Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
A kölcsönös függés világa

A kölcsönös függés világa

Ratings: (0)|Views: 87|Likes:
Published by Tarr Bence László
Elixír magazin 2006 október - www.tarrbencelaszlo.fw.hu
Elixír magazin 2006 október - www.tarrbencelaszlo.fw.hu

More info:

Published by: Tarr Bence László on Nov 17, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial Share Alike

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/17/2009

pdf

text

original

 
A kölcsönös függés világa
Ébredésem után, lépteim minden reggel elsőként a kávéfőzőhöz vezetnek engem.Ilyenkor még nem vagyok magamnál, öntudatlan visznek a lábaim, míg szellemem még akispárnájába túrja arcát, lelkem valahol álmaim világában hancúrozik. Kezem ösztönösennyúl a kapcsoló felé (este már előre bekészítettem a kávét), és csak akkor kezdem látni,felfogni, érteni is amit csinálok, amikor a gőzölgő friss kávé illata, első forró csókjátajkaimra leheli. Rendszerint a legelső kérdés, amivel a napom indul felém a: „Hányadik kávédat iszod már?” Ilyenkor még csak reggel hatot mutat a csalfa idő. Majd az irodába beérve jön az új csésze, és mire a napnak vége, 8-10 csésze kávéval is beljebb vagyok. Nincs mit tagadni, mások szemében koffein-függő vagyok.Kimondtuk a rémületesnek bélyegzett
 függőség 
szót, melyet a mai kor szociokulturálislégkörében beleng valamiféle vészjósló hangulat. A függőség, vagy idegen szóval
dependencia
, valamiféle fenyegető árnyként telepedik a közvélemény egészség-orientáltszéles vállára. A mai kor átlagembere, a folyamatosan szajkózott, és teljesen tévesenfelfogott függetlenedési vágyában, retteg még csak a gondolattól is, hogy esetleg függhet bármitől, vagy bárkitől egyáltalán. Pedig a modernkori szociálpszichológia atyjai már réges-rég rámutattak arra, hogy a függőség szemlélete szociokulturálisan is különféle.Annak felismerése, hogy valaki valamitől vagy valakitől függ nem jelent szükségszerűenvalami rosszat vagy betegeset. A modern pszichológiában meg is különböztetik a
benignus
(jóindulatú/hasznos) és
malignus
/
 patológus
(rosszindulatú/beteges) függőséget,aminek tükrében tehát a függőség nem egyértelműen kóros vagy antiszociális dolog.Bizonyos függőségbe vagy függőségi viszonyba (társas kapcsolatainkat tekintve bizonyosan) mindnyájan belekerülünk, és ennek elfogadása alapvetően fiziológiásnak,vagy legalábbis célszerűnek mondható.Mi tehát a függőség?A függőségi helyzetet leginkább egy tényleges képpel érthetjük meg. Képzeljünk el egytárgyat amelyet egy zsinórral felfüggesztünk a mennyezetre. Bowlby (1969,1988)kategóriáit követve, aki a társas viszonyokra vonatkoztatva vizsgálta a függőségkérdéskörét, a tárgy jeleníti meg a
 függőt 
(vagy
 függesztett 
-et), a mennyezet a
 függesztőt 
(ami lehet egy személy, szer, tárgy, viselkedésmód, amin/amitől a függő függ), a zsinór  pedig maga a
 függést 
(vagy
 függőség 
-et), amely maga az elszakíthatatlannak látszóösszetartó erő, maga a kapcsolat a függő és a függesztő között. Ha létrejön ez aviszonyrendszer, akkor beszélhetünk 
 függőségi helyzet 
ről.A függőségi helyzet lényege pedig az, hogy ebben a helyzetben a függő úgy viselkedik,ahogyan ezt maga a helyzet (a ggés) diktálja, le ‘megveteli’. Ezt rsaskapcsolatainkban nagyon könnyű megérteni: egy főnök-beosztott viszony mindenképpenggőgi helyzetet teremt, ahol mind a k, mind a beosztott a helyzeknemegfelelő szerepeket kell, hogy eljátsszák. A kölcsönös függést maga a kívülről indukáltviszony teremti, amit rendszerint mind a két fél elfogad, és jobb esetben természetesnek 
 
