Papp Lászlónak ez a negyedik szólás-, aforizma,- anekdota,- viccgyűjteménye
(Politikahumorban pácolva
1999,
Észbontó
»aforizmagyűjtemény« 2000,
Diákhumor
2001.). Mind a háromelőző kötet és ez a negyedik is
Ujváry Zoltán
szerkesztésében az Ethnica Kiadó gondozásában jelent, illetve jelenik meg. A tekintélyes anyagot a szerző tartalmi szempontok, illetve tárgyaik alapján tagolja. Az első csoportot az
„Államférfiak”
-ról szóló történetek alkotják, a második az
„Uralkodók”
-ról szól, a harmadik pedig a
„Politikusok, hadvezérek”
történeteit közli, majd anegyedik csoportot a
„Tudósok, felfedezők”
históriái teszik ki. Az ötödik csoportban a
„Zeneszerzők, karmesterek, énekesek”
anyaga szerepel, a hatodik és egyben utolsó csoportot a
„Rendezők, színészek”
történetei alkotják.Az, hogy ezek a kötetek az Ethnica Kiadónál jelentek meg eleve azt jelzi, hogy mind a szerző,mind a szerkesztő alapvetően folklóranyagnak, mondhatni, hogy a folklorizáció legújabb, vagyfelújított, új életre keltett műfajának tekintik ezeket a „történeteket.” Mint ahogy azok is, bárhonnan vette, szedte össze az e műfajból sokat olvasó
Papp László
az anyagát. A források filológiailag ellenőrizhetőek, mert a gyűjtő - az eddigi kötetekhez hasonlóan - az egyes írások végén zárójelben szereplő számokkal jelzi a forrásként szereplő művek sorszámát. Aforrásmunkáknak vehető könyvek, gyűjtemények elég széles skálán mozognak (184 tétel), mégtöbb 2002-ben kiadott munkára is hivatkozik.A közreadott gyűjteménydarabok, történetek két részből állanak. Az első rész röviden, a„csattanót” kurziválva leírja az „esetet”, az „érdekes, tréfás és igaz történeteket.” A második rész - általában zárójelben - a legszükségesebb felvilágosításokat tartalmazza, valamint legtöbbesetben egymondatos értékelő véleményt. Ez a gyűjtemény is, akár az előzőek nagy számbantartalmaz saját gyűjtésű folklóranyagot.
A kötet éppen olyan érdekkeltő, olvasmányos összeállítás, mint elődei. Papp László munkája ezúttal isélvezetes és hasznos olvasmány. Olyan, amely nem egy esetben a „történelem alulnézetből való szemlélése”, a nagy emberek életében is jelenlévő „hétköznapok apró, de jellemző eseményeiben” rejlő „ábrázoló-jellemzőerő” felhasználása révén új, megfelelőbb, igazabb társadalomtudományi, törté-nelmi és karakterológiai ismeretekhez juttat. Amellett az átörökítés terén is hasznos munkát végez.
Leave a Comment