Tótfalusi István: Kis Magyar Nyelvklinika

Kis magyar nyelvklinika

Tartalom

El

ı

szóI. Szó szót követ1) Nem mindegy!2) Foltok a patinán3) Értsünk szót!4) Allegória és filagória5) Aki nem tud arabusul…6) Szavak a damaszkuszi úton7) Hogyan jobb?8) Él

ı

sköd

ı

igékII. Szófajok és szó-alkatrészek1) Könny

ő

kisiklani2) Egy sor kerül

ı

3) Tessék-lássék4) Suksük-nyelv5) Az igenevek táján6) Egyes szám? többes szám?7) Az -ás, -és rémuralma8) Tudunk-e melléknévül?9) Hová valósi?10) Középfokú balfogások11) Nével

ı

-gondok12) Köteked

ı

igeköt

ı

k13) Számnevek14) Köt

ı

szókkal küszködünk15) Egybe vagy külön Írjuk?16) Ragokról szólunk17) Egy kérd

ı

szócska gondjaiIII. A mondatrészek vidéke1) Az alany körül2) Tárgytalan a tárgy?3) Zavaros birtokviszonyok4) A határozó mint jelz

ı

IV. A mondat építménye1) Szórend, kiemelés2) Írásjelek3) Az alábecsült alárendelés4) Tagadunk – de hogyan?5) Mondatszörnyek6) Közbevet

ı

legV. Nyelvi idegen-forgalom1) A kiejtés buktatói2) Germanizmus3) Germanizmussal a „germanizmus” ellen4) Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat…5) Russzicizmus6) Indogermanizmus7) LatinizmusVI. Stílus, divat, babonák1) A hivatal és a sajtó nyelve2) Nyelvi divatok3) Sok a szöveg4) Nyelvi mix5) Nyelvi babonák6) A tömörség – erény avagy hiba?7) Miért szép?

El

ı

szó

Buffon, a kiváló francia természettudós és író mondotta: „A stílus maga az ember”.Carducci, az olasz költ

ı

pedig ezt írta: „Aki húsz szóval mond el olyasmit, amire tíz is elég, az egyébhitványságokra is képes.”A nyelvhasználat tehát az egész embert min

ı

síti, nem csupán értelmi szintjén, hanem áttételes módonerkölcsi valójában is.Babitstól származik ez a bölcs megállapítás: „Minden rossz mondat egy törött ablak, amelyen át egy rosszgondolatra látni.”A nyelvhelyesség tehát nem öncél, hanem a helyes gondolkodással függ össze elválaszthatatlan módon.És gondoljunk végül Széchenyi szavaira: „Nyelvében él a nemzet.”Ha ez igaz, márpedig reánk, magyarokra kiváltképp igaz, akkor nem mindegy, milyen min

ı

ség

ő

nyelvbenél nemzetünk.A nyelv helyessége ingatag kategória. Tételeit nem lehet logikusan és kizárólagos érvénnyel levezetninéhány alapelvb

ı

l, mint a geometriában. Nincsenek örök törvényei, mint a fizikának, hiszen a nyelv nem amindenség, hanem emberi közösségek m

ő

ve, és változik a múló id

ı

vel; ami régen jó volt, az mára talánelavult, amit valaha kárhoztattak, azt esetleg írók szentesítik napjaink gyakorlatában.Mostanság ráadásul terjed az a felfogás nyelvészek között is, hogy a nyelvvel kapcsolatban értelmetlenhelyességr

ı

l és helytelenségr

ı

l beszélni. A nyelv a beszél

ı

közösség spontán alkotása, mondják sokan,célja a kommunikáció, gondolataink közlése. Amit az adott nyelven beszél

ı

k többsége elfogad, az a„helyes”. A nyelvész nem tehet mást, mint hogy figyel és regisztrál: ez eddig így volt „szabályos”, ezutánpedig amúgy lesz, mert a nyelv ilyen irányban fejl

ı

dött. Ha ezzel szembe akarunk szegülni, Xerxészhezleszünk hasonlóvá, aki engedetlensége miatt megkorbácsoltatta a tengert.Mit mondhatnék erre? A nyelv ösztönös alakulása valóban kizárólagosan érvényesült az írásbeliség el

ı

ttitíz- és százezer évek során. Amint azonban színre lépett az írásos m

ő

veltség, tehát mintegy ötezer éve,hamarosan megjelent az a törekvés is, hogy a nyelvnek normákat szabjanak. A „magas” kultúra sokáig anépesség elenyész