is vesz. Valójában ha végiggondoljuk, társas kapcsolataink mindig függőségi helyzeteketteremtenek, a szocialis, a tanus, a munkavállas, a családalapítás,gyermeknevelés, stb. viszonyrendszereiben. Ha valaki másokkal akármilyen kapcsolatotteremt, a trehozott viszony rmilyen természeis legyen az biztos, hogyvalamilyen összefüggésbe hozza őket egymással. A szó legszorosabb értelme szerint. Afüggőség, ha így vesszük, a létezés és a társas együttlét elengedhetetlen feltétele,velejárója. Mondhatjuk, hogy olyan eleve adott külső kritérium, amely magát az emberilétformát, és minden megjeleníthető magatartásformáját egyetemesen jellemzi.Ezt az egyetemes igazságot pl. Buddha tanításaiban a
kölcsönösen függő keletkezés
doktrínája írja le, amely egy 12 tagú ok-okozati láncolat formájában ragadja meg azt azörök körforgást, amely függőségi viszonyrendszerével fenntartja a szenvedésekkel telilétforgatagot, a
 szamszárá
t. Ezen tanítás szerint, az emberi létformát egyetemesen jellemző és kikerülhetetlen függőségi állapot azért válik szenvedés-telivé, mert az ember nem tudja elfogadni magát a kölcsönösen függő keletkezés tényét. Nemtudásában (1.avidjá) azt képzeli magáról, hogy ő független és örök létező, miközben minden amihez jelen megismerésével, karmikus képzőerejével (2. szamszkára), tudatosságával (3.vidzsnyána), testiségével (4. náma-rúpa), érzékszerveivel (5. ájatana), megragadásával(6. szparsá), érzeteivel (7. védaná), vágyaival (8. trisná), kötődik (9. upadána), igazábólcsak egy ideiglenes létesülési folyamat (10. bhávaná), amely a létrejövés (11. játi) és azelmúlás (12. dzsará-marana) között jön létre. Minden dolog ideiglenes létrejöttét a pediga körülmények szülik, maga a függőségi helyzet, amely nem örök, nem végérvényes,hanem mindig ideiglenes és feltételekhez kötött.A fentiekből az következik, hogy a függőségi helyzet kikerülhetetlenül adott mindenember számára, mint külső kritérium. Ha visszaevezünk a pszichológia vizeire, úgyfogalmazhatunk tovább, hogy a
 függőség 
kifejezés azért kapja meg a maga pejoratív jelentéstartalmát, mert az emberek többsége egy sajátságos
belső 
viszonyt alakít kimagával a külső kritériummal, ahol a függőségi helyzetekben magát kórós mértékbenkiszolgáltatottnak, alárendeltnek, akaratvesztettnek éli meg. Így igazából nem a függőségténye, hanem a függőség érzése okozza a függőséget! Ez az a
belső 
kötöttség, amelytől a
 függő 
szenved, hogy úgy éli meg személyiségének nem szabad a választása, nem spontána megnyilvánulása, nem önálló cselekvése érvényesül, hanem valami más, amelyetezekkel ellentétes irányúnak él meg. Minél inkább ellentétesnek éli meg az egyéniségévela kialakult függőségi helyzetet, annál nagyobb benne a kialakult feszültség. Ezért állítja amodern pszichológia, hogy a függőség érzet elsősorban a személyiség ‘kongruenciájával’áll kapcsolatban, azzal, hogy mit talál magával megegyezőnek, megfelelőnek, azaz minek akar megfelelni.A függőségi helyzetek egészséges elfogadásában nem nagyon segít a mai moderntársadalmi szemlélet. Míg mondjuk teljesen elfogadottnak és egészségesnek tartjuk, hogykisgyermekkorban egy anya-gyerek kapcsolat ‘Afüggi viszony (maiszóhasználatban, pont a pejorav fennhang miatt inkább a természetes ‘kötődés’)természetes modelljeként szolgáljon, addig kiköveteli, hogy a serdülőkorban mindenegyén váljon le a szüleiről és a családjáról, és mire ‘felnőtt’ emberré válik, váljon teljesenfüggetlené, technikailag, érzelmileg és gazdaságilag is. Így, a mi társadalmunkban a
 
