Alma megint elt
ű
nt. Harmadszor és most már véglegesen. Azt hiszem,megbántottam. Az els
ő
három találko-zásunkra február végén, március elejénkerült sor, az utolsóra május végén. Négyszer
volt
a
lakásomon,
mind-annyiszor magával hozta a kutyáját. Aharmadik találkozás utolsó órájábanromlott el minden. Addig a koreográ-fia szerint haladtunk, én egy fotelbenültem és néztem, hogyan kering Almaa szobában a mikrofon körül, hogyanszívja fel egymás után a kokaincsíko-kat, amelyeket egy ötszáz eurós papír- pénz segítségével szippantott fel. Az-tán a kutya beszart.A kandalló és a könyvállvány közérakott le egy meglehet
ő
sen nagy cso-magot, és mivel mi Almával egymásrafigyeltünk csak az egyre jobban irritá-ló szag jelezte, hogy valami történt.
Leave a Comment