Célzás

„Egyetlen siker létezik… ha úgy élheted az életed, ahogy akarod.” Christopher Morley

A mai korban mindenki tudni véli, hogy a nehezen megragadható, de vágyva-vágyott

siker záloga, a jól mérhető célokra való összpontosítás képessége. Persze ez a képesség
többé-kevésbé mindnyájunk veleszületett adottsága, hiszen minden ember rendelkezik
egyfajta cél-megvalósító ösztönnel, ami a hétköznapi döntéshozatalban siet segítségére.
Az egyes ember azért dönt így vagy úgy, mert úgy véli egyik cselekedetének nagyobb
értelme vagy célja van, mint a másiknak – akár tudatosítja ezt a vélekedését, akár nem.

A pszichológusok úgy vélik, ez a velünk-született ösztön szorosan kapcsolódik az

egyetemesnek mondható örömszerző-fájdalomkerülő tendenciához, azaz a cselekedeteink
elemi mozgatórugója, hogy miben leljük örömünket, és hogy mi okoz nekünk fájdalmat.
Ez az elemi ösztön nem mindig testesül meg egy előre megfontolt cél formájában, de
láthatatlanul, még ha nem ismerjük fel, ott rejtezik minden cselekvésünk mögött. Ebből
következik, hogy csak az tud értelmes, pozitív célokat kitűzni maga elé, aki az önismeret
kellő fokán áll ahhoz, hogy fel merje tárni, és szembe merjen nézni saját örömforrásaival
és azokkal a tényezőkkel, amelyek fájdalmat okoznak neki.

Én polgári foglalkozásomat tekintve vállalati tréner vagyok, ahol kiemelten fontos kérdés
a pontos és helyes célmeghatározás, illetve az hogy az emberek elsajátítsák a cél-elérés
leghatékonyabb módszertanát. Ezek természetesen szorosan összefüggnek az
önismerettel, és ezen keresztül az egyéni értékek és eredményekkel, amelyek
befolyásolják céljainkat. Így kikerülhetetlen, hogy a helyes célmeghatározáskor a
legeslegelső helyen, az egyéni értékek megismerésével kezdjük.

Az értékek megismerése

Elengedhetetlen, hogy feltedd magadnak a kérdést: „Mit tartok fontosnak?” Hogy ezt
megtudd végezd el a következő kis feladatsort, amit a ‘A 10-rétű Én’ gyakorlatnak
neveznek. É sokat használom ezt önismereti tréningjeimen:

• 10 különböző papírra írd fel azokat a különböző szerepeidet, amelyeket különböző helyzetekben
megjelenítesz mások számára.

• A papírra írd fel: „Nevem: XY, és ________ vagyok.” => Pl. „Nevem Tarr Bence László, és tréner /
apa / férj, stb. vagyok.”

• Ne gondolkodj!

• Ha megvan,állítsd fontossági sorrendbe a papírokat, majd számozd meg őket. Egyenként megfordítva
az elsőtől kezdve írd rá a hátára: „Ez az ‘énem’ azért került az első helyre, mert ________”.

• Majd ha kész: Nézz rájuk úgy, mintha egy idegen írta volna őket, és válaszolj erre a 4 kérdésre:

1) Mit árulnak el neked ezek a cédulák erről a másik emberről?

 2) Mit tart a legfontosabbnak?

3) Mihez kezdene legszívesebben az életében azok közül a dolgok közül, amelyeket te nem csinálsz?

4) Mit tanácsolnál neki hogyan élje az életét, ha kiderülne, hogy már csak 6 hónapja van hátra az
életéből?

Ha pusztán csak a különböző szerepeidet veszed szemügyre, már láthatod, hogy nagyon
gyakran nem a legfontosabbnak tartott szerepeddel töltöd a legtöbb idődet! Ha őszinte
vagy magadhoz, ez azt jelenti, hogy nem a legfontosabb célod beteljesítésére áldozod a
létidődet, életedet. Márpedig az egyetlen valódi birtokod az (élet)időd, amid van. Nem a
pénz pazarlása a legnagyobb pazarlás: ha a pénzed pazarolod, legfeljebb a pénzed fogy
el, de ha az idődet pazarolod, az életed egy részét tékozlod el! És ez azért van így, mert
az Időhöz kialakított pszichológiai viszonyulásunk elég sajátos:

