tanai a túlzott szigorúságnak.
ellen (pl. Mária-kultusz, szentek tisztelete); A legfőbb szempont Isten szolgálata, azért
2. a rajongók ellen; 3. az okkult jelenségek kell testünkkel is törődnünk, hogy minél job-
ellen. Prédikál a horoszkóp ellen, a babonaság, ban és hosszabb ideig szolgálhassunk. Nincs
okkult praktikák ellen. ellene az alkoholfogyasztásnak, de a részeg-
Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy séget keményen elítéli, a részegség kioltja
bár Kálvin a predestináció, az eleve elrendelés, az Isten képét és az embert a disznóhoz teszi
isteni kiválasztás tanának nagy teológusa, ige- hasonlóvá.
hirdetéseiben ez nem foglal el központi helyet. Végül jelentős helyet foglal el igehirdeté-
Főleg az Efézusi levélről mondott prédikáció- sében a teremtés dicsérete, főleg a Zsoltárok-
iban foglalkozik ezzel, mindig építően, hitet ról mondott igehirdetéseiben. Hirdeti, hogy a
erősítően szól erről. De szükségesnek tartja az teremtett világ Isten műve, amiben megdicsőíti
erről szóló tanítást, mert szerinte két nagyon önmagát.
fontos dolog van életünkben. Az egyik az, hogy Még sok mindent lehetne írni Kálvinról,
Istent úgy dicsőítsük, ahogy Ő azt megérdemli. mint igehirdetőről, de most elégedjünk meg
A másik az, hogy bizonyosak legyünk üdvössé- ennyivel. S ha csak egy kicsit is jobb igehir-
günk felől, és Őt, mint Atyánkat hívjuk segít- detők vagy igehallgatók lehetünk azáltal, amit
ségül. A kiválasztásról szóló tanítás alázatra olvastunk, legyen ezért is Istené minden dicső-
nevel bennünket, nehogy azt gondoljuk, hogy ség.
magunkban érdemesek lehetnénk a kegyelem- Lőrincz István
re. Kiválasztásunk teljesen érdemtelenül, Isten