Sliders Sci-Fi Olvas\u00f3terem - Stephen King - Engedj\u00e9tek hozz\u00e1m a kisdedeket! Linkgy\u0171jtem\u00e9ny Magyar szerz\u0151k versei K\u00fclf\u00f6ldi szerz\u0151k versei Magyar szerz\u0151k novell\u00e1i K\u00fclf\u00f6ldi szerz\u0151k novell\u00e1i

Stephen King - Engedj\u00e9tek hozz\u00e1m a kisdedeket! ENGEDJ\u00c9TEK HOZZ\u00c1M A KISDEDEKET! Sidley kisasszonynak h\u00edvt\u00e1k, \u00e9s tan\u00edt\u00e1sb\u00f3l \u00e9lt.

Apr\u00f3cska n\u0151 volt, \u00edgy mindig - ak\u00e1rcsak most is - ny\u00fajt\u00f3znia
kellett, ha a t\u00e1bla fels\u0151 sz\u00e9l\u00e9re akart \u00edrni. Egyik gyerek sem
vihogott vagy sustorgott, vagy majszolt dugi cukork\u00e1t a h\u00e1ta
m\u00f6g\u00f6tt. Ahhoz t\u00fal j\u00f3l ismert\u00e9k a kisasszony hal\u00e1lbiztos
\u00f6szt\u00f6neit. Sidley kisasszony mindig meg tudta \u00e1llap\u00edtani, ki
r\u00e1g\u00f3zik a h\u00e1ts\u00f3 padban, ki hordoz cs\u00fazlit a zseb\u00e9ben, \u00e9s ki
megy csak az\u00e9rt a v\u00e9c\u00e9re, hogy matric\u00e1t csereber\u00e9ljen,
ahelyett hogy rendeltet\u00e9sszer\u0171en haszn\u00e1ln\u00e1 a helyis\u00e9get.
Ak\u00e1rcsak Isten\u00e9, \u00fagy t\u0171nt, az \u0151 szeme is mindent l\u00e1t.

\u0150sz\u00fclt, \u00e9s a nyomott mint\u00e1s ruh\u00e1j\u00e1n j\u00f3l kivehet\u0151en
\u00e1tl\u00e1tszott gyeng\u00e9lked\u0151 gerinc\u00e9t t\u00e1maszt\u00f3 f\u0171z\u0151je. Pici,
\u00e1lland\u00f3an szenved\u0151, kancsal n\u0151 volt. M\u00e9gis f\u00e9ltek t\u0151le. Az
iskolaudvaron legend\u00e1kat mes\u00e9ltek r\u00f3la. Ha szem\u00e9t egy vihog\u00f3
vagy pusmog\u00f3 di\u00e1kra vetette, m\u00e9g a legszil\u00e1rdabb t\u00e9rdek is
reszket\u0151 kocsony\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltak.

Ahogy az aznapi nyelvtanleck\u00e9t r\u00f3tta f\u00f6l a t\u00e1bl\u00e1ra,
fel\u00f6tl\u00f6tt benne, hogy hossz\u00fa tan\u00edt\u00f3i p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1nak sikere
\u00f6sszefoglalhat\u00f3, lem\u00e9rhet\u0151 \u00e9s igazolhat\u00f3 egyetlen mindennapos
dologgal: nyugodtan h\u00e1tat ford\u00edthatott a di\u00e1kjainak.

ahogy Sidley kisasszony tan\u00edtotta, megism\u00e9telte: - Va-k\u00e1-ci-\u00f3.
- J\u00f3l van, Edward.
A k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00f3ra t\u00e9rt r\u00e1.
Kis tr\u00fckk\u00f6kkel is \u00e9lt term\u00e9szetesen, szil\u00e1rd meggy\u0151z\u0151d\u00e9se

volt, hogy sikere nagyban k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 a nagyobb dolgokon k\u00edv\u00fcl
a kisebbeknek is. Az oszt\u00e1lyban k\u00f6vetkezetesen tartotta mag\u00e1t
ehhez az alapelvhez, \u00e9s nem is vallott soha kudarcot.

b\u0171ntudatosan felkapta a fej\u00e9t.
- Csukd be a k\u00f6nyvet, de azonnal.
A k\u00f6nyv becsuk\u00f3dott. Jane gy\u0171l\u00f6lett\u0151l elhom\u00e1lyosult

A kisasszony egyik kis tr\u00fckkj\u00e9hez a szem\u00fcveg\u00e9t alkalmazta. A
vastag lencs\u00e9kben visszat\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt az eg\u00e9sz oszt\u00e1ly, \u00e9s
mindig mulattatta b\u0171ntudatos, ijedt arcuk, ha rajtakapta \u0151ket
kisded j\u00e1t\u00e9kaikon. L\u00e1tta, ahogy az els\u0151 padban \u00fcl\u0151 Robert
k\u00eds\u00e9rtetszer\u0171, torz t\u00fck\u00f6rk\u00e9pe fintorog. Nem sz\u00f3lt r\u00e1. M\u00e9g nem.
Ha m\u00e9g egy kicsit hagyja Robertet, ann\u00e1l jobban
megsz\u00e9gyen\u00edtheti k\u00e9s\u0151bb.

