Junicsi Vatanabc

Japn szcrctk
ULPIU5-HAZ KNYVKIAD
Budapcst, 2004

[2]
A fordilas aIa|auI szoIgaI mu cime:
}unicsi Valanabe: A Losl Iaradise
Iordilolla: TTISZ ANDRAS
Szerkeszlelle: SZAADOS TAMAS
orillerv: CZIIZLIR ZSOLT
vvv.uIiushaz.hu
Coyrighl }unicsi Valanabe, 1997
Hungarian lransIalion Tlisz Andras, 2001
UIius-hax Knyvkiad, 2004
ISN 963 9602 25 6

[3]
Tarta!nm|cgyzk
Napnyugta ..................................................................................... 4
Oszi gbn!t................................................................................... 32
Hn!dIny...................................................................................... 64
Rvidu! napnk........................................................................ 106
U| v............................................................................................ 137
T!i vzcss ................................................................................ 168
Tavaszi rnyk.......................................................................... 213
Lchu!! szirmnk........................................................................ 243
Knra nyr.................................................................................... 285
Es ............................................................................................... 313
Kabcapnc! ............................................................................ 346
Paradicsnm................................................................................. 374
Ha!nttszcm!c-|c!cnts, 1. rsz................................................. 399
Ha!nttszcm!c-|c!cnts, 2. rsz................................................. 401
A Knuki 5nicsirn s Macubara Rinkn ha!!nak
kru!mnycivc! s a ha!nttkm |c!cntsvc! kapcsn!atns
mcgIigyc!sck. .......................................................................... 403


[4]
Napnyugta
IeIek...
Amikor Rinko megszIaIl, Kouki abbahagyla a moz-
gasl. A kar|aban fekv nre iIIanloll. SzeIes hala arnyekkenl
boruIl a fiIigran, formas leslre. Az e||eIiszekrenyen aII kis
Iama fenyeneI |I Ialla, hogy Rinko a homIokal rancoI|a.
Szemel Iehunyla, de szemhe|a finoman remegell, minlha sir-
na. Mar az orgazmus halaran |arl, lesle-IeIke vegre megsza-
baduIl minden klllseglI, es vaIahoI a magasban szarnyaIl.
De a robbanas eIll megis visszalarlolla vaIami.
Maskor is lrl mar feI beIIe kiaIlas szerelkezes kzben.
Neeem sikilolla oIykor , eIeIvezek zihaIla, eselIeg haI-
kan, hogy: KerIek... Akkor szakadlak ki beIIe a szavak,
amikor ugy erezle, mar nem bir|a lovabb. De meg sose
mondla, hogy feI. Kouki semmil se szIl, csak magahoz IeI-
le a nl, es varl, amig remeg borzongassa vaIlozik, ma|d leI-
|esen aIahagy a vonagIas. Rinko eI|uloll a csucsra.
Kouki ercekig csndben varl.
Szerelkezes eIll Rinko aIlaIaban szemermesen viseIke-
dell, ahogy az mas ferfi feIesegehez iIIik. Mosl, minlha za-
varban Ienne, amierl az eIbb oIyan szegyenleIenI feIszaba-
duIl voIl, lerdel feIhuzva, az oIdaIara forduIva fekdl, comb-
|avaI meIIelI a csi|eig eIlakarva magal.
Kouki a n kerek vaIIara lamaszlolla aIIal, igy sullogla
haluIrI a fIebe:
Az eIbb azl mondlad, feIsz...
Rinko sszeranduIl, minlha a ferfi IeIegzele csikIandoz-
na a fIel, de egy szl sem szIl.
Mire gondoIlaI` rbaIkozoll Kouki u|ra.
OIyan voIl, minlha a leslemben az sszes ver egyszer-
re visszafeIe kezdell voIna foIyni, es mind|arl kiIveIIne beI-
Iem... mormoIla Rinko bagyadlan.

[5]
A ferfi nem igazan ludla eIkezeIni az erzesl.
De azerl | voIl, ugye`
Iersze, de |vaI lbb is annaI.
Mondd eI!
Rinko eIlundll ra|la.
Amikor igy IehuIIanak rIam a korIalok, egyre maga-
sabbra es magasabbra szarnyaIok, a brm bizsereg, minlha
Iibabrs Iennek. A mehem oIyan forr es halaImas, akar a
na, es egesz leslemel eInli a gynyr...
Kouki Ienyugzve haIIgalla. MeIy liszleIelel es irigyse-
gel erzell, amierl a nk iIyen arnyaIlan eIik meg sa|al orgaz-
musukal.
Ill` mormoIla, es kezel gyengeden az asszony hasa-
ra lelle, oda, ahoI a mehel se|lelle.
Rinko nem nyilolla feI a szemel, igy foIylalla:
IIyen meIyre ersze nem erhelsz feI bennem, de me-
Iyen es ersen erezIek, minlha egeszen a fe|em bub|aig erneI,
es... egyszeruen nem erdekeI lbbe, mi Iesz veIem...
HirleIen a ferfi feIe forduIl, es hozza simuIl. Kouki e-
dig magahoz IeIle a sugarz leslel. izlos voIl benne, hogy
Rinko soha eIeleben nem erzell meg ekkora gynyrl, minl
az eIbb.
Szerelkezes ulan mindig sszebu|lak, es egyll aIudlak.
A ferfi rendszerinl a halan fekdl, Rinko edig feIe forduIva
az oIdaIan, fe|el Kouki baI vaIIara ha|lva. Csi|k sszeerl,
Iabuk sszefondoll. Igy fekdlek mosl is. De Kouki hama-
rosan kicsuszlalla |obb kar|al, es simogalni kezdle a n halal.
Rinko Iehunyl szemmeI, mozduIalIanuI fekdl. IIlunl beIIe
az eIbbi vad szenvedeIy, |ambor kiscicakenl hagyla, hogy a
ferfi gyengeden vegigmasszirozza a lark|alI egeszen a ge-
rince vegeig.
Az asszony bre uha es sima voIl.

[6]
Iuhabb Iell, amila egyll vagyunk feIeIle aImosan,
amikor Kouki meg|egyzesl lell ra.
A ferfi eddig meg sose gondoIl beIe, de lkeIelesen esz-
szerunek lunl, hogy a rendszeres nemi eIel |avil|a a keringesl,
serkenli a hormonokal, es uhabba leszi a brl. }Iesell neki,
hogy iIyen halassaI van a nre. Tovabb cirgalla, de Iassan
eIfaradl, u||ai megaIIlak, Rinkl kzben a kieIegIeslI es a
babusgalaslI eInyomla az aIom.
KenyeImesen fekdlek. Kouki neha feIebredl, merl a
kar|a eIzsibbadl a n fe|enek suIyalI, eselIeg feIsleslkkeI
eIlavoIodlak egymaslI, de Iabuk lovabbra is sszefondoll.
Sose ludhallak, miIyen heIyzelben fognak ebredni, de mind-
kellen IubickoIlak ezekben a szerelkezesl kvel, meghill
ercekben, amikor mindenrI megfeIedkezve, mezileIen Ie-
beglek egyll az agyon.
Kouki meg eber voIl. A Iefggnyzll abIak feIe iI-
Ianloll. Hal ra Iehel, a na hamarosan eIlunik a Ialhalar
enyhe ive mgll.
IIz esle, enleken erkezlek ebbe a kamakurai holeI-
be. Kouki haromkor |ll eI a munkaheIyerI, es a lokii vas-
ulaIIomason laIaIkozoll a nveI. AlszaIIas neIkI ulazlak
Kamakuraba. A szaIIoda egy kis emeIkedn voIl a
Sicsirigahama-bI arl|an. Nyaron a arli ul leIi van fiala-
IokkaI, de mosl, szelemberben aIig voIl forgaIom, a laxi
nem egeszen husz erc aIall meglelle az ulal.
Kouki vaIaszlolla ezl a heIyel. Ill, aIig egyranyira a va-
roslI, lavoIi, romanlikus re|lekheIyen erezhelik magukal.
Szoba|uk a lengerre nezell, es eIvezhellek a regi fvaros
nyugaImal. RaadasuI a szaIIoda csak nemreg eIl, meg nem
voIl sok vissza|ar vendege. Keves eseIye voIl, hogy ismers-
seI laIaIkozzanak.
Iersze nem Iehelell bizlos benne. Kouki munkaad|a, a
Korlars Knyvek, viszonyIag IiberaIis szeIIemu kiad voIl,
de azerl egyaIlaIan nem lenne |l a karrier|enek, ha vaIaki
megIalna egy idegen nveI. Kouki ulaIla a bonyodaImakal.

[7]
Igeszen moslanaig nagy suIyl feklelell ra, hogy a Iehel Ieg-
diszkrelebben kezeI|e ngyeil, de RinkvaI szinle vakmer-
nek erezle magal. Soha eIeleben nem laIaIkozoll meg iIyen
kivanalos nveI, aki meger minden kockazalol.
Igaz, mosl knnyen Iehelell dacos. TavaIy aIacsonyabb
beoszlasba heIyezlek, immar nem vezel szerkeszl, hanem
a referenciareszIegneI Io|a a naol. Amikor kzIlek veIe,
ugy erezle, minlha gyomron vaglak voIna. Igeszen addig azl
kezeIle, hogy egy na ma|d a vaIIaIal halaImi kzonl|aban
Iesz a heIye. lvenharom eves voIl, es mindenki ugy veIle,
hamarosan eIIelelik, edig keszen aIIl a kihivasra. Ihe-
Iyell halaImasal bukoll IefeIe. U| eInk |ll a vaIIaIalhoz, es
mindenfeIe alszervezesbe kezdell, amikel Kouki nem Ialha-
loll eIre.
Igyszer csak azon kala magal, hogy Iemaradl a vonal-
rI. Nemsokara belIli az lvenll, es semmi kiIalasa az
eImeneleIre. MoslanlI fogva minden alheIyezes csak azl
|eIenlheli, hogy meg erdekleIenebb munkal ka a ceg kz-
onl|aban, vagy arkoIaIyara kerI vaIameIyik IeanyvaIIa-
IalnaI. Az, hogy igy beIegondoIl, megvaIlozlalla az egesz
szemIeIelel: moslanlI nem keII roboloInia, szabadabban eI-
hel, eIvegre rvid az eIel. MegvaIlozoll a nezonl|a, es ellI
minden, ami eddig Ienyegesnek lunl, hirleIen eIveszilelle |e-
Ienlsegel, es amil moslanaig eIhanyagoIl, egyszerre feIbe-
csIhelelIen erleku Iell.
ar aIacsonyabb beoszlasba kerIl, megmaradl a liluIu-
sa: lovabbra is ,vezel szerkeszl-nek szIilollak, am ennek
nem voIl gyakorIali |eIenlsege. A referenciareszIegneI
mindssze annyi doIga voIl, hogy kInbz halleranyago-
kal gyu|lsn, es idnkenl megir|on egy nagyobb cikkel vaIa-
meIyik magazin szamara. De megszunlek a srgel es alIe-
helelIen halaridk.
Mosl, hogy csak iIyen igenyleIen munkal vegzell, es
bven akadl szabad ide|e, radbbenl, eIeleben meg sose voIl
igazan szereImes. Igaz, sok nhz vonzdoll. Hazassaga sze-
reImi hazassag voIl, es voIlak ful kaIand|ai is, de sose voIl

[8]
igazan meIy kacsoIala. Sose emeszlelle a szenvedeIy, es mar
kezdell allI feIni, hogy eIelebI kimarad a IegizgaImasabb
eImenyek egyike.
Is ekkor ismerkedell meg Macubara RinkvaI.
A romanlikus kacsoIal mindig a veIelIen muve, es ez a
laIaIkozas sem voIl kiveleI. TavaIy, az ev vege feIe egyik regi
baral|a, Kinugava aki egy Ia aIlaI szonzoraIl muveIdesi
kzonlol vezelell megkerle, hogy larlson naIuk eIadasl
az irasrI. Csaknem harminc erdekId |eIenlkezell az eI-
adasra, ahoI Koukinak a sliIusrI keIIell beszeInie.
Kouki nem voIl ir, bar a knyvkiadasban doIgozoll.
Habozoll, de Kinugava bizlalla, hogy nem nagy doIog. Me-
seI|en nehany doIgol a sa|al laaszlaIalabI, eIvegre | ne-
hany irl ismer, sokaknak segilell nyomlalasban Ialni a mu-
vel. ,KInben sincs sok doIgod moslansag lelle hozza.
IzzeI gyzle meg. KelsegkivI nem azerl kala az a|anIalol,
merl nagy szkseg voIl erre az eIadasra, hanem merl a ba-
ral|a igy akarla balorilani eIelenek moslani, nehez idszaka-
ban.
OszlaIylarsak voIlak a gimnaziumban, ma|d az egye-
lem irodaIom szakan, azlan amikor munkaba aIIlak,
Kinugava a sa|lnaI heIyezkedell eI, Kouki a knyvkiadas-
ban. De azla is ssze|llek idnkenl egy ilaIra. Hal evveI
ezeIll, amikor Koukil kinevezlek vezel szerkeszlnek,
Kinugava nem sokaig maradl Ie lIe, kisvarlalva Iell az u|-
sag kuIluraIis rovalanak vezel|e. Azlan harom evveI ezeIll
varalIanuI az u|sag beIvarosi kuIluraIis kzonl|anak eIere
kerIl. Kouki nem ludhalla, baral|anak lelszik-e a vaIlas
vagy sem, bar egy savanyu meg|egyzes, miszerinl feIreaIIi-
lollak, azl se|lelle, hogy szivesebben maradl voIna az anya-
vaIIaIalnaI. Akarhogy is, maga is aleIle, miIyen az, amikor az
ember Ie||ebb csuszik a rangIelran, es egyll erzell KoukivaI.
Izerl hivla meg eIadasl larlani.
Koukinak |Iesell, hogy a baral|a lrdik veIe. IIfogad-
la az a|anIalol, es feIkeszIl az eslere. Meglarlolla az eI-
adasl, azlan eImenl KinugavavaI vacsorazni. IIkiserle kel

[9]
egy fialaIasszony, akil Kinugava a kzonl kaIIigrafia-
oklal|akenl mulaloll be. voIl Rinko.
Ha nem fogad|a eI a megbizasl, vagy Kinugava nem
hiv|a meg ulana vacsorara, laIan sose ismeri meg a Ianyl.
Kouki nem ludoll ugy visszagondoIni eIs laIaIkozasukra,
hogy ne erezze, miIyen kIns is a szereIem. VaIahogy a
vegzel erzdll beIIe.
Koukil abban a iIIanalban, amikor bemulallak kel
egymasnak, vaIami kIns izgaIom nllle eI, minlha a szi-
ve szarnyakal nveszlell voIna. Tbb nveI is voIl ful ka-
csoIala, amila megnsIl, es nemcsak fialaIabb koraban,
hanem a kzekorl eIerve is, egyikel, minl mondla, a beIIe
arad nyugaIom fogla meg, a masikal a benne Iev ,kisfiu.
Kouki akkor re|leIyesnek laIaIla a doIgol, de visszalekinlve
ezekre a kacsoIalokra, ugy gondoIla, laIan igazuk Iehelell.
Rinko eseleben meghkkenlen ceIralr voIl. Lehel, hogy
ezullaI a kisfius en|e lrl eI beIIe` AIig egy helleI azulan,
hogy megismerkedlek, nem birla lovabb, es feIhivla a nev|e-
gyen Iev szamon. Mas nk is vonzollak korabban, de egyi-
kel se laIaIla ennyire eIIenaIIhalalIannak. Meghkkenlelle sa-
|al vakmersege, de nem ludla kordaban larlani vagyal.
Szinle naonla hivla a nl, u|ra meg u|ra laIaIkozlak lilok-
ban, mig vegI lavasszaI szerelkezlek egymassaI.
OIyan voIl, minl varla, Rinko leI|esen Ienyugzle. Ir-
baIl ra|nni, mi ragadla meg mar az eIs esle annyira a Iany-
ban. Az arca nem kInIeges, igaz, ar es kedves. Karcsu,
aranyos leslel |I szaboll, nem hivaIkod koszlm lakarla,
ahogy egy fer|es asszonyhoz iIIik. ar harminchel eves voIl,
|vaI fialaIabbnak Ialszoll. Am Koukil Ieginkabb az ragadla
meg benne, hogy eIs laIaIkozasukkor Rinko vaIsaggaI
megszemeIyesilelle a ka|so meIlsagal es liszlasagal. Innek a
onlos, szgIeles kaIIigrafiai sliIusnak a lanilasara szerzd-
lellek. Kesbb, ahogy arankenl feIengedell iranyaban, mind
lbb meIegsegel, gyengedsegel mulaloll, mig vegI leI|esen
aladla magal, es egyre bu|abb, szenvedeIyesebb Iell. Kouki
hihelelIenI ingerInek laIaIla ezl a fokozalos allresl.

[10]

Mosl mezleIenI fekdlek egymas meIIell, egymas ar
rezdIeseire is rahangoIdva. Amikor Kouki feIemeIle fe|el,
es a Iefggnyzll abIak feIe iIIanloll, Rinko baI keze erez-
hel remIelleI kuIcsoIdoll kre. Kouki az asszony kezere
lelle kezel, es az ebreszlra feIe nezell. Tiz ercceI muIl hal.
Mosl mehel Ie a na.
A adIlI a Iafonig er abIakbI remek kiIalas nyiIl a
sicsirigahamai arlra, az ceanra es Inosima kis szigelere. A
fggny mgll mosl menl Ie a na. IIz esle ercekkeI
nanyugla eIll erkezlek, amikor a ragyog, vrs korong
IesIIyedl, es eIlunl a domb mgll a szigelre vezel hosszu
hid meIIell.
Akarod Ialni`
IeIaIIl, feIvelle knlsel, ameIy korabban a fIdre huIIl,
es eIhuzla a fggnyl. Abban a iIIanalban ferde fenysuga-
rak araszlollak eI a szobal, mIllek vegig a adIn egeszen
az agy Iabal.
Ien idben vagyunk...
Az Inosima mglli hegyek fIll Iassan ereszked na
vrsre feslelle az egboIl aI|al.
Gyere, nezd meg le is hivla Kouki.
Innen is Ialom.
Rinkl eIkabilolla ez a hirleIen ragyogas. Meg mindig
mezleIen voIl. Magara huzla a lakarl, ugy forduIl hasra, az
abIak feIe.
Nagyobb es vrsebb, minl legna voIl. Kouki meg
|obban eIhuzla a fggnyl, azlan visszamenl az agyhoz, es
vegigheveredell az asszony meIIell.
A Ieveg meg falyoIos voIl a nyari meIeglI, a Ienyugv
na remegni Ialszoll. Azlan, ahogy kzeIebb erl a hegyek-
hez, hirleIen minlha sszezsugorodoll voIna, vrs Iabdava
vaIl, vrsse, akar a ver.

[11]
Meg sose Iallam iIyen naIemenlel mormoIla Rinko.
Koukinak eszebe |uloll, hogy az asszony nem sokkaI
ezeIll a nahoz hasonIilolla a mehel. Tesle, ameIy mosl
mozduIalIan es nyugodl, az eIbb meg forrn IangoIl, akar
az aIkonyali egen aIabuk nakorong. Kouki nkenleIenI is
kzeIebb huzdoll Rinkhoz, es az asszony hasara lelle ke-
zel.
A na eIlunl a hegyek mgll, karmazsin feny csikozla
az egel. Azlan az egboIl biborszinre vaIloll, ma|d eIslele-
dell, es a la|ra raboruIl az esle. Az cean, ameIy moslanaig
aranykenl ragyogoll, hirleIen linlafekele Iell, Inosima lavoIi
krvonaIail a arli fenyek ra|zoIlak ki a slelbI.
Lemenl a na sullogla Rinko, Kouki edig bIinloll.
Azlan eszebe |uloll, hogy az asszony laIan az ollhonara gon-
doI, es sszeszoruIl a gyomra.
KinugavalI ludla, hogy Rinko fer|e orvosrofesszor a
lokii egyelemen. Vagy liz evveI idsebb a feIesegeneI, va-
gyis negyvenhel-negyvennyoIc eves Iehel. ,A komoIysag az
egyelIen erenye. Az asszony mindssze ennyil mondoll
rIa egyszer, feIig lrefaIkozva. De Kouki egyik kzs ismer-
sklI megludla, hogy a ferfi magas es |keu. Kouki nem is
erlelle, egy iIyen aIomfer| meIIell Rinko mierl erdekIdik
ulana. De hiaba is kerdezne, nem kana szinle vaIaszl, es
kInben is, mil vaIlozlalna a doIgon`
TuI erlekes ez az egyll lIlll id ahhoz, hogy iIyesmi-
re azaroI|ak. }obban leszik, ha mindkellen eIfeIedkeznek az
ollhonrI, es csak egymassaI lrdnek. LegaIabbis Kouki ezl
szerelle voIna, azonban mosl, mikzben Rinko a naIemenlel
nezle, eszrevelle, hogy arnyek suhan al a n arcan. Tegna
deIulan la egyll voIlak: ez Iegyoll|uk masodik na|a. Ha
meg egy e|szakal maradnak, az azl |eIenli, hogy kel naig la-
voI Iesznek az ollhonuklI. Rinko liszlaban voIl ezzeI, ami-
kor eIinduIlak, de Kouki mosl aggdva figyeIle, halha kele-
IyekkeI lIli eI az asszonyl az ollhon gondoIala, es ahogy a
nanyugla e|szakaba vaIl.

[12]
Lassan, minlha csak szivenek lilkail akarna kifrkeszni
igy, az asszony baI meIIe aIa lelle kezel. Rinko meIIe nem
voIl nagy, de kerek es lmr. Ahogy raborilolla lenyerel,
erezle, miIyen meIeg es Iagy. Azon lundll, mi |arhal mosl
Rinko fe|eben, es szerelle voIna megkerdezni, de nem merle.
IeIkeInk` kerdezle inkabb.
Meg mindig egymas meIIell fekdlek az agyban, sze-
mkel arra a onlra szegezve, ahoI a na a lengerbe sIIyedl.
ehuznad a fggnyl` kerle Rinko, es Kouki enge-
deImesen feIkeIl. Az asszony a lakarl maga kre lekerve ke-
resgeIle a fIdn szanaszel hever fehernemu|el.
OIyan, minlha sszekeveredell voIna a naaI es az
e|szaka |egyezle meg Kouki.
DeIulan be|arlak aulvaI a sicsirigahamai arlol es
Inosima szigelel, harom krI erlek vissza a holeIbe. AllI
fogva nanyuglaig az agyban lIlllek a deIulanl. A ferfi kis-
se riadlan dbbenl ra, mennyire eImerIlek a szereIem gy-
nyreiben. Almenl a masik szobaba, es kivell egy srl a hu-
lszekrenybI.
Amig Rinko zuhanyozoll, srel korlyoIgalva IdgeIl,
es nezle a slel lengerl. Az asszony feher ruhal Illl, ha|al
feher szaIaggaI kllle halra.
Van kedved eImenni vacsorazni` kerdezle Kouki.
IIz esle a szaIIoda ellermeben ellek. A masodik emeIelen
voIl, ahonnan sze kiIalas nyiIl a lengerre.
Megigerled, hogy visszamegynk, nem`
Az igazgal legna egy iIIanalra megaIIl az aszlaIuk-
naI, hogy dvzI|e kel, es amikor megludla, hogy meg egy
naig maradnak, megigerle, hogy feIrelelel nekik az azna
fogoll abaIone-kagyIbI.
Rendben, akkor egynk ismel ill.
Az asszony leslebI sugarzoll a szerelkezes ulani ba-
gyadl eIegedellseg. Lalhalan rIl, amierl a holeIben ma-
radnak.

[13]
Azl hiszem, ma berugok |egyezle meg a ferfi, es
Rinko eImosoIyodoll. Ha az eIbb bearnyekoIla is vaIami a
hanguIalal, moslanra ennek semmi nyoma se voIl.
Kouki leIefonon visszaigazoIla a heIyfogIaIasl, es kis-
varlalva mar a masodik emeIeli elleremben Ilek. Szombal
esle Ieven, eIeg zsufoIl voIl az ellerem, de az igazgal egy ab-
Iak meIIelli aszlaIhoz vezelle kel. A negyszgIelu aszlaIl al-
Isan aIIilollak az abIak meIIe, hogy mindkellen kiIalhassa-
nak.
Mosl semmil nem Ialni mondla Rinko.
NaaI es kora esle remek Iehel innen a kiIalas, de
mosl mindenl slelseg boriloll. Csak egy nagy feny krvo-
naIai ra|zoIdlak ki homaIyosan az abIak szeIeneI.
Lalhal|uk a sa|al lkrkenkel feIeIle Kouki.
Az esli abIak slel lkrkenl velilelle vissza aIak|ukal
es a lbbi vendeg meg a csiIIar keel. OIyan voIl, minlha egy
masik ellerem Iebegne az abIak mgll. Kouki ismers arc
ulan kulaloll ebben a lkrben. Amikor be|llek, nem nezell
se |obbra, se baIra: Ieslll szemmeI kvelle a incerl az asz-
laIhoz. IeszeIyezle, hogy nem a feIesegeveI, hanem egy ma-
sik nveI van ill.
A okoIba is, IegfeI|ebb megIalnak minkel, gondoIla
dacosan. Korabban mar azl hille, eIrendezle magaban ezl a
doIgol, es lessek, ismel mardossa a bunludal. TaIan azerl,
merl Kamakuraban vannak` Tokiban nyugodlan mondhal-
na, hogy zIeli megbeszeIes. De az, hogy kes esle egyll
vacsoraznak egy kamakurai holeIben, egyerleImuve leszi a
heIyzelel. Koukinak rokonai es baralai is eIlek a krnyeken.
Ki lud|a, kibe bolIanak`
A dac es a gyavasag kzl ingadozoll, vegI azzaI nyug-
lalla meg magal, hogyha magyarazkodnia kene, azl mond|a
ma|d, doIga akadl a varosban, es egyszeruen kihasznaIla a
Iehelsegel, hogy laIaIkozzon egy baral|ukkaI, aki veIelIenI
szinlen Kamakuraban van.

[14]
Mosl, hogy gondoIalban igy eIinlezle a doIgol, u|ra
Rinkra nezell. Az asszony mereven Ive nezell ki az e|sza-
kaba. Derus nyugaIom aradl az arcabI, oIyan bizonyossag
es nyugaIom, amil az sem ingalna meg, ha vaIaki megIalna
kel egyll.
MieIll az eleIl kihozlak voIna, aszlaIukhoz Ieell az
ilaIos, es megkerdezle, mil arancsoInak. Kouki kezdelnek
knnyu, gymIcsizu feherborl vaIaszloll. A marinirozoll
eIeleIekneI larlollak, amikor az igazgal meg|eIenl egy laI
frissen fogoll, heIyi abaIone-kagyIvaI.
Inyhen aroIva es va|on griIIezve laIaI|uk a|anIolla.
Kouki azonnaI Ialla az abaIonen, annyira friss, hogy
remek szasimi Iehelne beIIe, de ugy dnlll, nem vilalko-
zik.
A slel abIakban oIyan liszlan lkrzdll az ellerem
beIse|e, hogy |I kivehellek a kzeIben I vacsorazk arcal.
Kouki beIekorlyoIl a borba.
Nem Ialsz ismersl` kerdezle. VegI is }okohama
eIeg kzeI van ide...
Rinko a|anak |I men bulorimorl-vaIIaIkozasa voIl
}okohamaban, es az asszony oll |arl egyelemre is. Logikus-
nak lunl, hogy | nehany ismerse eI a krnyeken. De Rinko
nem nezell krI.
Nem hiszem feIeIle kznysen.
Kicsil szomorunak lunleI, amikor a nanyuglal nez-
lk foIylalla a ferfi. Azl hillem, rad lrl a honvagy.
Ram`
Mosl, hogy mar masodik na|a nem vagy ollhon...
Az asszony eImosoIyodoll. U||ai a borosoharra kuIcso-
Idlak.
A macskam miall aggdlam.
A macskad miall`

[15]
Amikor eI|llem, oIyan furcsan viseIkedell, es azon
lundlem, nincs-e vaIami ba|a.
Kouki ludla, hogy Rinknak nincs gyereke, es imad|a a
macska|al. Megis, egyszeruen szhoz sem |uloll a gondoIal-
lI, hogy Rinko agyaban a macska|a |arl, amikor a szenvede-
Iyes szerelkezes ulan a naIemenlel nezlek. De rgln ez-
ulan egy ke viIIanl az agyaba, egy ferfi kee, aki eleIl lesz
az aIIal eIe. Rinko fer|e egyedI van ollhon a macskavaI`
Kouki, barmiIyen kivancsi voIl is, aIlaIaban visszafogla
magal, es nem kerdezskdll Rinko fer|erI es a kzs eIe-
leikrI. A szive meIyen |obban feIl allI, hogy luI sokal lud,
minl hogy luI kevesel. De mosl, azl haIIva, hogy az asszony
kelnai lavoIIel ulan csak a macska|a miall aggdik, ismel
feIlamadl a kivancsisaga.
Ki eleli`
IIeg szaraz macskaeIedeIl lellem ki neki, nem fog
ehen haIni.
Kouki szerelle voIna megkerdezni, mil eszik a fer|e, de
allI larloll, ezzeI mar eIronlana a vacsora meghill hanguIa-
lal.
Az ilaIos u|ralIllle oharukal, es aIig lavozoll az asz-
laIrI, mar oll is voIl a incer a aroIl, enyhen griIIezell, cil-
romszeIelleI diszilell abaIonevaI.
Kouki szerelle a francia konyhal, a knnyu fogasokal,
ameIyek kiemeIik az eleI minden egyes aIkoleIemenek izel.
Iz is ,nouveIIe voIl az eIeleben. Rinko oszlozoll az izIese-
ben.
RemekI nez ki IeIkendezell, es szinle ravelelle ma-
gal az eleIre. A deIulan Ialhalan meghozla az elvagyal, de
azerl kecses es lakarekos mozduIalokkaI evell.
Hm... csodaIalos.
Rinko az eleIre koncenlraIl. A nl nezve Kouki agyan
alviIIanlak az agyban egyll lIlll ercek emIekkeei. Nem-
igen ludla szavakba nleni, de ugy erezle, vaI|aban Rinko a

[16]
Iegkivanalosabb faIal. RugaImas es zamalos lesle igazi
inyencseg.
Az asszony mil sem se|lell Kouki gondoIalairI, gya-
nulIanuI elle az abaIonel, a ferfi edig kvelle eIda|al.
Nem sokkaI kiIenc ulan fe|ezlek be a vacsoral. Ieher- es
vrsborl egyaranl illak. Rinko nem voIl nagyiv, es mosl
bibor foIl ler|engell az arcan, es fuloll Ie a nyakan. Ki lud|a,
laIan egyllIelk emIeke is oll moloszkaIl benne, es ersilel-
le a bor halasal, merl vaIami bagyadl erzekiseg sugarzoll a
szemebI. Kouki is erezle, hogy a szokollnaI gyorsabban hal
ra az aIkohoI, de meg nem akarl Iefekdni.
Kimenlek az ellerembI, es benezlek az eIcsarnok ma-
sik oIdaIabI nyiI barba, de oIyan zsufoIl voIl, hogy kifor-
duIlak, es inkabb visszamenlek a szoba|ukba.
Nem megynk ki` |avasoIla az asszony.
Kouki szelhuzla a kerlre nyiI a|ll. A bokrok mgll
mar a lenger huIIamzoll.
Irzed az cean iIIalal`
Rinko kihuzla magal, ugy illa be a lengeri Ievegl, eny-
he szeI borzoIla feI ha|al. A lenger minlha kzeIebb huzdoll
voIna.
Inosimal fenyek veszik krI.
Csakugyan, a finom ivben a Ko|urugi-fokhoz es onnan
lovabbvezel arli ul Iamainak es az aulk fenyszrinak
fenyeneI a szigel kiviIagilva horgonyz csalaha|kenl emeI-
kedell ki a lengerbI. A szigelhez vezel ul kzeen, a hegy-
leln, oll, ahoI korabban Iemenl a na, egyre fenyesebben
ragyogoll a viIagillorony, es ahogy mind slelebb Iell, ref-
Ieklora eIes sugarban hasiloll a slel lenger fIe.
OIyan keIIemes...
Kouki kzeIebb huzdoll hozza, de a kezeben larloll
oharlI nem ludla alIeIni. Odaha|oIl, es megcskoIla a nl.
Ill IegfeI|ebb a lengeriIIalu szeII es a viIagillorony fenye
Ialhalla csk|ukal.

[17]
Mil iszoI` Scolch vizzeI | Iesz` kerdezle.
Inkabb egy brandyl kerek.
A kerl sarkaban feher aszlaI es szekek varakozlak hivo-
galan. Amikor ki|llek az ellerembI, Kouki ugy erezle,
eIegel ivoll, de mosl, a ss Ievegn kiliszluIl a fe|e.
KelszemeIyes bar, kiIalassaI a lengerre mondla
Rinko, es luIa|donkeen igaza voIl. IgyedI voIlak: csak a
csiIIagok es a viIagillorony fenysugara ragyogoll a lenger
fIll. IlaIukal korlyoIgalva Ilek lilkos bar|ukban, es ugy
erezlek minlha a viIagnak ez a szegIele vaIahoI a vaIs viIag
es az aIom eremen Iebegne.
Sose akarok eImozduIni innel sha|lolla Rinko.
rkre ill maradnaI`
Mierl, le nem`
De, hogyha le is ill IenneI veIem...
IeInezlek a csiIIagokra.
Iersze nem mukdne |egyezle meg az asszony kis-
varlalva. Kouki nem ludla eIdnleni, hogy erli. Vegiggon-
doIla a sa|al kleIezellsegeil. Senki se lud|a, hogy ill van. II-
z na azl mondla a lilkarn|enek, hogy korabban megy ha-
za, a feIesegenek edig, hogy Kiolba keII ulaznia nehany
nara. Az asszony nem kerdezskdll, nyiIvan ugy gondoI-
la, hogy ha szkseg van ra, eI lud|a erni az iroda|an keresz-
lI.
Miulan egyelIen Ianyuk fer|hez menl, es eIkIlzll oll-
honrI, a feIesegel leI|esen Iekllle a munka|a. Igy kera-
miazem design-lanacsad|akenl doIgozoll, egyik baral|uk
szerezle az aIIasl. Gyakran meg KoukinaI is kesbb erl haza.
ar fer| es feIeseg voIlak, a larsaIgasuk Ieginkabb zIeli meg-
beszeIesre emIekezlelell, nem vacsorazlak, nem ulazlak
egyll. Innek eIIenere Kouki sose gondoIl ra, hogy eIhagy|a.
A kacsoIalukbI hianyzoll a szerelel, a szex es az izgaIom,
de meggyzle magal, hogy az korukban ez normaIis. Ige-

[18]
szen addig, mig meg nem ismerle Rinkl, eIegedellnek lar-
lolla magal.
Az ollhona es a feIesege krI foroglak a gondoIalai,
azlan egy friss lengeri szeII eIsrle kel, feI a vegleIen
egbe, es heIykel a Rinko csaIadi eIele mialli aggodaIom fog-
IaIla eI.
Nem Iesz ba| amiall, hogy kel naol lavoI vagy`
VoIlam mar lavoI maskor is. Az asszony a csiIIago-
kal nezle, oIyan voIl, minlha hozza|uk beszeIne. A kaIIigra-
fia-lanarommaI gyakran Ialogalunk az orszag kInbz re-
szeibe, ollan oll vannak a kiaIIilasok is.
Mosl is ezl mondlad`
Nem. Mosl egy baralnmel Ialogallam meg.
Kel naig`
Van egy nagyon | baralnm Zushiban, es mosl hel-
vege van...
Csakugyan be lud|a ezzeI csani a fer|el` Is ha igen, mi
Iesz, ha lrlenik vaIami, es a fer|e eI akar|a erni`
Tud|a a baralnd, hogy ill vagy`
Megmondlam neki. Semmi ba|.
A ferfi nem voIl oIyan bizlos benne, de inkabb haIIga-
loll.
Ne feI|, nem fog keresni. SzereImes a munka|aba
mondla halarozollan Rinko.
A fer|e orvosrofesszor, aki ide|e |ava reszel az egyele-
men lIllle. De Kouki ennek eIIenere kicsil valIannak lar-
lolla Rinkl.
Nem gyanakszik` kerdezle.
IeIlesz`
GondoIom, keIIemelIen voIna, ha megludna.
Neked robIemal okozna`

[19]
Kouki nagyol sha|loll. eIegondoIl, mil is |eIenl ez a
kerdes: Zavarna leged, ha megludna a fer|em` LalszIag
egyszeru kerdes, azonban ha egy n iIyenl kerdez, laIan sa|al
eIlkeIlsegel |eIzi, azl, hogy vaIIaI|a, barmi lrlen|ek is ebben
az eselben.
Tud rIunk`
TaIan.
Nem mondoll semmil`
Semmi konkrelal.
Kouki mar csaknem megknnyebbIl, de Rinko meg
kznysen hozzalelle:
Lehel, hogy lud|a.
De nem kerdezell ra. Vagy igen`
TaIan een azerl nem kerdezi, merl nem akar|a lud-
ni.
A szeI hirleIen feIersdll, feIkala az uloIs szavakal,
es magavaI ragadla kel a messzesegbe. Kouki nyomon k-
velle a szeIel. Ncn akarja iu!ni, ncri jc| ncgiu!ni az igazai
gondoIla. IrrI voIna sz` Rinko fer|e erzi, hogy az asszony
megcsaI|a, de inkabb nem nez szembe a doIoggaI. }obb nem
ludni az igazal, minl ludni es vaIIaIni a kvelkezmenyeil.
LeIki szemei eIll ismel meg|eIenl egy feher kenyes,
magas ferfi kee. Rinko fer|eben egyszeruen nem Iehelell hi-
bal laIaIni. }keu, raadasuI remek aIIasa van. IIviIeg min-
den n aIma. Is megis: bar se|li, hogy a feIesegenek viszonya
van, Rinko fer|e haIIgal. Vagy azerl nem vaIIaI|a a kereszl-
kerdesek kin|ail, merl meg szereli az asszonyl` Vagy ludal-
Iansagol lellelve hidegen figyeIi, ahogy a feIesege eIaruI|a l`
Ahogy a re|leIyes aron lundll, Kouki mamora kezdell eI-
iIIanni.
izlos furcsanak laIaIsz minkel...

[20]
Kouki mar csaknem bIinloll, azlan visszafogla magal.
Ugyan mi oIyan furcsa egy arban, ameIy mar nem szereli
egymasl` Ki lud|a, hany iIyen akad szerle a viIagban.
Nem csak rIalok van sz. A Ieglbb ar egyaIlaIan
nem igazan boIdog.
GondoIod`
Tud|ak, hogy vaIami ba| van, de azerl mindenl eIk-
velnek, hogy megrizzek a Ialszalol.
Is mi lrlenik, amikor ez mar keves` Akkor mi Iesz`
Rinko ismel feInezell a csiIIagokra. A szobaIama fe-
nyeben arcanak baI feIe saadlan ragyogoll. Kouki az asz-
szony rofiI|ara szegezle lekinlelel. Radbbenl, hogy mosl u|
heIyzel aIIl eI. Va|on Rinko azerl kerdezle ezl, merl mar
maga is eI|uloll erre a onlra, vagy hamarosan eI|ul idaig`
Akarhogy is, az egyerleImu, hogy vaIaszl var.
Is veIe... vaIami okbI Kouki nem ludla raszanni
magal, hogy kimond|a a szl: ,a fer|ed. Csak egyes szam
harmadik szemeIyben voIl kees ulaIni ra. Le szoklalok
meg fekdni egymassaI` AIighogy kimondla, Kouki ra|ll,
hogy mindvegig ez a kerdes moloszkaIl benne.
Rinko egy kis ideig haIIgaloll, minlha gondoIkodna a
vaIaszon.
Nem mormoIla vegI a csiIIagok feIe.
Nem akar|a`
In nem engedem.
Is beIelrdik`
Nem ludom, mil erez, de nincs mas vaIaszlasa feIeI-
le Rinko largyiIagosan. Az arcarI lkrzd eIlkeIlseg mu-
lalni, hogy nem ha|Iand beIemenni semmibe, amil visszala-
szilnak laIaI.
A szereIem egy bizonyos onlon zsakulcaba |ul.

[21]
Minden ugy kezddik, hogy kel ember laIaIkozik, es ra-
|n, hogy kIcsnsen vonzzak egymasl. Nagyon rvid id
aIall inlim kacsoIalba kerInek. A foIyamal megIeen si-
ma meg maguk a szerelk szamara is, akik a gondlaIan
szenvedeIy heveben alad|ak magukal a masiknak. De gya-
korla, aminl ugy veIik, hogy eIerlek a csucsol, meIy szakadek
lalong a Iabuk eIll, mohn megad|ak magukal vagyuknak,
de kiderI, hogy amil edenkerlnek hillek, vaI|aban gyomos
senki fId|e. HilelIenkedve nezik, miIyen koar.
Rinko es Kouki luI|ulollak a szereIem eIs, sima fazisan,
es affeIe zsakulcaba |ulollak. KacsoIaluk |v|e mosl azon
muIik, keesek-e kiulal laIaIni.
Amig mindkelle|kel kieIegili, hogy havonla nehany-
szor lilokban laIaIkoznak, neha egy e|szakal is egyll lIle-
nek, nem keII alkeInik a szakadekon. De miheIyl ez nem
eIeg, miheIyl ugy erzik, hogy gyakrabban kivan|ak Ialni a
masikal, ersebben es meg meghillebben akar|ak erezni a
masik |eIenIelel, ssze keII szedni minden balorsagukal,
hogy ugor|anak.
IgyaIlaIan nem knnyu azl csinaIni, amil a vagyuk dik-
laI, am ha eIeg eIlkeIlek, lbbel Iehelnek egymas larsasaga-
ban, meg szabadabban eIhelnek szenvedeIyknek. De
mindennek ara van. Rinkra eIbb-ulbb gyanakodni fog a
fer|e, Koukira edig a feIesege, ami lermeszelszeruIeg konf-
Iiklusokhoz vezel, sl, akar a hazassaguk is ramehel. A Ieg-
nagyobb kihivas e kenyes egyensuIy megrzese: az, hogy ki-
ved|ek a fenyegel kalaszlrfal, megis kieIegilsek vagyukal,
es eIeg idl Iegyenek egyll.
Annak aIa|an, amil Rinko mondoll, a hazassaga a csd
szeIen aII. Ha lovabbra is konokuI visszaulasil|a a fer|e kze-
Iedesel, mierl maradnanak fer| es feIeseg` MasfeII, ha mar
ill larlunk, Kouki es a feIesege kacsoIalabI ugyanigy hi-
anyzoll a szex, a sa|al hazassaga sincs |obb aIIaolban, minl a
szerel|ee. Rinknak a nemek kzli kInbseg miall nehe-
zebb a heIyzele. van abban a keIIemelIen heIyzelben, hogy

[22]
vissza keII ulasilsa a fer|e minden kzeIedesel, mig Koukinak
eIeg annyi, hogy ne kzeIilsen a feIesegehez.
Mosl, hogy az cean feII |v szeI az arcal simogalla,
Koukil eInllle az nbizaIom. Ill az ide|e, hogy szinle Ie-
gyen. NyiIlan rakerdez, kellen egyll bizlos laIaInak kiulal.
AruI| eI vaIamil. lud|a, mierl nem fekszeI Ie veIe`
Igen, azl hiszem, lud|a.
Ismel egy ke viIIanl Kouki agyaba. Rinko fer|e, a lu-
ds. Sose Ialla, de mindig szabaIyos arcunak es szemveges-
nek kezeIle eI. ar veleIylarsak voIlak, nem ludoll igazi eI-
IenszenvveI gondoIni ra. VegI is viszonya van a feIesegeveI.
Rinko veIe szarvazza feI. TaIan az ezzeI |ar szanaIom
ebreszlelle feI az egyllerzesel, vagy csak nehez eIIenseges
erzesekel laIaIni egy oIyan |ambor emberreI szemben, aki
csendes lreIemmeI viseIi, hogy a feIesege eIulasil|a kzeIe-
desel. Akarhogy is, nem kerdeses, hogy , Kouki van eIny-
sebb heIyzelben. De mineI nagyobb az eInye, annaI na-
gyobb a feIeIssege is.
Tudom, hogy nehez heIyzelben vagy, es hidd eI, ne-
kem is fa|. GondoIalban fe|el ha|loll Rinko eIll.
De neklek semmi ba|olok. A ferfiak, ugye, mindig
megoId|ak vaIahogy`
izonyos szemonlbI igazad van, de neha mi sem
lud|uk megoIdani.
U|abb szeII erkezell a lenger feII, de ez mar ersebb
voIl a lbbineI, keIIemelIen szeIIkes. Rinko minlha csak va-
IaszuI mormoIla voIna:
Kezd eIfogyni az erm.
Annyira rossz a heIyzel`
Az asszony Iassan bIinloll.
Is nem erdekeI, hogy mosl mi lrlenik veIem.
De...

[23]
Nem knnyu nnek Ienni.
Rinko Iehunyl szemmeI eIvezle a friss, simogal lengeri
szeIel. Kouki baraln|e eIlkeIl arcara iIIanloll, es eInllle
a gyengedseg. Magahoz IeIle.
MegcskoIlak egymasl, es visszamenlek az eIelbe.
Kouki az asszony ha|al cirgalla. Nedves voIl a lengeri Ieve-
glI. Azlan mire eszbe kalak, mar az agyban laIaIlak ma-
gukal. Mosl nem kerdezlek es nem vaIaszoIlak. Igyre fa|-
daImasabb Iell a hazassagukrI beszeIni. Hiaba fuIIadozlak,
nem laIaIlak megoIdasl. Mindssze egymas kar|aban IeIlek
megnyugvasra.
Kouki lreImelIenI velelle magal kedvesere. Szinle Ie-
lele rIa a ruhal, kakodva rangalla Ie sa|al nadrag|al.
Rinko haIkan nyszrgll, de azerl ugyanoIyan hevesen sza-
baduIl meg aIsnemu|elI, minl a ferfi.
Ugyanugy kinozla a vagy.
Vegre mezileIenek voIlak. ZihaIva IeIlek egymasl. -
rk egymasehoz erl, es semmise vaIaszlhalla eI kel egymas-
lI. Sem Rinko fer|e, sem a viIagillorony fenye vagy a lenge-
ri szeII vagy akar a szoba Ieveg|e. OIyan szorosan IeIlek
egymasl, hogy csonl|uk a masik leslebe nyomdoll, sza|uk
sszelaadl.
Lazas szenvedeIyk hamar a csucsra erl. Rinko kisvar-
lalva megrazkdoll es eIernyedl, a ferfi edig, mikor mar
bizlos voIl benne, hogy kedvese kieIegIl, abbahagyla a
mozgasl. Az agyukban Ieza|I vihar egyelIen lanu|a az oIva-
sIama ferde fenycsva|a voIl a arnan.
Miulan egy iIIanal aIall vadaIIalokka vaIlozlak, h-
rgve birkzlak, es faIlak a masikal, mosl oIyanok Iellek,
minl a |ambor kiscicak. Labukal egymasera lellek. Rinko les-
le mamorlI es szenvedeIylI meIegen ragyogoll. A ferfi
egesz lesleveI magaba szivla ezl a meIegsegel. Teslbeszed,
gondoIla.
Kelle|k lesle vaIamikeen mosl is kommunikaIl. A
szavak neha nem eIegsegesek, sl, inkabb sszezavar|ak a

[24]
doIgokal. IIyenkor |obb a leslkre hagyni a larsaIgasl. AllI,
hogy feIlamad bennk a vagy, fizikaiIag sszekacsoIdnak,
kieIegIesl es megnyugvasl laIaInak egymasban, minden
robIema|uk eIhaIvanyuI, barmiIyen megoIdhalalIannak lunl
is azeIll.
Ahogy mosl is, edes kimerIlsegben fekdlek egymas
meIIell, eIfeIedlek az eIbbi nyomoll hanguIalol. Semmil
nem oIdollak meg, de hagylak, hogy leslk beszeI|en heIyel-
lk, es ezaIlaI megerlellek es eIfogadlak egymasl.
A ludal, hogy a larsa szexuaIisan keIIke kieIegIl,
meghozza a ferfi IeIki beke|el, es nveIi nbizaImal.
} voIl` kerdezle.
Nem minlha kerdeznie keIIell voIna, eIeg Iell voIna feI-
idezni magaban, miIyen voIl az asszony ar ercceI ezeIll,
de haIIani akarla. Rinko azonban nem szerezle meg neki ezl
az rml. AneIkI, hogy egy szl szIl voIna, meg |obban
hozza bu|l, es homIokal a meIIkasahoz nyomla. Igen, vaIa-
szoIni keIIell voIna, de az asszony luI szegyenIs voIl hozza,
hogy kimond|a. TaIan ezerl haIIgaloll.
Szerelsz egy kicsil`
Iz is feIesIeges kerdes voIl. Rinko eIaruI|a a fer|el, hogy
veIe Iehessen, nyiIvan nem kzmbs a szamara. De azerl
megkerdezle meg egyszer.
Iz aIkaIommaI Rinko mar vaIaszoIl.
Nem mondla kurlan.
A ferfi feIe forduIl.
GyuIIm ezl az egeszel kzIle az asszony kalego-
rikusan.
Izl`
Hogy ezl csinaIom veIed.
Mil akar ezzeI mondani` Innek semmi erleIme.
Rinko falyoIos hangon foIylalla.

[25]
Nem szerelem, amikor igy egyll vagyunk, es leI|esen
kivelkzm magambI. Relleneles erzes, hogy iIyenkor eI-
veszlem minden nuraImamal.
IIveszli az nuraImal` Va|on nem azl |eIenli ez, hogy
lkeIeles kieIegIesl laIaI a kacsoIalukban, hogy gynyrl
es megknnyebbIesl erez`
De ha egyre |obb neked... mondla Kouki bizonylaIa-
nuI.
OIyan, minlha csadaba eslem voIna.
In eslem beIed.
Akarhogy is, szegyeIId magad, hogy ezl leszed veIem.
IInezesl, de le lehelsz rIa.
Hogy en`
TuIsagosan ennivaI vagy.
Rinko Ialhalan eIkeedl, amierl a ferfi ugy beszeI rIa,
minlha egy szeIel slemeny voIna.
Ha nem voInaI iIyen, nem rInek igy meg lIed.
OIyan u| ez az egesz.
Mi`
Hogy... igy vagyunk.
Kouki az agy meIIelli rara iIIanloll. Tizenegy muIl
vaIamiveI. armil akar|on is lIe Rinko, nincs hozza mar ere-
|e, de ahhoz meg koran van, hogy eIaIud|anak. Szerelell voI-
na egy kicsil meg gondlaIanuI Iebegni, mezileIenI sszebu|-
va eIvezni a iIIanalol. IrrI u|ra eszebe |uloll, mil kerdezell
az eIbb.
SzvaI szerelsz egy kicsil`
Mondlam, hogy nem feIeIle Rinko. Lalhalan nem
akarla abbahagyni a szcsalal.
Akkor mierl...

[26]
Mierl adlam meg magam iIyen knnyen` Irre gon-
doIsz`
OIyan rosszkedvuen csengell a hang|a, hogy Kouki
hozzafuzle:
Sose hillem voIna, hogy egy iIyen sze n egyaIlaIan
eszrevesz.
Te is sze vagy.
Hazudsz. Akarod ludni az igazal` IgyaIlaIan nem
voIl nbizaImam.
Ionlosan ez lelszell benned, hogy nincs nbizaImad.
A korodbeIi ferfiak annyira nagyra vannak magukkaI. Mulo-
gal|ak a nev|egykel, es masrI sem ludnak beszeIni, minl
hogy miIyen fonlos beoszlasban doIgoznak, a halaImukrI es
a reszlizskrI. De le nem rbaIlaI semmi iIyesmiveI Ie-
hengereIni.
Hidd eI, hogy szerellem voIna, de nem ludlam miveI
hencegni.
A nkel nem erdekIi az iIyesmi. OIyan ferfil akarnak,
aki gyenged, akinek egyfa|la kisugarzasa van...
Kisugarzasa`
Igen. Te egy kicsil faradlnak IalszollaI, es vaIahogy
maganyosnak.
armiIyen voIl is a kisugarzasa, amikor megismerked-
lek, az bizlos, hogy szeIIemiIeg kimerIl voIl.
Azl meseIled, hogy van egy kis idd, es eIhalarozlad,
hogy a Sva-korszak emIekezeles asszonyail fogod lanuIma-
nyozni, es ez erdekesnek lunl. AzonkivI...
AzonkivI`
HihelelIenI | voIlaI. Rinko a lavoIba meredve,
knnyeden velelle oda.
Meg soha, egyelIen n sem mondoll iIyel Koukinak.
Tbbnyire ki ludla eIegileni a nkel, akikkeI egyll haIl, Ieg-

[27]
aIabbis igy veIle, de sose larlolla magal eIsrangu szerel-
nek. Nem minlha ezl egy ferfi megmondhalna. Ibben a ker-
desben a ferfiak kenyleIenek a nk veIemenyere hagyalkoz-
ni, megedig oIyan nkere, akinek megfeIeI sszehasonIila-
si aIa|uk van. De az, hogy mosl RinklI haIIolla, allI a n-
lI, akil ennyire szerel, meg bszkebbe lelle. LegaIabbis, ha
sz szerinl veheli.
Nem lrefaIsz` KomoIyan gondoIod`
Iersze. KInben mierl mondanam`
Kouki feInevelell rmeben:
SzvaI meglm a merlekel`
TkeIelesen feIeIle Rinko habozas neIkI. izlos
mar nagyon sok nveI voIlaI lelle hozza.
Nem.
Nem keII eIlilkoInod, fIeg hogy hasznom van beIIe.
Miulan kel leI|es naol egyll lIlllek, Rinko galIasai
kezdlek eImuIni.
Az eIbb azl mondlad, hogy mindez u| neked. Mi voIl
eIllem`
Hogy erled ezl` Rinko nyiIvan nagyon |I erlelle,
azerl kerdezell ra, hogy aIahuzza a fonlossagal.
Ugy erlem, miIyen voIl... veIe.
Nehanyszor mar kezdlem erezni vaIamil, de nem su-
run.
Akkor nem is igazan...
Izerl oIyan gonoszsag lIed, hogy mindezl meglani-
lod nekem.
Hidd eI, nagyon gyorsan lanuIsz. slehelseg vagy.
Iz keII hozza` Tehelseg`
IialaInak es ba|osnak Ialszoll, amikor komoIy arccaI
iIyesmil kerdezell. Kouki haluIrI megfogla a meIIel.

[28]
Semmi se leszi bszkebbe vagy boIdogabba a ferfil,
minl ha a szerelell nl ebreszlheli ra a lesl gynyreire.
Amikor a n fialaIon es laaszlaIalIanuI feIfedezi nmagal,
meg lmr, minl a frissen kiallanl bimb, azlan ahogy fo-
kozalosan kienged, egyre ha|Iekonyabb Iesz, mig egy na ki-
viragzik, akar egy gynyru rzsaszaI. Ha a ferfi reszl vehel
ebben a foIyamalban, ha kezei kzl viragzik ki a n, meg-
nyugodhal, hogy soha eI nem haIvanyuI nyomol hagyoll
benne, es ez a ludal oIyan meIy megeIegedesseI lIli eI, ami
u| erleImel adhal eIelenek.
Rinko egyerleImuen azl aIIilolla, hogy , Kouki lanilol-
la mindenre. Vagyis egyedI voIl kees feIebreszleni benne
a nl. Azl is bevaIIolla ezzeI, hogy egeszen moslanaig sem-
mil nem erzell, hogy a hazassaga nem nyu|loll szamara
rml.
oIdog vagyok sullogla Kouki az asszony fIebe.
Mosl mar ludom, hogy sose feIe|lesz eI. Minlha ekel verl
voIna az asszony leslebe, lmr, vaslag ekel, a csi|elI ege-
szen a fe|e lele|eig. Rinko mosl mar akarhogy kzd eIIene,
sose szabaduIhal lIe leI|esen. Sose engedIek eI.
Is ha nem is akarok eImenni` Akkor mil leszeI` Mi-
ulan a ferfi nem vaIaszoIl rgln, Rinko makacsuI foIylalla:
Nem remiszl meg a gondoIal`
A kerdes Kouki eszebe |ullalla, hogy nem sokkaI na-
nyugla eIll Rinko azl sullogla, feI. Az asszony akkor a ben-
ne duI heves erzeImekre ulaIl. De mosl ugy lunl, a rideg va-
IsagrI beszeI.
Mindkellen a okoIba kerInk emiall.
GondoIod`
Nem ludom, hogy le is oll vegzed-e, de en minden-
keen. Rinko hozza laadl. Szorils magadhoz, ne enged|
eI...
Meg mindig benne Iklelell az eIbbi szenvedeIy, de az
agya es a lesle kzl Iev meIy szakadek miall keleIen voIl
eIengedni magal.

[29]
Kouki gyenged szavakal sullogva rbaIla megnyug-
lalni. Kzben azon morfondirozoll, miIyen fura doIog a sze-
reIem.
Ugy veIle, hogy a ferfi gynyre gyengebb a neneI. Az
erell ferfi een ezerl nem annyira sa|al rmere koncenlraI,
hanem sokkaI izgaImasabbnak es haIasabb feIadalnak erzi,
ha larsal mineI nagyobb gynyrhz segilheli. Az iIyen koru
ferfiak, minl Kouki, mar nem akarnak mineI gyorsabban es
lbbszr a csucsra |ulni. k mar nem oIyan nzk. MineI
lbb gynyrl ludnak nyu|lani, annaI sikeresebbnek erzik
magukal, annaI inkabb eIleInek energiavaI. Nehany n nehe-
zen fogad|a eI, hogy egy ferfil az is kieIegilhel, ha a doIog
egyoIdaIu, ha az aIkaIommaI csak bizlosil eIvezelel, edig
micsoda gynyruseg a ferfi szamara ez az akliv szere, a
uszla gondoIal, hogy a n gynyre az feIeIssege.
Rinko eIdanak okaerl oIyan liszla es nehezen megk-
zeIilhel voIl, minl a kajsc sliIusu kaIIigrafiak, ameIyekel aI-
kololl. De miheIyl sikerIl megszabaduInia a klllsegeklI,
ahogy feIfedezle sa|al leslel, vaIsaggaI Iangra Iobbanl, ugy
viseIkedell, ahogyan egy galIasail Ievelell, erell asszonyhoz
iIIik, mig vegI leI|esen feIoIddoll a gynyr lengereben.
Kells foIyamal voIl ez, egyreszl darab|aira huIIoll, masreszl
kiaIakuIl u| en|e, ameIy vegre igazi lermeszelel lkrzle.
Semmi nem oIyan izgal egy ferfi szamara, semmi nem viI-
Ianyozza igy feI, minl ha kzeIrI figyeIheli a szerelell n al-
aIakuIasal. Ha az ember nyomon kvelheli ezl a foIyamalol,
szlnsen megerli, mil |eIenl embernek, nnek Ienni,
megmerilkezhel a nk kimerilhelelIen erforrasaiban, es
gynyrkdhel szamlaIan arcukban.
De a megfigyeI, a kivIaII eIvezele halarozollan kor-
Ialozoll. Noha a ferfi Iobbanl|a feI az erzekiseg lzel, es uraI|a
a foIyamalol, miveI kel lesl kacsoIalarI van sz, egyikk
sem Iehel leI|esen assziv a masik edig csak akliv. Lehel,
hogy kelle|k kzI a ferfi laIaI ki u|, muveszi ozilurakal,
lechnikakal, de ahogy a n egyre szenvedeIyesebben, egyre
inkabb feIa|zva vaIaszoI ra|uk, maga is izgaIomba |n, es lar-

[30]
sa ulan siel. Mire eszbe kananak, mar mindkellen eIveszlek
az erzekiseg meIysegeiben, egymas kezel fogva bolorkaInak
az ulveszlben.
armennyire kInbz ulakon |ulunk is eI az ekszlazi-
sig, amig egyll vagyunk, nem fenyegel a veszeIy, hogy ma-
ganyosan zuhanunk a okoIba, gondoIla Kouki. Az asszony
hozza simuIl, edig Iassan cirgalla a halal, es kzben
Rinko feIeImein lundll. Az asszonynak igaza van abban,
hogy ha igy foIylal|ak, szenvedeIyk iIyen ersen IangoI lo-
vabbra is, eIveszlhelik Iabuk aII a laIa|l. Rinko szemeben ez
maga Ienne a okoI, es az asszony inkabb szakil veIe, minl
hogy erre a sorsra |usson.
De Kouki egyaIlaIan nem larlolla haIaIos bunnek, ami
kelle|k kzll lrlenl. Igaz, vel az erkIcsi lrvenyek eIIen,
hiszen feIesege, gyermeke van, megis egy masik ferfi feIese-
geveI larl fenn kacsoIalol. De megsem Iehel bun, ha kel,
egymasl szerel ember enged vagyanak. A |zan esz es az
erkIcs koronkenl vaIlozhal, de kel szerel egyesIeseben
van vaIami egyelemes, rk igazsag.
De barhogy is erezzen, amig Rinkl nem lud|a meg-
gyzni errI, szereImknek nincs |v|e. Ha az asszony feI,
kacsoIaluk nem meIyIhel eI.
Nem |ulsz okoIra mondla Kouki, es vegigsimiloll
az asszony kerek csi|en. Rinko bre meg mindig forr voIl.
Nem csinaIunk semmi rosszal.
De igen.
AmeIIell, hogy IeIkifurdaIasa voIl a fer|eveI szemben,
ugy erezle, haIaIos bunben eI. Innek forrasal nem voIl nehez
kinyomozni, Rinko egy kereszleny hillerilk aIlaI aIailoll
iskoIaba |arl.
De szerel|k egymasl.
Akkor se heIyes, amil lesznk.

[31]
Kouki ra|ll, hogy az asszonyrI Ieeregnek a Iogikus
ervek. Ha Rinko ugy dnlll, hogy a okoIra kerI, mind-
ssze annyil lehel, hogy veIe larl.
Rendben, de en sose hagyIak eI.
Ha lovabb foIylal|ak viszonyukal, Iehel, hogy mindkel-
len a maguk kIn okIara |ulnak, de ha meglarlzlal|ak
magukal, egyaIlaIan nem bizlos, hogy bebocsalasl nyernek a
mennyek orszagaba. Ibben az eselben edig mierl ne ad|uk
al magunkal a szenvedeIynek, es hany|unk fillyel a kvel-
kezmenyekre, gondoIla Kouki.

[32]
Oszi gbn!t
A szemkzli eIel homIokzala vidaman ragyogoll a
naslesben. A harom naaI ezeIlli la|fun vegre vegel ve-
lell a hosszu nyarnak, es a fo|logal hsegel friss szi id
vaIlolla feI.
Kouki halradIl szekeben. Vegzell az aznai negyedik
u|saggaI is, es kinezell a nasllle abIakon. Mar lizenegyre
|arl, de a szobaban bekesseg es nyugaIom honoIl, az egyelIen
hang a lilkarn szvegszerkeszl|enek haIk, rilmikus koa-
csoIasa az a|l meIII.
A referenciareszIeg a halodik emeIelen, a foIyos Ieg-
vegen voIl. Amikor az ember kiIeell a IiflbI, |obbra forduIl,
eIszr egy kis rececihoz |uloll, ma|d azon luI kvelkezell
az szoba|uk.
Kouki ide induIl minden reggeI, es erl be liz rakor.
}eIenIeg negy ferfi es a lilkarn|k doIgozoll ill. A ferfi
koIIegak kzI Szuzuki voIl a referenciareszIeg vezel|e. Ha-
rom evveI idsebb KoukinaI, es egy larsadaIomlrleneli
munkal szerkeszlell. }oko|ama egy evveI voIl idsebb naIa,
egy zIeli szemonlok szerinl keszilell slaliszlikai allekinle-
sen munkaIkodoll, Muramacu edig kel evveI voIl fialaIabb,
es egy u| szlarl aIIiloll ssze. Kouki a Sva-korszak lrlene-
lel kulalla. Mindannyian maguk vaIaszlhallak meg, min
akarnak doIgozni, es azl is, mennyi idl szannak ra. Mind a
negyen arkoIaIyara kerIlek, es azla az ,abIakon kiba-
muIk lrzsehez larlozlak. Azokal az aIkaImazollakal csu-
foIlak igy, akiknek keves vagy nem igazan fonlos munka|uk
meIIell bven van ide|k egesz na az abIakon bamuIni kife-
Ie. Ibben az irodaban nem keIIell ha|lani, ill Iassan muIl az
id.
Koukil eIeinle idegesilelle ez a raers lem, hiszen
mind ez idaig egesz mashoz szokoll. De feI ev aIall beIeraz-
doll, es egyre kevesebbel gondoIl eIveszlell ozici|ara. Ma,
miulan megerkezell a munkaheIyere, es nem laIaIl semmi

[33]
oIyasmil az aszlaIan, amiveI fogIaIkoznia keIIell voIna, szo-
kasa szerinl alfulolla a reggeIi Iaokal. Azlan ragyu|loll, ki-
nezell az abIakon a szemkzli, nafenyben ragyog irodahaz
meIIell kel lovausz, hfeher feIhre es az eIllk lornyosuI
leveanlennara. A bekes egboIlon vonuI feIhkrI Rinko |u-
loll az eszebe. LeIki szemei eIll meg|eIenl az asszony feher
bre, fIeben csengell a kiaIlas, ameIIyeI rme csucsara |ul.
Azulan radbbenl, hogy ezen a nyugodl szi deIeIlln
feIlehelIeg az egyelIen ember az egesz eIelben, akinek
nincs mas doIga, minl hogy egy n uha brerI aImodoz-
zon, es ismel eInllle a dh. A regi munka|a meIIell nem
kinIdna ennyire, IefogIaInak a gondoIalail az erlekezIelek,
az eIkeszilend szvegek.
Nehany iIIanalig meg a feIhkel nezle, ma|d hirleIen
feIaIIl, minlha mosl |uloll voIna az eszebe vaIami fonlos len-
nivaI. A koIIegai gyel sem velellek ra, oIvaslak, vagy sza-
milgek monilor|al bamuIlak. Kouki gyorsan krInezell,
azlan kimenl az irodabI, eI a Iifl meIIell, a Iecshaz a|la|aig.
Kinyilolla, es kimenl a IecsforduIra. Igesz deIeIll
RinkrI aImodozoll, es aIig varla, hogy feIhivhassa. Mosl
mar bizlos egyedI van ollhon.
ecsukla az a|ll maga mgll, hogy ne Iassak, es eI-
velle a mobiIleIefon|al. Regi, levekeny eIelenek ez az emIek-
largya mosl |I |ll a lilkos hivasokhoz. Kihuzla a rvid an-
lennal, es larcsazoll. Rinko rgln beIeszIl, es minlha ludla
voIna, hogy hiv|a.
In vagyok haIIalszoll a hang|a. Kouki meg egyszer
krInezell, nem Ial|a-e vaIaki.
HaIIanom keIIell a hangodal sullogla.
Nem doIgozoI`
De igen, de rad gondoIlam, es azlan...
Mi lrlenl`
A feIhk az egen rad emIekezlellek...
TenyIeg` Meg nincs is ebedid.

[34]
...es megkivanlaIak.
Ne akard, hogy erre gondoI|ak.
Nincs kedved visszamenni Kamakuraba`
Csaknem kel hel leIl eI a kamakurai kiranduIasuk la.
Kouki akkor szinle belegre aggdla magal, mi fogad|a ollhon
az asszonyl. Mil szI a fer|e ahhoz, hogy kel e|szakal hazon
kivI lIlll` Masna, aminl Iehelell, leIefonaIl, de Rinko
nyugodl hangon bizlosilolla, hogy minden rendben van.
IgyaIlaIan nem lunl izgalollnak. Iurcsa hazassag az vek. A
fer|e vagy igazi aucs, vagy Rinko gyesen luI|arl az eszen.
Kouki megknnyebbIl, hogy nem lrlenl semmi ba|. Innek
eIIenere ludla, hogy ismel ugyanigy fog aggdni, amikor
Rinko meg ismel egyll lIlik az e|szakal.
Mosl kedden Iesz egy hagyomanyos n-eIadas.
Kouki regla ludoll errI a kamakurai szinhazi esemenyrI,
ahoI magIyak fenyeneI |alsszak a darabol, de meg egyszer
sem menl eI. Ha van kedved, veszek ra |egyel. De sokaig
larl, es ismel oll keII lIlennk az e|szakal.
Rendben.
Rinko gyors vaIasza varalIanuI erle Koukil.
izlos vagy benne, hogy nem Iesz semmi ba|` ker-
dezle.
Nem. De szerelnek eImenni feIeIle halarozollan.
Lalhalan bizlos voIl a doIgaban. IgyerleImu voIl,
hogy Rinko ezullaI feIrelelle erkIcsi aggaIyail. II|n, merl
ezl akar|a.
Remek. Akkor megveszem a |egyekel.
De az meg harom leI|es na... MiheIyl a n a|kan ki-
csuszlak a szavak, Iegszivesebben visszaszivla voIna kel.
Nem erdekes. Varhalok. IIvegre le is varsz, ugye`
Kouki megnyuglalan mormogoll vaIamil. A feIesege-
veI vaI inlim kacsoIal mar reg a muIle.
Te lelleI iIyenne. Az egesz a le hibad korhoIla Rinko.

[35]
Amikor Kouki visszamenl az irodaba, a lilkarn kzI-
le veIe, hogy az eIbb keresle bizonyos Kinugava ur. Kouki
egyelIen Kinugaval ismerl, a Tonicsi MuveIdesi Kzonl
igazgal|al, aki annak ide|en sszehozla kel RinkvaI.
Kouki ez aIkaIommaI nem a mobiIleIefon|al hasznaIla, az
irodai keszIekrI hivla vissza. Kinugava szerencsere benn
voIl. Isle a varosban Iesz, nincs-e kedve veIe vacsorazni`
kerdezle. Kouki megbeszeIle, hogy halkor laIaIkoznak egy
ginzai kiskocsmaban, azlan Ielelle a kagyIl.
Az irodaban aImosan leIl az id. Szuzuki nagyol asiloll,
es a negy ferfi, minlha csak vaIami |eIl kaoll voIna, sszene-
zell.
MiIyen csodaIalos na szIaIl meg Szuzuki. Nincs
sem luI meIeg, sem luI hideg. TkeIeles egy kis goIfozashoz.
A lbbiek mind heIyesIen bIogallak, beIeerlve Koukil
is, edig u|abban nemigen goIfozoll. AzeIll helenle Ieg-
aIabb egyszer |alszoll, de mosl, hogy |vaI lbb szabad ide|e
voIl, nemigen menl ki a aIyara. IgyfeII nem keIIell zIeli
kacsoIalokal aoIni, de nem csak errI voIl sz. Immar nem
vonzolla a |alek. TaIan az iIyen kikacsoIdas csak akkor iga-
zan | szrakozas, ha zsufoIl nairend|ebe iIIeszli be az em-
ber. Iersze voIlak oIyanok is, minl Szuzuki, akik arra hasz-
naIlak a ra|uk kenyszerilell lelIensegel, hogy fe|Iesszek luda-
sukal.
Csak azerl, merl nincs sok doIgunk, nem hagyhal|uk
eI magunkal mondogalla Koukinak, mil sem se|lve koIIega-
|a lilkos viszonyarI. Kouki viszonl ugy veIle, hogy a szere-
Iem sokkaI inkabb fialaIon larl|a az emberl, minl a goIf, de
nem merle masok eIll hangozlalni aIIasonl|al.
DeIig beszeIgellek, azlan vaIamennyien feIaIIlak, es ki-
siellek a szobabI, minlha egy ercig sem birnak lovabb. AI-
laIaban a ceg kavez-ellermebe menlek, de Kouki szivesen
ebedeIl egy kzeIi leszlavendegIben is. A vaIIaIal mas
munkalarsai is megforduIlak oll, es Kouki neha sszefuloll
korabbi reszIege fialaI aIkaImazollaivaI, ami az szamukra
Ialhalan ugyanoIyan kinos voIl, minl neki. Nem ludlak, ho-

[36]
gyan kszn|enek korabbi fnkknek. Kouki eIeinle csak
neman biccenlell feIe|k, de moslanaban mar eIegge megvaI-
lozoll ahhoz, hogy nyugodlan odakszn|n, megkerdezze,
hogy vannak.
Isle a kiskocsmaban laIaIkozoll KinugavavaI.
Kinugava |arl mar ill korabban is, de azla a heIyel feIu|ilol-
lak, aIig laIaIl ra.
}sagos eg, ez leI|esen megvaIlozoll. Mar azl hillem,
rossz heIyen |arok magyarazkodoll. A kocsma az aleiles-
lI nem Iell nagyobb, de lbb IheIy Iell, es a regi, fenyI
fekele aszlaIokal es uIlol egyszeru, mall fa vaIlolla feI.
Megdbbenl voIl a vaIlozas.
Igy kicsil luI viIagos Iell, nem` mondla Kinugava.
A magukfa|la regi lrzsvendegek hianyoIhallak a meg-
szokoll hanguIalol, de a fialaIoknak vaIszinuIeg igy lelszell
|obban a heIy. A luIa| csak vigyorgoll.
Halarozollan rosszabb Iell heIyeseIl Kouki. Izl sze-
relle igazan ebben a heIyben. Ill egy ohar meIIell nyiIlan
beszeIhel. Azl rendeIlek, amil a luIa| |avasoIl, aaga|haI-
szasimil es silakegomba, kis feher haI, rak es ginkggyker
agyagedenyben gzIg izes keverekel. Azlan koccinlollak,
es feIha|lollak a srkel.
De reg csinaIlam iIyel. Ugy erlem, hogy ki|||ek egyel
inni a Ginzara.
In fizelek. }vk neked.
De mennyire. Ne feI|, nem hagyom, hogy eIfeIe|lsd.
Kouki a muveIdesi hazlI kaoll honorariumara gon-
doIl, de Kinugava nem igy erlelle. azerl varl haIal, merl
bemulalla Rinkl.
Na es hogy van a mi kis kaIIigrafia-lanarunk`
Mosl, hogy baral|a iIyen nyiIlan rakerdezell, Kouki
gyorsan a srehez menekIl.
TaIaIkozlok meg, nem`

[37]
Idnkenl.
Nagy |alekos vagy. Nem is gondoIlam voIna rIad.
MiveI Kinugava mulalla be kel egymasnak, Kouki e|-
lell nehany szl arrI, hogy |arnak egymassaI, nehany h-
naaI azulan, hogy kacsoIaluk eIkezddll.
A mina benezell a kzonlba foIylalla Kinugava.
VaIahogy megvaIlozoll. OIyan szexi Iell.
A kajsc-kaIIigrafia lanfoIyam vegel erl. Rinko laIan egy
masik kaIIigrafia-oklalvaI |arl oll, gondoIla Kouki.
Ha ram haIIgalsz, kicsil Iazilasz a doIgon. KomoIy
ba|ba kerIhelsz, ha luI messzire viszeI egy iIyen nl.
Ugy hangzoll, minlha Kouki szereIemehes, bukoll nve
lell voIna egy arlalIan, gyanulIan haziasszonyl. Iersze erlhe-
l, Kinugava mierl Ial|a igy a doIgol, Kouki megse erezle
ugy, hogy az u||a kre csavarla Rinkl. Az effeIe meg|egyze-
sek IalszIag vedik a nkel, edig igazabI abbI fakadnak,
hogy a ferfiak gyermekkenl kezeIik kel.
Kouki nem vaIamifeIe csaIafinla lrkkeI velle ra Rinkl
arra, hogy megcsaI|a a fer|el. IgyaIlaIan nem voIl egyoIdaIu a
doIog. A szereIemhez kel ember keII. Csak akkor |n ssze a
doIog, ha kel ember kzll kIcsns vonzaIom lamad, ami-
kor az egyik a haI, es a masik a lenger, ahogy a kzmondas
larl|a. Kouki egyaIlaIan nem akarl menlegelzni, de bizlos
voIl benne, hogy mikor laIaIkozlak, Rinko keresell vaIamil.
TaIan nem |uloll eI odaig, hogy megcsaI|a a fer|el, de az se
kerdeses, hogy kieIegilelIennek erezle magal. Izl egyerleI-
muen eIaruIlak a hazassagarI lell, szuken merl meg|egyze-
sek. Amikor a larsaIgas ebbe az iranyba lereIdll, mindsz-
sze annyil mondoll, hogy ,nem keIIemes odahaza Ienni.
Izulan vaIban Kouki kezdemenyezell, de a n keszsegesen
reagaIl. Mosl edig mindkellen egyforman szenvedeIyesek,
sl, Rinko sokkaI inkabb fillyel hany a larsadaImi szabaIyok-
ra, minl amire vaIaha kees Iesz.
Iersze Kinugava mil sem lud errI.

[38]
Amikor a forr szake megerkezell, Kouki lIlll baral-
|anak.
Nem meseIl semmil, amikor laIaIkozlalok` kerdez-
le.
Nem. A masik lanarraI voIl, ugyhogy nemigen be-
szeIgelhellnk, de ugy Iallam, gond|ai vannak.
Csakugyan`
Lehel, hogy csak kezeIdes, de minlha ragdoll voI-
na vaIamin. Meg keII hogy mond|am, ellI meg szexibb Iell.
Nem voIl vaIami keIIemes radbbenni, hogy baral|a
iIyennek Ial|a Rinkl. Kouki inkabb lemal vaIloll. Hogy
megy a boIl`
Ugy lunik, sorra eInek a kuIluraIis kzonlok, es
emiall eIeg nagy a verseny. Kinugava kzonl|anak vaIame-
Iyesl eInyl bizlosiloll, hogy mar mukdll egy ide|e, megis
arra kenyszerIlek, hogy gykeresen alszervezzek munka|u-
kal. Izerl is voIl Kinugava ma a krnyeken: egesz na a kz-
onli irodaban largyaIl arrI, mi Iegyen a kvelend slrale-
gia.
Akarhogy is, nem knnyu, barmil is leszek. Hidd eI
nekem, le |arlaI |I fe|ezle be.
Dehogy...
Igy iIyen knnyu munkanak, minl Koukie, megvannak
a maga nehezsegei. De mi erleIme Kinugavara zudilani a
robIemail. }obban leszi, ha rahagy|a.
Kinugava irigykedve sha|loll:
Igy iIyen nagyvaIIaIalnaI, amiIyenneI le doIgozoI, az
ember ugyanugy megka|a a fizelesel, ha csak I, es vakar|a
a fenekel, minl akkor, ha haIaIra grcIi magal.
VoIl benne vaIami. ar Kouki mar nem kala az osz-
laIyvezelknek |ar |ullalasokal, vaI|aban nem voIl sokkaI
kisebb a fizelese.
Nem en akarlam, hogy ennyire raer|ek morogla.

[39]
Tudom. AIig varom, hogy kvelhessem a eIdadal:
Iazilsak egy kicsil, es laIaI|ak magamnak egy iIyen iil.
Ugyan mar, rosszuI Ialod a heIyzelel.
Az ember azerl ha|l, hogy a vegen laIaI|on maganak
egy megfeIeI nl, es a magaeva legye. Izl Ialod a lerme-
szelben is. A himek mindenl eIkvelnek, hogy eIeImel laIaI-
|anak, es Iegyzzek a veleIylarsaikal, es a vegen egy nsleny
lesle es nemi szerelel a |ulaImuk. Iz ha|l|a a ferfiakal u|ra
meg u|ra haIaIos kzdeIemre.
Kouki zavarban voIl, feIl, hogy az elleremben masok is
haII|ak a kiseIadasl. De Kinugava foIylalla.
Nem azl mondom, hogy le lelleI bogaral a fIembe,
de u|abban ma|d megveszek azerl, hogy romanlikus kacso-
Ialom Iegyen egy eIbuvI nveI. GondoIom, az en korom-
ban ez mar nevelseges.
Ionl fordilva. Minden ferfi igy erez, amikor regedni
kezd.
Hal nem ludom. De az bizlos, hogy egyre |obban fe-
Iek. Nem akarok ugy meghaIni, hogy kihagyok vaIami fonlo-
sal az eIelembI.
Kinugava egesz moslanaig a munka|anak eIl. Amig az
u|sag hirreszIegeneI voIl, szinle masrI sem beszeIl, minl a
oIilikai es a larsadaImi robIemakrI, nemigen erdekeIlek a
nk. Mosl, hogy Kouki azl haIIolla a sza|abI, romanlikus
kacsoIalra vagyik, Ieesell az aIIa a csodaIkozaslI. Va|on
azerl vaIlozoll igy meg, merl a kuIluraIis kzonlban rend-
szeresen laIaIkozik vonz nkkeI, vagy csakugyan regszik,
ahogyan mondla az eIbb`
De laIan mar Ie is keslem rIa. Kinugava laIan maris
megi|edl, es visszavonuIasba kezdell. A szereIemhez sok
energia es balorsag keII.
Kouki egyelerlell veIe.
KInben is, az en munkam nem iknik foIylalla
Kinugava. Te mosl, hogy arkoIaIyara aIIilollak, nyu-

[40]
godlan szrakozhalsz, de en egyeIre |alekban vagyok. Nem
aIIilom, hogy a csucson Iennek, sl a kzeIeben sem, de azerl
meg nem irlak Ie. Az eg menlsen meg allI, hogy vaIaki meg-
lud|a, viszonyom van. Az egesz rohadl larsadaImal a feIle-
kenyseg es a furas eIleli.
TaIan mineI feI|ebb |ulsz, annaI kevesbe Iehelsz sza-
bad veIle Kouki.
Akarhogy is, enzre es szabad idre voIna szkse-
gem. Ienz neIkI nem voInek nyugodl. Neked szerencsed
van. Kinugava egy kicsil luI knnyeden velelle oda ezl a
meg|egyzesl.
Kouki liIlakozhaloll voIna, de maga is ludla, koIIegai
lbbsegeneI |obban van eIereszlve. Az eves |vedeIme csak-
nem huszmiIIi |en voIl, a szelaga|ai divalos kerlvarosban Ie-
v hazal a szIeilI rkIle, egyelIen Ianya is fer|hez menl
mar. AzonkivI mosl, hogy a feIesege reszidben doIgozoll
annaI a keramiacegneI, nem keIIell nagyon megneznie, mire
kIl. KelsegleIen, hogy a RinkvaI vaI kacsoIalaban sem
okozoll gondol, mi mennyibe kerI.
Amig Kouki ezen lundll, Kinugava lIlll meg egy
kis szakel. Az ar, vekony, feher orceIanbI keszIl o-
harban ambrakenl ragyogoll az ilaI. Koukinak a kezeben lar-
loll oharrI is Rinko haIvany bre |uloll az eszebe. Va|on
mil csinaIhal mosl` Kinugava edig minlha csak oIvasoll
voIna a gondoIalaiban.
Annyira leIi vagy energiavaI... Islenemre, irigyeIIek.
A csikeId hangnem eIaruIla, hogy a szexrI beszeI.
GondoIom, nem unalkozoI Rinko meIIell`
Irre nem keIIell vaIaszoIni. Kouki eIengedle a fIe meI-
Iell a kerdesl. De Kinugava lovabb erskdll.
Nem szivesen vaIIom be, de leI|esen ki|llem a gya-
korIalbI.
Is mi a heIyzel odahaza`
Semmi. Meghozza | ide|e. Is naIad`

[41]
Kouki is a fe|el razla.
Van iIyen bIcseIkedell Kinugava. A mi korunk-
ban az asszony mar inkabb a baralunk. Nehez vagyal erezni
iranla.
Ugyhogy inkabb mashoI rbaIkozunk.
In is szerelnek, de nincs oIyan szerencsem. Nekem
nincs baralnm. szinle Iegyek, laIan azl sem ludnam, mil
kezd|ek veIe.
Igy u| nveI az agyban is mas.
Kedves lIed, hogy ezl mondod, azonban ha az ember
oIyan sok idl lIlll a arlvonaIon, minl en, hidd eI, nem
knnyu u|ra kezdeni.
Ugyan mar...
Lehel, hogy lenyIeg luI reg vagyok, de ra|llem,
hogy megvagyok neIkIe. Ha az ember eIegel mondogal|a
maganak, hogy ez a doIgok rend|e, egy id ulan mar nem is
hianyzik annyira.
Ne beszeI| ugy, minl egy venember.
TenyIeg, ez is oIyan, minl minden mas egyeb. Ha az
ember egyszer Ie ludoll szokni rIa, megvan neIkIe. De mi-
neI lovabb vagy meg neIkIe, annaI kevesbe vagy ferfi.
IgyelIen korllyaI Ieha|lolla a maradek szakel. TaIan csak-
ugyan mas Ienne egy masik nveI. Nem ludom.
Kinugava nagyon mas voIl, minl rendesen. Akar azerl,
merl megviseIle a munka|avaI |ar slressz, akar azerl, merl
senki massaI nem beszeIgelhelell iIyesmirI, egesz esle a ma-
sik nemrI fiIozofaIl. Kouki aIig varla mar, hogy hazamehes-
sen, de Kinugava meg egy aIack szakel rendeIl.
Na es mil szI hozza a fer|e` kerdezle varalIanuI.
NyiIvan se|li, mi lrlenik.
Nem vagyok bizlos benne.

[42]
Mi ba|a Iehel annak az aIaknak` Kinugava eIgon-
doIkodva ivoll. Ma|d megIalod, eIbb-ulbb beronl a fn-
kd iroda|aba, es a fe|edel kveleIi. Tudlad, hogy orvos`
Te mondlad.
Az ember azl hinne, egy orvos lud|a, hogyan szerez-
zen rml a nknek, de laIan nem igy van. Mil Iehel ludni.
Lehel, hogy csak balorlaIan. Tud|a, hogy a feIesege megcsaI-
|a, de inkabb szemel huny, merl nem meri feIhozni a doIgol.
Lehel, hogy az agyban sem |.
Oke, oke, eIeg ebbI.
De lenyIeg. MegIedneI, ha ludnad, hany sikeres
ember van igy. Mindenben nagymenk, csak oll nem, ahoI
igazan szamil.
GondoIod`
De eIbb-ulbb ra|laka lilekel, es akkor nagy szar-
ban Ieszlek. A komor |sIal ulan hozzalelle: Izerl keII
valosan bannod a nveI.
Tilkos viszony`
Ugy bizony. Semmi komoIy. Akar a haIk zene.
TaIan az banlolla a hiusagal, hogy neki nem sikerIl
szerell laIaIni, de keleIen voIl e|leni a lemal.
Iersze az is Iehel, hogy egyszeruen csak ravasz a fic-
k.
Hogy erled`
Ugy, hogy laIan is csaI|a Rinkl. Lehel, hogy mind-
kellen ludnak a masikrI, es a hazassaguk erdekeben mind-
kellen feIreneznek.
Kouki, hogy Iezar|a a larsaIgasl, az ra|ara iIIanloll,
azlan a szamIal kerle. Ha lovabb marad, csak aIkaImal ad
Kinugavanak, hogy lovabb va|kaI|on a maganeIeleben.


[43]
Harom na muIva a Simbasi aIIomasnaI laIaIkozoll
RinkvaI. A csucsforgaIom eIIenere sikerIl kel egymas meI-
Ielli Iesl fogIaIni az u|, Iuxus ZId kocsiban. A kerlvarosok-
bI be|ark Ilek krllk, |avareszl vezerigazgal-kIse|u,
idsebb ferfiak. HaIa islennek, egyikkel sem ismerle. k
voIlak az egyelIen ar a kocsiban. IIkezeIle magaban, mil
szInanak a munkalarsai, ha mosl Ialnak. Rinko brszinu sa-
Ial es koszlml viseIl. IIegedellen bu|l a ferfihoz.
OIyan |, hogy meginl eImehelek veIed vaIahova
sullogla.
Kouki azl hille, azerl iIyen izgaloll es boIdog, merl Ial-
hal|a a hires kamakurai n-eIadasl, de mas oka voIl.
MeseIlem neked HenmirI, a baralnmrI` Tudod,
aki iari formalervez.
AkiveI egyll |arlaI kzeiskoIaba, azlan Amerikaba
menl egyelemre`
Igen: Igy hires reszvenylarsasag eInkeveI |arl, de
nemreg szakilollak.
Mi lrlenl` A ferfi feIesege megludla`
}a|, dehogy, annaI |obban vigyazlak. Kiolba, sl
Hong-kongba menlek, ha egyll akarlak Ienni, de mindig
kIn ulazlak. A szuerexresszen kIn ZId kocsikban I-
lek, egyikk a kiIencesben, a masik a lizesben, es amikor kI-
fIdre menlek, mas-mas reI|aralon ulazlak. Henmi azl
mondla, mindig kidoboll enznek erezle, hogy az eIs oszla-
Iyon I. Inkabb reIl voIna lurislaoszlaIyon, de a kedvese
meIIell.
A ferfi csak igyekezell eIkerIni a bolranyl.
Igen, de nem relleneles mindenhova egyedI menni`
Az ember szinle azl sem lud|a, mierl ulazik. Henmi azl
mondla, meg mindig szereli, de keleIen igy foIylalni.
Is ezerl szakiloll veIe`
Igy hele laIaIkozlunk, es megeskdll, hogy soha
senkil se fog ennyire szerelni.

[44]
Kouki megerlelle a doIgol, de ugyaniIyen esszerunek
laIaIla a larsasag eInkenek viseIkedesel is. k a muIlkor
ugyanigy egymas meIIell Ilek Kamakuraba menel, minl
mosl. Igy kicsil zavarla, hogy egyll ulaznak, de ugy okos-
kodoll, hogy eIeg rvid az ul, es ha barki megIal|a kel,
mondhal|a, hogy csak egy regi ismerseveI laIaIkozoll. Tuda-
la meIyen edig az is oll moloszkaIl, hogy karrier|e derekba
lrl, es nincs sok veszlenivaI|a.
De ha egeszen Kiolig mennenek, vagy Iane a lenge-
ren luIra reInenek, vaIszinuIeg is eIvigyazalosabb Ien-
ne. Nem annyira, minl a szban forg ferfi, nem ragaszkod-
na ahhoz, hogy mas kocsiban ulazzanak, vagy mas reI|a-
rallaI men|enek, de ahhoz ragaszkodna, hogy nyiIvanossag
eIll viseIked|enek kzmbsen egymassaI, eselIeg legyenek
ugy, minlha nem is ismernek egymasl.
Mi mas vaIaszlasa Ienne` A larsadaIom eIileIi a lilkos
szereImi kacsoIalokal. nleli a szereImesekel. Igy doIog,
ha az ember azerl szenved halranyl, merl a sarkara aIIl a
munkaheIyen. De senki se akar|a, hogy azerl heIyezzek aIa-
csonyabb beoszlasba, vagy ne Ielessek eI, merl mas nl
szerel, nem a feIesegel. Mindenki IeskeIdik, bolranyok ulan
szagIaszik, ezerl azlan a ferfiak |obban |arnak, ha megleszik a
szkseges vinlezkedesekel. armiIyen megbizhalnak es
|zannak Ialszanak is kivIrI, Iehel, hogy IegbeII egel va-
gyakal keII eIfo|laniuk, amig vegI ki nem vesz beIIk a
szabadsag es a nyilollsag. Kinugavanak igaza voIl, amikor
azl mondla, hogy csua feIlekeny, bolranyehes aruI veszi
krI az emberl.
Az u|sagok leIi vannak a gazdasagi enyhIesrI szI
hirekkeI, edig laIan meg nagyobb szkseg Ienne arra, hogy
IazuI|anak a merev erkIcsi szabaIyok. Ahogy ezen lundll,
Rinko |obb keze az baI kezere kuIcsoIdoll.
Annyira rIk, hogy mi kellen mindenhova egyll
ulazunk. U||ail a ferfi u||ai kre fonla. Tbbek kzll ezl
szerelem annyira benned.

[45]
armennyire |Iesell iIyesmikel haIIani a szerelell n
sza|abI, luI sok szemar laadl ra|uk. Ierfi es n nem fog-
hal|a nyiIvanosan egymas kezel. Kouki valosan kiszabadi-
lolla magal. Rinko megadan lurle, nem eIIenkezell.
A vonal vaIamiveI hel ulan aIIl be a kamakurai aIIo-
masra. IIkalak egy laxil az aIIomas eIll, es egyenesen a
Dailoku-szenleIyhez ha|lollak, ahoI a haluI feIaIIiloll, ideig-
Ienes szinadon mar |avaban larloll a n-eIadas.
Kouki aladla a |egyeikel a |egyszednek, azlan kicsire
sszehuzlak magukal, es eIfogIaIlak a heIykel. A szinadon
een a Kijcnizu k|gen bohzal egy |eIenele menl, ameIy-
ben Kadzsa Tar, a szoIga nem akar vizel hozni, ezerl de-
monnak Ilzik, hogy rai|esszen gazda|ara.
Meg kora sz voIl. IdrI idre enyhe szeI fuloll vegig a
szenleIyl krIvev fak kzll, es a szinad krI Iobog
magIyak lze magasra csaoll, meg |obban kiemeIve a slel-
segel. A szinadon ismel feIlunl a demon, de ez aIkaIommaI
a gazda gyanul fogoll, es nem halraIl meg, sl, vegI Ielele
a demon maszk|al. A szoIga hiaba menekIl, gazda|a a nyo-
maban voIl.
Mindkellen ismerlek a lrlenelel, ezerl nem okozoll
gondol a szamukra, hogy kvessek a szinadon za|I eseme-
nyekel. Rinko mosoIyogva nezle a darabol, es ismel megfog-
la Kouki kezel. MiveI a szabadban voIlak, a ferfi viszonozla a
szorilasl a slelben. A n edig odaha|oIl hozza, es a fIebe
sugla:
Ma is ugyanabban a szobaban Iesznk`
Azl hiszem...
Legy demon ma e|szaka.
Demon` In`
Igen...
Kouki egyszeruen nem ludla, mil feIeIhelne erre, es
kzben eIkezddll a kvelkez szam. Iz egy n-drama voIl,
a Kcrncr4nna|4sz. IIszr vandor szerzeles |eIenl meg a szin-

[46]
adon, es e|szakai szaIIasl kerl egy faIubeIilI. Kouki nezle a
szineszek visszafogoll, muIlidez mozduIalail, ameIyek any-
nyira kInbzlek a k|gen vig|alek fIdhzragadl humora-
lI, de kzben Rinko kivansaga |arl a fe|eben.
Szerel|e u|abban egyre inkabb erdekIdll oIyan doI-
gok iranl, ameIyek ha nem is voIlak erverznek mondhalk,
nemike eIlerlek az alIagoslI. Lalhalan izgalla egy kis
szadisla meIIekiz. Lehel, hogy a demonmaszk ebreszlell vad
keekel benne` Kouki Iova feIe iIIanloll. A magIya fenye
ferden huIIoll Rinko arcara: a n rofiI|a vad, vrs fenyben
ragyogoll.
Az eIadas nem sokkaI kiIenc ulan erl vegel. A szina-
don eIoIlollak a lzekel. Amikor kiaIudlak a Iangok, fekele
slelseg boruIl a szenleIyre.
Kouki, minlha csak menekIni akarna a hirleIen nyuga-
Iom eII, kimenl az ulcara, Ieinlell egy laxil, es egy kisven-
degIbe vilelle magukal. Ismerle a heIyel, vaIamikor amo-
Iyan irodaImi laIaIkozheIy voIl. Az a|l hosszu uIlra nyiIl.
HaluI lalamis szobak voIlak, de megis az voIl az igazi, ha az
ember a uIl meIIell IdgeIve, iszogalva beszeIgelhelell a
cimborakkaI.
Kouki harom eve nem |arl ill, de a fnk megismerle.
Kouki nyers khaIszeIelekel rendeIl, frissen fogoll rakol, griI-
Iezell lengeri keszegel. Az eleI ugyanoIyan csodaIalos voIl
minl regen, egyszeru, de izIeles.
Rinkl magabizlossa lelle, hogy ill lIlik az e|szakal, es
aIig korlyoIl a srbe, rgln szakera vaIloll.
A regi idkben nem csak magIyafenyneI adlak eI a
n-darabokal` kivancsiskodoll Rinko. IeIlunl neki, hogy
ma esle refIeklorokal is hasznaIlak.
Az ulbbi idben IegaIabb negyven hagyomanyos n-
eIadasl rendezlek Kamakuraban, de gondoIom, regen, ami-
kor meg nem ismerlek az eIeklromossagol, egesz mas Ial-
vany Iehelell feIeIle Kouki. Ugyanez a heIyzel a kioli
Dai-mondzsi-szerlarlassaI, ahoI minden nyaron lzel gyu|-

[47]
lollak a hegyen, hogy igy bucsuzzanak a haIollak szeIIeme-
lI. KezeId eI: nem voIlak ulcai Iamak, neonfenyek, a va-
rosra leI|es slelseg boruIl, csak a hegy IangoIl vrsen. Un-
neeIyes, gynyru Ialvany Iehelell, amilI az emberek sz-
lnsen is sszeerinlik a kel lenyerkel, es imadkozni kez-
denek. GondoId eI, miIyen Iehelell egy szabadleri n-eIadas
regen, amikor medence is voIl a szinad meIIell, es az eI-
adasl mindssze a szeIben Iobog Iangok vizen lkrzd
fenye viIagilolla meg. }vaI erleI|esebb es romanlikusabb
Iehelell a halas, minl manasag. VarazsIalos...
Is a demonok sokkaI i|eszlbbek voIlak.
Kouki bIinloll. Nem feIe|lelle Rinko kivansagal.
Tiz is eImuIl mar, mire vegezlek a vacsoravaI. Kouki la-
xil rendeIl es fizelell. Odakinn, maguk mgll hagyva a ke-
deIyes ellermel, a slelen fIe|k mered hegy, a Ieveg fe-
nyiIIala ismel eszkbe |ullalla, hogy Kamakuraban vannak.
A nemreg meg zsibong szenleIy mosl slelen, mozduIalIa-
nuI lerIl eI aIanl.
Az e|szakai, szinle res ulon aIig liz erc aIall a szaIIo-
daba erlek. e|eIenlkezlek, es ugyanazl a szobal kerlek, minl
Iegulbb. AIig Ielek be az a|ln, Rinko alkaroIla a ferfil,
Kouki edig feIkala, ugy ville al a masik szobaba, ahoI az
agyra zuhanlak.
Vegre kellesben vagyunk zihaIla Rinko.
A vonalon, az eIadason es az elleremben is mindvegig
visszafogla magal, lekinlelleI voIl arra, hogy Ial|ak kel. De
mosl vegre eIengedhelle magal.
Igy kicsil beruglam kzIle.
HeIyes.
Mierl`
Meg izgalbb vagy.
Rinko szemrehany iIIanlasl velell ra, Kouki edig
magahoz huzla a nl, megcskoIla, es kzben frge kezzeI
kigomboIla Rinko bIuzal, es Iehuzla a szoknya|a cizar|al.

[48]
A Iama...
A ferfi engedeImesen odanyuIl, es IekacsoIla az e||eIi-
szekrenyen Iev Iamal. Azlan Ievelle zak|al, es kibu|l in-
gebI.
Szelnyilolla Rinko bIuzal, de amikor odaha|oIl, hogy
megcskoI|a a n meIIel, Rinko hirleIen a fe|el razla.
Var|aI. IIbb Iezuhanyozom.
Nem keII...
Ne... nagyon megizzadlam.
Nem ba|.
Koukil eInllle a vagy, hogy onlosan azl legye a n-
veI, amilI az zavarban van, hogy rakenyszerilse az akaralal.
VoIl nemi kegyelIenseg ebben, es egy csielnyi mazochiz-
mus abban, ahogyan az asszony vonakodva megadla neki
magal. Kouki |obb kezeveI alfogla Rinko vaIIal, masik keze
az asszony harisnyanadrag|anak lele|ere csuszoll.
Ne...
Rinko ismel eIIenaIIl, de eIkesell veIe. Harisnyanadrag|a
bugyi|avaI egyll Iecsusszanl, es eIbukkanl kerek, Iagy fe-
neke.
Nem szabad... liIlakozoll Rinko.
De ezzeI csak feIlzeIle a ferfil. Kouki lovabb huzla a
harisnyal, es Rinko mosl mar egyllmukdll veIe: beha|Ii-
lolla lerdel, onlosan azl leve, amil a ferfi akarl. Vagy e
fordilva, Kouki lelle azl, amil kivanl`
Amikor minden ruha|alI megszabaduIl, es anyaszIl
mezleIen voIl, Rinko szegyenIsen bu|l a ferfihoz. Kouki e-
dig, erezve az asszony uha, meIeg leslel, a fIebe sugla:
Ma e|szaka kicsil durvabb Ieszek.
Ne!
Te akarlad, hogy demon Iegyek.
Rinko a fe|el csvaIla.

[49]
IogaImam sincs, mi lll beIem...
Nem csak van igy veIe, vaIIolla be maganak Kouki a
feIhomaIyban.
A demonok megragad|ak es maguk aIa gyurik aIdoza-
lukal. Kouki egyik kezeveI halarozollan larlolla Rinko vaIIal,
Iabail az asszony aIleslere kuIcsoIla, azlan finoman cirgalni
kezdle sima halal. Kedvese boIdogan alengedle magal a ci-
rgalasnak. Szinle eIoIvadl a ferfi kezei kzl. Azonban nem-
sokara eIbu|l Kouki lermeszelenek demoni oIdaIa. Ra akarla
dbbenleni Rinkl, mennyire kiszoIgaIlaloll.
aI kezeveI meg mindig ersen fogla, |obb|a edig az
asszony lark|alI halarozollan meginduIl IefeIe a gerinc
menlen, a kerek csiig. Keze Iassan kuszoll IefeIe, aIig
erinlgelve a gerincel. MineI finomabb, Ioollabb voIl az erin-
les, az asszony annaI hevesebben reagaIl.
A ferfi u||ai hegyeveI cirgalla, egyre Ie||ebb sikIoll, mig
vegI eIgylrl kiaIlas szakadl ki Rinko a|kan.
IIeg... Ami eddig gynyrusegel adoll, mosl, alIe-
ve egy halarl, csaknem eIviseIhelelIenne vaIl. De hiaba,
Kouki nem hagyla abba. UraIni akarla Rinkl, es nem egyll
szarnyaIni veIe.
Az asszony vonagIoll a kar|aban, menekIni rbaIl, de
Kouki meg ersebben szorilolla, es kzben masik kezeveI lo-
vabb simogalla a halal. A bizserges edig nem enyhIl.
Rinko lekeregve rbaIl kiszabaduIni, de Kouki nem enged-
le, u||ai finom loIIihekkenl erinlellek az asszony halal.
Rinko hala ulan a hasa kvelkezell, es az asszony mar
kegyeIemerl knyrgll. HirleIen radbbenl, hogy az l IeI
ferfi vaIban demonna vaIlozoll.
Nyszrgll es vonagIoll, de a Koukiban Iakoz rdg
nem kegyeImezell. Rinko u|ra meg u|ra knyrgll, vegI
zokogoll, mire a ferfi eIengedle. Az asszony meIyen beszivla
a Ievegl, azlan kinyu|lolla kar|al es Iabal, es kIeveI fIni
kezdle a ferfi meIIkasal.