Az Időt gyakran egy homokórával jelképezzük. Amikor megszületünk kapunk egy ilyen
homokórát, ami a teljes ÉLETIDŐNKET tartalmazza. Egy normális homokórát meg lehet
fordítani, ha leperegtek benne a homokszemek, a mi Életünk homokszemei azonban
látszólag menthetetlenül kifolynak legalul. Ezért az ember úgy érzi soha sincs elég ideje.
Továbbá azt is, hogy kifut az idejéből, ezáltal folyamatosan szorong, hogy elszalaszt
valamit, vagy lemarad valamiről. Ezért a legtöbb ember úgy éli meg, hogy az Idő a
legnagyobb ellenség, aki ellen harcolnia kell, és akit valahogy le kell győznie. Az Idő
ezért gyakran úgy jelenik meg, mint a Nagy Kaszás. Az időnek ezzel együtt pedig az a
paradoxona, hogy noha mindenki számára szabadon hozzáférhető, mégis kevesen érzik,
hogy elég van nekik belőle, pedig naponta pontosan ugyanannyi óra áll rendelkezésedre,
mint amennyi rendelkezésére állt Keplernek, Michelangelónak, Teréz anyának, Leonardo
da Vincinek, vagy Albert Einsteinnek. Ezzel együtt, akaratunktól függetlenül mindig
elhasználunk belőle valamennyit: óránként 60 perccel, naponta 24 órával, hetente 168
órával apad a rendelkezésünkre álló idő. Hogy mennyi életidőnk van, csak akkor derül ki
amikor már elfogyott...

Az Idő = Élet. Ezért nem mindegy melyik szerepünkkel töltjük el a legtöbb időnket. Csak
viszonyításként: HA 80 évet élsz = Az Életed 29 220 napból áll = 701 280 órából = 42
millió és 76 800 percből. Használd ki! – Mert az idő gyorsan repül… Jobb, ha tudod: Az
Élet(idő) eltékozlása, beteljesületlen élethez vezet, ami nemcsak hogy végtelen
unalommal jár, hanem folyamatos aggódással is, hogy valamit folyamatosan
elszalasztunk!

Az értékek meghatározása – a helyes célmeghatározás

"A bölcs ember azonnal megteszi azt, amit egy ostoba ember utolsónak tenne. Mindketten ugyan azt teszik,
csak éppenséggel máskor. " - Baltasar Gracian

A legtöbb ember életidejét egyetlen igazi okból tékozolja: nincs igazi életcélja, vagy
céljai erőtlenek! Ezért fontos hogy olyan célok vezéreljenek, amelyek megvalósítása
méltó hozzád, és amelyek a legfontosabb értékeidet tükrözik. Ha sikerült a fentiekből és
az első gyakorlatból valamilyen képet kapnod saját értékeidről, már közelebb kerültél a
célhoz! Fontos, azonban hogy felismerd: az értékek és hiedelmek általában
felcserélhetők. Életünk során állandóan értékeket és hiedelmeket gyártunk, és ezek
fontossági sorrendje életünk alakulása során folyamatosan változik is.

Ha sikerült az előző gyakorlatban a korábbi kérdésekre az úgynevezett ’második

érzékelési helyzetből’ (külső szemlélőként) válaszolni, segíthet a megvalósításra érdemes
cél meghatározásában, ha megpróbálod meghatározni saját Életcélod. Ennek
felállításában segít az alábbi gyakorlat:

Az alábbi öt kérdést kérlek időre válaszold meg. Ezek segíteni fognak abban, hogy felismerd a neked
fontos értékeket.

1.) Mi az öt legfontosabb érték az életedben? Melyiket tartanád meg, ha csak egyet lehetne
megtartanod. (2perc)

2.) Ha bárki lehetnél, ki szeretnél lenni? (1 perc)

3.) Mi életed eddigi legszebb, legnagyobb élménye? (1 perc)

4.) Mire költenél 500 millió Ft-ot, ha mindet el kellene költened 24 óra alatt? (2 perc)

5.) Ha csak hat hónapod lenne hátra az életedből, mivel töltenéd? (1 perc)

Majd ha kész válaszolj az alábbi kérdésekre:

• Mit mutat meg ez neked abból, hogy mi is Életed valódi célja?