felnőtt érettség kritériumává a tévesen értelmezett függetlenség, a hamis személyesautomia, és az önbecsapó önálg lik. Mint kobban is emtettem, afüggőség/függetlenség megítélése teljesen szociokulturális alapokon nyugszik: ahol például a család több generációjának együttélése hosszan tartó, és intenzív, mint példáulIndiában, az egymástól való szoros függést nem látják pejoratívnak, és a felnőttéváláskritériuma sem ez.Az igazi függetlenség Nézzük a természetes anya-gyerek kapcsolatot. Egy egészséges kapcsolatban fejlődőgyermek számára teljesen természetes, hogy bizonyos helyzetekben az anyagondoskodására, védelmére, segítségére szorul. Ellátásának, igényeinek vágyainak megértése, megnyilvánulásainak követése, minden-minden anyjától függ. Ez a
 fiziológiás függőség természetes velejárója az emberi életnek 
. A gyermek fejlődése attól függ, hogyaz anyai szeretet hogyan látja el, és Winnicott kifejezést használva „az elég jó anyaság”egészséges személyiség kifejlődéséhez vezet, ahol a gyermek nem éli meg, észre semveszi függőségét a gondoskodó személytől. Végtelen természetességgel és bizalommal élimeg a világ különböző ‘idegen helyzeteit’, ahol természetes számára, hogy – Hermannkifejezései használva „anyjában meg tud kapaszkodni”. Ez a határtalan bizalmikapcsolat vezet az egészséges egyén önállóságához, belső szabadságához. Storr (1961)így írja le a korai szakot: „a csecsemő világa egyszerűen saját magából áll, nincselválasztva az őt gondozó anyjától, az őt fedő takarójától, a belélegzett levegőtől, a beszívott tejtől. Kezdetben volt tehát az Egész és a Minden. Ez az egész a teljesfüggőségből fakad.”Függetlenül attól, hogy a csecsemő világa a teljes függőségből áll, a gyermek önmagátmindvégig autonómnak, szabadnak és teljesnek éli meg. És ez az az autonóm teljességérzet ami „törést szenved, midőn felismeri, hogy nem teljesül azonnal minden kívánsága,tehát rajta kívül kell lenni valaminek, valakinek, aki nem az Egész és nem a "Teljes".”.Az emberek mikor tévesen azt hiszik, hogy függetlenségben vagy függetlenül élhetnek,nem tesznek mást, mint hamisan vágyakoznak arra a korai teljességérzetre, amelyet anem-differenciáló gyermeki tudat teljességként él meg. Ez az a hamis autonómia-érzetamely egy fantom, amely nem létezik.Hartmann és Rapaport énpszichológiai munkássága rég rámutatott, hogy a Jung ésMahler által tévesen értelmezett ‘individuációs’ folyamat, amely tágabb értelemben nemcsak az anyáról való leválást, hanem a teljes autonómia elérését, a totális függetlenségelérését takarja, nem létezik. Csak szekunder autonómia létezik! Azaz nincs olyan, hogyvalaki mindentől és mindenkitől független, mindenki kötődik, kapcsolódik, függ valakimástól, vagy egyáltalán valamitől. Az
igazi függetlenség
, a valódi autonómia
egy belsőszabadság élmény
. Annak az élménye, hogy kötöttségeim és függőségi viszonyaimatsaját magam tartom fenn. És azé, hogy a döntéseimet én magam hozom. Ezt nevezi Storr a felnőtteknél
érett függőségnek 
.A függőség pedig nem betegség; lehet teljes vagy részleges, tudatos, vagy tudattalan,alkalmi vagy állandó, a kérdés mindig csak az, milyen
 függőségi magatartás
t szül.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->