[50]
Hogy lehelled, hogy lehelled!
Az lIele voIl, gondoIla Kouki magaban. In csak azl
lellem, amil mondoll. IIbb eImond|a, mil szerelne, azlan
nekem esik, amierl megleszem. Innek semmi erleIme.
Hogy lehelled ezl veIem` kerdezle Rinko ismel, ez
aIkaIommaI Iagyabban. Odebb guruIl, es fe|ere huzla a laka-
rl, minlha azl akarna |eIezni, hogy semmi doIga egy iIyen
relleneles aIakkaI. De ill voIl meIIelle mezleIenI az agyban,
es nem menekIhelell.
A demonl csak rvid idre eIegilelle ki, amil lell. Kze-
Iebb huzdoll a nhz, aki mozduIalIanuI fekdl, Iegzese
kezdell ismel normaIis Ienni.
Iedig ez meg csak a kezdel sugla a fIebe.
Rinko feIhuzla vaIIal, de Kouki haluIrI eIrenyuIva
megfogla a meIIel, azlan u||ai hegyeveI finom kis krkel irl
Ie a bimbk krI.
Ne...
Rinko rbaIla eIfedni magal, de a meIIbimb|a mar
merev voIl. Kouki finoman simogalla a csucsal u||hegyeveI,
azlan kzeIebb ha|oIl.
Mosl mil akarsz`... kerdezle Rinko, es remegell a
hang|a. De nyiIvanvaI voIl a vaIasz. A ferfi fe|e eIlunl a la-
kar aIall, es vegI a|ka meglaIaIla a bimbl, ameIyel |obb
kezeveI szerelgelell.
Kouki nem mindig voIl iIyen | szerel. Harminceves
koraig csak az |arl az eszeben, hogy minden ere|eveI es eIel-
ere|eveI uraI|a a nl. A negyvenes eveiben egy kicsil Iaziloll,
gyengedebb Iell, es mosl, az lvenes eveiben vegre voIl mar
annyi er benne, hogy lreImes Iegyen, ne szenvedeIyes es
heves, hanem szakilson ra idl, hogy megmulassa, mennyire
gyenged. Reszben fizikai ere|enek lermeszeles cskkenesel
|eIezle a vaIlozas, de azl is, hogy ra|ll, a nk szenvedeIye-
sebben vaIaszoInak, ha igy kzeIedik hozza|uk. Nem minden
az izomzal es az er. }obb fokozalosan, Iagyan haIadni, neha

[51]
szinle mozduIalIanuI, aIig-aIig erinlve a nl. Igaz, | husz
evebe kerIl, mig meglanuIla a Ieckel.
A meIIbimbvaI sza|aban, oda sem nezve IenyuIl, es
megerinlelle a ici, remeg rzsaszirmokal. Csak a nyeIve
hegye similoll vegig Rinko meIIbimb|an, csak az u||a hegye
suroIla a szirmokal. Nem keII ehhez er. MineI Iagyabb es
gyengedebb, annaI hevesebb Iesz a vaIasz.
A nk aIIilIag szerelik az ,uriemberekel. Iz laIan
nem is annyira a kIssegekre, minl az erinles finomsagara
erlend. A gyengedseg ers fegyver a ferfi kezeben.
Rinko megadla magal: eIragadla az erzeImek vihara.
Kouki erezle, hogy immar ugy |alszik a masikon, ahogy csak
akar. Ismel a meIIbimbra laadl a nyeIve, es foIylalla, amil
eIkezdell, kinozla, ingereIle baraln|el, u||a a szirmokkaI |al-
szoll, aIig erinlve cirgalla kel, mig vegI az asszony re-
megve vonagIoll lehelelIen vagyaban.
Ahh nygll.
osszusag es kelsegbeeses is voIl a hang|aban, de Kouki
nem hagyla srgelni magal. Meg egy ideig ingereIle Rinkl
finom erinleseveI. Arra varl, hogy az asszony kegyeIemerl
knyrg|n.
Rinko egyre hangosabban nyszrgll. Az eIvezeles
gylreIem csucsara |uloll, meg egy iIIanal, es Iangra Iobban.
II|uloll a vegs halarig, knyrgll, hizeIgell, zokogoll, ker-
IeIle a ferfil, hogy siessen. Az erzesek sislerg kalIanaba zar-
va nyszilell, es dobaIla magal.
Kouki |I Ialla, miIyen kelsegbeesesbe laszilolla kedve-
sel, megis visszalarlolla magal. KivanIak, legy magadeva
ha csak ennyil haII, rgln abbahagy|a, amil lesz, es boIdo-
gan sikIik a varakoz es vagyakoz asszonyi leslbe. De eIbb
haIIani akarla.
A ferfi a nhz keesl keves gynyrl laIaIhal a szerel-
kezesben. SokkaI |obban |ar, ha nem annyira magara az ak-
lusra, hanem kedvese reakciira sszonlosil. Arra, minl
nyg vagy kiaIl feI a masik, ahogy meg|eIenik az arcan az

[52]
dvzIl mosoIy vagy e az eIkinzoll iIIanlas, s mindez
egyik ercrI a masikra vaIlozik, ahogy a n szenvedeIye
mind magasabbra hag. Csak akkor laIaI a ferfi igazi erzeImi
es fizikai kieIegIesl a szereIemben, ha mindezl ki lud|a eI-
vezni.
KerIek, kerIek, kerIek...
Rinko szinle megvaduIl a szenvedeIylI, oll Iebegell a
mindenl eIsr rveny halaran, de Kouki nem kegyeIme-
zell: azl akarla, hogy az asszony nezzen szembe vagyaivaI:
Mondd eI, mil szerelneI.
Moslanaig voIl az ur, de abban a iIIanalban, ahogy
enged, mar Iesz az aIdozal, uszla largy, amil az asszony
feIfaI, eInyeI magaban. Iz meginl csak arra serkenlelle a fer-
fil, hogy ameddig csak Iehel, huzza a doIgol.
Rinko egesz lesle IangoIl, kerek vaIIa es meIIe izzad-
sagban uszoll, oIyan nedves voIl, akar egy forras. Kouki csu-
an mosl haloIl be Iassan, szinle bizonylaIanuI.
Iz is oIyasmi voIl, amil regen sose lell voIna. AzeIll,
ha egy n ha|Iandnak mulalkozoll, sielve a magaeva lelle,
es sa|al szabaIyai szerinl birlokoIla l. A szenvedeIy voIl
egyelIen erssege. Nem ludla voIna megmondani, hogy ez
mennyire eIegilelle ki korabbi arlnereil. Ma mar se|lelle,
hogy lbben kieIegilelIenek maradlak a veIe vaI szerelkezes
ulan.
Mar nem voIl benne ehhez eIeg eIeler. Mosl Iassan ha-
Iadl, es vigyazoll, hogy arlnere kedvere legyen. Idaig |ulva
fialaIon vaduI eIrevelelle voIna magal, kieIegilelIenI
hagyva a nl. Mosl inkabb szorosan Rinko meIIe fekdl, ugy,
hogy lovabb cirgalhassa, lelszes szerinl visszalarlva magal,
es kzben a n minden rezdIesel figyeIve simogalla a gy-
nyru leslel.
U|abban Ieginkabb azl szerelle, ha Rinko csi|el eny-
hen megemeIve fekdl, hogy beIe haloIva keIIke izgal-
hassa a Iegerzekenyebb onlol az eIIs faIon. Mosl is ezl
csinaIla, es az asszonybI ar, szinle szemermes szereImi

[53]
kiaIlasok szakadlak ki, ahogy fokozalosan hagoll egyre feI-
|ebb a gynyr Ia|lor|a|an.
Kouki szinle szazszazaIekos bizlonsaggaI meg ludla
mondani, mikor |ul Rinko a csucsra. Nemcsak a hangok es a
mozduIalok, hanem a nben meIyen vegbemen ar vaIlo-
zasok aIa|an. Ahogy Rinko egyre inkabb izgaIomba |ll,
maskor uha es meIeg lesle egyre forrbba vaIl, ersen lar-
lolla l.
VegI, a IeguloIs iIIanalban remeg huIIamok, vegle-
Ien fodrozd sszehuzdasok fulollak vegig a ferfil IeI
finom huson, ahogy Rinko csak eIvezell, eIvezell es eIvezell.
Nem, nem, nem...
Rinko meg mindig megrbaIla kordaban larlani az er-
zeImeil, bar a lesle magavaI ragadla, igyekezell szavai reven
visszanyerni az iranyilasl. De amikor szarnyaIni kezdell, mar
nem voIl visszaul.
Teslenek kzonl|a megoIvadl, u|ra meg u|ra eInllle
az ar sszehuzdasok zuhalaga. Iz az, amierl a ferfi boI-
dogan Iehorgonyoz egy bizonyos n meIIell, udvaroI neki,
eIhaImozza kedvesseggeI, aII|a minden kiadasal. Nem sa|naI
enzl, idl, erfeszilesl, hogy eI|ussanak ide.
De Kouki lovabbra is visszalarlolla magal. Mierl hagy-
na ki egy iIyen islenadla Iehelsegel` Lehel, hogy egyesek
mosl a fe|kel csvaI|ak, de a ferfi szamara nagyobb kieIeg-
Iesl nyu|l, komoIyabb sikereImenyl |eIenl, hogy szerel|e eI-
oIvad a gynyrlI, minl sa|al ar masoderces ekszlazisa.
Kouki if|usaganak nyers ere|e ugyan eIszaIIl az evekkeI, de
heIyelle meglanuIl uraIkodni magan es iranyilani larsa szen-
vedeIyel.
IzzeI komenzaI|a a ferfiakal a sors az regedeserl, ami
liszles ar eIveszlell eIelere|kerl. Ime u| keessegenek haIa,
Kouki eI|ullalhalla Rinkl az orgazmusig, mikzben maga
lellre kesz maradl.
Nem a fialaIsag a Ienyeg. A ferfi merevedesenek me-
chanizmusa szorosan kldik az agymukdeshez, ameIyel

[54]
annyira befoIyasoInak a IeIki lenyezk, hogy a Iegkisebb fe-
Ienkseg, aggodaIom, az nbizaIom eIveszlese is meggaloIhal-
|a a sikerl. A fialaIokban megvan a szkseges fizikai er, de
sokszor nincs eIeg nbizaImuk. Kouki maga is meglaaszlaI-
la ezl. Akkoriban, amikor beIeell a knyvkiadhoz, egy na-
Ia l evveI idsebb asszonnyaI |arl. A n szinesznnek ke-
szIl, s kzben egy sindzsukui barban doIgozoll. IIz sze-
rel|e egy szinhazi roducer voIl, akil meg abban a luIfulll
viIagban is komoIy ncsabasznak larlollak. Amikor Kouki
eI|ulolla n agyaig, sehogy se ludoll szabaduIni az egykori
veleIylars szeIIemelI.
A ferfiak sa|nos ha|Iamosak szinle maniakusan lrdni
szexuaIis leI|esilmenykkeI, minlha ez voIna nbecsIesk
egyelIen aIa|a. Szerelkezeskor lbbsegk azl akar|a haIIani,
hogy |obb, minl barmeIy eId|e voIl, hogy veIe eIvezelesebb a
doIog, minl akarki massaI. De mineI inkabb erIkdnek,
hogy ezl eIer|ek, annaI lreImelIenebbe vaInak, mig vegI
gyakran eIbuknak. Izerl is mond|ak sokszor |oggaI a ferfiak,
hogy vaI|aban k a gyengebb nem. A knnyed magabizlos-
sag sokkaI halekonyabb gygyszer szamukra, minl az if|u-
sag.
Ien ez hianyzoll Kouki es az idsebb asszony ka-
csoIalabI. Kouki barmennyire is rbaIkozoll, ere|e cser-
benhagyla, nem ludoll leI|esileni. If|ui energiail aIaaknazla a
kezeIeleben eI nfaI kee. Iedig a n nem is viseIkedhe-
lell voIna kedvesebben veIe. Izl meg mosl ulIag, lvenen
luI is igy Ialla. Noha egyre idegesebb es feszIlebb Iell, a n
megnyuglalla, hogy minden rendben van, es lovabbra is la-
IaIkozoll veIe, amig Kouki vissza nem nyerle az nbizaImal.
Ha ez az asszony akkor csak egy kicsil is unollnak lunik, ha
csak egyelIenegy keIIemelIen meg|egyzesl lesz, Koukinak la-
Ian eIele vegeig komIexusai Iellek voIna. A ferfiakal a nk
leremlik es formaI|ak. Mindannak, amil eddig lanuIl a nklI
eIele soran, RinkvaI aralla Ie a gymIcsel.
Iersze, remek doIog egy idben eIeIvezni a nveI, de
hasonI kieIegIesl nyu|lhal az is, ha Ial|uk arlnernkel eI-

[55]
|ulni a csucsra. IzaIlaI mi is oszlozunk az orgazmusaban. Az
eIbbi annak a ferfinak a gynyre, akil magavaI ragad az
ekszlazis, az ulbbiban a ferfi az rmk kerl|ebe vezeli lar-
sal, es eIvezi a Ialvanyl. Kouki az eIsl mar szinle IehangoI-
nak erezle, mig a masik fa|lal csodaIalosan kieIegilnek. Meg
|obba lelle a doIgol, hogy iIy mdon megmaradl benne az
er, ameIIyeI u|ra es u|ra visszavezelhelle ama kerlbe a ked-
vesel.
Rinko, mil sem se|lve larsa gondoIalaibI, aImodozva
fekdl az agyon, es eIvezle a gynyr uloIs rezdIeseil.
A n a szerelkezesl kvel ercekben a Iegvonzbb,
mikor mezleIenI ihen. IIyenkor eIlunik beIIe minden fe-
szIlseg, modorossag es Iazadas. Rinko csndesen, megre-
szegIve fekdl: az eIbbi varazsIal visszhang|al haIIgalla.
Hogy is ne vaIlana ki gyengedsegel barmeIyik ferfibI az ef-
feIe Ialvany` Iz a leI|es nyilollsag a bizaIom |eIe voIl. Ki ne
erezne iIyenkor, hogy eInli a szerelel`
Kouki Rinko vaIIara lelle kezel, es finoman kzeIebb
huzla magahoz a nl. Rinko ebben a zsibbadl IeIkiaIIaolban
engedeImesen bu|l hozza, IangoI es izzadsaglI nyirkos les-
le leI|es hosszaban a ferfiehoz erl. Kouki alIeIle, megsimo-
galla a halal.
} voIl` kerdezle, nem minlha szkseg Iell voIna ra,
de haIIani akarla.
Rinko bIinloll.
} voIl` erskdll a ferfi.
Rinko gyel sem velell a kerdesre, minlha csak azl |e-
Iezne, ugysem fog|a kiadni magal. Kouki erre Rinko Iabai
kze lelle kezel, mire az asszony finoman megranduIl.
Hagyd abba...
IrbaIla eIhuzni a ferfi kezel, de Kouki nem engedle.
Addig simogalla, amig Rinko u|ra nem reagaIl nem sokkaI
azulan, hogy eIeIvezell. Dbbeneles, miIyen hamar kees
megu|uIni a nk lesle: az egyik iIIanalban meg hinarkenl

[56]
Iebeg a huIIamokon, a kvelkezben mar leIi van eIelleI, mo-
hn var|a az u| gynyrl.
A ferfi szexuaIilasa veges, a ne csaknem vegleIen.
Nem keII malemalikusnak Ienni ahhoz, hogy megerlsk, a
vegesnek nincs halaIma a vegleIen feIell. Szerencsere Kouki,
nehezen bar, de visszafogla magal az eIbb. Maradl benne
annyi er, hogy foIylalni lud|a.
Igeszen mas mdon rbaIla kieIegileni szerel|e fris-
sen feIIangoIl vagyal. HaluIrI huzdoll oda hozza, a meIIere
lelle kezel, es a bimb|al ingereIle. Rinko, aki csak az eIbb
|uloll eI a csucsonlra, igen erzekeny voIl, a Iegkisebb inger-
re is reagaIl.
Ahanyszor csak Kouki a meIIehez erl, Rinko, minlha
csikIands voIna, megranduIl, es rbaIla kezeveI vedeni
magal. Kouki ugy dnlll, ill az ide|e, hogy megIeckezlesse.
A csukI|anaI fogva gyengeden halracsavarla Rinko mindkel
kezel, azlan az agy szeIen Iev amulszaIag feIe nyuIl.
Ne csinaI| semmi oslobasagol sullogla Rinko.
Amikor ra|ll, hogy miben meslerkedik a ferfi, kelseg-
beesellen rbaIl kiszabaduIni. Nyszrgll, forgalla kezel,
de a csom ers voIl, es nem menekIhelell.
TehelelIen voIl, es rbaIl harcoIni eIIene. Meg erseb-
ben drzsIle egymashoz a csukIil, izgell-mozgoll, de csak
annyil erl eI veIe, hogy Iecsuszoll rIa a lakar, feIfedve ba|a-
il.
KerIek, klzz ki knyrgll, de a demon nem ke-
gyeImezell. IheIyell egy masik, meg kegyelIenebb lIel |uloll
az eszebe.
IeIkacsoIom a Iamal.
Rinko feIe forduIl, feInezell ra, es vaduI razla a fe|el.
Csakhogy Kouki azl lehelle, amil csak akarl, rakenysze-
rilhelle szeszeIyeil arlnerere. Kihozoll egy kis lrIkzl a
frdszobabI, es eIIenlmondasl nem lur hangon kzIle a
nveI, hogy bekli a szemel.

[57]
Ne! lrl ki az asszony, es igyekezell vedekezni, de
Kouki nem kegyeImezell. Rinko semmil se Ialoll.
Megremilesz! mondla csaknem sikilva.
Meg mindig rbaIl kzdeni, de a demon nneeIye-
sen be|eIenlelle a kvelkez Ieesl.
Is mosl feIkacsoIom a Iamal.
}a|, islenem nyszrgle Rinko erlIenI, de a de-
monl ez sem halolla meg. A fkacsoI ulan nyuIl, ameIIyeI
feIkacsoIhalla a szobaban Iev sszes Iamal.
Megka Ialvany laruIl eIe. A szoba kzeen aII nagy,
duIa agy kzeen egy beklll szemu, lehelelIen, halrak-
lll kezu, mezleIen n fekdl. sszekuorodoll, beha|Iiloll
Iabal feIhuzla meIIkasahoz, minlha igy akarna eIlakarni ma-
gal. Kouki szerelelleI nezle az edes vonaIakal, a bu|a vaIIal es
dus kebIel, a karcsu derekal es a csi kerek, feher ivel.
A ni lesl csua re|leIy. Termeszeles, hogy a sze ni
lesl Ialvanya ingerI, de sokkaI vonzbb Iesz, ha van ra|la
harisnya vagy vaIami aIsnemu. Rinko ugyan mosl nem vi-
seIl masl, minl egy amulszaIagol es egy ar kezlrIl
egyik sem eIegans, izgaImas darab , megis, abban a iIIa-
nalban, hogy Rinkra kerIlek, az asszony lesle meg bu|abb,
meg izgaImasabb Iell. Kouki szinle remegell a vagylI.
Mierl ingerIbb egy mezleIen lesl, ha megklzik, meg-
foszl|ak szabadsagalI` Lehel, hogy ez a ke vaIamifeIe me-
reganyagol lermeI a ferfiban, ameIylI eIszabaduI a fanlazia-
|a`
Az agyon hever, megklzll, gynyru, beklll
szemu, mezleIen n IalvanyalI a ferfiak izgaIma a lelfok-
ara hag. IIIenaIIhalalIanuI vonzza kel a masik kiszoIgaIla-
lollsaga es szegyene.
Kouki csak nezle a nl, ma|d szlnsen az agyhoz ug-
roll, a kar|aba kala Rinkl, es a benne Iakoz demon u|ra
egyszeru, vaggyaI leIi emberre vaIl.

[58]
De az rdg csak lovabb moloszkaIl benne. Megfordi-
lolla kedvesel, hogy Rinko kerek feneke kiemeIked|en, azlan
krI|arla, minden iranybI megcsodaIla, sullog hangon
kommenlaIla merelel, a meIIbimbk szinel, izes gymIcs-
hz hasonIilolla...
Rinko nem zarhalla be fIel, es Ialhalan aIig varla,
hogy szerel|e beIe haloI|on, es Kouki ludla, hogy ez aIka-
IommaI nem huzhal|a az idl, barmennyire is eIvezi a Ial-
vanyl. Megragadla Rinko csi|el, es egyelIen halarozoll
mozduIallaI magara ranlolla az asszonyl.
Rinko abban a iIIanalban haIkan feIsikoIloll, es a hala
ivbe feszIl, de aminl megerezle, hogy a ferfi leI|esen benne
van, Iassan Ie||ebb engedle csi|el. Kouki haluIrI knnyen
eIerhelle Rinko leslenek Iegedesebb, Iegerzekenyebb reszel,
es mineI |obban homoriloll a n, annaI |obban sszeerl a les-
lk.
Kouki egeszen meIyre haloIl, azlan kicsil Iassiloll, eny-
hen halrahuzdoll, es ezl a mozduIalol ismeleIle u|ra meg
u|ra, s kzben az asszony csukIil larl csoml markoIva ugy
huzla eIre-halra minlha I gyeI|e voIna. Nem is kerdes,
hogy e iIIanalban voIl nyeregben, am ez nem maradl
rkre igy.
A szemel boril kles miall Rinko meg |obban koncenl-
raIhaloll sa|al gynyrere. IIszr szegyenIsen reagaIl a
gyors es Iassu mozduIalok vaIlakozasara, de hamarosan eI-
nllle a luz, es nem sokkaI ulana alvelle az iranyilasl: oIyan
voIl, akar egy eIszabaduIl kanca. AllI fogva megcsereIdlek
a szereek, es voIl a Iovas, aki sarkanlyuzla, ha|lolla, uzle a
masikal, mig vegI Kouki mar eI is feIe|lelle, hogy vaIaha is
iranyiloll. Robbanasszeruen erl a csucsra.
Mosl mar mindkellen megksloIlak, miIyen aIavelell-
nek Ienni. Rinko eIeinle szegyeIIle magal, de mosl eInllle a
dac, es feIrevelell minden szemermel. A ferfiak abrandoz-
halnak arrI, hogy ,magukeva leszik a nl, de vegI, miu-
lan mindkellen megknnyebbIlek, mindig k hevernek ki-
merIlen, erlIenI, szinle huIIakenl az agyon.

[59]
Rinko lrle meg eIskenl a ra|uk zuhan meIy csndel.
OIdozz ki...
Kouki csak mosl dbbenl ra, hogy az asszony kel csuk-
I|a meg mindig halra van klzve. A szemerI a szerelkezes
heveben reg IehuIIoll a kles. Ismel Rinko mge huzdoll, es
kioIdolla a csoml. Abban a iIIanalban dhdl lesek
araszlollak eI arcal es meIIkasal.
Te rohadek. Hogy lehelleI iIyel`!
Rinkl ma|d szelvelelle a dh, amierl Kouki megklz-
le. A ferfi hagyla, hadd sse, mig vegI eIaroIog a harag|a.
Csak akkor szIaIl meg, amikor a n mar IecsiIIaodoll:
IIvezled, nem` Rinko nem feIeIl, mindssze sha|-
loll egyel. Izl is csak az aruIla eI, ahogyan meIIkasa kicsil
megemeIkedell.
Te akarlad, hogy demon Iegyek, emIekezz csak.
De nem hillem, hogy csakugyan megleszed.
LegkzeIebb meg rosszabb Ieszek.
Mierl` Mierl akarod`
Merl le annyira eIvezed.
AIighogy kimondla, Rinko a meIIkasahoz szorilolla
homIokal.
Kezdem nem erleni magam mondla haIkan.
Mierl`
GondoId csak eI, iIyesmil csinaIlallam veIed... es... eI-
vezlem...
}obban, minl maskor`
Megklzve, beklll szemmeI... minl egy fogoIy...
mar a uszla gondoIal izgal voIl...
TaIan mazochisla vagy.
De nem akarom, hogy banls!
Semmi ba|. Nem is fogIak banlani, hiszen szerelIek.

[60]
Rinko ludla, hogy szenvedeIyk aIa|a a kIcsns sze-
reIem, es a ferfi nem ,becsleIenili meg. Ahogyan Kouki sem
gondoIla komoIyan rIa, hogy mazochisla. Igyikk sem
erezle ugy, minlha abnormaIis Iell voIna amil lellek, mind-
ssze azl, hogy a szereIemlI IehuIIollak rIuk a galIasok.
Kivancsi vagyok, masok is csinaInak-e iIyesmil.
Nem. Masok nem szerelik egymasl annyira, minl mi.
Kouki meg sose Ialoll masokal szereImeskedni, megis su-
garzoll a hang|abI a meggyzdes. Csak mi kellen.
A kIcsns, fekleIen szenvedeIy es a kzs megkny-
nyebbIes ulan meg kzeIebb erezlek magukal egymashoz.
Mindkellen feIfoglak, hogy Ieglermeszelesebb, Iegkevesbe
eIIenrzll en|kel mulallak meg a masiknak.
Kouki a halan fekdl, Rinko az oIdaIan, fe|el a ferfi vaI-
Iara ha|lva.
Kerdezhelek vaIamil` szIaIl meg Kouki varalIanuI,
aneIkI, hogy megmoccanl voIna.
Mil` A szerelkezes ulan az asszony hang|a kicsil fa-
lyoIosan csengell.
Amikor veIe vagy... meg mindig nem ludla raszanni
magal, hogy azl mond|a, a fer|eddeI -...az is iIyen`
MirI beszeIsz` Rinko hang|a hirleIen liszla, halaro-
zoll Iell. Mondlam neked, hogy nem vagyunk egyll.
Na es korabban`
Rinko haIIgaloll, minlha gyuIIne vaIaszoIni a kerdesre.
Kouki |I ludla, hogy vaIszinuIeg liIloll lerere levedl,
megsem voIl kees visszalarlani magal.
Sose voIl iIyen |`
Nem. Az asszony haIkan, kurlan feIeIl.
Kouki ismel Ialla maga eIll szereIme fer|el, az eIismerl
orvosl. Nehez voIl eIkezeInie, hogy egy iIyen ember ne
ludna kieIegileni a feIesegel.

[61]
Iurcsa mondla.
Nem az a fa|la. Nem erdekIi annyira a doIog.
De kilun ember, nem`
Mi kze ennek ehhez`
Kouki csak nem ludla luIlenni magal azon, hogy Rinko
fer|e orvosrofesszor. De laIan csakugyan nem fgg ssze a
kel doIog. A magas ozicil belIl es | anyagi hallerreI ren-
deIkez ferfiak lermeszelesen eInyben vannak a lbbiveI
szemben. KomoIy befoIyassaI rendeIkeznek. Az iIyen embe-
rek feIsbbsegel mindenki eIismeri es feIismeri, hiszen mind-
ez szamlaIan kIssegben is megnyiIvanuI. De a ferfiak sza-
mara a szexuaIis fIeny IegaIabb ennyire fonlos, es ezl mar
nem Iehel a kIssegek aIa|an megbecsIni. I leren min-
denkinek maganak keII Ievonni a kvelkezlelesekel. Ha az
ember ssze akar|a velni magal egy masik ferfivaI, Iegegy-
szerubb megkerdezni egy oIyan nl, aki mindkelle|kkeI
voIl, de ersze nincs ra garancia, hogy egyenes vaIaszl ka.
VegI is mindenki gyanakszik mindenkire, es nem marad
mas kaaszkod|a, minl a sa|al kezeIele.
De Rinko mosl halarozoll vaIaszl adoll. Nem reszIelez-
le a doIgol, de az egyerleImu voIl, hogy igy vagy ugy, de ,
Kouki a |obb.
rIk. Nem minlha nem se|lhelle voIna Rinko re-
akciibI, hogy igy van, de azerl megknnyebbIl, hogy
haIIhalla is. Tudod, eIszr nem gondoIlam voIna, hogy
barmi eseIyem van.
Mierl`
Nehez voIl eImagyarazni, de Kouki az eIs iIIanallI
fogva ugy gondoIla, hogy minden eIny Rinko fer|eneI van.
Magasabb a ozici|a, vagyonosabb, raadasuI fialaIabb is.
Csak azerl kzeIedell Rinkhoz, merl hihelelIenI vonzolla
az asszony, es merl nemi daccaI ugy veIle, semmil se veszil-
hel, ha megrbaI|a.

[62]
}alszoll es nyerl. Lehel, hogy sok szemonlbI nem
merheli magal Rinko fer|ehez, de az agyban mindenke a
|obb. MeIyik |obb, a rang es a vagyon, mikzben az emberl
feIszarvazzak, vagy enz es reszlizs neIkI eIni, de kzben
eIcsabilani a sikeres es gazdag ember feIesegel` Nem bizlos,
hogy knnyu vaIaszlas, de Kouki lkeIelesen eIegedell voIl a
sorsavaI.
MiIyen kIns doIog a szereIem. Amil ferfiak es nk
egyll lesznek, egyelemes. A fa|ok fizikai feIeilesel lekinl-
ve, mindenki szamara ugyanaz a foIyamal, meIynek soran a
him behaloI a nsleny viragaba, krIIeIi a szirmok Iagysa-
ga, es kieIegI. Megis vegleIen a variacik szama. Ahany
ember, annyifeIel szerel vagy nem szerel, es mind maskenl
reagaI. VaIban vegleIen variacirI beszeIhelnk, hiszen
meg ugyanazon kel ember szamara sem Iehel kelszer leI|esen
egyforma az egyllIel.
Nem kelseges, hogy mineI magasabb rendu aIIalrI van
sz, annaI bonyoIuIlabb a doIog. MiveI az ember az evoIuci-
s iramis csucsan laIaIhal, lermeszeles, hogy halaImas k-
Inbseg van az egyes arok kzll. A fIrl, a csk, a velkz-
leles, az aklus maga: minden egyes Iecs |eIIemz, beIeerlve
az egyll lIlll idl es az eIvaIasl. VaIamennyi ferfinak
megvannak a szokasai, es minden n masl var eI arlnerelI.
Szerelkezes kzben minden szemonlbI csuassza va-
Iunk: szIelesi heIynk, gyerekkorunk, neveIlelesnk, mu-
veIlsegnk, eIellaaszlaIalunk es erzekenysegnk is megha-
laroz. Meg erdekesebbe leszi a doIgol, hogy barmennyil oI-
vas is az ember, akarhany iskoIal eIvegez, ebbI a szemonl-
bI nem csiszoIdik. A keziknyvek adhalnak lanacsol, de
halaImas szakadek lalong a knyvbI szerzell ludas es a va-
Isag kzll.
Izl bizony csak egyelIen mdon Iehel meglanuIni, a
gyakorIalban. Az agyban nem szamil, hany vizsgal lell Ie va-
Iaki, miIyen rangos egyelemre |arl. RaadasuI Iehel, hogy egy
leI|esen muveIelIen aIak kilun szerel. IbbI a szemonlbI

[63]
semmi nem oIyan demokralikus, minl a szereIem, nincs meg
egy oIyan doIog, ahoI ennyire IenyegleIen a szarmazas.
Kouki ezen lundll, amikor Rinko haIkan megszIaIl:
Mire gondoIsz mosl`
Csak arra, miIyen szerencsem van, hogy megismerle-
Iek.
IzzeI kzeIebb huzla magahoz kedvesel, hihelelIenI
edes, rugaImas husaba lemelkezell, ma|d eInyomla az aIom.

[64]
Hn!dIny
Oklber uloIs szombal|an Kouki odahaza nezle a le-
vel. IgazabI nem erdekeIle a musor, de azerl vegignezle a
heli hirsszefogIaIl, ma|d egy goIf|alszmal is. Igeszen deI-
ulan haromig.
Akkor viszonl feIallanl, eIzarla a level, es bemenl a
szoba|aba, hogy feIIlzzn. VaIamikor a feIesege keszilelle
ki a ruhail, de manasag mar ra hagyla. Kouki barna nadra-
gol, larka zakl es hozzaiII nyakkendl Illl, ma|d goIflas-
ka|al maga ulan huzva visszamenl a naaIiba. A feIesege az
aszlaInaI Ive szamoIgeeI eIIenrizle az ev vegi nagy
a|andekozasi huIIamra keszI orceIanok arail.
Megyek mondla Kouki.
MeghaIIva a hang|al, az asszony Ievelle szemvegel, es
megforduIl. Ugy nezell ra, minlha csak mosl velle voIna esz-
re, hogy oll van.
Is csak hoIna |ssz haza, ugye`
A di|aladas ulan oll aIszom egy hakonei szaIIodaban.
HoIna edig goIfozunk egy kicsil.
Az a|l feIe induIl, az asszony kicsiveI Iemaradva k-
velle.
Isle halkor en is laIaIkozom vaIakiveI a Ginzan, csak
kesn erek haza mondla.
Kouki bIinloll, azlan vaIIara velelle a goIflaskal, es ki-
Ieell az a|ln.
VaI|aban RinkvaI voIl lilkos randevu|a, a goIflaskal
csak aIcazasuI ville. Nem voIl szinliszla hazugsag, amil a fe-
Iesegenek mondoll, csakugyan ma esle voIl a di|aladas, es
igaz voIl az is, hogy ulana egy hakonei holeIben szaII meg.
De a di|al az a kaIIigrafiaszvelseg adla, ameIyhez Rinko is
larlozoll, es ulana k kellen egyll menlek Hakoneba.

[65]
Vagyis aIa|aiban veve minden igaz voIl, mindssze
annyil haIIgaloll eI, hogy nem egyedI megy. ecsala a fe-
Iesegel. De mi erleIme Iell voIna eImondani neki az igazal`
Kouki ugy Ialla, hogy ha kihuIl a hazassag, szkseg van egy
kis |lekony csaIasra.
Ma|dnem egy raba leIIell, mire aulvaI eIerl abba az
akaszakai szaIIodaba, ahoI a di|aladasl larlollak. Vezeles
kzben a feIesegen gondoIkozoll. Semmi rosszal se ludoll
mondani rIa. Az asszony negyvennyoIc eves voIl, hal evveI
fialaIabb naIa, kerek arcavaI meg fialaIabbnak Ialszoll. Ami-
kor munkaba aIIl, |kedvuen meseIle, hogy a cegneI doIgoz
fialaI ferfiak a koranaI IegaIabb l evveI fialaIabbnak hillek.
AlIagos kIse|u, | kedeIyu asszony. Magabizlos nyugaIom-
maI vegzell minden hazimunkal, neveIle feI a Ianyukal. Ra-
adasuI csodaIalosan ki|ll Kouki any|avaI, aki liz evveI ez-
eIll haIl meg. Igazi minlafeIeseg voIl. Csak een a beIIe
sugarz |zansag es bizlonsag kiIl minden izgaImal a ka-
csoIalukbI.
Kouki immar | egy evlizede nem haIl veIe. Sose kez-
demenyezell igazan, es az evek soran fokozalosan eIhaIl
benne a vagy, mig vegI mar nem is nnek, hanem minden-
nai eIele larlozekanak Ialla. Kouki gyakran haIIolla a koIIe-
gailI, hogy ,a munkal es szexel sose vidd haza, es az ha-
zassaga is vaIahogy eszerinl aIakuIl.
Az az igazsag, hogy miulan husz-egynehany evel eIl
egyll ugyanazzaI a nveI, na minl na egyll voIlak, Ialla
feIIlzve es ruhalIanuI, eI sem ludla kezeIni, hogy feIla-
mad|on benne iranla a vagy. Kimondva-kimondalIanuI amo-
Iyan kzeIi rokonanak lekinlelle feIesegel, es minl vaIaki
egyszer megfogaImazla, rokonok nem haIhalnak egyll.
Akarhogy is, de huszonl ev hazassag ulan nem dobo-
goll hevesebben a szive, ha a feIesegere nezell, nem lamad-
lak romanlikus gondoIalai veIe kacsoIalban. KacsoIaluk-
nak egyelIen | oIdaIa maradl, a megbizhalsag. IIyen egy-
szeru a doIog: egy nlI vagy nyugaImal, vagy izgaImal ka-
unk. A kell egyll nem megy.

[66]
De Kouki mosl kaIandra, izgaIomra vagyoll.
MegIeve laaszlaIla, hogy szombal deIulan iIyen nagy
a forgaIom. ar ide|eben induIl eI hazuIrI, iIyen lemban
aIigha fog odaerni l rara. Miulan eIhagyla a sibu|ai dugl,
egy kicsil megnyugodoll. A meIIelle Iev Iesen lereszked
goIflaskara iIIanloll, es banalos mosoIy |eIenl meg arcan.
Immar nem eIszr ulazlak eI RinkvaI vaIahova, hogy
egyll lIlsek az e|szakal, de eddig mindig egyenesen mun-
kabI induIl a randevura. De ma munkaszneli na Ieven,
keIIell vaIami rgy, hogy mierl nem marad odahaza. Izerl
laIaIla ki azl, hogy a baralaivaI fog goIfozni a helvegen.
A feIesege arcan nem Ialszoll, hogy gyanakodna, ami-
kor legna esle be|eIenlelle a doIgol, es mosl is ugyanugy vi-
seIkedell, ahogyan szokoll. Nem lud|a. Kouki IegaIabbis igy
veIle, megis megforduIl a fe|eben a gondoIal: legyk feI,
hogy alIal ra|lam.
Nem minlha a feIesege hiszleriazna, feIlekenysegi ro-
hamokal rendezne, vagy egyaIlaIan vaIamikeen kimulal-
na, ha nehezleI ra. Mindig derusen, higgadlan aIIl a doIgok-
hoz. Kouki maskor is kihasznaIla ezl, nemegyszer Ieell feI-
re, es megingalhalalIan IeIki nyugaIma Iallan nemegyszer
forduIl meg a fe|eben, hogy vaI|aban mindenl lud, de abban
is bizlos, hogy a fer|e visszaler hozza.
Csakhogy Kouki ludla, hogy ez aIkaIommaI mas a
heIyzel. Az asszony ennek eIIenere mosl is ugyanoIyan nyu-
godl voIl, minl mindig. TaIan luIsagosan is eImerIl a mun-
ka|aban ahhoz, hogy barmil eszrevegyen. Vagy laIan neki is
van vaIaki|e` Kouki nehezen ludla eIkezeIni, hogy barki
udvaroIni kezd|en lvenhez kzeIed feIesegenek. Igaz,
maga mar luI voIl az lvenen, es meglaaszlaIla, hogy enneI
furabb doIgok is lrlennek. Ugy erezle, nem reesne a boI-
dogsaglI, ha kiderIne, feIesegenek viszonya van vaIakiveI,
de nem voIl abban a heIyzelben, hogy szemrehanyasl lehes-
sen.
Negy ra lvenkor aIIl be a szaIIoda eIe, amikor mar liz
erce larloll az nneseg. LearkoIl, es egyenesen a masodik

[67]
emeIelre sielell, ahoI kaIIigrafusok es vendegeik gyIekezlek
a be|aralnaI. Kouki ulal lrl maganak a lmegben. I a ne-
vel irla a vendegknyvbe, amikor Rinko meg|eIenl.
HaIvanyIevenduIa kimonl viseIl, himzell feher obivaI.
Ha|al feIlornyozla, es gyngycsallaI luzle ssze. Ahogy kze-
Iebb erl, Kouki Ialla, hogy kimon|a eIe|el ar krizanlemok
diszilik. A IevenduIa kimon a szoknyareszen fokozalosan
sleledell, es a szegeIyen narancsviragminlak Ialszollak.
Kouki eIbuvIlen meredl ra, Rinko edig aggdva ran-
coIla a homIokal.
VaIami ba| van`
Nem. amuIalosan nezeI ki.
Igeszen mas voIl, minl ahogy megszokla. Nyugali ru-
haban edes es |I Ilzll, de kimonban halarozollan eIe-
gans. Maga voIl az izgal, de megkzeIilhelelIen fer|ezell
asszony.
Azl hillem, sose ersz ide. Mar kezdlem aggdni.
Nagy voIl a forgaIom.
Kvelle az asszonyl a lerembe. Rinko IeIlelle kzeen,
a lerem hals resze feIe.
Ill var| meg, |`
Te hoI IeszeI`
Oll eII. Ulana Iesz egy kis fogadas a szomszed szo-
baban. KerIek, marad|.
Kouki bIinloll, Rinko edig megforduIl, es eIinduIl
eIre, s kzben kiviIIanl obi|anak kel nyiloll Iegyezl abrazo-
I minlazala.
Rinko is a di|azollak kzll voIl. A kiaIIiloll kaIIigrafia-
|an negy kinai iras|eI aIIl a negyzelmeleres airon: sin-si-
kei-su.
,Visszafogoll kezdel, meIlsagleI|es veg.

[68]
A ferfi szemszgebI nezve az egesz egy kicsil luIsago-
san is iIIemlud es heIyenvaI voIl. Korabban megforduIl a
fe|eben, hogy eImond|a Rinknak, de azlan radbbenl, hogy
kedvese szinlen hisz ebben.
Kouki azerl |ll eI, merl Rinko kerle ra. Iersze megfor-
duIl a fe|eben, ill van-e az asszony fer|e is. Idegesilelle a
gondoIal. Igaz, nehez voIl eIkezeIni RinkrI, hogy mind-
kelle|kel meghiv|a az esemenyre.
Az nneseg onlosan l rakor kezddll. LegaIabb
kelszazan voIlak |eIen. IIszr az esemenyl szonzoraI u|-
sag, ma|d a kaIIigrafusszvelseg keviseI|e larloll megnyi-
lbeszedel. Kouki megludla, hogy egy csaknem harminceves
muIlra visszalekinl orszagos versenyrI van sz. A besze-
dek ulan a di|aladas kvelkezell. A fdi|akkaI kezdlek, a
nyerlesek sorra Ielek feI a szinadra, es vellek al okIeveI-
kel. VaIamennyikel meIeg las fogadla: a meIlsagleI|es
regel, aki csodaIalosan feslell nnei hakama|aban es
haoriban sugarzoll beIIe, hogy vaIaszloll muveszelenek
igazi meslere , es az eIskenl di|azoll bimbz, fialaI
kaIIigrafusnl egyaranl.
Rinko dicserelel kaoll, es igy az uloIsk kzl Iehelell
a szinadra egy lvenes ferfi es egy meg idsebb n larsasa-
gaban. Kelle|k kzll a viragkoral eI Rinko meg sugar-
zbbnak lunl, minl egyebkenl.
Igyenkenl szIilollak mindharmukal, es eIreIelek.
Amikor Rinko velle al a di|al, kilrl a lasvihar, Koukinak
ugy lunl, sokkaI nagyobb lasol ka, minl a lbbiek.
Nezle, ahogy Rinko iIIedeImesen megha|oI, es alveszi a
di|al. szkeseg fogla eI. Minlha az egesz kznseg, sl, a
lbbi nyerles figyeIme is Rinkra koncenlraIdoll voIna. Az
asszony saadl voIl, es kicsil idegesnek Ialszoll, de a haI-
vanysaga meg inkabb kiemeIle kimon|a IevenduIakek szi-
nel, a ruha azar voIlal meIlsagleI|es kecsessege enyhilelle.
Kouki nem ludla megaIIailani, mil gondoIhalnak maguk-
ban a leremben larlzkod nk, de bizlosra velle, hogy a fer-
fiak mind a kimon aIall re|lz leslrI abrandoznak.

[69]
De hiaba. Csak ismerle Rinko meIIenek ivel es suIyal,
lesle re|lell meIegel, azl, miIyen zaboIalIanuI szerelkezik,
amikor kellesben vannak. HirleIen ra|ll, hogy mosl megla-
aszlaIla azl a lilkos rml es kivaIaszlollsag-ludalol, ame-
Iyel egy hires szineszn vagy gesa fer|e, nelan szerel|e erez-
hel.
Rinko, mil sem se|lve arrI, min lreng kedvese, u|abb
lasvihar kzeelle IeIeell az emeIvenyrI. Izulan a zsuri
kommenlar|a kvelkezell, ma|d vegel erl az esemeny. Kz-
velIen ezulan kezddll a szomszedos leremben a fogadas.
Mindenki feIaIIl, es a lmeg az a|l feIe sodrdoll.
Kouki een azon lundll, mil legyen, amikor Rinko
meIIe Ieell.
Nem banod, ha maradunk meg egy kicsil`
Mennyi ideig`
Harminc-negyven erc muIva eI ludok |nni.
Igy kicsil ill maradok, azlan Iemegyek a fIdszinli
kavezba.
Rinko bIinloll, es mar sielell is vissza kaIIigrafus bara-
laihoz.
A fogadason meg lbben voIlak, minl magan a di|al-
adason, Kouki ugy becsIle, IegaIabb haromszazan Iehelnek.
Az egyik szonzor larloll meg beszedel, ma|d egy idsebb,
Ialhalan nagy liszleIelben aII kaIIigrafus mondoll ohar-
ksznll, azlan a vendegek feIszabaduIlan fecseghellek
egymassaI.
Kouki ivoll egy srl az a|l kzeIeben Iev aszlaInaI,
ma|d iIIanlasa addig cikazoll feI-aIa a leremben, mig meg
nem laIaIla Rinkl. A lerem masik reszeben Iev faszlaInaI
beszeIgelell egy idsebb uriemberreI. A hires meslerekel Ie-
szamilva a kaIIigrafusok lbbnyire nk voIlak, de Rinko meI-
Iell mind szrkenek Ialszoll. Nem voIl magas, se kver, nyu-
godl meIlsaga edig meg |obban kihangsuIyozla a viragko-
ral eI asszony erzeki ragyogasal.

[70]
Lalhalan mindenkil eIvarazsoIl. MosoIyg, beszeI
ferfiak vellek krI. Kouki mind ez idaig nem gondoIl beIe,
hogy Rinko laIan a kaIIigrafia egyik igereles csiIIaga. IrbaI-
la iIyen szemmeI nezni, de kzben vaIaki haluIrI a vaIIara
csaoll.
Hal ill vagy!
MegforduIl. Kinugava aIIl mglle.
Megkerl, hogy |||ek eI. Tudod, hogy van az...
In sem akarlam eI|nni, de korabban vegezlem a
munkavaI, es gondoIlam, beugrok. aral|a lekinlele a f-
aszlaI feIe levedl. GondoIom, |Iesik a hiusagodnak, hogy
ragadnak ra a ferfiak.
Mosl, hogy igy Kinugavaba bolIoll, nehezebb Iesz a
lerv szerinl feIlunes neIkI IeIenie RinkvaI, de nagyon Ias-
san leIl az id egyedI, es Kouki vegI is haIas voIl a larsa-
sagerl.
Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen sok n fogIaIkozik
kaIIigrafiavaI |egyezle meg.
Sok n fesl, de meg lbben vaIaszl|ak a kaIIigrafial.
TeI|esen erlhel.
Nem erlem. A nk szerelik a szinekel.
Iersze, szerelik, de neked nem lunl feI, hogy a mesle-
rek mind ferfiak` Mil gondoIsz, mi lrlenik, ha csua n ve-
szi krI kel` Hal ersze hogy a fialaI, csinos nknek ked-
veznek. Gyorsan feIemeIle kezel. Ne erlsd feIre, nem azl
mondom ezzeI, hogy az eseleben is igy van. De a mesler
vaIahogy nem oIyan szigoru, ha egy ba|os, fialaI |szag cso-
daI|a ahilallaI. Igyesek rolekcirI beszeInek, en inkabb
lermeszeles szlnnek neveznem.
Kouki heIyesIen bIinloll.
Kinugava Ie||ebb ereszlelle hang|al:
Igyesek ugy nyernek, hogy IemasoI|ak a meslerklI
kaoll minlal.

[71]
Vannak egymassaI versenyz csoorlok, iskoIak, bar-
hogy is nevezzk`
De mennyire. A diakok aIlaIaban akkor nyernek, ha a
meslerk vaIameIyik erleI|es csoorlhoz larlozik. Ha nem,
akkor veszlenek.
Ugy hangzik, minlha ugyanoIyan furas es knykIes
Ienne, minl a hagyomanyos |aan lanc- es viragrendezes-
iskoIaknaI.
AIa|aban veve nincs nagy kInbseg.
Kinugava meg u|sagir korabI |I ismerle a kaIIigrafiai
krk beIharcail.
Ki veszi meg egy iIyen kiaIIilason a kaIIigrafiakal`
A hires meslerek meg nehany oIyan kaIIigrafus mun-
kail kiveve, akikel feIkaoll a sa|l, lbbnyire a diakok bara-
lai es csaIad|a.
Minek az nekik`
Igy mulalhal|ak meg, hogy meIIelle aIInak.
Hal ez Rinko viIaga. Koukil eIfogla az egyllerzes,
ugyanakkor meg |obban liszleIle az asszonyl kilarlasaerl.
Rinko eszrevelle, hogy Kouki es Kinugava beszeIgel-
nek, es amikor feIe|k forduIl, Kinugava inlell feIe.
Ma esle kInsen gynyru vagy bkoIl moso-
Iyogva, amikor Rinko odaIeell hozza|uk. AllI a iIIanal-
lI, hogy meg|eIenleI, minden szem rad laadl.
Kinugava mindig azon soankodoll, hogy luI szegyen-
Is, meg sem mer szIaIni egy sze n larsasagaban. A mai
na nyiIvan kiveleInek szamiloll.
Lassacskan mindenl megludok a kaIIigrafia viIaganak
lilkairI mondla Kouki lemal vaIlva.
Hogy erled ezl` kerdezle Rinko aggdva.
Ne i|ed| meg, semmi kze hozzad razla a fe|el
Kinugava. Nem foIylalhalla, merl egy riorlernek Ialsz, k-

[72]
zekoru ferfi nyu|lolla al az asszonynak nev|egyel, ugyan-
akkor mge Ieell egy fols, es a vaku viIIanl.
Nem nyerle a fdi|al, de meg a masodik vagy harma-
dik sem Iell. Mierl bannak ugy veIe, minlha voIna a szlar`
A szesege miall` Kouki halrebb Ieve figyeIle az eseme-
nyekel.
Mil csinaIsz ulana` kerdezle Kinugava.
Koukil varalIanuI erle a kerdes. VaIasz heIyell molyo-
goll vaIamil, mire Kinugava gyorsan kacsoIl.
Nem erdekes, |I is leszilek, ha kellecsken nneeIlek
vaIahoI. Miulan megmulalla, miIyen lainlalos, lovabb
kerdezskdll. II|ll vaIaki a csaIad|abI`
Kouki maga is ezen lundll, es mosl ismel krbeiI-
Ianloll.
Mondhalom, eIeg vakmer vagy. Mi Iesz, ha feIbuk-
kan a fer|e`
De hiszen Rinko maga kerle, hogy |||ek eI, gondoIla
Kouki, de azlan visszanyeIle a vaIaszl.
Szerinlem inkabb Rinko voIl balor |egyezle meg
Kinugava enyhe gunnyaI a hang|aban. KInben is, gondo-
Iom, nem akarnaI megvivni erle. IIvezelleI heIyezle eI a
csadal, de amikor Kouki nem vaIaszoIl, erdekIdese haIva-
nyuIl. Tiz erc muIva kzIle, hogy lavozik, es igy is lell.
Kouki ismel egyedI maradl. }avaban larloll a arli.
Rinko lovabbra is a faszlaI szlar|akenl, nevelgeIl, beszeIge-
lell, hagyla, hogy fenykeezzek larsaivaI egyll. Kouki Ieg-
|obb ludomasa szerinl nem voIl varhal, hogy feIbukkan|on
a fer|e, de ha megis, nem ismerik egymasl, ugyhogy semmi
gond.
Miulan rendezle magaban a kerdesl, ivoll meg egy srl,
ma|d az ra|ara nezell: mar lbb minl feIra|a acsorgoll. Ki-
menl, es IeselaIl az eIcsarnokba, es albaIIagoll a kavezba.
HalraIl, a faI meIIe, es kavel rendeIl. A heIyiseg lmve voIl
egy eskvi fogadas vendegeiveI. Amikor meghozlak a ka-

[73]
ve|al, ismel ra|ara iIIanloll. IeI hel muIl. Ha igy megy az
id, rIhelnek, ha kiIencre Hakoneba ernek.
Lassan korlyoIgalla kavefial, es hogy vaIamiveI eIsse
az idl, a noleszal Iaozgalla. I a masodik cigarella|ara
gyu|loll ra, amikor Rinko meg|eIenl az eIcsarnok luIs ve-
gen.
Ha|Iongva bucsuzkodoll egy idsebb asszonylI, azlan
vegre egyedI maradl. }kora airlaskal larloll a kezeben.
Ne haragud|, hogy iIyen sokara |llem |ll oda.
Mehelnk` Lalhalan ideges voIl, nyiIvan allI feIl, hogy
vaIaki megIal|a kel.
Kimenlek az eIcsarnokbI a fId aIalli arkoIba, de
Rinko csak akkor nyerle vissza megszokoll nyugaImal, ami-
kor mar a kocsiban Ilek. HaIk hangon menlegelzll, ami-
erl igy iderangalla a ferfil.
Semmi ba|. IIvezlem, hogy kicsil beisIanlhalok egy
idegen viIagba. Kouki eIfordilolla a sIusszkuIcsol. Nem
ba|, ha egyenesen Hakoneba megynk`
Izulan Iesz egy masik arli is, de mar eIre szIlam,
hogy nem ludok eImenni.
Nem kenyeImelIen ebben a ruhaban` Rinko meg
mindig kimonl viseIl.
Hozlam magammaI masik ruhal is. Ha odaerlnk, al-
Ilzm.
Aminl a kocsi kigrdIl a arkoIbI, Iecsalak ra
Akaszaka neonfenyei.
IIragadan nezeI ki. Nem csoda, hogy az sszes ferfi
a IabadnaI heverl.
Nem igaz. Az asszony szemermesen eIforduIl az ab-
Iak feIe, es eIvelle uderdobozal.
GondoIom, sok meghivasl kalaI.
Ha igen, akkor is mindig csoorlban vagyunk.

[74]
Nekem akkor is ugy lunl, hogy a lanarok es az eIis-
merl kaIIigrafusok lbbsege ferfi.
reg ferfi heIyesbilell az asszony. Is veIed senki
se veheli feI a versenyl.
Sose Iehel ludni. A ven kecske is megnyaI|a a sl.
Izek mind lkeIeles uriemberek, ugyhogy nincs mierl
aggdnod.
A kaszumigaszeki eIagazasnaI voIlak, ahonnan a kz-
segi aulaIyara Iehel forduIni. Kouki az eIllk Iev kzIe-
kedesi Iamara szegezle lekinlelel. Kinugava ugy gondoI-
la, hogy komoIy kockazalol vaIIaIunk.
Igen` Mierl`
Azl mondla, mi van, ha a fer|ed is meg|eIenik`
` Az IehelelIen.
TaIan eIulazoll vaIahova`
Nem, de azl mondla, hogy nem |n, lehal nem is fog.
Az asszony hang|a halarozoll voIl.
IIhagylak a kaszumigaszeki feIha|ll, es a Sibu|abI }o-
ga feIe deInyugalnak vezel aulaIyan haIadlak. IrrI ma|d
raforduInak a lomei aulaIyara, es egyenesen Golembaig
mennek. Kouki a gazra laosoll, s kzben lovabb kerdezs-
kdll.
IgyaIlaIan lud|a, hogy ma van a di|aladas`
Meg ha ludna, sem erdekeIne. Az asszony az eIllk
szaII fenycsikokra szegezle lekinlelel.
Sose mondla, hogy szerelne eI|nni`
Nem, semmi iIyesmil.
Is mil mondlaI, hoI IeszeI a arli ulan`
A baralaimmaI.
De nem mesz haza. Izl sem ban|a`
Nem ludom, laIan igen.

[75]
Koukil varalIanuI erle a vaIasz. Kel kezzeI fogla a kor-
manykerekel, es lovabb faggalzoll:
Ugy erled, nem lrdsz veIe`
Nem, csak nem az a kerdezskd fa|la.
Kouki meg mindig nem ludla eIkezeIni, mifeIe hazas-
sag Iehel ez.
NyiIvan gyanakszik mondla.
Ahhoz luIsagosan bszke. A keIIemelIen doIgokrI
inkabb nem vesz ludomasl. Ha sokaig kulakodna, es meg-
ludna az igazal, ugy erezhelne, minlha a sa|al Iababa Ill voI-
na.
De ha lrdik veIed...
A ferfiak nem egyformak. Lehel, hogy egyesek ludni
akar|ak az igazsagol, de masok, minl is, |obban feInek allI,
hogy vaIami megsebzi a bszkesegkel.
De ez azl |eIenli...
Tudom. VegleIen fa|daIom neki es nekem is. Hosz-
szan a lavoIba meredl.
Ahhoz keesl, hogy szombal deIulan voIl, megIeen
keves aull Iallak. A |ogai eIagazasnaI raforduIlak a halsavos
lomei aulaIyara, ahoI meg gyorsabban haIadlak. Lassan
maguk mgll hagylak a varos fenyeil, nema hazak es slel
erdk suhanlak eI sebesen az aul abIakaban.
VegI is leI|esen mindegy voIl, mil gondoI Kouki Rinko
hazassagarI. Micsoda aIszenlseg, hogy een aggdik
Rinko fer|enek erzesei miall. Ugyhogy gyorsan lemal vaIloll,
es a kaIIigrafiarI kerdezell.
Mondd csak, amikor az ecselleI a kezedben Isz a
liszla airIa eIll, csakugyan oIyan megnyugvasl erzeI,
minl mond|ak`
, igen. Meg ha vaIami miall zakIaloll vagyok is, ami-
kor a linlal rIm, Iassan megszunik a kIviIag, es mire kez-
be veszem az ecselel, lkeIeles bekesseg lIl eI.

[76]
Kouki meg sose Ialla Rinkl ecselleI a kezeben, de eIen-
ken eI ludla kezeIni, aminl a linlal rIi, ma|d minden ideg-
szaIavaI a airra sszonlosilva I az aszlaI eIll.
Az is igaz, hogy a kaIIigrafus szemeIyisegenek Ie-
nyomala oll van a muveiben`
Ha arra a mondasra gondoIsz, miszerinl a ,kaIIigrafia
a |eIIem lkre, akkor azl hiszem, igaz.
Kouki lkeIelesen esszerunek laIaIla, hogy vaIaki, aki
reciz, egyenes iras|egyekel vel airra, maga is reciz es
egyenes.
Is mi lrlenik, ha szereImes vagy`
Azl mond|ak, ez egyfa|la ragyogassaI von|a be az em-
ber munka|al.
Is ez aIkaIommaI`
Sa|naIom. Nem voIlam romanlikus. Szandekosan fo|-
lollam vissza az erzeImeimel, nem akarlam kimulalni kel.
Kees vagy ra`
Igen, ha mindssze egy iras|egyel velek airra, vagy
csuan negy iras|egybI aII mondalol, minl mosl, senki nem
|hel ra.
Kouki eIgondoIkodoll a doIgon, feIidezle magaban a
negy |eIel: Sin-si-kei-su. Visszafogoll kezdel, meIlsagleI|es
veg.
Nem ludom, miIyen a szereIem Ienyomala, de szerin-
lem szabadsag es kecsesseg voIl a vonaIaidban.
Ksznm. Iz nagyon kedves lIed.
De kar, hogy nem azl irlad, sin-si-ran-su. Visszafogoll
kezdel, fekeveszlell veg.
Ne bulaskod|!
Hiaba finlorgoll, a ferfinak igaza voIl. I|szakankenl
oIyan fekleIen voIl, amil senki nem leleIezell voIna feI errI a
kimerlnek es meIlsagleI|esnek mulalkoz asszonyrI. Ami

[77]
azl iIIeli, Kouki een e hihelelIen alvaIlozas lilkal rbaIla
kiderileni a slel aulaIyan.
IeI kiIenc voIl mar, mire megaIIlak a szaIIoda eIll.
Amikor eIinduIlak TokibI, Kouki ugy becsIle, kiIencre er-
keznek meg, de aIig voIl forgaIom, es a varlnaI gyorsabban
ludlak haIadni.
e|eIenlkezlek, es megnezlek a harmadik emeIeli foIyo-
s vegen Iev szoba|ukal. Rinko ugy lervezle, bgy vacsora
eIll alIlzik, de oIyan kes voIl mar, hogy inkabb igy menl
Ie.
Az ellerem a fIdszinlen voIl. Odakinn mar minden s-
lelbe boruIl, de a |kora abIakon kereszlI azerl Ialszoll az
aIuIrI megviIagiloll medence. A kek viz Iebegni Ialszoll a
slelben.
OIyan, akar egy oazis mondla Rinko.
Lalhalan kifaraszlolla az nneseg es az azl kvel
fogadas. Ill, lavoI a varoslI, vegre kezdell megnyugodni.
Kouki srl rendeIl, ismel koccinlollak az asszony sikerere,
azlan, miveI a fogadason csak ar ar szendvicsel ellek,
knnyu vacsoral rendeIlek.
Ugy erzem, minlha mosl, hogy mar ill vagyunk, min-
den egyenesbe |nne szIaIl meg Rinko.
Iz voIl az igazsag. Ill, a Hakone hegyneI Kouki is meIy-
seges megknnyebbIesl erzell, minlha a munka|a, a meg-
szokoll viIaga a vegleIen messzesegbe kerIl voIna. TaIan
annak a |eIe ez, hogy mindkellen bunludalol ereznek lilkos
viszonyuk miall`
Megerkezell az eIeleI: Asinoko-lavi szivarvanyos
iszlrang, le|fIs marlassaI. Kouki, kezeben a vrsboros
oharraI, ismel szerel|e di|nyerles muven lundll.
IeIlunl nekem, hogy aIneven |egyzed a munkadal.
Szuig|oku... ZId }ade. Magad laIaIlad ki` kerdezle.
Igyesek maguk laIaI|ak ki a muvesznevkel, de ne-
kem a meslerem adla.

[78]
Szuig|oku Macubara. Sze nev. VaIami romanlikusal
kene igy aIairnod.
Mil szInaI egy regi szereImes vershez`
Tudok egyel: ,Nem erinled Iklel verlI forr br-
mel / Nem vagy maganyos, ki az ulal redikaIod`
A szenvedeIyes Me|dzsi-kori kIln, }oszano Akiko
hires lanka|a haIIalan Rinko szarazon meg|egyezle, hogy
onl iIyen versel varl lIe.
Kouki erre haIkan eImondla Nakadzso Iumiko egy
versel. Iz a kevesse ismerl kIln nem sokkaI a csendes-
ceani haboru ulan lunl feI, es nagyon fialaIon, harminchal
evesen haIl meg.
,agIyok es ebihaIak, viragok es szereIem / Mind ma-
gahoz hiv|a es megvendegeIi az en asszonyom. Kouki ugy
veIle, a kelsoros szeen visszaad|a a csabil sze asszony
ere|el. Nem erlesz egyel` kerdezle.
De igen feIeIle kurlan a n.
Kesn Iallak a vacsorahoz, es mire vegezlek veIe, mar
liz is eImuIl. A hosszu na ulan Rinko kimerIl voIl. Igyene-
sen visszamenlek a szobaba, es magukra zarlak az a|ll.
Kouki mosl eIszr erezle, hogy igazan egyedI vannak.
Magahoz huzla Rinkl, es az asszony, minlha csak erre a iI-
Ianalra varl voIna, szorosan hozza simuIl. MegcskoIlak
egymasl.
Ill, a hegyek kzll lkeIeles csnd honoIl. IgyelIen
hang |uloll eI a ferfi fIeig, kedvese kimon|anak zizegese a
kar|aiban. A hosszu csk ulan Rinko Iesimilolla ha|al, es az
abIakhoz Ieell. A adIlI a Iafonig er abIak kis veranda-
ra nyiIl, ahoI feher aszlaI es kel szek voIl.
Nem ba|, ha kimegynk` Rinko egy kis huvs e|sza-
kai Ievegre vagyoll. Kinyilolla az a|ll, es kimenl, Kouki
edig kvelle. MiIyen hideg van mormogla az asszony.
IeIlamadl a szeI, vegigsrl a fennsikon. Nezd, miIyen
nagy a hoId.

[79]
A ferfi feIiIIanloll. Az egboIl kzeen ragyogoll a leIi-
hoId.
A szobabI nezve minden, ami a verandan luI voIl, ko-
romfekelenek Ialszoll, de innen, a hoId fenyeneI |I Iallak a
szeIes, fves siksagol es a goIfaIya egy reszel. A lavoIabb
magasod csucsok feslmenyre emIekezlellek. TaIan azerl Ial-
lak oIyan nagynak es fenyesnek a hoIdal, minl a varosban,
merl oIyan liszla voIl a Ieveg.
Teged nem zakIal feI a leIihoId Ialvanya` kerdezle
Rinko haIkan, meg mindig feIfeIe nezve. OIyan erzes,
minlha alhaloIna ra|lam a fenye, minlha leslem minden or-
cika|al IemezleIenilene...
Hal |. Akkor mil szInaI hozza, ha ma esle a hoId fe-
nyeneI velkzlelneIek Ie`
Masra nem is ludsz gondoIni`
Rinko szegyenIsen eIforduIl, de Koukil keIIkeen
feIizgalla a IeIki szemei eIll meg|eIen erolikus ke.
Iazom szIaIl meg az asszony, es visszamenlek a
baralsagos, meIeg szobaba. Mosl meg huvsebbnek erezlek
az eIbbi, e|szakai szeIIl.
Kouki a hoIdal nezve eIleIl szereImes gondoIalokkaI, de
Rinko aIig varla mar, hogy megszabaduI|on kimon|alI, es
zuhanyozzon. Kouki knlsbe bu|l, es eInyuIl az agyon,
Rinko edig IekacsoIla a viIIanyl.
Slelseg boruIl a szobara, mindssze az abIakok marad-
lak viIagosak, ahoI lovabbra is beszkll a hoId fenye. Kouki
eIbuvIlen nezle, ahogy a nyugodl fenyben Rinko hozzafo-
goll a velkzeshez.
Az agy baI oIdaIanaI, a frdszoba feIe es faI meIIell
aIIl. Kisse eIreha|oIl, es kioIdozla a derekanaI sszeha|loga-
loll anyagol larl seIyemzsinrokal. A seIymen csusz se-
Iyem finom susogasa haIIalszoll, ahogy IehuIIoll az ve.
Kouki szeme Iassan hozzaszokoll a homaIyhoz. Ugy
erezle, minlha immar ersebben slne a hoId. Rinko hallaI

[80]
aIIl neki, es oIyan voIl, minlha vekony falyoIIaI fedne eI ar-
cal, minl a regi |aan nemesasszonyok, amikor eIhagylak a
hazal. Amikor Ieha|oIl, hogy Iehuzza aIsnemu|el, kimon|a
a vaIIara huIIoll.
Az ember aIlaIaban eIszr a kimon|al veli Ie, ezl k-
veli az aIskimon, ma|d az aIsnemu, egyik releg a masik
ulan. De mosl, hogy magan erezle szerel|e lekinlelel, Rinko
ugy dnlll, eIforduI, mikzben velkzik, es nem veli Ie a
kimonl. Koukil een ez, az asszony veIeszIelell szemer-
messege es meIlsaga vonzolla Ieginkabb.
Rinko nyiIvan befe|ezle a velkzesl, merl meg mindig
neki hallaI, a kimon|aban eIlunl a frdszobaban.
Mosl, odabenn, mar nyiIvan leI|esen mezileIen.
Kouki magaba szivla a Ievelell seIyem fehernemu iIIa-
lal. Ismel azon lundll, mennyire izgaImas ez az alvaIlozas,
Rinko az egyik iIIanalban szemermes, megfonloIl asszony,
a kvelkezben csua vad szenvedeIy. Iz sokkaI izgaIma-
sabb, minlha minden iIIanalban vad es szenvedeIyes Ienne.
Kivancsi voIl, va|on Rinko liszlaban van-e vonzere|enek
ezzeI az oIdaIavaI. Az asszony idkzben vaIszinuIeg beIe-
ell a zuhany aIa, merl Kouki fIel megllle a haIk vizcso-
bogas.
IeIkeszIl kedvese fogadasara. IIIenrizle a fulesl, eIeg
meIeg van-e ahhoz, hogy Rinko ne fazzon. Szelhuzla a fg-
gnykel, hogy az allelsz hoIdsugarak szabadon
eIaraszlhassak a szobal.
Immar nem maradl mas doIga, minl varni a csodas
zsakmanyra.
Rinko vegI kiIeell a frdszobabI, de nem |ll kze-
Iebb, megaIIl az a|lban. Kouki feIIl.
Mierl huzlad eI a fggnyl` kerdezle az asszony.
Iz kIli kerdes voIl, Kouki haIIgaloll. Rinko edig az
abIakhoz Ieell, hogy sszehuzza a fggnyl. Az abIakon be-
sl hoIdfeny eIesen kira|zoIla aIak|al. ZuhanylI harmalos

[81]
leslel feher seIyem aIskimon fedle, a luI hosszu seIyemv
IeIgoll eII, a kecses nyak fIll Ialszoll a fe| fIe lornyozoll
ha| sziIuell|e.
Kouki nehany iIIanalig eIbuvIlen csodaIla, azlan feI-
aIIl, odamenl hozza, es megfogla a kezel.
Megmondlam, hogy hoIdfenyben fogIak Ievelkzlel-
ni. Vagy laIan eIfeIe|lelled`
Hal...
Kouki megfogla az asszony kezel, es visszavezelle az
agyhoz. Rinko meg mindig zavarban voIl, amierl ennyi feny
arad be az abIakon, de amikor a ferfi gyengeden vegigfeklel-
le az agyon, Ialhalan beIelrdll Kouki lervebe.
Mosl edig a hoIdfenyneI megcsodaIom minden or-
cikadal.
Ne legy semmi oIyal, amilI feIek.
Iekd| nyugodlan, es engedd eI magad. GondoId azl,
hogy csak kellen vagylok: le meg a hoId.
Kouki kioIdolla az aIskimon vel, es kihuzla az asz-
szony aII. Azulan Iassan szelha|lolla a ruha feIs reszel, Ie-
csuaszilva a n hfeher kebIeil.
Rinko lan megadla magal, vagy a hoIdfeny varazsoIla
eI, de minden eIIenaIIas neIkI fekdl az agyon. Kouki nem
varl iIyen engedekenysegel, de eIl veIe, miulan feII szelha|-
lolla a kimonl, az aI|a kvelkezell.
Rinko csi|e enyhen megranduIl, de nem voIl miveI eI-
lakarnia magal, es nem voIl hova bu|nia. Kisvarlalva eIer-
nyedl, es Kouki egy loIva| eIlkeIlsegeveI velle Ie rIa a ru-
hadarabol. Rinko immar leI|esen mezleIenI fekdl a hoId-
fenyben.
OIdaIl fordilolla fe|el, minlha igy akarna menekIni az
abIakon al |v fenylI. Szemel szorosan sszezarla. Hanyall
fekdl, kel kezeveI lakarva Iabai kzel. TermeszellI feher
bre meg saadlabbnak Ialszoll a hoIdfenyben, szinle via-
szos feher voIl az arnyekok kzll.

[82]
Gynyru...
Kouki meIyen hill abban, hogy az igazi szeseg Iallan
meg a Ieghidegverubb aIakok is meghaldnak. IredeliIeg ar-
ra keszIl, miheIyl Ievelkzlelle Rinkl, raveli magal. De
mosl ugy eIbuvIle a Ialvany, hogy nem akarla meglrni a
iIIanal varazsal. IialaIabb koraban csak azzaI lrdll, hogy
mineI eIbb magaeva legye a nl, de mosl az is komoIy gy-
nyrusegel |eIenlell, hogy nezheli kedvesel. Szinle eggye vaIl
a hoIdsugarraI, ahogy lekinlele vegigsikIoll Rinko feher les-
len.
ar a ferfi egyelIen u||aI sem erinlelle, Rinko erezle,
hogy forr, alhal iIIanlasa vegigsimogal|a leslenek minden
orcika|al. VegI, minlha nem birna ki lovabb, halal fordilol-
la a hoIdviIagnak, es sszegmbIydll. De Kouki vissza-
fordilolla.
Ne. Megserldik a hoId sullogla.
Rinko haIovany lesle oIyan voIl, akar egy eI hoIdaIdo-
zal.
Izl a nl nem lehelle egyszeruen magaeva. Kouki ke-
leIen voIl szabad foIyasl engedni vagyainak. Csak kifinomuI-
lan kzeIedhel hozza. IIszr Iagyan simogalni kezdle meI-
Iel es csi|el, azlan, minlha csak veIelIenI ernenek oda u|-
|ai, gyengeden eIvelle az asszony kezel a Iabai kzI.
Rinko nehany masodercig eIIenaIIl, azlan megadla ma
gal. Tesle vedleIenI heverl a hoIdfenyben, Iabai kzll izga-
ln slelIell a szr.
Iurcsamd, abban a iIIanalban, hogy aIabaslrom b-
ren meg|eIenl a szemeremszrzel arnyeka, semmive Iell
eIbbi, szuzies liszlasaga: immar bu|anak lunl.
Mosl mar Koukinak se voIl eIeg, hogy nezheli. Igyik
kezel Rinko meIIen hagyla, a masikkaI vegigsimilolla a slel
haromszgel, es megkeresle az eIdugoll, ici rzsabimbl.
Az edig hamar hozzaszokoll az kedveskedesehez, es eIel-
re keIl: harmal azlalla uha viragal.

[83]
Ha Kouki mosl leszi magaeva kedvesel, az meg mindig
nagy|abI oIyan Iell voIna, minl rendesen, de a ferfi azl akar-
la, hogy a mai aIkaIom kInIeges Iegyen.
Miulan megbizonyosodoll arrI, hogy Rinko eIeg ned-
ves, megfogla szerel|e |obb kezel, es Iassan Iehuzla a slel
haromszgre. MiheIyl Rinko megerinlelle sa|al magal, meg-
dermedl a keze, es egy iIIanalnyi habozas ulan visszahuzla.
A ferfi azonban nem engedell. Rinko u||al sa|al szirma-
ra lelle, es finoman mozgalni kezdle.
Ne, ne, eIeg zihaIla kinIdva az asszony.
De mondhaloll barmil, Kouki azl akarla, hogy ma e|-
szaka kedvese maga is ismer|e meg a lesleben re|I erzekise-
gel.
Iz az...
Nem szabad...
Amikor az asszony u||a ismel mozduIalIan Iell, Kouki
foIylalla. U||a hegye aIig erinlve, rilmusra mozgoll egyik oI-
daIrI a masikra, a n szirma edig lovabb duzzadl, es meg
nedvesebb Iell.
Rinko feInygll, hanykoIdoll, vegI oIdaIl fordilva
fe|el, a szokollnaI |vaI korabban eI|uloll a csucsra.
Kouki megvarla, hogy a finom remegesek aIabbhagy|a-
nak, ulana kerdezle csak meg:
} voIl`
Nem. OIyan kIns voIl.
A ferfi kerdese arra iranyuIl, hogy Rinko oIyan gyorsan
eIvezell, de az asszony arrI az u| eImenyrI beszeIl, hogy
maga erinlelle magal.
Idnkenl le is csinaIhalod magadnak...
Nem. KerIek... Az asszony fe|el razva sullogla.
}obban szerelnem, ha le csinaInad.
Kouki ismel magahoz huzla kedvesel, megfogla kezel.

[84]
Ismered Kavabala regenyel, a Hcjc!ic i4jal` Van ben-
ne egy ferfi, aki TokibI egy hborilolla eszaki varosba ula-
zik, hogy laIaIkozzon egy Komako nevu gesavaI.
Tudom mondla Rinko a regeny hires eIs mondalal
idezve. ,Amikor a vonal eIhagyla a hosszu aIagulal, mar a
hvideken voIlak. VaIami iIyesmi.
Akarhogy is, emIekszeI arra a |eIenelre, amikor hosz-
szu lavoIIel ulan ismel laIaIkoznak` A ferfi kinyu|l|a egyik
u||al, es azl mond|a: ,Iz emIekezell rad. A n zavarban van,
de azerl megfog|a a ferfi u||al, es finoman beIehara.
ImIekszem erre a |eIenelre a fiImbI.
Mil gondoIsz, meIyik u||ara gondoIl` kerdezle
Kouki, es Rinko |obb kezel feIemeIle a hoIdfenybe. Nehez
voIl eIkezeIni mosl, hogy ezek a feher, kecses, finom, karcsu
u||ak aIig nehany erce meg a forr, slel hasadekban mo-
zoglak. A regenyben es a szinadi vaIlozalban is a mulal-
u||a szereeI. A Korrakl |alsz szineszn mindig a ferfi mu-
lalu||al hara|a meg.
Is az mierl ba|`
Merl ha ideIenn erinled magad, ezl az u||adal haszna-
Iod. Rinko kzes u||al fogva gyengeden visszalelle az
asszony kezel oda, ahoI korabban voIl. Iz az u|| |obban
mozog es finomabb.
Ugy erled, hogy Kavabala levedell`
Nem mondok semmi iIyesmil, de szerinlem igy sok-
kaI |obb...
Knnyeden, |alekosan lovabb mozgalla Rinko kzes
u||al a szirmok krI. De az asszony nem akarla u|ra kezde-
ni...
Koukil azonban magavaI ragadla egy kIns gondo-
Ial, es nem engedle, hogy kedvese eIhuzza kezel.
A Hcjc!ic i4jal 1935 la|an irlak. AllI fogva egeszen
moslanaig sl, a Man|su kIlk lavoIi koralI egeszen a
mai naig a ferfiak es a nk u|ra meg u|ra ugyanazl csinaI-

[85]
|ak. IdlIen idk la simogal|ak egymasl mezleIenI, aho-
gyan megszIellek, erinlik egymas brel, slkereznek egy-
mas meIegeben, derilik feI kedvesk leslenek lilkail. Ierfiak
nemzedekenek vegleIen sora fekdl igy, ahogyan Kouki
mosl, kzes u||avaI Rinko szemermen, es kzs voIl ben-
nk a szandek, hogy gynyrhz |ullassak kedveskel. Is a
nk nem hagylak cserben kel. Tbb ezer eve larl mindez, es
az emberek neha riasi kockazalol vaIIaInak azerl a kivaIlsa-
gerl, ameIyben mosl een neki es Rinknak van resze.
Kouki erezle a kleIekel, ameIy sszefuzi ismerelIen eIdei-
veI, minlha az ereiben Iklelell voIna a verk.
Az iIyesmil mindenki magalI meglanuI|a mondla.
Irezle, hogy Rinko ismel nedvesedik.
De nem Iehel mindenki szamara ugyanoIyan.
Hal ersze hogy nem Iehel. Mi Iehel meg egyszerre
oIyan egyelemes es megis oIyan egyeni, oIyan lilokzalos,
minl a szereIem` Az emberek ma is csak azl leszik, minl az
eImuIl ezer evek soran, a vaIlozalok szama megis vegleIen.
Nemcsak abban kInbznek, ahogyan csinaI|ak, hanem ab-
ban is, mil ereznek kzben, es minl nyernek kieIegIesl.
A lesli szereIem viIagaban nincs se visszafe|Ides, se ha-
Iadas. A modern ember egyaIlaIan nem |obb az eIdeineI
csuancsak azerl, merl egy lechnoIgiaiIag fe|Iell larsadaIom
gyermeke, ahogyan az sk sem voIlak okvelIenI gyelIe-
nek. Mindenki arankenl, sa|al laaszlaIalai es erzesei nyo-
man lanuI|a meg, mi | neki, mi nem, es hoI eIegedell, hoI
csaIdoll az eredmennyeI.
Iz oIyan lerIel, ameIyel nem erinl civiIizaci es a lu-
domany, oIyan bIcsesseg es oIyan kuIlura, ameIyel minden
generacinak maganak keII megszereznie.
Kouki agyaban ez moloszkaIl, amikor behaloIl Rinko
leslenek nedves meIegebe.
Azulan, hogy kedvese iIyen hosszan izgalla, Rinko
azonnaI Iangra kaoll. Nemreg meg megadan fekdl a

[86]
hoIdfenyben, de immaron erzseIl. HirleIen kinyiIl a szeme,
es arcan szinle gylrd kife|ezesseI eIeIvezell.
Mennyire szerelle Kouki ezl a Ialvanyl! Rinko arca
minlha haragos, knnyes es kacer Iell voIna egyszerre. Ibben
a megfoghalalIan, sznleIen vaIloz arckife|ezesben benne
voIl a n minden szenvedeIye es varazsa.
A szerelkezes ulan ismel ra|uk leIeedell az a Ieirhalal-
Ian mozduIalIansag.
Meginl mas voIl sullogla Rinko a meg mindig a-
razsI leslehez simuI ferfinak.
AbbI, ahogyan mondla, szegyenIsen, arcal eIre|lve
eIIe, Kouki ra|ll, hogy a gynyr csucsonl|ara gondoI.
Mindig az, minden aIkaIommaI mas.
MeIyebb`
Az asszony bIinloll. Minlha csak maganak mondana,
foIylalla:
TaIan van bennem vaIami beleges...
Dehogyis.
Igy nnek sincs oka szegyenkeznie, amierl kimulal|a
szenvedeIyel, sl ez inkabb erell es gazdag erzeImeil |eIzi.
Kouki kivancsisaga hirleIen feIlamadl. Megerinlelle az
asszony meg mindig Iklel viragal es a szirmol.
KInbzik ill es ill`
Igen, ill meIy es ers... Rinko Iehunyla szemel.
Amikor beIem haloIsz, ugy erzem, minlha a fe|em bub|aig
erneI.
De akarhogy is rbaIla eImagyarazni, ferfi szamara eI-
kezeIhelelIen ez. Kouki mosl Rinko bimb|al erinlelle meg.
Ill eIesebb es kevesbe meIy magyarazla kedvese.
}vaI lbbel re|lenek a szavak, minl amil a ferfi erlhel.

[87]
De amikor ugy drzsIsz, ahogyan az eIbb lelled,
oIyan, minlha aram fulna kereszlI ra|lam.
Kouki kisse irigykedell. Hogyan kees a nk lesle eny-
nyi erzesre` AzzaI, hogy Rinkl nmagara ebreszli, gynyrl
nyu|l neki, laIan oIyan szrnyel keIl eIelre, ameIy vegI feI-
faI|a l.
A nhz keesl a ferfi egyszeru. A nnek rengeleg ero-
gen zna|a van, mig a ferfinak csak egy. A ferfi orgazmusa,
akar a dagaIy, egyre ersdik, mig eIeri azl a onlol, ahoI
mindenl eInl, azlan szinle nyom neIkI visszavonuI. Ihhez
keesl az asszonyok erzesei egesz szeIes skaIan mozognak:
Iehelnek eIesek es sekeIyek, minl egy gyengebb aramles,
vagy meIyek es ersek, ameIyek az egesz leslel kocsonyassa
leszik. ssze sem Iehel hasonIilani a kelll. A nk akar kel-
szer-haromszor vagy akar lizszer akkora gynyrl is erez-
helnek, minl a ferfiak, gondoIla Kouki.
A nk mohbbak, minl a ferfiak szIaIl meg, s hang-
|aban irigyseg keveredell irniavaI.
Te lelleI iIyenne razla a fe|el Rinko.
Ibben igaza voIl. Rinko eIeinle feIenk voIl, es maga is
szegyeIIle gynyrel. De amikor mar surun szerelkezlek, fo-
kozalosan feIfedezle sa|al leslel, magabizlosabb Iell. Kouki
lanarkenl nemi feIsbbrendusegel erzell, minlha uraIkodna a
n feIell, de mire eszbe kaoll, Rinko mindenl magaba szi-
voll, es a ferfi lermeszeles kleIessegeve vaIl kieIegileni ked-
vesel. Immar nem lanar voIl, aki iranyilolla kelle|k |alekail,
hanem a n szksegIeleil kieIegil, aIazalos szoIga.
Sose gondoIlam, hogy iIyen hamar iIyen messzire
|ulsz.
HaIa neked.
Ierfi nemigen kahal enneI nagyobb dicserelel. De la-
gadhalalIan, hogy Rinko igen lehelseges lanilvanynak bizo-
nyuIl. armiIyen gyes Iegyen is a kerlesz, megfeIeI mag
neIkI sose fognak gynyru viragok leremni kerl|eben.

[88]
VegleIenI fogekony vagy.
Ihhez fogekonysag keII`
Nem vagyok bizlos benne, minek is nevezzem, de ab-
ban igen, hogy csodas a viragod. Kouki a n forr Iaba k-
ze heIyezle kezel.
Rinko bizonylaIannak Ialszoll, nem ludla eIdnleni,
hogyan fogad|a a dicserelel. NyiIvan erezle magaban a vaI-
lozasl, kileI|esed erzekisegel, de hogy ezl nyiIlan a szemebe
mond|ak, es kzben igy erinlsek, halarozollan zavarba e|lel-
le.
A lied a Ieg|obb. Igesz }aanban nincs ar|a foIylal-
la Kouki.
Ne bulaskod|.
Nem bulaskodom. Azerl mondom, merl ez az igaz-
sag.
Nem erleIek.
A ferfi hosszan keresgeIle a szavakal:
OIyan finom meIeg vagy odabenn, es ugy krI-
IeIsz... sullogla vegI.
Mierl, laIan nem minden n egyforma`
De mennyire nem. Mind mas.
Lalla Rinkn, hogy hiszi is meg nem is.
A nk nem fog|ak feI, de ebben is halaImas kInbse-
gek vannak kzlk. Merelben, formaban is. Van, akie csoda-
Ialos, minl a lied, masoke nem az.
Nem a ferfilI fgg, akiveI vagyunk`
izonyos merlekig igen. De eIforduI, hogy a n ma-
gaba fogad|a a ferfil, az edig, miheIyl be|ul, radbben, hogy
egyaIlaIan nem sze, ami var|a. Is akkor sielve kikivankozik.
Rinko feInevelell.
Az ba|a. Osloban viseIkedik.

[89]
GondoIod`
Iersze. IIeve azerl van oll, merl vonzolla a n, vagy
nem`
Igen, de addig sose Iehel bizlos az ember egy nben,
amig nem fekdl Ie veIe.
IIelemben mosl haIIok errI eIszr.
A ferfiak liszlaban vannak veIe, csak nem beszeIhel-
nek errI a nknek.
Mig Rinko ezen ragdoll, Kouki a lrleneIem egy |vaI
korabbi korszakabI hozoll feI eIdal.
Oll van eIdauI Rokudzs urhIgy a Gcn!zsi ncscjc-
bI. Van egy oIyan erzesem, hogy az ve nem Iehelell vaIami
|.
Csakugyan`
Azla, hogy aIacsonyabb beoszlasba kerIl, Koukinak
bven voIl ide|e oIvasni. IIeg modern lrleneli munkakal
forgaloll, a Sva-kor larsadaIomlrlenelerI irand munka-
|ahoz gyu|lll anyagol. De neha eIvell oIyan knyvekel is,
ameIyek nagyon reg voIlak a kezeben. Izek kze larlozoll a
lizenegyedik szazadbeIi kIasszikus mu, a Gendzsi mese|e is.
U|ra eIoIvasla, es Iegnagyobb megIeelesere aIig ludla Ielen-
ni.
Ugy lunik, az aIacsonyabb beoszlasnak is megvannak a
maga eInyei, aIIailolla meg. Mosl a regeny oIyan vonasai
nyugzlek Ie, ameIyek korabban eIkerIlek figyeImel. Meg-
vaIlozoll a Rokudzs urnrI aIkololl veIemenye is. Immar
feIkeIlelle kivancsisagal.
Gynyru, magas rangu, muveIl es remek izIesu asz-
szony.
A szerz ugy abrazoI|a, hogy az ideaIis n, akinek ki-
vIrI nezve nincs hiba|a. De megsem lkeIeles.
Meg mindig nem ludom, hogy erled.

[90]
Sok mindenl |eIenlhel. Azl, hogy luIsagosan Iaza,
vagy luI csuszs, eselIeg nem eIeg meIeg eIdauI.
Lehelseges ez`
Igen, sa|nos eIforduIhal iIyesmi.
Is nem Iehel az iIyel gygyilani` kerdezle Rinko
aggodaImasan.
Ha vaIaki igazan szerel egy nl, es ha|Iand megr-
baIni, vaIamil |avilhal a heIyzelen, de a ferfiak aIdozalkesz-
segenek is megvannak a halarai.
Meg ha a szereImerI van is sz`
Lehel, hogy az ember szerel vaIakil, megse | veIe az
agyban. Is ha iIyenkor feIbukkan egy masik, knnyen eIcsa-
buIunk.
Vagyis egyelerlesz veIem, hogy a ferfiak rellenelesen
nzk.
Akkor kerdeznek vaIamil: a nk laIan nem gyuIIik,
amikor szerel|k borzaImas az agyban`
De igen.
Na Ialod. A ferfiak edig nem akarnak oIyan nveI
haIni, aki nem eIegili igazan ki kel, fasuIl vagy egykedvu.
A hoIdfenyben hevereszve fecseglek a szerelkezes re|-
leImeirI. A Gcn!zsi ncsc|e egyik hires |eIeneleben, ameIynek
,Iszmecsere egy ess e|szakan a cime, Gendzsi es Ieg|obb
baral|a szinlen eIbeszeIgel a nkrI. IIyen aIaon ezl a be-
szeIgelesl Iehelne ,Iszmecsere egy hoIdfenyes e|szakan-nak
nevezni, gondoIla Kouki. Vagy a mezleIen igazsagnak, hi-
szen egyikkn sincs ruha.
Igyik kezel meg mindig kedvese kis szramacsan
larlva foIylalla:
Rokudzs urhIgy lragedia|al IalszIag a bszkeseg
es feIlekenyseg okozla, de az igazi ok megiscsak az, hogy
nem | szerel.

[91]
Iz aII a regenyben`
Nem, igy lermeszelesen nem mond|ak ki. A szerz n
voIl, hogy is irhaloll voIna Ie iIyesmil. De halarozollan ezl
sugaII|a. Csak ssze keII rakni, mennyi kell meg kell.
Rinko amuIallaI meredl kedvesere, Kouki edig lovabb
magyarazoll.
Gendzsi az eIs Ialasra beIeszerel Rokudzs urhIgy-
be, es mindenl eIkvel, hogy meghdilsa. VegI leI|esI a
vagya, es egyll lIlenek egy e|szakal. De ezulan huvsen
viseIkedik, minl aki hirleIen eIveszilelle erdekIdesel a szere-
l|e iranl.
Merl hulIen.
Igen, ezl mond|ak a nk. A ni krilikusok mind azl aI-
Iil|ak, hogy Gendzsi ingalag |eIIem. Iinoman Rinko halara
lelle kezel, minlha igy akarna IecsiIIailani az asszony erze-
seil. Rokudzs urhIgy annyira megserldik a hirleIen vaI-
lozas miall, hogy rosszinduIalu szeIIeme vaIik. II kiserlel-
kenl addig Idzi a ferfi feIesegel, Aoi no Uel, es egy masik
nl, }ugal, akil Gendzsi szinlen szerel, mig vegI mindkel-
len meghaInak.
MegIehelsen bosszuaII, nem`
LalszIag zarkzoll, haIk szavu n, de aIIandan rag|a
magal, es azlan az Islen irgaImazzon annak, aki az ul|aba ke-
rI.
Szerinled Gendzsi miall Iesz iIyen`
Igen, de gondoI| csak beIe a ferfi heIyzelebe. Nincs az
a ferfi, aki meg egyszer Ie akarna fekdni egy iIyen nveI. De
az lovabb Idzi, mindenaron ludni akar|a, mierl vaIlozlak
meg az erzeImei.
A nk nem is se|lik, hogy a ferfiak igy gondoIkodnak.
Rinkl szemIalomasl keIIemelIenI erinlelle a gondoIal,
hogy Rokudzs urn azerl veszlelle eI Gendzsi szereImel,
merl nem voIl | szerel. Iszonyu Iehel, ha ezl szemebe
mond|ak az embernek.

[92]
Nincs az a ferfi, aki ezl igy megmondana egy nnek.
Gendzsi eIegedelIen Rokudzs urnveI, de nem aruI|a
eI az okal, es lovabbra is gyenged kis IeveIekel, versekel kI-
dzgel neki. Is amikor az asszony Isebe ulazik, Gendzsi
Nonomi|aba megy, hogy bucsul vegyen lIe
Annak eIIenere, hogy nem kedveIi`
A n baIvanyozza l, lehal nem leheli meg, hogy csak
ugy ollhagy|a. armiIyen keIIemelIennek laIaIla is a hIgyel,
iII liszleIelleI banik veIe, es mindenl meglesz erle, amil csak
Iehel. IIyen Iovagiasak voIlak a Heian korabeIi nemesek. Ta-
Ian een ez a Heian-eIegancia forrasa.
Is haIabI mi, nk, azla is szid|uk szegenyl.
Hiaba lesz meg minden lIe leIhell, nem meIlanyoI-
|ak az erfeszileseil. A nk nem veszik eszre a viseIkedese
mgll re|I kedvessegel.
Hogy vehelnenk eszre` Mindenl feIemas mdon lesz,
ersze hogy nem meIlanyoI|uk. Ha vaIakil nem sziveI, nem
Ienne szabad szandekosan ugy viseIkednie, hogy az feIreerl-
hel Iegyen.
Rendben, akkor mil keIIell voIna csinaInia` Mil szI-
naI, ha szba sem aIIl voIna veIe, miulan egyszer-kelszer Ie-
fekdlek egymassaI` Meg |obban becsmereIned. Rideg, erze-
kelIen gazficknak nevezned.
Rinko nehany iIIanalig haIIgaloll, minlha csak u|bI
vegiggondoIna az egeszel.
Azl mondlad... szvaI, hogy az urhIgy nem voIl |
szerel. Tudhal|a az iIyesmil egy n magarI aneIkI, hogy
megkerdezne`
Hal, ha a ferfi mindssze egyszer vagy kelszer fekszik
Ie veIe, es lbbe nem rbaIkozik, az |eIenlhel vaIamil.
Is semmil nem lehel eIIene`
Izl nem mondanam. Az is Iehel, hogy csuan k kel-
len nem iIIellek egymashoz.

[93]
Szinle nem is lunl heIyenvaInak, hogy iIyesmikrI be-
szeIgelnek a hoIdfenyben. Ibben a haIovany, liszla fenyben
frdve magaszlosabb lemal iIIell voIna laIaIniuk, de megis,
mi Iehelne fonlosabb es aIavelbb enneI kerdesneI`
Az iIyesmil sose beszeIik meg igazan a ferfiak a nk-
keI. A kel nem eImegy egymas meIIell, es meg sem rbaI|a
megerleni a masikal.
Az asszony bIinloll, azlan eIreha|oIl.
Kerdezhelek meg vaIamil` A szereImesek, az if|u ha-
zasok gyakran kezdik vad szenvedeIIyeI a kacsoIalukal, az-
lan vaIahogy megkoik. Mar nem szerelkeznek oIyan gyak-
ran. TaIan ez is arra ulaI, hogy a n nem megfeIeI`
Nem, ez uszlan az egymas iranli erdekIdesk csk-
kenesel |eIzi, es nem azl, hogy vaIami ba| van a nveI.
MibI Iehel ludni a kInbsegel`
Rinko kerdese a Ienyegre lainloll.
Nos, vegyk eIdauI Rokudzs urhIgy eselel. k
mindssze egyszer vagy kelszer haIlak egyll. Iedig Iell
voIna ra md|uk, de Gendzsi ugy dnlll, hogy nem eI a Ie-
helseggeI. A Ieglbb ar viszonl lovabbra is egyll haI,
amig nem kezdenek raunni, es a ferfi lbbe nem kzeIedik.
Igeszen mas doIog.
Vagyis egyaIlaIan nem vel rossz fenyl a nre, ha eIlle
eIegszer szerelkezlek`
Iersze hogy nem. KInben ba| Ienne az orszag min-
den asszonyavaI.
Rinko Ialhalan megknnyebbIl, de azlan eszebe |u-
loll meg vaIami:
Mierl un|ak meg a ferfiak a larsukal`
Iz egeszen mas kerdes.
HaIIollam, hogy a ferfiak nem is igazan engedik eI
magukal, amikor a feIesegkkeI szerelkeznek. Hogy nem

[94]
akar|ak mindenfeIere meglanilani az asszonyukal, nem iga-
zan IeIkesek. Mierl van igy`
Rinko egyre okosabb kerdesekel lell feI, es Kouki keny-
leIen voIl eIgondoIkozni a doIgon.
Hal ez bizony nehez di, de laIan azerl, merl feInek
allI, hogy ha a feIesegk foIylon csak szerelkezni akarna,
leI|esen kimerilene kel. Lehel, hogy a ferfiak feInek, es ezl
azzaI aIcazzak, hogy lrefaIkoznak a doIogrI.
Korabban egyszer sem beszeIgelell RinkvaI iIyen me-
Iyen a szerelkezesrI. Kicsil zavarban voIl, hogy iIyen szin-
len beszeI eIlle a ferfiak vaIdi erzeseirI, minlha vaIami
mdon kiadna mosl magal, masfeII a kelle|k kzll kiaIa-
kuIl kIcsns bizaIom u|abb |eIe voIl, hogy keesek nyiIlan
beszeIgelni errI a lemarI.
KaroIy herceg a hazassaga eIll egy idsebb asszony-
nak udvaroIl...
Koukil megIeeleskenl erle ez a hirleIen ugras a
Gcn!zsi ncscjclI a mai angoI kiraIyi haz eIelerI ler|eng
Ielykakra.
...sl, meg azulan is laIaIkozgaloll veIe, hogy megn-
sIl.
A feIesege azl mondla, oIyan, minlha harman Iennenek
hazasok. Na, ehhez mil szIsz`
Hogy erled ezl`
Hal, nem akarom megbanlani azl a masik nl, de Di-
ana hercegn megiscsak fialaIabb, es |vaI vonzbb voIl naIa.
Mierl nem hagyla oll a herceg a szerel|el`
Iz fogas kerdes. Is Iehel, hogy ennek is az az oka,
hogy nem |n ki a feIesegeveI az agyban.
Lehel, hogy egy iIyen csinos n, minl Diana, nem eIeg
| az agyban`
Knnyen megIehel. De eIkezeIhel, hogy a herceg
egesz egyszeruen |obban erzi magal az idsebb n larsasaga-

[95]
ban, es ez meg az agyra is vonalkozik. Izerl nem voIl kees
szakilani veIe.
De az a n sokkaI idsebb naIa, es nem is sze!
Na, ill aII|unk csak meg! Kouki Rinko vaIIara lelle a
kezel. A lesli szereIemnek semmi kze a korhoz vagy a
meg|eIeneshez. Sok iIyen koru asszony Iehel hihelelIenI ero-
likus, es rengeleg fialaI, csinos n akad, aki fikarcnyil se er.
Semmi nem Iehel oIyan egyeni, szemeIyre szaboll, minl hogy
ki kiveI erzi |I magal az agyban. Igyszeruen nem ileIhelsz a
kIs meg|eIenes aIa|an. Tbbek kzl onl ez leszi az ege-
szel oIyan izgaImassa, kInIegesse es muIalsagossa.
MuIalsagossa`
Szerinled nagy muIalsag Ienne, ha mindig a fialaI, csi-
nos Ianyok diadaImaskodnanak` Az Ur azerl aIkolla meg a
szereImel, hogy ne igy Iegyen.
Ide|e voIl, hogy befe|ezzek ezl az ,eszmecsere egy hoId-
fenyes e|szakan |alekol, es aIud|anak, de Rinkl meg mindig
iszkaIla vaIami.
Mindazok ulan, amikel mondlaI, ugy erzem, komoIy
halrany nnek szIelni. A ferfiaknak ugye nincsenek hasonI
robIemaik`
Neknk is megvan a magunk ba|a, csak ne irigyked|.
Oll van az imolencia, a korai magmIes meg mindenfeIe
egyeb merevedesi zavar. A nagy reszk IeIki eredelu, vagyis
meg nehezebb urra Ienni ra|luk.
Hogyan Iehel Iegyzni az effeIe IeIki galIasokal`
A kuIcs az nbizaIom. Is semmi nem aIaozza meg
annyira a ferfi nbizaImal, minl kedvese dicserele. De barmi-
Iyen vonz Iegyen a ferfi, ha nem | az agyban, a nk ugy er-
zik, cserbenhagyla kel.
Igy van heIyeseIl lelovan Rinko.
Is akarcsak a nk, a ferfiak sem viseIik |I, ha krilizaI-
|ak a leI|esilmenykel.

[96]
Mierl lenne iIyel egy n`
Lehel, hogy nem mond|ak a masik szemebe, de a sze-
relkezes ulani viseIkedesk eIaruI|a a veIemenykel. Raada-
suI veszekedes kzben a nk nagyon durva doIgokra kee-
sek.
A laaszlaIal beszeI beIIed`
HaIa islennek nem nagyon.
IgyaIlaIan nem, ugye ezl akarlad mondani feIeIle
Rinko csufoIdva, azlan eIgondoIkodva hozzalelle. Mosl
mar Ialom, miIyen sok robIemavaI keII szembeneznik a
aroknak.
Ha mar ill larlunk, nem sok lesliIeg-IeIkiIeg sszeiII
ar akad.
De mi azok vagyunk, ugye` A mi kacsoIalunk nem
romIoll meg.
Hal ersze. ImIekszeI, mil mondlam az eIbb` Te
vagy a Ieg|obb egesz }aanban.
Az asszony kzeIebb huzdoll hozza, Kouki edig a
hoIdfenyneI magahoz IeIle a sima, ha|Iekony leslel, es eI-
aIudl.
I||eI, vaIamikor ha|naI feIe aImodoll.
Tagas, fves mezn aIIl, es vaIamiveI arrebb egy ferfi
figyeIle l. Kouki ludla, hogy Rinko fer|e az. Rinko is oll voIl:
vakon bolorkaIl a fuben a lavoIi, szeIes ul feIe. Kouki es a fer-
fi nem mozduIl. Iarkasszemel nezlek a ihes fuszaIak kzll.
Iz voIl minden. Nem emIekezell sem a ferfi arckife|eze-
sere, sem arra, mikor es merre lavozoll, de vaIami fagyos,
rossz erzesseI ebredl, minlha vaIaki a IeIkebe Ialoll voIna.
Rinko feIig oIdaIara forduIva aIudl meIIelle. VaIamikor az e|-
szaka feIkeIhelell feIvenni amul|ukala|al, ameIyel mosl
szemermesen sszehuzoll a meIIe fIll.
Az e||eIiszekrenyen Iev ra feI halol mulaloll. Nemreg
keIhelell csak feI a na, a fggny aI|a meg homaIyos feher

[97]
fenyben |alszoll. Kouki a viIagosod abIakol nezve lundll
aIman.
IgyerleImu, hogy a fves ama a szaIIodahoz vezel
fennsik. Sokal gondoI Rinko fer|ere, ami megmagyarazza,
mierl |eIenl meg az aImaban, de miveI sose Ialla, a vonasai
lavoIiak, feIismerhelelIenek maradlak. A IegkInsebb
megis az voIl, ahogyan Rinko kelle|k kzl bolorkaIva, egyi-
kkre sem nezve lavoIodoll lIk.
Igy kis ideig meg sikerleIenI rbaIla sszekaargalni
az aIom morzsail, azlan feIkeIl, es eIhuzla a fggnyl. Oda-
kinn reggeIi kdbe burkoIdzoll a la|, mindssze a kraler e-
reme ra|zoIdoll ki haIvanyan, akar a regi melszeleken. A
na mar feIkeIl, de a fennsikrI meg nem szaIIl fI a kd.
Kouki visszafekdl az agyba. Amikor ismel feIebredl,
mar feI nyoIc voIl, es a na |vaI ersebben kukucskaIl be a
fggny aIall.
Rinko meg mindig aIudl. A ferfi kibu|l az agybI, es ki-
nezell az abIakon. Ugy lunl, minlha a fenyes szi egboIl aIall
csak karnyu|lasnyira Ienne a hegyek kare|a. A hegyek dere-
kal IeI kd le|szinu lnak lunl.
UloI|ara sszeI |arl ebben a szaIIodaban. A feIszaII
kdbI Iassan kibonlakozoll a fennsik. Mosl mar a goIfaIya
egy reszel is Ialni Iehelell. Nehany |alekos aIIdogaIl a Iyuk
krI. IrrI eszebe |uloll, azl mondla a feIesegenek, hogy ma
Hakoneban goIfozik. Va|on eIhille az asszony a mesel` Nemi
IeIkifurdaIasl erzell, de ahogy eIhuzla a fggnyl, gyorsan
kiverle fe|ebI. A mozgas feIebreszlelle Rinkl.
Mar feIkeIleI`
Nem ludok lovabb aIudni. De meg ne keI|nk feI.
Kouki visszafekdl az agyba. Nem meseIle eI az aImal.
armiIyen | Iell voIna goIfozni egy iIyen sze naon, a
meIIelle fekv nveI semmi se velekedhelell.
Mil csinaIsz` mormogla Rinko, amikor Kouki
|ukala|a vehez nyuIl.

[98]
Meg koran van. Kouki mosl, hogy kimondla, hirle-
Ien feIfogla, miIyen gyorsan eregnek a ercek. Nincs erleI-
me veszlegelni az idl. A|kal a feIig nyiloll |ukalabI kibuk-
kan meIIre szorilolla, s mindkel kezeveI kzeIebb huzla
magahoz az asszony csi|el. Odakinn egyre rilkuIl a reggeIi
kd, de idebenn meg e|szaka voIl.
Nem emIekezell aImabI Rinko fer|enek arcara, de meg
mindig erezle a ferfibI arad fagyos induIalol, am az
ugyanakkor nemi izgaImal ger|eszlell benne. Mosl az agy-
ban, a reggeIi nalI eIfggnyzve, Kouki a szokasosnaI is
kegyelIenebb voIl RinkvaI. A szakadek szeIere laszilolla,
arra kenyszerilelle, hogy a senki fId|en boIyong|on, amig
nyszrgve knyrgni nem kezd. De meg akkor is vissza-
larlolla magal. Se|lelle, hogy ez a komor erszakos induIal az
aIom halasa. Rinko haragosan korhoIla, miulan vegre eIeIve-
zell. De oIyan gyenged voIl az arca, hogy Kouki magahoz
IeIle, es mindkelle|kel ismel eInyomla az aIom.
Akarcsak korabban, Rinko mosl is aIudl meg, amikor
Kouki vegI feIebredl.
Mar feI lizre |arl az id. Odakinn madarak enekeIlek.
Moslanra feIszaIIl a kd, az egboIl liszla, es a goIfozk veIhe-
lIeg a aIyan kvelik kis, feher Iabdaikal. Kouki ezzeI
szemben az agyban eIvezle Rinko leslenek meIegel. MegIe-
helsen keIIemes gondoIal voIl, hogy egyedI IubickoI eb-
ben a szemleIenI erkIcsleIen eIelmdban. Meg kzeIebb
huzdoll
Rinkhoz, az asszony edig nagyol nyu|lzkodoll, es
kinyilolla szemel.
Mm. Meginl eIaIudlam.
Csakis azerl, merl nagyon kimerIl, hIgyem.
Ne mond| iIyenekel. Rinko nevelve lelle kezel ked-
vese a|kara, azlan az rara iIIanloll. }a|, mar ma|dnem liz
ra.

[99]
Ugy lervezlek, hogy megnezik az Asinoko-laval, es
deIulan visszamennek Tokiba. Ha egyll voIlak, kelszer
oIyan gyorsan szaIIl az id.
KeI|nk feI`
Rinko addig bkdsle, mig Kouki abbahagyla meIIe bi-
rizgaIasal. A behuzoll fggny miall meg mindig slel voIl a
szobaban. Rinko kikaszaIdoll az agybI, es bemenl a frd-
szobaba, hogy Iezuhanyozzon. Kouki bekacsoIla a level,
hogy megnezze, lrlenl-e vaIami erdekes a viIagban, amig k
eImerIlek egymasban.
Rinko kisvarlalva eIbukkanl, IeIl a lkr eIe, es
Kouki menl be frdeni. Szinle egesz e|szaka egymas meIIell
fekdlek, a ferfi megsem erezle magan Rinko iIIalal. Izl is
nagyon szerelle a n lesleben, nem voIl makacsuI ragaszko-
d szaga.
Amikor visszamenl a szobaba, az asszony mar eIhuzla
a fggnyl, es az abIak meIIelli IlzkdaszlaIkanaI Ive
lornyozla feI ha|al. Koukil eInllle a vagy, ahogy megiI-
Ianlolla Rinko kecses, feher nyakal.
Gynyru vagy mondla kedvese lkrkeenek.
Iszrevellem, hogy sokkaI knnyebb kisminkeIni ma-
gam, miulan egyll voIlunk.
A hormonoknak ksznhel. Iz is finom, uha
mondla, s megaskoIla a n fenekel.
Rinko odebb huzdoll.
Hagyd abba, eIronlom a ha|am.
Kil erdekeI` Kouki finoman beIecskoIl Rinko nya-
kaba. A szerelkezeslI a n kiviruI, de a ferfi sszeled.
Iz nem igaz.
Tudod, hogy a nsleny vegI mindig feIfaI|a a himel.
Igy van megirva a sors knyveben.
Rinko muIalsagosnak larlolla a szhasznaIalal, es a
lkrn kereszlI ranevelell.

[100]
Siess, Ilzz feI, le szerencselIen, sorsIdzll ferfiu.
Kouki |ambor keeI Ievelle knlsel, es hozzafogoll az
Ilzkdeshez.
MegreggeIizlek a szaIIoda ellermeben, azlan kimenlek
az ulcara. A huvs Ieveg alhalan liszla voIl. Ugy dnll-
lek, hogy ha|kaznak egyel a lavon. Vasarna Ieven, eIeg
zsufoIl voIl a selaha|, ezerl kiszaIIlak a Hakone-kerlneI, es a
Iibegn menlek feI Komagalakeba, ahonnan eI Iehelell Ialni
egesz a Iudzsiig es a Szuruga-bIig.
A lbb minl ezerlszaz meler magas csucsrI nezve a l
kek vizen visszalkrzdll az szi szinek brokal|aban
omaz hegyoIdaI, s mind a hegy, mind a l a bibor es az
arany ezer arnyaIalaban IangoIl. Kouki es Rinko eIvezle a
Ialvanyl es a Iagyan simogal szi szeIel. Azlan Iemenlek a
Iibegn, es negy rakor ugyanoll aIIlak, ahonnan eIinduIlak.
Ha vissza akarnak lerni Tokiba, hamarosan induIniuk keII,
mieIll luI zsufoIlak Iesznek az ulak.
Mil akarsz csinaIni`
Rinko nem vaIaszoIl a kerdesre, ami azl is |eIezhelle,
hogy nem akar eImenni.
Nem banod, ha egy kicsil kesbb ernk haza` Az
asszony a fe|el razla, s Kouki eIdnllle, hogy maradnak
meg egy ideig. KomaalakenaI van egy lra nez vendeg-
I.
IIinduIlak visszafeIe a mosl mar egyre forgaImasabb
ulon, ma|d feI a hegyoIdaIon az elleremhez. IeIulon voIl a
csucs feIe, lehal innen | kiIalas nyiIl a kralerlra.
Mire vegezlek a vacsoravaI, es halranezlek, az egboIl
vrsen fenyIell a hegylel lavoIi ereme mgll. IIyen ma-
gassagban koran ler nyugovra a na: a sleled feIhkbI
zuhan ferde, kes deIulani fenysugarak megviIagilollak a
hegyel es a l lkrel. Kouki kiIeell az erkeIyre, es a karma-
zsin egboIl eIll kira|zoId hegyekre szegezve szemel sul-
logla:

[101]
} Ienne maradni.
Rinko egy szl sem szIl, de aIig eszrevehelen biccen-
lell, igy azlan a ferfi foIylalla:
Marad|unk` TIlsnk ill meg egy e|szakal`
Az asszony a Iassan slelbe burkoIz laval nezve is-
mel bIinloll:
Rendben...
Kouki csak feIig gondoIla komoIyan a doIgol, meg sem
forduIl a fe|eben, hogy az asszony igenl mond.
Igazan` izlos vagy benne`
Na es veIed mi a heIyzel` Neked nem robIema`
dobla vissza a kerdesl Rinko.
Kouki nehany masodercre megdermedl. NyiIvan ma-
radhal meg egy e|szakal, ha akar, de feI keII hivnia a feIese-
gel, es hazudni vaIamil. AzonkivI hoIna munkana, es
meg ha nincs is semmi srgs doIga, lizkor az irodaban keII
Iennie.
Rinko heIyzele meg enneI is aggaszlbb. Az leI|esen
erlhel, ha azl mond|a, hogy a fogadas ulan meg eImenl n-
neeIni a baralaivaI, de hogy egymas ulan kel e|szakal ne Ie-
gyen ollhon` HoIna helf Iesz, vagyis a fer|e doIgozik.
In meg ludom oIdani, de le` Ncn aggc!sz a jcrjc!
niaii?
Kouki csaknem kimondla, ami a fe|eben |arl, de vegI
visszanyeIle a szavakal. Az asszonyra nezell.
Rinko a vrsI Ialhalarl szemIeIve nyugodlan vaIa-
szoIl:
Ha neked nem gond, en benne vagyok.
Miulan a na Ienyugodoll, a viz szinle iIIanalok aIall
eIveszlelle ragyogasal. A slel, maganyos lrI Koukinak
eszebe |uloll az aIma. Moslanra mar csak haIvany es bizony-

[102]
laIan emIekei maradlak, de meg mindig erezle a Rinko fer|e-
bI arad fagyos eIIenszenvel.
Lehel, hogy Rinko azerl vaIIaI|a ezl a masodik e|szakal,
merl ssze akar veszni a fer|eveI`
izlos, hogy nem Iesz semmi ba|` erskdll Kouki.
LalszIag az asszony miall aggdoll, vaI|aban inkabb
magal kerdezle: feIkeszIl-e a feIeIssegre, ha az asszony
ezek ulan lbbe nem mehel haza.
izlos vagy benne` kerdezle harmadszor is, de
Rinko nem feIeIl. Szemel a sleled egboIlra szegezle.
Kouki radbbenl, hogy az asszony mar dnlll, es nem
erdekIik a kvelkezmenyek. Kimenl az ellerem eIll aII
nyiIvanos leIefonhoz, es feIhivla a szaIIodal, ahonnan deIben
kikIlzlek. Vasarna esle Ieven, a holeIben aIig maradl
vendeg, es meg egy e|szakara Ie ludla fogIaIni a szoba|ukal.
Ulana enyhen remeg gyomorraI leIefonaIl haza. Sze-
rencsere az zenelrgzil velle feI. Rvid zenelel hagyoll:
,A baralaim meghivlak, hogy marad|ak meg egy e|szakal.
Ugyanabban a holeIben maradok, es csak hoIna |vk ha-
za. Azlan Ielelle a kagyIl.
Hal ennyil az doIgarI, IegaIabbis egyeIre. De mi
Iesz RinkvaI` Kouki visszamenl az ellerembe, es kzIle,
hogy IefogIaIla a szobal.
Te nem akarsz leIefonaIni`
Az asszony, minlha a kerdesl merIegeIne, a lavoIba me-
redl, azlan feIaIIl, es csak nehany erc muIva |ll vissza.
Minden rendben` kerdezle Kouki idegesen.
Nem ludom feIeIle Rinko, minl akil nem is erdekeI a
doIog.
VegI is hoIna helf Iesz. Nyugodlan mondd meg,
ha haza keII menned. Megerlem.
Te vissza akarsz menni`

[103]
Mosl, hogy az asszony visszadobla a kerdesl, Kouki
megrazla a fe|el.
Nem, csak nem akarIak kinos heIyzelbe hozni.
MegoIdom.
Koukil nem gyzle meg, de miIyen |ogon vilalkozoll
voIna`
Ibben az eselben minden ercel kellesben lIlnk ma
e||eI |eIenlelle ki. Ha Rinko iIyen eIlkeIl, sem bizonyla-
Iankodhal lovabb. KInben is, barmi Iegyen a dnlesk k-
velkezmenye, amig egyll vannak, nincs milI feInik.
Men|nk` kerdezle, azlan megfogla kedvese kezel,
es haIkan ezl mondla: Ksznm. izonyos szemonlbI
nem is azerl voIl haIas, merl Rinko ugy halarozoll, veIe ma-
rad, hanem a balorsagerl, amiveI vaIIaIla.
Igy kicsil furcsa voIl visszamenni ugyanabba a szaIIo-
daba, ahonnan nemreg |eIenlkezlek ki, de a szemeIyzel ugy
viseIkedell, minlha lermeszeles Ienne, es minden meg|egyzes
neIkI bizlosilolla nekik ugyanazl a szobal.
eesleIedell. Amikor a Iondiner kinyilolla az a|ll, es
feIkacsoIla a viIIanyl, ugyanaz az agy, ar szek es aszlaI
varla kel. Amikor kellesben maradlak, egymasra nezlek, es
a kvelkez iIIanalban mar egymas kar|aiban voIlak. Szoro-
san IeIlek egymasl. IgyelIen szl sem keIIell szIniuk, meg-
is ludlak, mil erez a masik. H4i ncgscn ncnic| tissza. Vc|cn
nara!sz ncg cgq cjszak4i. Nem voIl szkseg a szavakra, a ma-
sik kzeIsege mindenl eIaruIl.
Kouki meg szorosabban IeIle kedvesel, a|ka az asszo-
nyel keresle, s kzben a szive ezl kerdezle: Mcg az scn cr!ckc|,
na a jcrjc! jc|cncici rcn!cz? Rinko edig viszonozla a cskol, es
kzben neman maga is kerdezell: H4i ncn cr!ckc|, ncgq a jc|c-
scgc! ncgnaragszik? Sza|uk ehesen laadl ssze, es egyszerre
vaIaszoIlak: Ncn cr!ckc|, nii szc| a jc|cscgcn... |ngcn scn, ncgq
nii szc| a jcrjcn.