• Mi a helyes Életcélod?
• Hogyan tűzöd / tűzted ezt ki magadnak?
• Kitűzted-e egyáltalán?
• Hogyan befolyásolja ez a napi cselekedeteid fontossági sorrendjét?

A válaszaid az értékeidet, és az ezeket tükröző céljaidat mutatják. Folytathatod önmagad

kérdezgetését azzal, hogy felteszed magadnak a kérdést: „Miért ezt tekintem a
legfontosabbnak?” Ha erre sikerül válaszolnod láthatod, megértheted, hogy értékeink
sorba állnak, és értékeink ugyanúgy tárgyalásra tűzhetők, mint a céljaink! Ami fontos,
hogy szabadságunkban áll választani. A fontossági sorrend a TE kezedben van. ÉS
Valójában nem az a fontos, hogy melyik értéked alapján határozod meg az életed
célját/céljait. hanem az a fontos, hogy az elérni kívánt célok feltétlenül a SAJÁT
céljaid legyenek.

Ennek megerősítésében segíthet, ha elkészíted saját egyéni személyes ’Alkotmányod’,

ahol kikiáltod magad számára a 10 legfontosabb dolgot / célt a te világodban. Pl. „Én,
Tarr Bence László, hittel vallom, hogy… (1. legfontosabb dolog, 2. legfontosabb, stb.)”
Így kapsz egy listát, amit aláírhatsz, bekeretezhetsz, és kitehetsz a faladra. Az
Alkotmányt, pedig nem szokás megszegni! Az főbenjáró bűn ugyebár…

Ha belejöttél a folyamatba, felállíthatod magad alkotmányát különböző életterületekre:

Munka és karrier, család, társasági élet, hobbik, érdeklődési körök, önfejlesztés,
spirituális kérdések, stb.
A cél-elérés módszertana

Ha sikerül magunkban végre dűlőre jutnunk, hogy mit is akarunk valójában, sokan azt
fogják mondani, hogy: „Persze, attól, hogy én Dalai Láma akarok lenni, még nem leszek
az…”, és helyből elvetélik a kitűzött célt. Azaz nem tartják megvalósíthatónak, vagy nem
ismerik a megvalósításhoz szükséges módszert. Pedig a módszer rendkívül egyszerű.
Szinte bántóan az. Ezért félek is leírni (persze nem igaziból). Itt álljon hát a cél-elérés
négylépéses sikermodell-je (ahogy egyesek nevezik):

1. Döntsd el mit akarsz (célkitűzés).

2. Csinálj valamit (akármit).
3. Figyeld meg mi történik.
4. Változtass a cselekvésen addig, amíg el nem éred a kitűzött célt.

Hát ennyi. Ecce Homo. Ilyen egyszerű az ember. Ez a leghatékonyabb, és az egyetlen

módszer céljaink beteljesítésében. Ha ezt a módszert alkalmazod, és netalán még sem
érnél célt, az nem azért van, mert rossz a módszer, hanem mert rossz (értsd erőtlen) a
kitűzött cél, amely nem volt érdemes a megvalósításra!

Éppen ezért hogy megtudd megvalósításra érdemes, erős célt tűztél-e ki magad számára,
használhatod a célelérés, úgynevezett Descartes-i céltesztelő kérdéseit:
• Mi történne, ha teljesen megvalósítanám a célomat?
• Mi nem történne, ha teljesen megvalósítanám a célomat?
• Mi történne, ha teljesen nem valósítanám meg a célomat?
• Mi nem történne, ha teljesen nem valósítanám meg a célomat?

Az utolsó kérdés összezavarja a bal agyféltekés működést, más idegpályákra irányítja a

gondolkodást, és ezáltal olyan értékeket, és belső erőket tudatosít, amelyekre szokványos
módon egyáltalán nem gondolnál. Ezért erre érdemes inkább intuitíve válaszolni.

Ezek a kérdések segítenek abban, hogy megfelelő módon célozd meg a megvalósításra
váró célt, és hogy a cél valóban méltó-e arra, hogy megtedd. Ezek után csak választanod
kell, hogy teszed, vagy nem teszed, de mint mindig itt sem a döntés, hanem a választás
szabadsága a legfontosabb, és mindenek előtt az, hogy a választás a TIÉD és a
SAJÁTOD legyen.

Tarr Bence László