• Embed Doc
  • Copy Link
  • Readcast
  • Collections
  • CommentGo Back
Download
 
Eckhart Tolle: Az örökkévaló megérintése
ECKHART TOLLE:
Az örökkévalómegérintése
(India, Rishikesh, indiai lelkigyakorlatos ház)
1. nap
2002. február 18.
Lemondani agondolatról
Délelőtti foglalkozás
Ezeket a foglalkozásokat tanításoknak hívják, holott tanítás valójában itt nem történik.A szavak azonban korlátozottak, és valamilyen szóval azért illetnünk kell a dolgot. A tanításazt jelentené, hogy valami többletet adok nektek – tudást, információt, tényeket vagy akár valamilyen megtapasztalást –, ám valójában itt nem erről van szó. Nem arról szól a dolog,hogy valami pluszt adjak nektek. Bennetek már eleve rengeteg van. Több is, mint amennyielég… Több információval rendelkeztek, mint amennyivel Buddha valaha is rendelkezett.És természetesen rendelkezésetekre állnak szép térképek, avagy útjelző táblák, a birtokotokban lévő spirituális jellegű információ révén. Gyönyörű térképek vagy útjelzőtáblák, ősi írások formájában, amelyek megmutatják az emberi tudat átalakulásához vezetőutat. Itt mi egyetlen létező térképet vagy útjelző táblát sem használunk – legyenek azok  bármilyen szépek és mély értelműek is –, amelyek egy része innen, Indiából ered, amit aspiritualitás szülőhelyének is lehetne nevezni. Nem mintha bármi baj is lenne ezekkel atérképekkel, azok gyönyörűek. Azok az útjelző táblák. Ám
minden kor megteremti a magaútjelző tábláit 
, amelyek összhangban állnak a kor igényeivel. A régiek is működhetnek, ha jólhasználod őket, ám akadállyá is válhatnak, ha rosszul használják őket. Talán fölfigyeltél arra,hogy „térképek” vagy „útjelző táblák” kifejezést használtam az ősi tanítások, az ősi spirituálistanítások megjelölésére. Miért? Mert mi is egy térkép? Soha nem „az”. A térkép nem a terület.Az útjelző tábla nem maga a hely, amely felé mutat.
Minden tanítás
tehát, akár ősi, akár  jelenkori,
túlmutat önmagán
. És minden tanítás esszenciája az emberi tudat átalakulásának alehetősége.
 Egy olyan állapotba jutása, amely mentes a kötöttségektől, mentes aszenvedéstől, mentes a kondicionáltságtól 
(beprogramozottságtól).
 A tanítások tehát azidevezető utat mutatják.
És azok gyönyörűek! Mert azok 
a hiteles tanítások abból amegváltozott tudatállapotból születtek 
. Az a néhány lény a múltban, akik megszabadultak akondicionáltságuktól, a hamis éntudatuktól, a hamis éntől, az egós identitástól, ők ebből azállapotból tanítottak. A tanításuk abból az átalakult tudatállapotból emelkedett elő. Ígyszépsége és ereje van annak. És sokszor olyan szépsége van ezeknek az ősi tanításoknak,hogy annyi figyelmet vontak magukra, mert olyan szépek, s mert össze lehet hasonlítani azegyik térképet a másikkal, az egyik útjelző táblát a másikkal, hogy az emberek elkezdték tanulmányozni, összehasonlítani és gyűjteni a térképeket és útjelző táblákat, s elkezdték azokat értelmezni.És innen már csak egy lépés vezetett annak elfelejtéséhez, amire azok mutatnak – mertaz illető annyira elmerült a tanítás formájában –, nem csak az, hanem egy idő múlva annyiraelkezdték szeretni azt az útjelző táblát, azt a térképet, hogy kezdtek azonosságot érezni vele.- 1 -
 