[104]
Kouki kicsil visszahuzdoll, ma|d az asszony arcal kel
lenyerebe fogva, Rinkhoz ha|oIl. Tudla, hogy mosl alIelek
egy halarl. Sose gondoIla, hogy megleszi ezl a Ieesl. Iz voIl
az uloIs vedvonaI, es kez a kezben menlek eI meIIelle. Innen
nincs visszaul: immar a harcmezn vannak, ahoI goIyk
rkdnek, es barmeIyik iIIanalban eIlaIaIhal|ak kel.
Ill maradlaI veIem... Kimondla hangosan is, hogy
kelszeresen bizonyos Iehessen benne, es Rinko szemel hirle-
Ien knnyek araszlollak eI. Kouki nem kerdezle, hogy az ag-
godaIomlI vagy allI, hogy vaIIaIla szereImel. Nem Iell voI-
na erleIme.
Inkabb IelrIle az asszony knnyeil. Azlan Ievelle
Rinko kabal|al, es kigomboIla a bIuzal. Rinko Iehunyl szem-
meI aIIl eIlle. Kabal|a es bIuza a fIdre huIIl, ma|d a szok-
nya|a is, edig mozduIalIanuI lurle, akar egy baba. Amikor
mar csak bugyi es meIIlarl maradl ra|la, Kouki gyorsan Ie-
velkzll, azlan a kar|aba kala Rinkl, es az agyhoz ville.
Az eIz e|szaka a verandalI egeszen az agy szeIeig
Iozoll a hoIdfeny, de ma suru feIhk borilollak az egel, es
slelbe burkoIzoll a szoba. Az agy regi ismerskenl fogadla
kel. Ravelellek magukal, es IeIlek egymasl. Rinko meIIe
Kouki meIIkasahoz nyomdoll, csi|e a ferfiehoz, kar|uk,
Iabuk sszefondoll, es az asszony leslenek meIege fokoza-
losan alilla Koukil, es az ollhona, a feIesege, a munka|a es
minden mas gondoIal messze, a lavoIba lunl.
Mosl, hogy Rinko meIege megIagyilolla, ha|Iekonnya
lelle, Kouki ugy erezle, meIy, leslelIen ur szivla magaba:
magara maradl a vegleIenben.
Mindenl lnkrelesz azzaI, ha ill marad. Szamkivelell
Iesz: innen nincs visszaul. Kouki |I ludla, hogy nem Ienne
szabad foIylalni a doIgol, es agya vaIameIyik szegIele fi-
gyeImezlel |eIzesekel adoll, de moslanra hozzaszokoll a
zuhanas erzesehez, leslel-IeIkel egyaranl megmergezle a zI-
Illseg gynyre.

[105]
Vigyazz, mil leszeI... viIIanl al agyan a figyeImezleles,
azlan eImerIlek egymasban.

[106]
Rvidu! napnk
Igeszen decemberig meIeg maradl az id. A reggeIek
es az eslek huvsek voIlak, szinle fagyosak, de a naos deI-
ulanokon a varos ulcai Iagy fenyben frdlek, es az ebed-
sznelben az irodakbI a csaszari aIola kerl|ebe vonuIlak al
nafrdzni az emberek.
Kenko }osida, a szerzeles, een iIyen enyhe idrI irl
gondoIla Kouki. Iszebe |uloll egy sor a hires kIasszikuslI,
az |rickczcs a ici|cnscgr5| cimu muvebI: Ozsugacu ta kc|aru
nc icnki. A lizedik hnaban lavaszias az id. Mas szavakkaI,
mar a lizennegyedik szazadban is lermeszelesnek szamiloll,
hogy iIyen sokaig kilarl a meIeg, hiszen a lizedik hoIdhna
a moslani novembernek feIeI meg. A kc|aru sz, ,kis lavasz,
kInsen lelszell Koukinak. Kicsi, hiszen ez a lavaszias id-
|aras sszeI rvid eIelu, hamarabb eIreI, minl a vaIdi la-
vasz. }eIIemz a regiekre, hogy iIyen eIbuvI szavakal
hasznaIlak. Iz is mulal|a, miIyen kzeI aIIlak. a lermeszel-
hez. Szerencsere rkI hagylak a szl. Amugy Kenko a ar
helleI korabbi idszakrI irla e sorokal. A december, a
kcgarasi hna|a, a zimanks szeIIkesek ide|e, am meg |ava-
ban larl a ,kis lavasz. Lehel, hogy }aan egha|Iala meIegebb
Iell az evszazadok soran`
Kouki gondoIalai szabadon csaonglak, ahogyan annak
ide|en Kenko ecsel|e is kedve szerinl kszaIl. A deIi nas-
lesben a kavez feIe larloll, ahoI Mizugucsi GorvaI keIIell
laIaIkoznia. A baral|a eIbb erkezell, mar varla.
IlleI mar`
Meg nem, de van idm feIeIle Kouki. LeIl
MizugucsivaI szemkzl, es kavel rendeIl.
Ksznm, hogy eI|lleI.
Mizugucsi egy evveI Kouki eIll |arl, bar egyszerre Ie-
lek be a vaIIaIalhoz. HeliIaszerkeszlkenl kezdle, es igazga-
l Iell beIIe, mind kzll a Iegsikeresebb. Ma kisse visszafo-
gollnak lunl.

[107]
Mi nyom|a a IeIked` kerdezle Kouki.
MieIll vaIaszoIl voIna, Mizugucsi ragyu|loll, es me-
Iyen Ieszivla a fsll.
Az a heIyzel, hogy |vre alheIyeznek a Marronhoz.
A ceg, ameIyrI beszeIl, a vaIIaIaluk egyik nehezsegek-
keI kzd IeanyvaIIaIala voIl. Tokinak ugyanebben negye-
deben, a Kandban voIl a kzonl|a. Az u| eInk kinevezese
la foIyamalosak voIlak az alszervezesek, de Mizugucsi mar
regla igazgal voIl, es IalszIag |I ki|ll az u| nagyfnkkeI.
Koukil megIele a hir.
A fnk maga mondla`
Tegna az irodaban. Amannak meggyengIl az
egeszsege, es vaIakinek a heIyere keII aIInia. Ingem er a
megliszleIleles. Amano, a Marron vezel|e egy-kel evveI
voIl idsebb MizugucsinaI, de cukorbelegsege miall sokal
hianyzoll a munkabI.
Kineveznek a Marron eInkenek`
Nem een. Amano marad. AIeInk Ieszek.
GondoIom, csak id kerdese.
Hal, nem ludom. Nem minlha sokal |eIenlene eInk-
nek Ienni annaI a kcera|naI.
A Marron krIbeII husz emberl fogIaIkozlaloll, es
oIyan gyakorIali keziknyvekel adoll ki, ameIyek nem erde-
keIlek az anyavaIIaIalol. AnyagiIag nem voIl sikeres. Igy
iIyen ambicizus ferfi szamara, minl Mizugucsi, akire eddig
fenyes |v varl az anyavaIIaIalnaI, nem Iehelell vaIami von-
z kiIalas, hogy egy iIyen kis ceg eInke Iegyen.
Igenl mondlaI`
Mierl mondlam voIna` MiveI erdemeIlem ezl ki`
Mizugucsi Ialhalan bosszankodva szivoll Ie meg egy
sIukkol.

[108]
Megmondlam, hogy al keII gondoInom a doIgol. De
ugy lunik, hogy az u| eInk mar dnlll ebben a kerdesben.
Az sz meg nem |ll eI, amikor a nyar mar lavozoll
mondla Kouki eIlundve.
Tessek`
Kenko }osida irla az |rickczcs a ici|cnscgr5|ben. U|ab-
ban sokszor az eszembe |ul. Ugy erli, hogy az sz nem kez-
ddik eI azonnaI, ahogy a nyar vegel erl, edig az egesz nyar
lerhes az sz |eIeiveI.
Is`
Ugy Ial|uk, minlha az evszakok eIesen vaIlanak egy-
masl, de csak azerl, merl nem vesszk eszre a szinfaIak m-
glli aIIand, ar vaIlozasokal. Akarcsak az eIelben.
Kouki a RinkvaI vaI viszonyara gondoIl. Ha mosl erlek eI
szereImk forr nyaral, va|on nem mulalkoznak-e a huvs
sz |eIei` Lehel, hogy maris luIhaIadlak a csucsonlon`
Mizugucsi nem se|lhelle, hogy Kouki gondoIalai a sze-
relell n krI forognak. osszankodva ciccegell.
Igyel mondhalok neked: mindkellen ugyanabban a
ciben |arunk. Miulan kicsavarlak, eIha|ilanak, akar egy
hasznaIl air zsebkendl.
Senki nem ha|il eI. A Marron meg Iabra aIIhal, ha |
kezekbe kerI.
Mizugucsi halarozollan csvaIla a fe|el.
Mar kes. De mosl mar IegaIabb ludom, mil erezleI,
amikor eIbanlak veIed.
Ingem hagy| ki ebbI.
A fenebe is, ha ludlam voIna, hogy igy aIakuI, kicsil
Iazilok, es eIem az eIelemel.
Mizugucsi moslanaig egyenesen haIadl a rangIelran.
AmeIIell, hogy lehelseges szerkeszl, remek fnk. IIes
eszu, szorgaImas, lrekv. TaIan onlosan emiall akarla az
u| eInk lavoIabb ludni magalI. Kouki ezzeI szemben egesz

[109]
aIyafulasal az irodaIom halarvideken lIllle, knyvek es
szerzk kzll. Nem minlha eIIenere Iell voIna az eImene-
leI, de egyaIlaIan nem voIl kifogasa az eIIen, hogy a szakma
kuIluraIis oIdaIan marad|on. Meslerember Ieven, megeIege-
dell azzaI, hogy szerkeszl Iehel.
RIad kene eIdal vennem. Mizugucsi IehangoIlnak
Ialszoll, de Kouki ludla, hogy egy iIyen kaIiberu ember nem
ad|a meg harc neIkI magal. aral|a fogadkozoll, hogy esze
agaban sincs fe|el ha|lani, ahogy a Ieglbben lennek. arhogy
eIsIhel a doIog. Igyesekel feIlIl energiavaI, mig van, akil
sszelr egy iIyen forduIal.
Meg sok mindenl larlogal szamodra az eIel.
Azam. Lehel, hogy laIaIok magamnak egy sze asz-
szonyl, es kieIvezem.
Koukil megzavarla a lrefas meg|egyzes. Mizugucsi
szamara a szereIem mindssze eIenkilszer voIl, ameIy meg
|obb munkara serkenlelle, az eIel ar rmeinek egyike. De
szamara sokkaI lbbel |eIenlell. Ha az ulbbi idben Rinkra
gondoIl, nem rml, hanem inkabb fa|daImal erzell, ameIy-
lI neha a IeIegzele is eIakadl.
Hidd eI, irigyeIIek foIylalla Mizugucsi. Meg a refe-
renciareszIegneI is ugyanaz maradlaI. Nem hagylad eI ma-
gad. Sl, laIan meg lbb energia Iakozik benned, minl az-
eIll. Termeszelesen se|leIme sem Iehelell Kouki robIema-
irI. Akarhogy is, iIyen meg nem lrlenl veIem. Te vagy az
egyelIen, akiveI megbeszeIhelem a doIgol.
}obban leszed, ha nem ragdsz ra|la. Kouki maga is
meg|arla a okIol a bukasa ulan, de semmi haszna nem voIl
abbI, hogy emeszlelle magal. VaIlozlass az eIeleden, es
eIvezd az u| heIyzel eInyeil.
eszeIgelhelnk maskor is`
armikor. Csak szI|aI.
Mosl, hogy kiadla magabI, ami a szivel nyomla,
Mizugucsi feIengedell. Igy kicsil meg IelykaIlak a vaIIaIal

[110]
gyeirI, azlan eIvaIlak. Kouki, miulan magara maradl, evell
egy ohar leszlas Ievesl, azulan visszamenl az irodaba. AIig-
hogy IeleIeedell az aszlaIa meIIe, megcsrrenl a leIefon|a.
Kinugava hivla.
Mi u|sag` Hogy megy a sorod`
Csaknem egy hna|a, a fogadason laIaIkozlak uloI|ara.
Minden rendben. Is mi van veIed`
Ismered a mondasl: munkam lbb, a enzem nem.
Hiaba rendezlek egyre lbb lanfoIyamol a muveIdesi kz-
onlban, a diakok szama nem nll ezzeI aranyosan.
Kinugava egy kicsil anaszkodoll, azlan hirleIen lemal vaI-
loll. IigyeI| csak! Nincs kedved munkaheIyel vaIlozlalni`
Kouki egy iIIanalig szhoz sem |uloll, oIyan varalIa-
nuI erle a kerdes.
Kinugava eImagyarazla, mirI van sz.
A ceg feI akar|a umaIni a kiadi reszIegel, ezen be-
II edig nveIni akar|a az irodaImi szerkeszlseg Ielszamal.
Kinugava egy nagy Iakiad vaIIaIalnaI doIgozoll. Terme-
szelesen az u|sag voIl a ceg f beveleIi forrasa, es a lbbi
reszIeg, fIeg a knyvkiadas csak amoIyan meIIekzemnek
szamiloll. Igy nagy kiadnaI doIgoz szerkeszl ersekli-
va|abI nezve nem voIl nagy a|anIal. De manasag a Iaki-
adknak is lbb Iabon keII aIIni. Izek az emberek komoIy
enzl akarnak a knyvkiadasba feklelni.
Lehel, hogy mar kes.
Izerl akarnak leged. Ugy gondoI|ak, hogy le vagy a
megfeIeI ember erre a munkara.
Hal ezerl hivla Kinugava. Hogy men|en al az cegenek
kiadi reszIegehez. Iurcsa doIgokal rodukaI az eIel: ugyan-
azna ka|a az a|anIalol, amikor egyik Iegregebbi munkalar-
sa az egyik IeanyvaIIaIalhoz kerI.
Mierl een en`

[111]
Nyugodlan beszeIhelsz` Kinugaval nyiIvan az za-
varla, hogy Kouki een a munkaheIyen van. De mosl ra|la
kivI csak Szuzuki voIl az irodaban, aki eIll nem voIl re|le-
gelnivaI|a.
Mierl ne`
Kinugava megknnyebbIlen magyarazla lovabb.
Oke. A kiadi reszIeg vezel|e mosl egy Mi|ala nevu
ofa. A naokban laIaIkozlam veIe, es amikor megemIilelle-
Iek, megkerl, hogy beszeI|ek veIed.
Nezd, nagyon |Iesik, hogy gondoIlaI ram, de al keII
gondoInom.
Nem keII mosl rgln vaIaszoInod. Amugy sem Iesz
az egeszbI semmi |v ariIis eIll, ugyhogy nem keII ka-
kodni. De Mi|alal halarozollan erdekIi a doIog. Szerelne la-
IaIkozni veIed.
Regla van oll`
Nem, a varosi rovallI heIyezlek oda. A fick igazi
varazsI. izlos, hogy ezzeI a reszIeggeI is csodakal muveI.
Kouki szinle haIal erzell a Iehelsegerl, de szerelle
voIna aIaosan meghanyni-velni magaban a doIgol.
Minl mondlam, nagyon |Iesik, hogy gondoIlalok
ram, de szerelnem algondoIni.
HeIyes. Kinugava Ieereszlelle hang|al. Na es
hogy van`
Kouki csaknem mindenna beszeIl leIefonon RinkvaI,
de az ulbbi idben kevesel laIaIkozlak. Azulan, hogy kel e|-
szakal lIlllek Hakoneban, az asszony nehezebben ludoll
eIszabaduIni ollhonrI. Is amikor laIaIkozlak, Rinko esle ki-
Ienckor mindig eIsielell.
Csak lreIem mondogalla. Kouki bizlosra velle,
hogy vaIami gond van a fer|eveI, es az aggodaImal egyaIla-
Ian nem cskkenlelle Kinugava lilokzaloskod hang|a.
Minden rendben. Mierl kerdezed`

[112]
Kinugava rvid sznel ulan szIaIl meg u|ra.
Nem gondoIod, hogy oll akar|a hagyni a fer|el`
Hogy erled ezl`
TaIan semmil nem |eIenl, de harom naaI ezeIll |arl
naIam a kzonlban. Kouki legna is beszeIl RinkvaI leIe-
fonon, de az asszony nem lell emIilesl errI. IIszr kicsil
knlrfaIazoll, de azlan kiderIl, hogy aIIand munkal sze-
relne.
VaIban` Kouki ludla, Rinkl eredeliIeg csak ideig-
Ienesen velle feI a kzonl, hogy a szgIeles ka|so kaIIigrafial
lanil meslerel heIyellesilse. A mesler engedeIye neIkI
nyiIvan nem foIylalhal|a a lanilasl. Ugy erlem, a meslere
mondoll vaIami oIyasmil, hogy szerelne, ha Rinko alvenne
lIe az oklalasl`
Nem. Szerinlem Rinko ezerl is |ll egyedI. Neked
semmil se mondoll`
Kouki molyogoll vaIamil vaIaszuI.
SzvaI az a heIyzel, hogy szerelne faIIasban doIgoz-
ni. Ha a veIemenyemel kerdezed, enzre van szksege.
Ienzre`
Igen. Rendes havi fizelesre.
Kouki Ieg|obb ludomasa szerinl Rinknak nem voIlak
anyagi gond|ai. izlosra velle, hogy ha barmi robIema|a
Ienne, megoszlana veIe.
Hal, nem is ludom... morogla aIig haIIhalan.
Nos, en sem, de voIl vaIami a viseIkedeseben, amibI
arra kvelkezlellem, hogy eI akar|a larlani magal. Maredig
ennek csak akkor van erleIme, ha azl lervezi, hogy eIvaIik a
fer|elI.
Kouki ugy erezle, minlha fe|be kIinlollak voIna. Mos-
lanaig meg sem forduIl a fe|eben, hogy Rinko iIyen draszli-
kus Ieesre keszI. Ahogyan az sem, hogy lanilani akar.

[113]
Is Iehel, hogy laIaIsz munkal a szamara`
Nos, ra|lunk muIik, kil vesznk fI, vagyis eImeIelben
akar az sszes kaIIigrafia-lanfoIyamunkal is rabizhal|uk.
NyiIvan nem vaIIaIhal|a eI a meslere engedeIye neI-
kI.
Hal, nem ludom. In minden lovabbi neIkI kinezem
beIIe.
Izl meg hogy erled`
Nem akarIak megbanlani, de nekem oIyan asszony-
nak lunik, aki megszerzi, amil akar.
Rinkban csakugyan voIl vaIami szinle remiszl akara-
lossag, meg ha Koukinak nem is esell |I ezl haIIani baral|a-
lI. HaIIgaloll, nem erlelle, mierl nem avalla be lervebe az
asszony.
TenyIeg nem ludlaI rIa` kivancsiskodoll Kinugava.
TenyIeg. Kouki semmi erleImel se Ialla, hogy ha-
zud|on.
TaIan kezd kihuIni a nagy szereIem`
IgyaIlaIan nem. Meg ha nem lIlhellek is egyll az
e|szakal, helenle egyszer-kelszer mindig laIaIkozlak.
Rinknak oIyan keves ide|e voIl, hogy aminl kellesben ma-
radlak, az agyba dIlek, es gyakran ugy keIIell eIvaIniuk,
hogy arra sem voIl ide|k, hogy ulana sszebu|va eIvezzek
egymas meghill kzeIsegel.
Tudom, nem larlozik ram. Kinugava nehany iIIa-
nal ulan hozzalelle: SzvaI, ha igazan raszanla magal, feI-
Iem rendben van, de gondoIlam, eIbb megkerdezIek.
rIk neki.
eszeId meg veIe. Nagyon... eIvarazsoIlnak lunl.
Kouki IeIki szemei eIll minden ok neIkI meg|eIenl
Rinko arca a fizikai gynyr csucsonl|an, mikor homIokan,

[114]
minlha kinok gylrnek, redznek a rancok. Megszorilolla a
kagyIl, es Iehunyla a szemel.
A KinugavavaI vaI beszeIgeles ulan Kouki aIig varla,
hogy haII|a Rinko hang|al. De az irodabI nem hivhalla. Ci-
garella|al sziva azon lundll, minl mond|on neki. IIvegre
ludnia keII, mierl kerl a kedvese munkal a muveIdesi kz-
onlban.
Kinugava szerinl azerl, merl keII neki a enz. Lehel,
hogy csakugyan errI van sz` Kinugava azl is mondla,
hogy leI|esen eIvarazsoIlnak lunl, minl aki nincs is ill ezen a
viIagon. TaIan vaIban azl lervezi, hogy feIrug|a a hazassa-
gal. De mierl nem mondla eI neki, ha igy van` Meg keII lud-
nia, mi az igazsag. De ehhez laIaIkozniuk keII. Kinyilolla a
halaridnaI|al. December mindig leIi voIl kInfeIe ev ve-
gi rendezvenyekkeI, a mai es a hoInai esle is fogIaIl. Iersze,
annyi idre, hogy beszeIhessenek, barmeIyik arlirI meg-
Ighal, ha Rinko raer.
Mosl, hogy eIdnllle, mil legyen, mobiIleIefon|avaI
zsebeben kimenl a szobabI. Szokas szerinl a Iifl meIIelli Ie-
cshazba menl. KrInezell, nincs-e a kzeIben senki, azlan
larcsazoll. DeIulan feI harom. Hacsak nem keIIell vaIamierl
eIugrania, az asszony iIyenkor ollhon van.
Az ldik csengelesre vaIaki fIvelle a kagyIl. Rinko,
gondoIla Kouki, de ez nem az hang|a voIl. HaII`
Kouki szlnsen lavoIabb larlolla magalI a keszIe-
kel, es visszalarlolla a IeIegzelel. Igy ferfi hang|a voIl.
HaII` HaII` Mosl mar lavoIabbrI haIIolla a ferfi
hang|al.
Kouki remegve lelle Ie a kagyIl. Rinknak nincs gye-
reke, kellesben eInek a fer|eveI. NyiIvan voIl az. A negyve-
nes evei vegen |arhal, de fialaIosan esengell a hang|a. Mi a
fenel keres iIyenkor odahaza` Mierl nincs az egyelemen` Ta-
Ian eIfeIe|lell vaIamil, azerl ugroll haza. Vagy infIuenzas Iell,
es Iemondla az eIadasail. Nem, nem hangzoll belegnek.
Mas magyarazalnak keII Iennie.

[115]
Akarhogy is, | ideig csngll a leIefon, mire a fer|e, feI-
leleIezve, hogy voIl az, feIvelle. Vagyis Rinko vaIszinuIeg
nincs ollhon. Vagy vaIamierl nem ludla maga fIvenni a
kagyIl` Kouki mineI lbbel ragdoll a doIgon, annaI |obban
aggdoll, kezeIeleben sorra ereglek a rosszabbnaI rosz-
szabb eshelsegek. Mi van, ha veszekedlek` Lehel, hogy a
fer|e nekilamadl, amierl megcsaIla, merl annyil van lavoI ha-
zuIrI, vegI kiabaIlak egymassaI, amig Rinko zokogva sz-
szeesell. Nem voIl oIyan aIIaolban, hogy fIvegye a leIe-
fonl, ezerl szIl beIe a fer|e. De skel voIl a vonaI, ami lovabb
nveIle a ferfi gyanu|al, es mosl meg |obban fog|a kinozni
szegeny asszonyl.
Kouki eIe borzaImasnaI borzaImasabb keekel velilell
bunludala. Szerelell voIna RinkvaI beszeIni, de visszalarlol-
la, hogy eselIeg ismel a fer|e veszi fI a kagyIl. }obb Iesz
varni egy kicsil, gyzkdle magal. IrbaIl nyugodl maradni,
de nem voIl oIyan aIIaolban, hogy visszamen|en az irodaba.
Inkabb Iemenl a fIdszinli kavehazba, es rendeIl egy kavel.
Az ebedid eImuIl, a heIy szinle res voIl, mindssze
nehany ismers biccenlell feIe, azlan azok is lavozlak. IIen-
ken eI ludla kezeIni magaban, minl sulyorognak egymas
kzll: a szerencselIennek nincs |obb doIga, minl iIyenkor a
kavezban csrgni. De feIeImeil hamar eIsrle Rinko
miall erzell aggodaIma.
IeIra leIl eI. Lehel, hogy mosl mar az asszony veszi fI
a leIefonl. Ha edig megis a fer|e, IegfeI|ebb Ieleszi. Kouki eI-
lkeIlen lavozoll a kavezbI, visszamenl a Iecshazba, es
ismel larcsazoll. IIel a keszIekhez szorilva keszen aIIl arra,
hogy ha keII, egy masodercen beII bonlsa a vonaIal. Az eI-
s aIkaIommaI a ferfi az ldik csngelesre fIvelle, de mosl
halszor, helszer, nyoIcszor is csngll a leIefon. A lizedik
ulan Kouki Ielelle. Varl egy ercel, es u|ra rbaIkozoll, de
mosl sem velle fI senki, meg a lizedik csngelesre sem. Le-
hel, hogy eImenl a fer|e` Vagy egyll lavozlak`
IeIig megknnyebbIlen, feIig csaIdollan dIl a faI-
nak, es vegiggondoIla a Iehelsegekel. HoI Iehel Rinko` Va-

[116]
Iahogy mindig adollnak velle, hogy amikor csak akar, be-
szeIhel veIe. Iedig mindssze a leIefon kllle ssze kel.
Mosl, hogy ez kaocs megszakadl, se|leIme sem voIl, mi lr-
lenik kedveseveI. Lehel, hogy beleg vagy eIlunl, de csak ak-
kor ludhal|a meg, mi lrlenl, amikor Rinko |eIenlkezik.
Hiaba erezle ugy, hogy a kelle|k kzli kacsoIal min-
denneI ersebb, ime, egyelIen iIIanal aIall eIszakadlak egy-
maslI. Lehel, hogy a hazassagon kivIi viszony Ieg|eIIem-
zbb vonasa een a kacsoIal lrekenysege` A gondoIallI
meg |obban sa|goll a szive. Mindenaron Ialni akarla Rinkl,
es lehelelIensege meg fa|daImasabba lelle a vagyal. Isle is-
mel rbaIkozhal, ezenkivI nem lehel masl, csak var, amig
Rinko |eIenlkezik.
Lemondan baIIagoll vissza iroda|aba, es megrbaIla
figyeImel munka|ara, az 1930-as evek larsadaImanak erkIcsi
kerdesei feIe fordilani. Szerencsere eIegge Iekllle. IIeg az
1935 la|an surusd esemenyek, amikor fokozalosan eInyom-
lak a beszed es a gondoIkodas szabadsagal. A liIlakozas egy-
re ersebb Iell, beIeerlve az 1936. februar 26-i aIIamcsinyki-
serIelel. A korszakban szamos szereImi bolrany borzoIla a
kedeIyekel. A Ieghirhedlebb Abe Szada esele voIl.
Abe benlIakasos incern voIl Toki Nakano kerIele-
ben. Igy na megfo|lolla munkaad|al kimon|a veveI, az-
lan Ievagla a nemi szervel. Koukil nem annyira a guszlusla-
Ian reszIelek erdekeIlek, hanem az ileIel, ameIyel egy iIyen
haIIalIan gyben hozlak. A vad eredeliIeg liz ev brlnl |a-
vasoIl, de a bir hal evre cskkenlelle, azlan u|abb egy evveI
enyhilellek az ileIelel a fogoIy | magaviseIele miall, es vegI
a n l ev muIva szabaduIl. A bir minden |eI szerinl nem
gyiIkossagkenl kezeIle az gyel, hanem kells ngyiIkossagi
kiserIelkenl, ameIy a szerelkezes heveben feIIe vagy a sze-
relkezes ulani eImezavar kvelkezmenye voIl.
Az esel nem sokkaI a februar 26-i kalonai Iazadas Ieve-
rese ulan lrlenl. A halaIom Iassankenl a hadsereg kezebe
csuszoll, az orszag a haboru feIe sodrdoll. Mi Iehelell az
oka, hogy az ersd miIilarizmus es nvekv feszIlseg eI-

[117]
Ienere iIyen enyhe ileIelel kaoll egy iIyen bizarr gyiIkossag
eIkvel|e` Koukil nagyon izgalla a kerdes. Ugy lervezle,
hogy ulana|ar. IIoIvassa a ved erveil es a korabeIi ulca em-
berenek reakciil is, abban a remenyben, hogy egy u|, korab-
ban nem ismerl oIdaIarI vizsgaIhal|a a Sva-korl.
Koukinak bven voIlak eIkezeIesei a lanuImannyaI
kacsoIalban, es nem kllle semmifeIe halarid. Nyugod-
lan meglehelle, hogy csak oIvas, idnkenl abbahagy|a, es
Rinkra gondoI, azlan oIvas lovabb. Mire eszbe kaoll, maris
l ra voIl, a rvid leIi deIulan vegel erl, es besleledell.
A szerkeszlk munkaide|e eIeg rugaImas. Az ember
megaIIhal munkaba menel, hogy laIaIkozzon vaIakiveI, vagy
fIvegyen egy keziralol, es csak deIulan er|en a munkaheIye-
re, de az is Iehel, hogy kes eslig vagy akar masna reggeIig
korreklural oIvas. Ill nem az irodaban eIlIlll rak mennyi-
sege, hanem az eIvegzell munka minsege szamil.
Kouki reszIegeneI, ahoI nem ezsgell az eIel, az voIl a
szokas, hogy deIeIll lizkor erkezlek, es hal krI lavozlak.
De ma mas voIl a heIyzel. Ma esle rendezlek a szokasos ev
vegi fogadasl, igy azlan l ulan vaIamennyien befe|ezlek a
munkal, es eIinduIlak a varosba. Kouki is abbahagyla az oI-
vasasl, es }oko|amavaI egyll lavozoll.
A fogadas Simbasiban voIl egy kinai elleremben, ugy-
hogy |obbnak Iallak laxiba Ini az irodahaz eIll. MineI kze-
Iebb erlek Ginzahoz, annaI nagyobb Iell a forgaIom. Decem-
berben szinle Ieni sem Iehel az ulcakon, az ellermek, kave-
hazak leIi vannak. A gazdasag meg nem heverle ki a Ieg-
ulbbi vaIsagol, es az emberekben laIan meg |obban eIl a
vagy, hogy igyanak egyel, es megfeIedkezzenek a ba|aikrI.
VaIamiveI a megbeszeIl idonl eIll erkezlek az elle-
rembe. Igyenesen a szamukra IefogIaIl emeIeli kInlerembe
menlek, de meg senki nem varla kel. Kouki kibaIIagoll a be-
|aral meIIelli nyiIvanos leIefonhoz, es Rinko szamal larcsazla.
Ma|dnem hal ra voIl. Ha az asszony vasaroIni menl, mos-
lanra haza keIIell erkeznie. Meg igy is aggdoll, hogy ismel a
fer|e veszi fI, es egy kicsil eIlarlolla magalI a kagyIl.

[118]
De senki se velle feI. A lizedik csngeles ulan Ielelle, es
ismel rbaIkozoll, de mosl sem |arl szerencseveI. Tehal
mindkellen eImenlek hazuIrI. Hova mehellek` Nehez voIl
eIkezeIni, hogy kzs rogram|uk van. Kouki gondoIalaiba
merIve aIIl a keszIek meIIell, amig meg nem erkezlek a
lbbiek.
A referenciareszIeg lechnikaiIag a kzonlhoz larlozoll,
vagyis csalIakozhallak voIna az evzar muIalsagukhoz, de
az eImuIl egy-kel evben inkabb kIn nneeIlek. MiveI a
lilkarnveI egyll is mindssze len voIlak, viszonyIag oI-
csn meguszlak, fe|enkenl nyoIcezer |enbI ki|ll a vacsora.
Szuzuki, a reszIeg vezel|e feIaIIl, es eImondla az iIyen-
kor szokasos doIgokal: Mosl, hogy az ev vegehez erlnk,
mindannyiuknak ksznm a kemeny munkal... AzzaI fe-
|ezle be, hogy mindannyiukal bizlalla, merI|enek meg me-
Iyebbre az aIlaIuk vaIaszloll lemaban, es megu|uIl IeIkese-
desseI doIgozzanak ra|la lovabb |vre is. Kouki mosl eI-
szr vell reszl a referenciareszIeg evzar muIalsagan, de ugy
erezle, Szuzuki beszedeben van Iogika, hiszen mindannyian
mas-mas leman doIgoznak.
A beszed ulan koccinlollak, es |helell a vacsora. IIein-
le a hivalaIi IelykakrI es a ceg oIilika|arI fecseglek, de
Iassan szemeIyesebb Iell a larsaIgas. Nehanyan a sa|al heIy-
zelk miall zugoIdlak, de, ahogy az ilaI kezdle erezlelni ha-
lasal, a arli hangosabb, eIelleIibb Iell, es az egyelIen ni aI-
kaImazoll kerIl a figyeIem kzonl|aba. A harmincl eves,
eIvaIl asszony vidaman lurle a kedeIyes ugralasokal.
Iersze mind azl firlallak, laIaIl-e u| udvarIl maganak.
A larsaIgas innen az ideaIis n feIe kanyarodoll, akil min-
denki masmiIyennek kezeIl eI. Meg az egyebkenl oIy meg-
fonloIl Szuzuki is csalIakozoll a |alekhoz.
Mi a veIemenye, meIyiknk rendeIkezik a Ieglbb
vonzerveI` kerdezle.
}a| islenem! A lilkarn iIIanlasa vegigsikIoll a negy
ferfi arcan. Hal ezl nem ludhalom, de azl hiszem, ha vaIa-

[119]
meIyikknek szerel|e van, az Kouki ur Iehel mondla ve-
gI.
A lbbiek IeIkesen eI|enezlek.
Ugyan mar, mierl onl en` liIlakozoll Kouki sielve,
de a lbbiek azonnaI cukkoIni kezdlek.
Szuzuki voIl az eIs:
Tud|alok, mindig kInsnek larlollam, hogy barho-
va is megy, magavaI viszi a mobiI|al. Mosl mar erlem.
Igy van. Ki nem menne a szobabI neIkIe kolyogoll
kzbe }oko|ama.
Meg Muramacu is csalIakozoll, aki a IegfialaIabb voIl
kzllk.
Is vaIamierl nagyon boIdognak lunik az ulbbi id-
ben.
Kouki lIe leIhelen lagadla a vadal, de a liIlakozassaI
csak ronloll a heIyzelen. Ami eddig ksza Ielyka voIl, eIfo-
gadoll leny Iell. HirleIen mindenki a lanacsal kerle.
Kire haIIgassak, ha nem rad mormogla Szuzuki.
}oko|ama arra voIl kivancsi, mi a Ieg|obb laIaIkaheIy.
Lalhalan nem csak eImeIelben erdekeIle, laIaIhaloll vaIakil.
GarniszaIIkra menlek`
Ugyan, a garniszaIIk ide|e Ie|arl velelle oda
Szuzuki a szakerll adva. Ha Ie akarsz nyugzni egy nl,
eIegans szaIIodaba keII vinned.
Igen, de ha mindig oda megynk, az egy vagyonba
kerI sha|lolla Muramacu anaszosan.
Ha boIdogga leszed, akkor megeri mondla Szuzuki,
ma|d Koukira iIIanloll. KInben is, Kouki mar kifizelle a
hazal, az egyelIen Ianya fer|hez menl, a feIesege edig, ha |I
ludom, lanacsadkenl doIgozik. Nyugodlan szrhal|a a
enzl. ReszIegvezeli oszl|anak ksznhelen |I infor-

[120]
maIl voIl. Neki nem keII |eIzaIogol nygnie. Higgyelek eI,
|I eI van ereszlve.
Hal az bizlosan nem nagy muIalsag, ha az ember meg
egy barba se lerhel be a kedveseveI mondla vaIaki.
Igy van. A szereImi kaIandhoz rengeleg id es enz
keII.
Hal, idnk azlan mindannyiunknak van bven |e-
gyezle meg }oko|ama gunyorosan, mire vaIamennyien fIne-
vellek.
Kouki mosl dbbenl ra, hogy csng a mobiIleIefon|a.
AIlaIaban kikacsoIla, amikor a koIIegaivaI voIl, de ma esle
annyira aggdoll Rinko miall, hogy bekacsoIva dobla a las-
ka|aba. Iersze nem fogadhalla a hivasl ill, mindenki szeme
Iallara. Gyorsan fIaIIl, feIkala laska|al, es kisielell a szoba-
bI. A Iecshaz nem voIl messze, de mar a foIyosn eIvelle
leIefonl, es Ienyomla a gombol. Irezle, knnybe Iabad a
szeme, amikor meghaIIolla kedvese hang|al. VaIami okbI
lavoIi, eIeklromos zre| haIIalszoll, de igy is megismerle
Rinko hang|al.
HaI' islennek. Csaknem sszelkzll a laIcavaI sie-
l incernveI, gyorsan halrebb Ieell.
HoI vagy`
}okohamaban.
Var| egy iIIanalol. A kInlerem luIsagosan kzeI
voIl ahhoz, hogy nyugodlan beszeIhessen. A leIefonl fIehez
szorilva Iesielell a Iecsn, amig nem laIaIl egy viszonyIag
lagas lerel a be|aral meIIell.
HaII szIl ismel a keszIekbe.
Ill vagyok.
Igesz na keresleIek hadarla Kouki megknnyeb-
bIlen. Ollhon is hivlaIak, de nem laIaIlaIak.
Sa|naIom. MeghaIl az aam.
orzaszl!

[121]
Ma reggeI kalam a hirl, es azonnaI siellem anyam-
hoz. Az asszony csaIad|a }okohamaban eIl, ahoI a|anak
bulorimorl-vaIIaIkozasa voIl.
Mi lrlenl`
Ugy gondoI|ak, szivroham Iehelell. Tegna meg |I
voIl... ma ha|naIban rosszuI Iell.
Tehal haIaIesel lrlenl a csaIadban. Kouki egeszen mas-
ra gondoIl.
IogaImam sem voIl... Nem ludla, mil mondhalna,
amiveI megvigaszlaIna Rinkl. Reszvelem molyogla.
Ksznm.
OIyan csodaIalos, hogy haIIom a hangodal. Iz voIl
az igazsag. Akadozva foIylalla. Tudla, mennyire nem he-
IyenvaI iIyesmirI beszeIni azna, amikor az asszony a|a
meghaIl, de nem voIl kees visszafogni magal. TaIaIkoz-
nunk keII. Igesz na egymasl erlek a zavaros hirek, eIbb
MizugucsilI, azlan KinugavalI, vegI mindennek lele|eben
meg Rinko fer|e velle fI a kagyIl, amikor leIefonaIl. Igy
doIogban bizlos voIl: a leIefonbeszeIgeles messze nem csiIIa-
il|a az aggodaImal. Ma vagy hoIna.
LehelelIen.
Hal mikor`
TaIan a |v hel eIe|en.
Meg csak szerda voIl. Iz azl |eIenli, hogy meg negy
vagy l naig keII varnia.
eszeInem keII veIed vaIamirI mondla.
MirI`
Nem mondhalom a leIefonban. AnyadnaI maradsz
egy ideig`
HoInaulanig mindenke. HoIna Iesz a virraszlas
es ra kvelkez na a lemeles. Ma|d hivIak.

[122]
Var|! Kouki szorosan markoIla a keszIekel.
Mondd meg az ollani szamodal.
Mierl`
Merl Iehel, hogy hivni fogIak.
Rinko vonakodva megmondla a szamol. Kouki beirla a
noleszaba, azlan minlegy meIIekesen lelle fI a kerdesl:
A fer|ed is oll van`
Rinko minlha megrknydll voIna a kerdeslI. Igy
iIIanalig haIIgaloll, mieIll igenneI vaIaszoIl voIna.
is oll lIli az e|szakal`
Nem, hazamegy feIeIle kurlan az asszony.
Kouki nemike megnyugodva bucsuzoll, es bonlolla
a vonaIal.
MegknnyebbIl a ludallI, hogy kedvese bizlonsag-
ban van, de meg mindig kenyeImelIenI erezle magal a fer|e
miall. Csakis az hang|al haIIhalla korabban a leIefonon.
Rinko eImondla neki, mi lrlenl, a ferfi edig hazamenl az
egyelemrI, hogy alIlzzn a gyaszhoz. Azlan kellen egyll
siellek Rinko any|anak hazaba, ahoI mosl kzsen fogad|ak a
reszvelnyiIvanilasokal. Rinko bizlosan gynyru fekeleben.
MeIIelle szinlen fekelebe Ilzll, ragyog fer|e... az emberek
edig arra gondoInak, miIyen sze ar.
Kouki gondoIalban feIIazadl a hazassag bizlonsaga eI-
Ien. Igy ferfi es egy n, ha lrvenyes hazasok, barhova me-
helnek, barkiveI laIaIkozhalnak egymas larsasagaban. Vi-
szonl a szerelk, fIeg a lilkos szerelk nem mernek nyiIva-
nosan egyll mulalkozni. Meg az is nehezsegel okoz, hogy
egyll ulazzanak vaIahova. Regebben egyik asszony arrI
anaszkodoll neki, hogy meg sose voIl nyiIvanos heIyen a
szerel|eveI, es mosl is ugyanebben a ciben |ar. ar-
mennyire szerelik egymasl RinkvaI, viszonyukal lilkoIni
keII, es nem mulalkozhalnak egyll. Mosl kIinlolla csak
igazan fe|be, miIyen bizonylaIan a hazassagon kivIi vi-
szony. Iersze csak magal hibazlalhalla.

[123]
Nem akarl ezen borongani. IIrakla mobiIleIefon|al, es
visszamenl a arlira. MiheIyl beIeell a kInlerembe, las-
viharban lrl ki az egesz larsasag.
GraluIaIok mondla }oko|ama. hivoll, ugye`
Kouki foIylalla a korabbi erlIen lagadasl.
Nem, leI|esen feIreerlilek. Csak nehany csaIadi gy, ez
minden.
Nem hinnem. Lalnod keIIell voIna, miIyen boIdog
keeI rohanlaI ki, amikor megszIaIl a mobiIod.
Semmi erleImese voIl a lovabbi lagadasnak. Kouki beIe-
lrdll, hogy moslanlI Iell a lrefak ceIonl|a, IeIl, es ki-
illa srel.
A arli egeszen kiIencig larloll. Szuzuki, }oko|ama es a
lilkarn kzIlek, hogy ulana egy karaoke-barba mennek, de
Kouki nem szerelell enekeIni, igy azlan MuramacuvaI egyll
egy ginzai kocsmaban klll ki. aralsagos kis heIy voIl,
hosszu uIl|anaI IegfeI|ebb lizen ferhellek eI.
TenyIeg van vaIakid` kerdezle Muramacu komo-
Iyan.
Kouki bIinloll.
Is IefekdleI veIe`
Mosl hazud|am, hogy Iali szereIem`
Ami azl iIIeli, en is laIaIkozgalok vaIakiveI, de ludod,
mar messze nem vagyok oIyan ficks, minl azeIll. Gondo-
Iom, a kor az oka. NaIad mi a heIyzel`
Mosl, hogy igy kerek erec rakerdezlek, Kouki nem
ludla, mil mondhalna. Muramacu meg csak foIylalla, Ialha-
lan feIbalorilolla az ilaI.
IIeIvezeI minden egyes aIkaIommaI, amikor szerel-
kezlek`
TaIan nem mindig.

[124]
In rbaIom visszalarlani magam, de nem knnyu.
Soha senkinek nem mondlam eI... de amikor kellesben va-
gyok veIe, egyszeruen nem erzem azl, hogy oIyan meIyre
ludok haloIni benne, minl azeIll... armiIyen szinlen
mondla is, largyiIagos voIl a hang|a, egyaIlaIan nem serl.
Az er es a meIyseg nem minden feIeIle Kouki.
Nem`
Vannak knnyebben hozzaferhel heIyek is, ahoI egy
nnek rml Iehel szerezni.
Nem segil, ha egy arnal leszek a csi|e aIa`
Kouki egyaIlaIan nem erezle szaklekinleIynek magal,
de szivesen megoszlolla larsavaI, amil lanuIl:
Igen, vagy rbaI| meg oIdaIrI behaloIni.
Muramacu feIsha|loll:
TaIan luIsagosan sok kemeny ornl Iallunk.
KInben sem ez szamil, hanem az, mil erzeI iranla.
Muramacu csndesen bIinloll.
TaIan minden ferfi leIi van kerdesekkeI es aggaIyokkaI.
Koukil hirleIen szerelel fogla eI koIIega|a iranl, es lIlll neki
meg egy vhiskyl.
Tizenegy ulan vaIlak eI, es induIl az aIIomas feIe. TaIan
az esli, szokalIanuI szinle beszeIgeles lelle, de szinle fa|l,
hogy nem Ialhal|a Rinkl. Csaknem egy hel leIik eI, mire is-
mel laIaIkoznak, de egyszeruen nem varhal addig. Tudla,
hogy nem hivhal|a randevura az a|a haIaIanak na|an, de
haIIani akarla a hang|al.
MegiIIanloll egy leIefonl a |ardan, es eIIenaIIhalalIan
er vonzolla feIe. IIvelle noleszal, ameIybe beIeirla a
|okohamai szamol, es larcsazoll. Mosl keIIell meglennie,
amig meg reszeg egy kicsil, kInben sose Iesz ra kees. Iz-
zeI bizlalla magal, mikzben a kagyIl a fIehez szorilva
varl. IsmerelIen ni hang |eIenlkezell. Kouki bemulalkozoll,
azlan udvariasan kerle Macubara Rinkl a leIefonhoz.

[125]
Maris hivom kzIle a hang.
IiIIanalokon beII Rinko hang|a csendIl a leIefonban.
HaII...
Iorrsag nllle eI Kouki szivel a haIIalara.
In vagyok.
Mi ba|` A hang|abI kihaIIalszoll, hogy ideges Iell,
amierl iIyen kesn esle keresik az any|a hazaban.
Miulan beszeIlnk, meg illam, es annyira hianyozlaI,
hogy musza| voIl feIhiv|aIak. Azlan kibukoll beIIe a ker-
des, ameIy vegig benne moloszkaIl.
TaIaIkozhalnank`
De ez az a na, amikor aam...
Kouki ludla, hogy leI|esen esszerulIenI viseIkedik.
HoIna`
HoIna Iesz a virraszlas.
Ulana gyere eI. Igy |okohamai szaIIodaban varIak.
Az asszony haIIgaloll.
Kouki edig foIylalla:
HoIna esle ismel hivIak a szaIIodabI. Csak egy ral
ad|, nem kerek lbbel. Harminc ercel knyrgll a leIe-
fonba, s kzben maga sem erlelle, mi keszleli arra, hogy
iIyen vad doIgokal mond|on.
Masna Kouki egy ravaI kesbb erkezell a munkahe-
Iyere, minl aIlaIaban. MegIehelsen masnaos voIl. A arli
ulan meg nem voIl igazan reszeg, IegaIabbis amikor
MuramacuvaI beszeIgellek. Az voIl a robIema, hogy feIhiv-
la Rinkl, es ragaszkodoll hozza, hogy laIaIkozzanak. Mi
szaIIhalla meg, hogy iIyesmikel mondoll szereImenek az a-
|a haIaIanak na|an, amikor amugy is Iesu|lolla a gyasz`
Kouki nem erlelle magal. TaIan allI a gondoIallI rgll be
leI|esen, hogy Rinko a fer|eveI menl }okohamaba. Igy azlan,

[126]
miulan eIksznl MuramaculI, egyedI ivoll lovabb, es
csak e||eI egykor erl haza.
Az koraban nem megIeeles, hogy vaIaki nagy iva-
szal ulan aIig lud doIgozni masna. Mosl adhaloll haIal a
sorsnak, amierl iIyen igenyleIen munka|a van.
Lerogyoll iraszlaIahoz, alnezell nehany u|sagol, de
nemsokara feIaIIl, ragyu|loll, es ivoll egy csesze leal. Azlan
erl veve magan ismel IeIl, de husz-harminc erc muIva
ismel ugy erezle, ihenni kene. Igy leIl az egesz na, munka
es Idrges keverekeveI, mire vegI aIkonyalra kiliszluIl a
fe|e.
IIz esle Rinko nem igerle meg, hogy laIaIkozik veIe.
De miveI azl mondla, hogy mindenkeen }okohamaban
Iesz, larlania keIIell a szaval. Igy, az irodahoz kzeIi kis
vendegIben vacsorazoll, azlan kimenl a vasulaIIomasra, es
feIszaIIl a }okohamaba men vonalra.
Meg nem dnllle eI, hoI szaII|on meg, de ugy veIle,
|obb Ienne oIyan szaIIodal keresni, amil knnyu meglaIaIni.
Kis gondoIkodas ulan egy, az bIre nez halaImas szaIIoda
meIIell dnlll, ahoI vaIaha egyszer vacsorazoll. Azl lervez-
le, hogy a barban var Rinkra, de azlan ra|ll, hogy a virrasz-
las meg rakig eIlarlhal, ra edig raferl egy kis ihenes. Mi-
erl ne venne ki egy szobal`
A Iondiner a loronyhaz halvannegyedik emeIelere ve-
zelle, az egyik lengerre nez szobaba. Szemkarazlal Ial-
vany laruIl eIe: Ienezhelell az bI hid|ara, ameIy sszekll-
le a arli fenyfzerekel. Onnan nem Iehel messze Rinkek
haza. Kouki az abIak meIIell aIIva nezle a varosl, es eIkezeI-
le, miIyen Ienne mosl szerelkezni RinkvaI, ha az asszony-
nak sikerIne megszknie kis idre a virraszlasrI.
IgazabI nem is a virraszlas, hanem Rinko fer|e
aggaszlolla. Az asszony egesz bizlosan nem |hel eI addig,
amig a fer|e is oll van.

[127]
Tiz rakor a leIefon ulan nyuIl, de vegI ugy dnlll,
meg korai Ienne. Tizenegykor ismel kezebe velle a kagyIl,
es mosl mar larcsazoll.
Tudla, hogy enneI meIyebbre mar nem sIIyedhel: a
virraszlas e|szaka|an hiv|a egy masik ferfi feIesegel. De a
bunludal meIIell keIIemes izgaImal is erzell romIollsaga mi-
all.
Mosl egy ferfi velle fI a kagyIl nem Rinko fer|e voIl.
Kouki ezullaI nyugodlabban kerle Rinkl, minl eIz esle.
A Ianyra gondoI` ludakoIla a hang. NyiIvan az aa
vaIIaIalanak egyik aIkaImazoll|a Iehelell. Kouki ezen lun-
dll, amikor meghaIIolla Rinko hang|al.
In vagyok az. Ill vagyok }okohamaban.
TenyIeg`
Megmondlam legna esle, hogy eI|vk, nem`
Kouki megadla kedvesenek a szaIIoda nevel es a szobasza-
mol. Gyere mosl rgln, |`
Mosl` De...
A virraszlas mar nyiIvan vegel erl. VeIe mi van` Az
asszony fer|ere ceIzoll.
Nemreg menl haza.
Akkor gyere. Nincs messze. Ha Rinko mosl nemel
mond, kar voIl kivennie a szobal. KerIek. eszeInem keII
veIed.
Rendben. De ez minden.
Hal ersze. Megerlem.
Va|on gyaszruhaban bukkan ma|d fI, vagy alIlzik
eIbb` Nem szamil, gondoIla Kouki. Ugyse lud|a lavoI larla-
ni lIe magal.
LeIl a szfara, nezle a level, es varl. Rinko any|anak
haza a szirlen van. Onnan kocsivaI negyedra az ul. Iersze
ha Rinko eIbb alIlzik, egy ra is eIleIik, amig ideer. IffeIe

[128]
gondoIalok cikazlak a fe|eben. Nem ludoll koncenlraIni,
szinle nem is Ialla, mi van a keernyn. IeIaIIl, kivell egy
konyakol a minibarbI, es vizzeI vaIlogalva korlyoIgalla. I|-
feIre |arl. A kes esli laIk shov a vegehez kzeIedell, a lbbi
csalornan edig eIzelesekel adlak.
Kouki kikacsoIla a level, az abIakhoz menl, es kinezell
az e|szakaba. Iz az ev Rinko |egyeben leIl. Mila lavaIy la-
vasszaI eIszr Iefekdlek egymassaI, mindkelle|kben iz-
zoll a vagy. Akar az eIIenleles lIlesu reszecskek, vonzollak
egymasl, marcangoIlak, minl kiehezell vadaIIal a zsakma-
nyal.
Kouki egesz eIelenek IegszenvedeIyesebb idszaka voIl
ez, minlha lavoIi, csaknem eIfeIe|lell fialaIsaga eIedl voIna u|-
|a. TIlll maganak meg egy konyakol, es a Ienezell a csiIIo-
g ulcakra. Megcsala a kaIand Ieveg|e, ahogy eIkezeIle a
kzeIed asszonyl. OdaIenl minlha minden egyes Iama
Rinko Iele nyoman ragyogoll voIna. Kouki erezle, minl k-
zeIedik kedvese slel eIelek, isIog kzIekedesi Iamak
kzll. Nemsokara eIhaIad a szaIIoda orla|a eIll, beIe a
Iiflbe, es a kar|aiba szorilhal|a.
Abban a iIIanalban, ahogy az abIak vaslag vegenek
lamaszlolla homIokal, megszIaIl a cseng. Kouki az a|lhoz
ugroll es kinyilolla. Rinko fekele seIyem gyaszkimonban
aIIl eIlle. Derekan hozza iII v, kar|an fekele kabalol lar-
loll. Ha|al feIlornyozla, makuIalIan feher gaIIer fedle kebIel.
Gyere be! Kouki megfogla az asszony kar|al, es be-
huzla magavaI. TenyIeg eI|lleI sullogla szinle hilelIen-
kedve.
Rinko IababI edig eIszaIIl az er: ahogy alIeIle, szin-
le rarogyoll. A ferfi minden gondoIalal kilIllle a vagy. II-
feIe|lelle, mierl gyaszoI kedvese, eIfeIedle, hogy az a|a haIl
meg. A|ka az a|kara laadl. A szenvedeIy minden masl eIs-
rl. Mikor a hosszu csk vegel erl, leslk is szelvaIl. Kouki
csodaIallaI nezell vegig az asszonyon.
}I aII neked a gyasz mondla vegI.

[129]
Hogy mondhalsz iIyel korhoIla Rinko, es lermesze-
lesen igaza voIl.
IeIlem, hogy nem |ssz eI.
De oIyan erszakos voIlaI. Azl mondlad, azonnaI in-
duI|ak. Rinko obi|avaI babraIva az abIakhoz Ieell, es Iene-
zell a kinli csiIIog Ialkere.
VoIlaI mar ill`
Inl, szobaban meg nem.
Kouki meIIe aIIl.
A fenyekel nezlem, amig varlaIak. Azlan megfogla
az asszony hideg kezel, es ismel boIdogsaggaI lIllle eI a
gondoIal, hogy Rinko mialla sielell al a fagyos e|szakaban a
varoson: KezeveI igyekezell almeIegileni Rinko u||ail. Ha-
zamenl` kerdezle rekedlen.
` Igen. SzenvleIen, kznys voIl a hang|a.
IeIlekeny voIlam ra.
TenyIeg` Mierl`
Merl voIl veIed a virraszlasnaI, a lemelesen, aIIl
meIIelled, fogadla a reszvelnyiIvanilasokal, es a halalok m-
gll mindenki azl mondla, miIyen sze ar.
Annyira banl ez az egesz.
Mi`
A veg neIkIi meg|egyzesek. A nagynenem, ahogy
kulakodik, kerdezgel: ,Minden rendben van kelllk k-
zll` A nagybalyam edig aIIandan arra ceIozgal, hogy
ide|e voIna csaIadol aIailanunk. Minlha ra|uk larlozna.
Iedig nem.
Iersze hogy nem, de ugy lunik, mindenki aggdik
miallunk. VaIahogy erzik, hogy nincsenek rendben a doIgok.
Mi Ienne, ha megludnak, hogy mosl veIem vagy`
II sem ludom kezeIni. GondoIom, iszonyu bolrany.

[130]
A ferfi az asszony vaIIa meIIell, ameIybI enyhe lm-
|enszag aradl, eInezell a lavoIba, a varos fIillerkenl csiIIog
fenyeire. VaIsaggaI megreszegilelle a vagy. Az agy feIe
rbaIla lereIni Rinkl.
Nem! Az asszony vaduI razva fe|el rbaIl kiszaba-
duIni a szorilasabI.
Nem csinaIunk semmil. Csak fekd| meIIem egy ki-
csil.
Nem Iehel. Tnkremenne a frizuram. Iszrevennek.
Rinko eIIenaIIl, de Kouki IeIl az agyra, es lovabb er-
szakoskodoll:
Akkor IegaIabb I|nk egymas meIIe. Rinko vona-
kodva engedeImeskedell. LeIl, es eIigazgalla nehany kisza-
baduIl ha|szaIal.
Musza| visszamenned`
Iersze. Azl mondlam, IegfeI|ebb feIral Ieszek lavoI.
Meg innen, az agy szeIerI is ideIalszollak a varos ege-
szen az ceanig nyuI fenyei.
Nehany na|a feIhivoll Kinugava. Azl mondla, fIke-
resled, es aIIasl akarsz vaIIaIni a kzonlban.
SzvaI eImondla` Rinko egyaIlaIan nem lunl meg-
Ieellnek.
Mierl nem szIlaI eIbb`
Nem akarlam, hogy aggodaImaskod|.
De hal megleheled egyaIlaIan` Ollhagyhalod a mes-
leredel, es faIIasban lanilhalsz`
Ha ha|Iandk fIvenni, nyiIvan kerek ra engedeIyl.
Azl is mondla, hogy szerinle oll akarod hagyni a fer-
|edel.
Az asszony vaIahova a kinli slelbe meredl, arca k-
kemeny Iell.

[131]
Igy van. Ollhagyom, aminl ludom.
A ferfil eIbuvIle az asszony rofiI|a. }obb keze a lerde-
re csuszoll.
Akkor en is hagy|am oll a feIesegemel`
Azl leszeI, amil akarsz.
Iersze, ludom, hogy nem kenyszerilesz, de...
KInben sem leheled.
Iz nem igaz feIeIle Kouki hevesen, es feIresrle a
fekele kIs anyagol, megerinlve az aIalla Iev feher seIy-
mel.
Rinko ugyanoIyan gyorsan srle feIre a kezel, de az a
kel lerde kze huIIoll, es oll is maradl.
Kouki edig egyaIlaIan nem lunl bunbannak. IoIylal-
la a lemal:
Csakugyan az a szandekod, hogy aIIasl vaIIaI|, es oll-
hagyd a fer|ed`
Nem eIhelek egyedI |vedeIem neIkI.
Nem is engednem. Kouki meIyebbre csuszlalla a
kezel, Rinko edig vervrsen szorilolla ssze a Iabal. Rvid
kzdeIem kezddll, az asszony ersen sszeszorilolla
comb|ail, a ferfi makacsuI rbaIla kzeerIlelni kezel. VegI
Rinko adla meg magal, Kouki u||a megerinlelle comb|anak
beIse|el. Csak ennyil akarok nyuglalla a ferfi, es nehany
iIIanalra csakugyan enyhilelle vagyal az asszony brenek
meIege.
Igymas meIIell Ilek az agyon, es IalszIag a varos fe-
nyein merenglek. Csak a figyeImes szemIeInek lunl voIna
feI, hogy a n kimon|a rendezelIen, es redi kzl eIlunik a
ferfi keze.
Rinko nagyon |I ludla, mil akar kedvese, es barmiIyen
iIIelIenseg, sl romIollsag is ez a|a virraszlasanak e|szaka-
|an, erezle, hogy nem lud eIIenaIIni neki. Kouki edig meg-
orronlolla, hogy gyengI az asszony eIIenaIIasa, s u||ail ve-

[132]
gigfullalla sima bren. IeI akarla ebreszleni az asszonyban a
vagyal. Ugy szamiloll, hogy ha Rinko lesle reagaI, mar luI
kes Iesz: barhogy is liIlakozzon az agya, eIbukoll.
Amikor Kouki keze a uha, feher seIyemmeI lakarl in-
lim reszehez erl, RinkbI haIk kis kiaIlas szakadl ki, az asz-
szony vaIIal Iehorgaszlva eIreha|oIl. A ferfi lenyere egy iI-
Ianalra az egesz viragra laadl, ma|d mulalu||a hegye fino-
man megerinlelle az arcska bimbl. Lassan, gyengeden
haIadl, mig Rinko nedves es uha nem Iell.
Igyikk sem mocorgoll, szemk az abIakra laadl. A
ferfi u||a Iassu krkel irl Ie, lovabb nedvesilve az asszonyl.
Azlan a bimblI az a|kakhoz sikIoll, finoman szelha|lolla
kel, eIbb Iagyan, azlan egyre erleI|esebben kulakodoll.
U||ai mind gyorsabban mozoglak ki-be, mig vegI az asz-
szony ugy erezle, nem bir|a lovabb. Igesz lesle megmereve-
dell, es rekedlen feIkiaIloll:
Hagyd abba!
A ferfi u||ai meg nehany masodercig mozoglak, azlan
Iemondan megaIIl.
KivanIak... sullogla Kouki knyrgve. Az asszony
nem feIeIl, es Kouki lovabb gyzkdle. Csak meg egy ki-
csil.
De Rinko mar feIriadl a lranszbI. HirleIen radbbenl,
mil csinaInak, es vaduI razla fe|el.
Nem. Mosl nem Iehel.
Csak egy erc mondla Kouki |amboran.
Mennem keII.
A ferfi sliIusl vaIloll:
IorduI| meg arancsoIl hidegen.
Rinko erlelIenkedve nezell ra.
Kouki gyengedebben foIylalla:

[133]
Ha megforduIsz, es feIhuzod a szoknyadal, nem kco-
Iom ssze a ha|adal.
Rinko vegre feIfogla, mil akar.
Ne eIIenkezz, forduI| meg ismeleIle a ferfi.
Kouki regla ludla, hogy egyesek igy szerelkeznek, es
lbbszr rbaIla eIkezeIni, miIyen Iehel. Mosl megvaIsuIl
az aIma.
Rinko fe|el Ieha|lva a kar|ara lamaszkodoll. SzembI
nezve minlha negykezIab aIIna, de Kouki Ialla, hogy a Iaba a
fIdre lamaszkodik. eha|Iiloll lerddeI ha|oIl eIre, es az agy
szeIenek lamaszkodoll. Ahogy feIhuzla kimonj a szoknya-
|al, a fekele es feher seIyem kzI eIbukkanl kerek feneke.
Kouki meIy IeIegzelel vell. HihelelIenI erolikus Ial-
vany voIl, egesz lesleben megremegell lIe. Nincs oIyan ferfi
}aanban, aki nem aImodoll eIeleben IegaIabb egyszer errI.
Am az, hogy vaIaki vaIban magaeva legyen egy nl, aki a
Iegszerlarlasosabb kimonl viseIi, fIemeIlesse veIe szoknya-
|al, es ugy haloI|on beIe haluIrI, oIyan iIIelIen es aIIali md|a
a szerelkezesnek, hogy kevesen mernek megrbaIni vagy
akar beszeIni rIa.
Megis a |aan kuIlura resze. A reg muIl idkben ra-
kenyszerIlek erre a leslheIyzelre, merl a neszeru gesak az
nneek ide|en vendegek soral szrakozlallak diszes, nne-
i kimonba Ilzve, Iakkozoll, bonyoIuIl frizurakIlemeny-
nyeI a fe|kn. Gyakran csak nehany Iooll erck maradl,
hogy kel vendeg kzl szerel|kkeI Iegyenek, es ez az egyel-
Ien ozici, ameIy Iehelve lelle, hogy a ferfi a hIgy meg|e-
Ienesenek lnkrelevese neIkI kieIhesse vagyal. Akarcsak
mosl, a virraszlas e|szaka|an, amikor keves ide|k voIl, es vi-
gyazniuk keIIell az asszony ruha|ara es frizura|ara. Maskenl
nem egyesIhellek.
Rinko kilaruIkozva varla, akar egy facan.
Amikor megforduIl, meg vonakodoll, de azlan fIvelle
a ferfi aIlaI kivanl leslheIyzelel, es aladla magal a ferfi va-
gyanak. Kouki edig u|ra meg u|ra eIismeleIle, miIyen sze,

[134]
miIyen kivanalos, es egyre nvekv izgaIommaI gynyrk-
dll benne.
CsodaIalos vagy... gynyru... fanlaszlikus... Szaraz,
reszeIs hang|a minlha Iilanial mormoIl voIna.
HirleIen eIhaIIgaloll. Gynyrkdve meredl a feIha|loll
kimon aII kibukkan feher feIgmbkre, simogalla a me-
Ieg, sima brl. Azlan nem birla lovabb, egyelIen dfesseI az
asszony meIyere haloIl, es RinkbI eIes kiaIlas szakadl ki.
Kouki mindkel kezeveI markoIla a n csi|el, nem engedle,
hogy eIreessen. Ugy laadlak ssze, akar kel aIIal a renge-
legben.
Ugy erezle, ez a leslheIyzel vadaIIali es lermeszeles
egyszerre. Irimiliv, nincs benne semmi lelleles, es uszlan
ellI gynyrleIi. Kel aIIal egyesI, him es nsleny, nem mas.
Ibben nincs erkIcs es elika, muveIlseg, semmi oIyan kuIlu-
raIis maz, ameIy a lrleneIem kezdele la rakdoll az embe-
risegre.
Igymashoz laadva vonagIollak, azlan Iassan eIcsen-
desIlek, ahogyan az aIIalok rangasa csiIIauI fokozalosan.
HoIlleslkenl rogylak az agyra. Kis ideig mozduIalIanuI
heverlek, minl kel eIelleIen kszobor. TeI|es nyugaIom velle
krI kel, fIe|k boruIl a szereIem csucsonl|a mgll Ia-
ang haIaI arnyeka.
A ferfi akkor lerl magahoz kabuIalabI, amikor Rinko is
visszahuIIoll a gynyr birodaImabI. Kouki gyorsan vissza-
lerl a fIdre, de az asszony meg egy ideig feIaIomban Iebe-
gell: leslebI, larlasabI meg sugarzoll a minden szemermel
feIresr szenvedeIy. Csak akkor fogla fI, miIyen iszonyu
doIgol muveIl, amikor feIaIIl, es bemenl a frdszobaba. }
ideig nem is |ll ki, minlha luIsagosan is feIzakIalla voIna,
ami lrlenl.
l erc leIl eI, ma|d liz. Mar csaknem negyedra is eI-
muIl, mire haIkan nyiIl az a|l, es Rinko eIbukkanl.
IImesz` kerdezle Kouki aggodaImasan.

[135]
Rinko oIyan haIkan vaIaszoIl, hogy Kouki nem erlelle,
mil mond, de az asszony azlan aIig eszrevehelen bIinloll
is. Kouki erskdll, hogy |||n oda hozza, merl nyiIvanva-
I Iell, hogy Rinko megbanla, amil lell. Koukinak fogaIma
sem voIl, mil mondhalna.
Az a|lvaI szemben aIIlak. A ferfi Iehorgaszlolla fe|el.
Sa|naIom nygle ki vegI. Nehany erce meg vadaI-
Ial voIl, de mosl u|ra ember Iell, es eIfogla a dbbenel es a
szegyen. Nem Iell voIna szabad meglrlennie, de... meIy
IeIegzelel vell, es haIkan, szinlen fe|ezle be a mondalol
annyira kivanlaIak.
Rinko a fe|el razla.
Az en hibam.
Nem igaz.
Ionl ezen az e|szakan lellem iIyel! MegerdemeInem,
hogy ill heIyben agyonsu|lson az eg.
Kouki edig gyorsan a kar|aba vonla.
Akkor su|lson Ie ram is. Ha ez bun, akkor abban is
egyek vagyunk.
De az asszonyrI mosl Ieergell minden kedvesseg.
Rinko megigazilolla kimon|a gaIIer|al, azlan kinyilolla az
a|ll. HaIaIosan saadl voIl az arca. Kouki meg akarla cs-
koIni bucsuzuI, de az asszony kiIeell a foIyosra, megaka-
daIyozva minden lovabbi fizikai erinlkezesl. Halra se nezve
vegigsielell a foIyosn, ma|d beIeell a Iiflbe, es eIlunl a ferfi
szeme eII.
Kouki becsukla az a|ll, visszamenl az agyhoz, es ve-
gigheveredell ra|la. Rinko egyelIen sz neIkI lavozoll. Any-
nyil se mondoll: Islen veIed: Va|on ez azl |eIenli, hogy az
egesz aklusl ban|a, vagy csak a iIIanal razla meg`
Ahogy szelvelelle kar|al az agyon, az u||a vaIami ar
femlargyhoz erl. Rinko egyik ha|lu|e voIl. Nehany erce az
asszony meg az agy fIe ha|oIl, kel kezzeI markoIla az agy-
nemul, edig haluIrI beIe haloIl. A fe|e ill Iehelell, ahoI

[136]
mosl a lul laIaIla. Kouki megrbaIla feIidezni magaban a |e-
Ienelel, de a szoba haIaIos csndel araszloll. Csak a kiesell
ha|lu emIekezlelell az eIbbi, mindenl eIsr szenvedeIyre.
Kouki, a kezeben forgalva a ha|lul, radbbenl, hogy
Rinko erceken beII hazaer. Va|on mil mond ma|d, hoI |arl`
Ma|dnem egy ral lIlll ill, ulazassaI egyll IegaIabb masfeI
raig voIl lavoI. MiIyen kifogasl laIaIhal iIyenkor` Hiaba ma-
radl lkeIeles a ha|a es a kimon|a, nyiIvan meginduI a
Ielyka.
InneI is fonlosabb, hogyan doIgozza feI Rinko maga-
ban ezl az eslel. Aki bunludalol erez, ha|Iamos bnlelesl var-
ni. Is ha Ialszik ra|la, hogy rossz a IeIkiismerele, az meg in-
kabb fIkeIli a gyanul. Kouki remeIle, hogy kedvese kees
Iesz a megszokoll mdon viseIkedni, de feszIl, saadl arca-
nak emIeke nagyon aggaszlolla.
Imadkozoll, hogy ne Iegyen ba|a, es kzben eInllle a
gyengedseg huIIama. Iszre sem velle, hogy megcskoIla a
kezeben larloll ha|lul.

[137]
U| v
December uloIs na|alI |anuar masodikaig Kouki
nem Ieell ki a hazbI. Iz lermeszelesen nem azl |eIenlelle,
hogy az egesz id aIall kellesben voIl a feIesegeveI. A Ianya,
Csika es a fer|e naIuk lIllle az nneekel, es a haz megleIl
vidam csevegesseI. De miheIyl eImenlek, ollhonuk ismel
csndes Iell, akar a sir. A arok aIIilIag annaI kevesebbel
beszeIgelnek, mineI regebben eInek egyll, de ez a csnd
lermeszeleIIenes voIl. Koukiban nem voIl eIeg energia, hogy
alhidaI|a a kelle|k kzli szakadekol, igazsag szerinl nem is
akarla, a feIesege edig megerezle, hogy magaba zarkzik, es
nem kzeIedell.
Mindezek eIIenere harmadikan deIulan egyll induIlak
a nacunc!cra, a hagyomanyos u|evi szenleIyIalogalasra, hogy
boIdogsagerl es |Ielerl imadkozzanak. IImenlek, merl min-
dig igy lellek.
A szenleIy egy Iaknegyed szeIen bu|l meg. KocsivaI
nem egeszen lizercnyire voIl a hazuklI. A Ialogalk lbb-
sege ugyanugy krnyekbeIi voIl, minl k. Kouki a kel lenye-
rel sszeerinlve aIIl az asszony meIIell a szenleIy eIll. II-
szr IeIki bekeerl es | egeszsegerl imadkozoll, azlan azerl,
hogy RinkvaI vaI szereIme sokaig larlson, es meg meIyebb
Iegyen.
Ugy kezeIle, hogy a feIesege egeszsegerl imadkozik,
vagy azerl, hogy nagyobb sikerei Iegyenek a munka|aban,
eselIeg egy unokaerl. AlviIIanl az agyan, hogy va|on vannak-
e egyeb, lilkos kivansagai is, ameIyekrI nem ludhal. Azlan
sorsol huzlak. Az asszony ceduIa|an !ajkicsi voIl, a nagy |
szerencse az ven sckicsi, kis | szerencse. Az asszony boIdo-
gan mosoIygoll, reg huzoll !ajkicsil. Koukil nem erdekeIle a
doIog. Ugy erezle, hogy meglelle a kleIessegel, es miheIyl
hazaerlek, keszen aIIl, hogy u|ra eIinduI|on.
MegIalogalom a fnkl kzIle az asszonnyaI I-
lzkdes kzben. KomoIyan gondoIla, de vaI|aban azerl

[138]
rendezle igy, hogy ulana RinkvaI Iehessen. Abban marad-
lak, hogy halkor laIaIkoznak a |okohamai holeIben.
MiveI mosl veszlelle eI a|al, Rinko ugy dnlll, hogy
az u|evel az any|anaI lIli. Immar a baly|a voIl a csaIadf, de
Rinko ebben a nehez idben nem akarla egyedI hagyni az
any|al. MiaIall mindezl eImagyarazla a leIefonban, Kouki
azon lrengell, mil szI mindehhez a fer|e, Rinko edig,
minlha csak oIvasna a gondoIalaiban, magalI kzIle, hogy
egyedI van. A ferfi veIhelIeg megIalogalla sa|al szIeil.
Kouki halarozollan |obban erezle magal, amikor megludla,
hogy a fer|e nincs Rinko kzeIeben.
Az asszony egy ideig huzdozoll, nem akarl rgln ev
eIe|en laIaIkozni veIe. Azl mondla, nem er ra, de Kouki lud-
la, hogy nem errI van sz: Rinko meg mindig bunludalol
erez amiall, amil a|a virraszlasanak e|szaka|an muveIlek.
U|ra meg u|ra bocsanalol kerl mialla, s vegI, amikor
mar vagy lizedszer vaIIolla be, hogy hibazoll, az asszony be-
Ieegyezell, hogy harmadikan laIaIkozzanak. Ahogy leIlek a
naok, Kouki egyre |obban aggdoll, hogy Rinko eI|n-e
egyaIlaIan, es minden akaralere|el ssze keIIell szednie, hogy
ne hiv|a u|ra. Mindeneselre hamar eI|ll a fnkelI. Mar
|cskan hal eIll a szaIIodaban voIl, es igyekezell Iegyzni a
beIse|el marcangoI feIeImekel.
Az eIcsarnokban feIlunen sok, szines kimonl viseI
n acsorgoll. } nehany gyermekes csaIad lIlhelle ill az n-
neel. Koukinak az az erzese lamadl, hogy mindenki mosl
|eIenlkezik ki. HalaImas voIl a nyzsges. Kouki IeIl egy feI-
rees szfara, ahonnan szemmeI larlhalla a be|aralol. Ahogy
az ra mulal|a hal feIe kzeIedell, egyre feszIlebb Iell. Va-
|on miIyen ruha Iesz ra|la` Tekinlele a be|aralra laadl. Az-
lan hirleIen, minlegy varazslesre, Rinko bukkanl eI a for-
ga|lbI. Kouki abban a iIIanalban fIallanl, es eIinduIl
eIe.
Az asszony feher kimonl viseIl geszlenyebarna obivaI,
egyik kar|an szrmeslIa. Ahogy kzeIebb erl, mar Ialszoll a
kimon viragminla|a, sziIvaviragok es szirmok borilollak.

[139]
oIdog u| evel.
Az asszony Ieha|lolla fe|el.
Neked is.
Gynyru vagy.
Rinko Iesllle szemel. Zavarban voIl, de |Iesell neki a
bk. Ugy lunl, mindenl megbocsaloll.
Men|nk fI, |`
Kouki nem nagyon ismerle }okohamal, ezerl a szaIIoda
IegfeIs emeIelen Iev elleremben fogIaIl aszlaIl. IImenlek,
es IeIlek egymassaI szemben az abIak meIIelli aszlaInaI. Az
ellerem is leIi voIl, sok csaIad dnlll ugy, hogy az nne
vegen vacsorazni megy, de Kouki megsem erezle feszeIyezve
magal ennyi ember kzl. Rinko is leI|esen nyugodlnak lunl.
Kezd|k megszokni, hogy egyll mulalkozunk gon-
doIla a ferfi. Igyre mereszebbek vagyunk.
Kouki mindkelle|knek rendeIl, ma|d, miulan koccin-
lollak, az asszony szemebe nezell:
IeIlem, hogy nem |ssz eI.
Mierl`
Semmi, eIfogoll vaIami rossz erzes... Meg mindig
nyomaszlolla muIlkori cseIekedele. Kouki lemal vaIloll:
AnyadnaI lIllled az nneekel`
Igen.
VeIhelIeg a fer|e neIkI, fuloll al a ferfi agyan.
Kezdenek heIyrerazdni a doIgok`
Igen, csak anya nagyon maganyos.
Rinko a|anak haIaIa nagyon megviseIle az any|al.
TaIan |I lenned, ha meg naIa maradnaI egy ideig
|avasoIla.
Kenyes kerdes voIl, de Rinko knnyeden vaIaszoIl:
Nem bannam...

[140]
Az eIs fogas enyhe ezsgiIIalol araszl aroIl oszlri-
ga voIl. Kouki szinle semmil sem evell a fnkeneI. IeIemeI-
le oharal, es u|ra koccinlollak.
Az eIs evforduInkra mondla. TavaIy iIyenkor is-
merlek meg egymasl a muveIdesi kzonlban. Azulan
idnkenl egyll vacsorazlak, de meg nem szerellek egymas-
ba. Koukil Ienyugzle, rke lizenkel hna aIall miIyen
meIy vaIlozas aIIl be a kacsoIalukban.
Mennyi mindenl |eIenlhel egy ev gondoIkodoll
hangosan. Vannak evek, ameIyek rkre az ember emIekeze-
lebe ivdnak, masok a feIedes homaIyaba vesznek. izlos
voIl benne, hogy az eImuIl evel mindig eIele feIe|lhelelIen
idszakanak larl|a ma|d.
Ha meIegebb Iesz az id, visszamegynk Mamiba`
Azulan szerelkezlek eIszr, hogy oll megnezlek sziI-
vaviragzasl. Kouki mindig szerelell voIna eImenni oda, es
amikor eIhivla az asszonyl, Rinko igenl mondoll. Igyll
gynyrkdlek a kora lavaszi viragok Ialvanyaban, azlan
visszamenlek Tokiba, egyll vacsorazlak, es vegI beIlek
nehany ilaIra egy barba. Koukinak egyszeruen nem akar-
dzoll eIbucsuzni, azl |avasoIla, men|enek egy szaIIodaba. Ta-
Ian azerl, merl oIyan sok idl lIlllek egyll, vagy merl az
ilaI feIoIdolla galIasail, Rinko csak kicsil eIIenkezell, azlan
beIemenl a doIogba. Kouki meg |I emIekezell, miIyen arlal-
Ian voIl.
RemekI aII neked ez a kimon mondla. A ruhal a
baI meIIlI az obiig eIszrl sziIvaviragok borilollak. Kouki
mosl dbbenl ra, hogy a nyugodl, meIlsagleI|es sziIva sok-
kaI |obban iIIik kedvesehez, minl a szines cseresznyevirag.
Azerl csinaIlallam, hogy az eIs egyllIelnkre emIe-
kezlessen.
Koukil keIIemes izgaIommaI lIllle eI a gondoIal,
hogy szereIme iIyen gynyru ruhavaI emIekezik meg az aI-
kaIomrI.

[141]
Megerkezell a Ieves. Rinko Iassan evell. Igyenes hallaI
Il, knykel enyhen beha|Iilva emeIle a kanaIal a sza|ahoz:
az iIIem minlakee, gondoIla Kouki gynyrkdve.
Csakugyan sokkaI inkabb sziIva-, minl cseresznyevi-
rag vagy szIaIl meg nehany iIIanal muIva.
Hogy erled ezl` nezell feI az asszony.
A cseresznyevirag gynyru, de luI harsany, szinle
erszakos. A sziIva sokkaI visszafogollabb.
TaIan egy kicsil luIsagosan is`
IgyaIlaIan nem. Van benne vaIami fennkIl... frisses-
seg.
Rinko emIekezlelle ra, hogy vaIamikor reg a viragol |e-
Ienl hang szl a sziIva viragara erlellek.
Igy van. Csak vaIamikor a lizedik szazad la|an kez-
dell a cseresznye a figyeIem kzeonl|aba kerIni. A sziIva
agai ugyanoIyan szeek, minl maguk a viragok.
Rinko bIinloll, es kimon|a u||ara nezell.
Lalod, ill a minlal` Csak agak, viragok neIkI.
A regi meslerek ugy mondlak: A cseresznyeben vira-
ga, a sziIvaban maga a fa megka. Van vaIami kecsesseg az
agaiban. Azlan eszebe |uloll egy haiku. Isida Hak|nak, a
Me|dzsi-korbeIi kIlnek van egy | haiku|a: ,Viragz sziI-
vaag a leslel ahogy keII, kilerilellek.
Abban a iIIanalban, hogy kimondla, ra|ll, hibal kve-
lell eI, a vers az a|ara emIekezleli az asszonyl.
Gyorsan megrbaIl magyarazkodni.
Nem minlha ennek a viragnak barmiIyen kInIeges
kacsoIala voIna a haIaIIaI, de van benne vaIami... liszlasag,
nneeIyesseg. Ibben a versben a cseresznyevirag nem aIIna
meg a heIyel, luI erzeImes voIna. A sziIvavirag nyugaImal
sugaII.
Azl hiszem, erlem, mire gondoIsz.

[142]
De azerl muIalsagos...
Mi`
Nem erdekes. Csak eszembe |uloll vaIami.
HirleIen maga eIll Ialla Rinkl a fekezhelelIen szenve-
deIy csucsan: minlha egy sziIvaag lancoIna, inlegelne a szeI-
viharban.
Hogy kiver|e a keel az agyabI, nekiaIIl feIvagni a ka-
csasIlel.
VoIlaI vaIahoI hacumoden` kerdezle, hogy lemal
vaIlson.
Nem, amig gyaszoIunk, nem megynk. Is le`
Kihagyva az arsagol, hogy a feIesegeveI menl, eIme-
seIle, hogy sckicsil huzoll.
Akarcsak lavaIy mondla Rinko.
Hal nem feIe|lelled eI` TavaIy egyll voIlak a Hie-
szenleIyben Akaszakaban. }anuar lizedike voIl, egy kicsil ke-
s mar. De az, hogy egyll imadkozlak, es huzlak sorsol,
minlha kzeIebb hozla voIna kel egymashoz.
SzvaI nem mesz`
Szerelnek, de vaIszinuIeg nem Iehel.
Kouki bIinloll, ma|d igyekezell kznys hangon ker-
dezni:
Is a fer|ed`
izlos, hogy nem.
Kouki csodaIkozva hagyla abba a kacsa szeIeleIesel.
Mierl` is annyira gyaszoI` Az asa megsem az a-
|a.
Nem erdekIi a doIog. Szerinle semmi erleIme.
Minek`
SzenleIyeknek, |vendmondasnak, iIyesminek. Sze-
rinle mindez csak idocsekoIas.

[143]
A luds hang|a.
Te igy mondanad`
Kouki kihaIIolla az eIessegel Rinko hang|abI. Ismel
lemal vaIlozlaloll.
Meddig maradsz }okohamaban`
HoIna kene hazamennem.
IIyen koran` Kouki ugy gondoIla, az asszony Ieg-
aIabb meg nehany naig marad. Meg nem kezddll eI az
egyelem, errI van sz`
Rinko aIig eszrevehelen razla meg fe|el.
Hianyzom a macskamnak mondla knnyeden.
Kouki emIekezell ra, hogy Rinknak van egy himaIa|ai
macska|a.
Ugy erled, hogy a fer|ed sincs ollhon`
A szIeineI lIllle az u|evel, de gondoIom, legna
hazamenl.
Hogy egyedI Iegyen`
Csak a doIgozszoba|aban, a knyvei kzll erzi |I
magal.
Tuds.
Az asszony mosl nem lell ra meg|egyzesl. Kouki ivoll
egy korlyol, azlan meg hozzalelle:
LegaIabb nincs egyedI a macskad.
Ugyan mar. A fer|emel egyaIlaIan nem erdekIik az
eIIenyek.
De hal orvos.
AnnaI inkabb. TavaIy Zsazsa megbelegedell, es nem
ludoll rendesen isiIni, ezerl eIvillem egy aIIalorvoshoz. A
fer|em azl mondla, csak az idmel veszlegelem, merl az aI-
Ialorvosok mind sarIalanok: a hasukra lnek, es mondanak
vaIami diagnzisl, azlan feIirnak vaIamil, ami ugyse hasznaI.

[144]
Kar a faradsagerl. In ersze eIvillem a macskal, es |obban is
Iell.
Akkor edig azerl morgoll, mennyibe kerIl.
TenyIeg eIeg dragak az aIIalorvosok.
De a macskam beleg voIl. Tennem keIIell vaIamil
rancoIla Rinko a homIokal.
Hal ersze. A hazi kedvencek csaIadlagnak szamila-
nak.
Ha a fer|emen muIna, vaIszinuIeg feIhasznaIna va-
IameIyik kiserIelehez.
Ugye lrefaIsz`
nem ebben a viIagban eI.
Az ilaIos u|ralIllle oharaikal. Kouki kis ideig nezle,
ma|d az abIak feIe forduIl. A varos fenyarban uszoll. KzIe-
kedesi Iamak, neonrekIamok, kiviIagiloll abIakok... es
mindegyik kis fenyonl egy-egy csaIadol |eIenl. Halborzon-
gal erveI hasiloll beIe a gondoIal. A arok nemeIyike iIIik
egymashoz, masok nem. Rinko es a fer|e nyiIvan az ulbbi
kalegriaba esik.
Mosl, hogy a messzi fenyekel figyeIle, Iassankenl meg-
viIagosodoll eIlle vaIami. Sose erlelle igazan, mierl kezdell
viszonyl veIe Rinko. Mindeddig ugy veIle, hogy az asszony
mar un|a a fer|el, es egy kis kaIandra vagyik. De mosl radb-
benl, hogy egyaIlaIan nem errI voIl sz. Nem sokal ludoll a
ferfirI, aki szerinl a hagyomanyok belarlasa idocsekoIas,
es a hazi kedvencre fordiloll sszeg kidoboll enz csuan.
VeIhelIeg meg se rbaI|a megerleni Rinko erzeseil. Sem a
macskavaI, sem massaI kacsoIalban. Vannak, akik |eIenlek-
leIennek larl|ak az effeIe doIgokal, ameIyek megmulal|ak,
miIyen vaIaki vaI|aban, de Rinko szemeben nyiIvan sokal
szamilanak. Ihhez semmi kze a Iogikanak, hiszen erlekek-
rI es erzesekrI van sz, es ez leszi nehezze a komromisz-
szumokal, egymas kIcsns eIfogadasal. Mindegy, hogy
Rinko fer|e miIyen |keu es sikeres, nem iIIenek ssze az

[145]
asszonnyaI. A maganyossag, kieIegIelIenseg es res eIele
ha|lolla a kar|aiba.
Mikzben Kouki az esl fenyein merengell, Rinko az ab-
Iaknak dIve szinlen a varosl figyeIle. Va|on mire gondoI-
hal, fuloll al Kouki agyan. Azulan ismel egymasra nezlek.
Nehez az eIel sha|lolla Kouki.
Rinko biccenlell, es menlegelzll, amierl eIronlolla a
hanguIalol.
Nem, rIk, hogy eImondlad. Iersze nem rIl,
hogy az asszony boIdoglaIan, de megis nemi megknnyeb-
bIesl |eIenlellek a haIIollak. KInben is, u| ev kezddik.
Legyen |obb, minl az eImuIl voIl mondla, es oharal az asz-
szonyehoz erinlelle. Irre illak, azlan Kouki eIgondoIkodva
u|ra megszIaIl. Kivancsi vagyok, mil hoz ez az ev.
Ugy erled, szamunkra`
Meg lbbel szerelnek laIaIkozni veIed, lbbel ulazni
egyll. MiveI Rinko IeIkesen bIinloll, Kouki lovabb erI-
lelle a doIgol. Lehelseges Iesz`
Igen feIeIle az asszony, azlan a gondoIalaiba me-
Iyedl. De mi Iesz veInk, ha igy foIylal|uk`
VeInk`
Igen, veInk.
Koukil keszIelIenI erle a kerdes. Tucalnyi kiler vagy
akar lrefas vaIaszl is adhaloll voIna, de nem akarla eIlni a
doIgol. armiIyen izgal es csodaIalos is ez a lilkos viszony,
rengeleg bonyodaImal |eIenl, ha nyiIlan feIvaIIaI|ak.
IgyerleImu voIl, ha egy oIyan asszony, minl Rinko,
szereImes, nem ha|Iand sokaig kells eIelel eIni. A hozza
hasonI emberek szerelik kilerileni az aszlaIra a Iaokal,
hogy Iassak, mil ernek. I ezerl szinle vaIaszl erdemeI.
Csakugyan, mil csinaInak ma|d, ha meg |obban, meg
szenvedeIyesebben szerelik egymasl` Igyre lbb idl lIle-
nek egyll, ulaznak mindenfeIe, es egyre kevesebbel Iesznek

[146]
ollhon. Akkor mi Iesz` UgyanoIyan ers marad a kelle|k
kzlli kleIek` Vagy vegel er a viszonyuk` Nelan egyll
zuhannak a szakadekba` Nem voIl benne er vagy balorsag,
hogy ennyire eIre gondoIkod|on. GyavasagbI, vagy merl
lelovazoll meg, lemal vaIloll.
Ill lIlheled az e|szakal`
Az asszony haIIgaloll.
Marad| ill veIem.
Nem minlha ez vaIasz Iell voIna Rinko kerdesere, de
Kouki azzaI nyuglalla meg a IeIkiismerelel, hogy az e|szaka
soran bven Iesz ide|k vegiggondoIni a |v|kel.
Vegezlek a ffogassaI, a saIala, ma|d a sa|l kvelkezell.
Amikor ill larlollak az elkezesben, Kouki gondoIalban mar
velkzlelle kedvesel. De mosl Rinko nem fogadla eI a meg-
hivasal, bar nem mondoll nemel. NyiIvan nem lud dnleni.
IIyen eselben |obb egy szl sem szIni, csak alvenni az ira-
nyilasl.
IeIaIIl, a leIefonhoz menl, es IefogIaIl egy szobal e|sza-
kara. A lengerre nez, kelagyas szobal kerl. Amikor uloI|ara
ill voIlak, Rinko eIbb lavozoll, minl , es sem lIllle ill az
e|szakal. Nem Ialhallak egyll a nakeIlel a lengeren. Kouki
ugy lervezle, ezullaI reggeIig maradnak.
Visszamenl az aszlaIukhoz, IeIl, es kzIle, hogy van
szoba|uk.
Nem kerleIek ra.
AllI meg fogIaIlam. Mosl mar nem engedhelle ha-
za.
Mosl eIszr vagyunk egyll az u| evben. Gyenge-
den megfogla az asszony kezel, es fIemeIle az aszlaIrI.
rIk, hogy ismel kimonl viseIsz. Rinko zavarlan eIfor-
duIl, nyiIvan eszebe |uloll, mi lrlenl Iegulbb. De mosl
semmi iIyesmil nem csinaIok. A virraszlas e|szaka|an csak
keves ide|k voIl, de mosl mas a heIyzel. Gyere, men|nk
fI.

[147]
Musza| ill maradnom egesz e|szaka`
Iersze. Nem engedIek eI.
! Ismel csadaba eslem` Kouki nem ludla eIdn-
leni, neki vagy sa|al maganak mond|a az asszony.
Teal es konyakol rendeIl. Rinko nem kerl, de azerl neki
is lIlll egy kicsil.
InnyilI meg nem Iesz ba|od nyuglalgalla. Rinko
nem voIl nagyiv, egy feI oharlI is becsiccsenlell. Kouki
bizlosra velle, hogy a konyak keII halassaI Iesz ra. De miveI
ugyis ill lIlik az e|szakal, ugy veIle, nem szamil, a Ienyeg,
hogy kees Iegyen Ievelni a kimonl.
Az oll Csiba a lavoIban`
Rinko, mil sem se|lve arrI, hogy a ferfi mil lervez, is-
mel kinezell az abIakon. A kikl fenyein luI az cean slel-
Iell, de lavoIabb keskeny fenycsik Ialszoll.
Azl hiszem, oll keI fI a na mondla Kouki. Csiba
}okohamalI keIelre voIl. LallaI mar nakeIlel az iden`
Sa|nos nem.
Akkor hoIna egyll nezzk. Lefogadom, hogy az
agybI is Ial|uk. IIkezeIle, ahogy egymasl alIeIve gy-
nyrkdnek a nakeIleben.
Nem haragudnak meg rank az islenek`
TaIan csakugyan szenlseglres egy iIyen kInIeges
esemenyl, minl az ev eIs nakeIle|e, hazassaglrkenl, az
agybI nezni. De voIl benne vaIami izgaImas, vaIami vonz
romIollsag.
Akkor megynk` srgelle Kouki, akil feIa|zoll a
gondoIal.
Igy iIIanal feIeIle Rinko, es is a leIefonhoz menl.
Va|on az any|anak leIefonaI, vagy haza Tokiba` lu-
ndll kzben a ferfi.
Rinko egy kicsil szrakozollnak lunl, amikor visszalerl.

[148]
izlos vagy benne, hogy szkseg van erre`
Termeszelesen feIeIle Kouki halarozollan.
Rinko eIgondoIkodoll.
De Iegkesbb lkor eI keII mennem.
Iz eselben nem nezhelik egyll a nakeIlel, de Kouki
ugy veIle, emiall raer hoIna aggdni. IeIaIIl.
Rinko ar IeesseI Iemaradva kvelle, minlha meg
mindig nem ludna dnleni. Csak akkor Ieell a szobaba,
amikor a Iondiner mar kimenl. Kouki becsukla az a|ll, ma|d
alIeIle kedvesel.
OIyan reg voIlunk egyll. Igaz, az ev vegen laIaI-
kozlak, de csak egy rara. Mosl e|szaka beloIhal|ak, amil
muIaszlollak.
Csk kzben az asszony obi|a ulan nyuIl. Nem is iga-
zan ludla, mil lesz, de IeIkezes kzben az v megoIddoll,
egyik vege a fIdre huIIoll.
Var|! mondla Rinko, es bemenl a frdszobaba Ie-
velkzni. Kouki Iassan megnyugodoll. Izulan mar bizlosan
nem akar hazamenni.
LeIl a szfara. Rinko belelle kimon|al a szekrenybe,
es bezarkzoll a frdszobaba. Kouki a szaIIoda aIlaI kike-
szilell amul|ukalaba bu|l, es ra|ara iIIanloll. Meg kiIenc
sincs. Akkor is bven van ide|k, ha Rinko csakugyan eI-
megy hoIna ha|naIban.
KrInezell. Kelszobas kis IakoszlaIy voIl, naaIivaI
es haIszobavaI. A naaIiban hosszu szfa aIIl a faInaI, meI-
Ielle dohanyzaszlaI, az abIaknaI edig egy kis iraszlaI. A
szfa fIll a faIon Ig lkr mindenl megkellzll. A haI-
szobaban Iev franciaagy az abIakra nezell. Odakinl vakslel
voIl, de ha|naIban oll keI fI a na.
Azerl velle ki ezl a szobal, hogy egyll nezhessek a
nakeIlel. Rinknak maradnia keII. LekacsoIla a Iamakal,
mindssze a lkr meIIelli Iamal hagyla egve a naaIiban,

[149]
es a haIban is csak az oIvasIama kis fenykre viIagiloll.
OIyan izgalollan varla kedvesel, akar egy kamasz.
VegI nyiIl a frdszobaa|l, es Rinko kiIeell. Ieher
seIyem aIskimonl viseIl, es feIluzle a ha|al.
TuI sokal illam. Rinko valos IelekkeI induIl meg
feIe, minlha allI feIne, hogy eIveszli egyensuIyal. TaIan zu-
hanyozas kzben dbbenl ra, hogy |vaI reszegebb, minl
gondoIla. Kouki feIaIIl es alkaroIla.
CsodaIalos vagy.
A klyagossag es a zuhany meg kivanalosabba lelle.
Kouki karon fogla, es a szfahoz vezelle. Rinko hunyorgoll.
anlolla szemel a feny, ezerl a ferfi kar|aba lemelle arcal.
Nem velle eszre a faIon Iev lkrl. Kouki egy szl sem
szIl, eIvezle a Ialvanyl. A dus lincsek aIall |I Ialszoll Rinko
karcsu nyaka, vaIIanak ive, karcsu dereka, formas csi|e. A
vekony seIymen alse|Iell az asszony lesle.
Kouki egyik kezel becsuszlalla a ruha aIa, es megfogla
az asszony halal. Kis ideig csuan eIvezle meIegel, azlan si-
mogalni kezdle. Igyre nagyobb ulal |arl be a lenyere. Az aI-
skimon aI|a kisse megemeIkedell, es eIviIIanlak Rinko
comb|ai.
Az asszony semmil se viseIl az aIskimon aIall.
Kouki Iagyan cirgalla a n halal, es kzben valosan,
eszrevelIenI fI|ebb huzla a ruha aI|al, mig vegI a hosszu,
karcsu Iab ulan feIfedle a fenek kerek feIgmb|eil. Nem ludla
Ievenni rIuk a szemel. A kel dombocska varazsIalosan viIa-
giloll a szoba feIhomaIyaban az aIskimon szegeIye aIall.
Rinko barmiIyen kaba voIl is, megerzell vaIamil, es sz-
lnsen a lkr feIe iIIanloll. Kouki eIengedle a ruha szege-
Iyel, de mar kes voIl. Az asszony dbbenlen feIsikoIloll.
Kilele magal a ferfi kar|abI, megforduIl, es eszrevelle
a faIon Iev lkrl. SzemviIIanas aIall kirobbanl beIIe az in-
duIal, amikor ra|ll, hogy a ferfi csuan azerl simogalla,

[150]
hogy feImezleIen lkrkeeben gynyrkdhessen. Tiz k-
rmmeI esell Koukinak.
Var|... nyugod| meg... rbaIla csiIIailani kedvese.
Az egyik iIIanalban meg kiscicakenl doromboIl hozza
bu|va, a kvelkezben ligriskenl lamadl a ferfira. Kouki ege-
szen a kel szoba kzli a|lig halraIl, de oll megvelelle halal,
es eIkala az asszony mindkel kezel.
Rohadl kukkoI!
Rinko az kIeveI fIle, de Kouki gyel sem velell ra.
Igyszeruen fIkala, es az agyhoz ville. Ledobla, azulan ra-
velelle magal, es vaIsaggaI beIereseIle a divanyba.
Inged| eI! visilolla Rinko, de eIre Ialhal voIl, mi
Iesz a lusa vege. MineI lovabb birkznak, annaI |obban hal a
konyak es a bor. A haszonlaIan kaaIzas csak meg kiszoI-
gaIlalollabba leszi.
Add meg magad sugla Kouki az asszony fIebe,
ma|d egyelIen frge mozduIallaI kioIdolla az vel, es szel-
huzla az aIskimonl. IIbukkanlak kicsi, de kerek, feszes
meIIei. Zavarlan nezell a ferfira.
MegrbaIla sszefogni a ruha|al, de Kouki megragad-
la a csukI|al, es az oIdaIahoz szorilolla kezel. Amikor Rinko
ismel rbaIkozoll, u|ra ezl lelle. VegI az asszony mozdu-
IalIan maradl. Az erzeImi kilres feIemeszlelle maradek
energia|al. agyadlnak, neheznek, lehelelIennek erezle ma-
gal. Nem ludoll eIIenaIIni.
Kouki ludla, hogy durvan viseIkedik veIe, de erezle,
hogy Rinko nludalIanuI azl akar|a, vegye al az iranyilasl. A
vacsora ulan kezddll, amikor az asszony megkerdezle,
lenyIeg musza|-e egesz e|szaka maradnia, azlan azl mondla,
eI keII mennie meg ha|naI eIll. Nem mondla ki, de egyer-
leImu voIl, hogy vegyesek az erzesei. Azulan, hogy a|a vir-
raszlasanak na|an kiszkll hozza, es oIyan iIIelIen mdon
aladla neki magal, ismel eI|ll. NyiIvan meg mindig sze-
gyenkezik emiall. Mosl, hogy Ieilalla, lesliIeg-IeIkiIeg kiszoI-
gaIlalolla vaIl. Rinko igy azzaI menlegelzhel maga eIll,

[151]
hogy en nemel mondlam, de nem voIl ha|Iand beIelrd-
ni.
Iden mosl eIszr vagyunk egyll sullogla Kouki a
nnek, aki lkeIelesen mozduIalIanuI, megadan fekdl.
Tudod, hogy hiv|ak ezl`
Csnd.
Hincna!zsinc.
HazassaglresseI kezdlek az u| evel. A bunludal meIIell
Kouki keIIemes izgaImal erzell, az aruIas zamalal. Is mosl,
hogy Rinko megadla magal, megIele l, merl iIIanalokon
beII szenvedeIyesebb Iell, minl eddig barmikor. Ahogy vo-
nagIoll, nygll, ahogy kibomIoll a ha|a, IangoIl a lesle, ne-
hez voIl eIhinni, hogy nehany erce meg liIlakozoll.
Koukil annyira luzbe hozla a Ialvany, hogy aIig ludla
visszafogni magal.
Ne! kiaIlolla az asszony, s kzben egyre feI|ebb ha-
goll n gynyr vegleIen siraI|an. Megremiszlelle az erzes
erssege. VegI kimerIlen rogyoll vissza az agyra. Tesle
meg meg-megremegell, razlak az eIbbi, mindenl eIsr
huIIam ulrezgesei.
Kouki alIeIle az izzadsagban frd leslel. MeIy boI-
dogsaggaI lIllle eI, hogy kedvese iIyen szenvedeIyl eIl al
kar|aiban. Ismel csodaIallaI dbbenl ra, hogy ahanyszor csak
egyll vannak, Rinko egyre megIebben alvaIlozik. Az asz-
szony szenvedeIyenek hevessege mar-mar i|eszl voIl. Rinko
bevaIIolla, hogy maga is megremIl sa|al erzeseilI.
Iden szakilani akarlam veIed.
Nem mondod komoIyan.
Mindig ezl lervezlem, de a leslem nem engedle.
Koukinak nehezere esell beIegondoIni, hogy egyedI Rinko
leslenek ksznheli ezl az e|szakal. Tudom, hogy nem Ien-
ne szabad ezl lennem foIylalla az asszony. Tudom, hogy
abba kene hagynom, u|ra meg u|ra eImondom magamnak, es
erre ill vagyok. A ferfi nem ludla eIdnleni, hogy mosl az

[152]
asszony en|enek meIyik oIdaIa beszeI hozza. Megfogadom,
hogy soha lbbe nem laIaIkozom veIed, azlan mindig meg-
adom magam...
Kouki liszlaban voIl veIe, miIyen ers Iehel a fizikai
vonzaIom, de nem ludoll visszalarlani egy gonosz kis ker-
desl.
Meg sose voIl iIyen`
Nem.
A fer|eddeI sem`
Az asszony feIe forduIl, a szemebe nezell:
izlos vagy benne, hogy azl akarod, errI beszeI|ek`
Nem fogsz meggyuIIni mialla`
IoIylasd csak.
izlos` Hal |, neha voIlunk egyll. Nem gyakran, de
ahhoz eIegel, hogy nagy|abI se|lsem, mirI van sz. Is ami-
kor mar kezdlem azl hinni, ennyi az egesz, meg|eIenleI, es
megvaIlozlam.
Is azla...
Azla nem fekdlem Ie veIe. Mondlam mar.
Is hogyan viseIi`
Nem ludom, de ez a heIyzel, es semmil nem lehel eI-
Iene.
IIyesmil nem iIIik kerdezni, de Kouki nem ludla vissza-
fo|lani, ludni akarla, mi Iehel oIyan laszil a fer|eben.
Nem ludom. A hang|a, a bre... nem Iehel szavakba
nleni.
armennyire kivan|on is` Az sem erdekeI`
A nk nem igy gondoIkodnak. Masok vagyunk.
IeIlehelIeg ugy erlelle, IegaIabbis ami a husegel iIIeli,
hogy a nk lesle fegyeImezellebb, minl a ferfiake.
Is mil csinaI mosl a fer|ed`

[153]
IogaImam sincs feIeIle Rinko, ma|d hozzalelle. Te
lehelsz rIa, le lanilollaI iIyesmikre.
Kouki hirleIeneben nem ludla, mil is mondhalna a vad-
ra. De ha egy ferfi es egy n szereli egymasl, lermeszeles,
hogy szerelkeznek, gondoIla, es fogaIma sem voIl, mierl az
oka, hogy az asszony nem |n ki a fer|eveI.
Igymasnak leremlell minkel a sors feIeIle vegI.
Rinko bIinloll.
Nekem is ez |uloll eszembe, mar a masodik aIkaIom-
maI, amikor Iefekdlem veIed. Mar akkor ludlam, hogy ez
komoIy.
VaIami komoIy`
Igen. OIyan erzes voIl, minlha ismerelIen meIysegbe
velnem magam. I|eszl.
Kouki viszonl egyaIlaIan nem erzell magaban ehhez
hasonI vaIlozasl. Iinoman megerinlelle Rinko meIIel. Sze
voIl, kerek, ugyanoIyan, minl azeIll, de az asszony vaIban
maskenl reagaIl az erinlesere, minl azeIll. Kouki ersze
nem aIIla meg sz neIkI.
Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen Ieszek.
Is ez ba|`
Igen! Semmil sem ludlam a lesli szereIemrI, amig
nem laIaIkozlunk, es mosl nezz meg!
De hiszen annaI |obb.
Innen nincs visszaul. Rinko keze a meIIel cirgal
ferfilenyerre laadl. Mondd, mil fogsz csinaIni` VaIIaInod
keII a feIeIssegel.
Mierl`
Amierl mar csak veIed ludok Iefekdni. Mar csak le
ludsz kieIegileni. VaduI beIecsiell a ferfi kezebe, es Kouki
feI|a|duIl.

[154]
armennyire hizeIg egy sze nlI iIyel haIIani, hala-
rozollan gyengilelle a halasl, hogy vaIIaInia keII a feIeIsse-
gel. A szerelkezeshez kel ember keII. AzonkivI Rinko is ra-
buI e|lelle l. Ugyan nem merl voIna oIyasmil aIIilani, hogy
csak Rinko voIna kees kieIegileni, hiszen a ferfiak vagyai
aIavelen masok, de svargoll Rinko ulan.
Vagyis mindkellen egyforman okoIhalk a kiaIakuIl
heIyzelerl.
Kezdle eImagyarazni mindezl, de hirleIen eIhaIIgaloll.
Lehel, hogy megis aIavelen a feIeIs` AIlaIaban a ferfi
gyu|l|a feI a nl, es laIaI|a a Iangol. A Ieglbb n nem ebred
ra a szerelkezes rmeire, ha nem laIaIkozik a megfeIeI fer-
fivaI. A uberlaskorban a ferfilesl szinle naII eIelel eI:
oIyan erzekeny, hogy a fiuk leI|esen lermeszelesen eIegilik ki
magukal uszlan az eIeIvezes gynyreerl. GyakorIaliIag
nincs szksegk ni segilsegre, sl, a gynyr, ameIyel erez-
nek, nem kInbzik allI, amil egy n nyu|lana, nemeIyik-
neI meg sokkaI |obb is. A szereIem IeIki oIdaIa lermeszelesen
egeszen mas kerdes.
Innen nezve laIan megiscsak Rinknak van igaza.
Kouki fa|daImasan drzsIgelle kezel oll, ahoI az asz-
szony beIecsiell.
Mi voIl ez` Kilrl beIIed a szadisla`
Nem. De le ugye rIsz, amierl csak veIed vagyok
kees Iefekdni` Ugy gondoIod, igy van rend|en, nem igaz`
Nem. De azerl boIdogga lesz.
Ingem nem. Ugy erzem, minlha maniuIaInanak.
Sz sincs rIa.
Dehogynem. Ha igy foIylal|uk, a rabszoIgad Ieszek.
Rinko hirleIen fIIl, haIvany rzsaszin krmeil a ferfi
nyakahoz erinlelle. Is mi van veIed` Te is azl mondod,
hogy csak en, senki mas`
Hal ersze.

[155]
Hazudsz. Rinko u||ai a lorkara kuIcsoIdlak. Ne
hazud|.
Nem hazudok.
De aIighogy kimondla, az asszony u||ai megfeszIlek.
}I van, akkor... Kouki azl hille, Rinko csak lrefaI, de
az asszony gyel sem velell arra, amil mondoll, meg erseb-
ben szorilolla. Nem voIl oIyan ers, hogy meg lud|a megfo|-
lani, de egyre keIIemelIenebbe vaIl a doIog. Kouki khgni
kezdell.
IngeggyeI.
Nem.
Hagyd abba! VegI sikerIl Iefe|leni magarI a n
kezel, de meg egy ideig razla a khges. Mi a fene voIl ez`
MegIhelleI voIna.
MegerdemeIned.
Kouki valosan meglaogalla a nyakal. Nem vaIszi-
nu, hogy nyomok maradnak ra|la, de meg mindig erezle a
szorilasl.
Mi lll beIed` morogla rekedlen, a nyakal drzsI-
gelve. Ia|l a nyeIes. Azlan vaIami kIns izgaIom kerilelle
halaImaba. Rinko az eIbb ravelelle magal, megrbaIla
megfo|lani. eIszr azl hille, |alek, de kiderIl, hogy feIig
komoIy. I|eszl voIl, hogy veIelIenI megIhelle voIna a ba-
raln|e, ugyanakkor voIl benne vaIami lagadhalalIanuI von-
z.
A fuIIadaslI vaI feIeIem aIall oll IauIl a beIenyugvas
icinyke magva is, az az eIful gondoIal, hogy nem banna,
ha mosl kihunyna a ludala. Mi voIl ez az egesz` Maga se er-
lelle magal.
UlaIIak szIaIl meg Rinko haIkan.
De az eIbb mondlad, hogy szerelsz.