ı

töredékének a birtoka volt, a spontán nyelvalakító er

ı

k tehát továbbra is igenhathatósan m

ő

ködtek. A legutóbbi egy-másfél század aztán lényegi változást hozott. Fokozatosanmegsz

ő

nt az analfabétizmus, kiterjedt az oktatás, a tömegközl

ı

eszközök pedig korunk emberének egészéletére formálólag hatnak a nyelv közegen keresztül. Vegyük ehhez hozzá, hogy a közölni valókmennyisége és bonyolultsági szintje is ugrásszer

ő

en emelkedett. Egyre észveszt

ı

bb a forgalom az„infosztrádán” – és éppen most vessük sutba a közlekedési szabályokat?Nem, nem mondhatunk le arról az igényr

ı

l, hogy az él

ı

nyelv napi fejleményeit illet

ı

leg állást foglaljunk,és emezt helyesnek, amazt nemkívánatosnak min

ı

sítsük. Éppen azért van szükség erre, hogy a nyelvelláthassa legfontosabb feladatát, és alkalmas maradjon gondolataink pontos és hatékony közlésére. Amagyar nyelvtudomány másfél évszázada tekinti egyik legfontosabb feladatának a nyelv m

ő

velését, és azelmúlt évtizedekben, f

ı

leg L

ı

rincze Lajos munkásságának köszönhet

ı

en, a nyelvhelyesség kérdéseivalósággal közüggyé váltak. A szakfolyóiratokon túl a rádió, a televízió és egyes napilapok is helyetadnak nyelvm

ő

vel

ı

m

ő

soroknak és rovatoknak, az igényesebbek számára pedig kisebb-nagyobb cikk- éstanulmánygy

ő

jtemények, évkönyvek és szerz

ı

i m

ő

vek tucatjai láttak napvilágot a közelmúltban ésnapjainkban. Külön említést érdemel a két vaskos kötetb

ı

l álló

Nyelvm

ő

vel

ı

kézikönyv

(1980) és ennek1996-ban megjelent egykötetes, s

ő

rített változata, a

Nyelvm

ő

vel

ı

kéziszótár

.Ha a nyilvánosság el

ı

tt szólókat hallgatjuk hétköznapi környezetben vagy a rádióban és a televízióban, haa napisajtót, a szakkönyveket olvassuk, ha szépirodalmi igény

ő

fordítások szövegét figyeljük éberen,akkor az a csüggeszt

ı

érzésünk támadhat, hogy a nyelvm

ő

velés hivatott és odaadó munkásai másfélévszázada falra hányják a borsót. Választékosabban szólva, olyan hidrával hadakoznak Héraklész

módjára, amelynek minden lenyesett feje helyén két újabb fej n

ı

.Meglehet, hogy ez túl borúlátó vélemény, hiszen senki sem tudhatja, milyen volna anyanyelvünkközállapota nyelvvéd

ı

ink szakadatlan intelmei

nélkül

. Ki tudja, talán csak az er

ı

feszítéseket kellenemegsokszoroznunk, hogy a közírás és annak nyomán a közbeszéd színvonala észrevehet

ı

en emelkedjék.Talán új módszerekre volna szükség, hogy egyre többekben érdekl

ı

dést keltsünk a nyelvhelyesség gondjaiiránt. Talán az iskolai anyanyelvi oktatás fordíthatna nagyobb gondot arra, hogy a tanulók zsenge koruktólmegtanulják anyanyelvük helyes használatát. (És talán már el

ı

bb: magyartanárainknak nem csupánnyelvtörténetb

ı

l és szakmódszertanból, hanem a nyelvhelyesség témakörében is alapos ismereteketkellene szerezniük!) Talán a toll hivatásos forgatóit, a nyilvánosság számára írókat lenne jó kötelezni anyelvhelyességi minimum elsajátítására; vagy legalább azoknak a szerkeszt

ı

knek illenék érteniük adolgukhoz, akik a megjelen

ı

szövegeken az utolsó simításokat végzik!Tudom, tudom, ennyi kívánság sok egyszerre, sajnos még külön-külön is. Nem érkezett még el az id

ı

azösszehangolt akcióra. Társadalmunkat temérdek gond

ı

rli, és az anyanyelv helyzete ezek közt igencsakhátul kullog. Pedig nem nehéz belátni, hogy életünk min