Eckhart Tolle: Az örökkévaló megérintése
És az összes többi ember is szenvedélyesen megszerette azt az útjelző táblát. És elkezdtélvitatkozni más csoportokkal, akik más útjelző táblát szerettek meg. Megfeledkezve arról,hogy
azok az útjelző táblák ugyanoda mutatnak 
. És attól kezdve – hasonlattal szólva – azútjelző táblák terhét vetted a válladra. Ez megtörtént, és ma is megtörténhet. És az islehetséges, hogy az illető, amikor figyelmeztették rá, hogy az csak útjelző tábla, azonnalfelismerte annak az igazságát, s az útjelző tábla így már rendeltetésének megfelelőenműködött.A tanításom kulturális szempontból meglehetősen semleges, nem buddhista, nemkeresztény, nem hindu, és valamennyi lényegét mégis magába foglalja. Formája nem merev,hisz nem azt mondja, hogy ezt vagy azt hidd, és a tanításnak a lényege – ami ez azösszejövetelünk ezen a héten –, az az emberiség tudatának átalakulási lehetősége.
A tetudatod átalakulásának a lehetősége
. S mivel valamennyi nyelv korlátozott, a formakorlátozott, ezek a szavak is persze csak útjelző táblák, mivel minden forma korlátozott,minden szó, amit kimondok is korlátozott, és nem maga a dolog, annak csupán egyszemléletmódja. S ha azt is mondom, hogy „az emberi tudat átalakulása”, ez nem teljesenigaz.
 Egyetlen ember állítása sem tartalmazhatja az igazságot 
. Az annak csak egy perspektívája. Ezt jó, ha tudod. Mert akkor nem kapaszkodsz bele egy állításba, nemazonosulsz egy perspektívával, mondván, hogy „ez az igazság”.Az emberi tudat átalakulás? Igen, ez annak egy perspektívája, de az magában foglalja,hogy benned valaminek meg kell változnia, át kell alakulnia, mielőtt ez az új állapotelérkezik. Benned valami javításra szorul. Ezt feltételezné, ez azonban nem igaz.A tudat átalakulása azt is magában foglalja, hogy időre van szükséged, hogy ez aváltozás megtörténjen. Azonban nem így áll a helyzet.Mi hát a lényege annak a tudatátalakulásnak, amihez nincs szükség időre? Lehetségesilyen? És itt érkezünk el a lényeghez, és ez az egyetlen ok, ami miatt ma itt vagyunk, hogy neúgy ismerjük 
ez
t
a tudatállapo
tot, mint valamit, amit el kell majd érnünk a jövőben,hanem olyan valamiként, ami
már most benned van
. Hogyan tudhatod ezt anélkül, hogyvalamiféle új hitté tennéd azt? Mert magadévá teheted ezt a hitet, ha hallasz egy tanítást.Például azt mondják neked, hogy te már megvilágosodott vagy. És nagyon örömteli lehethozzáadni ezt a hitet elméd tartalmához. És aztán egy ideig meg tudod magadat győzni arról,hogy ez igaz, hiszen a tanító megmondta, hogy semmit sem kell változtatnom, én már megvilágosodott vagyok. Egy ideig ez többletet ad az elme teremtette identitásnak. Az elmeteremtette éntudatnak. És nagyszerűen érzed magad. Végre sikerült!
 Az elme teremtette énmindig arra törekszik, hogy erősítse magát, hogy valamit hozzáadjon önmagához, hogyteljessé tegye önmagát, hogy fokozza az éntudatát.
És ha szert tudsz tenni egy hitre, egy nagyés erőteljes hitre, amit valaki ad neked, és hozzáadhatod elméd összegyűjtött tartalmához,amivel önmagadként azonosulsz, akkor az egy ideig nagyon örömteli érzés. Naggyá váltál, temár megvilágosodott lénnyé nőttél. De csak egy darabig örömteli, és aztán az élet megmutatjamajd, hogy ez nem az volt. Hogy talán mégsem világosodtál még meg.És aztán keresed a következő dolgot, amivel azonosulhatnál. Élményt, egy másik hitet,több tudást, vagy keresed a valódi spirituális teljesítményt, amit hozzáadsz az énedhez. És ígytovább távolodsz attól, aki valójában már vagy. Továbbra is a jövő felé irányulsz. Folytatod akülönböző dolgokba kapaszkodást, azzal a céllal, hogy spirituálisan teljessé tedd magad.Materiálisan talán már jutottál valamire, és most spirituálisan akarsz előbbre lépni. Akapcsolatokon talán már túlléptél. Az önbeteljesítés! Erre vágysz. És erre itt jön ez a furcsatanítás, ami azt mondja: azt soha nem találhatod meg a jövőben, és ugyanakkor azt ismondom: ne higgy nekem!Ha ez a helyzet, ha te már megszabadultál, és lényegedben megvilágosodtál, akkor mia különbség közted és a spirituális mester között? Ha egyáltalán van olyan. Valaki mondhatjaerre azt, hogy a mester tudja, hogy ez igaz, míg te nem tudod. Igen, de hogyan jelenik meg ez- 2 -
 