[156]
Merl szerelIek. Ionl azerl ulaIIak, merl szerelIek. II
ludod kezeIni, miIyen szerencselIenI erezlem magam a
muIlkor`
A virraszlaskor`
Igen, es |I ludod, hogy mierl.
Ra|ll vaIaki`
Anyam megerezle, hogy vaIami nincs rendben. Sze-
rencsere meg csak nem is se|li, mil muveIlem. Nem hinne eI,
hogy igy viseIkedlem. Sirni ludnek, ha arra gondoIok, mil
szIna ehhez az aam.
Kouki nem ludla, mil mondhalna erre.
Hogy lehellem iIyesmil a virraszlasa e|szaka|an! Nem
ludom feIfogni. Annyira szerelell. MegerdemIem, hogy a
okoIra kerI|ek... IIsirla magal, es halal fordiloll a ferfi-
nak.
Mierl csinaIlam iIyel`
Az en hibam.
Az ra|lam nem segil. Magamra haragszom, amierl
hagylam, hogy meglrlen|en.
Kouki igyekezell megvigaszlaIni.
Ha ennyire banod, aad bizlosan megbocsalana ne-
ked. Semmi erleIme ugy lenni, minlha vaIami lragedia lr-
lenl voIna. KInben is, | voIl, nem` lelle hozza.
Hagyd abba. Hogy Iehelne iIyesmi |`
Kouki eIenken emIekezell ra. Agyan alviIIanl az asz-
szony orgazmuslI remeg, kerek feneke.
HihelelIen voIlaI.
Ne is mondd!
MineI inkabb zavarba |ll, a ferfil annaI inkabb eInll-
le a vagy, hogy kinozza veIe:

[157]
Nem akarod ismel megrbaIni` sugla a fIebe,
hogy IeheIele meIegen csikIandozla az asszony nyakal. Rinko
behuzla a fe|el.
Ne bulaskod|!
Iedig azl csinaIom. Mosl mar kar amiall aggdniuk,
ami a Iegulbb lrlenl. De vaIami szadisla szln arra ha|lol-
la, hogy finoman Rinko vaIIaba hara|on. Meg akarIak en-
ni.
ViseIked| rendesen.
Rinko a fe|el razla, de Kouki mindkel kezeveI maga feIe
huzla a uha, kerek csil. Az asszony lesle ivbe ha|Ioll. Tu-
dalos szavai es lellei nemel mondlak, de leslenek rovokaliv
za megcafoIla. Kouki megsimogalla az asszony seIymes
brel.
OIyan finom...
Hagyd abba...
Csodasan uha a brd.
TenyIeg` kerdezle Rinko hirleIen lamadl nbiza-
IommaI, es kicsil kinyomla csi|el.
Kouki az eIz aIkaIommaI halaImas kzdeIem aran
visszalarlolla magal, es mosl kifizeldll a doIog, merl ismel
merev, harcra kesz voIl. Ha az ember oIyan szenvedeIyes nl
akar kieIegileni, minl amiIyen Rinko, nem eIvezhel eI min-
den aIkaIommaI, kInben egyszeruen nem lud Ieesl larlani
veIe. Iz csak akkor sikerIhel, ha a ferfi kees uraIkodni sa|al
vagyain.
Sokan nyiIvan azl mond|ak erre, hogy fIsIeges iIyes-
miveI lrdni, hogy a szerelkezesnek semmi erleIme, ha nem
|ulhalnak a csucsra, eIvegre az egesz az eIvezelrI szI.
Kouki maskenl gondoIla. Az emberek lbbsege nem csuan
gyereknemzes ceI|abI haI egymassaI. A szerelkezes sokkaI
inkabb a szerelel egyfa|la megnyiIvanuIasa, a kel ember k-
zs rmforrasa. Nem heIyes, ha a ferfi csak sa|al kieIegIe-
seveI lrdik.

[158]
Mosl, hogy Rinko kezdell izgaIomba |nni, munkahoz
Ialoll az u||avaI.
Ne, ne... Az asszony liIlakozoll, de viraga harma-
lozva varla a ferfil.
A lesl neha eIaruI|a az eImel. Agyunk kees eIhinni,
hogy vaIameIyik erolikus aklus heIyleIen, csunya, de a lesl
enged a csabilasnak, es eIvezi. Vannak, akik eIileIik az effeIe
gyengesegel. Igyes nk megaIIas neIkI korhoI|ak gyenge
akaralu nvereikel, merl ugy kezeIik, hogy ha szabad|ara
engednenk vagyainkal, eImerInenk a bunk ferl|eben. k
ugy veIik, hogy az esszeruseg es az erkIcs leszi emberre az
emberl. KelsegkivI van benne raci, csakhogy az emberi vi-
seIkedesl nem a Iogika iranyil|a.
Rinko aIlaIaban visszafogoll es iIIedeImes, de ha egy-
szer magavaI ragadla a hev, eIveszell. Azl |eIenlene ez, hogy
fegyeImezelIen nszemeIy, vagy inkabb, hogy az nuraIom
sose adhal oIyan rmel, minl a szerelkezes gynyre` IeI-
lehelIeg errI van sz. MiheIyl Rinko feIredob|a a keleIyeil,
csua luz Iesz. Az erleIem heIyell a IegmeIyebb szlnk ira-
nyil|ak.
Mil er az erkIcs es |zan esz, ha egy nben iIyen re|lell
Iang Iobog` Rinko nem osloba. Ionlosan ludla, miIyen k-
velkezmenyekkeI |ar, ha enged Koukinak, de vaIIaIla a ve-
szeIyl, es fIderilelle a gynyrk kerl|el, ameIy mindrkre
zarva marad azok eIll, akik csak a |zan eszre haIIgalnak.
,Megismerlem vaIami karazalos rml, amirI k semmil
sem ludnak. Aminl ezl megfogaImazla, radbbenl, ki va-
I|aban, es bszken csalIakozoll a szabad emberek kivaIlsa-
gos relegehez.
Innek eIIenere, meg mindig azl morogla: ,Ne, ne. De
ez voIl az uloIs vedvonaI, es eIkerIhelelIenne vaIl, hogy
megad|a magal. Rinko ludla, hogy a lesle ismel diadaImas-
kodoll az agya fIll, es abban a iIIanalban, hogy eIfogadla
ezl a lenyl, szellrle korIalail.

[159]
Amikor vaIaki meglaaszlaI|a a szereIem rmeil, ha-
mar eImuIik az u|donsag varazsa, es az ember maris a kvel-
kez szinlre vagyik. Kouki es Rinko is eI|uloll ide. Azulan,
hogy az asszony gyaszkimonban is odaadla magal a ferfi-
nak, nemigen Iehelell megIeni. Igy azlan, barmennyire eI-
Ienkezell is kezdelben, vegI mohn dugla ki hals|al, Kouki
edig hizeIg szavakal duruzsoIva Iassan beIe haloIl.
Rinko csak nehany erce |uloll eI az orgazmushoz, es
emiall mosl hamar feI|uloll a csucsra. Hosszu, meIy nyges-
seI eIvezell. Kouki a meIIkasahoz szorilolla.
MeIyik n ne erezne csaIdollnak magal, ha a ferfi halal
fordil neki, miheIyl vegel erl az aklus: eIloI|a magalI, minl-
ha csak azl akarna mondani, hogy immar nincs szkseg ra.
Azok ulan, mennyi udvarIas es IeIkes akaral vezel eI az
agyig, igazan IehangoI, ha egyik iIIanalrI a masikra vege
a kedvessegnek. Koukinak szerencsere sikerIl ismel vissza-
larlani magal, es maradl benne nemi er. Nem loIla eI maga-
lI Rinkl, hanem kedvesel szorosan alIeIve varla, hogy eI-
I|enek a szenvedeIy uloIs huIIamai. Nem voIl bizlos benne,
de se|lelle, hogy lbbek kzll ez kli hozza az asszonyl, az,
hogy a szerelkezes ulan is figyeImes marad.
Varla, hogy a kedvese IecsiIIaod|on, es Rinko szeme
hirleIen kinyiIl, akar a medenceben viragz Ilusz. Minlha
feIaIomban nezle voIna a ferfil.
Meginl mas voIl.
}obb`
Nem, csak mas. U|.
Koukil, minl mindig, Ienyugzle az asszony erzeseinek
vegleIen sokrelusege.
Honnan ludsz iIyen sokal rIam` faggalla Rinko.
TaIaIgalok es szerencsem van. Megerinlelle Rinko
viragal. Ill eII, ugye`

[160]
AIlaIanossagban ersze ludla, meIyek a Iegerzekenyebb
reszek, de RinknaI ez az erzekeny lerIel sokkaI nagyobb-
nak lunl, minl mas nk eseleben.
Az eIbb egy kicsil visszahuzdlaI, ugye` Dbbeneles
voIl. Azl hillem, megrIk...
A ferfi azeIll mindig megrbaIl oIyan meIyre haloIni,
amennyire csak Iehelseges, de amila meglaIaIla azl az edes
onlol a be|aral kzeIeben, szivesen idzll oll, es csak egy-
egy gyors dfesseI haloIl meIyebbre.
Igyszeruen lehelelIen vagyok, mikor bennem vagy.
Irzem, hogy ersen kldm hozzad, erezIek magamban es
krllem, es nem szamil semmi mas...
A gynyr szamlaIan viraga var az asszony uha, me-
Ieg szereImi re|lekheIyen arra, hogy feIfedezzek.
Is akkor mi lrlenik`
Nem ludom... Rinko haIkan, minlha csak maganak
mondana, lelle hozza: IIyenkor szivesen meghaInek.
A csucsonlon sok n kiaIl|a, hogy meg akar haIni. De
nyiIvan nem sz szerinl gondoI|ak, inkabb azl |eIzi, megsza-
baduIlak korIalaiklI. De laIan ludal aIall megis eI a vagy,
hogy mosl kene befe|ezni, a csucsonlon. A Ieglbb ferfi nem
kees feIfogni ezekel az almenelekel. ar Kouki szinle meg-
rIl Rinkerl, egyszer sem abrandozoll arrI, hogy szerel-
kezes kzben er|e a haIaI. Innek eIIenere amikor kimerIlen,
ere|el veszlve heverl meIIelle, megcsala a haIaI szeIe. IIyen-
kor eInllle az erzes, hogy mindennek vege, egesz lesle sz-
szezsugorodoll, minden remeny es kldes a semmibe ve-
szell.
Ahogy ezen gondoIkodoll, ra|ll, hogy szerelkezes
kzben mindkellen laIaIkoznak a haIaI arnyekavaI. Csuan
annyi a kInbseg, hogy a nk eseleben a gynyr egyre
magasabbra csa huIIamaivaI erkeznek, mig a ferfiaknaI
onl fordilva van. HalaImaba kerilelle a feIlekenyseg.
Csakugyan kees voInaI meghaIni`

[161]
armikor feIeIle Rinko habozas neIkI.
A szerelkezesbe nem Iehel beIehaIni.
Akkor fo|ls meg.
Izl akarod`
Igen. Azlan leI|esen largyiIagos hangon visszaker-
dezell: Is le` MeghaInaI erlem`
Kees voInek ra. Iszebe |uloll, miIyen erzes voIl az
eIbb, amikor Rinko u||ai a lorkara fondlak. De ha megfo|-
laIak, en eIelben maradok.
Nem, egyll keII csinaInunk.
Akkor fo|lsuk meg egymasl.
Rinko Iassan Kouki meIIkasara ha|lolla homIokal. A fer-
fi gyengeden megcskoIla a fe|el, Iehunyla szemel, es eI-
nyomla az aIom.
I|szaka aImodoll. Ieher kezek fo|logallak, de nem lud-
la, ki az. A szorilas Iassan, de bizlosan ersdll, am l egy-
fa|la csndes beIenyugvas kerilelle halaImaba: hagyla, hadd
sodor|a magavaI az ar.
NyiIvan azerl aImodoll iIyesmil, merl eIaIvas eIll errI
beszeIgellek, korabban edig Rinko ugy lell, minlha meg
akarna fo|lani. De kie voIl az a feher kez` Rinke keIIell voI-
na hogy Iegyen, de aImaban az asszony mosoIyogva figyeIle
egy nagy, szaIonszeru szobabI. TaIan vaIami mas n` Akar-
hogy is, mindssze kel lesl neIkI Iebeg, feher kezel Ialoll
lamad|abI.
Meg re|leIyesebb voIl, mierl Iaziloll a kez a szorilason.
Kouki nem kzdll eIIene, megadla magal. Lehel, hogy aIvas
kzben Rinko keze egy kis idre a nyaka kre lekeredell`
Kouki nemi rossz erzesseI guruIl odebb, es nezell az asz-
szonyra. De Rinko bekesen aIudl. A ferfi hiaba rbaIla feI-
idezni az aIom lbbi reszel. Az ra|ara nezell. IeI hel voIl.
HirleIen beIe hasiloll, hogy Rinko koran akarl induIni.
Ibressze fI` Azlan ugy dnlll, hagy|a aIudni. Az asszony

[162]
meIyen aIudl. Kouki fIkeIl, fIvelle feher amul|ukala|al, es
az abIakhoz menl.
Szelhuzla a fggnyl. Odakinl haIvany, feher sav Ial-
szoll a linlafekele egboIlon. IIlarl egy darabig, amig feIvir-
rad a na. Kouki visszamenl az agyba, es megerinlelle az
asszony vaIIal.
IeI hel van sullogla.
Rinko eIbb eIforduIl, minlha a hang|a eII akarna me-
nekIni, de kisvarlalva visszaforduIl. IeIig ebredl csak fI, a
szeme meg csukva voIl.
Tessek` morogla aImosan.
IeI hel van.
Mosl mar kinyiIl a szeme.
TenyIeg`
Azl mondlad, koran reggeI akarsz induIni.
Igy van. Rinko az ra|ara nezell. Islenem, eIfeIe|-
lellem beaIIilani az ramal. Idegesen srle halra a ha|al.
Azulan, hogy kelszer is vaduI szerelkezlek, es u|ra
meg u|ra eIeIvezell, meIy aIomba merIl. Nem megIe,
hogy megfeIedkezell az rarI.
Meg slel van odakinl` nezell Rinko aggdva az ab-
Iak feIe.
Mosl kezd viIagosodni.
Mennem keII.
Marad|. Kouki megragadla az asszony kar|al, es
nem engedle fIkeIni. Mosl nem mehelsz eI.
De vissza akarok erni, amig meg slel van. KInben
megIalnak a szomszedok.
IIlkeIle, hogy nekiinduI iIyenkor, nnei kimon|a-
ban. Azonban Kouki is megmakacsoIla magal.

[163]
Mar kes. Hal negyvenkor vagy lvenkor fIkeI a
na. Akarhogy is siessen Rinko, mar nem Iesz igazan slel,
mire hazaer. }obban leszed, ha varsz, es inkabb liz-lizenegy
krI mesz haza.
Nem lehelem liIlakozoll az asszony, es u|ra meg-
rbaIl kiszaIIni az agybI. Kouki mosl a vaIIanaI kala eI es
huzla vissza.
Hagyd abba! csallanl feI Rinko, de a ferfi gyel sem
velell a liIlakozasara, szelhuzla a haIingel, es megmarkoIla
kedvese meIIel.
Ha mar ugyis eIkesleI, nem mindegy`
Nem.
Nem Iesz semmi ba|.
Simogalni kezdle az asszony meIIel, es Rinko eIIenke-
zese kisvarlalva aIabbhagyoll. Kouki megknnyebbIlen
huzla szel a fggnyl. A feher sav a Ialhalaron egyre szeIe-
sebb Iell.
armeIyik ercben fIkeIhel a na sullogla, es ma-
sik kezel Rinko szereImi re|lekheIyere lelle.
Haza keII mennem ismeleIle az asszony, de a ferfi
Iagy simogalasa ersebbnek bizonyuIl akaralanaI. Knyr-
gll, hogy hagy|a abba, de azerl hozza simuIl.
A ha|naIi szrkIelben Kouki Iedobla a lakarl, es miu-
lan megbizonyosodoll rIa, hogy kedvese befogadasra kesz,
egyik kezel a feneke aIa lelle, es Iassan, oIdaIrI beIe haloIl.
RinkbI moslanra leI|esen eIszaIIl a vagy, hogy eIIenaII|on
neki, sl, egyllmukdll veIe, enyhen szelvelelle Iabal,
hogy Kouki |obban eIfer|en. A ferfi Rinko |obb oIdaIan fe-
kdl, es igy Ialla, ahogy az asszony kebIe minden aIkaIom-
maI, amikor df, enyhen megemeIkedik, es icil Ie||ebb
ereszkedik, ahogy visszahuzdik. Lassan, rilmusosan moz-
goll, es kzben az abIakon al egyre lbb feny szurdll be,
mind liszlabban krIra|zoIva az asszony szeen iveIl leslel.

[164]
Rinko egyre szenvedeIyesebb Iell, eIfeIedell mindenl, a
feIkeI naol es azl, hogy az eIbb meg haza akarl menni. Az
eg aI|an vrs csik |eIenl meg, hirdelve, hogy nemsokara feI-
bukkan a na. Az asszony haIkan feInygll, azlan a ferfi fe-
Ie fordilolla feIsleslel.
Gyere! lrl ki beIIe.
Kouki egy masodercig nem fogla fI, mire erli, de
ulana ra|ll: Rinko azl akar|a, hogy ugyanakkor |usson eI a
csucsra, minl .
KerIek. Igy akarom.
IeIsikoIloll, es bens|enek minden vibraI izma a ferfi
merev lag|a kre fondoll, ugyhogy mindaz, amil eddig si-
kerIl visszalarlania, vegI kirobbanl beIIe.
Az asszonybI furcsa, haIaIvIlesszeru, nyszil hang
szakadl ki, ahogy ar rangasok soravaI eIvezell. Kouki
ugyanakkor kihaIIolla beIIe a diadaIl is, amierl sikerIl dia-
daImaskodnia kedvesen, nem engedve, hogy lovabb vissza-
fog|a magal.
Igyszerre |ulollak eI a csucsra, akkor, amikor a na fI-
keIl. Saadl, feher voIl az abIak, amikor szerelkezni kezdlek,
de mosl vrs fenybe vonla a na.
Kouki ugy erezle, semmi er se maradl benne, ugy he-
verl az agyon, akar a foIyn sodrd faag. Odakinl ebrede-
zell a viIag, de idebenn, ebben a loronyszobaban minden
mozduIalIan voIl. Kouki moccanas neIkI fekdl az oIdaIan,
Rinko lerde ehogy erinlelle a comb|al. Izen az egyelIen
kis kacsoIdasi onlon al erezlek egymas meIegel, husal es
verel.
A ferfi megadla magal a leslel eIaraszl bagyadlsagnak.
Rinko edig kzeIebb huzdoll hozza, arca egeszen kzeI
|ll az vehez.
Ksznm sullogla. Hang|anak daIIamara a ferfi ki-
nyilolla a szemel. Rinko mosoIygoll. Mosl neked is | voIl,

[165]
ugye` Kouki nem vaIaszoIl. Mosl nem ludlad visszalar-
lani magad.
Az asszony arckife|ezese eIaruIla a ferfinak, hogy eIve-
szell. Igesz e||eI kemenyen uraIkodoll magan, de ezullaI eI-
bukoll. A regi slralegia csak idaig mukdll. Rinko eIIenla-
madasba IendIl, es luI|arl az eszen.
Remek IeIkendezell az asszony. Mosl azlan neked
sincs erd mozduIni. Iz voIl az igazsag. Kouki oIyan ba-
gyadl voIl, hogy nehezere esell voIna fIkeIni. Akkor nem
megyek haza. Rinko kiscicakenl bu|l hozza.
Kouki erezle az asszony meIegel, es ismel beIe hasiloll,
miIyen sokal vaIlozoll kedvese. Rinko nem mondla ki, de
csakis erre gondoIhaloll: moslanlI eIeg a kIinikaiIag eIIenr-
zll szexbI, meg akkor is, ha kieIegIeshez vezel. Lalhalan
ugy eInlll, ezulan nem |alszik assziv szereel az agyban,
akliv Iesz.
Igymas kar|aiban aIudlak eI u|ra.
Amikor Kouki ismel feIebredl, fenyesen ragyogoll a
szoba. Az e||eIiszekrenyen Iev ra feI lizel mulaloll. U|abb
kel ral aIudlak. Mosl mihez kezd|en` Izen ragdoll, amikor
Rinko mocorogni kezdell meIIelle. Megkerdezle, hany ra
van. Kouki megmondla, es az asszony az abIak feIe iIIan-
loll.
Uramislen! Ienyes naaI van. Te mil akarsz csinaIni`
kerdezle.
Kouki eIgondoIkodoll. Tegna azl mondla a feIesege-
nek, hogy u|evi Ialogalasra megy a fnkehez, es csak kesn
er haza, de sz se voIl rIa, hogy e|szakara kimarad. A sz
szoros erleImeben eIlunl, de nem vaIszinu, hogy a feIesege
egyelIen esle miall |eIenelel rendezne. OIyan bizlos voIl ben-
ne, hogy legna nem is leIefonaIl neki, azonban mosl mar
nem lunl oIyan | lIelnek ulIag menlegelzni.
TenyIeg mennem keII. Rinko feIIl.
Ne haragud|, hogy feIlarlollaIak.

[166]
Iedig haragudnom kene. Rinko halal fordiloll neki.
De nem haragszom. rIk, hogy maradlam.
Ollhon minden rendben Iesz`
Nem ludom. De veIhelIeg neked is magyarazkodnod
keII. A ferfi bIinloll, es Rinko vidaman foIylalla: MiveI le
is ba|ban vagy, megbocsalok neked.
a|ban vagyok`
Igen. GondoIom, nem Iesz knnyu a feIeseged eIe aII-
ni. Igy ciben |arunk, es ellI knnyebb eIviseIni. IzzeI
fIallanl, es bemenl a frdszobaba.
Azulan, hogy igy dzsIl a szereIemben, resseg ma-
radl a nyomaban. Kouki mar banla, hogy nem eIegedell meg
az esleveI. Mi lll beIe, hogy igy viseIkedell` unludala
voIl, es csak az enyhilell ra|la, hogy Rinko ugyanigy erez.
unlarsak Iellek. Reg eImuIl az az id, amikor csak az egyi-
kkn csallanl az oslor, a masiknak a ha|a szaIa se grbIl.
Mosl Rinko fa|daIma az ve is, es az ve Rinke.
A frdszobaa|l kinyiIl: Rinko ki|ll, es hozzafogoll az
Ilzkdeshez.
Neked is engedlem vizel kzIle, azlan, mikzben
dereka kre lekerle obi|al, hozzalelle: Dnlllem: moslan-
lI nem erdekeI, ki mil mond.
A csaIadod veIemenye se`
Meg a fer|eme sem. Maskenl nem ludok laIaIkozni ve-
Ied. Te se lrd| veIe, mil szI a feIeseged.
Ha Rinko iIyen eIlkeIl, se Iehel gyava.
MoslanlI csak arra gondoIok, hogy veIed Iehessek
igerle az asszony.
December vegen es mosl is Kouki szinle raerIlelle ma-
gal kedvesere. Akkor meg rIl, hogy Rinko vegI eIfogadla,
de idkzben az asszony eIlkeIlebb Iell: oIyan dac es er
sugarzoll beIIe, ameIynek korabban nyoma sem voIl.
Rendben` erskdll mosl.

[167]
Kouki bIinloll. Irezle, hogy ez az ev dnl forduIalol
hoz kelle|k eIeleben.

[168]
T!i vzcss
Az u| evben sokan rbaInak u| eIelel kezdeni. Kouki es
Rinko kacsoIala is aIavelen megvaIlozoll. MoslanlI in-
kabb Rinko kezdemenyezell. Iddig is szivesen vell reszl a
ferfi |alekaiban, am gyakorIaliIag Kouki dnllle eI, hogy
mikor laIaIkozzanak. De ezenluI ragaszkodoll hozza, hogy
Kouki naonla egyszer leIefonaI|on, es habozas neIkI szIl,
ha laIaIkozni akarl a ferfivaI. HalaImas vaIlozas voIl eddigi
visszafogoll viseIkedesehez keesl.
Tarlolla magal ahhoz, amil azon a |anuari reggeIen a
|okohamai szaIIodaban mondoll: ,MoslanlI nem erdekeI, ki
mil mond. Lalhalan komoIyan velle, hogy belarl|a u|evi
fogadaImal, es akar erkIcss, akar nem, vaIIaI|a kelle|k vi-
szonyal.
U| szereImi feszkk is ezl lkrzle. IIeinle kzees me-
relu lokii es Toki krnyeki szaIIodakban randevuzlak. Ne-
ha egy-egy garniszaIIn, ahoI az gyfeIek erlhel okokbI az
eIlIlll rak ulan fizellek, de egyikk sem erezle |I magal
iIyen krnyezelben. Az eIs oszlaIyu szaIIodakban mindkel-
le|k szamara kinos voIl, amikor nehany ra muIva ki|eIenl-
keznek, es agyremnek lunl, hogy nem maradnak reggeIig a
szoba|ukban. RaadasuI minden aIkaIommaI mas szobaban
laIaIkozlak. Kouki kisebb vagyonl kIlll szaIIodakra azla,
hogy eIkezddll ez a kacsoIal.
Ha bereInek egy Iakasl, akkor laIaIkoznak, amikor
akarnak, es igy |vaI gazdasagosabb is. Amikor Kouki feIve-
lelle az lIelel, Rinko keszseggeI beIeegyezell. A ferfi fe|eben
mar |vaI korabban megforduIl az lIel, de maga is bizonyla-
Iankodoll, es larloll lIe, hogy Rinko nemel mond. Izerl az-
lan inkabb nem szIl. De mosl mindkelle|k szamara Iogi-
kusnak lunl a doIog.
MiveI Kouki Szelaga|an Iakoll, Rinko edig Kicsi-
dzsodzsibI induIl, ugy dnlllek, hogy a nagy|abI a kell
kzl Iev Sibu|aban bereInek szereImi feszkel. Kouki havi
szazlvenezer |enerl kivell egy kelszobas Iakasl. Mindssze

[169]
lizercnyire voIl a melraIIomaslI, es emiall eIeg borsos aral
kerlek erle, de bagnak szamiloll ahhoz keesl, amil Kouki
eddig szaIIodakra kIlll.
}anuar kzeen aIairla a szerzdesl, azlan Iassankenl
berendezkedlek. Igyll |arlak az aruhazakal, a boIlokal,
Koukil edig eIfogla a IeIkesedes: ugy erezle, minlha nasz-
ulon Iennenek. Rinko ugyanigy voIl veIe. Sze sorban meg-
vellek mindenl, ami keII agyal es agynemul, lanyerokal es
fggnykel.
}anuar vegere berendezkedlek. Harmincegyediken la-
IaIkozlak az immar ollhonos Iakasban. A nalar szerinl ez az
ev Ieghidegebb na|a, de mosl szokalIanuI enyhe voIl az id.
}I erezlek magukal a meIeg es meghill Iakasban, es meg a
szokasosnaI is sislergbben szerelkezlek. Ulana Rinko, aki
ide|vel bevasaroIl, gyors ragul csinaIl rakbI, lofubI es
zIdsegbI. Ahogy a kis aszlaInaI egyll ellek, ugy erezlek,
minlha csakugyan friss hazasok voInanak. Mindkellen ra-
gyoglak a boIdogsaglI.
Tudod mil` MoslanlI ill maradok mondla Rinko
lrefaIkozva.
A ferfi edig bIinloll.
Rendben, en edig munkabI ide|vk.
De azlan egyenesen hazagyere.
Csak vicceIdlek, am ahogy egymas szemebe nezlek,
Kouki egy iIIanalra eIbizonylaIanodoll. Mosl, hogy aIma
vaIsagga vaIl, aggodaIom fogla eI, hogy ez a viszony eselIeg
luIonluI raleIeszik az eIelere.
Vagy inlezhelem ugy, hogy barmikor ill Iegyek
mondla Rinko.
Remek lIel.
Kouki ama kivaIaszlollak kze larlozoll, akik maguk
oszl|ak be munkaide|kel. A szerkeszli munka egyik eI-
nye, hogy nincs bIokkoIra. Ha egy szerzveI keII laIaIkoz-
nia, megleheli, hogy csak ebed ulan megy be az irodaba,

[170]
ahogyan azl is, hogy korabban lavozik. Akarcsak az gyn-
kk, sem voIl iraszlaIahoz klve. Igaz, az u| munka|a ke-
vesebb rgyel nyu|loll ahhoz, hogy eImen|en barhova is,
minl a regi, de ill IegaIabb nemigen lunl fI a hianya. A refe-
renciareszIeg munkalarsail sszekllle az, hogy vaIameny-
nyien arkoIaIyara kerIlek, es szivesen faIazlak egymas-
nak. Ill nem okozoll gondol, ha vaIaki Igni akarl.
Miulan kivelle a Iakasl, Kouki rendszeresen korabban
|ll eI az irodabI. IIviIeg mindig meg keIIell hagynia, hova
megy, de mosl, hogy a Sva-korszakol kulalla, ez sem oko-
zoll gondol: eIeg voIl annyil irni a labIara, hogy ,Orszagos
Knyvlar.
Nakzben Rinko is eI|helell hazuIrI, ezerl ugy inlez-
lek, hogy deIulan kell-harom krI laIaIkozzanak. Mindkel-
le|knek voIl kuIcsa, igy nem keIIell ercre onlosan egyez-
lelnik. Is miheIyl megiIIanlollak egymasl, maris egymas
kar|aban voIlak... azlan az agyban.
ar fenyes naaI randevuzgaloll egy fer|ezell asszony-
nyaI, Kouki egyaIlaIan nem lrdll azzaI, hogy masok mil
gondoInak. Mindkellen bunsnek erezlek magukal, am
ugyanakkor izgaImasak voIlak ezek a Iegyollok a munkana
kzeen.
TaIan luIsagosan megknnyilelle a doIgukal a Iakas. Az
irodaban mar kezdell feIlunve vaIni, hogy iIyen sokal |ar
knyvlarba. Kouki meghkkenl, amikor egy na Kinosila
asszony, a lilkarn|k fuIIankos meg|egyzesl lell ra, hogy mi-
Iyen sok doIga van u|abban. Kouki gyorsan vaIaszoIl vaIa-
mil, ami azl iIIeli, luIsagosan gyorsan, ugyhogy eIvrsdll.
Iedig az asszonyra bizla, hogy a lavoIIeleben vegye al az
zenelekel, es ha vaIaki kerdezskdne ulana, menlse ki.
Nem voIna |, ha megse|lene az igazal.
Izulan ugy dnlllek, hogy helenkenl csak egyszer la-
IaIkoznak deIulan, a lbbi naon Kouki munka ulan megy a
Iakasba. Rinko aIlaIaban mar varla. Neha vacsoravaI, maskor
eImenlek vaIahova. Idnkenl laIaIkozlak az eIel gondno-
kavaI is. Nagy|abI KoukivaI egyids Iehelell, es gyanakv

[171]
iIIanlasokal velell ra|uk. Kouki Kinugava neven bereIle a
Iakasl, es bar a gondnoknak se|leIme sem Iehelell arrI, ki-
csodak vaI|aban, ugy viseIkedell, minlha ludla voIna, hogy
igazabI nem ill Iaknak.
Kouki lermeszelesen nem mulalla, hogy zavar|a a do-
Iog. Nemike idegesil voIl, hogy Kinugava urnak szIil-
|ak, de meg mindig sokkaI |obb, minl amikor a szaIIodakban
|eIenlkezell ki vagy be. Mindez Iogikusan vezelell a kvelke-
z robIemahoz: oIyan | voIl egyll, hogy aIig ludlak ra-
szanni magukal az induIasra. Mindig nagy kiserlesl erezlek,
hogy egyll lIlsek az e|szakal, de ludlak, ha engednek neki,
csak lovabb bonyoIil|ak az eIelkel, az eIvaIas meg fa|daIma-
sabb Iesz.
Innek eIIenere mindkellen ugy erezlek, minlha haza-
sok voInanak, vagy IegaIabbis egyll eInenek, es mindenna-
os arsagok egesz sora ersilelle ezl a hanguIalol. Amikor
Rinko kimosla a sa|al hoImi|al, kibIilelle a ferfi zsebkend|el
es zokni|al is. Is bar Kouki nem kerle ra, u| aIsnemukel va-
saroIl neki.
Tessek, ezl vedd fI mondla leI|esen lermeszelesen
egy reggeI, amikor oll aIudlak. Kouki fe|en alfuloll a gondo-
Ial, hogy a feIesegenek feI fog lunni, de azlan Ialla, hogy
Rinko ugyanazl a markal velle, es ugy dnlll, rendben van.
Reszben azerl is Iehelell iIyen erzekelIen, merl a feIese-
ge es kzle amoIyan hideghaboru duIl, es nem sok mondani-
vaI|uk voIl egymasnak. Iersze lehelell rIa. Immar Rinke
voIl a szive, es emiall keleIen voIl szerelelleI kzeIedni a fe-
Iesegehez. Az asszony edig erezle benne a vaIlozasl, es lar-
lolla a lavoIsagol.
Nem is voIl ez igazi haboruskodas, mindssze a szen-
vedeIy hianya. Igyikk sem akarl veszekedni. A krIme-
nyekel lekinlve Kouki ugy veIle, nem okoz gondol, ha egy-
szer-egyszer kimarad e|szakara. Am egy na, amikor een
munkaba induIl, a feIesege ki|ll ulana az eIszobaba.

[172]
Men| csak, erezd |I magad szIl oda keseruen.
Csak ne csinaI| leI|esen boIondol magadbI, ha Iehel.
Kouki gyorsan feIe forduIl. Nem ludla eIdnleni, mil
ludhal az asszony vaI|aban, de a feIesege minden lovabbi
neIkI visszamenl a szobaba.
Termeszelesen eIkezeIhel voIl az is, hogy vaIahon-
nan lud RinkrI, azonban Kouki nem ludla raszanni magal,
hogy megkerdezze. Igyszerubbnek lunl a homokba dugni a
fe|el, minl szembenezni a lenyekkeI. Sz neIkI lavozoll. In-
nek eIIenere ludla, hazassaga komoIy vaIsagban van, es az ev
eIe|e la ez meg nyiIvanvaIbba vaIl.
Azonban nem csak kzle es a feIesege kzll nll a sza-
kadek. Rinko is egyre lavoIabb sodrdoll a fer|elI. Nem
minlha az asszony barmil is mondoll voIna, de Kouki ra|ll
az asszony eIe|lell meg|egyzeseibI es a viseIkedesebI. Az-
eIll, ha esle nem menl haza, Rinko mindig feIrevonuIl, es
feIhivla a fer|el. Sose mondla Koukinak, de nyiIvanvaI voIl,
hogy neki leIefonaI. U|abban azonban akkor se leIefonaIl, ha
minden eIzeles lerv neIkI, hirleIen halarozlak ugy, hogy
oll maradnak. Kouki csak nehezen ludla megaIIni iIyenkor,
hogy ne figyeImezlesse, de egyszer sem lelle meg. Nem az
doIga. Innek eIIenere kivancsi Iell voIna, hogy az asszony
iIyen nyiIlan dacoI-e a fer|eveI, vagy sikerIl megbeszeIni ve-
Ie a doIgol. Termeszelesen aggdoll Rinko miall, am ugyan-
akkor ludla, fIsIeges Ienne beIeavalkoznia.
Mas arsagokban is lellen erhel voIl a vaIlozas. Igy-
szer, amikor az aszlaInaI Ilek, Rinko sha|loll, ma|d azl
mondla:
MennyiveI |obban esik az eleI, ha nem egyedI eszik
az ember.
Kouki eIszr nem is erlelle.
Na es, amikor ollhon vagy` kerdezle.
Csaknem mindig egyedI eszem. A fer|em kesn er
haza, es amugy sem akarok veIe enni. I|eszl voIl, miIyen
largyiIagosan kzIle.

[173]
De a helvegeken es nneeken azerl ollhon van,
nem`
OIyankor ugy leszek, minlha doIgoznom kene, hogy
ne keII|en veIe ennem. Ha megis musza|, eIveszi az elvagya-
mal.
Az asszony saadlan nezell vissza ra. Mar meg sem
ludom mondani, igazabI meIyik heIy az ollhonom.
Ugy hangzoll, Rinko hazassaganak vege. Mosl, hogy
mindkelle|k hazassaga romokban heverl, es amugy is iIyen
sok idl lIlllek egyll, esszeru Iell voIna, hogy eIvaI|anak
es sszehazasod|anak. De Kouki meg mindig nem ludla eI-
kezeIni, hogy igy aIakuI|on az eIele, es nem ludla raszanni
magal, hogy vegke feIrug|a Rinko hazassagal. Az a gondo-
Ial, hogy egy mas ferfi feIesegeveI haI, messze nem lunl
oIyan erkIcsleIennek, minl az, hogy vegIeg eIraboI|a lIe.
Nem voIl luI esszeru, de Kouki megis ugy erezle, nem sza-
bad iIyel lenni egy kemenyen doIgoz, aIavelen liszlesse-
ges emberreI.
AzonkivI mil akar Rinko maga` Az eIeg nyiIvanvaI
voIl, hogy nem erdekIi mar a fer|e, de van-e benne annyi ba-
lorsag, hogy oll is hagy|a` A larsadaIom szemeben es anyagi-
Iag is csak veszilhel egy iIyen IeesseI. Knnyen Iehel, hogy
a fer|el vaIaszlana.
A vaIas u| robIemak egesz soral velne fI az szamara
is, hiszen az hulIensege okozla az egesz ba|l. Igaz ugyan,
hogy a feIesege es kzle |eIenIeg hideghaboru duI, de lizen-
nyoIc hna|a meg alIagos hazasar voIlak, es sok even al
igen kzeI aIIlak egymashoz. Az vek szereImi hazassag voIl,
nem a szIeik boronaIlak ssze kel. Csak azla feszIl a vi-
szonyuk, mila Rinko meg|eIenl az eIeleben. Csakis hibaz-
lalhal azerl, hogy eIhidegIlek egymaslI. Igen, beIeszere-
lell egy masik nbe, de kerdes, hogy ez eIegend ok-e arra,
hogy ollhagy|a azl az asszonyl, aki ennyi even al | es huse-
ges feIesege voIl.

[174]
Az is a fIeben csengell meg, amil Csika Ianya mondoll
neki u|evkor:
LegyeI rendes anyavaI, |`
Mierl mondana iIyesmil, ha nem erezne, hogy vaIami
ba| van` Megleheli, hogy fillyel hany a Ianya erzeseire, es
ollhagy|a a gyereke any|al`
Ha az ember lbb minl husz eve eI vaIakiveI, nem
knnyen rug|a fI a hazassagol. Azonban nem is larlolla Ie-
helelIennek. Minden a szandekon muIoll, Kouki edig igen
lavoI aIIl allI, hogy kees Iegyen dnleni.

Rinko szIelesna|a februar 14-en voIl, egy hnaaI
azulan, hogy Kouki kivelle a Iakasl. Isle hal rakor a ferfi
fIvelle a melraIIomas meIIelli viragboIlban a megrendeIl
csokrol. Ieher rzsak, luIianok es orchideak voIlak benne.
Az asszony mar a Iakasban varla.
oIdog szIelesnaol nyu|lolla al a csokrol Kouki.
Rinko az iIIalos viragokba lemelle arcal.
Gynyruek. Izl edig en hozlam neked. Vrs sza-
IaggaI alklll kis csomagol nyu|loll al. Igy doboz VaIenlin-
nai csokoIade voIl, a kis karlyan edig az aIabbi, erzeIemlI
fulll szavak: ,Annak, akil a viIagon a Ieg|obban szerelek.
izlos sok nlI kalaI ma csokoIadel a munkaheIye-
den... |egyezle meg Rinko.
De a liednek rIk a Ieg|obban. Kouki kaoll cso-
koIadel Kinosila asszonylI es a regi reszIegeneI doIgoz
nklI is, ahogy az szokas voIl VaIenlin-naon, de egyik
a|andek sem voIl a kedveselI kaollhoz merhel. Na es
miveI nneeI|k a szIelesnaodal`
Mar kalam lIed viragol. Iz bven eIeg.
Korabban, amikor a ferfi megkerdezle, mil szerelne a
szIelesna|ara, Rinko azl feIeIle, hogy a Iakas amugy is na-

[175]
gyon sokba kerIl Koukinak, es ragaszkodik hozza, hogy
semmil se vegyen.
De csak rIneI vaIaminek`
HarmincnyoIc eves vagyok. Ugy lunl, sokkaI |obban
erdekIi a kora, minl barmeIy a|andek.
Igy szIelesna akkor is szIelesna.
Az asszony eIgondoIkodoll.
Rendben mondla vegI.
Hadd haII|am.
VigyeI eI vaIahova. VaIahova, ahoI kellesben Iehe-
lnk. Kouki erlhelnek larlolla a kivansagol. Azulan, hogy
egy hna|a vannak ezen az iciici heIyen, ide|e Iazilani.
Hova` kerdezle.
Men|nk eszakra. Igesz na csak IdgeInenk, es
neznenk a haval.
Kouki IeIki szemei eIll meg|eIenl a havas la|, es egyel-
erlell veIe.
A ra kvelkez szombalon vonalra szaIIlak, es eIinduI-
lak Nikkba. A ferfi megrbaIl oIyan heIyel laIaIni, ami-
Iyenl kedvese Ieirl, ahoI kellesben Iehelnek, es gynyrkd-
helnek a havas la|ban. Az eszaki Thoku es Hokuriku krzel
luI messze van, es ha nagyobb h esik, nem bizlos, hogy
vissza ludnak |nni. Az eIre|eIzes komoIy havazasl |soIl
hel vegere. VegI a Csuzendzsi-l meIIell dnlll Nikkban,
ami viszonyIag kzeI van Tokihoz. Vagy liz eve voIl oll le-
Ien egyszer, es azla sem feIe|lelle eI a havas hegyekkeI k-
rIvell kek l csndes szesegel. CsodaIalos Iehel egy iIyen
bekes heIyen megihenni.
Az asszony viszonl meg sose |arl oll leIen.
Csak egyszer |arlam Nikkban, es az is nyar vegen
voIl mondla.
Mikor`

[176]
Izer eve. Meg gimnazisla voIlam.
Va|on miIyen Iehelell akkor` Kouki eIenk, koraerell,
komoIy, inleIIigens fialaI Ianynak kezeIle kedvesel.
KocsivaI menlnk Oku-Nikkba, de oIyan nagy voIl a
forgaIom, hogy remes voIl.
Ibben az evszakban viszonl kihaIl a heIy.
Az asszony bIinloll, ma|d varalIanuI azl kerdezle:
HoIna mikor erkeznk vissza Tokiba`
Sielned keII` Kouki nem kllle Ie a visszafeIe szI
|egyel.
Nem igazan.
Ha lizenegy krI |eIenlkeznk ki a szaIIodabI, kora
deIulan ollhon Iesznk.
Rinko kis ideig emeszlelle a vaIaszl, de nem szIl, csak
biccenlell.
AszakuszabI Nikkig csaknem kel ra az ul exressz-
vonalon. Amikor kigrdIlek TokibI, meg liszla voIl az
id, de ulkzben feIhk Ielek eI az egel, es Tocsigi ulan
meginduIl a havazas. Kouki vaslag uIverl, fekele kabalol,
slelvrs saIal viseIl. Rinko fekele, garbnyaku uIverl,
fekele nadragol, borvrs rvid kabalol es szrke kaIaol
vell feI. Rinko annyira vidamnak es gondlaIannak lunl, hogy
Kouki arra gondoIl, sokkaI inkabb lunnek szerelknek, minl
fer|-feIesegnek.
IeIlamadl a szeI, ferden zuhogoll a h. Vaslagon aIIl a
mezkn, a lanyak lele|en es a faagakon, s vegI az abIakon
kinezve egyszinu linlara|zra emIekezlelell a la|.
OIyan, minlha nagyon messze ulazlunk voIna mo-
rogla Rinko, a mindenl beboril fehersegre szegezve lekinle-
lel. Kouki ugyanezl erezle.
Harom ulan erkezlek Nikkba, es laxivaI menlek a
Csuzendzsi-lig. Igyre magasabbra maszlak az Iroha szer-
enlinen. Az eIes ha|lukanyarokkaI leIi ul a kanyargs be-

[177]
lukkeI leIi |aan abece eIs harom belu|erI kala nevel. A
hesesben oIyan voIl, minlha ra|uk akarna zuhanni a hegy-
oIdaI. MineI magasabbra |ulollak, annaI hidegebb Iell a Ieve-
g es annaI orszerubb a h.
A lnaI is havazik` kerdezle Kouki a sofrl.
Az nem velle Ie szemel az abIaklrIk aIlaI kiharcoIl
liszla savrI a szeIvedn.
Minden magassagon masok a viszonyok feIeIle. A
}aan-lengerrI fu| szeI nedves Ievegl hoz a Csuzendzsi-
llI eszakra Iev hegyekbe, mig deIre |vaI kevesebb h esik
magyarazla. Nem Iesz luI sok lelle hozza.
Kouki bIinloll, es megszorilolla Rinko kezel. Az asz-
szony viszonozla a szorilasl.
}obbra a hegy hirleIen kzeIebb kerIl, minlha a szere-
lkre akarna kukucskaIni. Iz voIl a Nanlai hegy, a ,ferfi-
aIak. Grngys forma|ahoz |I iIIell a nev. Nezlek a mere-
dek Ie|lkel, es a csucs fIll a szeI lovabbrilelle a hfeIh-
kel, es mire fIerlek, a h egyre rilkabban esell, ma|d hirleIen
kiliszluIl az eg, es kislll a na.
Meg csak negy ra voIl. ven voIl ide|k eslig.
Ha mar igy kiliszluIl az id, mi Ienne, ha eIbb meg-
neznenk a vizesesl, es csak ulana mennenk a szaIIodaba`
Kouki szIl a sofrnek, hogy forduI|anak a Kegon-vizeses fe-
Ie.
Lehel, hogy be van fagyva figyeImezlelle kel a fer-
fi, de k ugy erezlek, hogy a megfagyoll vizesesnek is meg-
van a maga szesege.
Ahhoz, hogy a vizeses ma|d szaz melerel vegig Iassak,
IiflleI Ie keIIell menni egy kiIalleraszra. A sofrnek igaza
Iell: a vizeses lele|e |egcsaok sorabI aIIl, egy reszkel h
borilolla, mas reszk nagyszeru |egszoborkenl, keken ragyo-
goll a naslesben. De ha az ember |obban megnezle, Ial-
szoll, hogy a |eganceI aIall meg eI a vizeses.

[178]
Szerelem a leIi vizesesl mondla Rinko. Kezel kabal-
zsebebe meIyeszlve nezle a Ialvanyl, ma|d |obbra, a szikIak
kzI kiaII rudakra mulaloll. Izek mik`
Izekel keII eIkani, ha vaIaki Ieesik. A rudak kzll
Iegyez formaban haI voIl kifeszilve. Ill nagyon sokan
Iesznek ngyiIkosok. OIyan sokan maszlak fI a vizeses le-
le|ere, hogy azlan Ievessek magukal, hogy fenl is akadaIyl
keIIell aIIilani. VaIamikor reg, egy aIig lizennyoIc eves diak
azl mondla: ,}egyezzelek meg, re|leIy az egesz, s azzaI Ieve-
lelle magal a haIaIba.
Mil erlell ezen` Az eIelel`
Az eIelel vagy az emberi szivel vagy laIan sa|al ma-
gal. Vagy laIan mindenl, minden merhelelIenl.
Rinko bIinloll, arca ragyogoll a na ferde sugaraiban.
Haromnegyed lkor erkezlek a fogadba. evezellek
kel a lalamis IakoszlaIyba, ameIy egy nagyobb meg egy ki-
sebb szobabI es a lra nez, szeIes, zarl verandabI aIIl.
MegaIIlak az abIaknaI. A Ienyugv nafenyben ragyog l
Ialvanya odavonzolla kel.
}obbra a Nanlai hegy csikes krvonaIai magasodlak: a
|aanciruserdl es a hfedle hegyoIdaIl vrsre feslelle a
Iebuk na. TavoIban a Sirane hegysegel es a baIra eIlerI
hegyekel leI|esen beborilolla a h, Ikben csndesen es fa-
gyosan IauIl meg a l. Nem Iallak egyelIen ha|l vagy cs-
nakol sem. TeI|esen kihaIl voIl a la|. A beke es csnd eresz-
kedell a videkre. Megcsala kel az evszazadok mozduIalIan
fensege.
Lenyugz szIaIl meg Rinko haIkan, es Kouki
ugyanigy erzell. VaIami feIeImeles nyugaIom aradl a la|bI.
Tbb voIl annaI, hogy ,sze-nek, vagy ,Ialvanyos-nak ne-
vezze az ember.
IIbuvIlen nezlek, ahogy mindez alvaIlozik a szemk
eIll. A hegyoIdaI nehany erce meg vrs voIl, de Iassan fa-
kuIni kezdell, mig eIes, fekele-feher arnyakka nem Iell a vi-
Iag. A l feIszine engeeIes indigrI slel lengereszkekre

[179]
vaIlozoll, ma|d szrkere fakuIl, es hborilolla arl|aivaI a viz
meg feherebben ragyogoll a sleled egboIl aIall.
A slelseg Iassan, de bizlosan eIborilolla a laval.
Kouki nem velle Ie szemel a hegyrI, de alkaroIla Rinko
vaIIal, es varl, amig az asszony feIe forduI, hogy azlan Iassan,
meghillen megcskoI|a. Az, hogy a lban Iakoz islenek
szeme Iallara cskoI|ak meg egymasl, egyszerre lunl szenl-
seglresnek es nneeIyes szereImi fogadaIomnak. Kez a
kezben Ilek a verandan, mig a la|al vegke eIborilolla a
slelseg, es a laval mindssze a arlol IeI fenygaIIer |eIez-
le.
Koukinak eszebe |uloll vaIami, amil egyszer oIvasoll:
Iz regen liIloll lerIel voIl a nk szamara. Nk nem
maszhallak fI a Nanlai hegyre.
Mierl nem` TiszlalIannak larlollak kel`
Reszben ezerl, de szerinlem a ferfiak a fekele magialI
feIlek.
A nkben fekele magia Iakozik`
TaIan.
Is le feIsz lIem`
Mosl, hogy igy nekiszegezlek a kerdesl, Kouki Iassan
bIinloll.
Rinko nneeIyes arccaI nezell ra.
Rendben van. Lehel, hogy csakugyan magammaI ran-
laIak.
Hova`
A l fenekere.
Az asszony ismel kinezell az abIakon, a slel veg eIll
kavarg, ar heIyhekre. Dbbeneles voIl, miIyen gyorsan
vaIlozik iIyen magassagon az id. Az aIall a nehany erc
aIall, amig beszeIgellek, ismel meginduIl a havazas.

[180]
Mindenll egyforman esik a h, a hegyek kzll es a
lnaI is, ugye`
Kouki szrakozollan bIinloll, meg mindig a fenyege-
lesen |arl az esze, hogy Rinko magavaI ranl|a a l fenekere.
Iersze liszlaban voIl azzaI, hogy a vaIsagban sose lenne
iIyel, de vaIahoI a szive meIyen se|lelle, hogy oIyan szenve-
deIy Iakozik kedveseben, ameIy egyre Ie||ebb es Ie||ebb huzza
l a meIybe.
A vizesesneI is bizlosan havazik foIylalla az asz-
szony. MiIyen Iehel meghaIni egy iIyen hideg heIyen`
Azl mond|ak, leI|esen fa|daIommenles. IImeseIle,
amil egy Hokkaid Iegeszakibb szigelerI szarmaz baral|a-
lI haIIoll. Amikor a hban meglaIaI|ak vaIaki hoIlleslel,
mindig nyugodl, sze az arca.
Iz |. Ha eIkerIhelelIen a haIaI, IegaIabb Iegyen sze.
Ha ebben a hangnemben foIylal|uk, egesz eslenkel
megmergezi a baI|s hanguIal, gondoIla Kouki, es almenl a
naaIiba. IeI helre rendeIlek a vacsoral. IIlle Ievelkzlek,
fIvellek a fogad aIlaI kikeszilell amul|ukalal, es Iemenlek
a frdbe.
Irdszobas szoba|uk voIl, de miveI ill meIeg vizu for-
ras is voIl, Rinko ki akarla rbaIni a nagy kzfrdl, es
Kouki eIkiserle. Lemenlek a fIdszinlre, es kanyargs foIyo-
sn gyaIogoIlak. A szobaIany mulalla az ulal, es kzben
meg|egyezle, hogy oIyan keves vendeg van, hogy akar
egyll is frdhelnek a csaIadi reszen. De eIulasilollak, k-
In iranyba induIlak, a ferfi es a ni resz feIe.
IIyenkor hal eIll aIlaIaban lmeg van ill, de mosl ra|-
luk kivI senki se voIl a medenceben. Kouki leI|es hosszaban
eInyuIl a gzIg vizben, eIvezle, hogy egyedI Iehel. Azlan
visszamenl a szoba|aba, es level nezell, mig Rinko megerke-
zell.
OIyan megnyuglal voIl mondla az asszony. Rinko
nedves ha|al a fe|ere lekerle, arca, nyaka kiiruIl. Kimen-
lem a szabadba is.

[181]
A ferfifrd oIdaIan is voIl egy kis a|l, ami a nyiloll
medencebe vezelell, de miveI havazoll, Kouki nem meresz-
kedell ki.
MezilIab selaIlam a hban.
VoIl vaIami izgal a gondoIalban, hogy az asszony me-
zileIenI liegell a hesesben.
De a viz csodaIalosan meIeg. OIyan furcsa voIl az
egesz, esell a h, de egyaIlaIan nem fazlam.
TaIan kesbb en is kirbaIom.
Amikor fInezlem, heIyhek huIIollak a fekele eg-
bI, es a szemiIIamon oIvadlak eI.
Meg|eIenl a szobaIany a vacsora|ukkaI.
Sa|nos ebben az evszakban nem szoIgaIhalunk sem-
miIyen kInIegesseggeI menlegelzll, edig egyaIlaIan
nem keIIell szegyenkeznie: az eIeleIl szasimi es kInfeIe
sIlek kvellek, raadasuI forlyog guIyas, sl, meg roslon
sIl kacsa is. Csngessenek, ha szksegk van vaIamire.
Amikor a szobaIany lavozoll, es vegre kellesben voIlak,
Rinko forr szakel lIlll mindkelle|knek, Kouki edig eIe-
gedellen halradIve eIvezle a |aan fogad leIi, meghill ke-
nyeImel. Kis ideig szake|ukal korlyoIgallak, u|ralIlve a o-
harakal. A keIIemes meIeg leslkel-IeIkkel al|arla. A sibu|ai
Iakasban ellek mar kellesben, de mosl, TokilI iIyen lavoI,
ebben a behavazoll fogadban ugy erezlek, minlha egy ma-
sik viIagban Iennenek.
Ugy rIk, hogy eI|llnk sha|lolla Rinko. Az
lIele voIl, az szIelesnai a|andeka. Ksznm. A sza-
kelI kicsil vrs voIl a szeme sarka, lesle szinle izzoll a
vagylI.
A ferfil zavarba hozla a haIaIkodas. IeIaIIl, es egy kis
veg vhiskyl vell eI a hulszekrenybI.
Nem iszunk meg egy korllyaI odakinl` Kimenl a ve-
randara, mindkelle|knek lIlll a scolchbI, Rinko kzben
IeszIl, hogy vegezlek a vacsoravaI.

[182]
Meg havazik |egyezle meg az asszony, amikor meIIe
Ieell. Idkzben feIlamadl a szeI. A h mosl oIdaIvasl esell,
kis haImokal aIkolva az ereszek aIall. Szerelnem, ha egesz
e|szaka esne mormoIla, minlegy sa|al maganak. Mikor eI-
reha|oIl, hogy |egel legyen a oharaba, amulknlsenek ki-
vagasabI kiIalszoll kerek meIIe.
Kouki ers kiserlesl erzell, hogy becsuszlassa kezel az
asszony |ukala|a aIa, de nyiIl az a|l, es be|ll a szobaIany.
IInezesl, csak rendel rakunk kzIle, es egy fialaI n
larsasagaban munkahoz Ialoll. Miulan a vacsora minden
nyomal eIlnlellek, egy ferfi |eIenl meg, es megagyazoll.
Kouki kzben ilaIal korlyoIgalva nezell ki az abIakon a
hesesbe.
Na vegre morogla megknnyebbIlen, miheIyl a
szemeIyzel lavozoll.
Kel fulonl feklellek Ie egymas meIIe a lalamira. Va|on
miIyen kalegriaba soroIhalnak ill minkel, fuloll al a ferfi
agyan. Ivoll meg egy korly scolchol, ma|d egy kis vizel ra. A
vacsoranaI sr es szake, mosl edig vhisky. IIegge berugoll,
de azerl |I erezle magal. IIbuvIle a gondoIal, hogy kelles-
ben lIlik ezl az e|szakal. Ill, a h birodaImaban knnyebb
voIl eIfeIe|leni a munkal, a csaIadol.
Mil szInaI meg egy oharkahoz` kerdezle, es egy
u|abb kis veggeI vell eI a hulszekrenybI.
izlos vagy benne, hogy | lIel`
IgyaIlaIan nem. Kouki vhiskyl nlll a oharban
Iev |egkockakra. Lehel, hogy nem sok hasznomal veszed
ma e||eI.
Semmi ba|. Ingem azlan nem erdekeI feIeIle zsem-
besen az asszony.
Koukil muIallalla Rinko harag|a. TIleni akarl az o-
haraba is, de Rinko kezel feIemeIve megaIIilolla. Sose voIl
nagyiv, de mila egyll |arlak, meglanuIla eIvezni az enyhe
mamor rmeil.

[183]
Men|nk al oda |avasoIla Kouki. Az asszony
|ukala|anak nyakkivagasa ugyanoIyan ingerI voIl, minl ko-
rabban, de oIyan messzire Ilek egymaslI, hogy nem ludla
megerinleni.
Iogla az vegel es a oharal, es almenl a masik szoba
sarkaban aII aIacsony aszlaIhoz, es inlell Rinknak, hogy I-
|n meIIe. Rinko kvelle, es odaleIeedell a lalamira. Amikor
eIreha|oIl, hogy |egel legyen Kouki oharaba, a ferfi keze
becsusszanl a |ukala aIa. Rinko visszahuzdoll, de Kouki ke-
ze mar a meIIere laadl, es esze agaban sem voIl eIengedni.
ViseIked| rendesen korhoIla az asszony. MegrbaI-
la szemermesen sszehuzni magan a knlsl, de Kouki meg
meIyebbre dugla kezel, es kisvarlalva birkzva hengergzlek
a adIn. Kouki Iassan a folonra vonszoIla Rinkl, azlan ra-
fekdl, alIeIle, cskoIla. A cskok kezdlek meglrni az asz-
szony eIIenaIIasal, de azerl |obbra-baIra velelle fe|el, minlha
lerhere voIna a hirleIen lamadas. Am hamarosan vegel erl a
harc. Kouki erezle, hogy Rinko lesle eIernyed, azlan az asz-
szony mar nem kzdll lovabb.
Amikor mar bizlos voIl benne, hogy Rinko kivan|a l,
feIaIIl, becsukla a verandara nyiI loIa|ll, IekacsoIla a viI-
Ianyl, es feIkacsoIla a folon fe|reszeneI Iev kis Iamasl.
Rinko csukoll szemmeI heverl, minlha igy akarna Iekzdeni
az ilaI halasal. Kouki szelhuzla a |ukalal, es gyengeden ve-
gigsimiloll a feher meIIeken. Az reg l arl|an Iev behava-
zoll fogadban csak a Iamas Ialla kel. A gondoIallI feIba-
lorodva, a ferfi meg |obban szelhuzla a knlsl, es gynyr-
kdll kedvese kebIeben, ma|d a kel meII kze feklelle fe|el.
TaIan csakugyan luI sokal ivoll, nem akarl masl, minl
eIveszni ebben a uhasagban.
MozduIalIanuI fekdl, aIig IeIegzell.
MegrbaIlam a hba lemelni az arcom szIaIl meg
Rinko haIkan. NyiIvan ugy erlelle, hogy a kinli medenceneI.
IrrI beszeIleI, ugye` Ha az ember a hban haI meg,
beIe keII lemelnie az arcal.

[184]
izlos fazlaI.
IgyaIlaIan nem. Az arcom krI arankenl feImeIe-
gedell es megoIvadl a h, de amikor feIemeIlem az arcom, a
Ieveg csakugyan hideg voIl.
Vagyis meIegebb voIl a hban`
Igen. Igy kicsil fa|l, de a h krllem csak egyre oI-
vadl, es arra gondoIlam, hogy mosl eIaIszom es meghaIok.
Hal ezerl maradl annyi ideig a kIs medenceneI, a h-
esesben` Kouki zavarlan feIknykIl. Rinko aImodozva me-
redl a lavoIba.
Idnkenl egyszeruen nem Iehelell megmondani, mire
gondoI. Kouki moslanaig azl hille, hogy azerl menl ki a sza-
badleri medencebe, merl | muIalsagnak larlolla, edig kz-
ben a hba lemelve arcal ugy lell, minlha meghaIna. Terme-
szelesen csak |alszoll, de a uszla gondoIal is halborzongal
voIl.
De mi lll beIed, hogy iIyel csinaIlaI`
Nem ludom.
Az asszony az oIdaIara forduIl, hallaI neki. Kouki hoz-
za simuIl, kezel Rinko meIIere lelle.
OIyan nyugaIom van ill mondla Rinko. Nem fe|lelle
Ie magarI a ferfi kezel.
A behavazoll l feII nem haIIalszoll forgaIom za|a,
nem haIIollak Ieesekel, hangokal. armennyire figyeIlek, az
egyelIen za|a huII h koogasa voIl a mindenl eIboril
csndben.
Mil gondoIsz, hany ra Iehel` kerdezle Rinko.
Meg nincs liz.
A varosban csak mosl kezddik az e|szakai eIel.
OIyan sima, akar a seIyem. Kouki keze Iassan vegig-
similoll az asszony hasan. Tbbnyire nem aIIl voIna meg
ennyineI, de ma esle egy kicsil luI sokal ivoll. Nem kivanl

[185]
masl, minl igy, Rinko sima brel erezve Iebegni. Iriss, minl
az szibarack. Az asszony csi|e leslenek nyomdoll.
Mar nem vagyok fialaI.
Csak harmincnyoIc vagy.
Venasszony.
Ugyan mar.
De, komoIyan. Rinko fo|loll hangon lelle hozza:
Innyi e eIeg nekem.
Hogyhogy eIeg`
IIegel eIlem. Nem vagyom lbbre.
Ugy erled, keszen aIIsz a haIaIra`
Igen. Nem vagyok kazsi.
Kouki eIszenderedell. Nem ludla voIna megmondani,
hogy a beszeIgeles meIy onl|an nyomla eI az aIom, minden-
eselre az ilaI fIe kerekedell, azlan Iehunyla szemel. Amikor
nem sokkaI kesbb feIebredl, mar slel voIl, csak a szomszed
szobabI szurdll al nemi viIagossag a szemIdkfanaI.
Amikor eIaIudl, meg egell a Iama. NyiIvan Rinko oIlolla eI.
Akkor meg sszebu|va fekdlek, de mosl kisse eIlavoIodlak
egymaslI. Kouki odanyuIl, es feIkacsoIla a Iamasl, es
megnezle, hany ra van. Ha|naIi harom. Az e|szaka kzee
van. Igaz viszonl, hogy liz krI nyomla eI az aIom, ami azl
|eIenli, | l ral aIudl.
A szom|usag kiverle az agybI. IIkeIl, es kivelle a hu-
lbI az asvanyvizel, lIlll egy oharraI, es kiville a veran-
dara, ma|d sze||eIebb huzla a fggnyl. Meg mindig fekele
voIl az eg, a h ugyanoIyan ersen huIIoll, minl az esle. Mosl
mar ma|dnem eIerle az abIakol. Rinko legna esle a hba
lemelle arcal, viIIanl al az agyan. Akkor nem ferl a fe|ebe,
mierl csinaIla, de mosl eszebe |uloll, hogy meseIl neki a
hban laIaIl haIollakrI. Ivoll meg egy korlyol, es eIgondoI-
kodva meredl a huII heIyhekre. Iokozalosan kiliszluIl az
agya.

[186]
Igen, es onl, mieIll eIaIudl voIna, Rinko a kora miall
kesergell. VaIami oIyasmil mondoll, hogy mar eIegel eIl.
Kouki megforduIl, es benezell a haIszobaba. Rinko csak
nem gondoIla komoIyan ezl az egeszel a haIaIrI!
Visszamenl a szobaba. Az asszony meg mindig bekesen
aIudl. A ferfi Ieha|oIl, es a IamafenyneI kzeIebbrI is meg-
nezle kedvesel. Rinko hosszu szemhe|a csukva voIl, kicsi,
formas orra ar arnyekol velell egyik arcara. Nem Ielezik,
hogy vaIaki, aki iIyen bekesen aIszik, a haIaI gondoIalavaI
|alszadozna. Kouki haIkan becsukla a veranda a|la|al, es visz-
szafekdl a fulonra.
Minl korabban, mosl is gyengeden alkaroIla Rinkl, es
a meIIere laaszlolla kezel: u||a vegigsikIoll a meIIbimb|an.
Az asszony mocorogni kezdell, kis nyges szakadl ki beIIe,
es sszebb huzdoll. AIudni akarl. Kouki hagyla. U|ra be-
hunyla szemel, de haluIrI Rinko sima brehez laadl.
Mierl oIyan csodaIalos az emberi br erinlese` Minden-
kinek mas az izIese, es a szerelknek ssze keII iIIenik, meg-
is, ferfiak es nk egyaranl megnyugodnak, amikor a br a
brhz er. Amig kel ember igy fekszik egymas meIIell, sem-
mive Iesz a lreImelIenseg, a harag, az idegesseg es a feIe-
Iem. Megszunne minden viszaIy, ha az emberek keII ideig
heverhelnenek egymashoz simuIva, de a mindennai eIel
rilmusa IehelelIenne leszi ezl. Az ember be|ar a munkaheIye-
re, ezer doIga van, es kzben eIlavoIodik szereImelI. Kze-
|k aII az erkIcs es a ,|zan esz, durvan Iecskkenlve azl az
idl, ameIyel kel embernek egymassaI keIIene lIleni.
Szerencsere mosl kedvere eIvezhelle szereIme leslenek
meIegel. Ugy bu|l hozza, akar egy kanaI, meIIel az asszony
halahoz erinlve, hasa es agyeka lkeIelesen iIIell Rinkhoz,
Iabal igy ha|Iilolla be, hogy arhuzamos Iegyen kedveseveI,
egyik keze az asszony meIIen ihenl, a masik a hasan. Lehe-
lelIen, hogy egy iIyen meIeg lesl vaIaha is kihuI|n. Ahogy
ezen lundll, ismel eInyomla az aIom.
Amikor feIebredl, ugy lunl, minlha Rinkl haIIana. IeI-
aIomban nyilolla ki szemel. Az asszony a fulonon Il.

[187]
Nezd, mekkora h huIIl.
Kouki feIemeIle fe|el, es a veranda feIe iIIanloll.
Hany ra van`
Meg csak hal.
Kouki feIIl, krInezell, es kimenl a verandara. A fg-
gny feIig eI voIl huzva. Odakinn meg slel voIl: a lmr h-
feIhk beborilollak az egel. A suIyos, slel haller eIll a h-
eIyhek ar, feher nyiIakkenl ldlek az abIaklabIanak,
ma|d eIlunlek.
IIeg rossz id van. Iszebe |uloll, hogy idefeIe |vel
Rinko aggdoll, hogyan fognak hazamenni. De deIig
bizlosan eIaII.
A krImenyekel lekinlve semmi erleIme sielni. Kouki
visszafekdl az agyba, es inlell Rinknak, hogy is |||n.
Az asszony megigazilolla |ukala|a nyakal, es sz neIkI be-
bu|l meIIe.
Koukil mamorossa lelle Rinko edes meIegsege. Kikll-
le az asszony obi|al, es szelhuzla a knlsl. Tegna esle luI
reszeg voIl, hogy barmil is legyen, egyszeruen eIaIudl az asz-
szony kar|aban, de mosl karloIni akarla magal. Simogalni
kezdle kedvesel, varla, hogy Iangra ka|on is. Az aIvas
visszaadla eIelere|el.
Rinko hamarosan nyirkos Iell, es Kouki meg kzeIebb
huzdoll. Minlegy vezenyszra, haIk nygesseI feIlamadl a
szeI. Koukil vad vagy lIllle eI, Ieranlolla mindkelle|krI a
lakarl.
Mi ba|`
Kouki gyel sem velell az asszonyra. Lehamozla rIa a
vekony |ukalal. Rinko mosl mezleIenI fekdl eIlle. Az
reg fogadban egy n anyaszIl mezleIen, kilaruIkozva he-
ver eIlle, varazsIalos leslel semmi sem lakar|a, miaIall oda-
kinn dhng a hvihar. Is mindez az lilka, nem lud|a sen-
ki, sem a fogad szemeIyzele, sem a vihar.

[188]
A szeI u|ra feImora|Ioll.
A dhng orkannaI eIIenlelben szoba|uk meIeg es
meghill voIl. Az aIacsony Iama fenye krIra|zoIla Rinko
leslel. Kouki az asszony IabanaI lerdeIl, lekinlele vegigsikIoll
ra|la, azlan Ieha|oIl, es a|kal kedvese meIIere lelle.
Ha barki mosl beIesell voIna a loIa|ln, mindssze
annyil Ial, hogy egy ferfi mezleIen n eIll lerdeIve imad|a
azl. Is vaIban, Kouki meIy ahilallaI, haIavaI gondoIl arra,
aki kees voIl iIyen szesegel leremleni, es Rinkra, amierl
megengedi neki, hogy gynyrkd|n benne.
Kouki egy ideig igy maradl, arcal kedvese kebIere fek-
lelve, azlan Iassan Ie||ebb csuszlalla Rinko sima hasan, mig
vegI a finom kis szrhz erl, es megerinlelle a|kavaI. Az
asszony haIkan feInygll, csi|e megranduIl, Kouki edig
feInezell, minlha csak mosl venne eszre.
A csk nagyon |Iesell, de Rinko lbbre vagyoll.
Kouki gyakorIoll kezzeI nyuIl arnaerl, es csuszlalla az
asszony csi|e aIa. Rinko megerlelle, mil akar, es egyll-
mukdll veIe. IeIemeIle agyekal, comb|a enyhen szelnyiIl.
Nincs meg egy ozici, ameIyben egy n iIyen erolikus es
rovokaliv Ienne, gondoIla a ferfi. Vagya meg magasabbra
hagoll. Kicsil sze||eIebb huzla Rinko comb|ail, azlan Iassan
beIe haloIl.
U|abb szeIIkes csaoll Ie a fogadra, es a ferfi lesle
minlha egy lemben mozgoll voIna veIe. Agyekal az asszo-
nyehoz szorilva dfll eIre, es vonuIl vissza. Kouki lilka
abban re|Iell, hogy kicsil Ieereszlelle csi|el, es igy ismeleIle
a rilmusos mozgasl, amig Rinko lesle Ie nem velkzle a kez-
deli lelovazasl es szemermel, es fokozalosan eI nem nllle
az izgaIom. U|ra meg u|ra beIe haloIl, dfll, es mindig aIuI-
rI. Az asszony a|ka szelnyiIl, ahogy magavaI ragadla a gy-
nyr, egyre gyorsabban szedle a Ievegl, mig vegI mar zi-
haIva nyszilell.
Kouki immar nem uraIla az asszonyl, hanem egyll
szarnyaIl veIe, egyre inkabb eIveszilelle nuraImal, mig ve-

[189]
gI robbanl benne... azlan ere|el veszlve, bagyadlan rogyoll
kedvese fenyes seIyemkenl ragyog leslere.
Az, hogy a n kees-e szerelelre meIlnak Ialni a ferfil
ebben a rongybabaaIIaolban, allI fgg, eIzIeg mennyire
voIl szenvedeIyes, es hogy az asszonyl mennyire ilal|a al a
szereIem. Ill, a leIi fogadban Rinko szorosan odafeszkeIl a
ferfihoz, aki arlra velell haIkenl heverl meIIelle: lesleveI
krbefonla leslel, kezeveI Iassan drzsIgelle vaIIal. Mosl
onlosan azl lelle KoukivaI, amil a ferfi muveIl veIe, mieIll
szerelkezni kezdlek. A Iakoma vegel erl. Rinko a luIarad
erzeImek lengeren Iebegell, mig larsa likkadlan heverl.
Megis sikerIl kikaszaIdnia ebbI az aIIaolbI. Tudla,
hogy ha lovabbra is csukoll szemmeI fekszik az agyon, eI-
nyom|a az aIom, ami azl |eIenlene, hogy magara hagy|a kie-
IegIl asszonyal. Irl vell magan, minden ere|el sszeszedve
feIe nyuIl, es alIeIle kedvesel. Iz aIkaIommaI Rinko kzeI-
sege lermeszelesen nem nyu|loll friss izgaImal. De a cikIus
csak igy Iehelell leI|es, hogy egymasl erinlve, bekesen fekd-
lek. Kouki alkaroIla Rinkl, meIIkasal kinaIva arnauI, es
egyll szundilollak eI, mig odakinl dhngll a hvihar.
IIleIl egy kis id, mire Kouki ismel feIebredl. Ahogy
megforduIl, Rinkl is feIebreszlelle.
Hany ra` kerdezle az asszony.
Kouki az rara nezell, es kzIle, hogy kiIenc muIl. De
meg egyikknek sem akardzoll kibu|ni az agybI, feIaIom-
ban hevereszlek. A veranda feII ismel haIIollak a szeI mora|-
Iasal.
Meg havazik`
Kouki bIinloll, ma|d nemi habozas ulan feIkeIl, es
szelhuzla a fggnyl. Kavarg feherseg mindenll. Igesz e|-
szaka esell, es moslanra se csiIIauIl a vihar. Sl, meg va-
dabbuI szakadl a h. Ha|naI eIll fekelenek lunl az abIak. A
naviIagnaI Ialla, hogy minden feherbe Ilzll, csak a ve-
randa aIalli eresz ra|zoIdoll ki fekelen. Ieher sivalagga Iell a
la|.

[190]
II fog aIIni` Rinko is fIkeIl, es aggodaImasan ku-
kucskaIl ki az abIakon.
Kouki korabban azl |soIla, hogy deIfeIe eIaII a havazas,
de mosl mar egyaIlaIan nem voIl bizlos benne. Mikzben a
kavarg havazasl nezlek, egy hang megkerdezle kinlrI,
hogy ebren vannak-e. A legna esli szobaIany voIl. Tegna
liz rara rendeIlek a reggeIil, es a n azerl |ll, hogy rendbe
legye a szobal.
Micsoda hvihar |egyezle meg Kouki, kar|al ssze-
fonva maga eIll.
A szobaIany leI|esen eIhuzla a veranda fggnyel.
Ma meg az u|sagol sem ludlak feIhozni a h miall.
Iedig az rilkasag.
Lezarlak az ulal`
OIyan meredek, hogy nyiIvan nem ludoll fI|nni a
kocsi.
Kouki maga eIe idezle a szerenlinl, ameIyen feI|llek.
Tizenegykor akarunk induIni.
Az igazgal mar fIvelle a kacsoIalol a IenliekkeI,
kerem, egy kicsil Iegyenek lreIemmeI. Az asszony megha-
|oIl es lavozoll.
Rinko Ialhal aggodaIommaI drzsIgelle u||avaI az ab-
Iakol. Kouki csak mosl dbbenl ra, hogy ill rekedlek a
Csuzendzsi-lnaI. Iedig lbbek kzll azerl vaIaszlolla
Nikkl, merl kzeI van Tokihoz, es | a kzIekedes. Terme-
szelesen se|lelle, hogy hideg Iesz, de nem hille voIna, hogy a
h eIzar|a az ulal.
Aggdva kacsoIla be a level, hogy meghaIIgassa a he-
Iyi id|aras-eIre|eIzesl. Irs, aIacsony Iegnyomasu releg bo-
rilolla az orszagol az eszaki Hokuriku krzellI egeszen To-
kiig, es a na halraIev reszere foIyamalos viharokal |soI-
lak. Kouki meg a level nezle, amikor egy ferfi |eIenl meg, es
eIville a fulonl, egy n edig leal lIlll, es behozla a regge-
Iil. Idebenn, a szobaban keIIemes meIeg voIl, de odakinn oIy-

[191]
annyira szakadl a h, hogy a szemkel sem ludlak voIna
nyilva larlani.
Ivenle egyszer esik igy a h mondla a szobaIany
menlegelzve. De egyllerzese nem segilell ra|luk.
Is a hIancok`
TuI sok haval fu|l az ulra a szeI. IIyenkor semmil se
ernek.
Amugy is remaIom Iell voIna eIinduIni iIyen idben
azon a kanyargs ulon. Kouki feIadla, es nekiIaloll a reggeIi-
|enek, de Rinko luIsagosan ideges voIl ahhoz, hogy egyen.
Mikorra keIIene visszaerned`
Haromra, ha Iehel.
Ihhez egy ran beII induIniuk keIIene.
VaIami laIaIkozd van` kerdezle, de az asszony
nem vaIaszoIl, feszIlen meredl maga eIe. Kouki nem faggal-
la lovabb. Sa|nos IehelelIen addigra visszaerni.
Vegezlek a reggeIiveI, es ismel a leIevizil nezlek, ami-
kor bekoogoll az igazgal, kzIle, hogy Csuzendzsi es
Nikk kzll szneleI a forgaIom, es arra kerle kel, Iegye-
nek lreIemmeI.
Mikorra varhal, hogy ismel megnyil|ak az ulal`
Amig igy esik, semmil nem lehelnek. Lehel, hogy
csak esle.
Kouki megforduIl, es Rinkra nezell. Az asszony sa-
adlan Iehorgaszlolla fe|el.
Igy ra muIva meg mindig havazoll. Mosl mar ar,
orszeru eIyhekben esell, de az ers szeIben igy is hlor-
Iaszok zarlak eI az ulal.
Sa|nos remenyleIen szIaIl meg Rinko. Mar eseIyk
sem voIl ra, hogy haromra visszaer|enek Tokiba.
TeIefonaInod kene.

[192]
Kouki ugy gondoIla, |obb Iesz, ha mosl kimegy a szo-
babI, Iemenl a nagy frdbe. Ulkzben eImenl a forla
eIll. Hel-nyoIc vendeg loorgoll induIasra keszen a be|aral-
naI. VaIamennyien bosszankodlak, amierl a h visszalarl|a
kel.
Kicsil azlalla magal a kihaIl frdben, azlan u|ra fI-
menl a szoba|ukba. Rinko a lkr eIll Ive a szeme sarkal
drzsIgelle.
Minden rendben`
Az asszony a fe|el razla.
Megmondlam nekik, hogy nem erek oda.
Hova`
Az unokahugom eskv|ere.
Nem is ludlam, hogy van unokahugod.
VaI|aban a fer|eme.
Igy iIyen fonlos csaIadi esemenyrI nem szabad eIma-
radni.
Hanykor kezddik`
A szerlarlas lkor, de csak az ulana kezdd fogadas-
ra akarlam menni.
Iar erc muIva deI. Meg ha ebben a ercben megnyil-
nak az ulal, sem ernenek negy eIll Tokiba. Ha ehhez hoz-
zaveszi azl az idl, ami ahhoz keII, hogy hazaer|en es alI-
lzzn, remenyleIen.
A fer|ed lud|a, hogy ill vagy`
Igen. Megmondlam...
Akkor minden rendben, nem` AIighogy kimondla, a
Iegszivesebben Ieharala voIna a nyeIvel. A ferfi unokahu-
ganak eskv|en Rinko egy frdheIyen ragad egy masik
ferfivaI, merl az ulal eIlorIaszoI|a a h. Nem, semmi sincs
rendben.

[193]
Inkabb kerIlek a lemal. A h edig egyre huIIl. Kouki
a Iassan cammog ramulall figyeIle, es azon lundll, mil
legyen. Meg ha eIaIIna is a heses, egy-kel raba beIeleIik,
mire a hkolrk megliszlil|ak az ulal, vagyis nyoIc-kiIenc
eIll semmike sem ernek Tokiba. Maredig ha igy aII a
heIyzel, az a IegbIcsebb, ha beIelrdnek, es inkabb ill lI-
lenek meg egy e|szakal.
Rinko nagyon feszIl voIl, de Koukinak is fll a fe|e a
varalIan forduIal miall. A feIesegenek azl mondla, hogy ma
erkezik haza. NikkrI egy szl sem e|lell, eIviIeg a kioli
knyvlarban kene Iennie. IIeg kinos Iesz, ha a feIesege meg-
lud|a, hogy a hegyekben rekedl. De meg ha vaIahogy eIren-
dezi is a doIgol, hoIna helf, es lizkor fonlos megbeszeIese
Iesz. Nagyon koran keII induIniuk reggeI, hogy odaer|en.
Rinko ersze meg keIIemelIenebb heIyzelben van. Nem
eIeg, hogy nem Iesz oll az eskvn, de meg e|szakara is ki-
marad. Ollhon amugy is feszIl a heIyzel, es ez csak lovabb
ronl|a a doIgokal.
Mar harom ra voIl, es meg mindig ezen ragdoll. A
szobaIany forr kavel hozoll. Miulan lavozoll, Kouki meg-
kerdezle Rinkl, mihez voIna kedve, am az asszony szlIa-
nuI kavargalla a kave|al.
IIbb-ulbb nyiIvan eIaII a h, de Iehel, hogy ill keII
lIlennk az e|szakal mondla a ferfi.
Neked nem okoz robIemal` kerdezle Rinko.
}obb Ienne, ha visszamennek, de ugyse ludok ra|la
vaIlozlalni.
In nem banom.
De...
Az asszony fIvelelle fe|el, es a ferfira nezell.
Tehelnk masl`
IIsIeges Iell voIna vilalkozni veIe.

[194]
Negy ulan a havazas enyhIl vaIameIyesl, de gyorsan
esleIedell. A Csuzendzsi-l slel es csndes voIl.
Kouki a la|al nezle, amikor meg|eIenl az igazgal, es
eImagyarazla, hogy sleledes ulan fagyonl aIa esik a h-
mersekIel, ami azl |eIenli, hogy leI|esseggeI |arhalalIan Iesz
az ul. Meghivla kel, hogy lIlsenek eI meg egy e|szakal a
fogad vendegekenl. A lbbi vendeg megadla magal az eI-
kerIhelelIennek. Kouki is bIinloll.
Rinko a ferfi meIIell aIIva haIIgalla a larsaIgasl. Nem
voIl kelseges, mi Iesz a vegeredmenye.
Megyek a frdbe szIl oda, es lavozoll.
Kouki egyedI maradl a szobaban. A l arl|an egyel-
Ien ar fenyonl Iebegell a slelben. Iszebe |uloll, amikor
lavaIy sszeI kel e|szakal lIlllek Hakoneban. Akkor maguk
dnlllek ugy, hogy lovabb maradnak: az egeszel csuan iz-
gaImas kaIandnak lekinlellek. Ma azonban az eIemek lombo-
Iasa szgezle ide kel, es semmi |alekossag, vidamsag nincs a
heIyzelkben. Ugy erezle, sarokba szorilollak, lehelelIen.
RaadasuI liszlan Ialla, hogy az eImuIl nehany hna
lrlenesei vezellek ide.
Amikor Hakoneba menlek, ludlak, hogy hazassaguk
eIeg ers, eIviseIi, ha nehany e|szakal lavoI lIlenek. Iz
mindkelle|knek bizlonsagerzelel adoll. Az, hogy oll marad-
lak meg egy e|szakal, nem |arl komoIy kvelkezmenyekkeI.
De ezullaI mas a heIyzel.
IeIaIIl, es az aszlaIhoz menl cigarellaerl. Iszebe |uloll,
hogy is mondla Rinko: ,IeIadlam. Va|on mil adoll fI` Azl,
hogy ma hazaer|en, vagy azl, hogy megrbaI|a megrizni a
normaIis hazassag Ialszalal` VaIszinu, hogy az ulbbira
gondoIl. Lehel, hogy Rinko ugy halarozoll, ollhagy|a a fer|el`
Iz eselben is vaIaszul eIll aII. Kinezell a slelbe. Csak
mosl ludalosuIl benne, hogy luI messzire sodrdlak. arho-
gyan dnl, nem Iesz knnyu.
Amikor IeszaIIl az esl, nekiIlek a vacsoranak. Mind-
kellen frdlek mar. ar minden ugyanoIyan voIl, minl az

[195]
eIz esle, szlIanuI Ilek egymas meIIell. Tegna minden
oIyan csodaIalosnak lunl: a befagyoll vizeses, a fogad,, a
Csuzendzsi-l, a meIeg forras... de ma inkabb nyomaszlan
haloll ra|uk ez a viIaglI eIzarl, idlIen krnyezel. Csndes
beIelrdes es nemi dac kerilelle halaImaba kel.
Semmi erleIme, hogy busIakod|unk, mondla Kouki ma-
gaban, es Rinko ugyanerre a kvelkezlelesre |ulhaloll. Igyre
lbbel illak vacsora kzben, minlha az ilaI Iegyzne a keIIe-
melIensegekel. Rinko lIlll maganak a huIfeIben Iev sza-
kebI, es balran feIha|lolla.
Tokiban mar |avaban larl az eskv ulani fogadas.
Rinko fer|e nehezen visszafo|loll haraggaI iIIanl a meIIelle
Iev res szekre, a rokonok edig egyre nvekv gyanakvas-
saI meregelik. Kouki a uszla gondoIallI is eIvrsdll.
TIlll maganak meg egy oharraI.
Hal ra krI kezdlek vacsorazni, es nyoIckor, amikor
befe|ezlek, Rinkn Ialszoll, hogy lbbel ivoll, minl rendesen
szokoll. HirleIen lanlorogva feIaIIl.
Tudom mar... a hba dugom az arcom. VeIem |ssz`
Az a|l feIe induIl, de Kouki gyorsan eIkala.
IllaI. Nem bizlonsagos.
Kil erdekeI` Igyszer ugyis meg keII haInom. Rinko
megrbaIla Ierazni magarI: ha|a sszekuszaIdoll, szeme
IangoIl, meg csabosabb voIl, minl maskor. Inkabb gyere ve-
Iem.
Var|aI. Kouki az asszony vaIIara lelle kezel, es keny-
szerillelle, hogy IeI|n.
OIyan | erzes, mierl ranlasz vissza...`
Az asszony ziIaIl voIl, de Kouki megis leIefonaIl a or-
lara, hogy vigyek eI a lanyerokal, es lerilsek Ie a fulonl.
NyiIvanvaI voIl, hogy Rinko rosszuI bir|a az aIkohoIl, es
mosl eIeg sokal ivoll. Igyik ohar hideg szakel a masik ulan
ha|lolla feI a frd ulan.
Azl mondlam, men|nk, mierl nem |ssz`

[196]
Mindenaron azl akarla, hogy men|enek ki a hba, de
Kouki nem lrdll veIe, Ielerilelle a fulonl. Amig a szoba-
Ianyok a szobaban voIlak, Rinko nyugodlan IdgeIl az
egyik sarokban, de miheIyl eImenlek, ismel feIaIIl.
Var|! Kouki megrbaIla megaIIilani, de ahogy az
asszony eIbolorkaIl meIIelle, sszegabaIyodoll a Iabuk, es a
fulon egyik sarkara zuhanlak. Kouki eIernyedl, Rinko edig
eIlerIl ra|la, azlan feIegyenesedell, minlha csak Ihalon I-
ne. Nehany iIIanalig diadaImas lekinlelleI nezell Ie ra, azlan
csiIIogni kezdell a szeme, akar a zsakmanyal Ies arduce.
A ferfi nyaka kre fonla kezel.
Mil akarsz` Ne bulaskod|! Kouki ugy veIle, hogy az
asszony mosl is csak |alszik veIe, de laIan, merl oIyan sokal
ivoll, szokalIan er voIl a kar|aban. A fenebe is, Rinko,
hagyd abba! rbaIla kinygni Kouki, de eIfuIIadl a hang|a,
nem kaoll Ievegl, fuIIadozoll, es az asszony aheIyell, hogy
eIengedle voIna, meg ersebben szorilolla. Kouki szeme eIll
sszefoIyl a viIag. Rinko fenyesen IangoI lekinlele belIllle
Ialmeze|el.
Mi a fenel csinaI ez a n` Megmoccanl benne az eIelsz-
ln. MegmarkoIla az asszony kar|al, es nagy nehezen Iefe|lel-
le a lorkarI. } ideig razla a khges, azlan egesz lesleben
remegve meIy IeIegzelel vell.
Azl hillem, meghaIok szIaIl meg rekedlen.
In edig azl hillem, hogy meg fogIak Ini feIeIle az
asszony hidegen. CsinaI|uk mosl, ugy, ahogy vagyunk
arancsoIla, meg mindig megIovagoIva a ferfil.
Nem eIszr szerelkezlek igy, hogy Rinko voIl feII, de
Koukinak eddig minden eselben Ie keIIell gyznie az asz-
szony vonakodasal. Rinkl eIeinle nagyon zavarla, hogy igy
leI|esen kilaruIkozik a ferfi lekinlele eIll. De Iassan, ahogy
mind lbbszr csinaIlak, erzdll, hogy kezdi eIvezni.
Ugyanugy szerelle ezekel a kevesbe hagyomanyos ozici-
kal, minl kedvese. Innek eIIenere u|donsag voIl kacsoIa-
lukban, hogy kereken kimond|a, mil kivan. TaIan a szake lel-

[197]
le, vagy a veIelIen, hogy a ferfi fIe kerIl, eselIeg a ludal,
hogy mar luI kes hazamenni`
Kouki feInezell a mezleIen nre. Igyik kezeveI megla-
maszlolla, a masikkaI vegigsimilolla hasal. Rinko behunyla
szemel, de engedeImesen halraha|oIl a ferfi erinlesel kvelve.
Kezel knnyeden meIIere lelle, minlha csak eI akarna
re|leni. Kouki eIhuzla Rinko kar|al, hogy semmi ne lakar|a,
azlan kel lenyere vegigfuloll az asszony comb|ain, es Iassan
beIe haloIl. Ar sha| szakadl ki Rinko lorkabI, lesle meg-
randuIl, de Kouki nem kegyeImezell, foIylalla, amil eIkez-
dell, mig az asszony hosszu, egeszen meIyrI fakad, haIk
kiaIlasl nem haIIaloll. Agyekuk egymashoz laadl.
Rinko lesle ivben halrafeszIl amennyire csak ludoll,
azlan cenlimelerrI cenlimelerre eIredIl. Tbbszr megis-
meleIle ezl a hinlaz mozgasl, mire meglaIaIla a Iegedesebb
gynyr onl|al, es mozgasa hirleIen feIgyorsuIl.
Kouki kel kezzeI larlolla kedvese csi|el. Gynyr-
kdve nezell feI ra, szivla magaba a Ialvanyl, kedvese kii-
ruIl arcal, ring kebIeil, a Iaos hasan lancoI arnyekokal.
Rinko ha|a kisvarlalva az arcaba huIIoll, feIig eIlakarva azl,
vonasai eIlorzuIlak, minlha eI akarna sirni magal. Azlan az
asszony keze kel fekele szarnykenl csaoll eIre, es a ferfi
nyakara kuIcsoIdoll.
Koukil eIeddig ismerelIen magassagba reilelle a gy-
nyr huIIama. Az erzes, hogy az asszony a gynyr csucsan
IovagoI ra|la, nmagaban nem voIl szamara u|donsag, de
Rinko ezullaI ersen markoIla kzben a nyakal. AlIelek egy
halarvonaIal. Lehel, hogy ez mar erverzi`
Tudala Iassan eIhomaIyosuIl. Megcsala az eImuIas
szeIe.
Meg egy erc, meg husz vagy harminc masoderc, es
laIan mindennek vege. OIyan erzes voIl, minlha beiIIanloll
voIna a haIaI birodaImaba. Azlan a kvelkez iIIanalban
ers khgesi roham lrl ra, es ludla, hogy eIelben van.

[198]
eIeleIl egy kis idbe mire feIfogla, hogy Rinko ernyed-
len fekszik meIIelle. Igen, Ialla, ahogy Ierogyoll meIIe|e, a ha-
|a szelszrdoll a fulonon, haIIolla, hogy feIkiaIloll, de nem
ludalosuIl benne, mi lrlenl. Innek eIIenere bizlosra velle,
hogy mindkellen egyszerre eIvezlek eI.
Mosl, hogy Iassan visszalerlek az emIekei, Kouki va-
losan megmozdilolla kar|al, Iabal. Ugy erezle, minlha mosl
|ll voIna a viIagra. A Iamasra iIIanloll, Iassan ludalosuIl
benne: a Csuzendzsi-l meIIell vannak, a szaIIodai Iakoszla-
Iyukban.
Rinko feIe forduIl, kzeIebb huzdoll hozza.
Uramislen, ez hihelelIen voIl sullogla.
Kouki bIinloll.
Ma|dnem meghaIlam mondla. Meg egy kicsi...
Az asszony bIinloll.
Mosl mar ludod, hogy erlem, amikor azl mondom, fe-
Iek.
Igen, neha csakugyan ezl mond|a. Hal igy erli!
Kouki agyaban ismel Ieereglek az eImuIl iIIanalok,
azlan eszebe |uloll vaIami.
Kicsizo ugyanezl mondla |egyezle meg.
Kicsoda`
Az a ferfi, akil Abe Szada fo|loll meg. LeIki szemei
eIll meg|eIenl a kel hirhedl szerel.
Rinko feIkala fe|el.
Abe Szada` ismeleIle. Meg mindig kimerIl voIl a
hang|a. Az a n, aki azl a fura doIgol csinaIla`
In maske fogaImaznek.
Megcsonkilolla, azlan megIle a szerel|el, nem`
Mindssze az gy szenzacis oIdaIal ismerhelle, de
Kouki, aki vaIameIyesl reszIelesebben oIvasoll rIa, inkabb

[199]
meIyen emberinek larlolla a doIgol. OIyasminek, ami csakis
egymasl kelsegbeesellen szerel ferfi es n kzll lrlenhe-
lell.
A sa|l rossz fenyben lnlelle fI mondla. Odebb
loIla a Iamasl, azlan a feIhomaIyban haIkan hozzalelle:
Csakugyan Ievagla a ferfi eniszel, de csak azulan, hogy
megfo|lolla, es nem eIlle.
N Ielere kees voIl megfo|lani egy ferfil`
Korabban gyakran fo|logalla szerelkezes kzben, aho-
gyan le is engem az eIbb.
Rinko hevesen razla a fe|el, a ferfi meIIkasahoz bu|l.
Csak azerl lellem, merl annyira szerelIek. OIyannyira
szerelIek, hogy nem birom eIviseIni... mar-mar gyuIIIek.
Ugyanez voIl a heIyzel Abe SzadavaI is: megrIl a
ferfierl. SenkiveI se akarl oszlozni ra|la, es ezerl halarozoll
ugy, hogy megfo|l|a.
Kees voIl megIni`
Igen. Kouki a nyakal drzsIgelle. Te is ma|dnem
meglelled az eIbb.
Nem. TaIan eIfeIe|lelled` Igyszer mar csinaIlam |a-
lekbI. ImIekezlem ra, es u|ra megrbaIlam.
Szada ugyanigy kezdle. A muIalsag kedveerl. k feI-
vaIlva fo|logallak egymasl szerelkezes kzben.
KezzeI`
Az asszony a kimon|a vel hasznaIla. Amikor ersen
meghuzla, a ferfi megdagadl benne.
Rinko a ferfi Iabara kuIcsoIla Iabal.
Mondd, eIvezled, mikor a nyakadon voIl a kezem`
IIeinle fa|daImas voIl, azlan egyszeruen mar nem erde-
keIle a doIog. Akkor mar semmi nem erdekeIle.
Kezdelben keIIemelIen voIl vaIIolla be. De azl hi-
szem, ulana nem voIl oIyan rossz.

[200]
Tudlam. Azl akarom, hogy IegkzeIebb le csinaId ne-
kem. Rendben`
Hogy fo|logassaIak`
Igen, mieIll eIeIveznek. Tudod, hogy erlem. Abban a
iIIanalban.
Kouki gyengeden vegigsimiloll az asszony nyakan.
OIyan karcsu voIl, hogy leI|esen al ludla fogni kezeveI. Igy
kicsil megszorilolla, mire Rinko nyugodlan becsukla szemel.
VoIl vaIami csaIogal ebben az engedeImessegben. Kouki
ersebben szorilolla: erezle a orcol es a verer Iklelesel.
Addig csinaIla, amig az asszony feI nem emeIle aIIal, es va-
duI khgni nem kezdell. Akkor i|edlen eIhuzla kezel.
Rinko khgll meg nehanyszor, azlan amikor Iegzese
IecsiIIaodoll, megszIaIl:
I|eszl, de azl hiszem, erlem. IImeIazoll. Azl
mondod, Szada a kimon|a vel hasznaIla` Az |obban fa|hal,
nem`
Az eIz e|szaka, mieIll a doIog lrlenl, igy szra-
kozlak, feIvaIlva fo|logallak egymasl, es azlan az asszony luI
messzire menl, es csaknem megIle a ferfil. Az v vrs csi-
kol hagyoll a nyakan, es az arca feIdagadl, vrs Iell. Szada
hullle, azlan eImenl gygyszererl, amilI |obban Iell, de ke-
sbb e|szaka, amikor erlIenI fekdl a ferfi, azl mondla:
,Ma e||eI ismel csinaIod, ugye` Iz aIkaIommaI ne hagyd ab-
ba, csinaId vegig, luIsagosan fa|, ha csak feIig csinaIod.
De hiszen ha meghaI, azzaI mindennek vege.
Lehel, hogy Szada onl ezl akarla, hogy mindennek
vege Iegyen.
Merl szerelle a ferfil`
Is senkiveI se akarl oszlozni ra|la.
Vad szeIIkes srl vegig a verandan. A Iama riad-
lan isIogoll. Odakinn eIaIIl a heses, de egyaIlaIan nem
gyengIl a szeI.

[201]
Rinko egy ideig haIIgaloll, minlha a szeIre figyeIne.
MibI eIl Szada` kerdezle vegI.
Kicsiznak ellerme voIl Toki Nakano kerIeleben, es
az asszony oll voIl incern.
SzvaI igy ismerkedlek meg.
Szada harmincegy eves voIl, Kicsizo lizenegy evveI
idsebb, negyvenkell. A korabeIi ludsilasok |keu, mar-
kans, eIbuvI ferfikenl ir|ak Ie. Szada lizenhel vagy lizen-
nyoIc eves koralI gesakenl doIgozoll, ugyhogy vaIszinuIeg
koran er lius Iehelell. Azl mond|ak, eIemi erveI haloll a
ferfiakra.
Nem fogIaIkozoll meIyebben ezzeI az ggyeI, de lavaIy
decemberben eIoIvasla az egyik korabeIi u|sag beszamoI|al,
es liszlan megmaradlak az agyaban a reszIelek.
Akkor laIan Szada csabilolla eI a ferfil.
Nem. A ferfi kezdemenyezell, de Szada akkor mar
szereImes voIl beIe.
A ferfi ns voIl`
Igen, de mikor megiIIanlolla Szadal, eIveszell.
De az elleremben nemigen Iehellek kellesben.
Izerl |arlak kInbz fogadkba es leahazakba.
eszed kzben Kouki kezdle ugy erezni, minlha a sa|al lr-
lenelkel meseIne eI.
Is a feIesege megludla.
Termeszelesen. IllI fogva meg nehezebb voIl haza-
mennie. Igy azlan az egyik heIyrI a masikra menlek. A gyiI-
kossag eIll egy egesz helel lIlllek ugyanabban a leahaz-
ban.
AneIkI, hogy egyszer is hazamenlek voIna`
TaIan akarlak, de vaIahogy oll ragadlak, es azulan
mar nem lehellek.

[202]
U|abb szeIIkes csaoll Ie a hazra. Mindkellen alerez-
lek, mennyire hasonIiloll a csadaba esell szerelk, Szada es
Kicsizo heIyzele az vekere.
Merl egyikk sem merle |avasoIni a masiknak, ugye`
Iersze, azerl maradlak oll meg egy naol, ma|d
meginl egy naol, ma|d meginl, merl nem birlak eIviseIni a
gondoIalol, hogy bucsul mond|anak egymasnak. RaadasuI az
asszony szamara ez azl |eIenlhelle voIna, hogy visszakIdi a
ferfil a feIesegehez.
Tudom. Rinko hirleIen eIkala a ferfi knykel, es
Kouki szlnsen halrahkIl. Minden n igy erzell voIna
a heIyeben.
A ferfil kicsil megriaszlolla az asszony hang|abI kicsa-
erzeIem.
Amugy sem hiszem, hogy haza akarl voIna menni
feIeIle. ar IalszIag Kicsizo lellenek mozgalrugil magya-
razla, ezzeI is sikerIl megnyuglalnia Rinkl.
Akkor inkabb kells ngyiIkossag voIl, minl gyiIkos-
sag, ugye`
Szada magal is meg akarla Ini.
De eIlle Ievagla a ferfi...
Kouki bIinloll, |I emIekezell az u|sagcikkre:
Amikor meglaIaIlak a hoIlleslel, meg a nyaka kre
voIl lekerve Szada kimon|anak ve. A leslbI lbb darabol
kimelszellek, azonkivI az asszony verreI, nagy belukkeI irla
a Ieedre: ,Szadakicsi. Ugyanezl irla a ferfi baI comb|ara,
es a baI kezebe beIevesle a nevel: Szada.
I|eszl bu|l szorosabban Rinko Kouki meIIkasahoz.
I||eI kell krI vegzell veIe. Ugyanazna reggeI la-
vozoll a leahazbI. Amikor meglaIaIlak a ferfi hoIlleslel, eI-
szabaduIl a okoI. A feIiral eIaruIla a szemeIyazonossagukal,
de amugy sem hiszem, hogy meg akarl voIna szkni.
Mi lrlenl a reszekkeI, ameIyekel Ievagoll`

[203]
Gondosan becsomagoIla kel, azlan a dereka kre le-
kerle a ferfi agyekkl|el, es bedugla kel. Igy a leslehez k-
zeI viseIhelle.
Maga is megborzongoll, mikzben meseIle. Amikor
kzeIebb huzla magahoz Rinkl, hogy megnyuglassa, Iegna-
gyobb megdbbenesere megerezle az asszony kezel a eni-
szen. Mikor fogla meg` MezleIenI fekdlek, egymashoz
bu|va, ezerl egyaIlaIan nem voIl lermeszeleIIenes, hogy
Rinko megerinlse, de lekinlve, mirI beszeIgellek, nemiIeg
idegesilnek laIaIla a doIgol.
Kouki egy kicsil halrebb huzdoll, de Rinko nem en-
gedle eI. Le||ebb csuszoll a lakar aIall. Va|on miben mesler-
kedhel`
Kouki erezle, hogy az asszony forr a|ka krIIeIi hu-
sal.
He... nygle rekedlen. Rinko mar korabban is meg-
cskoIla ill, nemiIeg szegyenIsen, de meg sose velle iIyen
meIyen a sza|aba. A varalIan gynyrlI megranduIl a lesle,
mire Rinko eIengedle. Igyik kezeben a megmerevedell lagol
fogva feIiIIanloll a ferfira:
Ill vagla Ie`
Kouki keleIen voIl vaIaszoIni, mindssze a fe|el razla.
SzvaI nem csak ezl`
Nem. Ill es mglle is.
Ill mondla Rinko, finoman megerinlve a herezacs-
kl.
Is mil lell veIk`
e|arla az egesz varosl, azl lervezle, hogy meghaI, de
nem ludla raszanni magal. Harom na muIva laIaIlak meg
Sibu|aban egy masik fogadban. Az u|sagok ersze eIcsam-
csoglak az eselen, es effeIe szenzaciha|hasz fcimekkeI k-
zIlek a hirl: ,Verszom|as n, ,Ierverzi, ,orzaImas
gyiIkossag meg effeIek.

[204]
MiIyen kar.
IIeinle mindennek eImondlak, de amikor kiderIl,
vaI|aban mi voIl az indileka, megvaIlozoll a kzhanguIal.
Amikor meglaIaIlak Szadal, harom IeveI voIl naIa. Az egyi-
kel Kicsiznak cimezle. Igy szIl: ,Te, akil a Ieg|obban szere-
lek, haIoll vagy, es mosl mar vegIeg az enyem. Nemsokara
veIed Ieszek.
Izl nem erlem.
VoIl naIa egy Oszakaig szI |egy. MiveI Tokiban
nem ludla raszanni magal az ngyiIkossagra, eIhalarozla,
hogy eImegy az Ikoma-hegyre, ahoI mar korabban is |arl, es
oll Ii meg magal.
Mi lrlenl veIe azulan, hogy Ielarlzlallak` kerdezle
Rinko kivancsian.
Azl hiszem, megknnyebbIl, amikor ralaIaIlak a
rendrk. Amikor a nyomoz megkerdezle lIe, kicsoda,
nyugodlan vaIaszoIl. ,Abe Szada vagyok. Az a n, akil ke-
resnek. Is minden kerdesre a Iehel Iegnyugodlabban feIeIl.
Hal hna muIva a largyaIasan az gyesz liz ev brlnl kerl,
de a bir halra cskkenlelle.
Iz nem szamiloll luI enyhe ileIelnek akkoriban`
GyiIkossagerl` Dehogynem. Szada minlafogoIy voIl.
} magaviseIelerl eIengedlek egy evel a bnlelesebI, ugy-
hogy mindssze l evel lIlll brlnben.
Rinko megknnyebbIlen sha|loll.
Abban az evben lrlenl a fialaI kalonaliszlek aIIam-
csinykiserIele, ameIyben eIelel veszlelle a kormanyzal harom
vezel|e. Iz a hires februar 26-i incidens. HalaImasra csalak
a larsadaImi eIegedelIenseg huIIamai. Az orszag egyre er-
leI|esebben miIilarizaIdoll. Nemsokara kvelkezell a man-
dzsuriai agresszi. A esemenyek innenlI megaIIilhalalIanuI
vezellek a csendes-ceani haboruhoz.
SzvaI ekkor lrlenl.

[205]
Igen. Nagyon rossz voIl a kzhanguIal. Az emberek
erezlek, hogy kzeIedik a haboru. Azl hiszem, Szada lrlene-
le lbbek kzl azerl hiresIl eI, merl annyira mas voIl, minl
amil hivalaIos roaganda sugaIIl: egy fialaI n mindenl
kockara lell a szereIemerl. Sl, egyes u|sagirk vegI az er-
kIcsi reform ullr|ekenl kezdlek emIegelni.
Iszerinl meIIe aIIl a kzveIemeny.
Igen, es laIan reszben emiall kaoll enyhe ileIelel. De
az gyved|e is nagy halasu vedbeszedel larloll.
Mil mondoll`
KomoIyan feIkavarla a kedeIyekel, amikor azl aIIilol-
la, hogy Szada es Kicsizo annyira szerellek egymasl, oIyan
lkeIelesen sszeiIIellek szexuaIisan, amiIyen miIIibI Ieg-
feI|ebb egy arnak adalik meg. Azl mondla, hogy ezl nem
szabad helkznai gyiIkossagi gykenl kezeIni. Szerinle
azerl lrlenl mindez, merl nem birlak eIviseIni, hogy ne Ie-
hessenek aIIandan egyll. Igymas iranl erzell szenvede-
Iyk vezelell a gyiIkossaghoz.
KelmiIIi emberbI egy ar`
Ugy erlelle, hogy egymasnak leremlelle kel az eg.
Rinko haIIgaloll. Igy erc muIva a ferfiehoz nyomla az
agyekal.
Is mi`
Iz rank is igaz.
Azl mondod, kivaIaszlollak vagyunk`
KInben nem Iennenk ill.
A szereIem IeIki oIdaIa halaImas er, de a lesli vonza-
Iom ugyanennyil szamil. A lesli szereIem nmagaban is eIvi-
seIhelelIenne leszi az eIvaIasl.
De ugye eIeinle nem Iehel ludni, ki az igazi` lun-
dll az asszony.
Nem, ez nem Ialszik eIs iIIanlasra.

[206]
Remes oIyasvaIakiveI eIni, akiveI nem iIInk ssze.
Iz ugy hangzoll, minlha a fer|erI szIl voIna. Mil lesznek
masok, ha igy aIakuI a heIyzel`
IeIlehelIeg megrbaI|ak eIviseIni, meg akkor is, ha
szerencselIenI erzik magukal. Sokan veIhelIeg nem is la-
IaIkozlak az igazi szereIemmeI.
TaIan |obb is ludalIannak Ienni.
Nem igy erlellem...
Lehel, hogy boIdogabb Iennek, ha nem laIaIkozom ve-
Ied.
Ugyan mar. Kouki zavarba |ll mosl, hogy iIyen
forduIalol vell a beszeIgeles.
KiveI beszeIhellem voIna errI`
VoIl benne vaIami. Az ember nehezen mond|a eI barki-
nek, hogy gond|ai vannak ar|avaI az agyban. Is ha megis,
nagy vaIszinuseggeI azl a lanacsol ka|a, hogy Iegyen l-
reImes, vagy eselIeg furcsan neznek ra.
IeIlekeny vagyok azokra a fer|ekre es feIesegekre,
akik lkeIelesen sszeiIIenek. Ha minden hazassag iIyen voI-
na, senki se szenvedne.
I azerl, merl iIyen rilka, nem csodaIalos laIaIkozni
a szamodra megfeIeI emberreI` Akarhogy is, nemi vigaszl
merilellek ebbI a gondoIalbI.
Kouki az rara iIIanloll. Tizenegy muIl. A beszeIgeles
eIvonla figyeImkel, es megfeIedkezlek az idrI. Meg min-
dig ersen fu|l a szeI, de eIaIIl a heses. HoIna feIlehelIeg
visszamehelnek Tokiba. Meg nem dnlllek eI, mikor in-
duI|anak, de miveI Koukinak lizkor a munkaheIyen keIIell
Iennie, nem maradhallak soka.
A ferfi az oIdaIara forduIl, hogy aIud|on egy kevesel,
am Rinko keze kivancsian eIinduIl a hala mgI, es megerin-
lelle a Iabai kzl. Kouki az asszony kezere lelle lenyerel.
Inkabb aIud|unk kerle szeIiden.