ı

ségét legf

ı

képp az a helyes és pontosgondolkodás javíthatja meg, amely elválaszthatatlan a helyes és pontos nyelvhasználattól. Amíg azonbanez a felismerés beérik, maradnak a partizánakciók, a lankadatlan borsóhányás, az újabb és újabb rohamoka hidra ellen, és a remény, hogy mindez mégsem

teljesen

hiábavaló.Ennek a könyvnek az anyaga több mint tíz éven át gy

ő

lt, mire els

ı

ízben formát öltött egy ábécé-rendesnyelvhelyességi kéziszótár formájában. Újságkivágások, hallás utáni feljegyzések, fordítói és szerkeszt

ı

imunkám során felbukkant példák százai vártak türelmesen a rendezésre és feldolgozásra. Mint olvasóimlátni fogják, vannak közöttük viszonylag friss sajtószemelvények is, de a lényeg persze nem az aktualitás,hanem a levonható nyelvi tanulság. Néhány feljegyzést örömmel dobtam a papírkosárba, mert a bennükpéldázott ferdeség id

ı

közben szerencsésen kikopott a divatból; olykor viszont a könyv írása során lettemfigyelmes egy-egy frissen elharapózott káros jelenségre. A kipécézett hibák nagy többsége azonban semnem friss jelenség, sem nem múló divat, hanem sajnálatosan meggyökeresedett nyelvi vétség, nem énvagyok az els

ı

és bizonyára az utolsó sem, aki szót emel ellenük.A jelen kiadás számára a szótár anyagát célszer

ő

bben, a nyelvi kategóriák és különféle témakörök szerintrendeztem el. Ki is b

ı

vítettem, itt-ott nagyobb mértékben is, mert id

ı

közben újabb jelenségek bukkantakfel, vagy újabb, még jellegzetesebb példákra találtam.Néhány apróság az írásjelekkel kapcsolatban. A csillag (*) a szemléltetés céljából idézett hibás nyelvipéldát jelzi, tehát figyelmeztetés:

így ne

mondjuk, írjuk! Valamely szó vagy szókapcsolat jelentése emeltvessz

ı

k között áll:

beállít

('becsíp, berúg'). A szögletes zárójel a kiejtés módjára hívja fel a figyelmet, pl.

Roosevelt

[rózevelt]. Az egyenl

ı

ségi jel (zárójel után) a példa hibás részlete helyett javasolt megoldástvezeti be, pl.

Nem áll szándékunkban

(= nem szándékozunk)

beavatkozni

.A világért sem akarom azt a benyomást hagyni olvasóimban, hogy ez a könyv mindenestül az én elmémszüleménye. Hisz magam is írtam fentebb, hogy túlnyomórészt olyan hibás jelenségekkel hadakozom,amelyek hosszú ideje állanak ellent a nyelvm

ő

vel

ı

irodalom támadásainak. Ebb

ı

l következik, hogytöbbnyire egy nyomon járok a nyelvm

ő

vel

ı

irodalom klasszikus és kortársi alkotóival. Ám még ez isszerénytelen kijelentés, hiszen nem arról van szó, hogy éppen egymás mellett m

ő

ködünk egyazon nyelvanyagán. Nem, legtöbbjüket példámnak és iránymutatómnak tekinthetem. Nagyon sok esetben épp az

ı

írásaiknak a forgatása tett figyelmessé bizonyos nyelvi vétségekre.Álljon itt azok neve, a fentebb már említett L

ı

rincze Lajosén kívül, akiknek a munkásságára ez a szerény,összegez

ı

szándékú könyv mint szilárd alapra felépülhetett: Benczédy József, Deme László, FeldeGyörgyi, Grétsy László, Hernádi Sándor, Kemény Gábor, Kovalovszky Miklós, Rácz Endre, SzendeAladár, Szilágyi Ferenc, Sz

ő

ts László, Tompa József.Közvetve nekik köszönhet

ı

az is, hogy kifejl

ı

dött bennem bizonyos éberség, és hogy olyasmin ismegakadt a szemem, amire mások még nem vagy alig figyeltek fel, például azokra az új kelet

ő

ferdeségekre, amelyek az angol nyelvi minták szolgai másolásából erednek.

Category:	Uncategorized.
Rating:
Upload Date:	11/19/2009
Copyright:	Attribution Non-commercial
Tags:	konyv konyv (fewer)

Documents

People