Eckhart Tolle: Az örökkévaló megérintése
a tudás? Ez nagyon egyszerű. Nem arról van szó, hogy a mester többet tud, mint te. Némelyik mester ugyan tudhat többet. Más mesterek esetleg nagyon egyszerű emberek, kevésséiskolázottak, te ezerszer többet tudsz, mint ők, a tudás szintjén. Ők azonban tudják azt az egydolgot, ami számít, te pedig sok dolgot tudsz… A válasz tehát egyszerű, és most elmondomnektek, ha esetleg korán el akarsz menni innen, mert nem akarom úgy felépíteni a tanításomat,hogy azt mondom, majd közlöm veletek a választ a 6. napon.
A mester teljesen egységben van ezzel a pillanattal
. Belsőleg nemellenkezik ezzel a pillanattal. Nem viszonyul belső ellenállással ezen pillanathoz. A most„vanságához”. Bármi is jelentkezzen ebben a pillanatban, annak 
belsőleg nem áll ellen
.És ez vet véget mindannak, ami benned hamis.
 Az egész egós struktúra
 
az ezen pillanat ilyenségével szembenáll 
ó, belső ellenállásodtól függ. Fenntartja magát,
az elme teremtette énalapvetően az ellenállásán keresztül tartja fenn magát 
. Az az ellenállás állapota, azelégtelenség állapota. A folyamatos
akarása vagy félése
annak a mentális kivetítésnek, amit
 jövőnek 
nevezel. Akarni és igényelni a jövőt, valami olyanként, ami majd pluszt ad nekem,ami majd teljessé tesz, és félni attól, hogy valami történhet abban a mentális projekcióban,amit mi jövőnek nevezünk, ami kevesebbé tehet engem. Ez a két, a jövőhöz kapcsolódótevékenység, az ember éntudatának erősödése, bármilyen formát is vegyen az föl, amit keres a jövőben, illetve a jövő révén.Ez az a hatalmas mentális húzóerő, ami eltávolít a most életteliségétől és teljességétől,a jövőbe húzva téged. Mert
a keresésed arra irányul, hogy többet adj magadhoz
. A jövőteljessé tesz. És ez oly pontig igaz, hogy azt gondolod, spirituális gyakorlatodban a jövőre vanszükséged, és nem mondom, hogy ez teljesen nonszensz. Nem. Szükséged van spirituálisgyakorlásra…Sok ember számára a spirituális gyakorlás haladást jelentő lépés, előrelépés afelszabadult állapot felé. De a fejlődésben elérkezik egy pont, amikor hirtelen rájössz az időmegtévesztő voltára. Abban a vonatkozásban, ami egyedül fontos az életedben: tehát, hogy
tudd, ki vagy
 
valójában,
 
a formán túl
. Önmagadnak a mentális építményeken túlimegtalálásában. Hirtelen rájössz a jövő hamisságára – a spirituális megszabadulásodvonatkozásában. De amíg erre rá nem jöttél, addig szükséged volt a spirituális gyakorlatokra.Addig szükséged volt az időre, a szenvedésre.És a spirituális gyakorlat nem feltétlenül a szokásos értelemben vett spirituálisgyakorlatot jelenti. A spirituális gyakorlat sok ember számára a szenvedést jelenti. Sok ember akad, akinek nem jut más spirituális gyakorlat, csak a szenvedés. És
a szenvedés alegnagyszerűbb spirituális tanító
. Szükségük volt rá, mert a két állítás egymással rokonértelmű. Amikor azt mondom: nincs szükséged időre, ez nem igaz mindenkire. Ez csak arra azemberre igaz, aki képes figyelni a mostra, és észre tudja venni annak mélységét és igazságát.Egy hétig, ami idő. Feltárjuk itt a tudat időtlen állapotát.Egy részetek néhányatokban talán nem is díjazza azt, amit mondok, mert még mindigazonosultok az idővel és az énnek az időben való mozgásával, ami a beteljesedést az időbenvaló előrehaladástól várja. És ha csak az az én, az a kis, egós én figyel benned ezenszavaimra, akkor annak nem tetszenek azok, mert annak léte az idővel kapcsolatos. Nagyonkönnyen megtörténhet tehát, hogy közületek egyesekben, akik még nem voltak itt korábban,erős ösztönzés jelentkezik arra, hogy távozzon. Ezzel semmi baj. Ez csak egyszerűen azt jelenti, hogy még nincs meg benned a készség, hogy meghalld ennek az igazságnak azegyszerűségét és mélységét, ami az, hogy
nincs szükséged időre
.Sőt, még félelem is jelentkezhet attól, hogy mélyebben belemerülj ebbe az állításba,hogy meglásd, mit is jelent az. Félelem. Ki fél ettől?
 Az időhöz kötött éntudat fél ettől azállítástól 
. És ez is rendjén van. Ez azt jelenti, hogy a „nincs több időre szükséged” állítás mégnem igaz rád. Azt jelenti, hogy több időre van szükséged. Ez is rendben van. De ez aszenvedéssel is kapcsolatos. A „
nincs több időre szükséged 
” állítás szinonimája: „
nincs több
- 3 -
of 00

Leave a Comment

You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...
You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...