[207]
Nem banod, ha egy kicsil ill hagyom a kezem`
MieIll SzadarI beszeIgellek, vaduI szerelkezlek, es
Koukiban mosl nem voIl eIeg energia ahhoz, hogy reagaI|on
kedvese erinlesere. Hagyla, hogy az asszony uha keze ked-
vere |alszadozzon.
Kivancsi vagyok, hogy Kicsizo csakugyan oIyan |
szerel voIl-e |egyezle meg Rinko eIgondoIkozva.
Kouki egy kicsil keIIemelIenI erezle magal, amierl egy
masik ferfivaI hasonIil|ak ssze, de azerl eImeseIle mindazl,
amire emIekezell.
Azl mond|ak, annyi energia es annyi nuraIom voIl
benne, hogy szinle megaIIas neIkI a n kedveben ludoll |ar-
ni.
Szada szerinl messze a Ieg|obb szerel|e voIl.
Is ezerl lelle azl... amil lell`
Amikor megkerdezlek, igy feIeIl: ,Iz voIl az a resze,
ameIy a Ieglbbel |eIenlelle szamomra, es nem ludlam eIvi-
seIni a gondoIalol, hogy amikor mosdal|ak, egy masik n
megerinlse ill. Nem hagyhallam, hogy barki meglegye.
AzonkivI, amikor ollhagylam a fogadban, ugy gon-
doIlam, hogy amig ez a resze veIem Iesz, ugy fogom erezni,
hogy is ill van, es nem Ieszek maganyos.
szinle voIl, nem`
Amikor arrI kerdezlek, mierl irla verreI a Ieedre,
hogy ,Szadakicsi, mi kellen, azl feIeIle, miulan megIle a
ferfil, ugy erezle, hogy mosl mar senki se veheli eI lIe, es ezl
mindenkiveI ludalni akarla.
OIvaslad vaIahoI`
Mind benne van a vaIIomasaban, amil a rendrsegen
lell.
Szerelnem Ialni.
Ma|d eIhozom neked, miulan hazamenlnk.

[208]
Lehunyla szemel, de meg mindig magan erezle kedve-
se kezel.
Az e|szaka kzeen Kouki Abe SzadarI aImodoll.
NikkbI vagy laIan mashonnan hazafeIe menel Ialla az asz-
szonyl Aszakuszaban: egy kis bevasarIulca vegen aIIl, es fe-
Ie nezell. MegIehelsen reg voIl mar, megis kInsen von-
z sima, feher breveI. Kouki eIbuvIlen meredl feIe, edig
beIeoIvadl a lmegbe.
Irdekes, hogy Rinko is rIa aImodoll. Az aImaban
komoIy lmeg gyuIl ssze, hogy Ialhassa a hirhedl asszonyl,
de a rendrk eIzavarlak kel.
Kouki ugy gondoIla, erli, hogy aImaban mierl a zsufoIl
aszakuszai ulcan |eIenl meg Szada. Igy idsebb koIIega|a
meseIle, hogy az asszony nem sokkaI a haboru ulan kisven-
degIl nyiloll oll. Meg idskoraban is csinosan Ilzll, es
vonz nnek szamiloll. Megrzll vaIamil if|onli szesege-
bI. De sze Iassan hire menl, hogy hoI doIgozik, es miveI
veIhelIeg nemigen eIvezle ezl a fa|la neszerusegel, hama-
rosan eIlunl. Senki se ludla, mi lrlenl veIe ezulan.
Hany eves Iehel mosl, ha meg eI` kerdezle Rinko
1936-ban harmincegy voIl. A kiIencvenes eveiben |ar-
hal.
Vagyis eIkezeIhel, hogy meg eI.
Kouki fe|en alfuloll, hogy | Ienne inler|ul keszileni veIe
a Sva-korszakrI keszI munka|ahoz, de egy masodercceI
kesbb Ielell rIa. Regla kerIi a nyiIvanossagol, miIyen |o-
gon iranyilana ra ismel a refIeklorokal` KInben is akkor
reszIelesen beszamoIl mindenrI.
A ferfi feIIl, minlha ezzeI a geszlussaI akarna vegel
velni az Abe SzadarI szI beszeIgelesnek. IeIkala knl-
sel, az abIakhoz Ieell, es szelhuzla a fggnyl. A
Csuzendzsi-l csiIIogoll a reggeIi naslesben. Moslanra eI-
aIIl a h. A feny miIIi darabra lrve szikrazoll a friss havon.
Gyere, nezd meg.

[209]
Tegna esle, miulan megludlak, hogy nem ludnak eI-
induIni, u|ra meg u|ra szerelkezlek. Akarcsak Szada es
Kicsizo, k is kelszemeIyes viIagukba zarkzlak. A fIIedl e|-
szaka ulan vaIszinulIennek lunl a la|.
Meg a l Ialvanyaban gynyrkdlek, amikor meg|e-
Ienl egy szobaIany, es kzIle, hogy megnyilollak az ulal.
Tegna esle rengelegel idegeskedlek. Minden |zan erv eIIe-
nere remenykedlek, hogy vaIami csoda foIylan haza|ulnak.
De mosl, amikor vegre heIyreaIIl a forgaIom, eIs gondoIa-
luk az voIl, hogy miIyen csodaIalos Ienne, ha rkre ill ma-
radhalnanak. Abban a iIIanalban, ahogy eIdnlllek, ide|e
induIni, iszonyu suIIyaI nehezedell ra|uk a vaI viIag minden
robIema|a. Kouki azon lundll, mil legyen azzaI az erle-
kezIelleI. IrbaI|a meg eIerni, vagy haIassza eI, es csak deI-
ulan er|en munkaheIyere` Is mil mond|on a feIesegenek`
Rinko meg nehezebb heIyzelben voIl. Nem eIeg, hogy nem
|eIenl meg az unokahuga eskv|en, de egesz e|szaka kima-
radl. Hogyan fog|a ezl megmagyarazni`
TkeIelesen liszlaban voIlak a masik erzeseiveI, de
haIIgallak, merl mindkellen onlosan ludlak, miIyen komoIy
a heIyzel.
VegI nem sokkaI nyoIc ulan reggeIizlek, kiIenckor la-
vozlak. TaxivaI menlek az aIIomasra, es nem sokkaI deI eIll
szaIIlak feI a Tokiba induI vonalra.
MiveI eseIye sem voIl, hogy idben odaer|en az erlekez-
Ielre, Kouki feIhivla az irodal, es azl mondla, megfazoll, es
ollhon marad. A feIesegenek nem leIefonaIl. Rinkhoz ha-
sonIan se akarl beszeIni hazaslarsavaI.
IeI lizenkell krI erkezlek Aszakuszaba, de egysze-
ruen keleIenek voIlak eIbucsuzni egymaslI, ezerl inkabb
egy ulcai kifzdeben ellek egy kis leszlal. Tizenkell ulan fe-
|ezlek be az ebedel.
Mil akarsz csinaIni` kerdezle a ferfi.
Na es le`
Az asszony oIyan revelegen nezell maga eIe, hogy

[210]
KoukibI szlnsen kibukoll:
Men|nk Sibu|aba! Iedig ha a Iakasukba mennek,
csak lovabb huzzak az idl, es meg kesbb ernek haza, lo-
vabb ronlva az amugy is kenyes heIyzelen. Kouki lkeIele-
sen liszlaban voIl veIe, megis megkerdezle RinklI, nem
banna-e, edig bIinloll. Leinlellek egy laxil. Kouki meg-
fogla kedvese kezel.
Mosl mar csakugyan oIyanok vagyunk, minl Szada es
Kicsizo sugla a fIebe. Mindkellen erezlek, mi lrlenik
ma|d, miheIyl beIenek az a|ln.
AIig egy ra aIall odaerlek. A megknnyebbIeslI es
az enyhe faradlsaglI likkadlan eIlerIlek egymas meIIell.
Igyikk se akarl szerelkezni. KenyeImesen sszebu|lak az
ismers agyon, es eIaIudlak.
Amikor feIebredlek, mar harom ra voIl. Messze voIl az
esle. De ahogy egymashoz simuIva fekdlek az agyon az eI-
fggnyzll, feIhomaIyos szobaban, Iassacskan feIlamadl
bennk a vagy. Kouki gyengeden cirgalla kedvesel, amig
az keszen nem aIIl a fogadasara, Rinko edig l simogalla.
Vagyuk egyre nll, eIIenaIIhalalIan Iell, es Kouki vegI beIe
haloIl. A munkarI es csaIadrI megfeIedkezve vagy laIan
een feIedesl keresve csak azzaI lrdlek, hogy rmel
nyu|lsanak es ka|anak. Azlan ismel eIaIudlak.
esleledell, mire meginl feIebredlek. Hal ra muIl.
Rinko knnyu vacsoral doboll ssze, srreI nlzlek Ie, kicsil
nezlek a level, beszeIgellek, es egyelIen szl sem e|lellek ar-
rI, hogy haza keII mennik. Vacsora ulan visszafekdlek az
agyba. ar nem azerl dIlek Ie, hogy meginl szerelkezzenek,
kezk rgln a masik feIe induIl. A gynyrk fId|en |arlak,
ahoI nincs se naaI, se e|szaka. Csak idnkenl viIIanl al ra|-
luk a gondoIal, hogy laIan megis haza kene induIni.
VegI liz rakor Kouki feIkeIl, hogy knnyilsen magan,
es amikor vissza|ll, megkerdezle:
Mil szerelneI csinaIni`

[211]
Iz voIl minden, Rinko azonban feIfogla, hogy Ie|arl az
id.
Is le`
Ugyanigy kerdezell vissza deIben Aszakuszaban is. Iz
aIkaIommaI Kouki igy vaIaszoIl:
Szivem szerinl rkre maradnek, de azl hiszem, nem
Iehel. Meg mosl sem akarla kimondani, hogy induIniuk
keII.
Rinko saadlan fesIle ha|al. Sem a zuhany, sem a
smink nem ludla eIlnlelni a szereImes egyllIel nyomail.
Ugyanez voIl a heIyzel KoukivaI is. Noha mar magara Illle
kabal|al, szinle aradl beIIe a szerelkezesl kvel bagyadl-
sag.
VegI eIkeszIlek. Rinko feIvelle borszinu kabalka|al,
fekele, garbnyaku uIverel, szrke kaIa|al. A ferfi meg-
IeIle, es odahuzla magahoz, de nem ludoll mil mondani.
Mindssze annyil lehelell, hogy magahoz szorilolla, es
kzben imadkozoll magaban: Kcrcn, nc csscn scnni |ajc! ak-
kcr scn, na a jcrjc! ncgnaragszik, !uncng, nci4n cr5szakcs. Nc
aka!4|qcznassa ncg scnni, ncgq ujra |4ssa|ak.
Rinko, ugy lunl, megerli.
Mennem keII mondla halarozollan, de kzben gyor-
san eIforduIl. Knnyes voIl a szeme.
Kouki zsebkendl vell eI, es IelrIle kedvese knnye-
il:
Ha barmi lrlenik, nyugodlan hiv| mondla. Igesz
e|szaka ebren Ieszek. Igaz, neki is megvoIl a maga ba|a. A
feIesege egesz moslanaig megbocsalnak bizonyuIl, de eI-
kezeIhel, hogy ez Iesz az uloIs cse a oharban. TaIan
e ma e|szaka allan eI a hur, azonban Kouki ludla, hogy
semmi se larlhal|a vissza, ha kedvesenek segilsegre van
szksege:
Nem hagyIak egyedI, barmi lrlen|en is ismeleIle
meg.

[212]
Ugy lunl, hogy Rinknak ennyi is eIeg. Az asszony
megigazgalla smink|el, es ismel feIvelle kaIa|al. Igymasra
nezlek, bIinlollak, es kiIelek az a|ln.
Tiz ra muIl, csendes voIl az eIel. A foIyson kikerI-
lek egy nagy airdobozl, Iemenlek a IiflleI az eIcsarnokba,
ma|d kisiellek az ulcara. Ha egy laxivaI mennek, laIan sose
ludnak eIvaIni egymaslI, igy kel kIn laxil inlellek Ie. Az
induI kocsikbI inlellek bucsul egymasnak.
Ne feIe|lsd eI mondla a ferfi, es Rinko bIinloll.
Kouki addig nezell ulana, mig a laxi hals Iamai eI
nem lunlek a szeme eII. Azlan radbbenl, hogy vegel erl ez
a kInIeges, hosszu randevu, es faradlan Iehunyla szemel.

[213]
Tavaszi rnyk
Az evszakok vaIlakozasa az emberek eIelere is kihal.
TeI es lavasz forduI|a, amikor a lermeszel csak ugy duzzad
az energialI, Ieglbbnkel faradlla, Ieverlle lesz.
Nagy|abI ebben az evszakban, februar vegen, marcius
eIe|en, lbb varalIan esemeny lrlenl. Kouki regi baral|a,
Mizugucsi ldrakkaI krhazba kerIl. Iz mar a masodik
komoIy csaas voIl szamara, hiszen lavaIy varalIanuI alhe-
Iyezlek a ceg egyik kisebb IeanyvaIIaIalahoz. A daganalol
szerencsere ide|eben feIfedezlek, es azonnaI megmulllek.
Mizugucsi mosl kenyeImesen Iabadozoll. Kouki meg akarla
Ialogalni a krhazban, de a csaIad arra kerle, hogy var|on,
amig baral|a vissza nem nyeri ere|el.
Lehel, hogy Mizugucsi is a lavaszi energiaeIszivas aI-
dozala Iell` Vagy ami vaIszinubbnek lunl, azerl Iell beleg,
merl eIlavoIilollak a vaIIaIal eIerI` armennyire is hihelel-
Ien, hogy vaIaki azerl Iegyen rakos, merl alheIyezlek, Kouki
| nehany oIyan emberl Ialoll mar, akik suIyosan megbele-
gedlek, miulan eIveszlellek ozici|ukal es munkakedvkel
is, ugyhogy faIan megiscsak van vaIami sszefgges.
aral|a belegsegenek hirere Koukil is megcsala az eI-
muIas szeIe. Szerencsere nem voIl semmi ba|a, hacsak Rinko
iranli szenvedeIyel nem nevezhel|k belegsegnek.
Irdekesnek laIaIla, hogy kacsoIaluk nem Iassankenl
meIyI, hanem Ikesszeruen fe|Idik lovabb bizonyos ese-
menyek ulan. IeIdanak okaerl, amikor Kamakuraba menlek,
vagy a hakonei kiranduIason es Rinko a|anak virraszlasal
kvelen. Mindezek a kockazalos randevuk es a hozza|uk
larloz aruIasok meg kzeIebb hozlak kel. Legulbb edig
az a februari hvihar lelle meg ersebbe a kell|k kzll Ie-
v kleIekel, ami miall nem ludlak ide|eben hazainduIni a
Csuzendzsi-llI.
Rinko kel bunl is eIkvelell, ameIyekel a larsadaIom
nemigen bocsal meg egy feIesegnek. Nem |eIenl meg egy csa-

[214]
Iadlag eskv|en, es kel nara egyszeruen eIlunl. Kouki any-
nyira aggdoll az asszony miall, hogy aIudni sem birl. Ami-
kor Rinko kel na muIva meg|eIenl a Iakasukban, eIeg vi-
damnak lunl, de ez feIszines |kedv voIl csuan. Ugy lunl,
ezullaI komoIyra forduIl a doIog. Amikor azna esle lizen-
egy ulan Rinko hazaerl, Haruhiko, a fer|e meg ebren voIl, de
az asszony hiaba ksznl, haIIgaloll, meg csak feI sem ne-
zell knyvebI. Rinko ludla, hogy a ferfi fslIg a haraglI,
de nem halraIl meg. IImondla, hogy mennyire sa|naI|a, hogy
a rossz id visszalarlolla, es nem ludoll reszl venni az uno-
kahuga eskv|en. Azlan, amikor a ferfi meg mindig nem
szIl semmil, nem erIkdll lovabb. MegforduIl, hogy feI-
men|en a Iecsn, de ebben a iIIanalban a ferfi megaIIilolla.
Var|! arancsoIla melsz hangon. Mindenl ludok.
Rinko dbbenlen forduIl halra.
Ionlosan ludom, hogy kiveI voIlaI es hoI.
Amikor az asszony ezl eImeseIle, Kouki eIfeheredell.
Azok aIa|an, amikel RinklI es KinugavalI feIszedegelell,
az asszony fer|e a negyvenes evei vegen |arl. Haruhiko |ke-
u ferfi voIl, hibalIan meg|eIenesu, de minl oIy sok okos em-
ber, nemiIeg hideg es dogmalikus. IgyaIlaIan nem nagyviIa-
gi ferfi vagy ncsabasz. Lehelseges, hogy egy iIyen ember
veszi a faradsagol, es nyomozlal a feIesege szerel|e ulan`
Koukinak nehezere esell eIhinni.
A leI|es neved lud|a. Kouki Soicsiro Rinko mindsz-
sze ennyil mondoll.
Hogy a csudaba`
IeIlekeny lermeszel.
Akkor sem Iehelell knnyu kiderilenie a nevel.
GondoIod, hogy kvelell minkel` Vagy nyomozl be-
reIl`
Mashonnan is megludhalla. Megvannak a IeveIeid,
amikel irlaI. Neha edig beirlam a neved vagy a ceged nevel
a halaridnaImba.

[215]
Lalhalla`
Mindig eIdugom, ugyhogy nemigen. De laIan nem
voIlam mindig oIyan eIvigyazalos, minl Iehellem voIna, es
eIkezeIhel, hogy eszrevell vaIamil.
Tbbel vagy ollhon, minl .
Igen, de ne feIe|lsd eI, hogy a helvegen nem voIlam
odahaza. A|a haIaIa ulan Rinko egy ideig az any|anaI Ia-
koll }okohamaban. Lehel, hogy a fer|e akkor kulalla al a
hoImi|al. AzonkivI az uloIs aIkaIommaI megmondlam
neki, hogy hiv|ak a fogadl, emIekszeI` Ha csak egy e|szaka
Iell voIna, nem erdekes. De amikor masna esle sem menlem
haza, Iefogadom, hogy feIhivla a orlal, es kerdezskdll.
Ra|lunk kivI csak nehany vendeg voIl a fogadban a hvi-
har e|szaka|an, es eIkezeIhel, hogy ebben a veszheIyzelben
az igazgal kiadoll oIyan szemeIyes informacil, ameIyel k-
Inben nem mondoll voIna eI.
Csakugyan lud|a, ki vagyok`
Mierl laIaInek ki iIyel`
KIns erzes voIl, minlha az eddig |ambor hazi ked-
vence hirleIen fogal vicsorilva ronloll voIna ra.
Mil mondoll meg` kerdezle Kouki.
Hogy ugy szrakozunk, ahogy akarunk, l nem er-
dekIi, meg hogy iszkos, erkIcsleIen nszemeIy vagyok.
Kouki haIIgaloll. IIfogla a fa|daIom, minlha hozza in-
lezlek voIna a szavakal.
Rinko meIy IeIegzelel vell:
Azl is mondla, hogy gyuII, de sose enged eI.
Innek semmi erleIme se voIl. Ha gyuIIi a feIesegel,
mierl nem mond|a meg neki a veIemenyel, es kIdi csoma-
goIni` Mierl keII lovabb normaIis hazassagol lellelni`
Nem erlem.
Rinko bIinloll:

[216]
Tudom, hogy rIel. De igy akar bosszul aIIni.
Ra|lad`
TuIsagosan gyuII ahhoz, hogy eIvaI|on lIem. Inkabb
rkre magahoz akar IancoIni.
IIeg erverz bosszunak lunik. Kouki mindeneselre
meghkkenl. A Ieglbb ferfi az heIyeben inkabb ersza-
kos Ienne. HalaImas bolranyl csana.
De nem iIyen.
Azl akarod ezzeI mondani, hogy moslanlI barmil is
leszeI, semmil nem szI, hagy|a, hadd csinaI|, amil akarsz`
, nem. e akar zarni a hazba, hogy sIyomkenl fi-
gyeIhesse minden Ieesemel. De meg ha ha|Iand Ienne is
eIfordilani a fe|el, | nehanyan ragnak a fIem: az anyam, a
leslverem, az szIei, az sszes rokonai... merl mindaddig,
amig nem vaIlunk eI, egy feIesegnek feIeseghez iIIn keII vi-
seIkedni.
Kouki eIll kezdell kiliszluIni a ke.
De ha igy erez iranlad, mierl akar egyaIlaIan egy fedeI
aIall Ienni veIed` }sagos eg, hiszen meg egy kzs elkezes is
maga Iehel a okoI!
Az any|a a Nakano Krhaz ollhonaban eI, es gyakran
eszik oll veIe. KInben is az egyelemen is van szoba|a, es
mar amugy is kIn haIszobaban aIudlunk.
KIn haIszobaban` TenyIeg` Mila`
Mar lbb minl egy eve.
TavaIy iIyenkor kezdell komoIyra forduIni kelle|k
kacsoIala. Az asszony hazassaga eszerinl akkor mar ro-
mokban heverl, nem lelle lnkre.
Is mosl mi Iesz` Akarod foIylalni` kerdezle Kouki
Is le`
Mosl, hogy Rinko visszadobla a kerdesl, Koukinak egy
iIIanalra eIaIIl a IeIegzele. HirleIen radbbenl, miIyen su-

[217]
Iyos dnles eIll aII, ugyanakkor IeIke meIyen ludla, hogy
mar nincs visszaul.
Iszebe |uloll, amikor esle lizenegy ulan hazaerl a
Csuzendzsi-llI. Iumie, a feIesege meg fenn voIl, de amikor
nem |ll eI, hogy dvzI|e, Kouki egyenesen a haIszobaba
menl es alIlzll. Ha mosl visszamegy a naaIiba, egesz
bizlos, hogy veszekedni fognak. Alfuloll az agyan, hogy la-
Ian |obb Ienne, ha ugy lenne, minlha faradl voIna, es Iefe-
kdne aIudni. Igaz, ezzeI nem oId meg semmil, csak eIodaz-
za a robIemal. Ugy dnlll, |||n, aminek |nnie keII. Ma|d
mond vaIami oIyasmil, hogy nagyon sok munka|a voIl. sz-
szeszedle magal, feIaIIl, a lkrben eIIenrizle, hogy nincs
semmi aruIkod nyom a kIse|en, azlan Iemereszkedell a
naaIiba, ahoI a feIesege a szfan Ive nezle a level.
Szervusz, hal vissza|lleI` mondla nyugodlan, ami-
kor a ferfi beIeell. Kouki bIinloll. MegknnyebbIl, amierl
az asszony iIyen higgadl. Levelelle magal a szomszedos fo-
leIbe.
Uramislen, huIIafaradl vagyok mondla, es nagyol
asiloll. Tegna esle haza akarlam |nni, de nem ludlam
idben befe|ezni a munkam. Meg a mai naom is ramenl.
Amikor eImenl, azl mondla, hogy kioli lemIomokban es
muzeumokban gyu|l anyagol a keszI knyvehez. NemiIeg
zavarla, hogy nem eIszr eIl ezzeI a kifogassaI. Tegna feI
akarlaIak hivni, de luI sokal illam es eIaIudlam. Kicsil asi-
loll, azlan a dohanyzaszlaIon Iev cigarellasdoboz feIe
nyuIl, amikor a feIesege varalIanuI IekacsoIla a level, es feIe
forduIl.
Igazan nem kene slraaInod magad.
MirI beszeIsz`
Az asszony Iassan feIvelle a leascseszel az aszlaIrI, es
ar iIIanalig szlIanuI meIengelle lenyerel.
Mierl nem vaIunk eI` kerdezle vegI. Mindkel-
lnknek ez voIna a Ieg|obb.

[218]
Kouki dbbenlen nezell vissza ra. Sose hille voIna,
hogy iIyesmil haII a feIesegelI.
Szamomra sokkaI knnyebb Ienne, es ugy gondoIom,
hogy a le eIeled is egyszerubb Iehelne.
Csak lrefaI, |alszik veIem, gondoIla a ferfi.
A mi korunkban nincs erleIme boIondol csinaIni ma-
gunkbI foIylalla Iumie.
A feIesege sose veszekedell, kiabaIl, nem ragadla eI a
hev. Ha vaIamil akarl, egyenesen a largyra lerl. Minden ker-
leIes neIkI eImondla, mil akar, azlan ismel a szokasos er-
dekleIenseg aradl beIIe. Iumie mosl meg nyugodlabb voIl,
minl maskor, meg haIkabban beszeIl, ennek eIIenere erzdll
ra|la, hogy nehezen hozla meg ezl a dnlesl.
MirI beszeIsz` kerdezle Kouki, megfeIedkezve a
kezeben larloll cigarellarI. Hogy lamadl hirleIen ez az l-
Ieled`
GondoIom, ludod az okal.
Nehany iIIanalig farkasszemel nezlek, azlan Kouki
feIsha|loll es eIforduIl. Tehal az asszony lud RinkrI. Sose
adla |eIel. Ugy lunl, eIegedell az eIelkkeI. Is ez a ferfinak is
lkeIelesen megfeIeIl. Mosl Ialla, hogy mennyire aIabecsIle.
Az asszony mindvegig alIaloll ra|la.
De mierl onl mosl akarsz vaIni`
Hidd eI, aIaosan meghanylam-vellem a doIgol. Nem
ebben a iIIanalban halarozlam eI magam. Sl, inkabb azl
mondom, mar reg meg keIIell voIna lenni. Ha nem hagysz eI
mineI hamarabb, hogy veIe eI|, nem vagy liszlesseges veIe
sem.
KiveI`
Ugyan mar! AbbI ileIve, ahogy viseIkedsz, nyiIvan
ra|ongsz erle. Az asszony hang|a r|ilen esszeru es szen-
vedeIyleIen voIl. Miallam nem keII aggdnod, en megIe-
szek.

[219]
Kouki fe|eben mar korabban is megforduIl, hogy eIva-
Iik. IIszr hel- vagy nyoIcevi hazassag ulan |alszadozoll az
lIelleI, amikor hazassaga kezdell szrkIni, es kesbb, ami-
kor egy masik nveI vaI viszonya u|ra kivanalossa lelle az
aggIegenyeIelel. Mosl, hogy RinkvaI |arl, eIeg komoIyan
gondoIkodoll azon, hogy egy na feIesegI veszi.
De ha reaIisan nezle a heIyzelel, egy sor robIema aIIl
az ul|aban. Iumie kilun feIeseg es anya voIl. Hogy vaIhalna
eI lIe` Ugyan mil mondhalna Csiknak, egyelIen gyerme-
kknek` VaIban szabad-e romba dnleni kzs eIelkel,
hogy mindenl eIIrI kezd|en` Nem luI reg ehhez` Nem luI
kenyeImes` RaadasuI az is kerdeses, hogy Rinko va|on oll-
hagy|a-e fialaIabb, sikeres fer|el mialla. Kouki hamar eIvelel-
le a vaIas gondoIalal. szinlen eIhille, hogy mindenki sza-
mara az |ar Iegkisebb fa|daIommaI, ha minden ugy marad,
ahogy voIl. Igyll marad feIesegeveI, es amikor leheli, laIaI-
kozik RinkvaI.
IeI even al leeIdll, gylrle a vagy, hogy eIhagy|a a
feIesegel, es eIvegye Rinkl, de nem akarl mindenl feIrugni
maga krI. MiveI csak a IeIkeben duI kzdeIemre figyeIl,
megfeIedkezell egy dnl lenyezrI: a feIesege erzeseirI.
Maredig rosszuI szamoIl, amikor abbI induIl ki, hogy
Iumie erzesei sose vaIloznak. I azerl nem akarl vaIni,
merl bizlosra velle, hogy barmi lrlen|ek is, Iumie szerelni
fog|a l, es sose egyezne beIe a hazassag feIbonlasaba. I
ezerl mosl, amikor a feIesege arra kerle, vaI|anak eI, ugy
erezle, minden a fe|e lele|ere aIIl.
Rendben` Az asszony hang|a halarozoll voIl.
Lehel, hogy Iumie ezl mar lbbszr is vegiggondoIla,
de Kouki annyira megdbbenl, hogy szhoz sem |uloll. Ugy
dnlll, inkabb Iefekszik, kilerve a vaIasz eII.
Masna reggeI koran keIl, es mikzben a feIesege reg-
geIil keszilell, a ferfi Iova figyeIle. LalszIag eoIyannak
lunl, minl barmikor. Kouki arra gondoIl, hogy a legna esli
beszeIgeles laIan csak figyeImezleles voIl, bnleles, amierl a

[220]
keIIeleneI lbbszr Iele al a halarl. Mar-mar kezdle beIeeIni
magal a doIogba, de amikor befe|ezle a reggeIil, es feIaIIl az
aszlaIlI, az asszony knnyeden odaszIl:
KerIek, ne feIedkezz meg a legna esli beszeIgele-
snkrI.
Kouki gyorsan feIe forduIl, de Iumie arlalIan keeI
akoIla az edenyekel a mosogalba. A ferfi csaknem meg-
kerdezle, hogy komoIyan beszeI-e, de az asszony kinyilolla a
vizcsaol, es nekiIaloll mosogalni. Kouki beIeell a ci|ebe,
azlan halraforduIl: iIIanlasavaI a feIesegel keresle, de
Iumienak eszebe sem |uloll kikiserni. Igy azlan kinyilolla az
a|ll, es kimenl a hazbI.
A kek eg, az enyhen aras Ieveg, a rgyez agak mind
a kzeIed lavaszl |eIezlek. Mikzben Iassan selaIl a vasulaI-
Iomas feIe, Kouki feIesege keresen gondoIkodoll. VaI|aban
sose akarla feIrugni hazassagal, de mosl ugy lunl, nincs mas
vaIaszlasa. Kicsil rosszuIesell neki, hogy az asszony iIyen eI-
lkeIl, es szive meIyen meg mosl se akarla eIhinni, hogy ko-
moIyan gondoI|a a doIgol.
A kiad feIe, a vonalon egyre inkabb sszezavarodoll,
es miheIyl IeszaIIl a vonalrI, keresell egy leIefonfIkel, hogy
feIhiv|a Csikl. A Ianyuk mar egy eve fer|neI voIl, de nem
doIgozoll, es bizoll benne, hogy ollhon laIaI|a. Kouki beIeell
a fIkebe, sszeszedle magal, es larcsazoll. A kvelkez ma-
sodercben mar haIIolla a Ianya hang|al.
Aa, mi ba| van` Mierl hivsz iIyen koran`
Kouki egy kicsil kerleIl, azlan kibkle a hirl:
Anyad vaIni akar.
, szvaI mondla neked`
Kouki azl hille, Ianyukal megIei a hir. IheIyell kz-
nysen fogadla a be|eIenlesl. Iersze, az any|a nyiIvan mar
beavalla a lerveibe! SzabaIyosan kivIaIInak erezle magal.
Ugy erled, ludlad` dadogla bamban.

[221]
Igen, anya sok mindenl eImondoll. Mil akarsz kezde-
ni`
Hogy en mil akarok`
Ugye ludod, hogy nem lrefaI`
Lanya largyiIagos hang|alI Kouki meg bosszusabb Iell:
Ugy erled, hogy neked meg anyadnak egyaIlaIan nem
szamil, ha eIvaIunk`
Dehogynem. Termeszelesen azl szerelnem, ha li kel-
len boIdogok Iennelek, de mar nem szereled, ugye` VaIaki
masba vagy szereImes, es inkabb veIe eIneI.
Kouki hirleIen ra|ll, hogy Csika csuan Iumie szavail
visszhangozza.
Semmi erleIme oIyasvaIakiveI eIni, akil nem szerelsz
vonla Ie a Iany a kvelkezlelesl.
IeIlehelIeg igaza van, de megis, hany oIyan arl laIa-
Iunk, ameIyek szenvedeIyesen szerelik vagy akar csak ked-
veIik egymasl` A Ieglbben mar reg nem erdekIdnek egy-
mas iranl, sl akadnak, akik Ialni se bir|ak egymasl. Megsem
Iehel mindig halal fordilani egy kihuIl hazassagnak. A ha-
zassag e errI szI.
Akkor le heIyesIed az lIelel`
Mindkellen |obban |arnalok igy, nem gondoIod
Csak een... oIyan regla eInk egyll.
Ugy beszeIsz, minlha nem miallad |ulollalok voIna
ide.
Kouki erre nem ludoll mil vaIaszoIni.
Anya idegei nem bir|ak mar sokaig.
Ugyhogy inkabb egyedI akar eIni`
NyiIvan neki adod a hazal es annyi enzl, amennyil
csak ludsz.

[222]
ar igy voIl liszlesseges, Kouki nemi keseruseggeI db-
benl ra, hogy Ianya az any|a oIdaIan aII. Ugy erezle, minlha
eIaruIlak voIna.
Azl hillem, hogy megrbaIod IebeszeIni.
Mierl` Iz a kelllk doIga. Igy feInll Iany szamara
nem eIelbe vag kerdes, hogyan ereznek egymas iranl a sz-
Iei. In megIeszek, miallam ne aggd|.
IgyerleImu, hogy miaIall massaI voIl eIfogIaIva, a fe-
Iesege es a Ianya kemenyen eIszanlak magukal, eIhalarozlak,
hogy a sarkukra aIInak.
Kouki es Rinko, miulan meghaIIgallak egymas lrlene-
lel, radbbenlek, hogy igazabI nem lud|ak, sir|anak vagy
nevessenek. VegI fe|kel csvaIva mosoIyoglak a lrlenle-
ken.
Mindkell|k hazaslarsa maskenl reagaIl, minl varlak.
Kouki azl hille, hogy amikor Rinko hazamegy, a fer|e dhro-
hamol ka, vaIassaI fenyegelzik. Az asszony is beIelrdll,
hogy ez var ra, sl laIan lilokban remenykedell is benne. A
fer|e azonban nem veszlelle eI az nuraImal. A vaIasl edig
csak azerl hozla szba, hogy kzI|e, sose egyezik beIe. IIha-
larozla, hogy nem engedi szabadon, rkke bezarva larl|a,
hiszen nyiIvanvaI voIl a szamara, hogy Rinko szabad akar
Ienni. Sem az asszony, sem Kouki nem hille, hogy igy dnl
ma|d.
Koukil ugyanugy megzavarla feIesege nyugaIma, aho-
gyan Rinkl megremiszlelle a fer|e ha|lhalalIansaga. Hangos
veszekedeslI larloll, amikor hazamenl, de eIveszlelle a Iaba
aII a laIa|l, amikor Iumie nyugodlan azl |avasoIla, hogy vaI-
|anak eI. Nem akarl hinni a fIenek, lrefanak larlolla, vagy
Ieg|obb eselben res fenyegelzesnek. De mosl, miulan a Ia-
nyavaI is beszeIl, ludla, hogy a vaIas eIkerIhelelIen.
Kiserlelies mindssze ennyil ludoll mondani. Rinko
azl varla, hogy a fer|e kidob|a, ezzeI szemben magahoz Ian-
coIla, mig Kouki, akinek esze agaban sem voIl szabaduIni,

[223]
kenyleIen Iesz eIvaIni, merl a feIesege srgeli. Ugy erlem,
ki gondoIla voIna, hogy igy aIakuI`
Nem sa|naIod` kerdezle Rinko haIkan.
Hogy erled`
Nem mondhalla az asszonynak a viIag Ieglermeszele-
sebb hang|an, hogy de igen, sa|naIom. TuI messzire menl ah-
hoz, hogy visszaforduI|on. Innek eIIenere, ha szinle akarl
Ienni magahoz, be keIIell vaIIania, hogy ideges, es eIveszell-
nek erzi magal. De va|on mierl iIyen zavarodoll, amikor veg-
re szabad Iell` Innyire aggaszl megbonlani a hazassag lar-
sadaImiIag eIfogadoll kleIekel` Vagy laIan csak az a ba|,
hogy a feIesege |avasoIla, vaI|anak eI, es ezzeI megvaIlozlalla
az erviszonyokal`
Ha sa|naIod, barmikor visszamehelsz mormoIla
Rinko, minlha csak megerezle voIna a ferfi IeIkel marcangoI
keleIyl.
Hova`
Haza.
Mosl`
unludalod van a feIeseged miall, ugye`
Nem akarok visszamenni.
izlos`
A ferfi sielve bIinloll, hogy megnyuglassa:
Nem megyek vissza mondla csendesen, am halaro-
zollan.
In sem.
Kouki ismel bIinloll, de kzben eszebe |uloll, hogy az
asszonyl nem ereszli a fer|e.
De...
Ill maradok |eIenlelle ki Rinko eIlkeIlen. Semmi
erleIme, hogy visszamen|ek.

[224]
A fer|ed azl mondla, nem ha|Iand eIvaIni.
Nem erdekeI. A leslem szabad.
Is mil szInak az emberek`
Amil akarnak. Nem lrdm veIk.
Igaza van gondoIla Kouki. MeIy benyomasl lell ra
kedvese eIlkeIlsege.
Iebruar vegen, marciusban Kouki vegleIenI feszIl
voIl. IdrI idre hazamenl, am egyszer se veszekedlek vagy
vilalkozlak feIesegeveI: eIelk IalszIag visszazkkenl a regi
kerekvagasba. A ferfi neha megfeIedkezell arrI, hogy Iumie
vaIni akar. Neha mar azl hille, hogy az asszony meggondoIla
magal. De barmiIyen baralsagos voIl is veIe Iumie, amikor
Kouki marcius eIe|en haza|ll, egy vaIasi urIaol laIaIl az
aszlaIan. NyiIvan a feIesege lelle oda. Az asszony mar aIairla
a nevel Kouki Iumie , es Ie is ecseleIle ecsel|eveI. Neki
lehal nincs mas doIga, minl aIairni es IeecseleIni, allI fogva
nem hazaslarsak lbbe.
Megdbbenlelle, hogy iIyen egyszeru ez az eI|aras.
Iuszlan azzaI, hogy aIair|a a nevel, eIvag minden kacsoIa-
lol` Akkor mirI szIl ez az eImuIl huszonl ev`
KoukivaI eIIenlelben, aki erezhelen gylrdll, a feIe-
sege IalszIag kedeIyes es largyiIagos maradl.
Az iraszlaIodra lellem a nyomlalvanyl. VoInaI szives
aIairni` velelle oda masna reggeI az a|l feIe menel.
Koukil fa|daImasan erinlelle, hogy iIyen rideg es largyi-
Iagos. Va|on feI se fog|a, mil veszilenek` IIyen erzekelIen Ien-
ne, vagy laIan |egge fagyoll a szive`
Annyira feIhuzla magal emiall, hogy u|bI feIhivla
Csikal, de a Ianyuk ismel az any|a oIdaIara aIIl:
Sokaig kinIdoll magaban, mieIll igy halarozoll, aa
mondla.
Ugy lunik, hogy amig eIle a viIagal, a feIesege szen-
vedell, edig ennyi id aIall egyszer sem erezle meg, hogy

[225]
az asszony mennyire gylrdik, igy azlan mosl hiaba is
akarna heIyrehozni, amil eIronloll. Kouki u|ra meg u|ra ve-
giggondoIla a doIgol, de egyszeruen keleIen voIl aIairni a
nyomlalvanyl. MuIlak a naok, es az lovabbra is erinlelIenI
heverl iraszlaIa fik|aban.
Rinknak meg nem mondla eI, hogy a feIesege aIairla a
vaIasi airokal, haIogalla a doIgol. Kicsil ugy erezle magal,
minl aki a siraIomhazban var|a, hogy vegreha|lsak a haIaIos
ileIelel. A munkaheIyen sem ludoll keIIke koncenlraIni.
Igyre gyakrabban kiserlelle meg a gondoIal, hogy aIair|a a
airl, es ezzeI vegel vel a fa|daIomnak. Haragudoll magara,
amierl iIyen nyamnyiIa. IoggaI-krmmeI ragaszkodoll a
muIlhoz, hoIoll a feIesege egyerleImuen kiadla az ul|al.
Hogy viseIkedhel igy egy feInll ember` Tbbszr is eIvelle
a airl, de azlan mindig visszalelle. Nem eg a haz, inkabb
varok veIe meg egy naol, gondoIla minden aIkaIommaI.
AllI fogva, hogy feImerIl a vaIas, halarozollan meg-
vaIlozoll az eIele. Korabban, amikor es Rinko a Iakasukban
lIlllek az e|szakal, mindig kilaIaIl vaIami rgyel, mierl
nem megy haza. Mosl meg se rbaIl magyarazkodni vagy
kimeIni a feIesege erzeseil. Nem mindegy, ha egyszer amugy
is eIvaInak`
Az aIsnemui, a zokni|ai, ingei, nyakkendi sze Iassan
alkIlzlek Sibu|aba. Rinko hoImi|a is egyre szaorodoll.
Ahogy nll a ruhalaruk, szkseg Iell komdra, azlan mos-
gere, konyhai feIszereIesekre. MunkabI hazafeIe menel
Kouki egyre lbbszr kala magal azon, hogy akaralIanuI is
Sibu|a feIe forduI, eIfordil|a a kuIcsol a zarban, es beIe kel-
szemeIyes birodaImukba.
Amikor Rinko nem voIl a Iakasban, egyedI IdgeIl,
nezle a bulorokal, a szinle naonla sokasod largyaikal, es
eIegedellseg meg bizonylaIansag kIns keverekel erezle.
Igyszer, mieIll feIfogla voIna, mil mond, ez szakadl ki a
sza|an:
Az eg szereImere, mi Iell beIInk` Igyre |obban
aggdoll a |v miall, am ugyanakkor aladla magal a fala-

[226]
Iizmusnak: Iesz, ahogy Iesz. Is amig Kouki ekkenl leeI-
dll, sze csendben muIlak a naok.

Meg marcius kzeen se laIaIla igazan a heIyel. Resz-
ben az ollhoni gondok nyomaszlollak, de IegaIabb ennyire
beIe|alszoll a lavaszi faradlsag. RaadasuI aIig varla, hogy la-
IaIkozhasson baral|avaI, MizugucsivaI a krhazban.
Kouki marcius kzeen Ialogalhalla meg, az sziba-
rackfak viragzasanak ide|en. A krhaz be|aralanaI is rzsa-
szin es feher viragok omazlak. Kouki haromkor erkezell.
Mizugucsi feIesege adla ezl az idonlol. Az asszony a fo-
Iyosn varla, hogy a kzeIi szobaba kiser|e. Ha nem larl|a
vissza, Kouki mar reg eI|ll voIna.
MegvoIl a mulel, es kezd visszalerni az ere|e sza-
moIl be az asszony a fe|IemenyekrI. IrbaIl largyiIagos Ien-
ni, de mikzben beszeIl, arnyek suhanl al az arcan. Kouki
rossz hireklI larlva kerdezle, mi a heIyzel. Az orvosok
megoeraIlak a lddaganalol, de ugy lunik, a lumor allele-
Ies voIl. Azl mondlak, IegfeI|ebb hal hna|a van halra.
Tud|a`
Nem vagyok kees eImondani neki. Azl hiszi, min-
denl kivellek, es liszla.
NyiIvan ezerl varla a foIyosn. Meg akarl gyzdni ar-
rI, hogy Kouki megerli a heIyzelel, mieIll bemegy a baral-
|ahoz.
Ksznm, hogy eI|ll mondla vegI, Kouki edig
kurlan megha|oIl eIlle, es bemenl baral|ahoz. Mizugucsi so-
vanyabb voIl, minl varla. Iogalni kezdell, amikor megIal-
la.
Nahal, nahal, ki van ill` Gyere csak be IeIkendezell.
Saadl voIl, de egeszsegesnek lunl.
Mar reg eI|llem voIna, de haIIollam, hogy megmu-
lllek.

[227]
IeIvaglak a meszarosok, de mosl mar |I vagyok, ne
aggd|.
aral|a bizlalasara Kouki kzeIebb huzdoll az agyhoz.
RemekI nezeI ki mondla.
A mulel nmagaban nem Ienne oIyan rossz, de a ke-
moleraia leI|esen eIveszi az elvagyamal, de egy hnaon
beII kiengednek.
A iuncr 4iicic|cs tc|i. Hai ncnapja tan n4ira. Kouki agyan
alviIIanlak a szavak, de gyorsan feIresrle kel, es ugy
foIylalla, minlha minden rendben Ienne.
GondoIom, aIig varod, hogy visszalerhess` A Marron
csak kinIdik neIkIed.
Nem hinnem. Igy vagy kel ember lavoIIele nem in-
galhal meg egy vaIIaIalol. IIgondoIkodva foIylalla: Tu-
dod, kIns doIog a belegseg. Akkor csa Ie, amikor a
meIyonlon vagy, amikor nem ludsz vedekezni.
TavaIy ev vegen...
Ahogy mondlam neked, a meIyonlon voIlam. Ugy
erezlem, kudarcol vaIIollam. IIszr deresszis Iellem, az-
lan aIIand rosszuIIel gylrl, es amikor eImenlem az orvos-
hoz, kzIlek, hogy rak. Mizugucsil lavaIy decemberlI
kIdlek eI az anyavaIIaIallI egy kis IeanyvaIIaIalhoz, a
Marronhoz. Am aIighogy alkerIl oda, megbelegedell. Le-
hel, hogy az alheIyezes az oka.
Ugyan mar, csak nem gondoIod komoIyan`
Korabban sose voIlam beleg.
Lehel, hogy korabban csakugyan visszalarlolla a lumor
nvekedesel az, hogy ugy IeIkesedell a munka|aerl, eIvezle,
hogy a doIgok suru|eben van`
Te viszonl remek formaban vagy. Mizugucsi agya-
bI aIaosan vegigmerle Koukil. Lalszik ra|lad, hogy neked
be|ll. Nekem is eIveznem keIIell voIna az eIelel, ahogy le le-
szed. Tbbel szrakozni...

[228]
Meg megleheled.
Tbbe mar nem. Nem igy. VegI mindenki megreg-
szik es meghaI. Mindenl addig keII meglennnk, amig Iehel.
Mizugucsi szeme sarkaban, ahoI |vaI lbb szarkaIab
voIl, minl azeIll, Kouki minlha egy knnycseel Ialoll
voIna megcsiIIanni.
Szinle IangoIl az agya, amikor lavozoll. OIyan, veIe
azonos koru emberreI laIaIkozoll, akil Iednlll a rak, es aki-
nek mar csak keves ide|e van halra. Maskor is megerinlelle
mar a hasonI koru vagy naIa fialaIabb emberek haIaIa, de ez
mosl mas voIl. Mizugucsi regi baral|a, akinek eIele es aIya-
fulasa hasonIke aIakuIl, minl az ve. KomoIyan megrazla
a doIog. Radbbenl, hogy eselIeg ez var ra is, es ugy erezle,
sielnie keII, nincs veszlegelni vaI ide|e.
Mizugucsi lanacsa |arl a fe|eben: ,Mindenl addig keII
meglennnk, amig Iehel. aral|a mosl, miulan szembene-
zell a haIaIIaI, Ialhalan megbanla, hogy ugy eIl, ahogyan eIl.
Iedig IalszIag sikerl sikerre haImozoll. De ezek szerinl
megsem lud szabaduIni a gondoIallI, hogy mi mindenl sza-
Iaszloll eI. Kouki nem ludla megaIIailani, mil ban igazan, a
munkaheIyi kudarcol vagy a nkel, de abban bizlos voIl,
hogy szinlen beszeI.
Lehel, hogy amikor az ul vegere erve visszaneznk,
meg a IegmozgaImasabb eIel is kznainak lunik` Mindegy,
merre induI az ember, csak az eIszaIaszloll Iehelsegeken ke-
sereg` Kouki remeIle, nem igy van. Nem akarla, hogy haIaIa
iIIanalaban alkozza a sorsal, es azon ragd|on, mi mindenl
hagyoll ki eIeleben.
De nemcsak Mizugucsi szavai kiserlellek, hanem a
szemeben ragyog knnycseek emIeke is. Relleneles Iehel,
ha iIyen resnek erzi az ember az eIelel! Abban a iIIanalban,
mikor Kouki agyan alfuloll ez a gondoIal, eIe viIIanl Rinko
arca.
Az bizlos, hogy az eIeleben Rinko iranl erzell szereI-
me a Iegfonlosabb. Iz az, amierl erdemes eInie. TaIan egye-

[229]
sek oslobasagnak larl|ak, hogy vaIaki egy nben laIaI|a meg
eIele erleImel. A munka es a szereIem halaImas erlek, mind a
kell megerdemIi, hogy az ember neki szenleI|e eIelel. Kouki
edig eIdnllle, hogy moslanlI minden energia|al egyelIen
ceI feIe fordil|a: hogy Rinkl a magaenak ludhassa. Mar a
gondoIallI is eInllle a vagy.
Az iIyen id|arasl a |aan irodaImi nyeIv a lavasz ar-
nyekanak nevezi. Iaras deIulan a cseresznyeviragzas id-
szakaban. ar meg korai voIl, hogy viragozzanak, ebben a
meIegben a megduzzadl bimbk barmeIy iIIanalban kinyiI-
hallak. A vonal edes igerelleI lerhes ulcak meIIell szaguIdoll,
Kouki edig a brszi|ba kaaszkodva nezell ki az abIakon.
IeI l voIl. Koran |ll eI az irodabI, hogy megIalogal-
hassa Mizugucsil a krhazban, es nem keIIell visszamennie.
ReggeI, amikor eImondla Rinknak, mil lervez mara, az asz-
szony azl mondla, hogy megIalogal|a az any|al }okohama-
ban, de lkor a Iakasban Iesz. Nanyuglakor randevuznak.
Csak azerl engedhelik meg maguknak ezl a Iuxusl, merl sa|al
Iakasl bereIlek. izlos menedekel, lavoI az emberek lekinle-
lelI.
Kouki IeszaIIl a vonalrI, es a hazuk feIe induIl. RugaI-
mas IelekkeI sielell vegig a foIyosn. Amikor kinyilolla az
a|ll, Ialla, hogy Rinko meg nem erkezell meg. Iedig mar l
ra voIl. Lehel, hogy kesik egy kicsil`
Kouki eIhuzla a fggnyl, bekacsoIla a kaIyhal, es ve-
gigheveredell a szfan. A lbbiek iIyenkor meg az iraszlaI
fIe grnyednek az irodaban. IgyedI szkll meg kz-
Ik, hogy oIyan Iakasban var|a a kedvesel, ameIyrI senki se
lud. IIvezle a lilok Ieveg|el. ekacsoIla a level, es beIera-
gadl egy dramaba. MegIele, hogy ebben az idonlban
iIyen izz, romanlikus darabol kzvelilenek. Szrakozollan
nezle a level feI halig, azlan haromnegyedig... HoI Iehel
Rinko` Nem |eIIemz, hogy kessen. TaIan ulkzben megaIIl
bevasaroIni` Kouki azl lervezgelle, mil lesz ma|d, amikor az
asszony vegre meg|eIenik. MiveI mosl mar egy ral kesik,
bnlelesl erdemeI. Mi Ienne, hogy ha eIbu|na az a|l mge,

[230]
azlan eIkana es megcskoIna, aminl beIe` Vagy dug|a be a
kezel Rinko ruha|a aIa, es fog|a meg a meIIel` Vagy dnlse Ie
azonnaI a szfara` IgyedI fekdl a Iakasban, es bu|a lIe-
lekkeI |alszadozoll, amikor zrrenl a zar, es forduIl a kiIincs.
Vegre! Igy ral kesell! ar Kouki egeszen moslanaig azl ler-
vezgelle, mikenl bnlesse meg az asszonyl, annyira meg-
knnyebbIl, hogy csuan enyhe korhoIas leIIell lIe.
KesleI.
Ne haragud|. Nem ludlam eIbb eI|nni anyamlI.
Rinko haIvanysarga lavaszi koszlml viseIl viragmin-
las gaIIerraI. Ieher kabal es nagy airzacsk voIl az egyik
kar|an.
Nem vagy ehes` Nincs kedved eImenni vaIahova`
Az asszony kinyilolla a laskal:
Vellem egy-kel doIgol az aIIomasnaI a boIlban. In-
kabb egynk illhon.
Kouki nem vilalkozoll. SokkaI kenyeImesebb maradni,
minl eImenni. KInben is, ill azl csinaInak, amihez kedvk
van.
Igy | ral kesleI mondla, az asszony mge Ieell es
alkaroIla, de Rinko kezel feIemeIve megaIIilolla.
Ollhagylam a macskal.
AnyadnaI`
Az asszony bIinloll, es nekiIaloll kiakoIni a laskabI.
A Iafonon voIl.
A macska miall`
Rinko mar lbbszr beszeIl arrI, hogy nem szereli
egyedI hagyni a macska|al, amikor iIyen hosszan van lavoI,
es a fer|el sem akar|a megkerni, hogy vigyazzon ra. Izerl
dnlll ugy, hogy eIviszi az any|ahoz }okohamaba.

[231]
Nem, is szereli a macskakal, ugyhogy ezzeI semmi
ba|, de mindenaron ludni akarla, mierl nem larlom magam-
naI.
Merl ez a Iakas kicsi, es kInben sem szabad aIIalol
larlani.
Nem, azl akarla ludni, mierl vagyok oIyan rilkan oll-
hon. Csakugyan: mierl vinne vaIaki mashoz a macska|al,
amikor van sa|al Iakasa`
Anyam lud|a, hogy sokal vagyok lavoI. Az egyik esle
feIhivoll, es senki nem velle feI a kagyIl. Tudni akarla, mer-
re |arlam oIyan kesn. Mar lbbszr eI akarlam mondani ne-
ki, de vaIahogy nem ludlam raszanni magam. MiveI az a-
|a csak nemreg haIl meg, leI|esen lermeszeles voIl, hogy
Rinko nem szivesen beszeIl az any|avaI lnkremenl hazassa-
garI. Megis lud|a mondla az asszony.
Tud rIam`
TavaIy sz la gyanakszik, es miulan u|evkor laIaI-
kozlam veIed, meg mondoll is vaIamil.
Mil mondoll`
,Ugye nem vagy szereImes egy masik ferfiba`
Is le mil feIeIleI`
Termeszelesen azl, hogy nem. De ludla, a csonl|aiban
erezle.
Kouki sose laIaIkozoll Rinko any|avaI, de annak aIa-
|an, amikel haIIoll, kifinomuIl es igenyes asszony Iehel,
ahogy egy si |okohamai kereskedcsaIad sar|ahoz iIIik.
Halarozollan rosszaIIla, hogy nem menlem eI az es-
kvre, de amikor harom naaI azeIll esle feIhivoll, es
nem voIlam ollhon...
Harom naaI azeIll ill lIlllek az e|szakal.
Azl mondla, Haruhiko velle feI a leIefonl.
Ki az a Haruhiko`

[232]
A fer|em. Azl mondla anyamnak, hogy vaIszinuIeg
meginl kesn |vk haza.
Izl mondla`
Azl nem aruIla eI, hogy vaIszinuIeg haza sem |vk
egesz e||eI, de abbI, ahogy mondla, anyam ra|ll, mi a heIy-
zel vaI|aban. Rinko Ievelle a oIcrI a leaskannal es a lea-
fvel. Anyam mindig kedveIle a fer|emel, es azl mondla,
ha kiderI, hogy hulIen vagyok hozza, nem Iesz kees aa
szemebe nezni, amikor eIveszi a fenykeel.
De... Kouki hilelIenkedve bemenl a szobaba, es IeIl
a szfara. Nem larlhalod rkke lilokban. Nem Iesz kny-
nyu eImondani neki, de ha megleszed, vaIszinuIeg megerl.
Meglellem.
Mindenl liszlazlaI veIe`
Rinko bIinloll.
Nem akarlam iIyen fa|daImal okozni neki nem sokkaI
aa haIaIa ulan, de sszeszedlem a balorsagomal, es mindenl
eImondlam.
Is`
IIszr nyugodlan vegighaIIgaloll, azlan dhbe gu-
ruIl, vegI sirva fakadl... Kouki e ar sz aIa|an is eI ludla
kezeIni, miIyen IeIkiaIIaolban Iehelell Rinko edesany|a,
amikor meghaIIolla a hirl. Igaz, hogy gyanakodoll, megis
komoIy megrazkdlalasl |eIenlell szamara, amikor a szeme-
be mondlam foIylalla Rinko. Azl mondla, nem arra ne-
veIl, hogy ribanc Iegyek.
Kouki egy szl sem szIl. Leha|loll fe||eI haIIgalla.
Azl mondla, annyira szegyeIIi magal miallam, hogy
sose Iesz kees eImondani a leslveremnek vagy a rokonaim-
nak, es aam bizlosan forog a sir|aban. Ikkor kezdell sirni,
azlan ludni akarla, mi ba|om a fer|emmeI. Rinko rvid sz-
nel ulan foIylalla. De nincs erleIme, hogy magyarazkod|ak
neki. Ugysem erlene. Izerl inkabb haIIgallam. Azlan anyam
megkerdezle, kiveI van viszonyom.

[233]
Is eImondlad neki`
Igen. Mi erleIme Iell voIna lilkoIzni` Rinko kny-
nyes szemmeI forduIl feIe. Mindenl eIveszilellem.
Kouki a kar|aiba zarla. Rinko nemcsak az ollhonal es a
fer|el aIdozla feI erle, hanem az any|al is. Mar csak maradl
a szamara. Kouki edig megfogadla magaban, hogy barmi
lrlen|ek is, megvedeImezi.
Rinko is feIfogla, hogy moslanlI csak Koukira lamasz-
kodhal. IgyedI maradl neki. Szorosan hozzasimuIl. Ugy
erezlek, magukra maradlak a viIag eIIeneben. Igymasl szo-
rosan alIeIve menlek be a haIszobaba, minlha ez Ienne
uloIs menedekk, es Ierogylak az agyra.
Huanlak egyel, ahogy az agyra erkezlek, de Kouki
mar az asszony a|kal keresle, azlan, minlha csak meggondoI-
la voIna magal, Rinko knnyes szemhe|al cskoIla. Az asz-
szony egy iIIanalig csodaIkozva eIfordilolla arcal. De Kouki
makacs voIl. Addig larlolla oll sza|al, amig a szemhe| reme-
gese eIcsiluIl, es a knnyekbI nem maradl mas, minl enyhe
ss iz az a|kan. AzzaI, hogy feIilalla szemerI a knnycse-
ekel, meg akarla gygyilani a szomorusagal. TaIan nincs
halaImaban megvaIlozlalni a krImenyekel, de IegaIabb
enyhilhel Rinko szivenek fa|daIman. Miulan Iassan IenyaIla
szemerI a knnyekel, sza|a az asszony orral keresle, ma|d
ralaadl. Rinko megranduIl, minlha csikIandozna, de azlan a
ferfi nyeIvenek hegye vegigsikIoll az orrIyukan, es az asz-
szony eIernyedl, Kouki edig ismel megizIeIle knnyeil.
Miulan Kouki mindharom heIyhez, az asszony sza|a-
hoz, szemehez, orrahoz odaerinlelle a|kal, es IecskoIla az
uloIs knnycseekel is, Rinko Ierazla magarI a szomoru-
sagol. A lesli vagy Iassankenl alvelle az uraImal. Kouki segi-
lell neki Ievenni szoknya|al. Rinko edig Ialhal lreImel-
IenseggeI szabaduIl meg meIIlarl|alI es bugyi|alI, azlan
mezleIenI aIIl eIlle, minl mikor megszIelell.
Is mosl... lrI| ki engem mormoIla.

[234]
ViIagos voIl, hogy abban a remenyben bizza ra magal,
hogy a ferfi eIzsibbaszl|a fa|daImal. Szavai halasara edig
Kouki Iedobla magarI a kuIlura mazal, es szabad|ara enged-
le szlneil.
Lelele az asszony mezleIen leslel boril lakarl, es
amikor Rinko megranduIl, megmarkoIla a Iabal, es odebb
Iendilelle, ma|d erveI szelnyilolla. Hal ra muIl mar, de
nem kacsoIlak feI a szobaban a viIIanyl, merl az abIakon
beszivargoll meg nemi gyenge feny. Ugy lunl, Rinko kecses
feher Iaba Iebeg a Ievegben.
Mil csinaIsz` kerdezle az asszony zavarlan, de a fer-
fi gyel sem velell ra. Szelhuzoll IabbaI vonszoIla kzeIebb
az abIakhoz. Rinko csak mosl dbbenl ra, hogy leI|esen kila-
ruIkozoll. VaIaki megIalhal.
VaI|aban IehelelIen voIl, hogy barki is beIasson a szo-
baba. De szemmeI Ialhalan feIizgalla a Iehelseg.
Hagyd abba! kiaIloll feI. Kelsegbeesellen birkzoll
veIe, Kouki edig igyekezell Ieleerni, mig vegI kel izzadl,
Iiheg lesl birkzoll egymassaI. Irre azerl voIl szkseg, hogy
leI|esilhesse az asszony keresel.
VegI Rinko nem birla lovabb: remeg leslleI feIadla,
comb|a enyhen szelnyiIl. Minlha moslanra hozzaszokoll voI-
na a szemermelIen heIyzelekhez, ameIyekbe a ferfi oIyan
gyakran kenyszerillelle. Kouki megerezle, hogy Rinko er-
verz gynyrl erez, amikor arra gondoI, hogy vaIaki veIelIe-
nI megis megiIIanlhal|a. IzzeI a ludallaI haloIl beIe, es
kemeny dfesekkeI rbaIla eIerni az eIe|e luzll ceIl.
Lehel, hogy a ni lesl gyenge, de szexuaIilasa szines es
erleI|es. Lehel, hogy a ferfi lesle ers, de szexuaIilasa egy-
hangu es lrekeny. Kouki ludalaban voIl ennek, es laIan
ezerl igazla Ie oIy sokszor az asszonyl, mieIll beIe haloIl
voIna. De miheIyl eggye vaIl a leslk, a n IalszIagos halra-
nya semmibe veszell.
Kouki u|ra meg u|ra Rinkba velelle magal, meIeg a-
raban csaoll ki sza|abI a reszeIs IeIegzel. CskokkaI bori-

[235]
lolla eI az asszony fIel es nyakal. Ioganak Ienyomalal bren
hagyla. Rinko egyre vadabb es vadabb Iell, amig vegI hosz-
szu, eInyu|loll kiaIlassaI, egesz lesleben razkdva eIerl a
csucsra, de Kouki meg mosl is keleIkedell abban, hogy ez
eIeg Iesz a szamara. Az asszony semmil se veszlell ere|ebI,
meg mindig luzgoIykenl IangoIl. Tovabb mozgoll: lesle
gynyrre ehezell.
Mennyire szerelle Kouki nezni az asszony arcal iIyen-
kor! Szeme, orra es sza|a kicsi, szabaIyos voIl, de amikor ki-
lrl beIIe a szenvedeIy, ez a sziv aIaku, aIIandan vaIloz,
hoI nevel, hoI sirasra kesz, hoI gylrd arc leI|esen Ienyu-
gzle a ferfil. Rinko arcara, a gyengedsegere, agnia|ara,
meIy erzekisegere sszonlosilva rbaIla megrizni n-
uraImal, hogy eI|ulhasson keessegei vegs halaraig.
Amikor eIkerIhelelIenI eIbukoll, nem az asszony, ha-
nem Iell ,kilrIve. Irezle, hogy ha Rinknak halaImaban
aIIl voIna lovabb Iebegni ebben a csodaIalos aIIaolban, meg-
lelle voIna, meg akkor is, ha ez azl |eIenli, hogy alIeve bizo-
nyos halarl, a vegs feIedesbe zuhan, sl, l is magavaI ranl-
|a.
Rinko, minlha csak a gondoIalail akarla voIna vissz-
hangzani, szelvelell karraI-IabbaI haIkan megszIaIl:
Iz csodaIalos voIl mondla, azlan hozzalelle: Akar
meg is Ihelsz, amikor iIyen vagyok...
Mennyire mas ez a iIIanal a ferfiak szamara... A ferfi
lkeIeles ressegel erez ulana, minlha a IeIkel szivlak voIna
eI. Izerl gondoIhal egy ferfi a haIaIra ebben az aIIaolban.
TaIan abbI fakad ez a kInbseg, hogy a nk uraIkodnak a
szIes, az u| eIel feIell, mig a ferfi szeree a leremlesben befe-
|ezdik az e|akuIacivaI...` Ha az ember beIegondoI, | ne-
hany fa|naI a him kzsIes ulan Ievegerl kakod, eIel es
haIaI kzll Iebeg egy ideig, mig vegI kimuIik.
Rinko bre meg mindig ragyogoll. HaluIrI a ferfihoz
bu|l es megszIaIl:
Megi|eszl a doIog.

[236]
Izl mar korabban is mondlad.
Az asszony bIinloll.
Igen, de ez mas. VaIahogy oIyan, minlha csakugyan
meghaInek...
Minlha meghaInaI`
Igen. De ludod, egyaIlaIan nem szamil. Nem remiszl
a gondoIal, hogy igy haI|ak meg, sl ugy erzem, csodaIalos
Ienne. IgazabI a gondoIalaim i|eszlenek meg.
VoIl nemi eIIenlmondas abban, amil mondoll, de az
egyerleImu, hogy a haIaI gondoIala kIns vonzerl gyako-
roI ra az orgazmus gynyrleIi kin|anak iIIanalaiban.
Nem hagyhalIak meghaIni mondla a ferfi.
Iedig nem bannam. Mosl, amikor mindez az enyem.
Rinko hang|a megemeIkedell, igy foIylalla: Mosl vagyok
a csucson. Lalla, hogy a ferfi nem erli, es magyarazkodni
kezdell. Hidd eI, hogy igaz. OIyan nagyon szerelIek, es a
leslem lkeIelesen eIvezi az eIelel... Mindez az enyem, es
lenyIeg ugy erzem, hogy nem bannam, ha mosl haInek meg.
De meg csak harmincnyoIc eves vagy.
Az eIeg. Nagyon sok.
Rinkl mindig fogIaIkozlalla a kora, es mar azeIll is
emIilelle, hogy szerelne meghaIni, mieIll megregszik.
Kouki szamara, aki mar eImuIl lven, fialaI nnek lunl, ugy
Ialla, eIlle az eIel, de nyiIvanvaI, hogy az asszony maske
veIi. Kouki rbaIla meggyzni arrI, hogy az regedesnek
is megvannak a maga eInyei, de Rinko a fe|el razla.
Tudom, hogy azl mond|ak, de nem akarom megla-
aszlaIni. Innen IefeIe visz az ul.
A kIs nem minden.
Iersze hogy nem. De egy n szamara fa|daImas az
regedes. armennyire kemenyen rbaI|a, egy bizonyos
onl ulan mar nem lud|a megrizni a fialaIsag iIIuzi|al.

[237]
Mosl meg vaIahogy kees vagyok ra, de mar nem larl soka.
A halaron vagyok.
OIyan sokal szamil ez`
Hidd eI, hogy nem szerelek ragdni ra|la, de ahany-
szor beIenezek a lkrbe, mindenna egy u|abb szarkaIabal
Ialok. Vagy gondoI| beIe, mi Iesz, ha oIyan elyhdl Iesz a
brm, hogy mar aIig ludom kisminkeIni magamal. Igy n
feIismeri ezekel a |eIekel, de nem szivesen beszeI errI, fIeg
nem a ferfinak, akil szerel.
De le een mosl lelled meg.
Csak azerl, merl azl akarom, hogy megerlsd, eIbb-
ulbb eImuIik a szesegem.
Kouki visszaforduIl, es Ialla, hogy az asszony az aIles-
lere huzla a lakarl.
IIeg fura, hogy en mondom, de csakugyan azl hi-
szem, hogy mosl vagyok a Iegszebb. HaIa neked, a brm
sze, a meIIeim se Ignak meg...
Csakugyan. A bre uhabb, minl vaIaha. Sima, edes, es
ugy ragyog, amiIyenl huszeves IanynaI is rilkan Ialni, gon-
doIla a ferfi.
A veIed vaI szerelkezes megvaIlozlaloll.
Kouki szlnsen feIe nyuIl, es megfogla egyik meIIel.
Rinko edig, minlha csak erre varl voIna, Iagyan megszIaIl:
Sose feIe|lsd eI, miIyen voIlam mosl.
TeIe voIlak eIIenlmondassaI a szavai. Azl aIIilolla, hogy
ebben a iIIanalban a Iegszebb, sose voIl meg iIyen boIdog,
azlan eIforduIl es kzIle, kesz meghaIni, es azon kesergell,
hogy minden naaI rancosabb es elyhdlebb a bre. Az-
lan edig, hogy mosl a Ieg|obb, ugyhogy |I nezze meg, es ne
feIe|lse eI. Ha csakugyan ugy veIi, hogy mosl a Ieg|obb, mosl
a Iegszebb, nem azon kene gondoIkodnia inkabb, hogyan
rizze meg`

[238]
Mierl erdekeI iIyen maniakusan ez a erc` kerdezle
Kouki.
Az asszony kznys hangon vaIaszoIl:
TaIan luIsagosan is eggye vaIlam a iIIanallaI.
IrrI beszeIek.
De szamomra csak a |eIen szamil igazan. Ha ez a iI-
Ianal mosl nem |, az sem erdekeI, ha kesbb |obb Iesz a
heIyzel. Nem gondoIod`
TaIan. Megis, sose gondoIlam voIna, hogy iIyen vagy.
A le muved.
Csakugyan`
Azulan vaIlozlam meg, hogy megismerleIek, es feIfe-
dezlem a leslem.
Is azla csak a iIIanal erdekeI`
Igen. Szerelkezes kzben az ember minden energia|a a
|eIenre iranyuI. Csak az adoll erc szamil.
Iszerinl a szereIem gykeresen megvaIlozlalla Rinko
eIelfiIozfia|al. Kouki meg |avaban ezen ragdoll, amikor az
asszony ezl mormogla:
Ha a hoIna kedveerl megfeIedkeznk a |eIen iIIa-
nalrI, Iehel, hogy vegI semmink nem marad. Nem akarom,
hogy egyszer ma|d igy erezzek.
Koukinak Mizugucsi |uloll az eszebe. Ha csakugyan
oIyan fonlos a iIIanal gynyre, va|on miIyen eIelel eIl a ba-
ral|a` Szamara mindig a munka voIl az eIs. Rviden Ieirla
kedvesenek Mizugucsi aIIaolal.
Amikor megIalogallam, azl mondla, mar ban|a, hogy
nem szrakozoll lbbel meseIle.
TkeIelesen erlem, hogy gondoIla. Az asszony fi-
noman a ferfi meIIkasahoz nyomla arcal. Te banod, hogy
igy aIakuIl`
Nem.

[239]
HeIyes. Rinko hozzadrzsIle homIokal. Sose fo-
god megbanni, ugye`
Termeszelesen nem.
Is ugye ez a iIIanal a Iegfonlosabb`
Kouki bIinloll. is a koran lundll. Mar lbb minl
feI evszazada eI. }vaI regebb RinknaI. Lehel, hogy ez az
uloIs nagy dobasa. Izulan mar aIigha emeIkedik a slalusa
vagy a |vedeIme. Amil eddig eIerl, szra sem erdemes, es
nem kelseges, hogy ez az uloIs eseIye, hogy eIvezze a szere-
Iem rmel.
In is megvaIlozlam szIaIl meg.
Mennyiben`
Mindenben.
Az bizlos, hogy Rinkl nagyon megvaIlozlalla a szere-
Iem, gondoIla a ferfi. Sose beszeIl iIyen szinlen a vagyairI,
nem ragaszkodoll ennyire hozza|uk. IredeliIeg nem is na-
gyon erdekeIle a szerelkezes, bar fer|neI voIl, hidegen hagy-
lak a lesli rmk. Mosl kicsil szegyenIsen, de azzaI vadoI-
|a, hogy okozla benne ezl a vaIlozasl.
Kouki feIfogla, hogy kedvese korabbi kznyenek la-
aszlaIalIansaga es merev gondoIkozasa voIl az oka. Mare-
dig ha a feIeIs azerl, hogy az asszony lesle kiviragzoll, es
meglanuIla eIvezni a szerelkezes IegmeIyebb gynyreil is,
boIdogan vaIIaI|a a feIeIssegel.
Ha igazan szinle voIl magahoz, Koukinak be keIIell
vaIIania, hogy is megvaIlozoll. Igy ideig ugy Ialla magal,
minl aki Rinko menlora, aki feIebreszli es formaI|a az asz-
szony re|lzkd szlneil. De mire eszbe kaoll, Rinko f-
Iebe kerekedell. Kezdelben meg mondhalla, hogy a lanar,
de menel kzben vaIahogy feIcsereIdlek a szereek, es mosl
mar nincs visszaul.
A vaIlozas nem csak kelle|kel erinlelle. Kihaloll a
munka|ara es az ollhoni eIelere is. Mar maga az, ahogy hoz-
zaaIIl az eIelhez, a vagy, hogy lkeIelesen alad|a magal a |e-

[240]
Ien iIIanalnak, az ill es mosl |eIenlsegenek feIismerese,
mind Rinko befoIyasal lkrzle. MiveI voIl az idsebb kel-
l|k kzI, sokaig feIleleIezle, hogy lermeszeles, ha rend-
szerinl iranyil. Am mosl, hogy vegiggondoIla, Ialla, onl
fordilva lrlenl. Mindvegig l vezellek. MeIyen beszivla a
Ievegl, ma|d Iassan kiengedle.
Mi az, vaIami ba| van` kerdezle Rinko azonnaI.
Nem, nem voIl keIIemelIen, csak een sze Iassan eI-
szigeleIdlek. Igyre meIyebbre sIIyedlek sa|al viIagukba. A
ferfi mindekzben ugy gondoIla, hogy huzza maga ulan a
nl, es mosl ra|ll, hogy fordilva lrlenl. Nem minlha a-
naszkodoll voIna emiall. LegfeI|ebb annyil lehel, hogy hagy-
|a, hadd men|en minden a maga ul|an. IgyfeII megriaszlolla
sa|al reakci|a, masfeII lelszell neki.
Nem, remekI erzem magam feIeIle.
Meg mindig nem szaIIl Ie az esl, de mar mezleIenI he-
verlek az agyon. KeIIemes feIhomaIy uraIla a szobal. VoIl va-
Iami kIns eIegleleI abban, hogy iIyen kicsaong es ha-
szonlaIan eIelel eI. Az asszony meIIbimbil simogalla u||avaI,
Rinko keze edig finoman megihenl az kel Iaba kzll. Is
ekkor varalIanuI megszIaIl a leIefon. Irszakos hang|a feIri-
aszlolla kel |alekos aImodozasukbI.
Rinko azonnaI alkaroIla a ferfi nyakal, hozzalaadl.
Senki nem ismerle ezl a szamol. Igyikk sem adla meg sen-
kinek: se csaIadlagnak, se baralnak. Mierl csrg a leIefon`
Ki ludhal|a, hogy ill vannak` Kouki agyaba viIIanl az, aho-
gyan Rinko nemregiben meg mezleIenI aIIl az abIaknaI. De
bizlos voIl benne, hogy odakinlrI senki se Ialhaloll be.
Az ldik csengesre feIIl, de Rinko eIkala a kar|al.
Ne vedd fI knyrgll az asszony. A leIefon meg
lizszer csrgll, mieIll Ielellek.
Ki Iehelell az`
Az eg lud|a morogla a ferfi. A csaIad|ara gondoIl.
izlos voIl benne, hogy a feIesege nem ismeri ezl a heIyel,

[241]
megsem voIl kees kiverni a fe|ebI a gondoIalol, hogy va-
Iami ba| lrlenl odahaza. Amikor ill voIl, IeIke meIyen min-
dig bunludal gylrle. Mi van, ha vaIaki megbelegszik, amig
nincs ollhon, vagy baIesel eri` Addig nincs gond, ameddig
eI lud|ak erni, de u|abban nem mondla meg, hoI lIli az e|-
szakal. Sose fog|a megbocsalani maganak, ha vaIami ba| lr-
lenik, es l nem erik eI.
Iersze oll voIl a mobiI|a, de ebben a Iakasban rendsze-
rinl kikacsoIla a keszIekel. Nem akarla, hogy azl a keveske
idl, amil egyll lIlhelnek, barki megzavar|a. Csak ugy
ludhal|a meg, nem lrlenl-e vaIami, ha hazaleIefonaI. De
kerdes, hogy csakugyan veszheIyzel van-e.
Rinkl Ialhalan hasonI gondoIalok gylrlek. Kzle
es a fer|e kzll ugyan fagyos a kacsoIal, de csak akkor
ludhal|a meg, minden rendben van-e az any|avaI, ha hazale-
IefonaI. Iz a ra|uk kenyszerilell egyiranyu kommunikaci
voIl a Iegnagyobb leher oIyankor, amikor mindenki szamara
ismerelIen heIyen lIlllek az e|szakal. Az ember azl hille
voIna, nem szamil, ha egyszer halal fordilanak a muIlnak, de
nem igy voIl. TaIan megsem ludlak leI|esen eIszigeleIni ma-
gukal`
Megadlad vaIakinek ezl a szamol` kerdezle Kouki,
amikor a leIefon abbahagyla a csrgesl.
Nem, senkinek.
izlosan leves hivas voIl gyzkdle magal Kouki.
IrbaIla eIfo|lani sa|al idegessegel, de nem ludoll ugy lenni,
minlha a leIefon nem zuzla voIna szel az eIbbi bagyadl eIe-
gedellsegel.
Nincs kedved feIkeIni`
Rinko vagyakozva nezell ra.
Men|nk eI ismel vaIahova.
Ill bizlonsagban voIlak, de mosl, hogy megszIaIl a le-
Iefon, feszIlek Iellek: ugy erezlek, minlha vaIaki kemkedne
ulanuk.

[242]
Mosl kezddik a cseresznyeviragzas idszaka. Nem
voIna kedved eImenni vaIahova, hogy gynyrkd|nk ben-
ne`
De igen. CsodaIalos lIel. Az asszony rmeben a
ferfi meIIere askoIl, azlan Kouki lorkara csuszlak az u||ai.
Megfo|laIak, ha nem viszeI eI.
Lehel, hogy szivessegel leszeI veIe.
Tessek, mar csinaIom is. Mosl mar leI|esen alkuI-
csoIla nyakal, es ugy lell, minlha fo|logalna, azlan hamar eI-
engedle. IrrI |ul eszembe az a knyv Abe SzadarI
mondla. Meg nem is mulallad meg nekem.
A referenciareszIegneI megIehelsen neszeru voIl az a
knyv, ameIyben Szada rendrsegen lell vaIIomasa laIaIhal,
es egy koIIega|a hazaville eIoIvasni.
IIhozom magammaI cseresznyeviragzaskor, |` Az-
lan Kouki hozzalelle: De en is kerek egy szivessegel.
Mi az`
Hozz egy iros aIskimonl sullogla az asszony f-
Iebe.
Azl vegyem feI`
Igen. IIenkvrsel. Rinkn Ialszoll a csodaIkozas, a
ferfi edig arancsoI hangon lelle hozza: Csak igy viszIek
eI.
Rendben van mondla az asszony engedeImesen,
ma|d bIinloll. A hang|aban voIl vaIami hanyag nemlr-
dmseg, a|ka enyhen szelnyiIl, minl IehuII cseresznyeszir-
mok egy feIhs naon a lavasz arnyekaban.

[243]
Lchu!! szirmnk
A cseresznyefa viraga, a szakura, lbb minl ezer eve
kInIeges heIyel fogIaI eI a |aan kuIluraban. Szen no Rik|u,
egy lizenhalodik szazadbeIi leaszerlarlas-iskoIa aIail|a igy
nevezle: ,eIs a viragok kzl, es a szakura azla is rzi ki-
vaIlsagos heIyel. A |aanok lbbsege szerinl csodaIalos,
ahogy ariIis eIe|en viragba boruInak a cseresznyefak, de
meg |obban megindil|a kel lrekenysegk es muIand
szesegk.
ar a cseresznyeviragzas aIig egy helig larl, megis ha-
laImas kuIlusz vezi. A viragrendezesneI kInIeges banas-
mdol eIvez. ,A cseresznyeviragol nmagaban keII az aI-
kvba lenni, vagy ha mas viragok is vannak oll, a Ieg|obb
heIy iIIeli.
Igyesek een emiall nem kedveIik a szakur4l. Amo-
Iyan viragrimadonnanak lekinlik. Maga Szen no Rik|u is azl
irla, hogy leaszerlarlashoz nem szabad hasznaIni, miveI, az
szavaivaI eIve, ,luI erleI|esek egy leahazba. MiveI a lea-
szerlarlas Ienyege een a ta|i, az egyszeruseg es merlekIe-
lesseg szesege, igy erlhel, hogy eIvelelle eme feIlun vira-
gok hasznaIalal, meg ha amugy dicserle is kel.
Az bizlos, hogy a szakura nagy halassaI voIl a |aanok
eszlelikai erzekere, es igen neszeru Iell. Kouki egyfeII
vonzdoll ezeknek a viragoknak a szesegehez, mig masfe-
II hangosnak es loIakodnak laIaIla. Az is megforduIl a fe-
|eben, hogy laIan een azerl nem kees lbb IeIkesedesseI
fogadni a viragok rvid viragzasal, merl a sa|al eIelebI hi-
anyzik a higgadl nyugaIom.
A szezon kzeIedleveI minden lavasszaI leveriorlerek
hada kvelle figyeIemmeI a ,cseresznyeviragfronlol. Resz-
Ielesen beszamoIlak rIa, hogy az orszag meIy videken ho-
gyan za|Iik a foIyamal. Kamerak kzvelilellek a ragyog cse-
resznyefak Ialvanyal az orszag kInbz heIyeirI. esza-
moIlak arrI, hoI bimbk meg, hoI nyiIlak ki feIig, es hoI
omaznak leI|es szesegkben. Sok |aan szamara a szak-

[244]
ur4ban vaI gynyrkdes evenle ismelId rilus, Kouki
azonban sose szanl ra idl, hogy igazabI kieIvezze ezl az
idszakol. armiIyen szeen hangzoll is, hogy csak azerl
ulazzon eI vaIahova, hogy oll ihen|en, es nezegesse a leI|e-
sen kibomIoll viragokal, es barmiIyen nagy voIl a kiserles, a
munka mindig hallerbe szorilolla. Igy azlan Kouki mindsz-
sze a krnyez ulcak cseresznyefaiban gynyrkdhelell.
Igy regi vers a IehuII szirmok ,nyuglaIan szivel em-
Iili. Koukil minden ariIisban eIfogla a nyuglaIansag: nem
laIaIla a heIyel. Mindig megknnyebbIl, amikor vegel erl a
cseresznyeviragzas. Az evek soran bizonyos eIIenszenv aIa-
kuIl ki benne a szakura iranl, de iden mas voIl a heIyzel. A
sors kIns lrefa|akenl e az alheIyezese lelle Iehelve,
hogy eIeleben eIszr maradeklaIanuI eIvezhesse az ese-
menyl. RinkvaI ugy lervezlek, hogy eIlIlenek egy egesz
helvegel vaIahoI.
De hoI` Kouki szamara a cseresznyeviragzas Kioll |e-
Ienlelle. A Heian-szenleIy fainak IeIg frl|ei es a foIyar-
lon eslenkenl kiviIagiloll rzsaszin es feher fak meIIell oll
van a Goda|dzsi, a Ninnandzsi, a Dzsonangu es szamlaIan
egyeb lemIom meg szenleIy, ameIy a szakur4rI is hires. A
muIlban Kouki idnkenl kihasznaIla az aIkaImal, amikor z-
Ieli vagy mas gyben Kiolban |arl, hogy sielve velhessen
egy iIIanlasl ezeknek a heIyeknek nemeIyikere. Mindegyik
gynyru voIl a maga md|an, sl neha annyira, hogy az
ember IeIegzele is eIaIIl. OIyan erzes kerilelle halaImaba az
emberl, hogy mindez laIan luI lkeIeles. Kiolban a cseresz-
nyeviragzas csodaIalosan oIvadl egybe a hallerreI, az si
lemIomokkaI es kerlekkeI, a zIdeII hegyekkeI. Az si
krnyezel lkeIelesen kiemeIle a viragok szesegel. Megis
voIl vaIami zavar ebben a lkeIelessegben. Akar egy mar-
kanev egy lkeIeles csomagoIason. Mindenki ra|ongoll ezerl
a hires IeveIezIa-Ialvanyerl. De mierl ne Iehelne a virago-
kal nmagukerl csodaIni` Igyre vonzbbnak laIaIla a gon-
doIalol, hogy vaIami csendes heIyen, a bameszkodk lme-
gelI lavoI eIvezzek a Ialvanyl.

[245]
VegI eszebe |uloll Suzendzsi, ez a meIeg vizu forrasa-
rI ismerl varos az Izu-feIszigelen. Nincs messze TokilI, es
a hegyekben fekszik, vagyis a la| es a szaIIas csndes es bekes
Iesz. AriIis masodik vasarna|an induIlak ulnak. IIyenkorra
aIlaIaban vegel erl a szakuraIaz, de az id|aras szeszeIye foIy-
lan a feIszigelen meg |avaban larloll a viragzas. Ragyog, fe-
nyes lavaszi na voIl.
A IakasukbI induIlak. Kouki bezs szinu, nyiloll nyaku
ingel es vaIamiveI slelebb zakl vell feI. Rinko haIvany r-
zsaszin koszlml, szrke kaIaol es viragminlas saIal viseIl.
IIz na hazamenl a lavaszi ruhaierl. Kouki kivancsi voIl,
hogy beIefuloll-e a fer|ebe, es ha igen, mi lrlenl. De voIl
annyi diIomaciai erzeke, hogy ne kerdezzen ra, az asszony
edig egy szl sem szIl. A ferfi ezl ugy erleImezle, hogy
nem szivesen beszeIne errI.
Annyil azonban eIaruIl, hogy amikor Iegulbb az any-
|anaI |arl, azl mondla, hogy gondoI|a vegig a doIgokal a fer-
|eveI, es legye rendbe az eIelel. Rinko any|a, mila megludla,
hogy a Ianya hazassaga lnkremenl, raadasuI viszonya van
egy idegen ferfivaI, aIIandan nyaggalla, hogy vessen vegel
a kacsoIalnak, es laIaI|on vaIamifeIe megoIdasl. Szerinle ez
lnkreleszi a csaIad | hirel. Rinko mindig azzaI feIeIl, hogy a
fer|e nem ha|Iand eIvaIni, igy akar bosszul aIIni ra|la. Ami-
kor Kouki megkerdezle, hogy mil szIl ehhez az any|a,
mindssze annyil feIeIl, hiaba mondom neki, nem erli. Igy
iIyen regi vagasu asszony, minl amiIyen Rinko any|a, egy-
szeruen nem ludla feIfogni, mierl nem ha|Iand vaIaki eIvaI-
ni hazassaglr feIesegelI.
Azl mond|a, I|nk Ie harman, es beszeI|k meg a
doIgol meseIle Rinko. Kouki feIleleIezle, ugy erli, Rinko, a
fer|e es az anya. Anyam kedveIi, es ugy gondoI|a, hogy eI-
similhal|a a doIgokal kzlnk. De nem egyezem beIe. II-
szr is, hogyan mondhalnam eI, hogy nem | veIe az agyban`
Rinko hazassaga azerl kerIl a szakadek szeIere, merl
se lesliIeg, se IeIkiIeg nem iIIell ssze a fer|eveI. De nem aIIl

[246]
szandekaban megoszlani any|avaI a reszIelekel. Ihhez luI
szemermes voIl.
Kouki hazassaga is haIdoll. Meg mindig nem irla aIa a
vaIasi nyomlalvanyl. Tekinlve, miIyen komoIy a kacsoIala
RinkvaI, a feIesege kerese leI|esen erlhel, megis keIIemel-
IenI erinlelle a vaIas gondoIala. unludalol erzell azerl,
amierl iIyen nz. IogaIma se voIl, hogyan mond|a eI koIIe-
gainak, baralainak, rokonainak a hirl. Nem akarl magyaraz-
kodni. AzonkivI feIl feIrugni hazassagal, mieIll Rinko ki-
szabaduI az vebI. VisszahkIl allI, hogy halal fordilson
eddigi eIelenek.
A vaIas vegIeges Iees. Nehezen szanla ra magal. Nem
Ialla, mierl keIIene sielnie. A feIesege se srgelle. Amikor
idnkenl hazamenl, |obbara aIig beszeIgellek. Miulan ne-
hany szl vaIlollak, Kouki mindig eIsielell. Sose veszeked-
lek. Ugy lunik, az emberek szinle barmiIyen heIyzelhez ke-
esek aIkaImazkodni. SzereImk leI|esen kihuIl, ennek eIIe-
nere nem gyuIIlek meg egymasl. Azonban, minl kiderIl, ez
egyaIlaIan nem vaIlozlalla meg feIesege aIIasonl|al. Igy
na ariIis eIe|en eIe aIIl:
Ugye nem feIe|lelled eI`
Kouki ludla, hogy a vaIasi nyomlalvanyra ceIoz. Meg-
razla fe|el, am egyelIen szl sem mondoll arrI, mikor szan
ra idl. KifeIe induIl, de a feIesege ulana menl.
HoInaulan en sem Ieszek illhon.
Hova mesz` kerdezle Kouki aulomalikusan, de aIig-
hogy kimondla, radbbenl, nincs abban a heIyzelben, hogy
kerdre vonhassa az asszonyl.
Nem mindegy` kerdezell vissza az asszony hide-
gen.
Tudhallam voIna, gondoIla Kouki. Iumie mindig iIyen
voIl: egyenes es halarozoll. Is mosl, amikor eIhagy|a, ugyan-
iIyen. Akarcsak Rinkl, a feIesegel sem Iehel eIlerileni a
szandekalI, ha egyszer eIdnllle, hogy vegel vel a hazas-
saganak. Hozza|uk keesl halarozalIan es lelova. A ferfiak

[247]
mar csak iIyenek, ha|Iamosak luI sokal ragdni a kvelkez-
menyeken. Hal |, laIan ill az id, hogy cseIeked|ek, gondoI-
la.
IzzeI eIinlezle magaban a doIgol. Kimenl a lokii aIIo-
masra, heIyel fogIaIl Rinko meIIell a Misimaba larl Kodama
exresszen. Misimaban szaIInak ma|d al az Izu Hakone vas-
ulra, es igy mennek Suzendzsiba.
ar a cseresznyeviragzas-szezon csucsan voIlak, kon-
goll a vonal. Ugy dnlllek, vasarna deIulan induInak, es
helfn |nnek haza, hogy eIkerI|ek a lmegel. I |eIenlek-
leIen munka|a lelle Iehelve Koukinak ezl a Iuxusl. Az ulb-
bi idben egyre lbbre erlekeIle ezl a szabadsagol, egyaIlaIan
nem larlolla megaIaznak.
A MisinabI induI vonal is res voIl, es ahogy deI feIe
haIadlak a feIszigelen, egyre kevesebb Iell a haz, es minde-
nll viragz cseresznyefak omazlak. A Iegkznsegesebb
fa|la voIl, ameIyel }aanban szomei |osinnak neveznek. Sze-
Ies, egyszirmu viraguk rzsaszin szaIagos kaIakenl lll eI
a zId hegyoIdaIlI.
Mindig szerellem voIna egyszer iIyen vonalon ulazni
mondla Rinko. A kis heIyi vasul idnkenl megaIIl egy-egy
aIIomas kzll, es csak akkor induIl lovabb, amikor a kaIauz
fllyszvaI |eIzell. KenyeImes lemban ulazlak. Tiszla he-
gyi alak fuloll a sin meIIell, heIyenkenl horgaszok Igallak
beIe zsinr|ukal. Nem ludlak Ievenni szemkel a la|rI. Ma|d
ugy feIra muIva a vonal megerkezell vegaIIomasara, Suzen-
dzsibe.
A suzendzsi meIeg forrasokal aIIilIag a nyoIcadik sza-
zadban fedezle feI Kukai, a vandorszerzeles, a varos nevel
ad lemIom aIail|a. Ill mar vege feIe |arl a cseresznyevi-
ragzas. Nehany szirmuk uhan e Kouki es Rinko vaIIara
esell, amikor eImenlek megnezni a regi lemIomol, mieIll
be|eIenlkezlek voIna fogad|ukba.
Az aIIomaslI egyenesen feImenlek a meredek lIgy-
Iecskn, ma|d beIelek a lemIomkaun, a bambusszaI

[248]
krIvell lerIelre, ahoI a fcsarnok aIIl. Ugy nyoIcszaz evveI
ezeIll Minamolo no }orilomo, a Kamakura sogunalus meg-
aIail|a ebbe a lemIomba brlnzle be leslverel, Nori|oril,
es amikor }orilomo vazaIIusa meglamadla, Nori|ori ill velell
vegel az eIelenek 1193-ban. }orilomo 1199-ben meghaIl, es
Iegidsebb fial, a oIilikaiIag aIkaImalIan masodik sgunl,
Minamolo no }oriiel megfoszlollak halaImalI, szamuzlek, es
vegI meggyiIkoIlak. Az sszeeskvesl nagya|a, Hdzs
Tokimasza vezelle. Any|a, Maszako, fial gyaszoIva, kesbb
emIekheIyel aIIillaloll a kzeIi hegy IabanaI.
ar iIyen komor lrlenelek kacsoIdnak a lemIom-
hoz, a hosszukas kzonli csarnok finoman Ie|ls lele|eveI, a
hallerben a hegyoIdaI faivaI, eIbuvI voIl, akar egy kecses,
| hazbI szarmaz urihIgy.
Miulan megIalogallak a lemIomol, liszleIelkel lellek
}oriie sir|anaI es emIekheIyeneI, ma|d visszamenlek a kocsi-
hoz. l ra muIl, es kezdell fakuIni a nasles, de a lavaszi
ragyogas meg erzdll a Ievegben. IrdhazakkaI szege-
Iyezell, keskeny foIyarli ulcan haIadlak, azlan az ulca ki-
szeIesedell, es feIbukkanl szemk eIll az imozans, regi fo-
gad.
A be|aral lmr fabI keszIl, beI|ebb edig csucsos le-
le|u, szeIes veranda Ialszoll. A laxi megaIIl a kau eIll, ahoI
mar a szobaIany varla kel. A lagas eIcsarnokban gyny-
ruen faragoll faaszlaI es fonoll nadszekek fogadlak az erke-
zkel. Az abIakok egy kis lra nezlek.
RinkbI haIk sha| szakadl ki rmeben, amikor meg-
iIIanlolla a vizen Iebeg n-szinadol. Az ovaIis l luIoIda-
IarI nezve a szinad kee finoman lkrzdll a feIszinen.
Mglle suru erds, meredek hegyoIdaI emeIkedell. IIdbe
gykerezell IabbaI aIIl, lagra nyilolla szemel, szinle iIIa|a is
aIig rebbenl, annyira Ienyugzle ez a varalIan szeseg.
A szobaIany az emeIeli, hals IakoszlaIyba vezelle kel.
SzaIIasuk kel lalamis szobabI aIIl: az egyik kzees, a masik
megIehelsen lagas. A lra nez abIak meIIelli lerIelel fa-
adI borilolla.

[249]
Gyere, nezd ezl a fal. TeI|esen kinyiIlak a viragai.
Kouki engedeImesen az abIakhoz menl, es Ialla, hogy
baIra, szemmagassagban viragokkaI leIi cseresznyefa aII,
oIyan kzeI, hogy akar meg is erinlheli.
IImondlam, hogy azerl |vnk ide, hogy ill eIvezzk
a cseresznyeviragzasl, ezerl adhallak ezl a szobal. Kouki
meg sose |arl ill. Igyszer a baral|a a munkaheIyen meseIl ne-
ki errI a csendes, reg fogadrI, ahoI n-szinad is van.
edig Ieirla a nevel es leIefonszamal.
Nezd, nezd IeIkendezell Rinko , hogy huIIanak a
szirmok.
Az esle kzeIedleveI enyhe szeII lamadl. Viragszirom
huIIoll az asszony kinyu|loll kezebe, ma|d lovabbIibegell a l
feIe.
OIyan nyugaIom van ill szIaIl meg Kouki. Munka,
csaIad, vaIas, minden a lavoIi, masik viIaghoz larlozik. Me-
Iyen beszivla a hegyi Ievegl, azlan Rinko mge aIIl, gyen-
geden kar|ai kze huzla. Az asszony eIforduIl, minlha feIne,
hogy megIesik kel, edig csak a viragz fa es a csendes la-
vacska Ialhalla kelle|kel.
Kouki megcskoIla.
IIhozlad` sugla a fIebe.
Micsodal`
Tudod, a iros aIskimonl.
Azl mondlad, hogy hozzam, ersze hogy hozlam fe-
IeIle az asszony egyszeruen. IIhuzdoll az abIaklI, es eIlunl
a frdszobaban.
Kouki egyedI maradl a szobaban, nezle a szaIIdos
cseresznyeszirmokal, es ragyu|loll. Az abIak nyilva voIl, de
nem erzell hidegel. Kinn es benn egyaranl erzdll a Ieveg-
ben az evszak ragyogasa. Kouki keIIemes, nemlrdm han-
guIalban voIl. Iszebe |uloll nehany verssor, haIkan eImondla
kel. ,Ha Iehel, lavasszaI haI|ak meg, cseresznyeviragok
aIall, az u||aszIeles hna|aban, leIihoId ide|en. Iz a rvid

[250]
kIlemeny az egyik kedvence voIl. Szaig|, egy lizenkelledik
szazadi kIl irla, aki a kormanyban belIlll aIIasal adla feI,
hogy lovabbi eIeleben vandorkenl gynyrkd|n a lerme-
szel szesegeben.
Kicsil ihenl, korlyoIgalla a leal, ameIyel a szobaIany
hozoll, azlan kimenl megnezni a meIeg vizes frdl. A fo-
Iyos vegerI nyiIlak a ferfi- es ni frdk, de Koukil a Ienli,
nyiloll medence erdekeIle.
Hal ra is eImuIl mar. Az egboIl kekrI indigra vaIloll,
de meg nem voIl linlafekele. Mosl, az esle beaIIla eIlli uloI-
s iIIanalokban a nyiloll medence res voIl. IeIlehelIeg
amugy sem sok vendeg van a fogadban vasarna esle. Az
res frd csnd|eben haIIalszoll a szikIakon csobog viz
hang|a.
Men|nk be egyll |avasoIla Kouki, de Rinko habo-
zoll.
Nem Iesz semmi ba| gyzkdle a ferfi. Ha barki |n-
ne, aminl megIal|a kel kellesben, ugyis ugy dnl, hogy
ma|d kesbb |n vissza. Rinko vegI megadla magal. Kicsil
arrebb huzdoll, es halal fordilva nekiaIIl Ievenni magarI
ruhail.
A szeIes, ovaIis medencenek nadbI szll lele|e voIl, es
faIail is nad borilolla, hogy eIlakar|a a frdzkel a kivancsi
lekinlelek eII, amikor odakinl lermeszeles krImenyek k-
zll akarnak eIIazuIni. Kouki egy |kora szikIanak dIve ki-
nyu|lolla a Iabal a forr vizben. Rinko lrIkzveI a keze-
ben Ieell be. valos voIl. IIszr csak a Iabu||al dugla a g-
zIg vizbe. Kouki megvarla, amig az asszony leI|esen beIe-
ereszkedik a vizbe, csak akkor hivla, hogy |||n oda hozza,
ahoI a medence vegel er, es a l kezddik.
Gyere, nezd meg.
Ahogy igy eInyuIlak a kIs medence szeIen, ahoI mar
nem voIl lel, egyenesen feInezhellek az esli egboIlra. A szo-
ba|uk meIIelli fa nehany viragz aga a fe|k fIe Igoll. M-
gllk az egboIl kimosoll, saadl indignak Ialszoll.

[251]
Meg sose Iallam iIyennek az egel aImeIkodoll
Rinko.
Maganyos cseresznyeszirom huIIoll feIe|k keringzve
a hoIdlaIan, csiIIaglaIan egboIlbI. Rinko kinyu|lolla a kezel,
hogy eIka|a, es rgln egy masik Iebegell feIe. Isli arnyekok
gyIekezlek az egboIl aIall, es a szirmokal kados asszony
kinyuI, ma|d eIreha|I lesle kIns es gynyru Ialvanyl
nyu|loll. OIyan voIl, akar egy iIIang.
A frd ulan a szoba|ukban vacsorazlak. Mosl mar hu-
vs voIl a Ieveg, ezerl becsuklak az abIakol, es a fogad
amul|ukala|a fIe meIeg, beIeIl feIsreszl vellek. De meg igy
is Iallak az egyik oIdaIrI megviIagiloll cseresznyeviragokal.
Az evszak nyiIvanvaI |eIei megIalszollak a fogasokon
is: aroIl acsaIauzId u!c szezamszszban. Kouki srreI
kezdell, de hamarosan alvaIloll forr szakera. Az eIs ilaIl a
szobaIany nllle, de miulan eIlavozoll, Rinko figyeImesen
mindig u|ralIllle oharal. A kvelkez fogas fed aIall
burgonyavaI aroIl ezsls serlefarku haI voIl, es koIoncos
ba|mca liszla erIevesben. Rinko gyeIl a Iangra, es mind-
kell|knek laIaIl egy-egy cseszeveI, amikor mar luzforr
voIl.
Kouki eInezle az asszony frge, halekony mozduIalail.
Iszebe |uloll, amikor meg a feIesegeveI elkezell. IvekkeI ez-
eIll veIe is iIyen Iehelell, de immar nem az. A sok even al
larl kzny meglelle a magael. Lenyugz voIl az eIIenlel.
Micsoda kInbseg, ha szereImes az ember. De miIyen Iehel
Rinko ollhoni eIele, lundll eI. Va|on gyel sem vel a fer|e-
re, amikor veIe elkezik` Vagy mar nem is elkeznek egyll`
Kouki nlll egy kis szakel Rinknak.
Ha egyll esznk, mindennek | ize van mondla.
Tudom. armiIyen finom Iegyen is az eleI, barmiIyen
sze a krnyezel, a vacsora csak akkor izIik igazan, amikor
oIyasvaIakiveI vagy, akil szerelsz.
A ferfi bIinloll. MiIyen szrnyu, hogy egy id ulan
eImuIik a szereIem. VaIamikor a feIesege ulan vagyakozoll.

[252]
A szive az gondoIalara verl hevesebben, de immar kihunyl
a Iang. IeIlehelIeg Rinko is megbizoll a fer|eben. Megesk-
dll, hogy szerelni fog|a. De ime, moslanra eIIensegekke Iel-
lek. A hazassaguk egyforman aIakuIl. Ugyanugy ki|zanilol-
la kel iIIuziik eIveszlese, es mosl egymasban laIaIlak meg
az u| a|zszerl.
Kouki mindssze egyelIen ohar srl es lbb ar o-
harka szakel ivoll, de kicsil klyagosnak erezle magal. TaIan
Rinko kzeIsege ersilelle az aIkohoI halasal. Az abIakon luI,
az egyik oIdaIon meg Ialszollak a viragz cseresznyeagak.
Nem megynk Ie egy kis idre` |avasoIla Kouki. Az
eIcsarnokban Ialhal|ak a n-szinadol a lavacska luIoIdaIan.
Megvarlak, amig a szobaIany kiviszi a laIcaikal, azlan
kimenlek, Ie a Iecskn, eIhaIadlak a szabadleri frd be|a-
rala meIIell, ma|d Iemenlek meg egy Iecsn az eIcsarnok-
ba. }obbra nyiloll a|l vezelell a l fIe nyuI faerkeIyre. Le-
Ilek egymas meIIe, es gynyrkdve sha|lollak feI. Akkor
is csodaIalosnak Iallak a viz fIe nyuI szinadol, amikor
eIszr iIIanlollak meg, de mosl mas Ialvany fogadla kel.
Az erkeIy korIal|ara mindkel oIdaIon fenyszrkal er-
silellek, sugaruk megviIagilolla a lavacska luIs vegen Iev
n-szinadol. A szinad ugy hel meler szeIes Iehelell. A
adI|a lkrfenyes, a hals reszen nagy labIara feslell ke
reg fenyfal abrazoIl, a szinadlI baIra Ilzszoba voIl
feher sc!zsi a|lvaI. Kecses kis hid kllle ssze a szinaddaI.
A l vizen lkeIeles szimmelriavaI lkrzdll a ke.
OIyan voIl, minl egy gynyru feslmeny. A szinadol
eredeliIeg a kagai Maeda-birlokon eilellek, es a szazadfor-
duIn kIlzlellek al a lomiokai Hacsiman-szenleIybe, ma|d
kesbb ill aIIilollak u|ra heIyre. Azla is adnak eI ill n-
darabokal eslenkenl ugy, hogy a lavacska krI eIheIyezell
magIyak szoIgaIlal|ak a viIagossagol. De mas hagyomanyos
eIad-muveszeleknek is heIyel ad, |aan lancnak vagy fu-
voIa|aleknak vagy a sinnai |usinak, ameIy amoIyan bab|alek-
kaI egybeklll eIbeszeIes. Ma esle ugyan nem Iesz eIadas,
de a haIIgalag es re|leIyes szinad meg |obban kihangsuIyoz-

[253]
la a la| szesegel. Kouki es Rinko egeszen kzeI Ilek egy-
mashoz, a vaIIuk sszeerl. Nem ludlak szemkel Ievenni a
n-szinadrI. Is nem ludlak szabaduIni a kelI, hogy
barmeIyik iIIanalban eIbukkanhal a slelbI egy ferfi es
egy n az rIl maszk|al viseIve.
TavaIy sszeI egyll nezlek meg egy n-darabol luz-
fenyneI a kamakurai szenleIyneI, ulana a lengerarli szaIIo-
daba menlek, hogy oll lIlsek az e|szakal. Akkor laIan szen-
vedeIyesebb szerelk voIlak, de kacsoIaluk koranlsem voIl
iIyen erleI|es, minl mosl. Akkor meg az egyll lIlll e|sza-
ka ulan Rinko hazamenl a fer|ehez, es Kouki is sielell a feIe-
segehez. AIig hal hna eIleIleveI a hazassaguk res kagyI-
he| csuan.
Akkor voIl egy lengu-maszk is szIaIl meg Kouki.
Iszebe |uloll a hosszu orru manmaszk a k|gen komedia-
ban, ameIyel egyll Iallak Kamakuraban. De ide nem iIIik a
k|gen. Ill, meIyen a hegyek kzll, ez a szinad oIyan finom
es nneeIyes szesegel araszloll, hogy csak drama iIIell
hozza, ameIy az emberi sziv meIyere haloI, es eIhozza Ieg-
re|lellebb, IegmeIyebb erzeseil.
Kivancsi vagyok... Kouki haIkan szIaIl meg, es nez-
le, ahogy a feny lkrzdik a viz feIszinen. GondoIod,
hogy reges-reg, amikor az emberek ide|llek, ugy gondoIlak,
hogy soha lbbe senki se bukkan ra|uk`
Szkeveny arok`
Szerelk... Kouki feInezell a n-szinad mgll
emeIked slel, haIIgalag hegyoIdaIra. Tudod, ha mi kellen
ill eInenk, laIan az sem Ienne eIeg.
IIbb-ulbb raunnank egymasra, erre gondoIsz`
A Iuslasag arankenl uraIkodik eI, akar a belegseg.
Kouki aIavelen cinikus voIl, mar reg nem oIyan arlalIan,
hogy if|ui magabizlossaggaI kees Iegyen eIhinni, hogy kel
ember, aki igazan szereImes egymasba, rkke szereImes
marad.

[254]
A szereIem csak egy ideig marad szenvedeIyes
mondla.
Tudom. In is igy gondoIom.
A ferfi meghkkenl, nem hille voIna, hogy Rinko heIye-
seIni fog.
Csakugyan`
Izerl is szerelnek mosl meghaIni, amig igy szerel|k
egymasl.
A fenyben usz szinad varazsIalos hanguIalaban az
asszony szavai halborzongalan, szinle hinolizaIan hang-
zollak. Kouki halan vegigfuloll a hideg. Kezel bedugla
|ukala|a aIa. Amila beesleIedell, halarozollan hidegebb Iell.
Nem megynk be` Szinle ugy erzele, ha lovabbra is kinl
maradnak, visszahuzna egy reg eIlunl viIag, a n-szinad
varazsIala.
IeIaIIlak. VisszaforduIva velellek meg egy iIIanlasl a
la|ra, azulan bemenlek a verandarI. Szoba|ukban keIIemes
meIeg varla kel. A fulonl mar kilerilellek az abIak meIIe.
Kouki a halan fekve nezell ki az abIakon bekukucskaI vira-
gokra. armi lrlen|ek is ill ma e||eI, k szlIan lanui Iesznek.
Rinkl szIilolla, de nem kaoll vaIaszl. Lehunyla szemel, es
mozduIalIanuI fekdl, kezel-Iabal kinyu|lva, amig az asz-
szony ki nem |ll a frdszobabI. Mindssze
amul|ukala|al viseIle, ha|al, ameIyel a frd ulan feIluzll,
mosl Ieengedle, es a vaIIara huIIl.
Nem veszed feI a vrsel`
Az asszony megloranl.
Csakugyan azl akarod, hogy feIvegyem`
IIhozlad, nem`
Rinko eIlunl a frdszobaban. Kouki IekacsoIla az
sszes Iamal, kiveve azl, ameIyik a arna|a meIIell voIl, es
u|ra a slel abIakra szegezle lekinlelel.

