Professional Documents
Culture Documents
Drezda pusztulása
1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 1049 Avro
Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni hullámban
berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460 tonna
hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három
óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már
fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna
gyújtóbombákat szórtak le.
Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 38,319,
Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó melletti Frankfurtra
29,209, Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, Stuttgartra 24,919, Dortmundra
24,783, Hannoverre 23,051, Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre
18,851, Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra 10,598,
és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát
dobtak a szövetségesek.
A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil
lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben)
642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott
menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba
zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw,
Lengyelországhoz tartozik) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg
kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a
kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire
mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz
Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából,
Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.
Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári
védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci
párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi
Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda a
felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt,
a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn
voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.
A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni
demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója,
a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken
250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belső
használatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az
50-es években 202,400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt az
emlékirataiban.
Vitathatatlan, hogy az azóta már fogalommá vált angolosított holocaust szó erre
teljes joggal vonatkoztatható, de az is jogos és helyénvaló, és annak is itt van már az
ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta
1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben szörnyethalt sok százezer ember halálára
emlékeztető Bombenholocaust szót is megismerje a világ.
Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945 február
13.-án és február 14.-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szőnyegbombázás
volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye és
egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb
áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben emberek százezrei szenvedtek
borzalmas tűzhalált.