nyugosztalja, a bandi persze jobban szerette volna, ha ez is énrám marad,ha én tanulok a sárikával azok után, hogy hazajöttem a főmavtól,bevásároltam, főztem, mostam, takarítottam, tisztára nyaltam a seggétaz egész rohadt szent családnak, csakhogy mire én tisztára nyaltam aseggét az egész rohadt szent családnak, már öreg este lett, sárikának lekellett feküdnieaz én életem nem volt habostorta, hehe, kevés öröm jutott,kislánykoromban igazán nem így képzeltem, de hát ez van, ezt kellszeretni, én aztán gürcöltem eleget, és mi az eredménye? semmi, illetvelegföljebb egy nagy büdös nulla, ahogyan a rubányi főmérnökmondogatta, aki a főnököm volt a főmavnál, de már vagy három évemeghalt gégerák végett, ki is akartam menni a temetésére, mert ugyangyűlöltem, mivel rettenetes egy hajcsár volt, viszont a lánya annyit azértmegérdemel, hogy kondoleáljak neki, ő nem tehet arról, hogy az apja, arubányi főmérnök úrelvtárs szörnyű despota volta lányával folyton büszkélkedett a rubányi főmérnök, mesélte, hogykitűnőre érettségizett a kis otika, mutogatta a fényképeket, fölvették afogorvosi karra a kis otikát, azután népköztársasági ösztöndíjas lett a kisotika, és a végén persze vörös diplomával végzett a kis otika, addigra el is jegyezték, a vőlegénye motorcsónakozási világbajnok vagycsónakmotorozási világbajnok, édes mindegy, fő, hogy végülösszeházasodtak, és a motorcsónakozási világbajnok, aki egyébkéntvalamilyen mérnök, külföldi kiküldetésbe mehetett olaszországba, vittemagával a kis otikát, szóval, volt otika, nincs otika, és a rubányi főmérnökminden hétfő délelőtt felhívta az irodából, bezárkózott a főmérnökiszobájába, hogy mi ne vegyük észre, de pedig úgyis tudta mindenkifolyton túlóráztatott a rubányi főmérnök, mintha éppenséggel nem lettvolna tökmindegy, hogy pontosan tartjuk-e nyilván az utosz és a zetortraktorok alkatrészigényét, az orosz meg a csehszlovák elvtársak úgyiscsak annyi pótalkatrészt küldtek, amennyit kedvük tartotta, vagy amennyiéppen volt nekik, ehhez képest a rubányi főmérnök kigyötörte a lelkünket,hogy legyenek napra készen a kartonok, melyekre piros ceruzával kellettráírni, ami kifogyott, kékkel az utánrendelést, és zölddel, amimegérkezett, a leggyakoribb hiánycikk a himbatengely volt, édesistenem, mi lehet az a himbatengely? micsoda baromi szóegy este bevittem magammal lacikámat az irodába, amikor éppen megintrámsózott valami sürgős postamunkát a rubányi főmérnök, az ilyesmivelmindig megtalált, mert én olyan jó húzó ló voltam, lacika az írógéppel játszott, pötyögtetett valamit, kiderült, hogy a rubányi főmérnöknek írtegy komoly, hivatalos levelet, melyben fölszólította, ne dolgoztassa olyansokat az anyut, mert az anyura nekünk is szükségünk van! - kicsi korábanmég szüksége volt rám, akkor még nagyon szeretett
A halálnak van humorérzéke.