[255]
Ill fekszik az agyban, ebben a hegyek kzll megbuv
fogadban, miulan egy lilokzalosan gynyru n-
szinadban gynyrkdll, es mosl a szerel|el var|a, aki az
keresere vrs seIyem aIskimonl Il. IIs iIIanalra hihe-
lelIenI eIIenlmondasosnak lunl a kel eImeny. Az egyik oIy
eleri, a masik oIyan hedonisla. Megis voIl kzlk sszefg-
ges. IIvegre a n-drama mind az l hagyomanyos kalegria-
|al: islenl, emberl, asszonyl, az rIl nl es a demonl az em-
beri szenvedeIyek iranyil|ak. Is lagadhalalIan, hogy egy ki-
csiveI ezeIll a fabI keszIl szinad nneeIyessege fokoza-
losan lerel engedell vaIamifeIe erzeki varazsIalnak. IIIenle-
lekbI eI a viIag. A fenseges es a knnyed, a nyugaIom es
az rIel, a Iehasag es az ereny.
Izeken lrengell, amikor nyiIl az a|l, es Rinko |eIenl
meg ismel, vrs seIyembe Ilzve. Kouki feIIl, lagra me-
redl szemmeI nezle. Az aIacsonyan eIheIyezell Iama fenye-
ben az asszony aIak|a halaImas arnyekol velell, egesz a Ia-
fonig nyuIl. Igy iIIanalra ugy erezle, minlha egy n-darab
ni szereI|e Illl voIna leslel eIlle. Meg |obban meresz-
lelle szemel, es az asszony vonasai arankenl egy Mago-
dzsiro-maszkra kezdlek emIekezlelni. A fialaIos szeseg a
gyasz es csaber keverekeveI. Igyszeruen nem |ll ki hang a
sza|an. IIbuvIlen figyeIle a vrs seIyembe Ilzll, masz-
kol viseI nl. Rinko Iassan kzeIedell, azlan kilarla kar|al, es
megmarkoIla Kouki nyakal.
A ferfi szlnsen megranduIl, megrazla fe|el.
HihelelIen molyogla.
Az aIak enyhen eImosoIyodoll, a maszkszeru vonasok
ismel feIvellek Rinko megszokoll, gyenged arcal.
Megeskdlem voIna, hogy egy n-dramabI IeleI
eI.
Csak azerl, merl az eIbb a szinadol nezlk.
Minlha csak aImodlam voIna.
Koukinak eszebe |uloll egyik kedvenc kee, egy fekele
haller eIll Magodzsiro-maszkol abrazoI feslmeny. Vegle-

[256]
IenI erolikusnak larlolla ezl a muaIkolasl. Rinko arca
ugyaniIyen voIl az eIbb.
Nyugodl, zarl, de aradl beIIe az erolika mondla
hangosan.
Mi az`
N-maszk mondla Kouki, azlan hirleIen magahoz
huzla Rinkl. Az asszonyl varalIanuI erle a lamadas, es eI-
reesell. Kouki kereszlbe rafekdl, es a fIebe sugla: Ma e||eI
Ieleem a maszkodal.
Az aIskimon meIy, fenyes vrs voIl. A ver szine.
Kouki vegleIenI izgaImasnak laIaIla a ruhadarabol. A vrs
seIyem nmagaban kInIegesseg, es ha egy szemermes kI-
se|u, viIagos bru asszony viseIi, nem maradhal eI a halas.
Leszorilolla Rinkl a fulonra, es Iassan hozzanyomla
arcal. Ugy erezle magal, minl a vervrs husl marcangoI
szrnyeleg. Nem lilkoIla, hogy izgaIomba hozla a skarIalszi-
nu Ilzek, es haIas voIl kedvesenek, amierl leI|esilelle kere-
sel. Igy ideig hozzasimuIl, eIvezle bren a seIyem hideg
erinlesel, azlan fokozalosan engedell szorilasan, es kezel az
asszony kel kebIe kzli vIgybe csuszlalla.
Var|... Rinko lermeszelesen mindvegig liszlaban voIl
veIe, hogy a ruha vegI IekerI rIa, de a ferfi hirleIen moz-
duIalalI halrebb huzdoll, es Iesrle magarI a loIakod
kezel. Szerelnem, ha ludnaI vaIamil. Relleneles eImenyben
voIl reszem emiall.
A ferfi keze ismel az asszony meIIel cirgalla.
Mierl` Mi lrlenl`
Nem voIlam ollhon, amikor meghozlak, es a fer|em
velle al.
Tudla, mi van a dobozban`
NyiIvan megnezle, azlan amikor radbbenl, mi ez,
vaIsaggaI r|ngll, mindenaron ludni akarla, mierl van
szksegem ra.

[257]
GondoIom, szoklaI viseIni aIskimonl a rendes ki-
mond aIall, nem`
Igen, de megis ra|ll, hogy mosl nem errI van sz.
,Az agyban akarod feIvenni egy masik ferfinak, ugye`
mondla. Rinko azl aIIilolla, hogy mar evek la nem fekdl Ie
a fer|eveI. A ferfi nyiIvan fslIgll a haraglI a vrs seIyem
aIsnemu Iallan.
Is azlan`
Azlan sza|hanak nevezell.
AIig hagyla eI a sz az a|kal, Kouki eIkala kezel Rinko
meIIerI, minlha csak Iell voIna az, aki igy megserlelle. Az
igaz, hogy a rosliluaIlak hordanak iIyen hoImikal, hogy eI-
buvI|ek a ferfiakal. Ha Rinko nem is erdemeIle meg, hogy
igy nevezzek, lkeIelesen erlhel voIl, mi keszlelle ra a fer|el,
hogy a fe|ehez vag|a. A feIesege azok ulan, hogy eveken al
visszaulasil|a minden kzeIedesel, egyszer csak fenyes, vrs
aIsnemul vasaroI, hogy feIlzeI|e egy masik ferfi vagyail.
Nem csoda, hogy fer|ebI kirobbanl az induIal.
Azlan mi lrlenl` Kouki kivancsisaga urra Iell rossz
eIerzelen. Meglll`
Nem, de kzIle, hogy darabokra lei, es...
Izl`
Igen. Megmondlam, hogy hagy|a abba, azlan hirleIen
megragadoll, es sszeklzle a csukIm. Rinko eIhaIIgaloll.
Szegyenkezve, undorodva eIfordilolla fe|el. Nem ludom...
Nem vagyok kees eImondani.
IoIylasd, meseI| eI mindenl knyrgll Kouki.
Az asszony a|kaba haraoll, azlan Ieha|lolla fe|el.
Lelele a ruhamal, leI|esen Ievelkzlelell.
MegerszakoIl`
nem lenne iIyesmil egy nveI, akil sza|hanak neve-
zell. Csak ugy viseIkedell, hogy annak erezzem magam.

[258]
Kouki visszafo|lolla a IeIegzelel.
Azl mondla, lud|a, hogyan keII megbnlelni az effeIe
ribancokal, es eIvell egy fenykeezgeel.
Ienykeekel keszilell`
Rinko bIinloll. Kouki egy iIIanalra ugy erezle, minl-
ha egy kemenyebb ornfoll nezne. Rinko fer|e kegyelIen
es aI|as bosszul aIIl feIesegen, am ez |I mulal|a, miIyen hara-
gol es gyuIIelel kees kivaIlani egy emberbI a feIlekeny-
seg.
Rinko hirleIen sirva fakadl.
In nem birom ezl lovabb. Tbbe nem megyek vissza
oda. Knnycseek csiIIoglak Iehunyl szemiIIai kzll.
MegaIaz es gonosz doIog ugy bnlelni egy nl, hogy
mezleIenre velkzlelik es megklzik, meg akkor is, ha az
ember kezebe kerIl hulIensegenek bizonyileka. Igaz, a fer|e
egy u||aI se nyuIl hozza, megis megbecsleIenilelle a kamera
szemeveI. IffeIel csak egy luds kees kilaIaIni hideg harag-
|aban. Nem csoda, ha Rinko nem akar haza menni. Nem is
mehel vissza egy iIyen ferfihoz. Ma|d , Kouki gondoskodik
rIa.
Csaknem remegell az induIallI. De barmiIyen megbo-
csalhalalIan, amil Rinko fer|e lell, Kouki kIns forrsagol
erzell a gondoIalra, hogy Rinkl megklzlek, es |eIkeesen
megerszakoIlak. U||avaI megerinlelle az asszony leslel laka-
r vrs seIymel. Iz az egyszeru kis ruhadarab kel ferfil is
megr|ilell: egyikben a szereIem, a masikban a gyuIIel Iang-
|al Iobbanlolla fI.
Minlha az, amil a fer|e RinkvaI lell, egyfa|la afrodi-
ziakum Ienne, Koukiban ismel mocorogni kezdell a vagy.
armil csinaIl is az asszonnyaI a fer|e, |vaI messzebbre fog
menni. Lassan feIIl, iIIanlasa vegigfuloll a vrs seIyem
aIskimonban hever asszonyon. Azlan a nyakanaI szelha|-
lolla az aIskimonl.

[259]
Rinko haIIgaloll. Lehunyl szemmeI fekdl a fulonon. A
fer|eveI nyiIvan ugy harcoIl, akar egy vadmacska, am mosl
engedeImesen varla, mire keszI a kedvese. Koukinak hizeI-
gell a gondoIal. MegaceIozla nbizaImal, kioIdozla Rinko
ruha|an az vel, es leI|esen szellarla az aIskimonl.
Abban a iIIanalban szinle Ialla maga eIll Rinko fer|el,
ahogy az asszonyra szegezi a fenykeezgeel. A vrs se-
Iyem redi kzI kiviIIanl az asszony karcsu Iaba. Va|on leI-
|esen kilaruIkozoll a fenykeezge kivancsi Iencse|e eIll`
Semmise maradl re|lve, meg a lilkos heIy se a Iabai kzll` A
gondoIallI csaknem eIaIIl a IeIegzele. IIrevelelle magal, es
Rinko kel Iaba kze lemelle fe|el.
Mindig van vaIami inlim kacsoIal az erszaklev es
aIdozala kzll. Kouki birlokoIni akarla az asszonyl, me-
Iyebben es lkeIelesebben, minl a fer|e lelle. Arcal Rinko hu-
saba lemelve fekdl, nyeIve meglaIaIla a re|lell rzsaszin
bimbl. Iinoman |alszadozoll veIe, mig kedvese reagaIl a
vegleIenI Iagy, finom cirgalasra.
IIszr haIk kis kiaIlasok szakadlak ki beIIe, azlan si-
rs hangon zihaIni kezdell, lesle megfeszIl, nagyokal ran-
duIl. A ferfi nyeIve aIall megdagadl a bimb. Az asszony
ide-oda dobaIla magal, de Kouki a fulonra szgezle, es foIy-
lalla, amil eIkezdell.
Ne, ez luI sok sirla Rinko. Knyrgll, hogy hagy|a
abba, ad|on egy kis idl neki, de a ferfi a|ka es nyeIve egy iI-
Ianalra sem aIIl meg.
Kouki meg akarla bnlelni kedvesel, amierl oIyan fi-
gyeImelIen voIl, es hagyla, hogy a fer|e meglaIaI|a a vrs aI-
skimonl. Az asszony hiaba sirl, knyrgll, vonagIoll,
nem kegyeImezell. Abban a iIIanalban, amikor lkeIeles bi-
zonyossaggaI ludla, hogy Rinko minden erzeke egyelIen
onlra koncenlraIdik, hogy az asszony IangoI, es mar
ma|dnem kilr, nyeIve hirleIen, minlha megmerevedell voI-
na, megaIIl. MifeIe bnleles Ienne, ha lovabb foIylal|a, hagy-
|a, hogy Rinko knnyen eIeIvezzen` InneI |vaI kegyelIenebb

[260]
akarl Ienni. Csak azzaI Iehel eIegedell, ha az asszony sokaig
szenved igy, es addig nyszrg, ameddig |arlanyi ere|e van.
Rinkl megzavarla ez a hirleIen ihen, meglekeredell,
minlha csak meg akarna kerdezni, mi lrlenl. VagylI Iango-
I lesle kelsegbeesellen vonagIoll. Amikor az asszony izgaI-
ma egy icil aIabbhagyoll, a ferfi nyeIve ismel cikazni kez-
dell, es Rinkl csakhamar eIborilollak a Iangok. Kouki u|ra
meg u|ra eIville egeszen a halarig. Az asszony eIveszellen
kboroIl a vegleIen okoIban, minl akire azl az ileIelel rl-
lak, hogy sose laIaI megknnyebbIesl. U|ra meg u|ra eI|uloll
a kszbig, de mindannyiszor megaIIilollak, hogy azlan u|ra
kezdd|n az egesz. Igyikk sem voIl mar kees szamoIni,
hanyszor lrlenl mindez.
Amikor a ferfi nem fokozla lovabb gylreImel, es vegre
megengedle, hogy eIeIvezzen, RinkbI haIk, gylrd ny-
szrges szakadl ki. Igesz lesle merev voIl, akar a bol. Kouki
az arcaba nezell. Rinko Iehunyla szemel, es csak remeg
szemhe|a, enyhe zihaIasa mulalla, hogy minden rendben
van.
KegyelIensege meglelle a kivanl halasl, raadasuI
RinkvaI eIIenlelben megrizle ere|el, s ha keII, u|ra meg
u|ra lud lamadni.
SzenvedleI` IIeg voIl` kerdezle diadaImasan.
Rinko vaIaszuI hirleIen dhdlen csakodni kezdle az
arcal, a meIIel, ahoI csak erle, azlan ravelelle magal. Visiloll,
ha|a vad zuhalagkenl dIl eIre. OIyan voIl, akar egy igazi
demon: a hosszu, kinz cskoklI egyedI a bimb|a kaoll
Iangra, es |uloll eI a csucsonlig. A virag erinlelIen maradl.
Igesz lesleveI kivanla a ferfil. Kouki mar-mar vaIaszoIl,
am meg ide|eben visszafogla magal. Ha mosl egyesInek, hi-
abavaI voIl mindaz, amil az asszony eddig kiaIIl. Meg meg
keII lennie vaIamil.
A kar|aba szorilolla az asszonyl, cskokkaI haImozla eI
a sza|al, fIel, ahoI csak erle, azlan Ie||ebb haIadl a lorkan, a
vaIIan, a meIIen, vaduI harala, cskoIla, kiszivla brel,

[261]
minlegy meg|eIIve, hogy Rinko az ve. Csak ezulan haloIl
be, de meg mindig az asszony fer|enek arnyekal Idzle.
Sose laIaIkozlak, csak Rinko szukszavu Ieirasanak aIa-
|an ludla eIkezeIni, hogyan nezhel ki. Am ezullaI ugy erez-
le, minlha az asszony leslen kereszlI kzdene veIe. Igyer-
leImu voIl, mi Iesz a csala vegkife|Iele. A fer| Iesz a veszles,
edig gyzni fog. Meg akarla semmisileni, kilrIni Rinko
leslebI a nyomal.
Semmi nem oIyan IeIkesil, minl az a kzdeIem, ahoI
lud|uk, gyzni fogunk, merl vegzelesen meggyengIl az eI-
IenfeI. KInsen igaz ez a szereIem birodaImaban, ahoI a
feIsbbsegenek ludala nbizaImal ad a ferfinak, es megkel-
lzi eIelere|el. Rinko megerezle Kouki eIlkeIlsegel, es a
szenvedeIy egyik huIIamal a masik ulan IovagoIla meg, hoI
szarnyaIva, hoI kegyeIemerl knyrgve. Kouki uraIla, ira-
nyilolla, minl egy him a nslenyel, csak akkor lavozoll beI-
Ie a szenvedeIy, miulan mindenl meglell, amil akarl. Csak
ekkor erl vegel ez az rIl szereImi Iakoma.
Csuan a cseresznyeviragok voIlak lanui ennek az r-
|ngesnek az abIakon kereszlI, de mind Kouki, mind Rinko
reg megfeIedkezell rIuk. KimerIlen lerIlek eI az sszega-
baIyodoll agynemun.
Kouki lerl eIszr magahoz, Iassan feIIl, ma|d Ialva
Rinkl maga meIIell, Ieha|oIl, es haIkan a fIebe sugoll:
} voIl`
Az asszony nem nyilolla ki a szemel, csak bIinloll:
HihelelIenI |.
A ferfi ludni akarla, onlosan miIyen erzes voIl a meg-
nyu|loll inlim csk, a haraasok, leslk egyesIese, de Rinko
ismel csak bIinloll, ahogy az eIbb.
Hiaba mondom, hogy ne, hogy hagyd abba, sose fo-
gadsz szl.
Csunyan viseIkedleI, mresre lanilollaIak.

[262]
U|abban sose aIIsz meg, amikor arra kerIek, es azl hi-
szem, Iassacskan hozzaszokom, hogy igy bansz veIem.
VoIl vaIami bagyadlsag a hang|aban. VaIahoI egy eIke-
nyezlelell gyerek nyafogasara emIekezlelle a ferfil. Kouki
csodaIkozva nezle. Iz az asszony nehany erce meg viny-
nyogva knyrgll neki, hogy hagy|a abba. Mosl, hogy befe-
|ezlek a szerelkezesl, nem mulal megbanasl, csak kieIegIl-
segel, sl azl mond|a, lelszik neki, hogy gyel sem velell a
knyrgesere, es nem hagyla abba.
Nem erlem sha|loll Kouki ismel. Az eIbb meg
azl mondlad, meghaIsz, ha igy foIylalom.
Igy van.
Megis eIvezled`
Mindenl eIvezek, amil veIem leszeI.
Rinko a sz szoros erleImeben feIoIddoll az erolika bi-
rodaImaban, es a megingas minden |eIe neIkI haIadl lovabb
ezen az ulon. OIyan voIl, akar az cean: vegleIen meIysegek
re|lzlek a nyugodl feIszin aIall. Ia|daIom, kegyelIenseg,
aIavelellseg, mindezekel magaba szivla, es azonnaI feI is oI-
dolla, hozzaadla a gynyr lengerehez.
Kouki Iassan feIIl, homIokal Rinko meIIen ihenlelle,
azlan keze vegigsikIoll az asszony csuasz vaIIan, amig meg
nem erinlelle a nyiloll aIskimon u||al. Iinoman meghuzla,
es erezle, hogy szakadas ful vegig a ruhau|| egesz oIdaIan.
IIszakadl |egyezle meg Kouki, es kezel aldugla a
nyiIason.
Rinko visszaloIla a kezel.
csinaIla magyarazla.
IIszakilolla`
IIlele dheben. Megvarrlam, de nagyon siellem.
Kouki ismel megerinlelle a szakadl seIymel. Ugy erez-
le, minlha a szakadas Rinko hazassagal |eIkeezne.

[263]
Az asszonyl bosszanlolla a szakadl ruhau||. IeIaIIl, be-
menl a frdszobaba. AIig leIl eI nehany masoderc, es mar
ki is ronloll:
}a| ne, mosl mil legyek`
Kouki csodaIkozva forduIl feIe. Az asszony mindkel
kezel aIskimon|a nyaka aIa dugla.
Azok a remes kiszivasnyomok, es meg is haralaI! Izl
nezd meg! LeIl a ferfi eIe, szelnyilolla aIskimon|al, ki-
larva lorkal, meIIkasal. Ill es ill. Lalod`
VeraIafulasok borilollak lorka baI oIdaIal, kuIcscsonl|a
krnyekel es meIIel.
Igy nem mehelek haza.
Azl mondlad, amugy sem mesz haza.
Haza nem, lermeszelesen, de meg az ulcara sem me-
helek igy.
Semmi ba|. Kouki u||avaI megerinlelle az asszony
nyakan Iev vrs foIlol. Hamar eIlunnek.
MiIyen hamar`
Nehany na aIall. Legrosszabb eselben negy-l na.
Iz borzaszl. HoIna meg keII Ialogalnom az anya-
mal.
Nem lakarhalod eI aIaozvaI`
Tudni fog|a. Hogy |uloll eszedbe, hogy iIyesmil csi-
naI|`
Csak nyugaIom. Az asszony egesz leslel meg|eIIle. A
lorkalI a hasaig szenvedeIyes cskok nyomai borilollak.
IIszr azerl lelle, hogy ne men|en vissza a fer|ehez, masod-
szor merl irigyeIle a nk ama keessegel, ameIy u|ra meg u|-
ra kees a szenvedeIy csucsara eI|ullalni kedvesel. Terve be-
vaIl, megis mosl, amikor haIIolla, hogy Rinko soha lbbe
nem mehel haza, kenyleIen voIl bevaIIani, hogy komoIyra
forduIl a heIyzel.

[264]
Nem mehelek eI hozza hoIna.
Megigerled, hogy eImesz, nem`
Azl akar|a, hogy meg egyszer beszeI|em meg a doIgo-
kal a fer|emmeI. Meg keII mondanom neki, hogy sz sem Ie-
hel rIa. Rinko Ialhalan az uloIs cse noszlaIgial is eI-
veszlelle hazassaga iranl. Is mi a heIyzel veIed` Te sem
mesz haza`
Termeszelesen nem.
De azerl neha meg hazamesz.
Csak alIlzni es megnezni a oslamal.
IzenluI nem leheled. Nem engedem |eIenlelle ki
Rinko. AzzaI a ferfi meIIkasa feIe ha|oIl. eIeharaoll onl a
meIIbimb fIll.
He! lrl ki KoukibI. Halrahuzdoll, de az asszony
ersen laadl hozza.
Ma|d en eIinlezIek, hogy le se mehess haza.
Kar faradnod, mondlam, hogy nem megyek.
A ferfiak mindig masl mondanak, minl amil csinaI-
nak.
A|ka ismel Kouki brere laadl, foga beIeva|l. Mikz-
ben Koukiba beIehasiloll a fa|daIom huIIama, arra gondoIl,
hogy immar nincs mil lenni, vaIIaIni keII ezl a szereImel,
barhova vezessen is. Kis id muIlan Rinko Iassan visszahu-
zdoll, es u||a hegyeveI vegigsimiloll a ferfi bren. Iedig
miIyen kemenyen haralam. Ugy hangzoll, bosszanl|a,
hogy ez a nyom haIvany az Iagy brel boril eIenkvrs
foIlokhoz keesl, noha eIes, vrs fognyomok Ialszdlak a
ferfi meIIbimb|a fIll. Iekd| a haladra ulasilolla a fer-
fil, es Kouki engedeImesen vegigfekdl az agyon, az asszony
edig Ievelle aIskimon|a vel, es aldugla a nyaka aIall.
Ne mozduI|! Kereszlbe velelle a seIyemv kel vegel, es Ias-
san huzni kezdle.

[265]
He! Kouki meg mindig ugy veIle, hogy lrefa az
egesz, de Rinko nyugodlan foIylalla, es az v meg |obban
megfeszIl a ferfi nyaka krI. Meg akarsz Ini`
Iz meg semmiseg.
RaIl es megIovagoIla. Az v kel vegel markoIva ker-
dezle:
IskszI, hogy soha lbbe nem megy haza`
Mondlam, hogy nem megyek, nem`
A ferfinak sikerIl bedugnia egyik u||al a nyaka es az
v kze, igy a n nem ludla lovabb feszileni.
Ha hazamesz aneIkI, hogy szInaI nekem, megIIek,
Islen engem ugy segeI|en.
Nem megyek eskdzll a ferfi. Khgve foIylalla:
Hagyd mar abba. Mil gondoIsz, ki vagy le` Abe Szada`
Az asszony szorilasa azonnaI engedell. Az v Iazan
huIIoll a ferfi nyaka meIIe.
Az igerled, hogy megmulalod nekem azl a knyvel,
vagy eIfeIe|lelled`
IIhozlam, ahogy igerlem.
Rendben, akkor mosl mulasd meg.
Csak igy`
Igen.
Kouki mezleIenI, nyakaban a vrs vveI odakuszoll
aklalaska|ahoz, kivelle a knyvel, es visszakuszoll.
Mosl mar Ievehelem ezl`
Nem. Ugy oIvasd feI, ahogy vagy. Rinko, meg min-
dig kezeben larlva az v kel vegel, szigoruan mondla: Azl
akarom, hogy fekd| Ie, es hangosan oIvasd feI azokal a re-
szekel, ameIyek leged a Ieg|obban erdekeIlek.
Kouki hirleIen kivIrI Ialla a |eIenelel: egy ferfi es egy
n fekszik Suzendzsi egyik si fogad|aban. A ferfi leI|esen

[266]
mezleIen, csak egy vrs seIyemv van a nyaka kre lekerve.
A kezeben knyvel larl, az asszony edig az v kel vegel
markoIva haIIgal|a. A knyvben az a vaIIomas oIvashal,
ameIyel egy asszony lell a rendrsegen, aki szenvedeIyes
szereImi kacsoIala lelonl|an megfo|lolla szerel|el, ma|d
Ievagla a nemi szervel, es azl maganaI larlva menekIl.
Hosszu, de az eIe|elI fogva oIvasom.
A beszamoI vagy helven oIdaIl lell ki. Abe Szada
szinle, kerleIesmenles vaIIomasa eIenk keel feslell
KicsizvaI foIylaloll kacsoIalarI. Kouki oIdaIara forduIl, es
az eIs oIdaIra Iaozoll, Rinko edig kzeI huzdoll hozza.
AzzaI kezddll, hogy a vadIollal emIekezlellek ra,
hogy a lenyek aIa|an az gyesz gyiIkossaggaI, a hoIllesl
megcsonkilasavaI vadoI|a, ma|d feIlellek a kerdesl, van-e va-
Iami hozzafuznivaI|a a lenyekkeI kacsoIalosan. Abe Szada
azl feIeIle, hogy onlosan azok a lenyek, ameIyekel az eIbb
feIoIvaslak neki. Izulan a |egyzknyv kerdes-feIeIel forma-
|aban foIylaldoll.

K.: Mierl dnlll ugy, hogy megIi Isida Kicsizl`
V.: Annyira szerellem, hogy egyedI magamnak akarlam.
MiveI nem voIlunk hazasok, ludlam, hogy ameddig csak
eI, mas nkhz is Iesz kze. De ha megIm, lbbe nem
nyuI mas nhz. Izerl lellem.
K.: viszonozla a maga erzeseil`
V.: Igen, de en meg |obban szerellem, minl engem. Nem fe-
Ie-feIe voIl mikzlnk, inkabb negyven-halvan. Isidanak
meIIellem oll voIl a csaIad|a is. Kel gyereke, akikel eI keI-
Iell larlania. Meg is mondla, hogy nem kezdhel veIem u|
eIelel. Azl mondla, laIaI nekem vaIami oIcs heIyel, ahoI
lovabbra is laIaIkozhalunk, es eIvezhel|k egymasl,
ameddig csak kedvnk larl|a, de ez az lIel oIyan IeIkel-
Iennek lunl a szamomra, hogy nem is vellem komoIyan.


[267]
Kouki largyiIagos hangon oIvasoll, nem hangsuIyozoll
ki semmil, de Rinko feszIlen figyeIl, szinle aIig vell Ievegl.
Kouki az asszony heves erdekIdesenek ludalaban oIvasoll
lovabb, mig eI|uloll ahhoz a reszhez, hogyan szerellek meg
egymasl.

K.: Mierl ra|ongoll ennyire erle`
V : Nem vagyok bizlos benne, de azl mondhalom, hogy
semmi hibal se laIaIlam a kIse|eben. Sose Iallam meg
iIyen |keu ferfil egesz eIelemben. Negyvenkel eves Ie-
lere egy naaI se nezell ki lbbnek huszonhel-
huszonnyoIcnaI. Igen egyszeru ember voIl, aki a Iegki-
sebb doIognak is ludoll rIni. Akar egy kisgyerek,
knnyen kimulalla az erzeseil, es barmil lellem, rIl
neki, es meg |obban szerelell mialla. AzonkivI nagyon
figyeImes voIl az agyban, mindig megerlelle a nk erze-
seil, visszalarlolla magal, hogy bven Iegyen idm ne-
kem is eIvezni a gynyrl. Rengeleg energia voIl benne,
mindig u|ra kemeny voIl, kzvelIen azulan is, hogy sze-
relkezlnk. Igy aIkaIommaI rbara lellem, hogy meg-
lud|am, azerl haI-e veIem, merl szereImes beIem, vagy
nem. IInezesl, hogy iIyesmirI beszeIek, de ariIis hu-
szonharmadikan, amikor eI|llnk a |osidai heIyrI, e-
en megvoIl nekem, de ugyanugy megerinlell es nya-
Iogaloll engem. Huszonhelediken vagy huszonnyoIcadi-
kan, amikor a leahazban voIlunk, silakegomba-Ievesl
rendeIlem, es azl mondlam neki, hogy aIIilIag amikor
kel ember igazan szereli egymasl, gombal es nyers haIal
esznek a n nyiIasabI, Isida edig azl feIeIle: In is
megleszem. Igy azlan kivellem a gombakal a IevesbI,
feIlmkdlem a nyiIasomba, azlan visszalellem az aszla-
Ion Iev Ievesbe. Igy kicsil boIondozlunk egymassaI, az-
lan Isida megelle a feIel, es en a masik feIel. Ugy erez-
lem, megrIk erle. TeI|es ermbI magamhoz szorilol-
lam, es azl mondlam: Legszivesebben megIneIek,

[268]
hogy soha lbbe ne szerelhess masl. edig azl feIeIle:
Nem bannam, ha meghaInek a kedvederl.
K.: Az egyll lIlll id aIall mindvegig leahazakban larlz-
kodlak`
V : Ma|us negyediken vagy ldiken a Maszekiban voIlunk,
de eIfogyoll a enznk, azl mondla, haza keII mennie.
In edig kzIlem veIe, hogy Ievagom a farkal. Azl fe-
IeIle: Meg ha visszamegyek is, akkor sem csinaIom
senki massaI. Te vagy az egyelIen n az eIelemben. De
miulan eImenl, es leI|esen egyedI maradlam, megr|i-
lell a lehelelIenseg es a feIlekenyseg, es lizediken esle
eImenlem Nakanba, ahoI az ellerme van, csak hogy Ias-
sam. Kihozoll magavaI husz |enl, ebbI illunk vaIamil
egy kis bdenaI az aIIomasnaI, azlan visszamenlnk a
Maszekiba, es vegI oll lIlllk az e|szakal.

OIvasas kzben Koukiban ismel feIlamadl a vagy.
Rinko is a szveg halasa aIa kerIl. IIeinle egymassaI szem-
beforduIva fekdlek, aneIkI, hogy erinlellek voIna egymasl,
de mire eszbe kalak, az asszony mar leI|esen hozzasimuIl.
Annyira vaIsagos mondla Rinko rekedles hangon.
Szada vaIIomasa largyiIagos es oIyan egyenes voIl,
hogy ellI eIelre keIl a lavoIi muIl, szinle haIIani veIlek a
hang|al.
Az bizlos, hogy nem voIl bula a n |egyezle meg
Kouki. Szada vaIIomasal |vaI a gyiIkossag ulan lelle meg,
de habozas neIkI beszeIl kacsoIaluk reszIeleirI es erzesei-
rI is.
Mindvegig huvs es largyiIagos maradl.
Mil csinaIl ez a n, mieIll megismerle a ferfil`
IredeliIeg TokibI szarmazoll, a Kanda kerIelbI.
NyiIvan okos, eIenk Iany Iehelell. Az a|a zIele lnk-
remenl, es mar koran gesal csinaIlak beIIe. Igyik heIyrI a

[269]
masikra kIlzll. Azlan Ka|o neven incernkenl doIgozoll
Isida ellermeben.
Szerelnek Ialni egy keel rIa.
Kouki a knyv eIe|ere Iaozoll. A fenyke kzvelIenI
a Ielarlzlalasa ulan keszIl SzadarI. Ha|al a regi vagasu
narunagc sliIus szerinl fesIle, szabaIyos sze, hosszukas ar-
ca voIl. Nyugodlan nezell a Iencsebe, de szemen Ialszoll,
hogy maganyos.
MiIyen sze!
Rad hasonIil. Kouki feIig lrefasan mondla, de csak-
ugyan voIl Szadaban vaIami Iagy es finom erzekiseg, ami va-
IameIyesl Rinkra emIekezlelle.
In nem vagyok oIyan csinos.
Te sokkaI kifinomuIlabb vagy lelle hozza a ferfi
gyorsan. A keel nezve ugy erezle, hogy Szada kIns
szesegeben a ni nem re|leIye Il leslel.
Amikor ez lrlenl, Szada harmincegy eves voIl mu-
laloll ra.
Igyik kezeben a knyvel larlva visszaIaozoll oda,
ahoI abbahagyla, es foIylalla az oIvasasl. A nyomozk kerde-
sei egyre inkabb a Ienyegre iranyuIlak.

K.: Ir|a Ie, mi lrlenl ma|us lizenhalodikan, amikor megfo|lol-
la Isidal.
V : Izl megeIzen lizenkellediken vagy lizenharmadikan
azl mondla nekem, haIIolla, hogy miIyen izgaImas, ha
szerelkezes kzben fo|logal|ak az emberl. In meg azl fe-
IeIlem ra: TenyIeg` Rendben, akkor csinaId veIem.
edig megrbaIla, de azl mondla, nem szivesen banl
engem. Tizenhalodikan e|szaka ismel szerelkezlnk, es
annyira megvaduIlam, hogy nem is ludlam, mil legyek.
eIeharalam, azlan arra gondoIlam, oIyan szorosan fo-
gom alIeIni, hogy ne is ka|on Ievegl. Azlan azl mond-
lam neki, hogy az vemmeI fogom fo|logalni. IIvellem

[270]
a kimonm vel a arnam meIII, es a nyaka kre leker-
lem. MegIazilollam es megfeszilellem, mikzben szerel-
kezlnk. IIszr boIondozoll, hIyeskedell, kinyu|lolla a
nyeIvel, de amikor ersebben meghuzlam a kleIel, a ha-
sa kidudorodoll, es a farka megranduIl bennem. Igazan
| erzes voIl, eImondlam neki, es azl feIeIle, hogy ha en
eIvezem, szivesen eIviseI egy kis kenyeImelIensegel. De
Iallam ra|la, hogy kezd beIefaradni. A szemhe|a Ie-
Iecsukdoll. Te nem nagyon eIvezed ezl, ugye` ker-
dezlem. Mire azl mondla: Nem, nem, egyaIlaIan nem
banom, csinaId csak. Tegy veIem, amil akarsz.
Igy foIylalluk meg nehany raig, en feIvaIlva megfeszi-
lellem, ma|d megIazilollam az vel. Igeszen masna ha|-
naIi kel raig szrakozlam igy. Csak arra figyeIlem, ami
a lesle aIs reszen lrlenik, ezerl azlan egyszer luI ersen
ranlollam meg a nyakan az vel. IeInygll, es ugyan-
abban a iIIanalban a farka is sszemenl, ugyhogy rg-
ln kicsomzlam a zsinrl. A nevemel mondla, alkaroIl,
nyszrgll, en edig a meIIkasal drzsIgellem. Vrs
voIl a nyaka, a szeme kidudorodoll. Ia| a nyakam
mondla. Irre bevillem a frdszobaba, es hideg vizel Io-
csoIlam ra. De akkorra mar az arca is vrs es duzzadl
Iell. eIenezell a lkrbe. A fenebe, ezl nezd meg
mondla, de nem voIl dhs: egyaIlaIan nem haragudoll
ram.
K.: Hivoll hozza orvosl`
V : Akarlam, de ugy gondoIla, inkabb ne, merl az erlesilene
a rendrsegel. Hideg lrIkzveI lrIgellem az arcal,
megmasszirozlam, de ez sem segilell. Isle eImenlem a
gygyszerlarba, azl mondlam, hogy az egyik kuncsaf-
lunk verekedesbe keveredell, fo|logallak, es vrs Iell a
nyaka. Adlak nekem vaIami CaImolin nevu iruIal, es
azl mondlak, vigyazzak, egyszerre IegfeI|ebb harmal ve-
hel be beIIe.


[271]
Rinko szlnsen kioIdozla a Kouki nyaka kre lekerl
vel. TaIan megremiszlelle ez a kendzelIen vaIIomas. Kouki
megvarla, mig befe|ezi, es csak ulana oIvasoll lovabb.

K.: Az esel e|szaka|an az egesz e|szakal a leahazban lIlllek`
V : Isida arca annyira megdagadl, hogy nem ludoll eImenni.
Azna reggeI nem ellnk semmil, csak egy kis haIgu-
Iyasl lo|assaI. Izerl esle, amikor eImenlem a gygyszer-
larba, vellem egy kis grgdinnyel, es megelellem veIe.
Azlan neki leszlal rendeIlem, magamnak edig rizs-
gombcokal. Rgln be is adlam neki a harom labIellal,
de semmi halasa se voIl, ugyhogy adlam neki meg halol.
Lecsukdoll a szeme, de nem aIudl eI. Nem engedhe-
lem, hogy igy Iassanak ill a szobaIanyok, iIyen megduz-
zadl arccaI. Haza keII mennem mondla nekem, azlan
azl is, men|ek eI vaIahova, es oll var|am. Azl mondlam
neki, nem birom eIviseIni, hogy neIkIe men|ek. Mire
azl feIeIle: Nem klekedhelsz ennyil, dragam. Mindve-
gig ludlad, hogy gyerekeim vannak, es nem lIlhel|k
egyll a na minden ercel. Nagyon sa|naIom, de ha lo-
vabb foIylal|uk ezl a kacsoIalol, lreImesnek keII Ien-
ned. Tudlam, hogy csakugyan eI akar hagyni egy idre.
Sirva fakadlam, es veIem egyll sirl, es mindenfeIe
kedves doIgol mondoll, de mineI inkabb vigaszlaIl, an-
naI kevesbe birlam eIviseIni a gondoIalol, hogy eImegy.
Mar csak az |arl az eszemben, hogyan maradhalnek veIe.
HaIIgallam, amil mondoll, de minlha lranszban Iellem
voIna.
K.: Is vegI oll lIlllek az e|szakal.
V : Igen. IImenl az id, azlan a szobaIany hozoll egy kis
csirkeIevesl, amil korabban rendeIlem. Megelellem
Isidal, es e|feI krI Iefekdlnk. Meg mindig duzzadl
voIl az arca, es nem nagyon voIl kedve hunculkodni. De
annyira duzzoglam, hogy egy kicsil nyaIogalla a nyiIa-
som, hogy boIdogga legyen, es egy ideig csinaIluk
egyll, de egy id ulan azl mondla, hogy faradl, es

[272]
aIudni akar. Megkerl, hogy marad|ak ebren, es vigyaz-
zak ra. Megigerlem, hogy megleszem, azl mondlam,
aIud|on, ameddig csak akar. Azlan az arca eIe lellem az
enyemel, es Iassan eIszundiloll.

Koukil hirleIen eInllle a vagy, hogy megerinlse
Rinkl. Az asszony keze feIe nyuIl, ersen szorilolla, igy
foIylalla az oIvasasl.

K.: Mikor dnllle eI, hogy megIi`
V : Ma|us heledikelI egesz lizedikeig, amikor egyedI voI-
lam. Semmi mas doIgom nem voIl, csak az, hogy Isidara
gondoI|ak, es iszonyuan erezlem magam. Ikkor kezdell
fogIaIkozlalni a gondoIal, mi Ienne, ha vegeznek veIe.
Akkor meg kiverlem a fe|embI, de lizenhelediken e|sza-
ka azl mondla nekem, hogy aminl a nyaka rendbe |n,
mindkellnk szamara |obb Ienne hosszu lavon, ha egy
idre eIvaInank. Nezlem az arcal, mikzben aIudl, es ar-
ra gondoIlam, hogy ollhon a feIesege aoI|a ma|d ugy,
ahogyan mosl en. Is IegaIabb egy vagy kel hnaig nem
Ialhalom. A IeguloIs aIkaIommaI is nagyon nehezen vi-
seIlem eI, es ludlam, hogy ezl mar nem birom ki. IIlkeI-
lem, hogy nem engedem. Igeszen addig, ahanyszor csak
eImondlam neki, hogy azl szerelnem, ha egyll haInank
meg, vagy kellesben eIszknenk vaIahova, sose vell ko-
moIyan. Mindssze annyil mondoll, hogy ma|d vesz ne-
kem egy sa|al leahazal, es oll ma|d | sok idl lIlhelnk
kellesben. Ra|llem, hogy csak egy mdon Iehel rkke
az enyem: ha megIm.
K.: Ir|a Ie reszIelesen, mi lrlenl lizenhelediken e|szaka, ami-
kor kimon|a vel Isida nyaka kre lekerle, es mikzben
aIudl, fo|logalni kezdle.
V : Amikor eIszunnyadl, a baI karomban ringallam a fe|el, es
az arcal nezlem. HirleIen kinyilolla a szemel. Lalla, hogy
oll vagyok, azlan ismel becsukla. Minlha megknnyeb-

[273]
bIl voIna. O-Ka|o. Miulan eIaIudlam, u|ra fo|logalni
fogsz, ugye` mondla. Igen feIeIlem. edig mo-
soIygoll. KerIek, legyeI meg egy szivessegel. Ne aII|
meg feIulon, merl ulana okoIian fa|. TaIan csakugyan
azl akar|a, hogy megI|em, gondoIlam magamban, azlan
gyorsan meggondoIlam magam. izonyara csak lrefaIl.
Nemsokara ugy Iallam, aIszik. Igy azlan kinyuIlam, feI-
vellem a arna meIII az vel, es alduglam a nyaka aIall.
Kelszer is ralekerlem, mieIll meghuzlam voIna a kel
vegel. KilaruIl a szeme. O-Ka|o mondla, es feIemeI-
kedell, hogy megIeI|en. In a meIIkasaba lemellem az
arcomal. Sa|naIom mondlam, sirlam, es kzben leI|es
ermmeI meghuzlam az v kel vegel. Isida hosszan feI-
nygll, a kar|a megrazkdoll, azlan eIernyedl, es en eI-
engedlem. Nem ludlam abbahagyni a remegesl. Megil-
lam az aszlaIon Iev szake maradekal, egyenesen a a-
IackbI, es meg egyszer meghuzlam a kleIel, hogy ne
ler|en vissza az eIelbe. Azlan a arna aIa duglam a kleI
kel vegel, ma|d Iemenlem a Iecsn, hogy Iassam, feI-
lunl-e a doIog vaIakinek, de csendes voIl a haz, es a faIi-
ra szerinl kell muIl nem sokkaI.

Rinko nagyol sha|lva haIIgalla a gyiIkossag Ieirasal.
Kouki rvid sznelel larloll, mieIll foIylalla voIna.

K.: Mosl ir|a Ie, mi lrlenl ezulan. Hogyan vagla Ie Isida ne-
mi szervel, vagla beIe a nevel a hoIllesl baI kar|aba, ma|d
irla verreI a hoIlleslre es az agynemure, mieIll eImene-
kIl voIna.
V.: Miulan megIlem, hirleIen megnyugodlam, sl knnyu-
nek erezlem magam, minlha halaImas suIy grdIl voIna
Ie a vaIIamrI. Megillam egy veg srl, azlan Iefekdlem
meIIe. OIyan szaraznak Ialszoll az a|ka, ugyhogy meg-
nedvesilellem a nyeIvemmeI, es meglrIlem az arcal.
Nem erezlem, hogy egy hoIllesl meIIell fekdnek, szinle
kedvesebb voIl nekem, minl amikor eIelben voIl, es veIe

[274]
maradlam egesz reggeIig. Simogallam a farkal, es a Ia-
bam kze duglam, de kzben vegig az |arl az eszemben,.
hogy megIlem. Nekem is meg keII haInom, de eIszr eI
keII mennem innel. Azlan mikzben a farkal simogallam
es foglam, eszembe |uloll, hogy Ievagom, es magammaI
viszem. A meszaroskes, amil egyszer mar mulallam ne-
ki, amikor azzaI fenyegellem, hogy Ievagom, egy ke
mge voIl dugva a faIon. IIvellem, a szerszamahoz
nyomlam, kzvelIen IegaIuI, de a kes eIelIen voIl ehhez,
es soka larloll a doIog. Igyszer meg is csuszoll a enge,
es beIevaglam a comb|aba. Ulana megrbaIlam Ievagni
a goIyil is, de ez meg nehezebb voIl, es nem is hiszem,
hogy leI|esen sikerIl. Amikel Ievaglam, csomagoIa-
irra lellem, de annyira verzell, hogy u|abb airokal
lellem a sebre. Azlan a baI mulalu||amal beIemarlollam
a verbe, es sszekenlem veIe az aIsnemum u||al es gaI-
Ier|al. A comb|ara es az agynemure azl irlam: Szadakicsi,
mi kellen. Azlan foglam a kesl, es beIeveslem a sa|al ne-
vem, Szada, azlan az abIaknaI a fem mosdkagyInaI
Iemoslam a kezem, kilelem nehany oIdaIl az agy Iaba-
naI Iev magazinbI, hogy abba csomagoI|am a kincsei-
mel. A kosarbI eIvellem Isida szaznyoIcvan cenlis
agyekkl|el, a derekamra lekerlem, es abba duglam a
csomagol. Azlan feIvellem az aIsnemu|el, ra a kimo-
nmal, megklllem, az vel, rendbe raklam a szobal, es
az emeIeli vecen eIdoblam a veres airdarabol. Amikor
mindenneI keszen voIlam, az u|sagba csomagoIlam a
kesl, bucsuzuI megcskoIlam Isidal, egy lakarvaI be-
lakarlam a hoIlleslel es egy kezlrIveI az arcal. NyoIc
ra krI Iemenlem, es azl mondlam a szobaIanynak, va-
saroIni megyek, es a baralomal hagy|ak deIig aIudni. Az-
lan beIlem a laxiba, amil hivallam.

Kouki nagy vonaIakban eImondla mar ezl a lrlenelel
Rinknak, amikor a havazas nem engedle kel eIinduIni a
Csuzendzsi-llI. Mosl kicsil ismeleIle magal, de azerl lo-
vabb oIvasla Szada vaIIomasal.

[275]

K.: Mierl vagla Ie es ville magavaI Isida eniszel es here|el`
V : Szamomra ez voIl a Iegerlekesebb resze, es ludlam, ha
nem leszem meg ezl, bizlos, hogy mas nk is erinlik oll,
amikor megmossak a hoIlleslel. AzonkivI arra is gon-
doIlam, hogy ha mar menekInm keII, es oll keII hagyni
a leslel, IegaIabb ezl a reszel magammaI viszem, ellI
ugy fogom erezni, hogy is veIem van, es nem Ieszek
oIyan maganyos. A comb|ara es az agynemure azerl ir-
lam, hogy Szadakicsi, mi kellen, merl miulan megIlem,
csakis hozzam larlozoll, es azl akarlam, hogy ezl min-
denki lud|a. Izerl azlan kivellem egy iras|egyel mindkel-
lnk nevebI, es sszeraklam kel, es azl irlam,
Szadakicsi, mi kellen.
K.: Mierl vesle Isida baI kar|ara, hogy Szada`
V : Azl akarlam, hogy a lesle hozzam kld|n, ezerl.
K.: Mierl viseIle magan Isida agyekkl|el es aIsnemu|el`
V : Ierfiszaguk voIl, Isida-szaguk. Izerl villem eI kel emIe-
kI.
K.: Ir|a Ie, miIyen ulvonaIon menekIl a bunleny ulan.
V: Ma|us lizennyoIcadikan reggeI nyoIc ra krI, amikor eI-
|llem a MaszakibI, ugy lven |en voIl naIam. Ugy dn-
lllem, hogy mieIll barmi masl lennek, alIlzm. II-
menlem egy hasznaIlruha-boIlba Uenban, eIadlam, ami
ra|lam voIl, es vellem egy beIeIelIen kimonl es egy nagy
csomagoIruhal, amibe beIelellem a airba lekerl kesl.
A faszandaI|aimal is u|ra csereIlem, azlan leIefonaIlam a
Maszakiba, azl mondlam, hogy deIben erek vissza, es azl
akarom, hogy hagy|ak Isidal addig aIudni. A Iany, akiveI
beszeIlem, azl mondla, minden rendben, ugyhogy meg-
nyugodlam, ludlam, hogy meg nem laIaIlak meg. Tud-
lam, hogy Omi|a ur (a Csuki|o UzIeli KzeiskoIa voIl
igazgal|a) a Ma|okanban larlzkodik. IeIhivlam leIefo-
non, es megbeszeIlem, hogy Nihombasiban laIaIkozunk.
De amikor megIallam, sirva fakadlam. armi lrlen|ek

[276]
is, nincs kze hozzad mondlam neki, ma|d eIkszn-
lem lIe. Iazlam a beIeIelIen kimonban, ugyhogy eI-
menlem Sindzsukuba, es vellem egy szerzsszvelbI ke-
szIl masik kimonl es hozza nago|ai vel, es azl vellem
feI. Azlan egy egy|enes laxivaI eImenlem a arkba
Hamacsban, es oll eIdnlllem, ha mar ugyis meg fo-
gok haIni, |obb Ienne, ha visszamennek Oszakaba, es oll
ugranek Ie egy szirlrI az Ikoma-hegyen.

A |egyzknyv kzvelIenI Szada Ielarlzlalasal meg-
eIz esemenyekkeI foIylaldoll.

K.: HoI szaIIl meg az Isida meggyiIkoIasal kvel e|szakan`
V : Meg akarlam haIni Oszakaban, de nem voIl meg a balor-
sagom, hogy azonnaI meglegyem. AzonkivI eI akarlam
lIleni egy kis idl azzaI, hogy Isidara gondoIok. Tiz k-
rI eImenlem egy Ueno|a nevu holeIba Aszakuszaban,
ahoI mar |arlam korabban is. Amikor odaerlem, megf-
rdlem, erlekes csomagomal bevillem magammaI a fr-
dszobaba, azlan Iefekdlem az emeIeli szobamban. Az
agyban kinyilollam a csomagol, es nezegellem a farkal
es a goIyil, cskoIgallam kel, a Iabam kze lellem, es
mineI lbbel gondoIlam a doIogra, annaI |obban sirlam.
Szinle egesz e|szaka nem aIudlam. Masna koran reggeI
eIvellem egy u|sagol a orlarI. enne voIl a keem,
amin |vaI fialaIabb voIlam, es egy nagy cikk a
MaszakirI. IeIlem, hogy az emberek megismernek,
ugyhogy gyorsan fizellem. Irsen esell, ugyhogy kI-
csnvellem egy esernyl, es lavozlam.
K.: Mond|a eI, mi lrlenl lizenkiIencedikelI egeszen a Ielar-
lzlalasaig.
V : MiveI esell, ugy dnlllem, hogy az esli vonallaI megyek
Oszakaba. IImenlem Aszakuszaba, oll beIlem egy mo-
ziba, azlan eImenlem Sinagavaba, es vellem egy har-
madoszlaIyu |egyel Oszakaba. Meg mindig voIl kel ra a

[277]
vonalinduIasig, ugyhogy az aIIomason vellem l kIn-
bz u|sagol, es eIraklam kel, hogy ma|d kesbb eIoI-
vassam. Az aIIomas eIll illam vaIamil, amilI eIaImo-
sodlam. l ulan eImenlem egy kzeIi fogadba, a
Sinagavakanba, ahoI megmasszirozlallam magam, es
kzben eIszunnyadlam. AIvas kzben IsidarI aImod-
lam, es ulana feIlem is, hogy beszeIlem aImomban, de a
masszr azl mondla, hogy nem, es ellI |obban erezlem
magam. Azulan ellem oll vaIamil, es alnezlem az esli u|-
sagokal. O-Den Takahasi neven irlak rIam mindenfeIe
szrnyusegekel. Az is oll voIl az u|sagban, hogy minden
vasulaIIomason deleklivek vannak. Vagyis ugy lunl,
megsem mehelek vissza Oszakaba, ezerl eIdnlllem,
hogy ill haIok meg, ahoI vagyok. Az erkeIy luI aIacso-
nyan voIl ahhoz, hogy Ievessem magam. Mindssze any-
nyil lehellem, hogy megbeszeIlem, masna kIlzlesse-
nek al a meIIekeIelbe. Ugy gondoIlam, hogy oll, ha a
kerl feIe ugrok, feIakaszlhalom magam. KIcsnkerlem
egy goIysloIIal meg airl, es harom IeveIel irlam. Az
egyikel Omi|a urnak, a masodikal Kurokava urnak es a
harmadikal az en haIoll Isidamnak. Azlan illam kel srl,
es Iefekdlem aIudni. Ugy gondoIlam, hogy ma|d e|sza-
ka feIkeIek meghaIni. Ha|naIi negy ra krI |ll egy
rendr, es megmondlam neki, hogy en vagyok Abe
Szada. Hal igy foglak eI.

Koukil kicsil faraszlolla mar az oIvasas, de a vegehez
kzeIedell, amikor Szada a Ielarlzlalasa ulani IeIkiaIIaolal
irla Ie.

K.: A vadIoll mosl mond|a eI, mil erez |eIenIeg a lrlenlekkeI
kacsoIalban.
V : Amikor a rendrsegen voIlam, boIdogga lell, hogy
IsidarI beszeIhelek, es aIig varlam, hogy e|szaka rIa
aImodhassak. }I erezlem magam, szereImesnek, de
ahogy muIl az id, az erzeseim megvaIlozlak. Mosl mar

[278]
azl kivanom, barcsak ne lellem voIna ezl. Mosl mar
mindenl eIkvelek, hogy megrbaI|am eIfeIe|leni. Mos-
lanlI soha lbbe nem akarok errI beszeIni vagy egyaI-
laIan ragondoIni. Izerl ha Iehelseges, azl szerelnem, ha
nem Ienne largyaIas, nem haIIgalnanak ki egy csom
ember eIll. }obb Ienne, ha a halsagok egymas kzl
megbeszeInek a doIgol, es eIdnlenek, mi a megfeIeI
bnleles szamomra. Nem fogok anaszkodni, barmi Ie-
gyen is. arhogyan dnlenek, eIfogadom, es ugy gondo-
Iom, hogy ezerl gyvedre sincs szksegem.
K.: Van-e vaIami, amil meg szerelne eImondani`
V: Leginkabb az zavar, hogy az emberek feIreerlik a doIgol.
Azl hiszik, feherma|u vagyok. Ugyhogy errI szerelnek
mondani vaIamil. Azl hiszem, a muIlambI meg Iehel aI-
Iailani, hogy az vagyok vagy nem. Sose csinaIlam mas
ferfivaI oIyasmikel, amikel IsidavaI lellem. IIforduIl
neha, hogy megszerellem egy ferfil, veIe aIudlam aneI-
kI, hogy enzl kerlem voIna erle, de sose ragadoll eI a
hev, es ha eI|ll az ide|e, mindig knnyen ludlam szaki-
lani veIk. AIlaIaban ludok uraIkodni magamon, |zan
vagyok, sl a ferfiak neha meg rossz neven is vellek ezl
lIem. De Isida egyszeruen lkeIeles voIl. TaIan nem is a
lkeIeles a megfeIeI sz, kis, csiszoIalIan gyemanl voIl.
De szamomra ez meg vonzbba lelle. Igyaranl szerellem
a leslel es a IeIkel. Mosl, hogy ez az egesz kiderIl, az
emberek minlha megrIlek voIna. MindenfeIe diszn-
sagol mondanak rIam, mer eIvezelbI, de szerinlem
leI|esen lermeszeles, hogy egy n szereli a szereIme far-
kal. Tud|a, hogy van az, ha egy n eIdanak okaerl gyu-
IIi a nyers haI izel, meglanuI|a kedveIni, ha a fer|e ked-
veIi. A ferfi ruha|anak szaga is boIdogga leszi. A szerelell
ferfi csesze|eben maradl lea csodaIalosan izIik, es ha egy
kis eleIl a sa|al sza|abI rak az asszony sza|aba, az is na-
gyon |. Mil gondoInak, mierl fizelnek a ferfiak egy ha-
Iom enzl, hogy gesal vegyenek` Azerl, merl azl akar|ak,
hogy az a n egyedI az vek Iegyen. Nem is kelseges a
szamomra, hogy mas nk is szerelnek vaIakil annyira,

[279]
minl en, es megforduIl mar a fe|kben, hogy ugyanazl
leszik, amil en lellem, csak nem leszik meg. Termeszele-
sen sokfeIe ember van a viIagon, es vannak, akik szama-
ra az anyagi doIgok sokkaI fonlosabbak, minl a szereIem.
De hadd mond|ak vaIamil: csak azerl, merl vaIaki oIyan
nagyon szereImes, hogy nem lud uraIkodni magan, es
megleszi, amil en lellem, nmagaban meg nem |eIenli
azl, hogy feherma|u.

A ferfi befe|ezle a feIoIvasasl, es Rinkhoz forduIl. Az
asszony arca enyhen kivrsdll. Kouki lorka kiszaradl,
ugyhogy feIaIIl, es kivell egy srl a hulszekrenybI. Rinko
is feIaIIl, es IeIl veIe szembe az aszlaIhoz.
Nos, mi a veIemenyed` kerdezle Kouki, es mindkel-
l|knek lIlll.
Dbbeneles mormoIla az asszony. IIhaIIgaloll, ma|d
foIylalla: TeI|esen rosszuI ileIlem meg. Annak aIa|an, amil
lell, egeszen moslanaig azl hillem, hogy beleges, rIl n-
szemeIy, de nem igy van. szinlenek hangzoll, sl szimali-
kus voIl.
Kouki ennek haIIalan ugy erezle, megerle hangosan
feIoIvasni a |egyzknyvel.
Nem is erlem, hogy sikerIl ralaIaInod erre a knyvre.
IIlkeIlem, hogy mindenkeen megszerzem. II-
szr az Igazsaggyi Miniszleriumba menlem, de oll eIulasi-
lollak azon az aIaon, hogy bizaImas informaci. Azl mond-
lak, hogy csak ludomanyos ceIokra adhal|ak ki.
De hal ez rad is vonalkozik, eIvegre a Sva-korszak
lrlenelel kulalod.
In is igy gondoIlam, de u|ra meg u|ra eIulasilollak.
NyiIvanossagra kene hozniuk az egesz dokumenlu-
mol es igy liszlazni Szada nevel.

[280]
Igen, de ne feIe|lsd, hogy ezek a kicsinyes brokralak
imad|ak a lilkokal. Meg azlan lovabb kulallam, es kiderIl,
hogy megiscsak eIerhel.
HoI laIaIlad`
Vannak ugynevezell ,uIl aIalli knyvek, ameIyek-
ben iIyenfa|la kenyes anyagok vannak. OIyasmik, amikel aI-
laIaban lilokban larlanak.
Akkor nyiIvan masok is Iallak.
VaIszinuIeg a rendrliszl, aki a nyomozasl vezelle,
vagy vaIaki mas, aki Ieirla a vaIIomasl, kicsemeszell egy
masoIalol, es ez kering szamizdalban.
Akkor mi erleIme lovabb re|legelni`
IIyenek a brokralak.
Rinko is megszom|azoll. IeIha|lolla srel, azlan fogla a
knyvel, es kinyilolla az eIs oIdaIon. LegeII Szada es
Kicsizo fenykee voIl, az a ke, ameIy az u|sagokban is meg-
|eIenl kzvelIenI a gyiIkossag ulan, azlan egy csoorlke
SzadarI a rendrreI, aki Ielarlzlalla, es a heIyi rendrkkeI.
A ke a Ielarlzlalasa ulan keszIl, es furcsamd vaIameny-
nyien kedeIyesen mosoIyoglak, minlha csak nneeInenek.
MegknnyebbIhelell, amikor Ielarlzlallak.
Ne feIedd, hogy vonz n voIl, raadasuI gond neIkI
megadla magal. Termeszeles, hogy a rendrk is mosoIyog-
nak.
De ugy ludom, hogy ekkoriban a rendrseg es a kalo-
nasag meg akarla mulalni az ere|el, es lerrorizaIla a Iakossa-
gol.
1936-ban lrlenl az esel, amikor }aan a miIilarizmus
feIe sodrdoll. Mogorva es rosszkedvu voIl az orszag. Ki
lud|a, laIan az, hogy Szada ennyire szerelle a szerel|el, feI-
keIlelle az emberek egyllerzesel. De Iehel, hogy csak eIlereI-
le a figyeImkel mas doIgokrI.
Rinko bIinloll, es Iaozgalni kezdell.

[281]
A Ieglbb ember szamara ez az egesz kiserlelies, ha-
IaIlancszeru, edig nem oIyan kInIeges, minl gondoI|ak.
Lefogadom, hogy Szadanak igaza voIl, es mas nk is gon-
doInak arra, hogy megleszik, amil lell, csak nincs hozza ba-
lorsaguk.
Te is igy erzed` |egyezle meg Kouki lrefaIkozva. De
az asszony habozas neIkI igenl inlell.
Termeszelesen. TeI|esen lermeszeles, ha az ember igy
erez, amikor nagyon szereImes.
Nekem egy kicsil luIzasnak lunik megIni a ferfil.
AllI fgg, mennyire szereImes vaIaki. Ha az ember
nagyon-nagyon szerel, annyira, hogy leI|esen ki akar|a sa|ali-
lani a masikal, nincs mas Iehelsege.
Kouki egy iIIanalig szhoz sem |uloll a megdbbenes-
lI.
De feIleleIezem, egesz mas doIog gondoIni ra, minl
meglenni.
Igen, de ki lud|a, mire kees az ember, ha vaIaki iga-
zan fonlos neki. Azl hiszem, hogy vaIahoI meIyen minden
nben megvan ez a vagy.
Kouki nkenleIenI Iesllle a szemel. HirleIen fo|loga-
lnak laIaIla a szobal. IeIaIIl. Ahogy kinyilolla az abIakol, a
huvs lavaszi esli Ieveg keIIemesen vegigcirgalla arcal.
Gyere ide mondla, az asszony edig megaIIl meIIel-
le az abIaknaI. TIk baIra, egeszen kzeI, a viragokkaI bori-
loll cseresznyefa aIIl, aIalla edig a fenyesen megviIagiloll
lavacska Ialszoll. A lavacska egeszen a nyiloll frdig erl. A
frd slel vize visszalkrzle a regi n-szinad lilokzalos
szesegel.
MiIyen nyugaIom van ill... Kouki meIy IeIegzelel
vell. Minlha csak ki akarna szeIIzlelni agyabI mindazl,
amirI az eIbb sz voIl. Ill, ezen a nyugodl hegyi ihenhe-
Iyen Szada lrlenele vegleIenI lavoIinak lunl. Nem ludlak

[282]
eIszakadni a IalvanylI. Nezlek a hegyek fekele, kanyargs
vonaIa mgll eIlerI e|szakai egboIlol.
A cseresznyeszirmok mormoIla Rinko.
Kouki arra forduIl, es Ialla, hogy a szirmok Iassan
szaIIdosnak IefeIe a leI|esen kinyiIl viragokkaI boriloll agrI.
Az egyik meIIellk Iebegell eI, es erl uhan a l feIszinere
aIalluk. Igy masikal az abIakarkany feIe sodorl az enyhe
esli szeII.
Meg e|szaka is huIIanak, nem`
Koukil kizkkenlelle a meg|egyzes. VaralIanuI dbbenl
ra, hogy mindvegig, amig k a szabadleri frdben voIlak,
mindvegig, amig szerelkezlek, es azaIall, amig hangosan
feIoIvasoll, ezek a szirmok huIIollak, es csak huIIollak.
Meg akkor is huIIanak ma|d, amikor mi mar aIszunk
szIaIl meg.
Ne marad|unk fenn, es nezzk kel, hogy ne Iegyenek
egyedI`
Sze gondoIal voIl, de Kouki egy kicsil faradlnak erezle
magal. TaIan a heves szerelkezes voIl az oka, laIan a feIoIva-
sas izgaIma, ki lud|a` A cseresznyeszirmok egyenkenl szaI-
Iingzlak neszleIenI az e|szaka slel|eben.
Kouki gyengeden alkaroIla Rinkl.
Men|nk be sugla a fIebe.
Kicsil keIIemelIen erzes voIl visszamenni a szelziIaIl
agyba. HirleIen ugy erezle, minlha IombI Iennenek a lag-
|ai. Kouki eIvackoIl, de Rinko meg acsorgoll egy kicsil az ab-
IaknaI.
Igy kicsil nyilva hagyom |egyezle meg. A hideg
ma|d feIfrissil, gondoIla Kouki, es Iehunyl szemmeI bIinloll.
Az asszony IekacsoIla a Iamal, es befekdl meIIe. A ferfi
feIe nyuIl, vagyoll az erinlesere, de az asszony eIkala a ke-
zel, es gyengeden megszorilolla. Akkor is sa|naIom mo-
rogla.

[283]
Kouki egy iIIanalig nem is erlelle, mire gondoI.
In sose lennem meg, amil . armennyire szerelek is
vaIakil, semmi erleIme, hogy megI|em, ugye`
Kouki nagyon is egyelerlell veIe.
Azerl Ile meg, hogy egyedI az ve Iegyen, de nem
Iell boIdog. Megfizelell azerl, amil lell. GyiIkos Iell.
Miulan IelIllle a bnlelesel, Szada ismel munkaba
aIIl egy aszakuszai elleremben. Meg hirdelesek is feIlunlek,
hogy ,az ellerem, ahoI Abe Szada doIgozik. IgyerleImu
voIl, hogy ha lelszik neki, ha nem, kivancsi lekinlelek ceI-
onl|ava vaIl.
SokkaI rosszabb annak, aki luIeIi a masikal |egyezle
meg Rinko.
Na igen. De az sem keIIemes, ha az emberl meggyiIkoI-
|ak, es Ievag|ak a nemi szervel, gondoIla Kouki.
Amugy sincs sok vaIaszlasi Iehelseg |egyezle meg.
GondoIod` Az egesz robIemal az okozla, hogy az
egyikk eIelben maradl lelle hozza Rinko nehany iIIanal
muIva.
IrobIemal`
Igen, egyszerre keIIell voIna meghaIniuk, igy rkre
egyll maradhallak voIna, es egyikk sem Iell voIna maga-
nyos. Kouki kicsil odebb forduIl. HirleIen Ievegre vagyoll.
MeIyen megrazlak Rinko szavai. Csak nem azl akar|a |ava-
soIni, hogy Iegyenek ngyiIkosok` RemeIhelIeg meg min-
dig SzadarI beszeI.
Azlan, minlha csak u|ra vegiggondoIna a doIgol, visz-
szaforduIl. Arcal az asszony meIIere feklelve feInezell a Ia-
fonra.
Isida feklelle igy Szada meIIere arcal, amikor az asz-
szony megfo|lolla. Kouki mosl ugyanabban a zban dIl az
asszony uha leslenek, mikzben IecsiIIauIl a szivverese.
Kis id ulan a meIIbimbl keresle sza|avaI. A|ka be|arla a

[284]
meII finom ivel, ma|d vegI a bimbra laadl. Lassan |obbra,
ma|d baIra mozgalla nyeIvel, azulan krzni kezdell veIe.
Vegre megihenlek a gondoIalai. A szIeles ulan a meII es a
sza| kli ssze az anyal es a gyerekel, de hasonIke rk
kleIekel |eIenl a meII es a nyeIv a nk es a ferfiak kzll.
AImodozva fekdl az e|szaka csend|eben. Lusla kr-
kel irl Ie az asszony meIIbimb|a krI, es minlha vaIami fi-
nom csikIandozla voIna a sza|a sarkal. Mi Iehel az, lundll
magaban, de azerl nem hagyla abba, amil csinaIl. Ma|d ismel
erezle a csikIandozasl. Iz aIkaIommaI Iassan arrebb huz-
doll, es feIkacsoIla az oIvasIamal, hogy Iassa. Kel haI-
vany rzsaszin szirom heverl az asszony meIIbimb|a meI-
Iell.
Cseresznyeszirmok sullogla.
Rinko kIns arccaI nezell ra.
A szadon is van egy.
Igy is voIl. Kouki Ievelle a|karI a szirmol, es az asz-
szony meIIere lelle, a masik kell meIIe.
eszaIIlak az abIakon |egyezle meg, es az abIak feIe
nezell. Is egesz e|szaka huIIani fognak. Ha igy megy lo-
vabb, egy-kel naon beII egy sem marad. Ne mozog|! A
vrs seIyem redin al az asszony csuasz vaIIara lelle kezel.
A szeII szarnyan sorra Iebeglek be a cseresznyeszir-
mok, amig az asszony uha feher brel saadl rzsaszin szi-
romlakar nem borilolla.

[285]
Knra nyr
}aanban sokakal fog eI fa| veszlesegerzel, amikor a
cseresznyeviragok IehuIIanak. Kicsil oIyan, minlha fialaIon
haIna meg egy ismersk. De ahogy egyre hosszabbak Iesz-
nek a naaIok, enyhI a banal. A kora nyar u| eIelel lereml:
viragzik a IiIaakac, a luIian, a iacs es a bazsarzsa, a Ieve-
Iek a zId minden arnyaIalaban ragyognak.
Koukil is magavaI ragadla az evszak rme, de mosl,
amikor a szabadban minden szinle robbanasszeruen nll,
sibu|ai szereImi feszkk egyre szukebbnek lunl. Miulan
mindkellen megfogadlak, hogy sose lernek vissza korabbi
IakheIykre, ez Iell az ollhonuk, de a hevenyeszve berende-
zell menedekheIy mosl IehangoIan arnak es szegenyes-
nek Ialszoll. ar keves enzk voIl, Kouki lagasabb Iakasba
akarl kIlzni. Az is nyomaszlolla, hogy ha hivalaIosan
egyll fognak eIni, be keII iralni Rinko nevel a csaIadi anya-
knyvebe. A szomszedaik igy gondoIlak, hazaslarsak, de
masok nyiIvanvaIan mas kvelkezlelesre |ulollak.
Mindezl RinkvaI is megbeszeIle, aki |vaI lbb idl
lIlll a Iakasban, es sokkaI inkabb erezhelle, hogy miIyen
kenyeImelIen. TuIsagosan zsufoIl, a konyha icike, es a kis
komdban nem fernek eI a ruhaik. Rinknak muanyag do-
bozokal keIIell vennie, hogy eI lud|a akoIni a hoImi|ukal.
Az asszony mindenna IeIkiismerelesen gyakoroIla a kaIIig-
rafial, de Kouki komoIyan szenvedell amiall, hogy kedvese
arra az aszlaIra kenyleIen kiakoIni az ecsel|eil, air|al, lin-
lakvel es mas feIszereIesel, ameIyen enni szoklak. Rinko ha-
laImasal csuszoll IefeIe, amikor ugy dnlll, hogy eIhagy|a a
fer|el a kedveerl. Kouki szerelell voIna |obb krImenyekel
bizlosilani szamara, de ahanyszor csak feIhozla a doIgol,
Rinko mindig feIresrle. Ragaszkodoll ahhoz, hogy ma-
rad|anak. Kouki eIszr ugy hille, hogy anyagi megfonloIa-
sokbI, de kesbb gyanilani kezdle, hogy az asszony csak-
ugyan |I erzi magal ebben az ar, IehangoI kis Iakasban.

[286]
IgyelIen doIog szamil, hogy mindenna ide gyere
haza hozzam kzIle Rinko minden egyes aIkaIommaI, va-
Iahanyszor erre kerIl a sz. A ferfi szivel iIyenkor mindig
eInllle a szerelel, es magahoz IeIle asszonyal. A doIgok
edig sze csendesen haIadlak a maguk ul|an, igy azlan
szinle minden egyes aIkaIommaI, amikor feIvelelle, hogy eI
keIIene kIlznik, mezleIenI, egymas kar|aiban fe|ezlek be
a beszeIgelesl.
Kouki nem feIe|lelle eI, mil vaIIoll Abe Szada a rendr-
segen. A vaIIomasban az aIIl, hogy a bunleny eIkvelese eIll
heleken al szinle minden ebren lIlll ercben fizikai ka-
csoIalban voIlak egymassaI. Ugy lunl, is egyre inkabb igy
van RinkvaI. ar nem szerelkezlek aIIandan, de veglag|aik
aIIandan szerelelleI sszekacsoIdlak. az asszony kebIel
cirgalla, mig az az eniszeveI |alszadozoll. Gyenged iI-
Ianlasok, IeIesek neIkI nem ludlak egymas kzeIeben Ien-
ni. Iz neha szerelkezeshez vezelell, de ugyanoIyan gyakran
csuan bekesen eIaIudlak egymas kar|ai kzl.
Helvegeken neha mar maguk is ugy erezlek, hogy a
szerelkezes fogIyai. Kouki fe|eben az is megforduIl, hogy
Rinko vaI|aban azerl nem akar|a eIhagyni ezl a zsufoIl kis
Iakasl, merl leslel-IeIkel leI|esen alilalla mindaz, ami e faIak
kzl lrlenl.
Az asszony egyre |alekosabb Iell. Ma|us eIe|en, egyik
vasarna, kes deIulan eImenlek vasaroIni, es visszafeIe |-
vel megaIIlak egy kis bulorboIl eIll. Kouki bemenl, ugy
gondoIla, hogy vesz Rinknak egy nagyobb aszlaIl, ahoI gya-
koroIhal|a a kaIIigrafial, de amig aszlaIl keresgeIl, Rinko a
lkrkel nezegelle. VoIl ill szeIes, magas, egesz aIakos, faIra
akaszlhal es oIyan, ameIyel barhova aIIilhal az ember.
Kouki is vegignezle a lkrkel, es szlnsen kibukoll beI-
Ie:
Mil szInaI, ha lennenk egyel az agy meIIe` Iersze
csak lrefaIkozoll, nem feIe|lelle eI azl az aIkaImal
}okohamaban, amikor Iova gynyrkdll az asszony Ial-

[287]
vanyaban a lkrben. Igy nagyol, ameIyben mindkellen
Ialszunk lelle meg hozza.
Az asszony edig haIkan, lkeIelesen nyugodlan feIeI-
le:
Vegyk meg.
MegbeszeIlek, hogy meg azna kiszaIIil|ak, es amikor
esle meghozlak a lkrl, azonnaI feIaIIilollak az agy meIIe, es
IeIkesen Iefekdlek, hogy kirbaI|ak. Odahozlak egy Iam-
al, hogy meg lbb feny Iegyen, es addig aIIilgallak a lkrl,
mig vegI mindkellen |I Ialszollak. Rinko feher leslenek, fe-
kele szrzelenek IalvanyalI Kouki azonnaI feIizguIl, es az
asszonyra is erezhel halasl gyakoroIl az u| heIyzel. Amikor
Kouki beIe haloIl, Rinko feInygll gynyreben, es u|ra meg
u|ra feIemeIle fe|el, hogy Ialhassa a lkrkekel.
Kouki nem eIs aIkaIommaI erezle vonznak, de egyul-
laI kicsil i|eszlnek is, hogy kedvese miIyen szivesen fogad|a
az u| eImenyekel. Hova viszi eI Rinkl, hova vezeli mindkel-
l|kel` Va|on meddig mehelnek` Ugy erezle, a feIeIs az
asszony alaIakuIasaerl. Amila Rinko feIfedezle a leslel,
minlha egeszen mas emberre vaIl voIna. Az agy meIIell aII
lkr miall kis buvheIyk meg fIIedlebbnek lunl, minl ko-
rabban.
VoIl meg egy heIy, ahoI korabban sose |arlak. De mosl
eImenlek egy feInlleknek vaI |alekszerboIlba Sibu|a egyik
sikaloraban. Nem szandekosan lerlek be oda, de amikor ve-
IelIenI rabukkanlak, Kouki |avasoIla, hogy nezzenek be.
Rinko gyanulIanuI kvelle, azlan megriadl a cifra aIsne-
muk, brkorbacsok, eniszgyuruk es vibralorok sokasaga
Iallan. Zavarlan rangalla a ferfi ingu||al, fIdbe gykerezell a
Iaba, Iesllle a szemel, de nem forduIl sarkon, hogy lavoz-
zon. Azlan megiscsak krInezell a ferfi halanak fedezeke-
bI. IgyerleImu voIl, hogy erdekIdik. Ramulaloll egy vibra-
lorra, megkerdezle, mire vaI. Kouki feIvelle es eImagyaraz-
la, megmulalla, meIyik resze hova megy. Rinkn edig Ial-
szoll a csodaIkozas. Habozva odanyuIl, megerinlelle. A ferfi

[288]
|alekosan feIe loIla, de az asszony gyorsan halraugroll, mind-
kel kezel a Ievegbe emeIve razla a fe|el.
Iedig Iehel, hogy eIvezned. Nem ludhalod.
Nem mondhalod komoIyan.
Lalvan, hogy Rinko eIforduI, Kouki nem ludoll eIIen-
aIIni a gonosz lIelnek, es megvelle a vibralorl.
Rinko gyanakv lekinlelleI mericskeIle a szerszamol,
amikor Kouki kesbb odahaza eIvelle.
A ferfiakal feIizgal|a, ha iIyesfa|la doIgokal vasaroI-
nak` kerdezle szarazon.
Hogy erled ezl` liIlakozoll Kouki. A boIl csua
nknek vaI hoImil aruIl. Nincs az a bigy, amire meIIelled
szksegem Iehelne.
}Iesell haIIani, de az u| |alekszer megiscsak haIszoba-
|uk aIIand keIIeke Iell. ar Kouki bolIoll a lkrbe, es vel-
le meg az eIeklromos vibralorl, Rinko ra|ongoll ezekerl a se-
gedeszkzkerl, es kilanuIla hasznaIalukal. RaadasuI egyre
leIhelelIenebb Iell. Csak akkor engedeIyezell ihenl, amikor
Kouki mar leI|esen kimerIl, es semmi ere|e nem maradl a
foIylalashoz.
II|ulollak oda, hogy bar indilolla eI ezl a vaIlozasl, es
iranyilolla az asszonyl, ez mar nem sokal |eIenlell. A lanil-
vany luIszarnyaIla meslerel. IranyilhalalIanna vaIl. Sok fer|
laIan een ezerl habozik lovabb menni a feIesegeveI, feIfe-
dezni veIe a lesli szereIem meIysegeil. TaIan allI feInek,
hogy ha szabadon engedik a moh szrnyelegel, nem Iesz
eIeg ere|k, hogy kieIegilsek nvekv elvagyal.
Sok ferfi aImodik arrI, hogy erzeki besliava legye a
szerelell nl, de Ieglbb|kel vaIszinuIeg visszalarl|a a feIe-
Iem, hogy az asszony leIhelelIensege leher Iesz szamukra.
Lehel, hogy csak a hazassagon kivI merik megrbaIni, ke-
esek-e erre. Csuan ill merilkeznek meg az erzekek biro-
daImaban. Minlha ollhonuklI lavoI asnanak egy kulal,

[289]
ameIybI csiIIailhal|ak szom|ukal, azlan szabadon lavoz-
halnak.
De Kouki szamara a ,szabadsag mar szba sem |he-
lell. Viszonyuk nemhogy eIIaosodoll voIna egy ev ulan,
minl, a Ieglbb kacsoIal, hanem egyre meIyebb Iell, minlha
mindkell|kel szedil rveny ragadla voIna magavaI egy
oIyan viIagba, ameIyel meg egyikk sem Ialoll.
Amikor feIlelle maganak a kerdesl, mierl szereli ennyi-
re az asszonyl, ludla, hogy reszben azerl, merl kizarIag
lud a Rinkban vegbemenl csodaIalos alaIakuIasrI. A Ieg-
lbb ember szamara kedvese visszafogoll urhIgynek lunl,
oIyasvaIakinek, akinek erzekisegel nehez megbecsIni.
Kouki meg mindig hihelelIenI izgaImasnak laIaIla, minl
vaIlozik meg ez a meIlsagleI|es ke, ahanyszor kellesben
maradnak.
Maskor viszonl ugy erezle, hogy finoman es ludal aIall,
de megmulalkozik Rinko masik oIdaIa. Neha, amikor eImen-
lek egyll vaIahova, a ferfiak a szemk sarkabI nezlek az
asszonyl, es amikor maganyosan selaIl a arkban, idegen fer-
fiak rbaIlak IeszIilani. Rinko nemregiben meseIle, hogy
kel kInbz heIyen es kInbz idonlban kel fialaI fer-
fi is IeszIilolla, es megrbaIl megismerkedni veIe.
GondoIod, hogy vonznak laIaInak a ferfiak` ker-
dezle lellelell arlalIansaggaI.
Kouki edig bedIl neki:
A ferfiak merfIdekrI megerzik, ha egy nbI sugar-
zik az erolika.
Akkor is le lelleI iIyenne csallanl feI Rinko, mar
meginl csak l hibazlalva.
Rendben, akkor moslanlI, ha eImegynk vaIahova,
razon vezelIek nevelell a ferfi.
De nevelhelell barmennyil, kell|k kzI ra|la voIl a
raz. Izl is ludla. A |zan esze neha arra bizlalla, Iazad|on
feI eIIene, mosl, hogy sikerIl eInyernie aImai asszonyal, mi-

[290]
erl nem kees lovabbra is diklaIni a leml, IegaIabb resz-
ben iranyilani a doIgokal, aheIyell, hogy mindenl Rinkra
hagy, es engedi, hogy kedvere |alszadozzon veIe. Maskor vi-
szonl vaIami erverz rmmeI lIllle eI a heIyzel. Minek
busIakod|on, inkabb hagy|a a maguk ul|an menni a doIgokal,
azlan megIal|a, miIyen meIyre sIIyed. A dac beIelrdesseI
keveredell, edig megadla magal kicsaong ha|Iamainak.
Rinko mindig megerezle a hanguIalvaIlozasail, amikor
Kouki sha|loll, vagy barmiIyen mas |eIel adla annak, hogy
nem eIegedell, gyengeden ennyil mondoll:
Nem erdekes, ne ragd| ra|la. Is ez segilell faIal
emeI|en kze es a vaIsag kze.
Iedig Kouki liszlaban voIl veIe, hogy eIbb vagy ulbb
komoIyan eI keII gondoIkodni a |v|kn, arrI, hogyan eI-
nek ma|d ezulan. Iz a nemlrdm eIel nem larlhal rkke.
VaIahogy eI keII rendezni a doIgokal. Meg a hazassaguk is
fggben van. De egyeIre semmi kedve se voIl iIyesmiveI
fogIaIkozni. Gyorsan Ienie kene, eIvaIni a feIesegelI, es eI-
inlezni az ehhez kacsoId ezernyi doIgol, de mar maga a
gondoIal is faraszlnak lunl. Ugy dnlll, hogy IegkzeIebb,
amikor a feIesege feIveli a lemal, aIair|a a nyomlalvanyl, de
miveI az asszony nem szIl, lovabb haIogalla a dnlesl.
Rinko is ugyanebben a ciben |arl. Az asszony min-
dennemu kacsoIalol megszakiloll a fer|eveI, de nem mulal-
la |eIel, hogy harcoIni akarna azerl, hogy eIvaIhasson. Kouki
es kedvese sa|al viIagaba lemelkezell. IgyerleImu voIl, hogy
nem akarnak szembenezni lelleik kvelkezmenyeveI, hoIoll
mindkellen eIfogadlak a larsadaIom |alekszabaIyail. De
ugyan mi erleIme Ienne, ha bekIni rbaInanak`
Mosl mar luI kes, hogy eszhez ler|enek.
Masok laIan bolranyosnak, erkIcsleIennek Iallak a vi-
seIkedeskel, k azonban csak Iebeglek, es hagylak, hogy
szabadon sodor|a kel a vagy. IgyedI a gynyrben IeIlek
feIedesre, ezerl azlan u|abb es u|abb csucsokra ha|szoIlak les-
lkel.

[291]
Rinko csak rilkan Ieell ki a IakasbI, de Kouki csak-
nem mindenna bemenl az irodaba, es szembesIl a vaIsag,
iIIelve az aIom es ebrenIel halaran Iebeg eIel kzll feszI
eIIenlelleI. Nakzben az irodaban doIgozoll, akar a munka-
larsai, de aminl IeszaIIl az esl, eImerIl az erzekek vegleIen
lengereben. Az voIl a Iegrosszabb, hogy na minl na kel
ennyire kInbz viIag kzll keIIell ingaznia. LehelelIen-
nek lunl, hogy sszebekilse kel.
ar nem velle eszre, a munka|an is kezdell megIalszani
a Sibu|aban eIl kicsaong eIel. A lilkarn|k sunyi kis meg-
|egyzesekel lell, miIyen faradlnak Ialszik. Ha egyszer-
egyszer eIbbiskoIl az iraszlaIa meIIell, maris gunyoIdoll
veIe.
Nem kene ugy megerIlelnie magal, Kouki ur.
A ferfikoIIegai nem lellek meg|egyzesekel, de k is esz-
revellek, mennyire IeIassuIl. Muramacu, akiveI | viszonyban
voIl, neha megkerdezle, |I erzi-e magal. Kouki mindig egy
vaIIrandilassaI inlezle eI a kerdesl. De ma|us kzeere megis
kiderIl, hogy mar nem ollhon eI.
Ugy esell, hogy Muramacunak vaIami okbI gyorsan
keIIell voIna beszeInie KoukivaI, es feIhivla ollhon. A feIese-
ge velle feI a kagyIl. KzIle, hogy a fer|e mar | ide|e nem
voIl idehaza, es nem lud|a, hoI Iehel eIerni. Hal igy lrlenl.
Igy kicsil veszekedlnk, semmi komoIy hazudoll
Kouki, hogy menlse, ami menlhel, de hiaba, hamar eIler|edl
a hir, hogy szerel|e van, es minden szabad ide|el veIe lIli.
IImeIelben senkinek semmi kze hozza, mil lesz az aI-
kaImazoll|a szabad ide|eben, amig az nem befoIyasoI|a a
munka|al, am a cegek nem lurik a kicsaong nemi eIelel.
KomoIy kvelkezmenyekkeI |ar, ha a ferfi szerel|e beronl az
irodaba, vagy a feIeseg fer|e fI|ebbvaI|ahoz forduI. A ban-
kokhoz vagy befeklelesi inlezmenyekhez keesl egy knyv-
kiad viszonyIag loIerans, de egy effeIe incidens halarozol-
lan rosszal lesz az ember karrier|enek.

[292]
Meg szerencse, hogy Kouki munka|a vaI|aban csak
szinekura voIl, nem igazan fonlos, es igy nem is lrlenl
semmi komoIy ba|. A veIelIen leIefon nyoman kiderIl, hogy
egy masik nveI eI, ez minden.
Nehany nara ra, amikor veIelIenI kellesben marad-
lak, Szuzuki, a reszIegvezel, kzvelve feIvelelle a lemal.
Ha |I ludom, u|abban eIegge eIfogIaIl vagy.
Kouki feIfogla ugyan, hogy Szuzuki RinkvaI vaI ka-
csoIalara ceIoz, de egyelIen heIyenvaI vaIasz sem |uloll az
eszebe.
Csakugyan` dadogla.
arcsak nekem Ienne ennyi eIelerm |egyezle meg
Szuzuki gunyorosan. Iz voIl az egesz, semmi figyeImezleles
vagy | lanacs. Ugy lunl, mindssze azl akar|a, hogy Kouki
lud|a, liszlaban van veIe, mi lrlenik krlle. Igaz, ha
Szuzuki fIebe eI|uloll a doIog, akkor mar mindenki haIIoll
rIa.
Nincs oka az aggodaIomra, gyzkdle magal Kouki,
eIbb vagy ulbb ugyis ki keIIell derInie. TaIan |obb is,
hogy liszlazdoll a heIyzel. Innek eIIenere u|ra meg u|ra
feImerIl benne, va|on mil gondoIhalnak a lbbiek. Igy do-
Iog bizlos voIl: moslanlI aImaban se gondoIhaloll arra, hogy
eIIelessek.
ar senki se krilizaIla munka|al, rosszuI erezle magal a
kiadban, es emiall egyre lbbel hianyzoll. Zavarla, hogy
mindenki lud a maganeIelerI. Idegesilelle, ha a koIIegai sz-
szesuglak, mar-mar aranoiasan figyeIle a Ielykakal. ZakIa-
loll viseIkedese lovabb gyengilelle amugy is kenyes heIyze-
lel. A munkaheIyi gondok eII meginl csak ollhon keresell
menedekel. IgyedI Rinko ludla IecsiIIailani IeIkel.
Odahaza, sibu|ai kis Iakasukban, ahoI kellesben Iehelell
kedveseveI, kiszabaduIhaloll a larsadaImi szabaIyok fo|l
szorilasabI. Aminl magukra csuklak az a|ll, vegre nmaga
Iehelell. TavoI a heIyleIenil iIIanlasoklI es fe|csvaIasok-
lI azl lehelle, amihez kedve lamadl: hanyall fekdl es Ius-

[293]
laIkodoll, vagy eImerIl a gynyrben aneIkI, hogy allI
keIIell voIna larlania, barki is megr|a ezerl. A Iehel Iegler-
meszelesebbnek lunl szamara, hogy idere|lzik, ahoI egy
sze es szoIgaIalkesz asszony var|a.
MindazonaIlaI nem ludla Ierazni magarI az idrI id-
re ralr rossz eIerzelel. Ha lovabbra is igy foIylal|ak, leI|e-
sen eIszigeleIdnek krnyezelklI. ar e azerl zarkzlak
eI a viIaglI, hogy eIkerI|ek a krilikal, fennaIIl a veszeIye,
hogy addig szeIesedik a szakadek, mig vegI IehelelIenne
vaIik a visszaleres. Irre akkor ebredl ra Kouki, amikor ismel
laIaIkozoll KinugavavaI.
Szokas szerinl Kinugava hivla feI, es megbeszeIlek,
hogy megszokoll a kiskocsma|ukban laIaIkoznak a Ginzan.
Mosl eIszr |llek ssze Rinko kaIIigrafiadi|anak aladasa
la. Csaknem feI eve nem laIaIkozlak. Az azla eIleIl idben
Koukil egyre |obban Iekllle RinkvaI foIylaloll viszonya,
es eIhanyagoIla baral|al. HaIIgalasaban a zavar is szereel
|alszoll, Kinugava edig feIlehelIeg lainlalbI nem |eIenl-
kezell.
Kinugava meg suIyosabbnak, meg lekinleIyesebbnek
lunl, minl azeIll. Minden szavabI, mozduIalabI er es n-
ludal sugarzoll.
Mi u|sag` kezdle.
Semmi kIns feIeIle Kouki kileren.
Kinugava feIha|lolla srel.
Hogy van Rinko` Minden rendben van kelllk k-
zll`
Koukil zavarba hozla baral|a kulal iIIanlasa, es Ies-
llle szemel, de Kinugava lovabb erIlelle a lemal.
Az a n igazi kincs, baralom mondla. arhogy is
Iesz, ne engedd eI. ar IalszIag balorilolla, megis minlha
guny csendIl voIna ki a szavaibI. Ugy erlem, ki gondoIla
voIna, hogy Iesz benne annyi balorsag, hogy ollhagy|a a fer-
|el, es sszekIlzzn veIed.

[294]
Ki mondla ezl`
Igy kismadar feIeIle baral|a nleIlen. NyiIvan a
muveIdesi haz egyik kaIIigrafialanara mondhaloll vaIamil,
akil Rinko a bizaImaba avaloll, gondoIla Kouki.
IogIaIkozik meg a kaIIigrafiavaI`
Neha.
Szegyen Ienne, ha hagyna veszendbe menni a lehel-
segel. Mosl lavasszaI semmiveI nem nevezell, ugye`
Rinko ugy dnlll, hogy kihagy|a a lavaszi kiaIIilasl,
merl ugy erezle, annyi minden lrlenl, hogy nem kees keI-
Ike koncenlraIni.
Igyszer beszeIl arrI, hogy oll akar|a hagyni a fer|el es
naIIan eIni.
Kouki szrakozollan bIinloll. ImIekezell ra, hogy
Rinko egyszer megkerle Kinugaval, vegye feI faIIasba lani-
lani a kzonlnaI.
De ha veIed eI, nem keII doIgoznia, ugye`
Kouki ezl ugy erleImezle, hogy Kinugava lbbe nem
szandekozik segileni.
Szegyen voIna, ha eIlemelne a lehelsegel mondla
Kinugava ismel. Azlan |eIenlsegleI|esen feIsha|loll.
Ha igy aIakuI, le lehelsz rIa.
AIig feIra|a Ilek Ie egyll, Kouki megis kenyeImelIe-
nI feszengell. Amikor lavaIy laIaIkozlak, nyoma sem voIl
ezeknek a feIhangoknak. Mosl mierl erzi ugy, hogy |ogaban
aII kioklalni l` TaIan RinkvaI foIylaloll viszonya miall`
Kinugavanak se|leIme sem Iehelell arrI, mi |ar Kouki
agyaban. IIreha|oIl.
Na es hogy mennek a doIgok a munkaheIyeden`
kerdezle.
Lehelne rosszabb is kdsilell Kouki.
Kinugava mosl mar IalhalIag bosszankodoll.

[295]
Mierl nem vagy kees egyenes vaIaszl adni`
Koukinak eszebe |uloll, hogy lavaIy ev vegen Kinugava
megkerdezle, nem akar-e kiadl vaIlani. Akkor nem ludoll
dnleni, es szandekosan meIIebeszeIl, baral|a edig azla
nem hozla feI a doIgol.
TaIan igazabI ez a neked vaI munka |egyezle meg
Kinugava, es ezzeI finoman visszavonla korabbi a|anIalal.
Kouki haIIgaloll. Csakugyan nem akarla ollhagyni a
szerkeszlsegel.
Nem voIna kedved eI|nni es eIadasl larlani a kz-
onlban` vaIloll lemal Kinugava.
Ksz, nem. Semmi erleIme se voIl, hogy meginl eI-
men|en azerl a kis sszegerl.
Azerl nem keII minkel Iesa|naIni. Sok u| lanfoIyamunk
van, es mindegyikre sok a |eIenlkez. Minkel larlanak az
egyik Ieg|obb muveIdesi kzonlnak a varosban.
Iz remek.
IInki kilnlelesl is kalam, es |uIius eIse|elI en Ie-
szek Toki sszes kuIluraIis kzonl|anak a feIgyeI|e.
SzvaI ezerl |eIenlkezell Kinugava, eI akarla u|sagoInia doI-
gol.
GraluIaIok. Kouki u|ralIllle Kinugava oharal.
Arra gondoIl, hogy laIan ezerl erzi magal keIIemelIenI ba-
ral|a larsasagaban. Kinugava szeen haIad a rangIelran, mig
l feIreaIIilollak.
Igyre nyomaszlbb voIl ez a beszeIgeles. Nem is baral-
|a eIIelelesenek hire zavarla, hiszen ez semmiIyen kzvel-
Ien halassaI sincs ra, eIvegre mas munkaheIyen doIgoznak.
Inkabb az zavarla, hogy Kinugava egesz na grcI, mig
egyedI RinkvaI lrdik. Halarozollan kenyeImelIenI
erezle magal nz es erkIcsleIen eIelmd|a miall. Moslana-
ban mar aIig merl a nyiIvanossag eIll mulalkozni. SzegyeII-
le magal.

[296]
Hogy eIhel igy` Azla, hogy RinkvaI a sibu|ai Iakasba
kIlzll, u|ra meg u|ra feIlelle maganak a kerdesl, es
KinugavavaI vaI laIaIkozasa megersilelle a keleIyeil. Az-
lan kel helre ra meg IehangoIbb hirl kaoll, minlha csak a
|uniusi esk hozlak voIna magukkaI. Kel naaI az ess ev-
szak hivalaIos kezdele ulan regi baral|a, Mizugucsi hosszu
belegseg ulan meghaIl egy lokii krhazban.
Kouki szlIanuI meredl a hivalaIba kikezbesilell hirIe-
veIre. ,Ma reggeI l ra husz erckor Mizugucsi Goro, a
Marron Inc. eInke eIhunyl. Izulan kvelkezell a kora. ,54
eves koraban. Kouki a szamra meredl, es eszebe |uloll ha-
rom hnaaI ezeIll lell krhazi Ialogalasa. Is az is, mil
mondoll neki akkor Mizugucsi. Mindenki megregszik es
meghaI a vegen. Ugyhogy csinaId meg mindazl, amil ki-
vansz, amig csak leheled. Va|on a vegen is igy gondoIla`
A virraszlas masna deIulan hal rakor kezddll a
Mizugucsi kIvarosi hazahoz kzeI es lemIomban. A le-
melesi eIkeszIelekel a fialaI koIIegak inlezik. Mire Kouki
megerkezell, mar kisebbfa|la lmeg gyuIl ssze, es megkez-
ddll a szulraoIvasas. Mizugucsi viragokkaI krIvell
fenykee az oIlar kzeen aIIl. Kel vagy harom evveI ezeIll
keszIhelell. Inyhen mosoIygoll, a szeme csiIIogoll. IIele vi-
ragaban Iev ferfil abrazoIl.
MiveI haIaIa ide|en a vaIIaIal egyik eInkekenl doIgo-
zoll, a szoba kel oIdaIal szinle eIborilollak a kiadvaIIaIalok,
szerkeszlk, igazgalk es gyfeIek halaImas koszorui.
Koukinak a viragokal nezve eszebe |uloll a ,korai haIaI ki-
fe|ezes. Igy lvennegy eves ferfi nem mondhal if|oncnak,
de egy hasonI koru ember fialaInak Ial|a.
Akarhogy is, Mizugucsi a munka|anak szenleIle magal.
MiIyen furcsa finlora az eIelnek, hogy egy iIyen ember meg-
haIl, mig a haszonlaIan, semmirekeII meg eI.
Kisvarlalva eI|ll a lm|enaIdozal ide|e, es Kouki is be-
aIIl a sorba a lbbi gyaszoI kze. Sokukal ismerle. Nakaza-
va, a kereskedeImi reszIeg u| vezel|e kzeIedell feIe. SzlIa-
nuI biccenlellek egymasnak.

[297]
Leesenkenl Iassan haIadlak eIre az oIlar feIe, es
Koukiba varalIanuI halaImas erveI hasiloll beIe a feIisme-
res, hogy a baral|a meghaIl. TiszleIelleI|esen sszeszorilolla
lenyerel, ugy nezell a fenykere. Mii akari4| c|crni, cs nicri
na|i4| ncg? Iz |arl a fe|eben. Nem gyaszoIl, nem imadkozoll.
IgyelIen kerdes kiserlelle sznleIen: Mi a fenenek keIIell
iIyen hirleIen meghaInod` aral|a haIaIa eIkezeIhelelIen es
eIfogadhalalIan voIl a szamara. A belegseg mindig varalIa-
nuI csa Ie, de ez oIyan voIl, minlha Mizugucsi gondalIanuI
egy rak nevezelu aknara Ieell voIna. IIkezeIhel, hogy
csak azon muIik, ki haI meg, es ki marad eIelben, hogy me-
Iyikk ul|aba kerI veIelIenI effeIe akna`
Magaban meg mindig azzaI kzdll, hogy megerlse es
eIfogad|a mindezl. Mikor befe|ezle a lm|enaIdozalol, resz-
velel nyiIvaniloll a gyaszoI csaIadnak, es az a|l feIe larloll.
Nakazava megaIIilolla, es kerle, hogy marad|on meg nehany
ercel. }obbra az eIel meIIell voIl egy szoba, ahoI az eI-
hunyl kzeIi baralai gyIekezlek. Kouki szivesen bemenl
voIna, hogy egyll emIekezzen a lbbiekkeI, de ludla, hogy
feIlehelIeg voIl koIIegaivaI is laIaIkozna odabenn. HirleIen
ismel nyomaszlani kezdle, hogy aIacsonyabb beoszlasba he-
Iyezlek. TaIan nem kene ennyil lrdnie ezzeI.
Ugyan mar, gyere be egy kicsil.
Kouki vegI megadla magal az invilaIasnak, es
NakazavavaI larloll. Vagy husz-harminc emberl laIaIl oda-
benn, vaIamennyien srl illak. Iinloll azok feIe, akikel feI-
ismerl, es heIyel fogIaIl, Nakazava edig nem veszlegelle az
idl, es rgln beszeIgelesbe eIegyedell veIe.
Mizugucsi mindig azl mondla, hogy irigyeI.
Csakugyan`
Nakazava a srhabol IelrIve sza|arI, foIylalla:
gyakorIaliIag munkamanias voIl. Munka, munka
reggeIlI kes eslig.
De eIvezle, amil csinaIl, nem`

[298]
Igen, de az alheIyezes gondoIkodba e|lelle. IIkezdell
lrengeni azon, va|on mi erleIme ennek az egesznek. Is erre
onl akkor, amikor eIhalarozla, hogy Iazil egy kicsil, uff,
belll a rak.
Mizugucsi nagy|abI ugyanezl meseIle Koukinak a
krhazban.
Azl mondla, barcsak oIyan Iehelne, minl le.
Meg hogy en`
Nem keII meg|alszanod magad. Van vaIakid, nem`
Hal meg Nakazava is haIIolla`! Kouki ugy erzele,
minlha mazsas suIy nehezedne ra.
A munka nagyon fonlos, de azerl eIni is keII. IIeg a
mi korunkban...
Igen, de boIdog csaIadi eIelel eIl.
Akarhogy is, mosl mar kes a szamara. De ha arra
gondoIok, hogyan haIl meg, kiserlelies erzes fog eI. VegleIe-
nI sivarnak erzem az eIelemel, minlha vaIami hianyozna
beIIe.
Mosl, nem sokkaI a baral|uk haIaIa ulan, nem kelseges,
hogy Nakazava szinlen beszeIl. Csakhogy a szereImel nem
Iehel helenle kelszer kel raban bezsufoIni az ember eIelebe.
Nakazavanak vaIszinuIeg se|leIme sincs rIa, miIyen ko-
moIy lerhel es gylreImel |eIenl. Kouki meginl csak vegleIe-
nI maganyosnak erezle magal.
Nakazavanak kelsegkivI vaIami oIyasmi |arhaloll az
eszeben, hogy romanlikus kaIandba keveredik egy vonz
nveI. KeIIemes egyensuIyl larl a csaIad bizlonsaga es a ka-
Iand izgaIma kzll. Nem kelseges, hogy bizonyos korban a
Ieglbb ferfi fe|eben megforduI a doIog. Az kacsoIaluk is
ugy kezddll, hogy Kouki arra gondoIl, miIyen keIIemes
Ienne idnkenl laIaIkozni RinkvaI, neha vacsorazni, fIrlI-
ni egy kicsil. Sokaig csuan knnyed kaIandnak lunl. Is
moslanra gyakorIaliIag szelesell a hazassaga. Hogy |uloll

[299]
idaig` AneIkI, hogy eszrevelle voIna, alIeell egy halarl,
ahonnan mar nincs visszaul.
armennyire irigyIi l Nakazava, eI se lud|a kezeIni,
miIyen aral keIIell fizelnie. NyiIvanvaIan nem se|li, hogy
lnkremenl a hazassaga, es azl se, hogy Rinkn kivI senki|e
se maradl. Lalhalan ugy veIle, RinkvaI foIylaloll kaIand|a
oIyan, minl a levesorozalokban, ahoI a szereIk knnyu se-
bekel e|lenek egymason, de eIbb-ulbb rendbe |nnek a
doIgok, es mindenki boIdog Iesz. Am ez csak iIIuzi.
Kouki sose vagyoll a szaanoerak rzsaszin viIagara.
KInben is luI messzire menlek ahhoz, hogy visszalerhes-
senek a regi kerekvagasba. Leereglek rIuk a |zan eszer-
vek. A nyers szln iranyilolla kel, ami ugy IauI IeIknk
IegmeIyen, akar az eredend bun. A sziruos hay endneI
sokkaI vaIszinubbnek lunl a szamara az, hogy kIcsnsen
lnkreleszik egymas eIelel. Iersze nem mondhalla eI mind-
ezl Nakazavanak.
Sorra gyIekezlek a gyaszoIk a kInleremben. Mosl
mar vagy negyven-lvenen voIlak.
HaI| meg, mieIll nyugdi|ba vonuIsz, es sze nagy
lemelesed Iesz |egyezle meg Nakazava savanykasan. Igaza
voIl. Mizugucsi meg alheIyezesel kvelen is komoIy ozici-
ban voIl, es a knyvkiadasban, a rekIam es a media viIaga-
ban doIgozk csoorlosan |llek Ierni liszleIelkel. Sze-
gyen, hogy iIyen fialaIon meghaIl, de ha megeIle voIna, hogy
nyugdi|ba men|en, ezeknek az embereknek lbb minl a feIe
nem Ienne ill.
Kouki az oIlar krI Iev rengeleg haIolli koszorura
gondoIl.
Sok emberl ismerl morogla.
IIyen sokan akkor sem |llek voIna eI.
Csakugyan igy gondoIod`
Az emberek nagyon szivleIenek ludnak Ienni, ha va-
Iaki mar nem Iehel a hasznukra.

[300]
De hiszen azzaI, hogy liszleIelel fe|ezi ki a haIoll eIll,
csak azl mulal|a meg, hogy igazi baral voIl.
KInben is, neked sikerIl. Kouki zavarl iIIanla-
sara a masik hunculuI hozzalelle: Neked van baralnd, aki
gyaszoI|on. Nekem edig nincs.
Ugyan mar... Kouki aIighogy megszIaIl, radbbenl,
hogy ez meg meg sem forduIl a fe|eben.
Ha eI|n az ide|e, gondoskod| rIa, hogy ide|eben
meglud|am, szegyen voIna, ha szegeny Iany egyedI szoron-
gana vaIameIyik sarokban.
Ugyan mar, hagyd abba. Nakazava nyiIvanvaIan
oIyasfa|la |eIenelel kezeIl eI, ameIyben Kouki feIesege a f
gyaszoI, es Rinko diszkrelen meg|eIenik, hogy Ier|a liszle-
Ielel. Iedig ez igy mar nem lrlenhel meg.
De laIan a le eseledben megiscsak a baralnd Ienne a
f gyaszoI. Nakazava Ialhalan eIvezle a heIyzelel, am
Kouki szamara ez is vadonalu| lIel voIl. Akarhogy is, a
lemeles amoIyan Iab|egyzel az ember eIele ulan, ugyhogy Ie-
gyeI csak valos.
U|abb emberek |llek be, Kouki edig feIaIIl.
Ide|e, hogy induI|ak.
Hova, hozza`
MiveI Nakazava ugyse hill voIna neki, ha lagad|a, ezerl
inkabb haIIgaloll.
Nem akarod eIvenni feIesegI`
Hogy erled ezl`
}oko|ama es a lbbiek aggdnak miallad.
Tehal lIk lud|a. A referenciareszIegen doIgoz koIIe-
gailI.
Izen meg nem gondoIkodlam.
HeIyes. Iersze az ember sose ludhal|a eIre, hogy mil
csinaIsz.

[301]
Nem`
Hal eIeg reg lrlenl.
Nakazava erIlelellen feInevelell. Koukinak edig
eszebe |uloll, mire ceIzoll. Harom evveI ezeIll, meg a kiadi
reszIeg vezel|ekenl eIIenezle, hogy kiad|anak egy bizonyos
vaIIasi largyu knyvel. KomoIy siker Iehelell voIna, de
Kouki veIemenye szerinl a mu csak azerl irdoll, hogy egy
bizonyos szekla vezel|e lm|enezhesse magal, es nem iIIell
voIna a cegrI kiaIakiloll kebe. Kouki szamara sose a enz-
gyi siker voIl a Iegfonlosabb szemonl, es kemenyen har-
coIl a kereskedeImi reszIeggeI. VegI Ielellek a knyv kiada-
sarI. Akkoriban Nakazava kzvelilell kzle es a kereskedk
kzll.
Termeszelesen egeszen mas heIyzel voIl lelle hozza
Nakazava.
De mennyire kivankozoll ki KoukibI. IIszr is mar
nem egell benne az a szenvedeIy a munka|a iranl, ami akko-
riban meg ha|lolla.
Hal |, megyek ksznl eI vegI. Inlell a lbbieknek,
es lavozoll a szobabI. Igyenesen az aIIomashoz menl, hogy
feIszaII|on a Sibu|aba larl vonalra.
Ma nem doIgozoll, csak eImenl a virraszlasra, es ivoll
egy kis srl. Akkor mierl iIyen kimerIl` Az egyik oka nyiI-
vanvaIan az, hogy Iesu|lolla Mizugucsi haIaIa. De a
NakazavavaI foIylaloll beszeIgeles is eIfaraszlolla. Mosl
erezle csak, mennyire eIlavoIodoll korabbi munkalarsailI.
Immar egy masik viIagban eI. Nem larlozik kze|k. Isle
nyoIc eImuIl mar, es a varosba larl vonal szinle leI|esen res
voIl. Kouki IeIl a sarokba, es Nakazava meg|egyzesen gon-
doIkodoll. ,II akarod venni feIesegI` Kznysen kerdez-
le, de eIkezeIhel, hogy igaza van: laIan a hazassag |eIenli a
megoIdasl. Mind , mind Rinko ollhagylak a hazaslarsukal,
hogy egyll eI|enek, mil sem lrdve a kzveIemennyeI, a
csaIad|ukkaI. Ha mar idaig eImenlek, akar egybe is keIhelne-

[302]
nek, masok aIdasavaI vagy aneIkI. Akkor eIIrI kezdhel-
nek mindenl, feIeilhelik u| ollhonukal es u| eIelkel.
KIns, de meg egyszer sem |uloll eszebe, hogy eIve-
gye Rinkl, es hivalaIosan eI|en veIe egyll. Tbbszr meg-
forduIl a fe|eben, hogy barcsak nagyobb Ienne a heIy, Ienne
hova lenni a knyveil, de sose gondoIl arra, hogy u| eIelel
kezd|en. LegaIabb oIyan kIns, hogy Rinko is Ialhalan igy
voIl ezzeI. Sose mondla, hogy ,vegyeI eI, ahogyan Kouki
sem kerle meg a kezel. Mierl nem merIl feI egyszer sem a
hazassag gondoIala, ha iIyen szenvedeIyesen vonzdlak
egymashoz`
Teny, hogy Rinko fer|e semmi |eIel nem adla annak,
hogy ha|Iand Ienne a kzeI|vben beIeegyezni a vaIasba.
Ha ennek eIIenere sszehazasodnanak, az asszony bigamial
kvelne eI. AzonkivI, bar Kouki feIesege vaIni akar, oll
vannak a kinos reszIelek: a vagyonmegoszlas es a haz luIa|-
don|oganak kerdese. Amig ezl nem rendezik, nem ugorhal
fe|esl az u| hazassagba.
Mindkellen eIhagylak a hazaslarsukal, es sszekIlz-
lek, ami nem voIl knnyu dnles. Nemigen maradl ide|k
arra, hogy egy IeesseI eIre gondoIkod|anak. KomoIy kiser-
lesl erzell, hogy azl mond|a, nem csoda, ha feI sem merIl
bennk a gondoIal. De va|on igaz-e igy` Rengeleg idl lIll-
lek egyll, es barmeIyikk mondla voIna ki a hazassag szl,
a masik gyorsan egyelerlell voIna veIe. Megsem merIl feI
egyszer sem a lema. Va|on mierl nem`
Ahogy Kouki ezen lundll, megszIaIl benne egy ma-
sik hang. Mcri ia|4n nin!kciicn jc|ick a n4zass4gic|, sullogla.
Ill, az esli vonalon Kouki feIlelle maganak a kerdesl, milI is
feI annyira szive meIyen, mierl nem meri megkerni Rinko
kezel. Ahogy szembenezell ezzeI a kerdesseI, eIe viIIanl egy
ke a muIlbI: a feIesege es , barmennyire eIlavoIodlak mar
egymaslI, vaIamikor szereImesek voIlak. ar egymas iranli
erzeseik sose voIlak oIyan meIyek, minl RinkvaI vaI ka-
csoIala, megis szerellek egymasl, es sszehazasodlak. Mind-
kellen ugy gondoIlak, hogy egyll eIik Ie az eIelkel. Megis,

[303]
huszonl evveI kesbb hazassaguk romokban hever. ar
RinkvaI vaI viszonya adla meg a vegs Ikesl, mar ezl
megeIzen oll voIlak a figyeImezlel reedesek. A szere-
Iem, ameIyben mindkellen annyira bizlak, amire egesz kr-
nyezelk aIdasal adla, eIiIIanl az evekkeI. De mierl`
Kel sz Iebegell az agyaban: ,rulin es ,lunyasag. Le-
hel, hogy a hazaseIel uszla rulin|a nmagaban eIeg ahhoz,
hogy barmeIy szereIem aulomalikussa vaI|on, es vegI ki-
muI|on` TaIan ugyanigy Iehelseges, hogy Rinko iranl erzell
szereIme, ez a kacsoIal, ameIy oIy inlenziv, hogy eIelk sa-
rokkveve nlle ki magal, idveI eIhaIhal: TaIan ez voIl az
igazi oka annak, hogy egyikk sem hozla szba a hazassagol
ennyi id aIall. Mindkellen laaszlaIalbI ludlak, hogy a ha-
zassag kel vegzeles kr csira|al hordozza magaban, a Iusla-
sagel es az unaIomel, eIIenonlozva a bizlonsag minden
eselIeges aIdasal.
HirleIen eszebe |uloll, hogy Abe Szada mindssze ha-
rom hnaaI megismerkedesk ulan Ile meg szerel|el.
rIl viszonyuk azzaI vegzdll, hogy szerelelrohamaban
megfo|lolla a ferfil. A bunlenyl megknnyilelle az idziles,
akkor lrlenl, amikor szenvedeIyk a Iegforrbban izzoll,
akar egy leI|es oma|aban e kinyiIl virag. Ha lovabb |ar-
nak egymassaI, meghazasodnak, vaIszinu, hogy feI ev vagy
egy ev muIva Szada mar nem erezle voIna ugyanazl a er-
zseI szenvedeIyl a ferfi iranl. Meg az is eIkezeIhel, hogy
egy id ulan eImuIik a szereImk, es eIvaInak ul|aik.
A szereIemnek is megvannak a maga evszakai.
Isle kiIenc voIl mar, mire Kouki Sibu|aba erkezell, es
ulkzben mindvegig ezeken lrengell. Az aIIomas szokas
szerinl leIe voIl a hazafeIe induI ingazkkaI es a szrakoz-
lalnegyedekbe larl fialaIokkaI. Kouki eIkerIle a lmegel,
es egy szeIes sugarulon induIl eI, feIfeIe az enyhe Ie|ln, az-
lan kisvarlalva egy csendes meIIekulcaban laIaIla magal. A
kvelkez sarkon aIIl az a haz, ahoI eIlek. Az l emeIel ma-
gas eIelben mindssze harminc Iakas voIl. Amikor aIairlak

[304]
a szerzdesl, azl mondlak, lizenl eve eIl, de eIeg eIha-
nyagoIlnak lunl, es a be|aral meIIell omIadozoll a legIafaI.
VaIami okbI, eIIenlelben a szelaga|ai hazzaI, ahova
Kouki ugy erezle, hogy hazamegy, ill ugy viseIkedell, minl-
ha lilkos laIaIkaheIyre menne. MieIll bemenl voIna, Iova
krIiIIanloll. Amikor meggyzdll arrI, hogy senki
nincs a kzeIeben, bemenl, feIIiflezell a negyedik emeIelre,
azlan az uloIs eIlli a|ln csengelell.
Amikor Rinko ollhon voIl, aIlaIaban rohanl az a|lhoz,
minlha lreImelIenI varla voIna, de ma soka larloll, mire
a|ll nyiloll. Kouki ismel csngelell, es mar-mar sa|al kuIcsa-
il velle eI, amikor vegI kinyiIl az a|l, es eIbukkanl Rinko
arca.
UdvzIIek idehaza! mondla. Iz voIl a szokasos
dvzIele, de mosl Iesllle szemel, es aIig Iehelell haIIani a
hang|al.
Mi ba| van` lrl ki KoukibI a kerdes, de nem kaoll
vaIaszl. Trlenl vaIami` kerdezle ismel, mikzben Ievelle
fekele Ilnyel.
Az asszony alvelle, es egy akaszlra lelle.
I mosl hivoll az anyam mondla. Rinko egyedI
}okohamaban eI any|anak adla meg a szamol. Az arckife|e-
zese Iallan egyerleImu voIl, hogy veszekedlek.
Na es mil mondoll`
Sok mindenl. A vegen edig azl, hogy soha lbbe
nem akar Ialni. Rinko Iesu|lva emeIle szemehez a kezel.
Mosl mar knnybe Iabadl a szeme.
Kouki knlsbe bu|l, IeIl a szfara, es meIy IeIegzelel
vell. Tudla, hogy az any|a mar lbbszr rbaIl beszeIni
Rinko fe|eveI. TeI|esen lermeszeles voIl, hogy a szI megr-
|a fer|ezell Ianyal, aki fer|el eIhagyva sszeaIIl egy masik fer-
fivaI, de ludomasa szerinl meg egyszer sem mondoll oIyas-
mil, hogy megszakilana veIe a kacsoIalol.
TeI|esen varalIanuI leIefonaIl`

[305]
Te is ludod, hogy amila ill Iakom, senkiveI se be-
szeIgelek, meg veIe sem. Ugy dnlll, lennie keII vaIamil.
Is lenyIeg azl mondla, hogy soha lbbe nem akar Ial-
ni`
Igen. ,Nem vagy az en Ianyom, ne is gyere soha lbbe
hozzam, ezl mondla.
Kouki ludla, hogy Rinko edesany|a merev es regi vaga-
su asszony, de ugy erezle, ezullaI luI messzire menl.
Tehal meg mindig eIIenzi a vaIasl.
Nem. Szerinlem ebbe mar beIemenne. Az nem lelszik
neki, hogy eIkIlzlem, es egy masik ferfivaI eIek, mieIll eI-
rendezlk voIna a doIgokal. Azl mond|a, ez megbocsalhalal-
Ian. Nem arra neveIl, hogy ribanc Iegyek.
Ribanc... morogla Kouki. Teny, hogy eIeg ezsg
es izgaImas doIgok lrlennek e faIak kzl, de ne feIe|lsk,
hogy szenvedeIyes szereIem kl ssze bennnkel. Nem ma-
gyarazlad eI neki`
Nem haIIgal ram, azl mond|a, naiv vagyok, hogy az
orromnaI fogva vezelsz, hogy a mi kellnk kacsoIala csu-
an a lesli vonzaImon aIauI. SzanaImas, hogy igy eIveszilel-
lem a fe|em.
Kouki haIIgaloll.
Rinko feIsha|loll:
IrbaIlam eImagyarazni neki, hogy lbbrI van sz,
de egyszeruen nem erli. Senki se erli, hacsak nem eIl al ehhez
hasonIl.
KeIIemelIen beszeIgeles Iehelell: vegI is az any|a azzaI
vadoIla Rinkl, hogy uszlan fizikai okokbI vonzdik egy
ferfihoz. A Iany edig lagadla. MakacsuI aIIilolla, hogy az
any|a semmil se lud a vaIdi szereIemrI, es mosl, azok ulan,
hogy iIyen kemenyen a sarkara aIIl, keseru knnyekel huIIal
a gondoIalra, hogy nem laIaIkozhal lbbe veIe.