Robert \u00f6sszer\u00e1ncolt homlokkal t\u00f6prengett a feladv\u00e1nyon. Az
oszt\u00e1lyterem cs\u00f6ndesen \u00e9s \u00e1lmosan \u00e1s\u00edtozott a k\u00e9s\u0151 szeptember
d\u00e9lut\u00e1ni naps\u00fct\u00e9sben. Az ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt az elektromos \u00f3r\u00e1n m\u00e1r
csak f\u00e9l\u00f3r\u00e1nyi messzes\u00e9gben volt a h\u00e1rom \u00f3rai kics\u00f6nget\u00e9s, \u00e9s
az ifj\u00fa fejeket csak Sidley kisasszony hangtalanul fenyeget\u0151
h\u00e1ta tartotta vissza att\u00f3l, hogy elb\u00f3biskoljanak munkaf\u00fczet\u00fck
felett.

- Holnap valami sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g fog t\u00f6rt\u00e9nni - mondta Robert.
Teljesen \u00e1rtalmatlan szavak, de Sidley kisasszony, minden
pedag\u00f3gusok hetedik \u00e9rz\u00e9k\u00e9vel meg\u00e1ldva, el\u00e9gedetlenkedett.

- Hol-nap - fejezte be Robert. Kez\u00e9t illedelmesen
\u00f6sszekulcsolta a padon, \u00e9s megint fintorgott. M\u00e9g egy mosolyt
is megengedett mag\u00e1nak a sz\u00e1ja sz\u00f6glet\u00e9b\u0151l. Sidley
kisaszonynak hirtelen az a biztos \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, hogy Robert
tud a kis szem\u00fcveges tr\u00fckkj\u00e9r\u0151l.

Neki\u00e1llt egy \u00fajabb sz\u00f3nak a t\u00e1bl\u00e1n, Robertre m\u00e9g megjegyz\u00e9st
sem tett, rem\u00e9lte, testtart\u00e1sa \u00e9pp el\u00e9g sokatmond\u00f3. Er\u0151sen
figyelte f\u00e9l szemmel. Robert mindj\u00e1rt ki\u00f6lti a nyelv\u00e9t, vagy
gusztustalankod\u00f3 mozdulatot tesz az ujj\u00e1val, ahogy azt
mostan\u00e1ban m\u00e1r mindenki tudja (m\u00e9g a kisl\u00e1nyok is), csak hogy
felm\u00e9rje, t\u00e9nyleg l\u00e1tja-e. \u00c9s akkor megb\u00fcnteti.

A t\u00fck\u00f6rk\u00e9p kicsi volt, k\u00eds\u00e9rteties \u00e9s elmos\u00f3dott. A
kisasszony pedig \u00e9ppen csak a szeme sark\u00e1b\u00f3l n\u00e9zte m\u00e1r, amit
\u00edrt.

Robert bamb\u00e1n, kifejez\u00e9stelen\u00fcl b\u00e1mult vissza r\u00e1. Kez\u00e9t
illedelmesen egym\u00e1sba kulcsolta. Tark\u00f3j\u00e1n egy rakonc\u00e1tlan
hajtincs \u00e1gaskodott felfel\u00e9. Nem ijedt meg egy\u00e1ltal\u00e1n.

Csak k\u00e9pzel\u0151dtem, gondolta. Figyeltem valamit, \u00e9s mikor nem
k\u00f6vetkezett be, az agyamat elragadta a k\u00e9pzelet. Milyen
figyelmes dolog t\u0151le. B\u00e1r...

- Robert! - Fens\u0151bbs\u00e9gesnek akart hangzani, amit mondott,
kimondatlan k\u00f6vetel\u00e9snek, hogy a fi\u00fa sz\u00ednt valljon. De nem \u00fagy
siker\u00fclt.

az iszap.
- Semmi, semmi.
Visszafordult a t\u00e1bl\u00e1hoz. Sustorg\u00e1s futott v\u00e9gig az

Az eg\u00e9sz oszt\u00e1lynak sz\u00e1nta a fenyeget\u00e9st, de egyenesen
Roberthez c\u00edmezte. A fi\u00fa gyermeki \u00e1rtatlans\u00e1ggal n\u00e9zett vissza
r\u00e1: M\u00e9g hogy \u00e9n? Nem k\u00e9rem, Sidley kisasszony.