Viszont van egy témaköre ezeknek az írásoknak, ahol Einstein nem naiv,hanem tudományos géniuszához méltó módon ismeri fel a jövő parancsát,lehetőségeit és veszélyeit egyaránt. Ez a Palesztina felé irányuló zsidókivándorlás, illetve valójában a zsidó identitás újra való megtalálásának szükségessége és lehetősége. Ezért áll teljesen mellé a kialakuló Kibutz-mozgalomnak, de azonnal felismeri a zsidó-arab leendő együttműködésszükségességét és ezirányban próbál levelezni felvilágosultabb arab közéletivezetőkkel. Sajnos, a harmonikus együttműködésbe vetett reményei nem váltak be, pedig ha az emberek racionálisan és Einstein erkölcsi elvei szerintviselkedtek volna, ma az egész régió a szó legszorosabb értelmében „tejjel ésmézzel folyó Kánaán" lenne.A tudományos rész sokkal rendezettebb, de itt is - szerzője túlzottszerénységéből folyóan - inkább a fizika és csillagászat
Kepler
fellépésévelmegindult és
Newton-nal
beteljesült klasszikus fejlődéséről kapunk teljesképet. Einstein saját szerepét úgy állítja be, mintha relativitáselmélete csak ennek a fejlődésnek logikus és szükségszerű folytatása lenne. (Melleslegazonban aránylag egyszerű és gyakorlati jelenségek fizikai magyarázatáról: pl.az alsó szakasz jellegű kanyargós (meanderes) folyómedrek kialakulásáról,vagy az 1920-as évek vége körül ismertté vált Flettner-féle rotorhajó elvétmagyarázó írásai a fizikai ismeretközlés valóságos gyöngyszemei.)Einstein tényleges szerepe a fizika e századi fejlődésében ennél jóvalnagyobb. E század elején 1904-ben jutott a fizika súlyos krízisbe azzal, hogy aröntgensugarak, a radioaktivitás felfedezése és a fény természetévelkapcsolatos számos megfigyelés a klasszikus fizika világképét a tűréshatárigfeszítette és akkor a Missouri állambeli St. Louisban egy kongresszuson afizika és matematika akkori nagyságai, Ernest Rutherford, Henri Poincaré,Ludwig Boltzmannnal az élükön végre arra a megállapításra jutottak: „minden,amiről eddig azt hittük, hogy értjük, egyszerűen hamis". Ekkor lépett felEinstein 1905-ben mindjárt három közleménnyel, amelyekből a speciális, majdaz általános relativitáselmélet született és amelynek fő állításait a kísérletek éscsillagászati megfigyelések hamarosan tökéletesen igazoltak. További húsz évfejlődése nyomán alakult ki a kvantummechanika, amely az atomok viselkedéséről furcsa - és ezért Einstein által soha igazán el nem fogadott - dekísérletileg tökéletesen igazolt leírást adott. Ma, utólag, már látjuk, hogy ez akrízis jótékony volt a tekintetben, mert azelőtt felállított elméletek nemmagyarázták az észleleteket és Einstein felismerései ebből a csapdából kínáltak kiutat. - Sajnos, most, 90 évvel később, a fizika egy újabb, de sokkalveszedelmesebb krízisben leledzik, mert a közben bekövetkezett óriási haladásellenére a relativitáselmélet és kvantumfizika továbbra is egymással ellentétbenvan és ennek az ellentétnek a feloldására elképzelni sem tudunk reálisan elvégezhető kísérletet. A Texasban építés alatt álló, aszupravezető szupergyorsító (Superconducting Supra Collider [SSC]építési munkálatait a Clinton-kormányzat leállította 20 %-oskészültségi fokon, mert rájöttek, hogy a fizika Faraday óta kitűzöttama célja, hogy minden fizikai erőt egy egységes modellre vezessevissza, 15 nagyságrenddel nagyobb energiájú gyorsítót kívánna, mintami a tervezett SSC-től várható. Tehát elmélet lenne, de a kísérletek feltételei messze túl esnek jelen, sőt belátható időn belüli reálislehetőségeinken. Ezért egyesek - a Szovjetunió összeomlása utánihelyzetben a „világtörténelem végéről" elmélkedő történészekhezhasonlóan - a fizika végéről beszélnek. (Így többek között S.Weinberg „Álmok egy végleges elméletről", 1992; D. Lindley „Afizika vége: Az egységes elmélet mítosza", 1993; továbbá L.Lederman és D. Terest „Az isteni részecske: Ha világegyetem aválasz, mi a kérdés?", 1993. című műveikben.) - No, ettől azért mégnem tartanék, de jön-e majd egy új Albert Einstein, aki ebből akrízisből kisegít?
(Szentágothai János)
Leave a Comment