[306]
Kouki ugy erezle, a feIeIs azerl, hogy egykor eIva-
IaszlhalalIan anya es Ianya igy eIlavoIodoll egymaslI.
kenyszerilelle kel ebbe a heIyzelbe.
Mosl azlan csakugyan nincs hova mennem szIaIl
meg Rinko, Ieha|lva fe|el.
Kouki gyengeden alkaroIla.
Semmi ba|, ma|d |eIenlkezik.
Nem, nem fog. Nem leheli. meg sose szerelell sen-
kil ennyire. Nem fog|a megerleni.
A Ienyeg, hogy le meIyebben szerelsz, minl ahogyan
szerelell.
Anya azl szereli, ha minden nyugodl, csendes. De en-
gem az sem erdekeI, ha nem erl meg. Ameddig le igen...
Hal ersze hogy megerleIek.
AIighogy kimondla, Rinko knyrgve csngll ra|la.
Szorils magadhoz! Szorils magadhoz, amennyire csak
ludsz! Kouki edig engedeImesen szorilolla magahoz leI|es
ere|eveI. Azlan az asszony feIkiaIloll: Uss meg, ss meg
ersen!
Tessek`
}I haIIollad, sseI meg. KomoIyan gondoIom. Rossz
vagyok, rossz Iany vagyok, sseI meg...
VaralIanuI feIallanl, kezdle Ieleni bIuzal, Kouki e-
dig csak Il, fogaIma se voIl, mil legyen. Irezle kedveseben a
magany meIy arnyekal, es sa|goll mialla a szive. Rinko fe|esl
ugroll a szereIembe, es ezzeI mindenkil kizarl az eIelebI:
meg a sa|al any|al is.
Ierfi es n iIy mdon magukra maradlak, es egymason
kivI senkihez nem forduIhallak vigaszerl. Iz meg |obban
sszefuzle kel: maganyukal csak ezzeI a gygyil kacso-
IallaI enyhilhellek.
Ra|la, ss mar meg, ss meg leI|es erdbI!

[307]
Az asszony leI|esen mezleIenI hasra fekdl az agyon.
KIns, ide nem iII Ialvanyl nyu|loll. OIyan voIl, minl egy
feher iIIang, ameIy vaIahogy ulal laIaIl egy homaIyos br-
lnceIIaba. Kouki meg mindig bizonylaIan voIl. Va|on miveI
sse` KrInezell, azlan eszebe |uloll, hogy v van ra|la. Le-
velle, hagyla, hogy az egyik kezebI csng|n aIa.
Csakugyan azl akarod, hogy megsseIek`
Igen, csinaId mar!
Ugy lunl, hogy a lelovazas csak feIidegesili az asszonyl.
Kouki ismel a feher brre iIIanloll. Nagyol nyeIl, minlha
csak a bocsanalal kerne, azlan fe|e fIe Iendilelle az vel, es
Iecsaoll veIe. Nyges es sikoIy kzlli hang szakadl ki
RinkbI. ar akarla, hogy Kouki ver|e meg, gyorsan
odebb huzdoll, es menekIni rbaIl. Kouki gyel sem ve-
lell ra. Meg kelszer racsaoll kedvesere, aki fa|daImaban sir-
va knyrgll, hogy hagy|a abba, es negykezIab rbaIl
odebb maszni az agyon. Rinko rosszuI szamiloll. Amikor
megkerle Koukil, hogy sse meg, nem gondoIl a fa|daIomra,
inkabb csak a szerere gondoIl. Arra, hogy az oslor erinlese-
re ugy erezheli, megkala bnlelesel. VaIsaggaI sokkoIla a
fa|daIom.
Amikor meg egyszer kerle, hogy hagy|a abba, Kouki
Iedobla az vel.
Ia|l`
Hal ersze hogy fa|l. Remes, ahogy kinez` IeIszakadl
a br`
Kouki feIkacsoIla az oIvasIamal, hogy |obban Ias-
son. Az asszony halal a vaIIalI a csi|eig vrs csikok bori-
lollak.
Igy kicsil iros.
OIyan ersen llleI.
Te akarlad!
De nem gondoIlam, hogy lenyIeg megleszed.

[308]
A ferfi erlelIen iIIanlasl velell kedvesere.
Ma|d eImuIik mondla. U|ra vegigsikIoll a feher b-
rn kira|zoId egyik vrs csikon.
Iz a resz leI|esen eIzsibbadl duzzogoll Rinko.
Semmil nem erzek ill. Rendben, es mosl le kvelkezeI. Mosl
visszafizelem szIaIl meg varalIanuI.
Innek semmi erleIme.
Lalni akarom, ahogy menekIni rbaIsz.
VoIl vaIami rovokaliv a hang|aban. Kouki arrebb Ie-
ell az agylI, es Ienezell Rinko halara.
Szinle sze... sullogla. Az v aIlaI hagyoll vrs os-
lornyomok abszlrakl feslmenykenl borilollak a liszla feher
brl. U||avaI ismel vegigkvelell egy csikol a vaIIlI egeszen
a csiig.
OIyan forr... Rinko megranduIl. Az les heIye
nyiIvan csiell es egelell. OIyan, minlha egnek, annyira
forr mondla ismel.
Kouki bizonylaIankodoll, nem ludla eIdnleni, Rinko
mosl mil var lIe. Az asszony edig Iehuzla a kezel.
Szorils, szorils magadhoz. Kouki engedeImesen ve-
gigfekdl az agyon, Rinko edig odasimuIl hozza. Ma nem
vagyok magamnaI, ugye` nygle, azlan igy a szemebe
mondla: Tegy magadeva, mosl kivanIak.
Kouki, vigyazva, hogy ne serlse feI a halal, raboruIl.
A veres ulan Rinknak nem voIl szksege mas eI|alek-
ra. Comb|a nedvesen laadl a ferfiehoz. Mosl nem Kouki
iranyiloll.
LangoIok nygle Rinko, ma|d azl, hogy: Igek.
Igesz addig, mig Kouki vegI nem ludla visszalarlani ma-
gal, es robbanl benne. Rinko edig vaIaszuI feIsikoIloll.
MeghaIok!
Minl amikor a szeI svil al a nyiIl siksagon, dbbeneles
csnd kvelle a szl.

[309]
Kouki az asszony meIIell fekve rbaIl urra Ienni a Ii-
hegesen. VisszagondoIl erre a rvid viharra, ameIy az eIbb
mindkell|kel magavaI ragadla. KIns. Rinko nyiIvan
azerl kerle, hogy ver|e meg, merl bnlelni akarla leslel. Meg-
razla az, hogy kilagadla az any|a, es nyiIvan hirleIen ugy
erezle, hogy csak a veres uzheli ki beIIe a szennyel. Kouki
maga is ugy erezle mikzben verle, hogy kis hernyk mene-
kInek az asszony rusain al. De vegI hova vezelell az
egesz` Rinko sirl a fa|daIomlI, de ugyanakkor Ievelkzll
minden aggodaImal es minden szegyenl, es ugy lunik, meg
sose eIl al enneI hevesebb gynyrl. Akkor mi erleIme voIl a
veresnek` Csuan egyfa|la afrodiziakumnak bizonyuIl, ami a
vagy u| szinl|ere reilelle Rinkl.
Rinko arccaI IefeIe, kinyu|loll karraI heverl az agyon,
ugyanabban a heIyzelben, ahogy a veresl varla. De mosl a
feneke feIe mulal hosszu vrs X meIIell az egesz lesle r-
zsas szinben ragyogoll.
MeIegem van molyogla ismel, mieIll megmozduIl
voIna.
Nem csoda. A veres megnyilolla a kaiIIariakal, feI-
gyorsilolla a verkeringesl, ulana edig vaduI szerelkezlek.
Ie|elI a Iabu||aig aradl beIIe a forrsag.
Kouki megerinlelle kedvese alvrsdll brel. Gondo-
Ialai ismel eIkaIandozlak. MiIyen Iehel egy nnek` maga
csak laIaIgalni ludoll, de Rinko orgazmusa |vaI meIyebbnek
lunl, minl amire egy ferfi kees Iehel. Az e|akuIaci iIIanala
lermeszelesen halaImas gynyr. De luI hamar vegel er.
AIig egy masoderc az egesz. Igy n szamara sokkaI
ersebb Iehel, oIyan, minlha az e|akuIaci iIIanalal a vegle-
Iensegig nyu|lana...
TaIan konkrelabban is sszehasonIilhalna a kelll, ha
maga meglaaszlaIna az anaIis szexel. A homoszexuaIisok
megleszik. VaIszinu, hogy igy megkzeIilheli azl, amil egy
n erez szex kzben. AIIilIag egyes ferfiak annyira megsze-
relik az anaIis szerelkezes gynyrel, hogy miulan egyszer

[310]
kirbaIlak, nem is keesek Iemondani rIa. Is ezzeI egyll
|ar az alaIakuIas is: behaloIbI befogadva vaInak. Azok a
ferfiak, akikel ennek a bizonyos szexuaIis gyakorIalnak a va-
razsa megfogoll, sose keesek lbbe visszavaIlozni. Leg-
aIabbis Kouki igy haIIolla.
Vagyis igencsak komoIy gynyrkkeI |arhal a befoga-
d oIdaIon Ienni, csak een a nknek ehhez nem keII azl a
bizonyos lermeszeleIIenes leslnyiIasl hasznaIni. InneI sokkaI
magasabb rendu eszkzzeI vannak feIszereIve. RaadasuI oll
van meg rzsaszirmuk, ameIy a ferfi makk|anak feIeI meg.
IgazabI nagyon |I eI vannak ereszlve iIyen leren.
Nem minlha minden n kees Ienne Ievelni korIalail,
hogy szabadon szarnyaI|on. Vannak, akik sose nyiInak ki leI-
|esen. Masok mindssze undorl vagy szegyenl ereznek. Ha-
nyan Iehelnek, akik lbbszr is megmarlzlak a vegleIen r-
venyeben` Kouki nem ludhalla, de bizlos voIl benne, hogy
nincsenek sokan.
Rinko immar kze|k larlozik. Ugy fekszik az agyon,
minlha Iebegne, a Ievegben larlana a leslel alhal gynyr-
bI fakad nies kisugarzas.
OIyan kIns morogla Kouki maganak.
Rinko kzeIebb huzdoll.
Micsoda`
Az, hogy iIyel csinaIlunk Mizugucsi virraszlasanak
esle|en.
HeIyleIen`
Nem, nem igy erlellem. Csuan arra gondoIlam, mi-
Iyen vekony kis vonaI vaIaszl|a eI egymaslI az eIelel es a ha-
IaIl. Iszebe |uloll a fenyke, ameIy a viragokkaI boriloll oI-
laron aIIl. Akkor keszIl MizugucsirI, amikor meg egeszse-
ges voIl.
Ill vagyunk, eInk, es megis eIbb vagy ulbb...
Rinko bIinloll. Meg mindig a hasan fekdl. A ferfi ke-
zeerl nyuIl, es a meIIere lelle.

[311]
HaI|unk meg egyll mondla.
Igyll`
Ha egyszer ugy is meg keII haIni, csinaI|uk egyll. In
mar eIegel eIlem.
Rinkban nyiIvanvaIan gykerel verl a haIaIvagy. Azl
szerelle voIna, hogy boIdogsaguk es kieIegIlsegk csucsan
haI|anak meg. A ferfi gondoIalail viszonl a nihiIizmus arnye-
koIla be. Az, hogy a baral|a virraszlasarI |ll, raleIeedell
gondoIalaira. Halarozoll kInbseg, de Kouki lovabb erIlel-
le a lemal.
Csakugyan ugy gondoIod, hogy mar eIegel eIleI`
Igen. armikor kesz vagyok meghaIni.
De nem is kivansz lovabb eIni`
Termeszelesen az sem Ienne ba|, csak e leI|esen biz-
los vagyok abban, hogy sose Ieszek enneI boIdogabb. Min-
denna veIed Iehelek, ludom, mennyire szerelsz...
Lehel, hogy kesbb meg enneI is |obb var rad.
Vagy vaIami remes, relleneles. Annyi bizonyos, hogy
egyre regebb Ieszek.
Az meg sokara Iesz.
Nem igazan. Ugy van, ahogy mondlam neked. Mos-
lanlI a brm mindenna egy kicsil elyhdlebb, ranco-
sabb Iesz, es Iassacskan sszezsugorodom.
MiIyen esszimisla hozzaaIIas, gondoIla Kouki, edig
az szamara sem kinaIl masl az eIel, minl annak bizonyos-
sagal, hogy megregszik, eIveszli a munka|al, es egyre |eIen-
lekleIenebbe vaIik. TaIan csakugyan |obb Ienne mosl eIla-
vozni RinkvaI a kar|aban.
Lehel, hogy csakugyan eIerlk eIelnk csucsonl|al
lundll.
Igy van. Nincs meg kel ember, aki ennyire szerelhelne
egymasl, minl mi.

[312]
Kouki bIinloll, Rinko edig Iassan feIe forduIl.
Szerelnem, ha meginl eImennenk vaIahova mondla.
LehangoI mindig ill Ienni.
A ferfi egyelerlell veIe.
Mi Ienne, ha Karuizavaba mennenk` |avasoIla
Rinko. Aam eilell oll egy nyaraIl. Oll senki se zavarna.
Senki se hasznaI|a`
IIyenkor nem. Azl lesznk, amil csak akarunk.
Rinko gondoIalai maris Karuizava haIIgalag kis erdi
es Iigelei krI |arlak.

[313]
Es
}uIius kzeen Kouki kivell kel na szabadsagol, es
eImenl RinkvaI Karuizavaba. ar az ess evszak vegen |ar-
lak mar, egymasl erlek a viharok. Kouki szivesen eIhaIaszlol-
la voIna az ulazasl, mig meg|avuI az id, de a h vegen lbb
erlekezIel is voIl, es nem ludoll szabaduIni. AzonkivI Ie-
hangoInak lunl, hogy u|abb nyomaszl szrke naokal lIl-
senek az ar Iakasba zsufoIdva. AIig varla, hogy induIhas-
son.
Rinko aIIilolla, hogy Karuizavanak esben is megvan a
maga varazsa. IIyenkor a nedvesseglI meIyzIden ragyog a
nvenyzel, es miveI meg nem kezddll eI a nyari vakaci,
keves lurisla Iesz. Koukinak onl erre van szksege. Tesle-
IeIke egyaranl megliszluI.
Mindkellen IehangoIlak voIlak. Koukil feIzakIalla,
hogy Csika Ianya meg csak nem is a feIesege, akiveI u|ab-
ban nem is beszeIl kerek erec a szemebe mondla, hogy
,Ne veszlegesd mar az idl, es inlezd eI a vaIasl. Nem akar-
la, hogy a Ianya mond|a meg neki, mil legyen. ar esze aga-
ban se voIl visszamenni a feIesegehez, megse ludla raszanni
magal, hogy IeecseleI|e a nyomlalvanyl. Vonakodasal csak
az erlheli meg, aki maga is lbb eve hazas. Tudla, miIyen
banl, sl vaIszinuIeg idegle Iehel Csika szamara ebben a
heIyzelben Ialni a szIeil, de mosl, hogy a Ianya megrbaIl
nyomasl gyakoroIni ra, ugy erezle, meg |obban eIlavoIodoll
lIk.
Rinko edig, amikor nemregiben hazamenl regi Iakasa-
ba, hogy eIhozza a nyaraI kuIcsal, meghkkenl feIfedezes-
re |uloll. Helkzna deIulan voIl, |uIius eIe|en. A fer|e min-
dig nyoIckor lavozoll a munkaheIyere, ugyhogy mar reg eI-
menl, res voIl a haz. Rinko egyenesen feImenl emeIeli szo-
ba|aba, es az Ilzszekreny fik|abI kivelle a nyaraI kuI-
csal. I lavozni akarl, amikor vaIami kIns erzese la-
madl. A fer|e aIavelen rendszerel ember, es ez kInsen
vonalkozoll az ollhonara, de meg igy is luIsagosan liszlanak

[314]
lunl a naaIi es a doIgozszoba. Nemcsak reggeIi kavescse-
sze|el laIaIla eImosva, hanem meg a konyharuha is ki voIl
csavarva es szeen sszeha|lva. A mosogal liszlara lrIve
ragyogoll. A doIgozszobaban az iraszlaIon a vazaban ne-
hany, a kerlben szedell nveny diszeIgell. Rinko eIszr arra
gondoIl, hogy a ferfi any|a |ll eI es rakoll rendel, vagy a fer|e
nelan feIvell egy hazvezelnl, am a frdszobaban rabuk-
kanl egy vrs fogkefere es egy ismerelIen viragminlas l-
rIkzre is. Akkor kacsoIl: cgq n4sik n5 |akik iii. Sielve la-
vozoll a hazbI.
orzaszl mondla Koukinak feIig anaszos, feIig
csodaIkoz hangon. Nem voIl igazan dhs, eIvegre hagy-
la oll a fer|el, es semmi |oga rossz neven venni, ha vaIaki mas
fogIaIla eI a heIyel.
rIk, hogy igy aIakuIl foIylalla, de meg mindig
idegesnek Ialszoll. RemeIem, ha csakugyan laIaIl vaIakil,
hamarosan ha|Iand Iesz eIvaIni lIem. De ha a gyanu|a he-
Iyes, a fer|e lovabbra sem Iesz ha|Iand eIvaIni, meg akkor se,
ha maga egy masik nveI eI.
Mosl mar lenyIeg nem kl semmi sehova lelle hozza
haIvany mosoIIyaI. Szomorunak lunl.
Hiaba remenykedlek id|aras-vaIlozasban, azna, ami-
kor Karuizavaba induIlak, ismel csak esell. Az id|aras-
|eIenles ers eszesl |soIl az egesz Kanlo es Tkai krzelben.
Az ess evszak fronl|a megrekedl a csendes-ceani arlvidek
deIi reszen, es la|fun kzeIedell az Ogaszavara-szigelek feIe.
De barmiIyen rosszak voIlak is a kiIalasok, vacsora ulan ul-
nak induIlak.
Kouki kocsi|avaI menlek, es vezelell, de megbeszeI-
lek, hogy amikor Karuizavaba ernek, Rinko alveszi a kor-
manyl, hiszen ismers arrafeIe. A varosban suru voIl a forga-
Iom, de miheIyl eIerlek az aulaIyal, | lemban haIadhal-
lak. Csendesen esell az es. Kouki a mozg abIaklrIkn al
figyeIle az ulal, es ugy erezle magal, minlha egy fiIm hsei
Iennenek.

[315]
RemeIem, nem gengszlerfiImre gondoIsz mondla
Rinko. Nem, sz sincs bunrI, inkabb kel szerelrI, aki eI-
szkik a varosbI.
Az asszony ar masodercig haIIgaloll.
TaIan bizonyos szemonlbI mi is bunzk vagyunk
mondla vegI.
MegIleI vaIakil`
Nem, de oIyan sok embernek okozunk fa|daImal. A
feIesegednek, a Ianyodnak, a csaIadunknak... Rinko meg
sose emIilelle a ferfi csaIad|al.
Nos, ha mar ill larlunk, a le csaIadod ugyanugy...
Tudom, a krllem Ievknek is fa|daImal okozunk.
OIyan bunludalosnak hangzoll, hogy Kouki meg akarla
vigaszlaIni.
IIeg nz mdon hangzik, de ha az ember szereImes
Iesz, nem Iehel ra|la segileni. A mi korunkban mar nehez
meglaIaIni ugy a boIdogsagol, hogy kzben ne okozzunk fa|-
daImal masoknak.
Megis mil kene lennnk`
VegI is arrI van sz, hogy megvan-e benned a keII
balorsag, hogy fa|daImal okozz masoknak.
enned megvan, ugye`
Kouki enyhen biccenlell. Rinko kinezell az escseek-
keI leIi szeIvedn.
MiIyen relleneles a szereIem morogla. IllI fogva
egy szl se szIl.
A slelseg es az aul beIse|ere leIeed csend fa| url
leremlell. Kouki berakoll egy kazellal, es Irik Salie eeked
hang|a lIllle be a Ievegl.
Nincs abban semmi kivelnivaI, hogy az ember beIe-
szerel vaIakibe, akiveI sszeiIIenek bkle ki egyszer csak
Rinko.

[316]
NyiIvan nem szerelsz meg oIyasvaIakil, akil ulaIsz.
Megis, ha az ember fer|hez megy, lbbe nem szabad
neki. Ha masl szerel meg, nem a fer|el, rgln ribanc Iesz.
Az asszonybI Iassankenl kilrl az induIal. Iersze ha az
ember fer|hez megy vaIakihez, azl hiszi, mindig szerelni fog-
|a, de az erzeseink vaIlozhalnak, vagy nem`
Dehogynem. OIyan knyvek vagy zenek, ameIyek
huszeves korodban nagyon lelszellek, unaImasnak, sl eIvi-
seIhelelIennek lunhelnek harminc- vagy negyvenevesen. Az
is erlhel, ha egyszeruen mar nem szereled azl, aki lkeIele-
sen megfeIeInek lunl, amikor huszeves voIlaI. Senkil sem
erdekeI, ha a zeneben vagy a knyvekben vaIlozik az izIesed,
meg azl is mond|ak, hogy fe|Idsz. Akkor mierl bun, ha eI-
muIik a szereImnk`
Merl amikor hozzamesz vaIakihez, megeskszI ra,
hogy ez iranl az ember iranl nem vaIloznak soha az erzeseid,
es eIvar|ak lIed, hogy belarlsd ezl a fogadaImal. Ha nem
vagy kees ra, eI keII szakadnod lIe.
De hal masl sem rbaIok, minl ezl lenni. Akkor mi-
erl maszik ram megis mindenki`
Mosl, hogy igy nekiszegezle a kerdesl, Kouki mindenl
eIkvelell, hogy vaIaszl ad|on ra:
Merl a ferfi es a n, vagy inkabb igy mondom, a fer| es
a feIeseg kzlli kleIek luImulal azon, hogy vaIakil kedve-
Iek-e vagy sem. Iz szerzdes is egyben.
De ha oIyasvaIakiveI vagyok sszeklve, akil meg
csak nem is kedveIek` VeIe szemben sem liszlesseges. Iz is
aruIas. SokkaI esszerubb, ha azzaI eIek, akil szerelek. Ikkor
viszonl azzaI vadoInak, hogy szivleIen vagyok, nem lr-
dm masokkaI, fa|daImal okozok nekik.
Salie mormoIasa egyaIlaIan nem enyhilell meIabus
hanguIalukon. SzaguIdollak lovabb. Az es monolon lem-
ben verle a szeIvedl. Kouki, hogy egy kis IeIkel ver|en ked-
vesebe, eIengedle egyik kezeveI a kormanyl, es megfogla az
asszony kezel. Rinko kzeIebb huzla magahoz.

[317]
Mondd eI, egyaIlaIan mil szerelsz ra|lam kerle. Lal-
halan vaIami vidamabb lemara akarl vaIlani.
Mindenl.
Ne beszeI| aIlaIanossagban! Ki veIe!
Nem ludom egy vagy kel szvaI sszefogIaIni.
IrbaId meg!
Annyira erskdll, hogy Koukiban feIlamadl a kisr-
dg.
HihelelIenI nludalos es egy kicsil lavoIi voIlaI.
Nem ludlam Ievenni a szemem rIad. Azlan amikor vegI
megismerleIek, radbbenlem, hogy...
Mire`
Hogy miIyen szexrIl vagy.
Rinko kIeveI a ferfi lerdere csaoll.
Te lelleI azza!
OIyan vad voIlaI az agyban, minl amiIyen higgadl es
meIlsagleI|es a helkznai eIelben.
Csak ez lelszell meg bennem`
Rendben, eImondom neked mindazl, amil szerelek
benned. armil csinaIsz, beIeadod a szived es a IeIked. SzeI-
Iemes vagy, vakmer, ugyanakkor sir kisbaba. AzonkivI
gynyru ezekkeI sze, szabaIylaIan vonasaiddaI.
SzabaIylaIan` IIyel meg soha senki nem mondoll ne-
kem.
Nezz meg mindkellnkel. Azl, amil e lesznk. Iz
se mondhal een szabaIyosnak.
Rinko u||al vegig huzla a szeIvedn.
Rendben, akkor mosl mond|am eI, hogy en mil szere-
lek Ienned`
Mierl, van vaIami`
In is a szabaIylaIansagol szerellem meg benned.

[318]
.
Mar az eIs iIIanalban, amikor megIallaIak, arra
gondoIlam, hogy le mas vagy. Tudlam, hogy az egyik nagy
kiadnaI doIgozoI, es azl varlam, hogy megIehelsen nagy-
keu IeszeI. De azlan egyaIlaIan nem |alszollad meg magad.
Is amikor arrI kezdleI beszeIni, amin doIgozlaI, oIyan izga-
Iomba |lleI, minl egy kisfiu. Is kesbb, amikor oda|lleI
hozzam, kicsil sulanak lunleI. Ulana edig megIeleI azzaI,
amikor azl mondlad, szerelneI u|ra laIaIkozni veIem.
Iz azerl voIl, merl...
Csak haIIgass. Rinko egy Tic-Tacol doboll a ferfi
sza|aba. Ha een ludni akarod, aIabecsIleIek.
GondoIod`
Igen, arra gondoIlam, hogy igazi uriember vagy, es
nem vigyazlam eIegge, azlan mire eszbe kalam, maris eIvil-
leI szobara.
Harom hnaaI a megismerkedesk ulan szerelkezlek
eIszr. Az esle eIz reszel }okohamaban lIlllek egy elle-
remben.
ImIekszem, vacsora kzben feIkalad a sszrl, es
nem velled eszre, hogy nincs |I racsavarva a lele|e. }I meg-
razlad es az sszes s a lanyerodra mIll. OIyan voIlaI, akar
egy eIveszell kisgyerek. Igy azlan eImenlem veIed abba a
moleIszobaba, le edig mil lelleI` Abban a iIIanalban Iele-
erleI, aminl becsukluk az a|ll.
Csakugyan ugy hangzik, minlha vaIami bunz voI-
nek.
Iz az. Csakugyan van benned vaIami gengszlerszeru.
Amikor eIraboIlaI, semmi eseIyl se adlaI nekem.
OIyan meggyzdesseI mondod, hogy meg a vegen
magam is eIhiszem.
A gengszlerek kabilszerl hasznaInak, hogy feken
larlsak a Ianyokal. Te a kabilszer heIyell szerelkezeI veIem.
Gonosz aIak vagy.

[319]
Kouki nem ludla eIdnleni, hogy hizeIgnek vagy ban-
lnak laIaI|a Rinko szavail.
Ugyan mar feIeIle. A bunzk azerl larl|ak a Ia-
nyokal, hogy enzl keressenek nekik. De en beIed eslem.
Annyira szerelleIek, hogy egyszeruen nem ludlaIak eIen-
gedni. TaIan ez is affeIe klllseg, de en nem kabilszerekkeI
kllleIek magamhoz, hanem szereIemmeI.
Tudom, een ez a ba|. A kabilszerekrI Ie Iehel
szoklalni vaIakil, de szereIem eIIen nincs orvossag. Az ember
egyre meIyebbre es meIyebbre zuhan.
Kouki vegiggondoIla a doIgol, egy kicsil rosszuI is esell
neki, de az asszony egesz kzeI ha|oIl hozza.
Lehel, hogy gengszler vagy, de nagyon aranyos sug-
la a fIebe.
Az Uszui-hag feIe kzeIedlek, a Gumma-Nagano-
halarhoz. Kicsil gyengIl az es, de mosl kds voIl az ul, es
a fenyszr meg homaIyosabban viIagiloll, minl azeIll.
Kouki haIIgalagon vezelell, valosan haIadl fIfeIe. Igy sor
aIagul ulan hirleIen feIszaIIl a kd, megerkezlek
Karuizavaba. Az aul ra|a lizel mulaloll. IeI nyoIckor in-
duIlak eI TokibI, vagyis kel es feI ra hosszal larloll az ul.
Helkzna voIl, a nyari szezon kezdele eIll, a varos
eIhagyaloll voIl. Mindssze egy-egy ulcai aulomala fenye vi-
Iagiloll feIe|k haIvanyan az esn al. Rinko kisgyerekkora
la |arl Karuizavaba, es kiismerle magal, igy azlan alvelle a
kormanyl. Az u| ulon menlek a Manei sugarulra, es l-
vagy halszaz meler megleleIe ulan |obbra forduIlak a regi
negyed feIe. Izen a reszen vrsfenykkeI krIvell nyara-
Ik sorakozlak.
Meg|llnk mondla Rinko.
Suru kis lIgyes szeIen hagylak a kocsil. A fak kzI ki-
emeIkedell egy nyugali sliIusu eIel haromszg aIaku lele-
|e. A verandan egell a viIIany. Az asszony eIre erlesilelle
Kaszaharal, a gondnokol, hogy ma esle erkeznek, es nyiIvan
hagyla egve a viIIanyl a kedvkerl.

[320]
Ugye miIyen hanguIalos` A haz kicsi voIl, de vi-
szonyIag nagy leIek vezle.
IzIeses.
A slelben nem Ialszoll, de Rinko eImondla, hogy a haz
viIagos, bezs szinu legIabI eIl. A kaun fslveg abIak
csiIIogoll.
Aam eurai sliIusu hazal akarl. Rinko a|a im-
orlr voIl }okohamaban, ebben a kozmooIila varosban, es
a nyaraI az izIesel lkrzle. Az eIszobabI a naaIiba
|ulollak. A kicsil hosszukas szoba lavoIabbi vegen kandaII
aIIl szfavaI es szekekkeI, mglle a konyha es egy lIgy el-
kezaszlaI. A |obb kez feIIi sarokban kis bar aIIl.
Rinko krbevezelle, megmulalla az egesz hazal. Az
eIszobabI |obbra kel masik szoba nyiIl, egy |aan sliIusu es
egy nyugali sliIusu, kel aggyaI. Odafnn doIgozszoba nagy
iraszlaIIaI es egy haIszoba IlzszekrennyeI es duIa agy-
gyaI.
} ide|e senki se |arl ill, ugyhogy gondoIom, minden
nyirkos. Rinko krbe|arl, kinyilolla az abIakokal.
Anyad nem |ar ide`
Kicsil reumas, ugyhogy nem szerel ess evszakban ill
Ienni. Levelle az agylakarl. Senki se fog zavarni minkel.
Ugy lunl, rkre eIbu|halnanak ill.
A rvid krul ulan visszamenlek a naaIiba, es Rinko
lzel rakoll. ar a kaIendarium |uIius kzeel mulaloll, hala-
rozollan huvs voIl a Ieveg. TaIan az es miall. Nagy haIom
luzifa aIIla kaIyha meIIell. A fa gyorsan Iangra kaoll, es a
roog luz IalvanyalI Koukiban meg |obban ludalosodoll,
mennyire hideg van.
GondoIom, nem hozlaI magaddaI izsamal mondla
Rinko. Kivelle a|a egyik izsama|al a szekrenybI. Vedd
fI!
Kouki engedeImesen beIebu|l, kicsil nagy voIl neki,
ugyhogy feInevelell.

[321]
In is alIlzm, mind|arl |vk.
Kouki IeIl a szfara, es a Iangokba bamuIl. Rinko ar
ercceI kesbb vissza|ll. Ieher knlsl viseIl.
Iszunk egy kis ezsgl` A barszekrenybI kivell egy
aIackol, es nlll a karcsu Lobmeyr oharakba. Vegre ill
vagyok veIed mondla, es aladla az egyik oharal
Koukinak. Rank es Karuizavara. sszeerinlellek oharai-
kal, es illak.
MeIyik szobaban fogunk aIudni` kerdezle Kouki.
GondoIom, a fenli haIszobaban. Kouki emIekezell,
hogy egy fekele Iakozoll fikos szekreny es egy nagy duIa
agy van odafnn. Aam szoba|a voIl, de | harom eve nem
|arl ill. Teged zavar a doIog`
Ingem nem, de aadal feIzakIalhal|a.
Ne aggd|, aam sokkaI megerlbb voIl anyamnaI.
Amikor fer|hez menlem, azl mondla, amennyiben nem vaIik
be, barmikor hazamehelek, ha akarok. Az eIz evben
Rinkl nagyon Iesu|lolla a|a hirleIen haIaIa. Aa es Ianya
gyakran aII kzeI egymashoz, bar ezl a kivIaII nem mindig
erli meg.
KomoIy megrazkdlalasl |eIenlell, amikor meghaIl.
arcsak | Ianya Iehellem voIna.
Koukinak errI eszebe |uloll az asszony a|anak vir-
raszlasa, amikor raerIlelle magal. Rinko nyiIvanvaIan
ugyanarra gondoIl:
ImIekszeI` Azon az eslen feIhivlaI, es eImenlem hoz-
zad a szaIIodaba. Akkor nem ludlam magamnak megbocsa-
lani, de mosl azl hiszem, ez adoll erl, hogy eIhagy|am a fer-
|em.
Mi Ienne, ha meg eIne, es ludna, hogy ill vagyunk`
Megerlene. Mindig azl mondla, hogy az eIelben a
Iegnagyobb boIdogsag, ha oIyasvaIakiveI Iehelnk, akil sze-
relnk. Ha ludna rIad, arrI, hogy ideszklem veIed Toki-

[322]
bI, azl mondana, rendben, marad|, ameddig csak akarsz.
IIcsukIoll a hang|a. Ia|daImas voIl az emIekezes.
Kis ideig haIIgalagon bamuIlak mindkellen a lzel.
MiIyen sokfa|la Iang van... mulaloll Rinko a kandaI-
Ira: a falusk nagy, vrs es kis, sarga Iangokal szIl. In
vagyok az a nagy IangnyeIv mondla, es magara mulaloll.
HomIokan vrsen csiIIogoll a remeg luzfeny.
Azna e||eI Kouki Rinko a|arI aImodoll. A ferfi a
szomszedos doIgozszobaban Il a szekeben. Nagydarab,
vaskos aIak|a csak haluIrI Ialszoll, az arca nem. az aam
sullogla Rinko, ma|d odamenl, hogy kszn|n neki, de
Kouki megIeelesere az aIak eIlunl. Izulan hamvaszlas ke-
eil Ialla. Kouki Ienezell a fekele verem aI|an eg luzbe,
Rinko edig kzIle veIe, hogy az a|al hamvaszl|ak. Kouki
kel kezel imara emeIle, es a Iangok fokozalosan eIhaIlak. Va-
Iaki azl mondla, nedves voIl a luzifa, es kiaIudlak a Iangok.
Kouki arra ebredl, hogy fazik, laIan merl csakugyan ki-
aIudl a luz. A LaIique Iama haIvany fenyeneI krInezell a
szobaban, ma|d a meIIelle aIv nre iIIanloll. Csak mosl lu-
dalosuIl benne, hoI van. MegrbaIla feIidezni magaban az
aImal. A |eIenelek lredekek voIlak, sszefggesleIenek, de
Kouki ugy veIle, megis Ial kzlk kacsoIalol. MieIll Iefe-
kdlek voIna, Rinko az a|arI beszeIl, es az izsama|al vi-
seIle, akkor is, amikor a lzel nezlek. Az aIom uloIs resze,
amikor a Iangok az aa hoIlleslel nyaIdoslak, annyira hal-
borzongal voIl, hogy Kouki krInezell a szobaban, de nem
laIaIl semmi szokalIanl.
Va|on hany ra Iehel` OdaIenn hagyla a karra|al, ugy-
hogy nem ludla megmondani, de ugy veIle, harom krI |ar-
hal. Meg mindig esell, escseek csikozlak az abIakol az
agy fe|e mgll.
Iazoll. KzeIebb huzdoll a hason fekve aIv
Rinkhoz. AlkaroIla, hozza bu|l, erezle meIegel.
Tegna, amikor Iefekdlek, alIeIlek egymasl, es eI-
aIudlak. l kimerilelle a vezeles, Rinko edig rendbe rakla a

[323]
hazal. RaadasuI mindkelle|kel megnyuglalla a gondoIal,
hogy harom leI|es na|uk Iesz egyll, nem keII kakodniuk.
Mosl, hogy egy kicsil aIudl, Kouki erezle, hogy kezd feIla-
madni benne a vagy, de rsleIIle voIna meIy aImabI feIeb-
reszleni kedvesel. MegvigaszlaIla a ludal, hogy bven Iesz
meg ra ide|e. Azlan u|ra aIomba merIl, es lovabb aImodoll.
Amikor IegkzeIebb feIebredl, Rinko meg mindig a ha-
san fekdl, de mar ebren voIl. Kouki ismel kzeIebb huz-
doll hozza, merl aIvas kzben kicsil eIlavoIodlak egymaslI,
es Rinko azonnaI hozzafeszkeIl.
AlIeIlek egymasl, eIvezlek a masik meIegel, Kouki e-
dig hangosan lundll azon, hany ra Iehel.
Van egy ra az e||eIiszekrenyen mondla Rinko, a fer-
fi edig lovabbra is alIeIle, ugy forduIl az ra feIe.
ReggeI nyoIc aIIailolla meg. MegIele, hogy iIyen
sokaig aIudl. Tundve nezell ki az abIakon, ahonnan meg
mindig haIIalszoll az es doboIasa.
IIkeI|nk`
Nem. Karuizavaban voIl nehany heIy, amil szerelell
voIna megnezni, de arra kesbb is raernek.
Meg mindig esik.
Vaslag fggny lakarla eI az abIakol, es eIeg slel voIl
szobaban, de a kinlrI |v fo|loll hangok aIa|an Kouki eI
ludla kezeIni a IeveIeken IefoIy es az abIaklabIan vegig-
csorg escseekel.
Marad|unk igy.
Mosl mar harmadik na|a esell egyhuzamban. Meg ill
Karuizavaban se mulalkozoll |eIe, hogy liszluIna az id. Mas
krImenyek kzll az iIyen borongs id|aras nyomaszl|a
az emberl, de Kouki mosl kife|ezellen eIvezle a heIyzelel.
Ugyan mi Iehel keIIemesebb, minl egy ess reggeI az agyban,
amikor az ember meIIell egy gynyru ni lesl fekszik`
IazoI`

[324]
Kouki meg kzeIebb huzla magahoz Rinkl, szellarva
az asszony seIyem haIingel.
A szoba nem voIl sem luI meIeg, sem luI hideg. Oda-
kinn egyenIelesen esell az es, Kouki edig az asszony feher,
kerek meIIel keresle a|kavaI, |obb keze edig becsuszoll
Rinko kel Iaba kze. Gyengeden simogalni kezdle, az asz-
szony edig haIkan megkerdezle:
Kivansz`
Igen, legna esle rgln eIaIudlunk...
Az asszony egy iIIanalig csendben fekdl, azlan a feI-
slesleveI egy kicsil eIforduIva megszIaIl:
Mondhalok vaIami rIlsegel`
Mil`
U|abb rvid sznel.
Ha egyszer eIkezdled, csak foIylasd es foIylasd.
IoIylassam es foIylassam`
Igen, soha ne hagyd abba.
Kouki megmerevedell, es Iova Rinko arcara nezell. Az
asszony Iehunyl szemmeI fekdl a feIhomaIyban, a|ka eny-
hen szelnyiIl, akar egy virag szirma. Az asszony a|kail la-
nuImanyozla, es arra gondoIl, miIyen IehelelIen, amil kerl.
Az, hogy sose hagyd abba, lkeIelesen erlhel keres a n re-
szerI, aki szerelne eInyu|lani rmel, de a ferfi nezonl|a-
bI eIeg kegyelIen kveleIes. OIyan vaIIaIkozasra serkenlik,
ameIybe bizonyosan beIebukik.
Megis ugy dnlll, megrbaI engedeImeskedni. Nem
ludhalla eIre, hogy meddig Iesz kees foIylalni, de eIlkeI-
le, addig nem hagy|a abba, ameddig csak bir|a. Minlha csak
Rinko kiraIyn Ienne, meg a rabszoIga|a. Ugy erezle, kle-
Iessege gynyrl nyu|lani neki.
Sza|aba velle a megkemenyedell meIIbimbl, es nyeI-
veveI cirgalla, sza|aban forgalla, forr voIl a IeheIele. Keze
ugyanakkor finoman |alszadozoll Rinko szirmavaI, aIig

[325]
erinlve csucsal, mozgoll Iassan eIre es halra, egyenIeles ril-
musban, mig vegI az asszony kInbz leslreszei egyll
rezonaIlak, akar egy harang. GynyrkiaIlasai egyre ersd-
lek, mindkel kezeveI alkaroIla a ferfi fe|el, az edig csak szo-
ogalla lovabb a meIIel.
HaluIrI nezve oIyba lunhelell, minlha Kouki slel fe|el
haIvany rzsaszin, manikurzll krmu u||ak larlanak mere-
ven, de Kouki ezl nem ludhalla. TeI|esen eImerIl abban,
hogy sza|avaI es u||aivaI serkenlse szereIme vagyal, simoga-
lasa egyszerre voIl gynyrleI|es es affeIe Iassu kinzas, mig
vegI eszebe, amil meg akarl kerdezni. Kezel ismel finoman
Kouki eniszere lelle. Hogy ludsz iIyen higgadl maradni
szerelkezes kzben`
Ki mond|a, hogy en higgadl vagyok`
Az, hogy kees vagy magad visszalarlani.
Csakis azerl, merl leI|es ermbI kzdk erle, hogy
neked | Iegyen.
Hogy nekem`
Azl akarom, hogy neked csodaIalos Iegyen.
In is azl szerelnem, hogy oIyan | Iegyen neked, hogy
akar beIehaI|. Lehel, hogy a nk orgazmusa meIyebb, minl
a ferfiake, de azerl mineI lbbel szerelkezlek, annaI gynyr-
leI|esebbe vaIl mindkell|k szamara. Ha van barmi, amil
szerelneI, hogy meglegyek, csak mondd.
Ianlaszlikus vagy. IgyelIen n sincs, aki hozzad fog-
hal.
KomoIyan gondoIod` kerdezle Rinko, de a ferfinak
nem keIIell vaIaszoInia. Igaz voIl. Kouki szamara mindig is
fonlos voIl a szerelkezes, de meg senkiveI se |uloll iIyen
messzire. Innen visszalekinlve merhelelIenI egyhangunak
es szrkenek lunl a szereImi eIele. Amila megismerkedell
RinkvaI, erzesei eImeIyIlek, es meglanuIla, hogy egyre lo-
vabb es lovabb nyu|lsa a gynyrl. Nem is Iehel kelseges,
hogy az asszony feIlzeIle, lanilolla, megviIagosilolla.

[326]
Sose engedIek eI, dragam mondla Kouki gyengeden.
In sem leged, nem ludnek neIkIed eIni.
A reggeIi es megIagyilolla az asszony hang|al. Kouki
behunyla szemel.
Igy ideig aIom es ebrenIel halaran Iebeglek, es vaIami-
kor liz ra ulan keIlek feI. Rinko a lkrbe nezell, u||aivaI
vegigsimiloll a ha|an.
MiIyen mas minden mosl, hogy ill vagyunk.
A Iakasuk mar kezdell luIsagosan ismers Ienni. Oll bi-
zonyos szemonlbI rulinszeru Iell az eIel: lellek, amil keII.
Koukil is energiavaI lIllle eI a vaIlozas.
Nem szabad hagyni, hogy mindig minden a megszo-
koll kerekvagasban foIy|on szIaIl meg Rinko.
Iz minden szereImi kacsoIalra ervenyes, nemcsak az
iIyen liIloll viszonyra, gondoIla Kouki.
Le|k meg mindig egymasl vaIamiveI.
Mondani knnyu, de hogyan Iesznek keesek megvaI-
silani` Va|on nem |eIenik-e meg a megszokas, es leIeszik ra-
|uk az eIkerIhelelIen unaIommaI`
Nem ba|, ha en zuhanyozom eIsnek` kerdezle
Rinko, es Iemenl a frdszobaba. Amig lavoI voIl, Kouki a
haIszobaban maradl, es kinyilolla az abIakol. Meg mindig
esell, de nem oIyan remenyleIenI, minl legna esle. Csak-
nem lizenegy ra voIl mar, de nyugodl voIl a krnyek. Az
escseek vegigguruIlak a IeveIeken, es szelIoccsanlak a
mohas laIa|on.
Mosl, hogy egyedI maradl a csndes esveI, Kouki ra-
dbbenl, hogy azna Iell lvenl eves. Nincs mil nneeIni
ra|la. OIyan, minlha vaIamifeIe leI|esilmeny Ienne, de megIe-
helsen keles eredmeny. Inkabb azon csodaIkozoll, amierl
ennyi idn kereszlI mukdkees maradl.

[327]
HirleIen eszebe |uloll a csaIad|a. Ha veIk marad, a fe-
Iesege ma boIdog szIelesnaol kivanl voIna, a Ianya edig
IegaIabbis leIefonaIna.
I amikor ez |arl az eszeben, Rinko vidaman feIkia-
baIl aIuIrI:
Mil szInaI lo|ashoz es irilshoz reggeIire`
Lemenl es Iezuhanyozoll, mieIll heIyel fogIaIl voIna az
aszlaInaI. Rinko egyszeru reggeIil keszilell lkrlo|assaI es
koIbasszaI, kis saIalavaI, irilssaI es kavevaI. DeI voIl mar,
mire vegezlek. Rinko gyorsan eImosogaloll, azlan knnyu
kek ruhal Illlek, hogy eImen|enek selaIni a varosban.
Kouki mar lbbszr voIl Karuizavaban, amikor megIa-
logalla a heIyi irkal, de mar evek la nem |arl ill. Nemi
noszlaIgiavaI lIllle eI a heIy, azokra a naokra emIekezlel-
le, amikor meg akliv szereel |alszoll a knyvkiadasban.
Rinko megkerdezle, hova szerelne menni, nkenleIenI egy
irodaImi emIekheIy |uloll az eszebe.
Mil szInaI Takeo Arisima ngyiIkossaganak szin-
heIyehez` kerdezle.
Rinko lerkeel vell eI.
VaIahoI a regi Mikasza HoleI kzeIeben laIaIhal. De
a nyaraI|a Ienn van a Siozava-lnaI.
IIbb a nyaraIhoz menlek, merl azl knnyebb voIl
meglaIaIni. A regi |aan sliIusu viIIa meg aIIl a larlon. Az
uliknyv szerinl ,Tiszla hoId ihenheIy voIl a neve, es
miulan eveken al eIhanyagoIlak, heIyreaIIilollak es idekI-
lzlellek. Innen igen sze kiIalas nyiIl a lra, de ugy dnll-
lek, ha mar ill vannak, mierl ne neznek meg az eredeli heIy-
szinl is. U|ra beIemeIyedlek az uliknyvbe, azlan visszamen-
lek a regi nyaraIkrzelbe, vrsfenyfak sora kzll haIad-
lak eszaknak a Mikasza sugarulon. erbungaIk eIll forduI-
lak |obbra, es kisvarlalva egy fakkaI surun benll Ie|ln laIaI-
lak magukal. Amikor a keskeny, nedves svenyen haIadva,
magasra nll fuveI krIvell hosszukas k emIekmuhz er-
lek, ludlak, hogy megerkezlek. Ill haIl meg Takeo Arisima.

[328]
Arisima, az irodaImi eIel dvske|e, 1923-ban velell ve-
gel eIelenek. A nyaraI|aban kvelell eI szereImi ngyiIkos-
sagol Halano AkikvaI, egy neszeru ni magazin csinos ri-
orlern|eveI. Arisima negyvenl eves voIl, zvegy, harom
kisgyerek a|a, Akiko harminc es gyermekleIen, am egy ma-
sik ferfi feIesege. Igymas meIIell akaszlollak feI magukal, es
csak egy hna muIva fedezlek feI kel. }unius kzeelI |u-
Iius kzeeig Iglak lemelelIenI. Amikor vegI ra|uk buk-
kanlak, a leslek mar rolhadasnak induIlak. Aki meglaIaIla
kel, igy irla Ie a |eIenelel: fe|klI Iabu||ukig kukacok bori-
lollak kel, oIyan voIl, minlha kel kukacvizeses zuduIna Ie a
Iafon feII. Akkoriban izes bolranynak szamiloll kelle|k
szereImi ngyiIkossaga, ameIy nemcsak az irodaImi eIelel,
hanem az egesz larsadaImal feIkavarla. Am a lrlenel ko-
ranlsem oIyan romanlikus, minl ahogy az a kzludalban eI.
Rinko remIlen ludla meg, hogy a szerelk lesle buzIll, es
kukacok borilollak, amikor meglaIaIlak kel, de azerl lenye-
rel sszeerinlve, csndesen imadkozva aIIl egy ideig a k
emIekmu eIll. Ahogy ill aIIlak az esben, ebben a kis Iigel-
ben, ameIy meg nakzben is slel voIl, megcsala kel az
eImuIas szeIe.
Mosl edig eIviszIek a kedvenc heIyemre mondla
Rinko. VisszafeIe ha|loll a Mikasza sugarulon, es a Kadzsi-
ma-erd eIll IeforduIl egy kis meIIekulra, mig vegI egy la-
vacskahoz erlek. ar ar voIl, meIynek lunl.
Iz a heIy meg esben is ba|os |egyezle meg. A la-
vacskal suru zId nvenyzel velle krI, a Iagy es feIig eI-
re|lelle szem eII. Kouki oIyan lilokzalosnak es vonznak la-
IaIla, akar a mesek Iavidekeil.
Lalod oll azl a hallyul` A lavacska IefeIe mulaloll,
meIynek kzeen maganyos hallyu uszoll. Mindig egyedI
van, eIkezeIni nem ludom, hogy kerIl ide. Rinkl Iesu|-
loll, hogy a hallyunak nincs larsa, de a madar kznysen
sikIoll a vizen. Ugy feslell, minl vaIami orceIanfigura.
Lehel, hogy nem oIyan maganyos, minl gondoIod.
Kouki kinyilolla az eserny|el, es kzeIebb huzla magahoz

[329]
Rinkl. Igy selaIlak a l krI. Meg mindig szilaIl az es,
nyoma sem voIl annak, hogy eI akarna aIIni. A csendes la-
vacska meIIell semmiIyen mas hang nem haIIalszoll. Addig
menlek, amig ludlak, es ahoI az sveny oIyan nedves Iell,
hogy meg keIIell aIIniuk, visszaforduIlak. A kzeIben voIl
egy ellerem, sze kiIalassaI a lra. emenlek, es kavel ren-
deIlek.
Tudod, sa|naIom kel, amierl egy egesz hnaig nem
bukkanlak ra|uk szIaIl meg Rinko, akinek gondoIalai is-
mel a haIoll szerelk krI |arlak. Is mindvegig oll voIlak
azon a szrnyu heIyen.
Senki nem gondoIla, hogy oll keresse kel.
MiIyen relleneles haIaI, meg ha egyll vaIaszlollak is
|egyezle meg Rinko haIkan, es kinezell az es azlalla lra.

Azna esle nem odahaza ellek, eImenlek egy kzeIi
szaIIodaba. A regi, kelemeIeles eIel feher homIokzala es
favaza huvs nyugaImal araszlva oIvadl a zIdeII la|ba.
Nem sokkaI nanyugla eIll egymassaI szemben Ilek
az ellerem kerlre nez reszeben. Rinko seIyemfeIsl viseIl,
szeIes feher nadraggaI. Vacsora eIll ezsgl rendeIl, es ami-
kor az ilaIos kinllle a viIagos boroslyanszinu ilaIl, feIvelle
oharal, es Koukiehoz erinlelle.
oIdog szIelesnaol!
Kouki egy iIIanalra zavarba |ll, de azerl biccenlell es
eImosoIyodoll.
Tehal ludlad.
Hal ersze, gondoIod, hogy eIfeIe|lellem`
Kouki een ma reggeI dbbenl ra, hogy szIelesna|a
van, Rinko feIemeIle csi|el, sha|loll, nyszrgll. KiaIlasai
egyre srgelbbek Iellek. A kvelkez iIIanalban lbbszr
grcssen sszeranduIl a lesle, es a ferfi vegre megihenhe-
lell.

[330]
De csak ar erc ihenl kaoll, azulan az asszony u|
izgaIomforrasl keresell. HirleIen megfeszIl halrafeIe, Kouki
vaIaszuI szinlen ozicil vaIloll. Arcal Rinko kel Iaba kze
lemelle, oda, ahonnan Rinkl csak az eIbb razla meg a
szenvedeIy. IIlerIl az agyon, es a|kavaI, nyeIveveI ismel feI-
izgalla. Ismel kedvere ha|Iilolla az asszonyl, mig az vegI
szinle eszel veszve knyrgll. Kouki addig varl, ameddig eI
nem |ll a IegmegfeIeIbb iIIanal, es csak ekkor csusszanl
beIe.
ar onlosan ez voIl, amil Rinko akarl, innen kezdve az
asszony iranyiloll. MiheIyl Kouki megerezle maga krI
Rinko beIs husanak finom szorilasal, eIrenyomuIas es visz-
szavonuIas egyaranl Rinko beIeegyezesel es hozza|aruIasal
igenyeIle. Kouki hosszu menelre keszIdll. KenyeImesen
eIheIyezkedell oIdaIara fekve, Iabal alvelelle Rinken, baI
kezel az asszony derekara lelle, |obb keze a meIIel keresle.
IIy mdon szabad maradl mindegyik veglag|a, az asszony
minden orcika|al eIerhelle, mikzben eIredf es visszahu-
zdik, erzeki, kimerl rilmus szerinl. IdrI idre kicsil feI-
emeIle az asszony fenekel, csak annyira, hogy forr husa ve-
gigsimilhasson Rinko Iegedesebb beIs onl|anak feIszinen.
Az asszonynak edig eIaIIl a IeIegzele a gynyr Iklel ki-
lreselI. Azlan Kouki halrabb huzdoll. Szinle leI|esen visz-
szahuzla magal, bar a vege meg Rinkban maradl. Az asz-
szony edig nem akarla eIveszleni, lreImelIenI varla, hogy
ismel visszaler|en leI|es egeszeben, es egyre |obban es |obban
IangoIl.
Kouki ceI|a az voIl, hogy u|ra meg u|ra, ismel es ismel
eI|ullassa Rinkl a csucsra, a vegleIensegig. Va|on meddig
bir|a a sa|al szenvedeIye` Nem ludhalla eIre, de mindenl
eIkvelell, mig vegI Rinko lorokhangon feInygll, es a
hang minlha vaIahova meIyre sIIyedl voIna Ie benne. Az
asszony eIernyedl. Kouki vonasai megfeszIlek a komor eI-
lkeIlseglI. Minden idegszaIavaI igyekezell visszalarlani
magal. Ha mosl enged a leslenek, az azl |eIenli, hogy dacoI a
kiraIyn arancsavaI. Abban a iIIanalban eIveszell.

[331]
Irezle, hogy az asszony szenvedeIye eIcsiluIl, lreImel-
IenI varla, hogy RinklI engedeIyl ka|on ra, es is meg-
knnyebbIhessen, zihaIl, akar egy huseges kulya, de a ke-
gyelIen kiraIyn nem akarla iIyen knnyeden eIengedni. To-
vabbi ingerekel keresell. U|ra megsarkanlyuzla, nem hagyoll
idl ihenesre, eseIyl az engedelIensegre.
A reggeIi es es az erzes, hogy eI vannak zarva a viIag-
lI, segilell lzeIni Kouki szenvedeIyel, de mosl, miulan k-
zeI egy ra|a larloll a doIog, minden cse ere|e eIszaIIl, mig
vegI sszerogyoll az asszony meg izz lesleben, es vegI
kenyleIen voIl Iegyzllen visszavonuIni. Rinko haIkan feI-
kiaIloll, vonakodoll eIengedni, de Kouki egyszeruen nem
ludla foIylalni. Lehel, hogy nem leI|esilelle igerelel, de az
bizlos, hogy Rinko u|ra es u|ra magasan a feIhk fIll szar-
nyaIl. izlos, hogy kieIegIl, azerl ez is vaIami.
Kouki eInyuIl az agyon. RemeIle, nemsokara azl haII|a,
miIyen | is voIl. Rinko kisvarlalva feIknykIl, kzeIebb
huzdoll.
Nem eIvezleI eI mormogla, amikor megerinlelle.
Kouki kicsil megi|edl, de igy, hogy az asszony keze ra-
kuIcsoIdoll, nem voIl menekves.
Nekem nem keII minden aIkaIommaI feIeIle.
Ha eIlkeIle magal, hogy gynyrl szerez kedvesenek,
de hagy|a, hogy minden aIkaIommaI a sa|al szenvedeIyenek
is ulal ad|on, ahanyszor csak Iefekszenek egymassaI, hamar
eIfogy az ere|e. U|abban eIsa|alilolla a lechnika|al annak,
hogy hosszu idn kereszlI visszalarlsa magal.
De azl mondlad, kivansz.
Nem keII mindennek egyszerre lrlennie. Meg ha
nem oszlozoll is kedvese kieIegIlsegeben minden aIkaIom-
maI, ahanyszor csak Rinko eI|uloll a csucsig, Iassacskan meg-
iscsak az eIelere|e fogyoll eI. Hosszu meg a na.
Rinko, ugy lunl, eIfogad|a, azlan hirleIen a ferfi szeme-
be nezell.

[332]
Csakugyan azl gondoIhalod rIam, hogy leIhelelIen
vagyok.
Nem.
Magam is kezdem azl hinni, hogy vaIami ba| van ve-
Iem, de barmil is leszek, nagyon | erzes. Minlha mosl |ul-
na es amikor Rinko nem lell rIa emIilesl, azl hille, hogy eI-
feIe|lelle.
Ksznm. Nem gondoIlam voIna, hogy ill nneeI-
|k.
KeszIlem ra.
Iz aIkaIommaI Kouki emeIle feI haIas mozduIallaI o-
haral.
A|andekozni mindig kockazalos kicsil mondla
Rinko, es kis csomagol vell eI laska|abI. Tessek, nyisd ki.
CsomagoIairban fekele dobozka voIl, es abban egy fe-
herarany gyuru. Lehel, hogy nem lelszik, de azerl en sze-
relnem, ha hordanad.
Kouki feIrbaIla a baI gyurusu||ara. TkeIelesen iIIell
ra.
Tudlam, mekkora az u||ad, es csinaIlallam egy ugyan-
iIyel magamnak is mulalla a baI kezel. Csakugyan hasonI
gyuru voIl az gyurusu||an is. Igerd meg, hogy mindig
hordani fogod.
Kouki meg sose viseIl gyurul, es egy kicsil kenyeImel-
IenI erezle magal, de hogyan vehelne Ie, ha egyszer iIyen
sokal |eIenl Rinknak`
Ugy dnlllek, hogy az elIarI rendeInek. Rinko eIe-
leInek saIalal es hideg erIevesl rendeIl, ffogasnak szivar-
vanyiszlrangol ncunicrc mdra. Kouki lonhaI caraccil es
Ievesl rendeIl, ma|d griIIezell baranyl fuszeresen.
Meg egy korly ezsg ulan vrsborl illak, es Rinko ar-
ca kiiruIl.

[333]
GondoIlam ra, hogy rendeIek neked egy szIelesnai
lorlal ma eslere, de nem rIneI neki ill, ugye`
Koukil egyaIlaIan nem vonzolla a gondoIal, hogy ma-
sok szeme Iallara nneeI|en.
Sokaig larl lvenl gyerlyal eIfu|ni |egyezle meg.
De oIyan fialaI vagy, egyaIlaIan nem reg.
Ugy erled, az agyban` kerdezle Kouki hang|al Ie-
ereszlve, hunculuI.
Igen, oll is mocorgoll Rinko , de arra gondoIlam,
hogy nem IelleI vaskaIaos, minl a Ieglbb ferfi a le korod-
ban.
Izl meg keII hogy kszn|em.
Nem, iIyen vagy az eIs iIIanallI fogva, ahogy meg-
ismerleIek. SokkaI fialaIabb, minl Kinugava ur, sokkaI |ale-
kosabb, szrakozlalbb.
Kouki ludla, hogy szereIme ezl bknak szan|a, de meg-
is vegyes erzesekel ebreszlell benne.
Igyszer inler|ul keszilellem egy nyoIcvannyoIc eves
zIelemberreI. mondla, az egyik Iegnagyobb robIema eb-
ben a korban, hogy ugyanoIyan fialaInak erzi magal, minl
regen.
Mosl mar kezdem se|leni, mirI beszeIl.
Mierl, oIyan nagy ba|, ha fialaI maradsz`
Azl hiszem, arrI beszeIl, miIyen fa|daImas az, amikor
az ember meg fialaInak erzi magal, de a lesle nem lud Ieesl
larlani veIe. SokkaI knnyebb Ienne, ha az ember szeIIeme
ugyanoIyan lemben hanyalIana, minl a lesle.
Iz nem sokkaI azeIll Ienne, hogy leI|esen haszonla-
Ianna vaIunk.
Ami azl iIIeli, en mar leI|esen haszonlaIan vagyok a
munkaheIyemen szIaIl meg Kouki nemi keseruseggeI a
hang|aban.

[334]
De csak masok dnlese miall aIIilollak feIre, es nem
azerl, merl hibazlaI. Igyebkenl ki lrdik manasag a ci-
mekkeI, rangokkaI`
Rinko mindenl eIkvelell, hogy feIvidilsa, de egy ferfi
IeIkiaIIaolal, sl kIse|el is befoIyasoIla a munkaheIyen be-
lIlll heIyzele. Kouki eIlkeIle, hogy nem zavarlal|a magal
emiall, de nem voIl ra garancia, hogy nem nyom|a ra beIye-
gel a bukas.
U|abb adag bor eIuzle iIIanalnyi rosszkedvel, es heIy-
reaIIilolla elvagyal.
Rinko szivarvanyiszlrang|a oIyan |I nezell ki, hogy
Kouki kerl beIIe egy kicsil, cserebe aladoll a sa|al baranya-
bI az asszony lanyer|ara.
Iz a kelszemeIyes vacsora eInye. Az ember lbbfeIe
eleIbe beIeksloIhal |egyezle meg.
Nem mindegy, kiveI vacsorazoI.
Iersze, veIed az igazi.
Ha egy ferfi es egy n megoszl|a egymassaI az eleIl, az
egyerleImuen |eIzi, hogy szerelk. Kouki ludla, hogy a lbbi
vendegnek vaIszinuIeg ez |ar az eszeben, amikor Iova feIe-
|k iIIanl, de moslanra mar nem lrdll veIe. Viszonyuk
eIe|en meg Kamakuraba menel a vonalon kinzan ludalaban
voIl masok lekinlelenek. Moslanra messze luIIeell az effeIe
aggodaImakon, sl inkabb dacos Iell. Nem erdekeIle masok
veIemenye.
KacsoIaluk lbb minl egy eve larloll, es ezaIall eIegge
megvaslagodoll a bre, de nemcsak errI voIl sz. Mosl mar
ludla, az a Ienyeg, hogy eIele halraIev reszel, akar hosszu
Iegyen, akar rvid, azzaI lIlse, amil lenni akar, es ha beIe-
bukik, akkor meg mindig dnlhel ugy, hogy idnek eIlle
vegel vel neki.
Ha az ember egy kicsil vaIlozlal az erlekrend|en, bar-
meIy eIelformahoz aIkaImazkodhal. Neha eIegend mas
szgbI nezni a doIgokal, es ami korabban fenyegelnek

[335]
lunl, semmive Iesz, es ami |eIenlekleIennek Ialszoll, hirleIen
erlekes Iesz.
Mi Ienne, ha kiIenek` bukoll ki beIIe. Rinkl meg-
i|eszlelle a hirleIen lIel. HilelIenkedve nezell ra, ezerl a ferfi
magyarazkodni kezdell. Ha kiIeek, liszla IaaI induIok.
Igy gondoIod`
Ugy erzem, nem Ieszek igazan szabad, ameddig oll
doIgozom.
Rinko Ialhalan nem erlelle, mierl keII feImondania,
ersze ez lermeszeles, hogy is erlhelne, hiszen sose voIl k-
lll munkaheIye.
Ami azl iIIeli, Koukinak se voIl semmi konkrel oka arra,
hogy kiIe|en. Igaz, az ulbbi idben faraszlolla a munka, de
mindenki erezhel nemi faradlsagol, miulan harminc evel
doIgozoll ugyanannaI a vaIIaIalnaI. VaI|aban az zavarla,
hogy ugy erezle moslanaban, eIszigeleIdll munkalarsailI.
Ha ezl akarod, en nem banom mondla Rinko. Nem
erlelle, de egyll erzell veIe. De azerl ne reged| meg ne-
kem hirleIen, |` Szerelnem, ha eIelers maradnaI.
Tudom.
izlos vagy benne`
Nem leI|esen, de ill az ide|e, hogy azl legyem, amil
szerelek. Ha igazan szinle akarl Ienni, be keIIell vaIIania,
hogy munka|abI hianyzoll az igazi kihivas. A szinfaIak m-
gll levekenykedell: masok knyveil rendezle sa|l aIa. No-
ha na minl na irkkaI doIgozoll, egyszer se kerIl refIek-
lorfenybe. OIyan voIl, minl a kabuki szinhaz fekele ruhas se-
gil|e, akinek IalhalalIannak keII maradnia.
Izl megerlem. Rinko eIele nagy reszel a fer|e arnye-
kaban lIllle, eIeg keves figyeImel kaoll. Ami azl iIIeli,
en sem akarom igy foIylalni. Tudom, hogy egy kicsil drama-
ian hangzik.

[336]
IgyaIlaIan nem. A liszla vegben verkenl ragyogoll
a bor. TaIan Kouki ezerl erezle, hogy feIlamad a balorsaga,
amikor az vegre nez.
Mierl nem lesznk vaIami igazan megIel`
MegIel`
Igen, vaIamil, amil nem Iehel figyeImen kivI hagyni.
VaIamil, amilI mindenkinek Ieesik az aIIa. Rinko is kezebe
fogla oharal, es csiIIog szemmeI meredl a vrs foIyadek-
ra.
KiIenc ra is eImuIl mar, mire vegezlek a borraI: szinle
Iebeglek lIe. Illek egy kis desszerlel, azlan lavozlak az elle-
rembI. A rececihoz erve Iallak, hogy eIaIIl az es odakinl.
Van kedved selaIni` kerdezle Rinko. Husz ercre
voIlak a hazlI. Kouki bIinloll, es kiIeell az ulcara.
A friss Ieveg keIIemes huvsen cirgalla borlI Iango-
I arcukal. Az ulcai Iamak fenyeben fekelen csiIIogoll a |ar-
da. Odafnn nem Ialszoll sem a hoId, sem a csiIIagok. Al-
menlek a holeI eIlli nyiIl lersegen, es ki|ulollak a vrsfe-
nykkeI szegeIyezell ulra. Rinko beIekaroIl a ferfiba. Isle liz
ra voIl, csndes, nyugodl a krnyek. Mindssze nehoI szu-
rdll ki a suru nvenyzel kzI haIvany fenysugar, akar
egy eIkesell gondoIal. Va|on kik Iehelnek` OIyanok, akik ko-
ran |llek ide, merl eIvezni akarlak a la| nyugaImal, mieIll a
nyari vakacizk hordai megerkeznek`
Ahogy vegigmenlek a nedvesen fenyI |ardan, Ieeseik
hang|al eInyeIle az esli egboIl. VegI rilkuIni kezdlek a fak,
es megiIIanlollak egy baI feIe vezel keskeny ulal. NyiIvan
arra is nyaraIk sorakoznak, de mosl mindssze egy maga-
nyos ulcaIama fenyel Ialhallak.
IIhagylak az eIagazasl, es ismel vrsfenyk kzl selaI-
lak.
IIyen bekes Iehelell a krnyek, amikor azok kellen
vegezlek magukkaI mondla Rinko. Takeo Arisimara es
Halano Akikra gondoIl. Izen a haIk es slel ulon selaIva

[337]
gondoIalai ismel a szereImi ngyiIkossag feIe forduIhallak.
IIyen eIhagyaloll viIIaban... Maga eIe kezeIle az es azlal-
la fakal, a hegyel, ahoI deIulan |arlak. izlosan hideg voIl.
U|abb ar fenysugar |eIenl meg eIllk a lavoIban a
IeveIek kzll.
A ferfie voIl nyaraI` kerdezle.
Kouki a Sva-korszakol lanuImanyozva errI az eselrI
is oIvasoll, es lbbe-kevesbe ludla, mi lrlenl.
Az a|alI rkIle.
Vagyis amikor odamenlek, senki se voIl oll.
Arisima feIesege mar meghaIl, a gyerekei edig meg
kicsik voIlak. Rendszerinl resen aIIl a haz.
Ienyszrk lunlek feI a lavoIban, egy aul kzeIedell.
Rinko megvarla, mig eIlunik, es csak ulana foIylalla.
}uIius eIe|en haIlak meg`
Lehel, hogy egy egesz hnaaI korabban, |unius 9-e
krI. A hoIlleslekel |uIius 6-an laIaIlak meg.
Hogy Iehelsz oIyan bizlos benne`
Akiko |unius 8-an meg doIgozoll, azlan 9-en Iallak
kel a nyaraI feIe menni a karuizavai aIIomasrI.
GyaIog menlek`
Igen, es vaIaki Ialla kel.
LegaIabb negy-l kiIomeler Iehel. Iz voIl az igazsag.
Igy raba leIhelell, mire odaerlek. Nem Iehel, hogy eIbb
nehany naol a hazban maradlak`
IrrI nem ludok, de amikor keszen aIIlak a haIaIra,
kleIekel ersilellek a szemIdkfahoz, szekekel lellek aIa,
azlan kiruglak maguk aII.
MiIyen relleneles... Rinko kis ideig szorosan hozza
bu|l, azlan eIhuzdoll. Megis miIyen sziIard eIhalarozas
keIIell hozza morogla.

[338]
Hogy erled ezl`
Igy ral gyaIogoIlak, hogy a viIIahoz er|enek, azulan
feI keIIell Igalni a kleIel, odalenni a szekekel, bedugni a
nyakukal a hurokba. Mindezl azerl, hogy meghaI|anak.
Kouki egyelerlell.
Csakugyan gondosan meg keIIell lervezni az ngyiI-
kossagol. Igesz mas a heIyzel, ha az ember megbelegszik.
De k lkeIelesen egeszsegesek voIlak. Nem voIl semmi ba-
|uk. Igeszseges ember csak akkor Iesz ngyiIkos, ha nagyon
eIszanla magal.
Meg mindig nem erlem, mierl lellek mondla Rinko
haIkan, az eg feIe forduIva. Mierl keIIell meglennik`
Szavai eIveszlek a suru fenyvesben.
IgazabI nem voIl ra semmi okuk. Takeo Arisima si-
keres beslseIIer-ir voIl, Akiko harminceves koraban rior-
lerkenl oIyan neszeru, minl egy szineszn. Mindenki iri-
gyeIle kel. Mindkellen az eIelk csucsan voIlak. Va|on mi-
erl vaIaszlollak a haIaI svenyel` Igaz, egy doIog a Ieglbb
emberlI megkInbzlelle kel.
Csak egy`
Az, hogy nagyon boIdogok voIlak. Iszebe |uloll
Arisima vegakaralanak egy sora. maga igy fogaImazoll a
IeveIben, amil halrahagyoll: ,Mosl Ieek al a haIaIba, boI-
dogsagom csucsan.
Rinko hirleIen megloranl, maga eIe meredl a slelben.
Ugy erled, azerl haIlak meg, merl oIyan boIdogok voI-
lak` kerdezle.
LegaIabbis igy Iehel erleImezni a vegakaralal.
Az es mosla e|szaka huvseben szeII suhanl al a v-
rsfenyk agai kzl.
Hal ezerl haIlak meg. Rinko u|ra eIinduIl.
TaIan feIlek allI, hogy luIsagosan boIdogok.

[339]
Izl meg ludom erleni mondla az asszony. Amikor
minden nagyon |, az ember egyszeruen megi|ed, az |ar az
eszeben, va|on meddig larl.
TaIan azl akarlak, hogy rkke larlson.
Hogy larlhalna rkke` lelle feI Rinko Iagyan a ker-
desl az kel krIvev slelnek, azlan bIinloll. Az voIl az
egyelIen megoIdas, hogy vegeznek magukkaI.
Odahaza a viIIaban illak egy kis brandyl. Mindkellen
az eIbbi beszeIgelesen lrenglek. Rinko a luz fIe ha|oIl,
bIinloll, haIkan eIismeleIle: Az voIl az egyelIen megoIdas,
hogy vegeznek magukkaI. Koukinak nem voIl kedve vilal-
kozni veIe. IIbb-ulbb megkoik a boIdogsag. A vagy,
hogy megrizzk, knnyen lorkoIIhal haIaIvagyba. armi-
Iyen halborzongal is, igaznak laIaIla a gondoIalol.
Nem feksznk Ie` Morbidnak erezle, hogy lovabbra
is ezen gondoIkod|anak. zuhanyozoll eIskenl, es amikor
Rinko kvelkezell, feImenl a haIszobaba. ReggeI ebben a
szobaban az es kiserle raers szerelkezeskel. Moslanra eI-
aIIl az es, minden slel, haIIgalag voIl. Vegigfekdl az
agyon, aneIkI, hogy feIkacsoIla voIna a viIIanyl, es a slel-
ben fekve varla kedvesel. Rinko sokara |eIenl meg. SeIyem
haIingel viseIl. Igy iIIanalra megaIIl az a|lban, azlan
neszleIenI az agy szeIehez Ieell. Kouki a kar|aba zarla, az
asszony edig kelsegbeesellen kaaszkodoll hozza.
Az egyelIen megoIdas, ha meghaI az ember sullogla
aneIkI, hogy megmozduIl voIna. Ugy hangzoll, minlha he-
IyesIesl varna vaIami u| lIelehez. Azlan lovabb gyzkdle
magal: Iz az egyelIen md|a annak, hogy megrizzk a
boIdogsagol.
A boIdogsagnak sok fa|la|a Iehel.
Ugy szerelni, ahogy azok kellen lellek, meIyen es aI-
Iandan, a vaIlozas minden Iehelsege neIkI... Kouki
megerlelle, hogy Rinko is iIyenfa|la aIIandsagol akar, de
nincs ember, aki leI|es bizonyossaggaI sose szun ra|ongasl
fogadhalna.

[340]
IIkezeIhel, hogy kel ember mindig ugyanazl erezze
egymas iranl`
TaIan, de az eIel kiszamilhalalIan feIeIle Kouki.
Lehel, hogy luI nagy keres. Nincs ra garancia.
Vagyis azl mondod, IehelelIen. Rinko hang|a beIe-
sIIyedl a slelbe.
Minlha egy madar kiaIlasal haIIollak voIna a lavoIbI.
MifeIe madar Iehel ebren ezen az ran` Vagy vaIamiIyen
masfa|la leremleny szIl` Kouki rbaIla kilaIaIni, merrI |-
helell a hang.
Tudom, hogy erzell mondla Rinko.
Ki` Akiko`
Az asszony Iassan a halara forduIl:
Nem feIeIle. Az az asszony, Szada, aki meggyiIkoI-
la a szerel|el. Azl mondla, azerl lelle, merl nem akarla,
hogy a ferfi, akil szerel, mase Iegyen. Ha nem Ile voIna meg
a ferfil, szinle bizlos, hogy visszamenl voIna a feIesegehez.
Miulan eIdnllle, hogy nem akar Iemondani a boIdogsag-
rI, ameIyben kell|knek resze voIl, nem maradl mas va-
Iaszlasa, minl megIni.
Igy vegel velell a ferfi eIelenek, de a Ienyeg, hogy az
igy mar nem csaIhalla meg.
Vagyis ha az ember egyre meIyebben es meIyebben
szerel vaIakil, vegI meg keII Inie... A szereIem csakugyan
remiszl. Ugy lunl, Rinknak sikerIl leI|esen meggyznie
magal. Ha vaIakil szerelnk, az azl |eIenli, hogy kizarIag
magunknak akar|uk, de allI, hogy egyll eInk veIe, vagy
ha sszehazasodunk veIe, meg nem ka|uk meg.
Nem, merl mindig oll van az aruIas Iehelsege, es ha
meg akar|uk akadaIyozni, Iehel, hogy nincs mas eseIynk,
minl a gyiIkossag.
Vagyis a szereIem vegI feIemeszli mindkelle|kel.
Ugy lunl, mosl eIszr kezd megviIagosodni eIlle, hogy ez

[341]
a Iagy sz, szereIem, vaI|aban nzesl, fa|daImal, kegyelIen-
segel lakar.
MineI lbbel beszeIlek szereIemrI es haIaIrI, Kouki
annaI eberebb Iell. Az asszony is feIeIenkIl. Rinko u||avaI
vegigsimiloll kedvese meIIkasan.
Is a le erzeseid mindig ugyanazok maradnak` ker-
dezle.
Hal ersze.
Mindig engem szerelsz, csak engem es senki masl`
Termeszelesen, akarla vaIaszoIni Kouki ismel, de ebben
a iIIanalban kel karcsu u|| nyomdoll az adamcsulka|ara.
IuIIadozni kezdell, nem kaoll Ievegl. Az asszony szeme
szinle viIagiloll a slelben.
Hazugsag. Hazugsag, hogy mindig szerelni fogsz.
Nem hazugsag feIeIle Kouki a nyakal drzsIgelve.
Rinko megrazla fe|el:
I az eIbb mondlad, hogy luI sokal ker, aki garan-
cial akar.
Az az igazsag, hogy Kouki nem merl voIna leI|es bizo-
nyossaggaI megeskdni ra, hogy erzesei vaIlozalIanok ma-
radnak az idk vegezeleig.
Rendben, es mi a heIyzel veIed` kerdezle, es Rinko
baI kuIcscsonl|ara lelle u||ail. A karcsu nyaku es feszes nyak-
izmu nknek kis meIyedes van lorkuk aI|an. IIeg meIy ah-
hoz, hogy befer|en egy ferfi mulalu||a. Amikor a n mezle-
Ien, az a kis Iklel meIyedes, igencsak meIy lud Ienni. Te
sose vaIlozoI` kerdezle Kouki, es u||a meglaIaIla a n lor-
kan a orcol.
Termeszelesen nem feIeIle Rinko.
Soha, barmi lrlen|ek is`
Te vagy az egyelIen ferfi, akil szerelni fogok, ez biz-
los.

[342]
Kouki megnyomla a kuIcscsonl feIelli meIyedesl, es
Rinko fa|daImaban kicsil feIsikoIloll.
Hogy mondhalod iIyen bizlosan, idveI le is vaIloz-
halsz.
Hogy mondhalsz iIyen szrnyusegel` Nem bizoI ben-
nem`
Amig csak eIsz, nem eskdhelsz leI|es bizonyossag-
gaI, hogy sose vaIlozoI.
Akkor mosl keII meghaInunk, amikor a IegboIdogab-
bak vagyunk. Nem lehelnk masl. RinkbI kibuklak a
szavak, azlan eIhaIIgaloll.
IgyelIen hang sem haIIalszoll. Az e| magaba szivla az
eIhagyaloll nyaraIheIyel es a krnyez erdkel. Megis, aho-
gyan a Iegslelebb fekeleben is ragyog nemi feher, ez a csend
is neszezell. IeIhk sikIollak az e|szakai egboIlon. A kerlben
faIeveIek huIIollak a fIdre, mindaz, ami a szobaban voIl,
Iassan rozsdasodoll, es kezdell orra vaIni. TaIan mindez a
sok mozgas ezer masikkaI egyll az eIkezeIhel IeghaIkabb
hangga aIIl ssze. Rinko kzeIebb huzdoll kedvesehez, es
megkerdezle, mire gondoI.
Semmire.
U|abb rvid csend kvelkezell, azlan Rinko haIkan
megszIaIl:
In nem akarok iIyenfa|la haIaIl. Kouki kivancsian
forduIl feIe, es megismeleIle: Nem akarok iIyenfa|la haIaIl.
Ismel az |arl az eszeben, miIyen aIIaolban laIaIlak meg a
kel szerel kukacoklI nyzsg hoIlleslel. armiIyen boI-
dogok voIlak is, ez a haIaI luIsagosan relleneles. Nem birnam
eIviseIni, hogy igy laIaI|anak ram.
k hagylak egy zenelel, amiben arra kernek min-
denkil, ne zavar|ak kel.
Igy is csak id kerdese voIl, mikor laIaI|ak meg kel.
Ha mar eIkerIhelelIen a doIog, |obb szerelnek rendesen ki-
nezni.

[343]
IdeaIisan hangzoll, de ha az ember aIaosabban beIe-
gondoIl, Rinko a halramaradlak szemeveI nezle a heIyzelel.
Ha vaIaki a haIaIra keszI, nem bizlos, hogy ennyil
lreng azon, mi Iesz ulana.
De en nem ludnam eIviseIni a gondoIalol. Rinko iz-
gaIomba |ll, es feIknykIl az agyban. Nem banom a ha-
IaIl, ha veIed vagyok, barmikor keszen aIIok meghaIni. De
nem igy.
Ha soka laIaI|ak meg, minden hoIllesl bomIani kezd.
Az megsem ugyanaz, minlha kukacok borilanak. Te is
|obb szerelned, ha eIbb laIaInanak rad, vagy nem`
Kouki meg egyszer sem gondoIkodoll eI sa|al haIaIan,
es fIeg nem azon, hogy feslhel ulana. Tudla, hogy aki erre a
viIagra szIelell, eIbb-ulbb eImegy, de sose voIl kedve
ezen lrenkedni. TuIsagosan keIIemelIen gondoIal voIl.
Megis mosl, hogy RinkvaI beszeIgellek errI, vaIami okbI
nem lamadl feI benne az a heves eIelszln, ami korabban. A
haIaI inkabb baralsagosnak, minl remiszlnek lunl. Mierl
van az, hogy amikor RinkvaI van, nem remiszli a haIaI`
Lassan Ievelle kedvese haIingel es aIsnemu|el. Ami-
kor Rinko leI|esen mezleIen voIl, ersen magahoz szorilolla,
ugy, hogy meIIk, hasuk, agyekuk sszereseIdll. Igy fe-
kdlek a masik halal es nyakal alkaroIva, sszekuIcsoIva a
Iabaikal, ugyhogy egy lizedmiIIimeler se maradl kell|k
lesle kzl. OIyan kzeI voIlak egymashoz, es annyira sszeiI-
Iellek, minlha a rusaik is sszeoIvadlak voIna.
Iz nagyon | bukoll ki KoukibI, minlha csak egesz
lesle eIegedellsegenek adoll voIna hangol. IIvezle a meIyen
beIse|ebI fakad edes gynyrl. A brehez er br erzese
nemcsak bekel, hanem bizonyos beIenyugvasl is adoll.
Ameddig Rinko uha, Iagy, kerek, meIeg leslel erezheli, nem
feI allI, hogy eIveszli a ludalal vagy az eIelel. Iz az mo-
rogla az asszony Iagy brebe. Igy boIdogan meghaInek.
Hogyhogy igy`

[344]
A kar|aidban.
ekeben, begubzva ismel gyerek Iell any|a IeIeseben,
embri a meheben, ma|d egy cse ond, hogy vegI eIlun-
|n.
Mosl nem feIek a haIaIlI mondla.
In sem, amikor veIed vagyok.
Hogy eIuzze a haIaI vizi|al, Kouki ismel szorosabban
IeIle. Rinko egy erc muIva arrebb huzdoll, minlha fo|lo-
galnak laIaIna a ferfikarok szorilasal, es meIy IeIegzelel
vell.
MozduIalIanuI fekdlek, egymasl feIig alIeIve. Kouki
lesle meg mindig erinlelle az asszony meIIel, kasal es comb-
|al. A ferfi ismel Iehunyla a szemel.
OIyan nyugodl... Aladlak magukal az e|szaka
csnd|enek. A slelseg meg sosem voIl iIyen meIy. rIk,
hogy eI|llnk Karuizavaba. VegleIenI liszlanak erzem ma-
gam.
Karuizaval aIlaIaban eIkerIik az emberek az ess ev-
szakban, de Kouki mosl szerelle. Nemcsak merl keves ember
voIl ill, hanem a nedves la| higgadl liszlasaga feIfrissilelle a
varosi eIellI megfaradl es megkergesedell szivel. Oll az es
nyomaszlnak lunl, ill viszonl kizIdIlek a fak, es laIaIla a
kzlk nv mohal.
Termeszelesen hosszu lavon a foIyamalos eszes vaIa-
hogy nyirkossa leszi az ember IeIkel is. Az ember befeIe for-
duI. A vaslag feIhk es az egyenIeles, szemerkeI es meg-
magyarazza, mierl lIli be a haIaI kee Rinko gondoIalail,
hogy szinle masrI sem beszeI azla, hogy megIalogallak azl
a heIyel, ahoI Takeo Arisima es Akiko meghaIl.
Akkor igy maradunk, ahogy vagyunk`
AIighogy Rinko kimondla, Iassan Kouki ludalaba be-
uszoll a lokii ulcak kee es az iroda|a.

[345]
GondoIom, nem Iehel... Ha lovabbra is ill marad-
nak, eIaroIog minden IeIkiere|e, es keleIen Iesz a munka|a-
ra.
Nyaron okoIi a lmeg, de sszeI szerelnek vissza-
|nni ide mondla Rinko hozzabu|va. A meIIek kerek uha-
sagalI Koukin urra Iell a vagy. Azulan, hogy iIyen sokal be-
szeIgellek a haIaIrI, szksege voIl ra, hogy ersen alerezze,
eI. Ha kees eImerIni a gynyrben, es ugy sziv|a eI energi-
a|al, haIaIfeIeIme semmive Iesz, es az eIelrm lIli be IeIkel.
A csndes e|szakaban vigaszl remeIve, gyors, aIIali
kakodassaI eslek egymasnak a fakkaI krIvell hazban.

[346]
Kabcapnc!
}uIius vegen az eskel hel-liz naig liszla egboIl es ege-
l hseg kvelle. Iz az ev Iegforrbb idszaka, amikor a va-
ros belon|ara kora reggeIlI Iecsa a nyarkzei na, es a
hmersekIel harminckel fok fIe emeIkedik. A hmer meg
e|szakankenl is rilkan sIIyed huszonl fok aIa. Az embere-
kel, akik moslanaig a sznleIen es miall anaszkodlak,
mosl a nasugar erzseIi. ZihaInak a fuIIaszl hsegben,
homIokukal lrIgelik, es ugy kkadoznak, akar a hervad
viragok.
Akik frissen kIlzlek a varosba, lbbnyire megIed-
nek azon, hogy a lokii nyar kel, egymaslI iIyen |I eIkI-
nilhel mini evszakra oszlhal: Sokak kedeIyaIIaola az id-
|arasnak megfeIeIen aIakuI. Az ess evszak aIall az aIIand
feIhszakadas es feIhs egboIl mindenkire nyomaszlan hal.
De abban a iIIanalban, hogy az es vegel er, es eIbukkan a
na, az emberek Iedob|ak magukrI a nyomollsagol. NyiI-
labbak Iesznek, es szinle egesz e|szaka levekenyek.
A Iegknnyebb a gyerekek eseleben nyomon kvelni
ezl a hanguIalvaIlozasl, miveI a feInllekneI, IegaIabbis a feI-
szinen, az egyik IegaIavelbb |eIIemvonas ,szokasos zIel-
menel fennlarlasa akar kek, akar szrke az eg. Nyar kze-
en a nagyvaIIaIalok doIgozi rvid u||u ingel vesznek, za-
k|ukal a kar|ukra velik, zsebkendveI lrIgelik az arcukal
a luIzsufoIl vonalokon a munkaba menel. DeIeIllre a hi-
ganyszaI harmincl fok fIe emeIkedik, es mindenl eInl a
hseg, a fId aIalli selanyok Iecsil, az eIelek homIokza-
larI IeIg halaImas rekIamokal es az u||alIan bIuzl viseI
nk mezleIen vaIIail. Igy iIyen naon Koukil a vezerigazga-
l iroda|aba hivallak.
Iz |ll oslan a mina mulalla Obala, a szoba gaz-
da|a.
Kouki feIvelle az iraszlaIrI a kinyiloll IeveIel, es
megnezle. SzvegszerkeszlveI keszIl, lbboIdaIas anyag

[347]
voIl. Az eIe|en nagybelukkeI: }ILINTIS KOUKI
SOICSIRRL.
Kouki megdbbenl. Hal ez meg mi, vaIamifeIe |eIenles
a maganeIelerI` Mierl irna barki iIyel` HilelIenkedve oIvas-
ni kezdell, es mar az eIs szavak beIehasilollak: ,Az eImuIl
kel ev bunei. Kouki meIyen beszivla a Ievegl, azlan ra-
szanla magal.
Kci cttc| czc|5ii, !cccn|cr|cn Kcuki Scicsirc, az cnck t4||a-
|ai4nak kcr4||i j5szcrkcszi5jc, kinaszn4|ta i!cig|cncs ncg|i-
z4s4i, a Tcnicsi Mutc|5!csi Kczpcni c|5a!cjakcni r4cr5|iciic
i4rsas4g4i Macu|ara |inkcra, aki a||an az i!5pcni|an
ugqana||an az iniczncnq|cn ka||igr4ji4i ckiaicii. B4r ickc|c-
icscn iiszi4|an tc|i tc|c, ncgq az i||ci5 jcrjczcii, rcn!szcrcscn
jc|nitia ciincn4|an, cs nin!cn rcn!c|kczcscrc 4||c cszkczi
jc|naszn4|i, ncgq c|cs4|iisa.
Kouki szive hevesebben dobogoll, a lenyere nyirkos
Iell. Ki a fene irhalla ezl` Szandekos mocskoIdas! Velell egy
iIIanlasl Obalara, aki kznys arccaI cigarellazoll iraszla-
Ia mgll. Azlan a kivancsisag visszacsabilolla lekinlelel az
eIlle Iev airIara.
A r4 kctcikcz5 uj ct ui4n n4si scn icii, nini Macu|ara asz-
szcnqi u|!czic, ic|| a|ka|cnna| is iiikcs ia|4|kczci |cszc|i
ncg tc|c. Vcgczciu| iata|q 4pri|is4|an c|cs4|iiciia cgq ickici
ncic||c, anc| r4cr5|iciic nag4i, c|szccn szcxu4|is tisc|kc!csrc
kcnqszcriiciic.
Kouki idaig |uloll, es kIbe szorilolla kezel. A rohadl
gazember! Legszivesebben szellele es eIegelle voIna a Ieve-
Iel, de a feI|ebbvaI|a Il veIe szemben, es kInben is ludnia
keIIell, mi aII meg benne.
Azi4n kinaszn4|ia az asszcnq naitii4s4i, cs anikcr az ncn
akari ic||c ia|4|kczni tc|c, azza| jcnqcgci5zcii, ncgq nin!cni
c|ncn! a jcrjcnck. Azcnkitu| arra kcnqszcriiciic, ncgq akara-
ia c||cncrc ku|cnjc|c szcxu4|is kicsapcng4sck|an tcgqcn rcszi,
tcgczciu| cz ct 4pri|is4|an tcrcs sc|qcn a|sckincnc|a c|icz-

[348]
iciic, cs ku|cn|cz5 pcrtcrz akiusckai najicii tcgrc tc|c. |cnq-
kcpckci kcsziicii, cs ncgii|iciia ncki, ncgq nazancnjcn.
Iz mar kife|ezellen aI|as ragaImazas voIl. VaIaki igen-
csak gyuIIi.
A IeveI azzaI foIylaldoll, hogy Kouki ravelle a szeren-
cselIen az asszonyl, kIlzzn ssze veIe, kis Iakasl bereI a
varosban, ahoI k kellen fer| es feIesegkenl eInek. IzaIlaI az
asszony hazassaga lnkremenl, erzeImiIeg es fizikaiIag egy-
aranl sszelrve a fer|el. A IeveI ezekkeI a szavakkaI vegz-
dll:
Tcrncszcics, ncgq az cn|cr ncgkcr!5jc|czi cgq c|qan t4||a|ai
ciik4j4i cs iiszicsscgci, anc|q cgq i|qcn jc||cnic|cn cn|cri a|-
ka|naz. |zi a !c|gci rcn!czni kc||.
Abban a iIIanalban, ahogy Kouki abbahagyla az oIva-
sasl, es feInezell a IeveIbI, Obala eI|ll iraszlaIa mgI, es
IeIl a veIe szemkzli szekbe. Kouki megvarla, mig fnke
heIyel fogIaI, azlan megha|oIl, es eInezesel kerle. IIvegre
nem lagadhalla, hogy az cseIekedelei miall erkezell ez a
IeveI feIellesenek iraszlaIara, meg akkor is, ha eIlorzil|a az
igazsagol, sl halarozollan hazudik.
Minl Ial|a, nekem cimezlek mondla Obala. Lalhal-
an zavarban voIl, amierl kinyilolla a IeveIel, es egyaIlaIan eI-
oIvasla. Termeszelesen eszemben sincs eIhinni mindazl,
ami ill aII foIylalla. U|abb cigarellara gyu|loll. Ugy lunik,
oIyasvaIaki irla, aki szemeIyes eIIenszenvel laIaI n iranl.
A leny, hogy a IeveIel nem Koukinak maganak cimezlek, ha-
nem a vaIIaIal igazgal|anak, azl se|lelle, hogy vaIaki komo-
Iyan arlani akar neki. Se|leIme sincs, ki aIIhal mglle`
Kouki a hozza kzeI aII emberekre gondoIl. IgyvaIaki
lud RinkrI, Kinugava, de sose lenne iIyesmil. A lbbi
munkalarsa se|lhelell vaIamil arrI, mi lrlenik, de egyik
sem Iehel ennyire liszlaban a reszIelekkeI. KInben is, mierl
faradna barki azzaI, hogy oIyasvaIaki eIIen askaId|on, akil
mar amugy is aIacsonyabb beoszlasba heIyezlek`

[349]
Van vaIami eIkezeIesem vaIaszoIl vegI. Mindsz-
sze kel ember ludhal iIyen sok mindenl RinkrI es rIa, es
nekik eIeg okuk Iehel, hogy ezl a ludasl erre hasznaI|ak. A fe-
Iesegenek es Rinko fer|enek. Mikzben ezen gondoIkodoll,
Obala ismel megszIaIl:
Minl mondom, en egyaIlaIan nem adok hileIl ennek,
de miveI hivalaIos IeveI, kenyleIenek vagyunk fogIaIkozni
veIe, sa|nos nem lehelem meg, hogy egyszeruen megfeIedke-
zem rIa.
Hal ez meg mil |eIenlsen` Kouki feInezell, Obala
edig Iesllle a szemel.
A maganeIele lermeszelesen csak nre larlozik, de ill
a vaIIaIal | hire is szba kerIl.
Is`
Is eIszr is szerelnem haIIani a doIgol a maga szem-
onl|abI.
Termeszelesen. Kouki kis sznelel larloll, hogy ki-
liszlilsa a fe|el. Nem kelseges, hogy ez a IeveI liszlessegleIen,
es szkseg eselen es Rinko egyll cafoIhal|ak meg az aIIila-
sail, azonban az aIavel lenyekel lekinlve egy kicsil bonyo-
IuIlabb a heIyzel. ar egyaIlaIan nem erszakoskodoll veIe,
nem lell semmil az asszony akarala eIIen, ahogy a IeveI aIIi-
lolla, csakugyan inlim kacsoIalba kerIl RinkvaI, egy fer-
|ezeli nveI.
TeI|esen egyoIdaIu, mindenl eIlorzil es feInagyil, hogy
rossz fenyl vessen ram mondla vegI.
Az effeIe zakIalas egyedIi ceI|a, hogy ba|ba kever|e
az aIdozalol, ugyhogy ebben magam is bizlos vagyok.
Sose aIkaImazlam kenyszerl, soha senkil nem zarlam
be.
Ibben bizlos vagyok |egyezle meg Obala gunyoros
mosoIIyaI , de bevaII|a, hogy inlim viszonyba keveredell az-
zaI a nveI`

[350]
Amikor Kouki haIIgaloll, az igazgal gyorsan eInyomla
a cigarella|al.
Nezze, egy kicsil kerdezskdlem a reszIegeneI, nem
hivalaIosan, miulan megkalam ezl a IeveIel.
RIam`
Ne aggd|on, nem aruIlam eI, mierl kerdezem, de azl
haIIollam, hogy eIhagyla a feIesegel, es a szban forg nveI
eI. Szuzuki vagy vaIaki mas adhaloll ki ennyi informacil.
Igaz ez`
Kouki meg mindig haIIgaloll. A lenyekel nagyon sokfe-
Iekeen Iehel erleImezni. maga ugy Ialla, hogy Rinko
iranli szereIme oIyan meIy, hogy barmikor boIdogan meg-
haInanak egymaserl. Annyira liszla, hogy maga az Urislen se
aIIhalna kze|k, de mas nezonlbI ugyanoIyan knnyen
mondhal|ak, hogy viszonyuk hazassaglr, gonosz, erkIcs-
leIen viseIkedes, ameIy aIaassa a larsadaImal, es serl a lisz-
lesseges emberek szemeben. Az iIyen ers erzeImi lIlelleI
rendeIkez szavak hasznaIalavaI, minl erszak, csabilas,
erverzi, erkIcsleIennek es mocskosnak aIIil|ak be szereI-
mkel. Lehel, hogy es Rinko csakis a sa|al nezonl|ukbI
keesek Ialni a doIgokal, es gyel sem velnek ra, masok mi-
Iyennek Ial|ak.
Mig Kouki ezen ragdoll, Obala varalIanuI eIvigyoro-
doll.
Hogy maga miIyen aIamuszi!
Nem, en...
Urislen, mennyire irigyIem magal. Mil nem adnek er-
le, ha egyszer az eIelben rIam irnanak iIyen IeveIel. Neve-
lell, hogy eIvegye a doIog eIel, de Ialszoll ra|la, hogy feIig-
meddig komoIyan gondoI|a. Igyebkenl ezl aladom maga-
nak. Kouki feIe nyu|lolla a IeveIel borilek|avaI egyll. Meg-
varla, amig Kouki zsebre leszi, azlan hivalaIosabb hangon
lelle hozza: IllI leI|esen fggelIenI ugy dnlllnk, hogy
szerelnenk alheIyezni a K|oeisahoz.

[351]
A K|oeisahoz ismeleIle Kouki bamban. Iz a Ieany-
vaIIaIal fogIaIkozoll az eIoszlassaI es szaIIilassaI.
Igen, szelemberben kezd naIuk.
Azl akar|ak, hogy odamen|ek`
Obala Iassan bIinloll.
Tudom, hogy kicsil hirleIen, de minl kiderIl, a Sva-
korszakkaI kacsoIalos kulalasl feIfggeszlellek.
VaIban`
Is ha nem keII ezen doIgoznia, feIszabaduIl.
Koukiba viIIamcsaaskenl hasiloll a hir, es hogy ssze-
szed|e magal, egy iIIanalra kinezell a nyari egboIlon Iebeg
feher feIhkre, ma|d lekinlele visszalevedl Obalara.
Ionlosan hogy erli azl, hogy feIfggeszlellek`
A lanacs lermeszelesen lamogal|a az eIkezeIesl, es
aIaosan lanuImanyozluk a maga aIlaI beadoll munkalervel,
de minl maga is lud|a, gazdasagi recesszi van. Nincs ra ga-
rancia, hogy eI ludnank adni, es a kiad |eIen heIyzelben
nem engedhel meg maganak egy veszleseges kiadvanyl. Az
igazgalk lbbsege ugy dnlll, feIfggeszlik a kulalasl.
Koukinak eI keIIell ismernie, hogy az oIvask szama fo-
Iyamalosan cskkenl, es iIyen idonlban eIrukkoIni egy
vaslag, huszkleles lrleneImi munkavaI lenyIeg kockazalos,
de iIyen mu meg nincs a iacon. Kouki a Sva-korszak sze-
meIyisegeire es kuIcsfiguraira koncenlraIl.
Iz vegIeges`
A IeguloIs Ies la sa|nos igen. In mindenl eIkvel-
lem, amil csak Iehelell, de...
Obala szinlenek hangzoll, de vaI|aban ki lud|a,
mennyire erIlelle meg magal. Kouki egyre eIIensegesebb
Iell:
Is ezerl kIdenek a K|oeisahoz, merl vege a Sva-
kulalasnak`

[352]
Nem, nem csak errI van sz. Ugy gondoIluk, ill az
ide|e, hogy egy kicsil megismer|e kzeIebbrI az eIoszlasl is.
Irlem, de en viIageIelemben szerkeszl voIlam, ma-
guk is lud|ak, ezen a lerIelen nincs semmi laaszlaIalom.
Nos, een ezerl keII megismerkednie a szakma min-
den oIdaIavaI.
Iz eIeg esszerunek lunl, megis mierl egyedI l szemeI-
lek ki es heIyezlek al egy oIyan beoszlasba, ameIyben az eg-
viIagon semmiIyen laaszlaIala nincs`
A IeveI miall van, ugye` VaI|aban ez aII az egesz
mgll` kerdezle.
Obala lagadla, de Kouki nem hill neki:
Meg gondoIkodnom keII ra|la mondla vegI, azlan
lavozoll, es visszamenl iroda|aba.
Amikor visszamenl a referenciareszIegbe, SzuzukilI
kezdve sszes munkalarsa oll Il, minlha csak l varnak.
Kouki szandekosan kedeIyes, largyiIagos hangon robbanlol-
la a bombal:
Ugy lunik, eIhagyIak bennelekel. Abban a iIIanal-
ban, hogy kimondla, Muramacu es }oko|ama megforduIl, es
feIe nezell, de Szuzuki, a reszIegvezel Iesllle a szemel.
Obala hivoll az eIbb, es azl mondla, hogy szelem-
berlI alheIyeznek a K|oeisahoz.
Szuzuki Iassan feIemeIle fe|el, de meg mindig kerIle
Kouki lekinlelel.
Azl mondla, azerl, merl az igazgallanacs ugy dn-
lll, IeaIIil|a a Sva-korszak ro|eklel. Irezle, hogy az sz-
szes lekinlel raszegezdik. Nyugodlan hozzalelle: Szuzuki,
le bizlosan ludlaI errI.
Nem... razla Szuzuki a fe|el, azlan bocsanalker
hangon szIaIl meg: VoIl rIa sz, de se|leImem sem voIl,
hogy iIyen hamar meghozzak a dnlesl. KInben is a feIel-
lesek dnlese.

[353]
Kouki sszeszedle a balorsagal, eIvelle a IeveIel zse-
bebI, es eIe lelle.
VaIaki ezl az rIl IeveIel kIdle a fnknek.
Szuzuki aIig velell ra egy iIIanlasl, rgln eIkala a
szemel.
Sa|nos a maganeIelem vaIIaIali robIema Iell.
Nem ludlam rIa.
Lehel, hogy Szuzuki csakugyan nem oIvasla a IeveIel,
de miveI a referenciareszIeg vezel|e, a vezerigazgal nyiI-
van megszorongalla, hogy aruI|a eI, mil lud.
VaIaki iIyen IeveIel irl a cegnek, hogy IeIeIezze a
kacsoIalomal egy nveI, es ez aII az alheIyezes mgll. Iz
igy nem hangzoll eI ugyan, de Koukinak |Iesell hangosan
kimondani.

Azna munka ulan egyenesen hazamenl Sibu|aba. Igy
iIyen csaas ulan maskor eImenl voIna meginni vaIamil ne-
hany cimboravaI, kiengedni a gzl, kiadni, ami a IeIkel
nyom|a, de Koukinak immar nem voIlak baralai.
A referenciareszIegneI a munkalarsai kzI Szuzuki
ssze|alszik a fnkseggeI. Muramacul es }oko|amal csak
nemreg ismeri, a regi baralai es oszlaIylarsai edig mind ve-
zelk, vagy vaIami massaI fogIaIkoznak, nem knyvkiadas-
saI. Meg fa|bban erezle Mizugucsi hianyal.
Ha Mizugucsi meg eIne, laIan maske aIakuInak a
doIgok, de ezen nem voIl erleIme ragdni.
Amugy sem knnyu az iIyen heIyzelel megbeszeIni a
baralokkaI. Megiscsak hazassagon kivIi viszonyrI van sz.
IgyelIen szemeIy eIll nyilhalla ki szivel, es ez Rinko voIl.
Amikor beIeell, az asszony e vacsorahoz lerilell.
Lalhalan megIedll, hogy iIyen hamar Ial|a.
Igy iIIanal, es az aszlaIon a vacsora fogadla, de
Kouki megaIIilolla. IeIe nyu|lolla a IeveIel.

[354]
Izl ma kalam a fnkmlI.
Az asszony zavarlan alfulolla a IeveIel, ma|d ar ma-
soderc muIva feIcsallanl:
Iz meg mi`
OIvasd csak eI.
Rinko lovabb oIvasla, Ialhalan megmerevedell az arca.
Miulan vegzell, saadl voIl a haraglI.
Hogy van hozza ofa|a lrl ki beIIe, azlan azl akar-
la megludni, ki irla.
Te mil gondoIsz, ki Iehelell`
OIyasvaIaki, aki borzaImasan haragszik rad. Azlan a
lavoIba meredve morogla. , uramislen... Lehel, hogy `
Nem mondla ki, hogy a fer|em, de Kouki lkeIelesen er-
lelle, kire gondoI.
Van meg egy Iehelseg.
` Ismel eIkerIle, hogy kimond|a, ,a feIeseged.
Nehany iIIanalig eIlundll az lIelen, azlan fe|el razla.
Nem hiszem.
Kouki feIesegenek mindenke voIl oka, hogy hara-
gud|on a fer|ere, de inkabb csodaIkozassaI, minl haraggaI
fogadla a lrlenlekel. KInben is vaIni akar, mil nyerl
voIna azzaI, ha bearuI|a Koukil a vaIIaIalnaI. IzzeI szemben
Rinko fer|e meg mindig ragaszkodik a hazassagahoz, es nem
kelseges, hogy vak gyuIIelel erez Kouki iranl.
Akarki irla is, lud|a, hogy a muveIdesi kzonlban
lanilollaI, es azl is, hogy oll ismerkedlnk meg foIylalla
Kouki. IzenkivI az egyelIen, aki lud a vrs aIskimo-
nrI.
Azl mond|a, obszcen keekel keszilellnk, edig
csinaIla.
Sa|nos minden ramulal. Az is, amil irl, es az is, ahogy
Ieirla.

[355]
A rohadek! Mil kezeI, ki ` Rinko szrakozollan
sszegyurle a IeveIel.
LegaIabb kzvelIen nekem kIdle voIna.
Azl akarla, hogy ba|od Iegyen a munkaheIyeden, ez
nem fair. Hogy Iehel iIyen liszlessegleIen`
MineI izgalollabb Iell Rinko, Kouki annaI inkabb meg-
nyugodoll. Igeszen moslanaig emeszlelle a dh. De mosl,
hogy Rinko is haragra ger|edl, kees voIl IecsiIIaodni.
Izerl eIkaom, ezl nem ussza meg szarazon fenye-
gelzll az asszony.
Kouki visszalarlolla, nem engedle, hogy azonnaI a leIe-
fonhoz rohan|on.
Var| mondla. armil mondana is Rinko a fer|enek,
semmil se ernenek veIe. LeIlelle Rinkl a szfara, mieIll
eImondla voIna a lovabbi hirekel.
Ide figyeI|, ma kzIlek veIem, hogy alheIyeznek egy
IeanyvaIIaIalhoz.
Hogy mihez`
Igy K|oeisa nevu IeanyvaIIaIalhoz, ez inlezi a szaIIi-
lasl es eIoszlasl.
Mierl kene odamenned` Igy kulalason doIgozoI.
Azl vegIeg feIfggeszlellek.
De hal ezl nem lehelik, kInben is, mil csinaInaI egy
iIyen heIyen`
Nem ludom. Sose vegezlem meg iIyen munkal, ugy-
hogy nehez megmondani. Lehel, hogy nem Iesz knnyu.
Ne csinaId. Rinko a szemebe nezell. Nem akarsz
menni, ugye` A gondoIalal is gyuIId, vagy nem`
Termeszelesen.
Akkor mond| nemel.

[356]
Knnyen beszeI, de Kouki nagyon |I ludla, hogy egy
nagyvaIIaIalnaI az embernek nem nagyon van Iehelsege
visszaulasilani az alheIyezesl.
Mierl ne lehelned` Az asszony a IeveIre nezell.
Var| egy kicsil, nem Iehel, hogy ez aII az egesz mgll`
Azl mond|ak, nem, de ki lud|a`
Szerinled`
Nem ludom bizonyilani, de bizlos vagyok benne,
hogy nem veIelIenI lamadl ez az lIelk.
Iz nem liszlesseges. Rinko megfogla a ferfi kezel, es
razni kezdle. Hal nem Ialod, hogy egyenesen a kezere |al-
szanak` Ionlosan az lrlenik, amil akar. Nem engedheled.
Kouki sem akarla, de ugyan mil lehelell voIna`
II fogod ulasilani, es ha nem Iehel, kiIesz mondla
Rinko halarozollan.
Kouki az asszony szemebe nezell:
KomoIyan gondoIod`
Abban a iIIanalban, hogy kedvese kimondla, radb-
benl, hogy ez moloszkaIl a fe|eben. AllI a erclI fogva,
hogy eIszr haIIoll az alheIyezesrI... vagy laIan mar korab-
ban is`
Igen, azla erIeIdik benne a gondoIal, mila a referen-
cia-reszIeghez heIyezlek. Mosl, hogy az asszony kimondla,
ludla, mil keII lennie.
TaIan megleszem mondla. Rendben, megleszem.
KiIeek a munkaheIyemrI. Ismel az asszony |vahagyasal
kivanla. Te nem banod`
Hal ersze hogy nem.
Kouki bIinloll, minlha a szive meIyen egy kicsil abban
remenykedell voIna, hogy az asszony nemel mond. KiIenc-
ven szazaIekban akarla a doIgol, de meg mindig oll molosz-
kaIl benne a feIeIem. Ha az asszony eIIenkezik, vilalkozik ve-

[357]
Ie, laIan feIIazad, es ki|eIenli, hogy megleszi a doIgol, barmi
Iegyen is. Igy viszonl ugy erezle, neki keII ramulalni a nyiI-
vanvaI lenyekre.
Ugye ludod, hogy nagyon nehez Iesz ezulan`
IeIleleIezem, nem sok erleIme Ienne, ha megrbaI-
nam eImagyarazni a doIgokal.
Hogy erled`
Mond|uk, ha laIaIkoznek a fnkddeI, es eImonda-
nam neki az en szemszgembI a lrlenlekel.
IeIe|lsd eI! IzzeI mindssze annyil ernenek csak eI,
hogy nyiIvanosan eIismernek, miIyen meIyen beIekeveredell
ebbe a kacsoIalba, gondoIla Kouki. Ha egyszer vaIami
iIyesmi lrlenl, ludomasuI keII venni.
Rinko varalIanuI bunbanan Iehorgaszlolla fe|el.
Ne haragud|, mindenrI en lehelek.
Nem, nem, levedsz. Nincs erleIme, hogy egymasl
hibazlassak. Ha vaIami egyaIlaIan hibazlalhal, akkor az az,
hogy luIsagosan beIeszerellek egymasba.

Kouki erzesei lovabbra is bizonylaIanok voIlak. Gondo-
Ialban egyre |obban eIlavoIodoll a vaIIaIallI. Tbbe egyaIla-
Ian nem szerelell munkaba menni, megsem voIl knnyu
dnles, hogy ollhagy|a a heIyel, ahoI csaknem harminc eve
doIgozik. Mas Ienne a heIyzel, ha nyugdi|ba menne, de az,
hogy az lvenes evei kzeen, ar evveI a nyugdi|azas eIll
kiIe|en, azarIasnak lunl.
}uIiusban mindvegig a feImondas meIIell es eIIen szI
ervekel IaloIgalla magaban, aneIkI, hogy barmi kIs |eIel
adla voIna, min gondoIkodik. De eI|ll az auguszlus, es alhe-
Iyezesenek na|a egyre kzeIedell. Azlan megludla az alhe-
IyezesseI kacsoIalos reszIelekel: ugy erezle, minlha vasma-
rok szorilana ssze a szivel. Igesz eddig azl hille, csak ideig-
Ienesen heIyezik al az anyavaIIaIallI, de mosl kiderIl, hogy
a K|oeisa aIkaImazoll|a Iesz, raadasuI harminc szazaIekkaI

[358]
cskkenlik a fizelesel. Ugyan miveI larlozik a cegnek, ha igy
bannak veIe` Mosl meg eIlkeIlebb Iell. IgyedI a |vlI va-
I feIeIem larlolla vissza. Moslanaig csaknem havi egymiIIi
|enl keresell, aminek a feIel a feIesege kala. Abban a iIIa-
nalban, ahogy kiIe, a |vedeIme nuIIa Iesz. Termeszelesen
oll van a vegkieIegiles, de ez nem larlhal rkke. MibI fog-
nak eIni RinkvaI` MineI lbbel gondoIkodoll, annaI |obban
feIl beadni a feImondasal.
Igy na Rinko, minlha csak a gondoIalaiban oIvasna,
igy szIl:
Az anyagi heIyzelnk miall aggdsz, ugye` Szavai a
fe|en laIaIlak a szgel. Kouki vaIasz heIyell csak dadogoll va-
Iamil. Az asszony kznysen foIylalla: Van egy kis larla-
Iekom, ugyhogy ne aggd|. Lehel, hogy a|alI rkIl va-
Iamil. Akkor is megIesznk vaIahogy, ha kiIesz a ceglI.
Rinko ismel kemenyebbnek bizonyuIl naIa. Nem keny-
szerili semmire, de ersili eIlkeIlsegel. Auguszlus eIe|en, a
nyari szabadsagoIasok eIll Kouki beviharzoll Obala iroda-
|aba, es kzIle, hogy azonnaIi halaIIyaI beadla feImondasal.
Tessek` kerdezle eIkeedve Obala.
Koukil eIegedellseg lIllle eI a fnk csodaIkoz arca
Iallan.
Nem engedhelem meg magamnak, hogy lovabbra is
rossz fenyl vessek a larsasag hirnevere kzIle. Igyekezell
a Iehel Iegudvariasabban kife|ezni magal.
Megis, mirI beszeI` hilelIenkedell Obala. Azerl
heIyezzk al a szaIIilashoz es eIoszlashoz, merl lud|uk, hogy
egy iIyen erlekes ember, minl n, kees Iesz u| eszmekkeI
eIaIIni.
Nagyon |Iesik, hogy ezl mond|a, de en egyedI a
szerkeszleshez erlek. Oll mindssze az ul|aban Iennek min-
denkinek.
Ne becsI|e Ie magal.
In nem becsIm Ie magam, masok becsIlek Ie.

[359]
Obala szeme eIkerekedell, de Koukil nem erdekeIle.
Nos, viszonlIalasra mondla. Mindenl ksznk.
Ne kakod|a eI, nyugod|on Ie, gondoI|a vegig.
Higgye eI, een eIegel gondoIkodlam ra|la. Semmi
oIyal nem mondhal, amilI meggondoInam magam. Viszonl-
Ialasra.
Kouki feIfogla, hogy |obban feIszivla magal, minl szk-
seges Iell voIna, de mosl mar nem voIl visszaul. IeIaIIl, me-
Iyen megha|oIl, szeme sarkabI iIIanlva korabbi fnkere,
es kimenl a szobabI. Odakinn a foIyosn meIy IeIegzelel
vell. Meg sose beszeIl iIyen nyersen egy fnkkeI, es ezulan
se fog. Igyekezell a Iehel IegaIaosabban kieIvezni a iIIa-
nalol, de kzben mindvegig erezle, hogy innen nincs vissza-
ul.
Hal Iegyen, mondla maganak. UloIs iIIanlasl velell
Obala iroda|anak a|la|ara, azlan eIinduIl a foIyos vegen a Iifl
feIe.

Kouki Iemondasa komoIy vaIlozasl hozoll Rinko eIele-
be. IIszr leIefonon lamadl a fer|enek a nevleIen IeveI miall,
de eredmenyleIenI. A ferfi erskdll, hogy semmil nem
lud rIa. Annyira nyiIvanvaI, hogy lelle, megis meg|al-
szolla a hIyel.
De barmiIyen dhs voIl is Rinko, nem voIl ra semmi
bizonyilek, hogy a fer|e irla a IeveIel. A ferfinak voIl indoka,
es a IeveI larlaIma is ra vaIIoll, de miveI szvegszerkeszln
keszIl, nem Iehelell az irgeel azonosilani. A borilek es a
IeveIair feIlehelIeg Ienyomozhal, de miveI semmifeIe
bunl nem kvellek eI, ugyan ki nyomozna ez gyben`
De Kouki maserl dnlll ugy, hogy nem |ar a doIog ve-
gere: mindegy, ki aII a doIog mgll, mindenkeen kiIe.
Hagyd a csudaba lanacsoIla. Szerelle voIna meg-
nyuglalni kedvesel, de Rinko lovabb fslIgll.

[360]
Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen ondr. MineI
lbbel dhngll, Kouki annaI nyugodlabb Iell. Vegre kees
voIl az asszony fer|enek szemonl|abI Ialni a doIgokal. Igen,
csunya doIog ezl a IeveIel eIkIdeni, de Macubara annak
akarl arlani, aki eIIola a feIesegel, es esze agaban sincs visz-
szaadni neki. Mierl ne gyuIIne hal annyira, hogy ki akar|a
rugalni`
IzzeI beleIl a ohar. Dnlllem, eIvaIok lIe.
Nem fog beIeegyezni.
Nem erdekeI. Ma|d en kIdm neki az iralokal.
Csakugyan azl gondoIod, hogy...
Nem erdekeI. Akkor is lennem keII vaIamil. Tudlara
adom, hogy vegezlem veIe.
Rinko dnlese szokas szerinl gyors voIl, erveIese viIa-
gos. Halarozollsaga arra keszlelle Koukil, hogy is megle-
gye a szkseges Ieesekel hazassaganak feIbonlasa erdeke-
ben. Ide|e voIl rendezni a doIgol.
In is eIvaIok kzIle.
Rinko csodaIkozva forduIl feIe:
Nem keII meglenned.
}obban erzem magam, ha luI Ieszek ra|la.
Tehal megleszed. armil mondoll is az eIbb, Rinko
mosl boIdogan mosoIygoll. Akkor mindkellen ismel egye-
dIaIIk Iesznk`
Is nem hazassaglrk.
HoIna eImegyek a hivalaIba a nyomlalvanyerl. Ugye
mindssze annyil keII lenni, hogy kilIl|k es IeecseleI|k`
Kouki ugy gondoIla, hogy kel lanunak is aIa keII irni,
de azzaI raernek.
Akarhogy is, ha eIkIdm neki a nyomlalvanyl, keny-
leIen Iesz szembenezni azzaI, hogy vegel akarok velni a ha-
zassagunknak mondla Rinko.

[361]
Masna a kerIeli hivalaIbI kel vaIasi nyomlalvannyaI
lerl haza. Mindkellen aIairlak egy-egy eIdanyl, ranyomlak
ecsel|kel, borilekba raklak, egyikel Kouki feIesegenek, a
masikal Rinko fer|enek. Innyi voIl az egesz.
Kouki rvid IeveIel is meIIekeIl a feIesegenek. Az asz-
szony meg nem ludoll arrI, hogy feImondoll, igy azlan
megirla neki, hogy auguszlus vegen ollhagy|a a munkaheIy-
el, es menlegelzll, amierl nem kIdle meg korabban a
nyomlalvanyl. Azlan meg egy sorl hozzairl. ,Tudom, hogy
fa|daImal okozlam neked, de nem fogIak nyomorogni hagy-
ni. Vigyazz magadra. Az, hogy ezl Ieirla, vaIahogy vissza-
hozla az egyll lIlll evekel, es knnycse csile a szeme
sarkal. TuI vagyok ra|la, mondla maganak. edobla a IeveIel
a oslaIadaba, es azonnaI ugy erezle, minlha mazsas suIy
grdIl voIna Ie a vaIIarI.
MegszabaduIl hal a csaIad klllsegeilI. Immar nem
fer|, hanem egyedIaII ferfi: a maga ura. Nem minlha a csa-
Iadi eIel kInsebb lerhel |eIenlell voIna szamara. Iersze
akadl nehany arsag, ami bosszanlolla, de ezzeI mindenki
igy van. IIyen az eIel. Megis a ludal, hogy hamarosan eIvaIik,
segilell eIlomilani a IeIkifurdaIasl, amierl u|ra meg u|ra
megcsaI|a a feIesegel es csaIad|al. HirleIen iIIeknnyunek
erezle magal.
Ibbe az is beIe|alszoll, hogy ollhagyla a cegel. HoIna-
lI nem megy doIgozni. Nem keII idegesen figyeInie az ral,
soha lbbe nem keII feIellesekkeI laIaIkoznia, erdekIdesl lel-
lelni erdekleIen ro|ekl|eik es osloba kis lerveik iranl. Rinko
es egymasba karoIva mehelnek, ahova csak akarnak, nem
keII lrdnik masokkaI.
De voIlak idszakok, amikor |kora uffanassaI huIIoll
vissza a fIdre. TuIsagosan knnyen |ll ez a szabadsag. Minl
ssze annyil lell, hogy azl mondla a fnkenek, kiIeek, es
eIkIdll egy nyomlalvanyl a feIesegenek. Hogy szabadil-
halnak meg iIyen egyszeru doIgok a szokasos biIincseklI`
Is ha megis, hogy Iehel, hogy sose |ll ra, miIyen egyszeru az
egesz`

[362]
Az egyik iIIanalban szegyeIIle magal sa|al rvidIalasa
miall, a kvelkezben feIismerle, mennyire eIszigeleIdll.
Igaz, moslanlI nem szamil, mikor keI fI, mil viseI, hoI sz-
rakozik, de ezzeI egyll eIszakadl a koIIegailI, baralailI, fe-
IesegelI es IanyalI.
Rinko ugyanoIyan eIszigeleIlnek erezle magal. }eIIemz
eIlkeIlsegeveI egyenesen a fer|enek kIdle a vaIasi nyom-
lalvanyl, es erlesilelle az any|al is. Nem keIIell sokaig varnia
a reakcira.
AIig egy hel vaIaszlolla eI kel auguszlus kzeen az
O-on-idszaklI, amikor a hoIlak IeIkei eIll liszleIegnek.
MiveI ez Iesz az eIs O-on a|a haIaIa la, Rinko ugy lervez-
le, hogy hazaIalogal, es a csaIaddaI egyll keresi feI a|a sir-
|al. Amikor hazaleIefonaIl, hogy a reszIelek iranl erdekId-
|n, any|a huvsen igy vaIaszoIl:
, szvaI szandekodban aII eI|nni`
Hogy voIl kees igy beszeIni veIem` meIlalIanko-
doll Rinko. TeI|esen megdbbenlelle, hogy any|a gyakorIali-
Iag raarancsoIl, marad|on lavoI. Azon izgalla feI magal,
hogy aIairlam a vaIasi nyomlalvanyl. De mi kze ennek ah-
hoz, hogy megIalogalom aam sir|al`
Csakugyan luIzasnak lunl, hogy any|a eIliIlolla az a|a
sir|alI.
HaIIani sem akarnak rIam. Miulan sszekIlzll
KoukivaI, nemcsak az any|a es a leslvere, hanem sgorn|e-
lI kezdve az sszes rokona kezdle ugy kezeIni, minlha ,er-
kIcsleIen nszemeIy voIna.
Hal miIyen bunl kvellem eI` kerdezle szomoruan.
Kouki nem ludoll vaIaszoIni.
Mosl mar leI|esen magamra maradlam mondla haI-
kan Rinko.
Nem le vagy az egyelIen szorilolla meg Kouki a ke-
zel.

[363]
Auguszlus masodik feIeben Kouki leI|es merlekben ki-
eIvezle a szabadsagol es a maganyl. Lemondasa csak a h
vegen Ie ervenye, de a szokasos O-on-szabadsagon luI voIl
meg fizelell szabadsaga is, ugyhogy nem keIIell bemennie
doIgozni. } voIl, hogy vegre egy kicsil megihenhel, ugyan-
akkor a doIog meg |obban kihangsuIyozla eIszigeleIlsegel.
Mosl, hogy na|ail kellesben lIllle RinkvaI a kicsi
Iakasban, Kouki kezdell radbbenni, mennyire Iefaraszlolla
IeIkiIeg es lesliIeg az, hogy eveken al be|arl az irodaba. Mosl
annyil aIudhaloll, amennyil csak akarl, es nemcsak e|szaka,
hanem deIeIll es nakzben is. Neha arrI is megfeIedke-
zell, hogy ill az ide|e enni. Innek eIIenere, amikor feIebredl,
az eIs gondoIala meg mindig az voIl, feI keII keInem. Azlan
a kvelkez iIIanalban emIekezlelle magal, hogy mar nem.
Igy azlan IubickoIl a szabadsagban, hogy addig marad
agyban, amig csak akar, ugyanakkor azl erezle, hogy nincs
sszhangban a viIaggaI. Meg ersebben fogla eI ez az erzes
reggeIenle, amikor kinezell az abIakon, es Ialla az aIIomas fe-
Ie vonuI emberekel. Raebreszlelle arra, hogy amig a ferfi re-
szese ennek a mindennaos feIvonuIasnak, addig maga es
csaIad|a bizlonsagban van.
A naok a bekesseg es bizonylaIansag kIns eIegye-
ben leIlek. Igyik na eIIalogaloll Kinugavahoz a muveIdesi
kzonlba. Mosl az egyszer az |avasIalara laIaIkozlak. Meg
mindig nem meseIle eI regi baral|anak, hogy kiIeell es eIva-
Iik. Tudla, hogy eIbb-ulbb meg keII lennie, de egyre haIo-
galla a doIgol.
Miulan kiIeell, a hala borszoll allI, hogy oIyan el-
lermekben, barokban |eIen|en meg, ameIyekel korabban
rendszeresen Ialogaloll. Mindig keszenzzeI fizelell, ugy-
hogy nem voIl oka kerIni kel, de zavarban voIl, minlha al-
lI feIl voIna, nem Ial|ak szivesen. Nemi habozas ulan abba a
kis ginzai kocsmaba ville Kinugaval, ahoI mar korabban is
|arlak. Igymas meIIe Ilek a baruIlnaI.
Auguszlus vege voIl, es a nyarkze kinz hsege va-
IameIyesl aIabbhagyoll, de a heIy ennek eIIenere leIe voIl

[364]
szom|uhozkkaI. Igymasra emeIlek srskors|ukal, azlan
kis ideig kzs baralaikrI fecseglek. VegI Kouki kibkle:
Nem fogod eIhinni... kiIelem a munkaheIyemrI. --
Kinugava csodaIkozasaban Ielelle korsl, de Kouki
nem var vaIaszl, foIylalla, eImondoll mindenl baral|anak.
Kinugava csndesen vegighaIIgalla.
izlos vagy benne` kerdezle ekkor.
Hogy erled, hogy bizlos vagyok-e`
Ugy, hogy nem fogod megbanni`
Kouki nem lagadhalla, hogy neha ban|a a doIgol, de
nem voIl erleIme ebbe beIemenni, inkabb eImosoIyodoll, es a
fe|el razla.
Kinugava Ieereszlelle hang|al.
Na es van vaIami u| heIyelle` kerdezle.
Nem igazan.
MibI fogsz megeIni`
VaIahogy megIesznk. Abban a iIIanalban, hogy
kimondla, ra|ll, hogy ugyanazokal a szavakal hasznaI|a,
amikel annak ide|en Rinko.
Ha hivalaIosan is eIvaIlok, karlaIanilanod keII a feIe-
segedel.
Ugy gondoIlam, hogy a szelaga|ai haz eIeg Iesz.
Iumienek adod`
Kouki bIinloll. Az eImuIl hna soran leI|esen kive-
szell beIIe az erdekIdes a enz es luIa|don iranl.
Mond|ak vaIamil` Nem a korodhoz iIIen viseIkedsz.
GondoIod`
Ibben a korban az embernek mar iIIik egy kicsil eI-
gondoIkodni a cseIekedelei kvelkezmenyein. Ki nem akar
egy kis romanlikal az eIeleben, ki nem aImodozik arrI, hogy
lrlenik is vaIami kzlk, ha Ial egy csinos nl` De hogy egy

[365]
n miall az ember eIveszilse fe|el, eIdob|a az aIIasal, lnkre-
legye az eIelel... annyi feIeIssegerzel van benned, minl egy
kulyaban vagy macskaban.
Kouki is ugy Ialla, hogy Kinugava |l akar, de baral|a
hangszine, modora luI szigorunak lunl. GyakorIaliIag azl
mondla, hogy barki, akinek feIesege, csaIad|a van, es beIesze-
rel egy masik nbe, feIeIlIen rIl, ha u| eIelel kezd szereI-
meveI.
MiveI Kouki haIIgaloll, Kinugava radbbenl, hogy luI
messzire menl.
IgyaIlaIan nem ba|, ha vaIaki szereImes szIaIl meg,
de kordaban keII larlani a szenvedeIyl. Ivoll egy korly hi-
deg szakel, es hozzalelle: Nem hillem, hogy iIyen naiv
vagy.
Naiv`
Igen. GondoI| beIe, mindened megvoIl: munka, enz,
csaIad, es mindenl eIdoblaI egy n kedveerl.
Csakhogy ez nem naivilas: |vaI lbb annaI. Nem lehel-
lnk masl. Iz a szereIem, gondoIla Kouki, de inkabb haIIga-
loll, merl ludla, hogy nem Ienne kees megfeIeIen szavakba
nleni a gondoIalail.
De Iehel, hogy csak feIlekeny vagyok mondla
Kinugava varalIanuI.
Ram, mierl`
Rinko csakugyan gynyru n. Ha le nem ha|lasz ra,
laIan en rbaIkozom. Iz iszkaI annyira. Iddig meg sose
gynla ezl meg. De le szemviIIanas aIall Ievelled a IabarI,
ugyhogy mil lehellem voIna`
Nehany iIIanalig haIIgallak, azlan Kinugavanak hirle-
Ien eszebe |uloll vaIami.
}a, az egyik na megIalogaloll.
A kzonlban`

[366]
Negy vagy l naaI ezeIll. Meg|eIenl, es azl akarla
ludni, visszakahalna-e a regi munka|al. Szerelne kaIIigrafial
lanilani. Mosl mar Ialom az sszefggesl. Kouki errI
semmil sem ludoll. II keII ismerni, kemeny n. NyiIvan ar-
ra gondoIl, hogy mosl, amikor nincs munkad, u|ra eIheIyez-
kedik.
Ismel haIIgallak nehany iIIanalig, azlan Kinugava
foIylalla.
Megkerdezle lIem, hoI doIgozik a feIeseged. Kouki
egyszer emIilelle Rinknak, hogy a feIesege egy orceIanke-
szil formalervez lanacsad|a. Kelszer is rakerdezell,
ugyhogy megmondlam neki, hogy hiv|ak azl a boIlol a
Ginzan. RemeIem, nem ba|.
Nem, nem erdekes. A feIesege nem anaszkodoll,
ugyhogy nem vaIszinu, hogy a kel n vilalkozoll. De va|on
mierl erdekeIle Rinkl`
Meg mindig ezen ragdoll, amikor Kinugava kzeIebb
ha|oIl hozza.
Nem minlha nem ludnad, de mosl meg |obban nez ki.
Kouki nem ludoll mil mondani ra. Az aszlaIra szegezle
lekinlelel.
Halarozollan megvaIlozoll. izlos vagyok benne,
hogy ez a le muved, merl azeIll kicsil rideg voIl. Mosl leIi
van nbizaIommaI, ugyanakkor hihelelIenI nies. A szake
Ialhalan kezdle meglenni a halasal. Kinugava a lavoIba me-
redl. Te mindenna laIaIkozoI veIe, ugyhogy neked vaI-
szinuIeg nem lunik feI annyira. De a meIIe oIyan feher, es a
bre, az Ur bocsassa meg, a bre ugy nez ki, minlha merhe-
lelIenI Iagy es ruganyos Ienne az erinlese.
Mi a csudal vehelell Rinko magara` Tbbnyire szere-
nyen Ilzkdik, de ebben a sislerg hsegben nyiIvan va-
Iami meIyen kivagoll kis nyari ruhal viseIl.

[367]
Meg a rececisunknak is feIlunl, azl mondla, lbb
minl sze voIl. Az a fa|la szeseg sugarzoll beIIe, amilI a
lbbi nnek Iibabr fulkos a halan.
Kouki meg sose haIIolla, hogy a baral|a barmeIy nl
iIyen hosszan meIlaloll voIna. Szerenyen Iesllle szemel,
minlha l iIIelne a dicserel.
Igy kicsil minlha Ie is fogyoll voIna. Karcsubb a nya-
ka, de ellI meg eIbuvIbb Iell.
Iz igy voIl: Rinko elvagya az ulbbi idben cskkenl,
laIan a hseg miall.
Igy regi mondas |uloll eszembe rIa, hogy a szeseg
nem larl soka.
Hogy erled`
Amikor eImenl, oIyan furan horgaszlolla Ie a fe|el, es
voIl benne vaIami, ahogy eImenl... vaIami nyuglaIanilan
szomoru. Kinugava, minlha csak a rosszkedvel akarna eI-
fo|lani, Ieha|lolla a maradek szakel. }I vigyazz ra!
Miulan ellek vaIamil, almenlek egy masik heIyre, hogy
oll foIylassak az ivasl, de Kinugava mindvegig a munka|arI
beszeIl, a haIIgal szereebe kenyszerilve Koukil. Lehel,
hogy ha az ember eIveszli a munka|al, egyre kevesebb mon-
danivaI|a Iesz` Kouki eIeg nyomoll hanguIalban voIl, ami-
kor eI|llek.
Vigyazz magadra, reg haver mondla Kinugava
gyengeden, amikor eIvaIlak. KInsen bensseges voIl a
hang|a. Kouki Iassan bIinloll, Kinugava edig kezel nyu|loll
neki. Megrazlak egymas kezel, azlan ki-ki menl a maga ul|a-
ra. Koukiban csak nehany ercceI kesbb ludalosuIl, hogy
mosl eIszr razoll kezel KinugavavaI.
Mi voIl ez az egesz` Kinugava leI|esen lermeszelesen
nyu|loll kezel, de annyi meIegseg voIl uloIs szavaiban,
hogy Kouki hazafeIe a laxiban is ezen ragdoll meg. Tizen-
egykor erl haza. Igyenesen a frdszobaba menl, hosszan
azlalla magal a kadban. Irdknlsl vell, ma|d vegigfekdl

[368]
a szfan. A leveben a hirad menl, de IehaIkilolla, es ivoll
egy korly srl. Rinko neki hallaI aIIl a konyhaban.
KinugavavaI voIlam mondla Kouki. Az asszony egy
iIIanalra feIkala fe|el, de gyorsan sszeszedle magal, es
nekiIaloll kavel fzni.
Azl mond|a, meg szebb vagy, minl vaIaha.
Ugyan mar, hiszen ismered.
}arlaI naIa, hogy ad|on munkal`
Igen. Kerdezlem mar korabban is, es nem kalam va-
Iaszl, ugyhogy gondoIlam, semmil nem veszlhelek, ha sze-
meIyesen keresem feI. Odahozla a kavel, es IeIl meIIe a
szfara.
IImondlam neki, hogy kiIelem, mire azl feIeIle, bo-
Iond vagyok.
Sze lIe.
IIes nyeIve van, de ludom, hogy erli. Kouki szemel
a levere szegezve foIylalla. Megkerdezled lIe, hoI doIgo-
zik a feIesegem a Ginzan`
Rinko oIyan kznysen vaIaszoIl, minlha keszIl voI-
na a kerdesre.
Kivancsi voIlam ra. IImenlem megnezni.
OdamenleI` Minek`
Semmierl, csak Ialni szerellem voIna.
Ugyan mi keszlel egy nl arra, hogy feIkeresse a szere-
l|e feIesegel, lundll Kouki. Iersze mindenki |alszik a
gondoIallaI, de hogy vaIaki meg is legye, az mar mas. ma-
ga sose velle voIna a balorsagol, hogy megnezze Rinko fer|el.
Csak lavoIbI nezlem meg. MiveI Kouki feIesege
neha kisegilell a boIlban, Rinknak mindssze annyil keIIell
lennie, hogy megemIili a nevel, es vaIaki nyiIvan megmulal-
la neki. Kedvesnek lunl.
Koukinak fogaIma sem voIl rIa, mil mondhalna erre.

[369]
Ugy erlem, Iallam ra|la, mierl szerelleI beIe annak ide-
|en. Meg mindig karcsu, es leIi van energiavaI.
A munka vaIsaggaI megfialaIilolla a feIesegel, de meg-
is eImuIl mar lveneves. Rinko ma|dnem lizenl evveI fiala-
Iabb voIl naIa. Lehel, hogy a feIesege |I nez ki a korahoz ke-
esl, de nem Iehel egy naon emIileni kel.
Is meg egy iIyen asszony is, minl , egyedI marad a
vegen morogla Rinko feIig maganak. Tudom, en lehelek
rIa, hogy igy aIakuIlak a doIgok, de akkor is, megremIlem,
ahogy nezlem.
MilI i|edleI meg`
AllI, hogy muIik az id. Tiz vagy husz ev ulan az
ember erzesei megvaIloznak. Amikor eIvelled feIesegI, nyiI-
van szerelled, ollhonl akarlaI leremleni kelllknek, es nezd
meg, mi lrlenl.
Mierl hozod ezl mosl fI, az islen szereImere`
Rinko az eIfggnyzll abIakra szegezve szemel foIy-
lalla:
IIbb vagy ulbb engem is megunsz.
Nem, soha.
Nem ludhalod. De az is Iehel, hogy fordilva Iesz.
Kouki ugy erezle, minlha lrl szegezlek voIna a lorka-
nak. Iz voIl az igazsag. Ha egy ferfi erzesei megvaIlozhal-
nak, a nke laIan nem` Mosl szinlen szerelik egymasl, rk
husegel fogadnak, de ki mondhal|a, hogy nem eregnek fe-
Iellk az evek` Mi a bizlosilek ra, hogy szereImk nem or-
Iik eI Iassan`
Amikor megismerled a feIeseged, ugyanoIyan bizlos
voIlaI a doIogban, vagy nem`
Nem. ssze sem Iehelell hasonIilani azzaI, amil
mosl Rinko iranl erzell, de megsem lagadhalla, hogy rk
szereImel fogadoll Iumienek.

[370]
Azl ludom, hogy en igen mondla az asszony. Nem
is aImodlam arrI, hogy igy aIakuInak a doIgok. Kouki
neman, sszefonl karraI Il. Az asszony odaha|oIl hozza, es
megerinlelle baI kezen a gyurul. Igy na megunsz, ugye`
Nem. InneI sokkaI |obban szerelIek.
Ha igy van is, megregszem Iassacskan, narI nara,
mig vegI venasszony Ieszek. armennyire csodaIla is az
eIbb a feIesegel, laIan megiscsak Ialla ra|la a kor nyomail.
Hogy mondhalsz iIyel, hogy nem vaIlozik a szereImed`
Semmi sem rk.
Koukinak eszebe |uloll, hogy Rinko ugyanezl mondla
Karuizavaban is, de mikor e ezen lundll, az asszony hir-
leIen ravelelle magal.
Szorils ersen kerle. Rinko leslenek suIya kizkken-
lelle egyensuIyabI, de az asszony csak meg meIyebben le-
melle meIIebe az arcal. Annyira feIek, oIyan nagyon feIek!
Azlan amikor a ferfi kar|a krIzarla, Iagyabban foIylalla:
Iz a Ieg|obb idszakunk, ez a csucs. armeddig Iesznk is
egyll, innenlI csak IefeIe mehelnk.
Iz nem igaz. ar Kouki lagadla a doIgol, a szive me-
Iyen gyanilolla, hogy kedvesenek igaza van.
Rinko a |vlI vaI nvekv feIeIme eII a szerelke-
zesben laIaIl menedekel. Iz meglelle, amil ezer nyuglalgal
sz, fogadkozas se Iell voIna kees. IIyenkor szabad voIl,
semmi nem oIyan szinle es oIyan feIedesre ha|Iand, minl a
lesl. Mosl kedve kezdell alragadni Koukira is, es ismel feI-
IangoIl benne a vagy szikra|a, ameIyel egesz esle eInyomoll
magaban azla, hogy KinugavavaI beszeIl. Rinko edig meg-
IovagoIla, hosszu ha|a Iebegell, a sza|aba huIIoll, es leslk a
nyari e|szakan hamarosan ragyogoll az izzadsaglI.
Azlan, ahogyan az mar nemegyszer meglrlenl, ismel
azl haIIolla, hogy a gynyr lelonl|an Rinko azl kiaIlolla,
meg akar haIni, es mosl meg srgelbben, minl azeIll. Az-
lan a knnylI aras szemmeI nezell a ferfira.

[371]
Mierl nem haIhalok igy meg` VeIed, amikor a hasam
es a meIIem hozzad er, es bennem vagy... Igy csel sem
feInek, ha igy haIhalnek meg. Hal nem erled`
Kouki bIinloll. Meg mindig ssze voIlak kacsoIdva.
HaI|unk meg igy egyll |avasoIla az asszony.
Csak egy iIIanalnyi rossz erzes fuloll al Koukin, mos-
lanra szinle mar megbekeIl az lIelleI. Ha igy keII Ienni, hal
Iegyen. TaIan a szerelkezes ulani bagyadlsag vagy az az er-
zes, hogy Rinko meg mindig krIveszi, eIlomilolla gondo-
Ialail. Akarhogy is, nem voIl ere|e vilalkozni.
MeghaInaI veIem`
Uhm.
Csakugyan, komoIyan` erskdll az asszony.
Hal ersze. Kicsizra gondoIl, a ferfira, akil Abe
Szada megcsonkiloll. Lehel, hogy ugyanaz a fa|la keIIemes
bagyadlsag leIeedell ra is, amikor azl feIeIle, ersze, miulan
az asszony megkerdezle lIe: nem ba|, ha megfo|laIak`
Annyira boIdog vagyok. Rinko hozza bu|l, es az a-
rcska mozduIallI Kouki kicsuszoll beIIe. Ne kerle az
asszony, de a ferfi gyel sem velve ra odebb guruIl, es a ha-
lara fekdl.
izlosan nem banod a doIgol`
Igen. Kouki hirleIen ra|ll, hogy Rinko meg sose
voIl ennyire gyenged, ennyire engedeImes.
Igy rkke egyll Iehelnk.
OIyan mosl, minl a IegendabeIi madar, ameIy haIaIuk-
ba vezeli a ferfiakal, gondoIla Kouki, de vaIahogy nem laszi-
lolla a gondoIal, hogy veIe induI|on a haIaI birodaImaba.
Hara| beIem, es fogadd meg mondla Rinko, es a
sza|a eIe loIla a szerelkezeslI meg forr, kiiruIl meIIel.
Kouki engedeImesen beIeharaoll, hogy az asszony husan
oll maradl foganak vrsI Ienyomala, azlan Rinko lelle

[372]
ugyanezl veIe. A ferfiba beIehasiloll a fa|daIom. Mosl mar
igazan es leI|esen az ve vagyok, gondoIla.
Marad|on mindrkke ill ez a |eI mondla Rinko.
Kouki a halan fekdl. Viszkelell a haraas nyoma,
Rinko nem haraoll nagyol, de szereImi emIek voIl. A ferfi
Iehunyl szemmeI, mozduIalIanuI fekdl. Rinko edig a fIe-
be sugla:
Az az igazsag, hogy ez eIelnk IegboIdogabb idsza-
ka.
Kouki eIlundll a doIgon. VaIban, anyagiIag | heIy-
zelben van, es meg eIeg fialaIos, raadasuI eIvezi Rinko sze-
reImel, akihez hasonIl miIIibI egyel ha laIaI. Ha lovabb eI,
nem vaIszinu, hogy eI|n az aranykor, ameIy megnyu|l|a ezl
a boIdogsagol. A haIaI eIkerIhelelIen, de az sszes eIke-
zeIhel sors kzI, ameIy ra varhal, egy sem lunl oIyan von-
znak es kInIegesnek, minl az, hogy veIe haI|on meg.
Mar kisIanykoromban is mindig azl gondoIlam, hogy
az a Ieg|obb, ha a boIdogsaga csucsan haI meg az ember.
Kouki Halano Akikra gondoIl, arra a nre, aki Takeo
Arisimal csabilolla a haIaIba. ar az eselk mas voIl, abban
hasonIilollak, hogy eIelk virag|aban, a n |avasIalara va-
Iaszlollak a haIaIl.
Mi lrlenik, miulan eImenlnk` kerdezle Rinko.
Hogy erled`
Mil mondanak ma|d az emberek, hogyan reagaInak`
Kouki feIesege es Ianya arcal Ialla maga eIll.
Igy kicsil izgal, ahogy eIkezeIem. Ugy lunl, Rinkl
nem is annyira a haIaI, minl inkabb a kells ngyiIkossag
gondoIala vonzza. Igymasl alIeIve haIunk meg, |`
Mindvegig nem enged|k eI egymasl.
Lehelseges ez`

[373]
Ma|d kilaIaI|uk, hogyan. Rinko ugy lervezgelell,
minlha kincsvadaszalra induInanak. Hogy megIedik
ma|d mindenki.
OIyan IeIkesedes csengell a hang|abI, hogy Koukiban
is Iassacskan feIlamadl vaIami re|lell rm, ahogy eIkezeIle,
mennyire eIkeed ma|d mindenki.
Senki se lud|a, hogy meg fogunk haIni.
Kouki edig bIinloll, Iassan eIfogadla Rinko es az agy
feIell Iebeg kihivasl. Is kzben maga sem erlelle a doIgol.

[374]
Paradicsnm
Iden Tokiban koran beksznlll az sz. A Ginzan, a
ni bulikok kirakalaiban a borszin es a barna arnyaIalaiban
|alszollak a kirakoll ruhak, es hasonI szinarnyaIalok Ialszol-
lak az arra |ark ruhain is. Maga az evszak ugyan Iassan er-
kezell, de mar halarozollan erezhel voIl a Ievegben. A na
messze nem slll oIyan erveI, minl azeIll.
DeIulan l muIl ar ercceI. A na ragyogn sIIyedl
nyugal feIe, Iagy szeII erzdll a Ievegben. Kouki egy eme-
Ieli kavezba larloll, ameIynek nagy abIakain kereszlI Ie-
nezhelell a Ginzara. Lassan sleledell, e mosl erl vegel a
munkana, es a nagy cegekneI doIgoz ferfiak unaImas Il-
nyei kze szinesebb, divalosabb ruhakal viseI fialaIabb nk
keveredlek.
Kouki nezle a kes deIulani |eIenelel, es csaknem feIug-
roll idegessegeben, amikor megszIaIl mgll a rzsaszinbe
es feherbe Ilzll incern.
Tessek lelle Ie kave|al, es biccenlell. Kouki vaIami
okbI Iesllle szemel, minlha vaIamin ra|lakalak voIna.
Miulan az asszony lavozoll, megknnyebbIlen sha|loll.
Igy kelszemeIyes aszlaInaI Il az abIak meIIell. A ka-
vez resen kongoll, mindssze egy ar es egy negyfs lar-
sasag voIl ra|la kivI. Az irodakbI meg nem ra|zoll ki a l-
meg. Kouki a beIs zsebeben IauI kincs miall idegeskedell.
DeIulan Iidabasiban |arl egy Iaboralriumban, hogy
megszerezze. A Rinknak lell igerele miall lamadl ez az lIe-
le. Az eImuIl helen rengeleg idl lIlllek annak IaloIgalasa-
vaI, hogyan ludnanak egyll, egymasl alkaroIva meghaIni.
Hosszan kulallak, bungyi regenyekel es orvosi szvegekel
oIvaslak, mig vegI kel naaI ezeIll meglaIaIlak a megoI-
dasl.
Kouki, miulan eIdnllle, hogy RinkvaI larl, vegleIe-
nI feIszabaduIlnak erezle magal. Noha feIl a haIaIlI, megis
egy izgaImas ulazas kezdelenek lekinlelle. MiveI oIyan ula-

[375]
zasrI van sz, ameIyel eIbb vagy ulbb mindenkinek meg
keII lennie, hal nem a Iehel Ieg|obb, ha azzaI megynk, akil
a Ieg|obban szerelnk`
Rinko azl mondla, hogy ha az kar|aban haIhal meg,
nem fog feIni. Az asszony azl akarla, hogy szerelkezes kz-
ben, a gynyr csucsan er|e kel a haIaI. Ibben a csodaIalos
iIIanalban laIan egyaIlaIan nem Iesz i|eszl az eImuIas. Ami
azl iIIeli, Kouki mosl mar maga is vagyoll ra. Igyre inkabb
halaImaba kerilelle a gondoIal. Mikor |||n a veg, ha nem a
boIdogsag csucsan` Is va|on hanyan keesek meglaaszlaIni
azl a boIdogsagol, amil k` KzIk hany oIyan ar Iehel a
viIagon, aki kees ebben a iIIanalban aladni magal a haIaI-
nak` Kouki barmibe Iefogadla voIna, hogy miIIibI egy.
Immar bizlosra velle, hogy k a kivaIaszlollak, akiknek va-
Iban megadaloll, hogy meglud|ak, mi a szereIem.
A kIasszikus |aan irodaIomban gyakran szereeInek a
kells ngyiIkossagol eIkvel, vegzel su|lolla szerelk. A
aros ferfi lag|a eselIeg loIva||a vaIl szereIme kedveerl, es
mindkell|kel kivelelle magabI a larsadaIom. De na|a-
inkban mar nem az Ido-korban eInk. Reg eImuIlak azok az
idk, amikor csak a gazdagok eIhellek viszonyIagos szabad-
sagban, amikor az aIacsony sorban szIelellek a szegenyseg
es adssagok suIya aIall merev larsadaImi kleIezellsegeklI
bekIyzva egyelIen menedekkkenl vaIaszlollak a haIaIl.
Kouki mosl eIszr erlelle meg, mierl mosoIygoll Abe
Szada, amikor a rendrseg az obi|aba dugva meglaIaIla naIa
szerel|e nemi szervel. Abe ugyanugy erezhelle magal, minl
Halano Akiko, aki a Takeo ArisimavaI eIkvelell kells n-
gyiIkossaga eIll egy naaI munkaba menl, minl maskor, es
csendes mosoIIyaI vaIl eI koIIegailI a na vegen. Kouki
kezdle azl hinni, hogy az emberek azerl larl|ak a szereImi
ngyiIkossagol lragikus doIognak, merl csak a kIs he|al
Ial|ak, edig a ferfi es a n IeIke vaIami egesz massaI fogIaI-
kozik.
IzeklI a gondoIaloklI Kouki haIaIfeIeIme vaIami
csendes rmme vaIlozoll. MindazonaIlaI meg mindig nem

[376]
ludlak, hogyan csinaI|ak a doIgol. Kel, leI|esen egeszseges
embernek keIIell Iegyznie lermeszeles eIelszlnel. Raada-
suI az a haIaI, ameIyel es Rinko kivanl, nem egyszeru veg
Iesz, hanem az vaIaszloll sorsuk..
Ha hagyomanyos kells ngyiIkossagol lerveznenek,
szamos Iehelseg kzI vaIaszlhalnanak. IeIakaszlhalnak
magukal egymas meIIell, minl Arisima es Akiko, vagy Ie-
ugorhalnanak egy szikIarI, eIaIudhalnanak egy gazzaI leIi
szobaban. Ameddig az ,egyll mindssze annyil |eIenl,
hogy ,egy idben, nem okoz robIemal. De Rinko azl akar-
la, hogy k kellen meg a haIaI beksznle ulan is egymas
IeIeseben marad|anak.
Ha kel ember annyira szereli egymasl, hogy kzs n-
gyiIkossagol kvel eI, nem kelseges, hogy egyll akarnak
maradni, de a leslekel aIlaIaban kIn laIaI|ak meg. Meg ha
kel szerel sszekli is kezel, es ugy ugrik Ie vaIami magas-
IalrI, k es az kel sszekl anyag is szanaszel szakad, es
szelszrdik a fIdn, mire meglaIaI|ak. Ha gazzaI leIi szo-
baban aIszanak egyll, szinle bizlosan eIlavoIodnak egymas-
lI, raadasuI oll a robbanas kockazala is, ami nemcsak a ler-
vkel dnli haIomba, hanem masokra is veszeIyes. Azonki-
vI Iehel, hogy hoIlleslk szenne eg.
IIeg kInsnek lunl, hogy egy kells ngyiIkossagra
keszI ar amiall aggdik, hogyan feslenek a haIaIuk ulan,
de Rinko meg enneI is lbbel akarl. Azl kivanla, hogy egy-
masl szorosan alIeIve haI|anak meg, ugy, hogy leslk leI|e-
sen sszeer. Lehelseges ez` Ha igen, Kouki maga is igy akar-
la.
Kouki annak ide|en een eIegel gondoIkodoll az eIel-
rI, mosl onl az eIIenlelerI voIl sz. Sa|al haIaIan lren-
gell, es meg csak nem is arra keIIell megoIdasl laIaInia, mi-
kenl birkzzon meg az regkor vagy belegseg miall Iassan
kzeIed haIaIIaI, hanem hogy maga vegye kezebe a doIgo-
kal, es oIlsa ki sa|al eIelel. Rengeleg knyv szIelell arrI,
hogyan keII eIni, de szinle egyelIen knyv sem |eIenl meg az
ngyiIkossag |eIenlsegerI es az ehhez szkseges Ieesek-

[377]
rI. Kouki kezdle ugy erezni, hogy a lkeIeles haIaI kivileIe-
zese lbb energial es koncenlracil igenyeI, minl ha vaIaki
leI|es eIelel akar eIni.
Mosl, ahogy azon gondoIkodoll, miIyen nehez megfeIe-
I mdon meghaIni, Kouki egy kicsil kezdle megerleni, mierl
dnlenek egyesek ugy, hogy feIakaszl|ak magukal, kzeIed
vonal eIe ugranak, vagy mas egyeb oIyan mdon kvelnek eI
ngyiIkossagol, ameIy nem nevezhel eszlelikusnak. Sza-
mukra feIlehelIeg a bizonyossag es a fa|daIommenles, gyors
haIaI voIl a Iegfonlosabb. Az alIag ngyiIkos Ieugrik egy
szikIarI, hazlelrI, vagy a vonal eIe veli magal a eronrI.
Az, hogy az ember feIakassza nmagal, mar |vaI bonyoIuI-
labb, gondos eIkeszIelekel, akaralerl igenyeI. A merges
gazokhoz is keII nemi IeIemenyesseg. A mergekhez edig
eIeg nehez hozza|ulni, es a halasuk is bizonylaIan.
Kouki ezen lrengell szelember masodik feIeben,
mig vegI egy na eszebe |uloll az a kznys meg|egyzes,
ameIyel egyszer regi baral|a, Kavabala velell oda. VaIami
oIyasmil, hogy a munkaheIyen eIeg sok kaIium-cianid van.
Kavabala regi gimnaziumi oszlaIylarsa voIl, aki az
egyelemen vegyeszelel lanuIl, es mosl Iidabasiban a krnye-
zelvedeImi kulalkzonlban doIgozik. IIz sszeI laIaI-
kozlak uloI|ara, a gimnaziumi erellsegi laIaIkozn, csaknem
egy evveI ezeIll. De a kzeiskoIaban Kavabala voIl a Ieg-
|obb baral|a, es meg mindig | viszonyban voIlak egymassaI.
Kouki eIasla baral|a leIefonszamal, es larcsazoll.
Kavabala azl mondla, hogy deIulan a Iaborban Iesz, es lud
raszanni nemi idl. Kouki azon nyomban meg is beszeIl veIe
egy laIaIkozl. MiveI meg keIIell magyarazni ezl a hirleIen
Ialogalasl, azl mondla, hogy egy oIyan regenyl szerkeszl,
ameIyben mergekrI is sz esik, es eIIenrizni akar|a, onlos-
e a szerz.
Kavabala szaklerIele a vegyi anaIizis voIl. Immar ve-
zel kulalkenl doIgozoll, es kIn iroda|a voIl a harmadik
emeIelen. MeIegen dvzIle Koukil. Kis ideig kzs isme-
rskrI beszeIgellek, azlan Kouki a largyra lerl. A knyv-

[378]
ben, ameIyen doIgozik, a gyiIkos kaIium-cianidol lell aIdoza-
la lea|aba. A kerdes, nem foghaloll-e gyanul iIy mdon az
aIdozal. Is ha igen, miveI Iehelne heIyellesileni ezl a mergel`
A feher Iaboralriumi kenyl viseI Kavabala habozas
neIkI vaIaszoIl. Termeszelesen azl hille, hogy Kouki meg
mindig a kiadban doIgozik.
A kaIium-cianidnak keseru szaga van, ameIyel egyaI-
laIan nem nyom eI a lea kzIle. Hozzalelle, hogy veIeme-
nye szerinl ers kave vagy edes gymIcsIe sokkaI |obb Ien-
ne.
Kouki ezulan megkerle, mulasson egy kicsil az anyag-
bI, ha nem gond. Kavabala bIinloll, es azonnaI eI is ka-
oll a szoba sarkaban Iev szekrenykebI egy krIbeII li-
zenl cenlis kemcsvel. A kemcs slelbarna vegbI ke-
szIl, hogy larlaImal v|ak a nafenylI. ,Vegyi reagens,
hirdelle a cimke. AIalla angoIuI es |aanuI: kaIium-cianid.
Akarod, hogy kirazzak beIIe egy kicsil` Kavabala
airIaol lell az aszlaIra, ra egy kisebb darabol abbI a fa|la
airbI, amiIyenre a or aIaku gygyszerekel szoklak ki-
merni, ma|d gumikeszlyul vell feI, es Ievelle kemcs lele|el.
Amikor megbiIIenlelle az vegel, kel babszemnyi grngy
esell ki beIIe, ma|d kisebb grngykel larlaImaz feher
or.
Hany emberl Ienne ez kees...`
Annyira liszla, hogy egy leaskanaInyi adag negy vagy
l embernek is eIeg Ienne.
Kouki aIaosabban megnezle az aszlaIon Iev granuIa-
lumol. TeI|esen kznseges anyagnak Ialszoll, barki cukor-
nak vagy snak nezhelle voIna, megis beIehaIna, ha egy ke-
vesel IenyaIna az u||a hegyerI. Mi ad|a e makuIalIan or re|-
lell varazsere|el` Kouki ezen lundll, amikor megszIaIl a
leIefon, es Kavabala feIaIIl.
A szobal sanyoIfaI oszlolla kelle. Kouki a szoba eIs
feIeben Il, a szfavaI es dohanyzaszlaIIaI berendezell
beszeIgelsarokban, Kavabala edig halramenl a leIefonhoz,

[379]
ahoI iraszlaI es knyvesoIcok voIlak. Koukinak hirleIen az
agyaba viIIanl, hogy mosl Iohalna egy kicsil a feher orbI.
Mindssze kel vagy harom kis leaskanaInyira van szksege.
Iair zsebkendbe csomagoIva hazavihelne.
Ra|la, mondla maganak, de nem merle meglenni.
Nem leIl eI sok id, es Kavabala Ielelle a leIefonl.
IInezesl, de egy ercre al keII mennem a szomszed
szobaba. Mind|arl |vk mondla.
NyiIvan vaIami srgs doIga akadl. Ahogy Kavabala
Ieleinek za|a eIhaIl, Kouki ugy dnlll, kihasznaI|a a Iehel-
segel. Gumikeszlyul huzoll, ahogy KavabalalI Ialla, azlan
meg egyszer meggyzdll arrI, hogy egyedI van a szoba-
ban, ma|d egy keves feher orl szrl az aszlaIon Iev orvosi
airra. sszeha|logalla a airl, becsomagoIla egy air
zsebkendbe, es gyorsan a beIs zsebebe gymszIle. Mire
a baral|a visszalerl, mar arlalIan keeI cigarellazoll.
IInezesl, hogy megvarakozlallaIak. IIrakhalom`
Kavabala visszalelle a orl az vegcsebe. Lalhalan
semmil sem gyaniloll.
Mennyibe kerI` kerdezle Kouki nyugodlan.
A kereskedeImi forgaIomban nem vasaroIhal, de ne-
knk a munkankhoz keII, igy azlan rendeInk, es hoznak be-
IIe.
A cimken feIlnlellek a mennyisegel is: ,25 gramm.
AzonkivI oll aIIl a gyarl neve.
IIforduIl mar, hogy vaIaki veIelIenI IenyeIl beIIe`
Nem, de vaIamikor reg voIl egy kulal, aki nem velle
eszre, es IenyaIl egy kevesel a kezerI. MeghaIl.
Nem Iehelell megmenleni`
Iz a Iegersebb mereg. Tnkreleszi az agy Iegzkz-
onl|al, ugyhogy szinle azonnaI beaII a haIaI. LegfeI|ebb egy
vagy kel erc.

[380]
Ahogy Kouki Kavabalal haIIgalla, kenyeImelIen erzes
fogla eI. Nem birl lovabb IdgeIni, kenyleIen voIl feIaIIni.

Kouki lorkaban dobog szivveI Il az aszlaIanaI. Meg-
askoIla az Ilnye beIs zsebel, ahoI a nemregiben Iooll
csomagocska aIig eszrevehelen, aIig lainlhalan dudoro-
doll. Kavabala azl mondla, hogy egy leaskanaInyi negy vagy
l emberreI vegezhel. Iz az adag akkor liz embernek is eIeg.
Kouki azerl Il be ide, hogy egy kicsil sszeszed|e ma-
gal. Amikor az eIbb radbbenl, hogy miIyen ers mereg van
naIa, eIhagyla az ere|e. IgyaIlaIan, mierl keIIell onl a
Ginzara |nnie, ahoI aIIandan iIyen nagy a nyzsges` Maga
se voIl bizlos benne, de ugy veIle, hogy a nevelgeI, beszeI-
gel emberek IalvanyabI, a fenyek csiIIogasabI akarl erl
merileni.
Hogy megnyugod|on, ivoll egy korly kavel, gondoIalai
visszaszaIIlak a kulalinlezelhez. Miulan megszerezle a kin-
csel, nemsokara lavozoll is. Va|on Kavabala megerezle, hogy
vaIami nincs rend|en` Amikor visszalelle a kaIium-cianidol
az vegcsebe, nem lell meg|egyzesl, ugyhogy feIlehelIeg
nem lunl feI neki semmi. Iz a hirleIen lavozas kInsnek
erzdhelell, de annak ludalaban, mil is lell az eIbb, Kouki
egyszeruen nem voIl kees lovabb IdgeIni es csevereszni.
Az igazal megvaIIva, megdbbenlelle, miIyen knnyen meg
ludla kaarinlani ezl a veszeIyes anyagol. Kavabala regi ba-
ralsaguk miall nem voIl eIeg valos. Ha meri, meg lbbel is
Iohaloll voIna. Iersze e azerl, merl oIyan haIaIos ez az
anyag, a Ieglbb ember nemigen szerelne megkaarinlani, es
ha vaIaki megis hozza|ulna, Iehel, hogy akarala eIIenere ma-
gaban lenne karl. A Ieglbb ember nem ha|l|a megIni n-
magal. Igy azlan eIeg erlhel, ha Kavabala nem vigyazoll
igazan.
Koukil inkabb az fogIaIkozlalla, hogy ha es Rinko ez-
zeI a Iooll orraI Ii meg magal, |ogiIag feIeIsse lehel-e
Kavabala. Kouki nem larlolla vaIszinunek, hiszen baral|a
nem se|lhelle, hogy eIville. A haIaI okal kelsegleIen, kideri-

[381]
lik, de a mereg szarmazasa re|leIy marad, hacsak Kavabala
nem |eIenlkezik nkenl.
MineI lovabb gondoIkodoll az egeszen, annaI idege-
sebb Iell. Iizelell es lavozoll. Hal ra voIl mar. Az ulcakal
beviIagilolla a IegkInbzbb szinu es forma|u neonrekIa-
mok lmege: fenyesebben ragyoglak, minl vaIaha. Kouki a
melraIIomas feIe induIl, azlan meggondoIla magal, es Iein-
lell egy laxil. Mi lrlenik, ha a vonalon veIelIenI nekildik
vaIakinek, es eIszakad a air` Kalaszlrfa. Hiaba dnllle
eI, hogy kisvarlalva meghaI, nem akarla gondalIansagbI si-
ellelni a doIgol.
MegaIIilolla a laxil egy szuermarkel eIll, ahoI gumi-
keszlyul es egy vegcsel vell, mieIll lovabbmenl voIna
Sibu|aba.
Megszerezlem kzIle IalszIag kznysen, azlan
az aszlaIra lelle a csomagol, es eImeseIle Iaboralriumi ka-
Iand|al. Rinko nehany naaI ezeIll eIkezdell szulrakal ma-
soIni.
Mosl abbahagyla a munkal, es a feher orra bamuIl.
Mindssze annyil keII lennnk, hogy beIekever|k va-
Iami foIyadekba, es megigyuk.
Az asszony hosszan meredl a orra, azlan haIkan, sza-
raz hangon kerdezle:
izlos vagy benne, hogy ellI meghaIunk`
Igy-kel ercen beII. Igy-kel ercceI azulan, hogy
beveszed, IeaII a Iegzes. Kouki feIvelle a keszlyul, es aln-
llle a orl az eIbb vell, kis kerek larlaIyba. Kavabala eIma-
gyarazla, hogy a feny vagy a Ieveg gyengili a szer halasan
ezerl az lunl a Ieg|obbnak, ha vaIami slel heIyen laroI|a.
Ugy dnlll, hogy a airl es a air zsebkendl egy masik
laskaba leszi, es eIegeli vagy eIlemeli vaIahoI.
Iz bven eIeg Iesz bizlosilolla Rinkl.
Ia|daImas Iesz`

[382]
TaIan egy kicsil, de IeI| ersen, es minden rendben
Iesz.
Rinko nem velle Ie szemel a larlaIyban Iev orrI, az-
lan hirleIen eszebe |uloll vaIami.
Nem lehel|k borba`
MiIyen borba`
Termeszelesen vrsbe. A Ieg|obb fa|laba.
Nem Ialom okal, mierl ne.
Igyll isszuk meg, mikzben alIeI|k egymasl. II-
szr le veszeI egy kevesel a szadba, es aladod nekem...
Rinko nagyon szerelle a finom borl, es Ialhalan sliIusosan
akarl vegel velni eIelenek.
CsinaI|uk igy. Ha Rinko iIy mdon akar vegel velni
fIdi ul|anak, neki nem voIl kifogasa eIIene. Mosl, hogy
megbeszeIlek, minl viszik vegbe, sokkaI bekesebbnek, nyu-
godlabbnak erezle magal. Minlha nemcsak IeIkiIeg, hanem
fizikaiIag is megliszluIl voIna Ienyenek minden kis szegIele.
Minlha egesz lesle fokozalosan alIalszva vaIna.
Mar csak azl keIIell eIdnlenik, hogy hoI haI|anak
meg, de erre knnyu voIl a vaIasz. Igyelerlellek abban, hogy
Karuizavaban keII meglennik. Termeszelesen mas heIyek is
hordozlak feIedhelelIen emIekekel, kzlk azok a szaIIodak
es fogadk, ahoI megszaIIlak kacsoIaluk soran. De hogy
oIyan heIyen vegezzenek magukkaI, ahoI vendegek vannak,
es egy csom arlalIan embernek okozzanak keIIemelIensegel,
beIeerlve a szemeIyzelel... Az egyelIen heIy, ahoI bekeben
haIhalnak meg, aneIkI, hogy masoknak lerhere Iegyenek, a
karuizavai nyaraI.
Iersze veIhelIeg feIzakIal|ak veIe Rinko any|al es lesl-
verel, laIan soha lbbe nem Iesznek keesek belenni a Iabu-
kal ide, de k IegaIabb csaIadlagok. TIk bocsanalol keII
kerni, es azl, hogy nezzek eI, amierl meg egyszer uloI|ara a
maguk fe|e ulan cseIekednek.

[383]
Mosl, hogy megszIelell a dnles, Karuizavaban haI-
nak meg, eIkerIhelelIen voIl, hogy Koukinak eszebe ne |us-
son, mi lrlenl oll ArisimavaI es AkikvaI. VaIamikor az ess
evszak eIe|en haIlak meg, de es Rinko kora sszeI mennek.
ar az is Iehel, hogy meg |avaban larl a szezon, hiszen a
fennsikon koran ksznl be az sz. A kel eId leslel hamar
szelrohaszlolla a hseg es nedvesseg, de az evnek ebben a
szakaban ez nem vaIszinu.
Is moslanlI egyre huvsebb Iesz.
Meg ha sze is az id, huvs arrafeIe a Ieveg, es ok-
lberre mar senki nem marad oll, kiveve a heIybeIiekel
mondla Rinko.
Kouki IeIki szemeiveI Ialla maga eIll a nyaraIl, aminl
csendesen megbu|ik a szinesed nvenyzelben.
A vrsfenyk mind sargara vaIlanak, es ha vegig-
mesz az svenyen, ugy erzed, minlha lavoIi viIagba |ulollaI
voIna, ameIyel meg sose IallaI lelle hozza az asszony.
Mindkellen lkeIelesen ludalaban voIlak annak, hogy
ha vegigmennek azon az svenyen, a viIag IeglavoIabbi
onl|ara |ulnak.
Minden Iassan, de eIkerIhelelIenI vezelell haIaIuk fe-
Ie. Mosl, hogy minden idegszaIukkaI a haIaIra koncenlraIlak,
ugy erezlek, egyre kevesbe kldnek az eIelhez. Am ez egy-
aIlaIan nem |eIenlelle azl, hogy csendesen magukba vonuIlak
voIna, sl, szereImi eIelk meg gazdagabb, meg ersebb Iell.
Igymas iranli vonzaImuk a keszIdes uloIs nehany na|a
soran meg inkabb eImeIyIl.
A ferfi minden reggeI, amikor feIebredl, es oll laIaIla
kedvesel maga meIIell, kzeIebb huzdoll hozza, kebIel ci-
rgalla, ma|d lovabb minden kis leslreszel, mig vegI azon
nem kalak magukal, hogy ismel szerelkeznek. Azlan
Kouki, miulan meggyzdll arrI, hogy u|ra meg u|ra ki-
eIegilelle kedvesel, ismel aIomba szenderIl. DeI krI kezd-
lek u|ra magukhoz lerni, es nem sokkaI azulan ismel csak
egymas leslel eIvezlek. Isle edig meginl csak egymas kar|a-

[384]
iba zarkzlak, minlha egesz na a slelsegel varlak voIna. A
naszakok vaIlakozasa semmil se |eIenlell szamukra, a nor-
maIis eIel messze a lavoIba sodrdoll. Aki nem ismerle kel,
azl gondoIla voIna, hogy egyedI a kicsaongasnak eInek.
Iedig mosl, hogy eIvelellek maguklI a megszokoll emberi
vagyakal, azl, hogy halekonyak Iegyenek, vagyonl szerezze-
nek, es eIvezzek az eIel rmeil, nem sok minden maradl,
amiveI lrdhellek voIna. Maradl hal az eleIek es a szereIem
eIvezele, es lekinlve, hogy szinle ki sem mozduIlak a szoba-
bI, nemigen voIlak ehesek, igy azlan nem maradl mas sza-
mukra, minl a szereImi szenvedeIy.
Megis |vaI lbb voIl ez vegleIen orgianaI. Nem akarlak
semmil sem bizonyilani. Inkabb eIegellek minden kis keleIyl,
ameIy kzeIg haIaIukkaI kacsoIalban feImerIl.
Kel, nem igazan vaIIasos ember szamara az egyelIen
md|a, hogy leI|esen lermeszelesen, minden megbanas neI-
kI Iemond|anak az eIelrI, az, ha feIeIik a leslkben Iev lar-
laIekokal, es amennyire Iehel, kzeI |ussanak az eIelen beIIi
haIaI aIIaolahoz. IIeInek minden cse energial, ameIIyeI
a fIdn eI leremlmenyek rendeIkeznek. Hamuva egelik,
hogy eIenyesszen eIelvagyuk, es amikor eI|n az id, kny-
nyeden csusszan|anak al a haIaI birodaImaba. k igy keszI-
lek a haIaIra.
Kouki igyekezell rendbe lenni doIgail. Meg egyszer
uloI|ara Ialni akarla feIesegel es Ianyal. Nem minlha barmil
is megbanl voIna, vagy ugy erezle voIna, meg mindig hozza-
|uk kldik: egyszeruen ki akarla fe|ezni liszleIelel es szere-
lelel az iranl a kel ember iranl, akiveI annyi even al megosz-
lolla eIelel. izlos voIl benne, hogy miulan hnaokig nem is
haIIollak rIa, leI|esen Ieirlak. Megis ugy erezle, azok ulan,
hogy iIyen nzn viseIkedell veIk, ha ismel laIaIkoznak, az-
zaI kife|ezi, hogy a Iehel Ieg|obbal akar|a nekik.
VegiggondoIla a doIgol, es vegI egy naaI azeIll,
hogy Rinko meg eIinduIlak voIna Karuizavaba, feIkeresle a
feIesegel. IIlle leIefonaIl, es megkerle az asszonyl, mond|a
meg Csiknak, Iegyen is oll. Nevelsegesen hivalaIosnak

[385]
lunl, ahogy oll Il veIk a vendegfogadas szinheIyen, a na-
aIiban.
Zavarban voIl, minlha csak egy idegen hazaban Ienne.
Megkerdezle, hogy vannak, de a feIesege eIkerIle a vaIaszl,
heIyelle azl mondla:
Megkerlem egy ismers gyvedel, hogy rendezze eI a
doIgokal. Rendben Iesz igy`
Kouki megerlelle, hogy az asszony a vagyonmegosz-
lasra gondoIl, de ez mar egyaIlaIan nem erdekeIle, ugysem
Iesz eIelben, hogy Iassa az eredmenyel. TkeIelesen eIegedell
voIl azzaI, ha minden a feIesegee es a Ianyae Iesz. eIeegye-
zen bIinloll, es korlyoIgalla a Csika aIlaI feIszoIgaIl leal.
Nem ludla, mil mondhalna meg.
Igy kicsil IefogylaI kzIle Csika, edig azl feIeIle:
Te viszonl |I nezeI ki. Meginl megfenekIell a larsaI-
gas.
A feIesege vegI kel nagy airzsakol hozoll eI.
sz van mar, ugyhogy ezekre szkseged Iehel.
Kouki beIenezell a airzsakokba. A vaslagabb Il-
nyei es uIverei voIlak benne, szeen sszeha|logalva.
Nekem keszilelled ssze` Igy iIIanalra leI|esen
megrazla a feIismeres, hogy az asszony iIyen figyeImessegre
kees, mikzben mindvegig azl hille, hogy gyuIIi l. A
megmaradl szerelel |eIenek gondoIla, hogy Iumie iIyel lell a
ferfi kedveerl, aki ollhagyla egy masik n miall. Vagy csak a
regi megszokas, hiszen oIyan sok even al voIl a feIesege`
Ksznm. Leha|lolla fe|el, ugy erezle, minlha meg-
aIazla voIna ez az uloIs nagyvonaIu geszlus. Az egesz heIy-
zel oIyan kIns voIl. Meg nem vaIlak eI, csak menl eI, es
egy masik nveI oszlolla meg agyal. A feIesege megveli erle,
es mereven viseIkedik, megis gondosan sszeszedle, kivaIo-
galla azokal a ruhakal, ameIyekre szksege Iehel ebben az
evszakban. A Ianya is haragszik ra, amierl iIyen nz,
ugyanakkor mindssze annyil akar, hogy a szIei ismel

[386]
egyll Iegyenek. maga azl lervezi, hogy nehany naon be-
II megIi magal, es nekik se|leImk sincs rIa. Mindharman
zavarban voIlak vaIameIyesl, de ugyanakkor szerellek voIna
meg egy kicsil igy maradni harmasban.
Kouki megivoll meg egy ohar leal, azlan eInezesl kerl,
es feImenl a Iecsn, hogy vessen egy iIIanlasl regi doIgo-
zszoba|ara. Ugyanugy nezell ki, minl nyar eIe|en, amikor
eI|ll hazuIrI. A csikefggny be voIl huzva, a loIIlarl es
az aklalaska, ameIyre lbbe nem Iesz szksege, a regi heIyen
ihenl. Az aszlaIl vekony orreleg borilolla. Kouki eIszivoll
egy cigarellal, azlan u|ra Iemenl, es kzIle, hogy lavozik.
A feIesege egy kicsil megIedllnek lunl, de nem ma-
raszlaIla. Csika iIIanlasa idegesen cikazoll oda-vissza a sz-
Iei kzll.
Akkor ezekel magammaI viszem. Kouki feIvelle a
airzsakokal, es a be|aralhoz menl, azlan megforduIl, a fe-
Iesege es a Ianya feIe nezell:
ViszIal. VaIami lbbel akarl mondani, bocsanalol
kerni lIk, de lorkan akadlak a szavak. VaIszinuIeg ugyis
hamisan csengenenek. Vigyazzalok magalokra mondla
haIkan. Igyekezell kznys hangol meglni, de fa|daImasra
sikerIl. Leslll szemmeI nyilolla ki a kaul.
Ne men| eI! kiaIloll Csika ulana.
VisszaforduIl, Ialla, hogy a feIesege eIforduI, Csika e-
dig knnyes szemmeI mered ra. Igy maradlak meg az emIe-
kezeleben. SzlIanuI islenhozzadol mondoll nekik, es kimenl
az a|ln. Amikor kiIeell a verandarI az ulcara, meg egy-
szer halranezell, de senki se |ll ulana.

A szelaga|ai regi hazaban lell Ialogalasa ulan masna
Kouki RinkvaI egyll lavozoll TokibI. Iz voIl az uloIs
ul|uk, es a gondoIal, hogy mindenl mosl Ialnak uloI|ara, ked-
vesse lelle a zsufoIl kis sibu|ai Iakasl, ahoI rvid ideig eIlek,
es a za|os, zsufoIl ulcakal krlle. De nem akarlak erzeIgs-
segre veszlegelni az idl.

[387]
InduIunk mondla Rinko vidaman, es lavozlak a Ia-
kasbI.
Az asszony az evszakhoz iII leveszr koszlml es ka-
Iaol viseIl, mig Kouki barna nadragol es bezs szinu zakl
huzoll. Mindssze egyelIen ulilaskal vill magavaI. IeIszines
megfigyeI szamara oIyba lunlek, minl rvid kiranduIasra
induI, szerel ar.
Kouki Il a kormany mge, es ha|loll al a varoskzon-
lon Kan'ecu aulaIya feIe. Mosl Ialom uloI|ara Tokil,
mondla magaban a ferfi, amikor megkala az aulaIya|e-
gyel. Rinko kivelle a kezebI a airdarabol.
Igyiranyu |egy morogla angoIuI. Igy igaz, gondoIla
a ferfi. Irany a Iaradicsom. Kicsil osloban hangzoll, de az
asszony nem velle Ie szemel az eIllk kanyarg ulrI.
Kouki edig a kormanykerekel fogva eIismeleIle maga-
ban a szl: Iaradicsom. Rinko hill a Iaradicsomban, hill ab-
ban, hogy miulan eIhagy|ak ezl az eIelel, egymas iranli sze-
reImk vaIlozalIanuI eI lovabb.
VaIamikor reg egy ferfi es egy n evell a liIloll gy-
mIcsbI, es kiuzlek kel az IdenkerlbI. Mosl ugyanaz a
kel ember, Adam es Iva, megrbaIl vissza|ulni, annak eIIe-
nere, hogy haIIgallak a kigy csabilasara, Islen eIIen forduI-
lak, es megksloIlak a gymIcsl. Lehelseges, hogy vaIaha
vissza|ussanak a Iaradicsomba` Koukinak se|leIme sem voIl
rIa, de meg ha meglagad|ak is lIk a be|ulasl, nem anasz-
kodoll. Amiall voIlak ezen a buns viIagon, merl megksloI-
lak a szereIem liIloll gymIcsel, es ha mar eIeve emiall es-
lek ki az Ur kegyeibI, mierl ne hasznaInak ki a Iehel Ieg-
|obban, es eIveznek ki lelszesk szerinl`
Kouki nem ludla voIna megmondani, hogy igaz-e az
asszony aIlaI a luIviIagrI feslell, rzsas ke. Abban viszonl
bizlos voIl, hogy barmeddig eInek, semmi nem muIhalna
fII a RinkvaI megismerl rml. Az rm IeIeseben fog
meghaIni, a gynyr csucsan, Rinko megingalhalalIan sze-

[388]
reImenek bizlos ludalaban. IzzeI feIfegyverkezve, bekes
szivveI induIl Rinko larsasagaban az egyiranyu ulra.
Amikor megerkezlek Karuizavaba, a |c|i4na!i a szc|
eIszava |uloll Kouki eszebe. Hori Tacuo regenyir lren-
gell igy a szereIemrI es haIaIrI. ,Igy iIyen deIulan... a
semmibI egyszeriben feIlamadl a szeI. A lbbi eIveszell
emIekei kdeben. VaIamiveI kesbb egy IauI VaIery-idezel
|uloll az eszebe.
,Le venl se Ieve, iI faul lenler de vivre. IeIlamadl a
szeI, az eIelel keII keresnnk. ar a feIlamad szeI nem |eI-
Iegzelesen szi ke, a szavak zene|e az szi la|al idezle. Iz az
idezel a maga ers eIeligenIeseveI nem lunl heIyenvaInak a
haIaIba induIk szamara, megis a szavak rilmusaba re|lve er-
zdll vaIami, ami inkabb a beIenyugvassaI, minl az eIelleI
voIl rokonilhal, az sz kezele, ameIynek erell bsegeben
egyszerre |eIenik meg az eIel es a haIaI.
Termekeny sz varla kel Karuizavaban. A csendes ul-
cakon eIenken fu|l a szeI. DeIulan erkezlek, amikor a na
meg magasan aIIl, ezerl azlan alha|lollak a varoskzonlon,
eIhaIadlak Szengalaki meIIell egeszen Oni-osidasiig, hogy
leI|esen kieIvezhessek a magas fennsik Ialvanyal.
A ragyog, liszla id mas voIl, minl az eslI lerhes,
fIIedl nyareI. A fslfeIhl eregel Aszama hegy kicsinek
Ialszoll a lagas, magas egboIl aIall. A hegyoIdaI heIyenkenl
mar feIIllle az sz szineil, es Ie||ebb hosszu amafu ra-
gyogoll az szi naslesben.
Igyikk se beszeIl sokal. Nem azerl, minlha nem Iell
voIna mondanivaI|uk, hanem merl agyukban meg akarlak
rizni az sz csodainak Ienyomalal. Ahogy a na kezdell Ie-
nyugodni, az Aszama hegy ereme meg fenyesebben ragyo-
goll. S ahogy nezlek az aIkonyod egboIlol, a hegy az aI|alI
feIfeIe Iassan slelsegbe boruIl. Igy szedil iIIanalig mind-
ssze a feIhk feher|e viIagiloll, azlan esle Iell.
KIns, de amig gondoIalaikal az eIel fogIaIla Ie, von-
znak laIaIlak az szi maganyl, de mosl, hogy gondoIalaik a

[389]
haIaI feIe forduIlak, menekIni akarlak a szomoru IalvanylI,
es Iesiellek a hegyrI. Igy ra muIva erkezlek a nyaraIba,
addigra mar leI|esen beesleIedell. A gondnok egve hagyla a
verandan a Iamal, es ez a feny meg |obban kihangsuIyozla,
miIyen slel van.
Vegre vissza|llnk mondla Rinko, Kouki edig ba-
|usza aIall molyogva megismeleIle a szavakal. Megegyezlek
abban, hogy eIlIlenek ill meg egy e|szakal, azlan hoIna es-
le megisszak egyll a vrsborl, es ezzeI vegel er eIelk ezen
a viIagon.
Isle a kzeIi szaIIodaban vacsorazlak. Ugy lervezlek,
masna ollhon maradnak, igy ez voIl az uloIs aIkaIom,
hogy vaIahoI egyll vacsoraznak. }uIius eIe|en is ill vacsoraz-
lak, ezsgveI koccinlollak Kouki szIelesna|ara. Meg sem
forduIl a fe|kben, hogy aIig harom hnaaI kesbb ugyan-
azon a heIyen mondanak bucsul a viIagnak. Iedig visszale-
kinlve laIan mar megvoIlak a |eIek akkor is, Kouki eIdauI
azl fonloIgalla, hogy kiIe a munkaheIyerI, bar akkor meg
fogaIma sem Iehelell arrI, hogy alheIyezik egy IeanyvaIIa-
Ialhoz, es mar akkor ugy erezle, erleImelIen az eIele. Rinko a
szereIem muIandsagan es az regedes |eIein kesergell.
Izl kvelle Mizugucsi haIaIa, ma|d a nevleIen, mocsko-
Id IeveI, ameIy az alheIyezesehez vezelell. Innek kvel-
kezleben ollhagyla a vaIIaIalol. De nem kelseges, hogy ha-
IaIvagya Rinko iranli szenvedeIyebI fakadl, es abbI, hogy
ugy erezle, lkeIelesen kieIvezle az eIelel. Minlha a lavasz es
a nyar soran sszegyu|lll goIykal egyelIen naon Inek ki
az egboIl feIe, k kellen edig rkre eIlunnenek a rvid, de
heves goIyzaorban.
Kouki megremegell e varalIan, hirleIen vegnek a gon-
doIalara, amikor aszlaIukhoz Ieell az ilaIos, es egy kis borl
nlll a oharaba. Chleau Margaux voIl. A csodas aroma|u,
vervrs ilaI kicsil Ilygll a kerek, szeIes borosoharban.
}, ugye` Rinko vaIaszlolla a borl, es abbI induIl ki,
hogy mosl heIyenvaI vaIami borzaszlan draga vrsborl
inniuk. Lagy erellseg erzdll ra|la, az eurai lermekenyseg

[390]
es hagyomany evszazadai, akarcsak az aIalluk meghuzd
liszla, szibarila gynyr. Ker|nk meg egy veggeI hoIna-
ra is`
Ma|d eIvezelleI megisznak nehany korly borl, ahogyan
mosl is, ma|d kez a kezben eIinduIhalnak abba a rzsaszinu
viIagba, ami ezulan kvelkezik.
Azna e||eI Kouki es Rinko csak aIudl es aIudl. Reszinl
kimerilellek kel az uloIs nehany na eIkeszIelei, de ezen
luImenen az eIel maga is eIbagyaszlolla kel. OIyan voIl,
minlha egesz eddigi eIelk minden nyuge nehezedell voIna
ra|uk, meIy aIomba ringalva kel.
Kouki koran ebredl, gyenge fenysugarak szurdlek be
az abIakon. Megbizonyosodoll arrI, hogy Rinko oll fekszik
meIIelle, es ismel eIaIudl. Mosl mar Rinko is eberen aIudl, de
az, hogy maga meIIell erezle Koukil, megnyuglalla annyira,
hogy meg kzeIebb bu|l hozza, es ismel eIszunnyadl. Mar
deI is eImuIl, mire mindkellen leI|esen feIebredlek.
Rinko szokas szerinl Iezuhanyozoll, kis sminkel lell feI,
kasmiruIverl vell, hosszu, geszlenyeszinu szoknyal, azlan
nekiIaloll rendbe lenni a hazal. Kouki addig kimenl a veran-
dara, hogy eIsziv|on egy cigarellal. Meg koran voIl ahhoz,
hogy szi szinekben omazzon a kerl, de a nvenyzel ill-oll
mar kezdle megvaIlozlalni szinel, es az eImuIl nehany na
soran IehuIIoll IeveIek vaslagon borilollak a slel laIa|l.
AIIl, es nezle az egel a fak csucsai mgll. Rinko ki|ll,
es megaIIl mglle.
Mil nezeI`
Az egel mulalla a ferfi, azlan egyll csodaIlak a Ii-
gel fai mgll a vegleIen meIy keksegel.
Meg kene irnunk a vegrendeIelnkel mormoIla az
asszony.
Koukinak ugyanez |arl az eszeben.
Van vaIami uloIs kivansagod`

[391]
Csak egy. Azl akarom, hogy egyll lemessenek eI
minkel.
Masra nincs szksegnk, ugye`
Igen, csak erre van szksegnk. Akar leI|esilik, akar
nem, ez voIl uloIs kivansaguk.
Kesbb, a deIulan foIyaman egymas meIIell Ive irlak
bucsuIeveIkel. IIszr Rinko irla ecselleI. ,ocsassalok meg
ezl az uloIs nz lellnkel. Ker|k, egyll lemesselek eI
minkel. Iz minden, amil kernk. Ulana mindkellen aIair-
lak. IIszr Kouki, ulana Rinko.
Kouki ezulan kIn IeveIel is irl a feIesegenek es a Ia-
nyanak. Rinko is irl az edesany|anak. A ferfi mosl nemcsak
bocsanalol kerl azerl, amil lenni szandekozik, hanem vegre
Ieirla azokal a szavakal, ameIyek kel na|a a lorkan akadlak.
,Tiszla szivembI ksznk mindenl. Iras kzben a fIeben
csengell, ahogyan Csika sirva ulana kiaIloll, amikor eI-
menl. Ne men| eI! Va|on hogy erlelle` Igyszeruen arra
gondoIl, hogy ne hagy|a eI a hazal, vagy a Ianya vaIahogy
megerezle, mi |ar a fe|eben, es vissza akarla larlani` HoIna-
ra mind Iumie, mind a Ianya ludni fog|a, mi |arl akkor a fe-
|eben.
Amikor befe|ezlek, hirleIen ugy lunl, minlha ebben az
eIelben mar nem Ienne lbb feIadaluk. Kis idl medilacivaI
lIlllek, Rinko a haz egyelIen karosszekeben Ive, Kouki
kenyeImesen eInyuIva meIIelle a szfan, igy maradlak Ie-
hunyl szemmeI, alengedve magukal a nyugaIomnak, mig
vegI az szi na Iassan Ienyugodni keszIl, es mire eszbe
kalak, mar aIkonyodoll.
Rinko csndesen feIkeIl, feIkacsoIla a Iamal, es ki-
menl a konyhaba, hogy eIkeszilse uloIs elkezeskel. Mar
korabban mindenl megvell hozza. Hamar sszerakoll egy
sonkas-gombas saIalal, zsaIyas kacsas ragul, azlan az aszlaI-
hoz hivla Koukil. Kis lanyerokban laIaIla a saIalal, a ferfil
edig eInllle a boIdogsag a gondoIalra, hogy uloIs vacso-
ra|al Rinko csinaIla.

[392]
Nyissuk ki a borl |avasoIla. Kihuzla a dugl a aIack
Chleau Margaux-bI, ameIyel eIz esle vasaroIlak, es Ias-
san nlll. IeIvellek oharukal, es sszeerinlellek, de nem
ludlak mire koccinlani.
...CsodaIalos ulazasunkra |avasoIla vegI Rinko le-
lovazva. Irre illak hal, egymas szemebe nezve.
} voIl az eIel szIaIl meg Rinko meIy meggyz-
desseI.
Kouki egy iIIanalig kInsnek laIaIla, hogy is mond-
hal vaIaki iIyel a haIaIba vezel ul be|aralanaI.
Az asszony edig a kezeben larlva a oharal, foIylalla:
MegismerleIek leged, mindenfeIe csodaIalos doIgol
lanuIlam, es oIyan sok boIdog emIekem van.
Kouki ugyanigy erzell, haIasan bIinloll.
Az asszony csiIIog szemmeI foIylalla:
Az, hogy megkedveIleIek, megszerelleIek, minden-
na boIdogga lell. Meglaniloll ra, mil |eIenl eIni. Termesze-
les, hogy neha fa|daImas voIl, de szazszor annyi boIdogsagol
adoll. Az, hogy szerelleIek, keesse lell arra, hogy oIyasmi-
kel eI|ek al, amikel azeIll soha. MeglanuIlam mindenl meg-
becsIni, amil csak Ialok, es Ialni azl, hogy mindennek meg-
van a maga erleke.
Is megis meghaIunk le meg en...
Igen. CsorduIlig vagyok csodaIalos emIekekkeI. Tbb
mar nem fer beIem, keszen aIIok. Minden megbanas neIkI
kees vagyok meghaIni. Is le`
Kouki bIinloll. TeI|es szivebI szerelle es dedeIgelle
ezl a nl, es is megbanas neIkI keszen aIIl a haIaIra.
} voIl az eIel mormoIla nludalIanuI is Rinko sza-
vail ismeleIve. szinlen ugy erezle, hogy az eImuIl lizen-
nyoIc hna soran oIyan meIy es leI|es eIelel eIlek, hogy ke-
esek minden feIeIem neIkI meghaIni.

[393]
Ksznm szIaIl meg Rinko, ismel feIe nyu|lva bo-
rosoharal.
In ksznm neked koccinlolla hozza Kouki az
vel.
Iinlollak egymas feIe, es Iassan beIekorlyoIlak a bor-
ba.
Kesbb, ma e|szaka megismelIik ezl az egyszeru kis
szerlarlasl, es ezzeI megkezdik ul|ukal. Innek ludalaban, er-
re emIekezlelve egymasl, koccinlollak ssze ismel oharai-
kal.
Hal rakor fe|ezlek be uloIs elkezeskel. Odakinn mar
slel voIl. Mindssze a veranda szeIen Iev Iama fenye csiI-
Iogoll a slelbe boruIl kerlben. Oklberben senki nem hasz-
naI|a a nyaraI|al.
Lassan keszIlek a haIaIra. IIszr is Kouki eIvell egy
liszla borosoharal, negyedeig lIllle a maradek Margaux-
vaI, ma|d a feher larlaIybI kaIium-cianidol szrl beIe. Mind-
ssze nehany kiskanaInyi voIl, de miveI ez lbb ember eIele-
nek kioIlasara is eIegend, nekik bven eIeg Iesz.
Kouki nezle a mergezell borl, Rinko edig haIkan meg-
|eIenl, es IeIl meIIe.
Amikor ezl megisszuk, mindennek vege, ugye` sz-
IaIl meg az asszony. valosan kinyuIl, megfogla az veg
szaral, az arcahoz emeIle, minlha meg akarna ksloIni.
Nem erzem a szagal.
A bor eInyom|a a mereg izel is, IegfeI|ebb egy kis ke-
seru ulize Iesz.
Ki mond|a`
Kouki KavabalalI haIIolla, de mosl, hogy az asszony
szba hozla, vaIban furcsanak lunl, hogy barki eI ludhas-
sa, miIyen ulize van annak a meregnek, ameIy azonnaIi ha-
IaIl okoz.

[394]
Lehel, hogy vaIaki levedesbI egy nagyon ici meny-
nyisegel IenyeIl, es eIelben maradl. TaIan mondla eI, mi-
Iyen.
VeInk ez nem lrlenhel meg, ugye`
Sz sincs rIa feIeIle Kouki nbizaIommaI leIve,
ma|d a leIefonra iIIanloll. Ide|e megkerned Kaszaharal,
hogy |||n al hoIna egy ra krI. Durvan kiszamilolla a
haIaIuk idonl|al. Azl akarla, hogy egymas IeIeseben laIaI-
|ak meg kel, ahogy Rinko szerelle voIna. Ihhez az keII,
hogy a haIaI beaIIla ulan lizenkel-husz ran beII meglaIaI-
|ak kel, amikor Iegersebb a huIIamerevseg. Mondd azl
neki, hogy luzifara van szksegnk, akkor bizlosan eI|n.
Rossz erzese voIl amiall, hogy beIekeveri a doIogba a gond-
nokol is, de mire megerkezik, leslk mar kihuIve kaasz-
kodik egymasba.
Megynk` Iz a kznysen odavelell sz eIeg voIl,
Rinko bIinloll, es egymas kezel fogva feImenlek a Ie-
csn. Odafenn a haIszobaban a kerlre nez abIak egesz na
nyilva voIl, de moslanra becsuklak, es egy kicsil feIlekerlek a
fulesl. Kouki feIkacsoIla az oIvasIamal, es az e||eIiszek-
renyre lelle a borl, azlan IeIl Rinko meIIe az agy szeIere.
Meg nem szaIIl Ie az e|szaka, de meIy csend velle krI kel,
ameIyel csak kihangsuIyozoll a madarak haIk csirieIese.
Kouki figyeImesen haIIgalla, bekesseggeI lIllle eI, hogy
iIyen nyugaIom kzeelle is Iehel eIni.
Nem banod` kerdezle Rinko Iagyan.
Kouki a fe|el razla az asszony haIk sullogasara.
Nem.
Az eIeled...
VoIl benne | es rossz egyaranl, de a vegen laIaIkoz-
lam veIed, es ellI csodaIalos Iell.
In sem banom. VegleIenI boIdogga lell, hogy meg-
ismerleIek.

[395]
Koukil hirleIen gyengedseghuIIam nllle eI, nem lu-
doll uraIkodni magan. AlIeIle, cskoIni kezdle az asszonyl.
Nemcsak az a|kal, hanem az orral, a szemel is. Mindazl, ami
oIyan kedves voIl neki. CskokkaI araszlolla eI, azlan abba-
hagyla, ra keIIell neznie.
VegyeI Ie mindenl, |` Meg egyszer uloI|ara gy-
nyrkdni vagyoll az asszony leslenek Ialvanyaban a haIaIa
eIll, agyaba akarla egelni a Ialvanyl. Szerelnem, ha mezle-
Ien IenneI!
HaIIva, hogy ugy knyrg, minl egy kisfiu, Rinko
anyasan bIinloll, azlan a ferfinak halal fordilva Ievelle a u-
Iverel, ma|d a hosszu szoknyal. Izulan kikacsoIla meIIlar-
l|al, feIrevelelle, es kibu|l a bugyibI, mieIll visszaforduIl
voIna.
Igy gondoIlad` kerdezle. AnyaszIl mezleIenI aIIl
a ferfi eIll. Igy uloIs szereny geszlussaI eIlakarla kezeveI
meIIel. Mosl, kzvelIenI a haIaI eIll lesle haIvany, feher
voIl, kecses, akar egy sze orceIanfigura.
Minlha csak az eIlle aII mezleIen aIak huzna maga-
hoz, Kouki feIaIIl. Megfogla az asszony meIIel lakar kezel,
es eIvelle onnan.
OIyan gynyru vagy! Iddig meg sose nezle iIyen
gondosan es feszIlen Rinko leslel a IamafenyneI. AhilallaI
Iesle minden orcika|al u|ra es u|ra a fe|elI a Iabu||aig, ma|d
visszafeIe. Kezdle ugy ereznie minlha ez a ni lesl lemIomi
szobor Ienne, Amilabha vagy odhiszallva szobra. Mosl eb-
redl ra, hogy mindvegig ezl a Ialvanyl keresle, uddha ke-
el, a szenlsegel, a ni lesl Ialvanyaban, es ahogyan a hiv
erinli meg uddha szobral aIdasl kerve, ugy nyu|lolla ki
mosl mindkel kezel, ugy erinlelle meg az asszony karcsu
nyakal, szeen iveIl vaIIal, kerek, feszes meIIel, a bimbkal.
Keze IesikIoll a karcsu derekon, a csi gyenged iven, a ke-
rek feneken, mig eI nem erl a Iaba kzli kis suru bozlig. Az-
lan lerdre rogyoll, es minlha imadkozna, igy sullogoll: Mu-
lasd meg ezl is!

[396]
Rinko Ialhalan meghkkenl, de Iassan Ieereszkedell az
agyra, es enyhen szellarla a comb|al. Kouki csiIIog szemmeI
fogla meg az asszony kel lerdel, loIla szel comb|ail, ameny-
nyire csak ludla, azlan fokozalosan kzeIebb huzdoll.
IIyen szeIesre larva a fekele szr eIvekonyodoll, es a
gndr szaIak kzll kiIalszoll a rzsabimb csucsa. Kouki,
eInyomva vagyal, hogy megcskoI|a, lovabb kulakodoll. U|-
|anak hegyel odalelle, ahoI surubb, slelebb voIl a szr, Ias-
san szelhuzla, es meglaIaIla a lesl kzeonl|al. KivIrI
senki nem mondla voIna meg, miIyen Iazacrzsaszinen ra-
gyog, mennyire bu|a es nyirkos.
Ibben az egyszerre eIegans es obszcen, meIy hasadek-
ban kezddll az eIele, es ill is vegzdik. I mgll a uha es
rzsaszinen ragyog kszb mgll ismerelIen meIysegek
fekszenek, ahonnan, miulan fogIyuI e|lellek a Iagy hus finom
relegei, nem ler vissza eIve. AzzaI vezekeI a bu|asag slel es
csodaIalos buneerl, amierl belrl ebbe a gazdag, lermekeny
kerlbe, hogy idnek eIlle lavozik errI a viIagrI.
Miulan uloI|ara kieIvezle kedvese Ialvanyal, Kouki l-
reImelIenI Ievelle ruha|al, azlan a|kal az asszonyra szorilol-
la, nyeIveveI cirgalla. Az asszony is feIbalorodoll ellI a
vakmerseglI. Kouki vessze|e ulan nyuIl. Lalhal banallaI
cirgalla, azlan meIyen a sza|aba velle, es ugy larlolla. is
alerezle, mennyire megvaIlozlalla az eIelel ez a leslresz,
ameIyel mosl oIyan imadallaI szerel, es ameIy miall nemso-
kara vegel vel eIelenek.
Igy ideig igy maradlak, egyszeruen eIvezlek a masik
leslenek izel, azlan megforduIlak, egymassaI szemben Iefe-
kdlek az agyra. Kezddhel az uloIs Iakoma, ameIynek csu-
csan egyll lavoznak az arnyekviIagbI. Rinko hanyall fe-
kdl, es egy arnal dugoll a dereka aIa, amilI csi|e meg-
emeIkedell, Kouki edig eIheIyezkedell fIlle, minlha csak
eI akarna lakarni. Ibben a heIyzelben IeIlek al egymasl az-
zaI a gondoIallaI, hogy lbbe sose vaInak eI.
IllI fogva nem voIl milI feInik. Mindssze annyi le-
end|k maradl, hogy egyll |ussanak eI a gynyr csucsara.

[397]
Rinko szavak neIkI is erlelle Kouki szandekal, amikor a fer-
fi sszegyu|llle minden ere|el az uloIs iIIanalban, meg-
borzongoll, megrazkdoll, mig vegI egesz lesle remegell.
Nem nygle, azlan feIkiaIloll , meghaIok! Ibben
a iIIanalban meg |obban magaba huzla a ferfil, alIeIle es
szorilolla, hogy benne is magasra csaoll a Iang. OIyan
boIdog vagyok... Minlha Ienyenek meIyebI szakadl voIna
ki ez az eIragadlaloll kiaIlas. Is ezzeI kiszivla KoukibI a
Iangol, az eIeler minden maradekal. A ferfi nem larlolla lo-
vabb vissza magal.
Amikor mar mindkellen leI|esen kieIvezlek a iIIanalol,
Kouki |obb kezeveI az e||eIiszekreny feIe nyuIl. Mosl, amikor
meg benne Iklel a gynyr, eIszr korlyoI a meregbI,
azlan Rinko kvelkezik. II|ll hal az id, kezddik az ulazas.
Nem bizonylaIankodoll. Mind az l u||avaI ersen szo-
rilolla a borosoharal, es a sza|ahoz emeIle. A biborszinu fo-
Iyadek Iangkenl nyaIdosla a ohar beIse|el. A sza|ahoz emeI-
le. MegIedll, merl egyaIlaIan nem voIl keseru vagy savas
meIIekize. Ha megis, nem erezle, egyedI a nyeIesre ssz-
onlosiloll.
Ivoll egy korlyol, azulan, ahogy erezle, minl csuszik Ie
a lorkan, Ieha|lolla fe|el, es a sza|aban Iev maradekol Rinko
vrs a|kai kze engedle, ameIyek mosl egy bodhiszallva eI-
buvI mosoIyavaI nyiIlak szel. Az asszony alIeIle, lesle
meg mindig magaba fogIaIla l. Minden eIIenaIIas neIkI,
ahogyan egy kisbaba szo|a a le|el any|a meIIerI, IeIkesen
szrcsIle ki a foIyadekol a ferfi a|kabI. A vrsbor al|uloll
a ferfi sza|abI a nebe, vegI kicsorduIl a|ka kel sarkaban, es
Iecsurgoll feher arcan.
Kouki eIbuvIlen nezle, azlan grcsbe ranlolla vaIami
slel er, fuIIadozni kezdell. Megrazla fe|el, es maradek ere-
|el sszeszedve feIkiaIloll:
Rinko...
Dragam!

[398]
Hang|uk oIyan voIl, minl a ha|krl a kdben. UloIs
kiaIlasuk, uloIs daIuk az eIelben.

[399]
Ha!nttszcm!c-|c!cnts, 1. rsz
Dtum s id: 1996. oklber 6. 15.30
Hc!y: 2-450 Nasinoki, O-aza Karuizava-ue, Karuizava-cho,
Kalaaszaku-gun, Nagano-ken
Tan: Szailo Takesi a karuizavai rendrseglI.
Az c!hunyt ncvc, knra, cmc s Ing!a!knzsa:
Kouki Soicsiro, ferfi, 55 eves
2-15 Szakura Sinmacsi 3-csome, Szelaga|a-ku, Toki
A Korlars Knyvek KiadvaIIaIal voIl aIkaImazoll|a
A ha!! bc!!ta: krIbeII 1996. oklber 5. 19.30
A hn!ttcst: magassaga 176 cenli, alIagosan laIaIl, kicsil luI-
suIyos.
A haIaI beaIIla la eIleIl id krIbeII husz ra.
A ha!nttkm mcg|cgyzsc:
Az eIhunylal mezleIenI laIaIlak meg arlnern|el al-
IeIve (Iasd csaloIl |eIenles), aki aIalla fekdl. A kel
hoIllesl agyeknaI sszelaadl, az eIhunyl enisze a n
hveIyeben maradl. A hoIlleslekel akkor laIaIlak meg,
amikor a rigor morlis a Iegersebb voIl, emiall a kel les-
lel igen nehez voIl szelvaIaszlani. VegI kel rendr ve-
gezle eI.
Az eIhunyl bre saadl voIl, ha|a fekele, a haIanlekanaI
szI. Szemeremszrzele fekele, suru.
MiveI az eIhunyl hason fekdl, kar|al-Iabal az aIalla
fekv n kre kuIcsoIva, a Iivor morlis a meIIkas- es
hasla|on |eIenl meg. A rigor morlis ers voIl az izIe-
lekben. A feIs veglagok IeI heIyzelben voIlak, k-
nykben eIesen beha|Iilva. Mindkel kez a n hala mge
nyuIl, es reszben beagyazdoll a brebe. Az aIs veg-
lagok eIesen be voIlak ha|Iilva lerdben es csiben.
MiveI az eIhunyl hason fekdl, az arcla|ek vrsesbar-
na voIl az ers verloIuIaslI. A szemhe| es szemkl-

[400]
harlya veredenyei eIlmdlek. A szemklharlyaban
nehany kisebb brverzeses beverzes voIl Ialhal.
A hal aIavelen saadl voIl, bar mindkel oIdaIon vaII-
lI IefeIe karcoIas voIl laIaIhal egeszen a derekig, ame-
Iyekel a n krme okozoll.
A sza| szorosan a n sza|ara laadl, kis mennyisegu ve-
res, idegen foIyadekkaI a sza|regben. A sza| nyaIkahar-
lya|a es az a|ak vrsesbarna es verloIuIasos voIl, az
a|ak kel oIdaIan idegen foIyadek csorgoll vissza.
Mas kIs serIes nem Ialszoll.
Ha!! nka: akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIium-
cianid).
Ha!! Ia|t|a: ngyiIkossag.
A |c!cntst hitc!csti:
HIRATA R}SZUKI
RINDRSIGI HALOTTKIM

[401]
Ha!nttszcm!c-|c!cnts, 2. rsz
Dtum s id: 1996. oklber 6. 15.30
Hc!y: 2-450 Nasinoki, O-aza Karuizava-ue, Karuizava-cho,
Kalaaszaku-gun, Nagano-ken
Tan: Szailo Takesi a karuizavai rendrseglI
Az c!hunyt ncvc, knra, cmc s Ing!a!knzsa:
Macubura Rinko, n, 38 eves
6-3-10 Kuga|ama, Shuginami-ku, Toki, munkaneIkIi
A ha!! bc!!ta: krIbeII 1996. oklber 5. 19.30.
A hoIllesl magassaga 165 cenli, alIagosan laIaIl, es k-
zees feIeilesu. A haIaI beaIIla la eIleIl id krIbeII
husz ra.
A ha!nttkm mcg|cgyzsc:
Az eIhunylal mezileIenI laIaIlak ferfi arlnere IeIese-
ben (Iasd a csaloIl |eIenlesl), ugy, hogy a kel hoIllesl agyek-
ban sszelaadl. A hoIlleslekel akkor laIaIlak meg, amikor a
rigor morlis a Iegersebb voIl, emiall a kel leslel igen nehez
voIl szelvaIaszlani. VegI kel rendr vegezle eI.
A br aIlaIanossagban saadl szinu voIl, a ha| fekele, a
szemeremszrzel fekele. A ferfi enisze a hveIyben maradl,
es ondnyomokal laIaIlunk a hveIyben es krnyeken.
Az eIhunyl a halan fekdl a ferfi aIall. Kiler|edl Iivor
morlis |eIenlkezell a lesl hals reszen. A feIs veglagok IeI
heIyzelben voIlak, mindkel kar a ferfi vaIIaba es halaba ka-
aszkodoll, ameIyen Ialhalk voIlak a krmk okozla hor-
zsoIasok. Az aIs veglagok lerdben es csiben be voIlak ha|-
Iilva.
MiveI a ferfi ra|la fekdl, es suIya ranyomdoll, a hal
feIs resze es a fenek saadl voIl, de mas lerIeleken |eIenl-
kezell a kacsoId Iivor morlis. A vaII es a hal lovabbi ler-
Ielein Ialszollak a ferfi kar|anak feheren maradl nyomai.

[402]
Az arcon enyhe verloIuIas Ialszoll, vrsesbarna foIlok
|eIenlkezlek. A szemhe| es a szem klharlya-eIlmdese
nem voIl suIyos.
A sza| ersen a ferfi sza|ahoz laadl. A nyeIv csucsa a
fogak mgll voIl, es kis mennyisegu idegen foIyadekol la-
IaIlunk a sza|regben. A sza| nyaIkaharlya|a es a sza| ers
verbsegel mulaloll, es vrs verloIuIasvonaIak nyuIlak a
sza| kel oIdaIalI az arcon IefeIe, az idegen foIyadek kifoIyasa
miall.
Mas kIs serIes nem voIl laIaIhal.
Ha!! nka: akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIium-
cianid).
Ha!! Ia|t|a: ngyiIkossag.
A |c!cntst hitc!csti:
HIRATA R}SZUKI
RINDRSIGI HALOTTKIM

[403]
A Knuki 5nicsirn s Macubara Rinkn
ha!!nak kru!mnycivc! s
a ha!nttkm |c!cntsvc! kapcsn!atns
mcgIigyc!sck.
Annak aIa|an, hogy az agy meIIe esell borosoharban
Iev foIyadekban kaIium-cianid voIl |eIen, a haIaI oka mind-
kel eselben akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIi-
um-cianid). }eIenIeg nem ismereles, mikenl lellek szerl a me-
regre, de a vrsbor feIlehelIeg a vegzeles mennyisegneI |-
vaI lbbel larlaImaz beIIe.
A kel hoIlleslel egymasl alIeIve laIaIlak meg, hogy
csak nagy nehezsegek aran sikerIl kel szelvaIaszlani. A
szemeIyl, aki a hoIlleslekel meglaIaIla, megadoll idonlra
hivlak a nyaraIba. Kaszahara Kendzsil, a gondnokol eIz
na feIhivlak leIefonon, es ulasilollak, hogy masna 13 ra-
kor hozzon luzifal, miveI a hazban Iev larlaIek kifogyoll.
Az esel na|an a gondnok krIbeII 13.30-kor erkezell. Mi-
veI hiaba kooglaloll, bemenl, es miulan meglaIaIla a kel
hoIlleslel, erlesilelle a rendrsegel. MiveI a leIefonaI, akinek
hang|al a gondnok feIismerle, es Macubara Rinko hang|akenl
azonosilolla, lbbszr is nyomalekosan hangsuIyozla, hogy
Kaszabara mikor erkezzen a hazba, a ar feIlehelIeg kisza-
milolla, meIyik idonlban Iesz a Iegnehezebb leslkel szel-
vaIaszlani, es ugy inlezle, hogy a gondnok akkor bukkan|on
ra|uk.
A ferfi es a n kzvelIen haIaIa eIll szerelkezell, es les-
lk meg haIaIuk ulan is sszelaadl oIy mdon, hogy nemi
szerveik egyesIlek, ami igen szokalIan heIyzel. Az izmok
kezdeli eIIazuIasa miall a leslek aIlaIaban eIlavoIodnak, ez
eselben feIlehelIeg azerl maradlak szorosan egyll, merl a
ferfi az e|akuIaci ulan kzvelIenI magaba szivla a mergel,
es a ra kvelkez agnial egymasl szorosan alkaroIva viseI-
lek eI. A n arcan enyhe mosoIy Ialszoll.

[404]
Az ingsagok kzll voIl kel azonos minla|u aranygyu-
ru, ameIyel mindkellen baI gyurusu||ukon viseIlek.
Az agy fe|eneI harom bucsuIeveIel laIaIlak: egyikk a
ferfi feIesegenek, Kouki Iumienek es Ianyanak, Csiknak
szIl, egy az asszony any|anak, Kudo Kuniknak, es egy,
ameIyre ez voIl irva: Mindenkinek. Innek az uloIs IeveInek
a larlaIma igy szI: ,ocsassalok meg ezl az uloIs nz lel-
lnkel. Ker|k, egyll lemesselek eI minkel. Iz minden, amil
kernk. Az iras feIlehelIeg a n irasa, de a vegen mindkel-
le|k aIairasa meglaIaIhal: Kouki Soicsiro es Macubara
Rinko.
A fenli bizonyilekok aIa|an ugy veIem, hogy az esel
egyerleImuen kzs szandekkaI eIkvelell kells ngyiIkos-
sag. unlenyre ulaI nyomok nincsenek, boncoIasra nincs
szkseg.
HIRATA R}SZUKI
RINDRSIGI HALOTTKIM

[405]
A kiad knyvei megvasaroIhalk
az U!pius-hz knyvesboIlban:
1137 udaesl, Iozsonyi ul 23.
TeIefon: 349-2753
Nyilva larlas:
helkzna 10-18 raig
szombalon 10-14 raig
KinaIalunk meglekinlhel az inlernelen is:
vvv.uIiushaz.hu
UIius-haz Knyvkiad
udaesl, 2004
IeIeIs kiad: Keels Andras
TrdeIes: }eges Irzsi
Nyomla es kllle a Szegedi Kossulh Nyomda Kfl.
IeIeIs vezel: Racz KaroIy gyvezel igazgal