BEVEZETÉS
E. Durkheim - az oktatás és nevelés kérdéseivel is foglalkozó neves szociológus - állítja, hogyaz oktatás az embereket nem olyanná formálja, amilyenek természetüknél fogva lehetnének vagy amilyenek szeretnének lenni, hanem olyanra, amilyenre a társadalomnak szüksége van.Az oktatással és tágabb vonatkozásban az iskoláztatással kapcsolatos kérdések társadalmikontextusba helyezése új módon igényelte a válaszadást. Az oktatás- és nevelésszociológiamint határtudomány éppen az interdiszciplinaritást igénylő szemléletmódnak köszönhetilétjogosultságát. Mivel a társadalomban domináló értékhierarchiák az iskolán keresztülközvetített tudást is alakítják, nyilvánvalóvá vált, hogy az oktatást nem lehet csupándidaktikai (individuális) problémákra leszűkíteni. A társadalmi-gazdasági-kulturáliskörnyezetbe ágyazott elemzések szükségessége immár nem kérdőjeleződhetett meg. Iskola éstársadalom tehát a tudományos kutatás, elemzés, értékelés szempontjából isösszekapcsolódott: az oktatás társadalmi jelenséggé fejlődött.Az eredmény konstatálása mellett vessünk egy pillantást azokra a körülményekre is, amelyek együttes hatása döntő szerepet játszott a fenti folyamat elindulásában és végigvitelében!Valamiféle iskoláztatás minden korban létezett, hiszen embercsoportok, népek fennmaradásaazon is múlott, hogy a megszerzett tapasztalatok átadása a következő generációnak sikeresvolt-e az életesélyek szempontjából. Minőségi fordulat akkor következett be az iskoláztatásvonatkozásában, amikor a reformáció eszmeáramlatának gyakorlati lecsapódásaként (majd azellenreformáció válaszaként) az elemi iskolák hálózata Európa-szerte kiépült.Joggal kérdezhetjük, hogy miért éppen a 15. század teremtette meg az iskolahálózat kialaku-lásának egyik feltételét. Az ok a kultúra szférájában keresendő. A reformációeszmeáramlatának a fiatal korosztályok körében való elterjesztésével, tudatosításával akésőbbi felnőtt generációkért indult meg a harc. Ahhoz azonban, hogy a hatás minélszélesebb körű legyen, intézményesen kellett megtalálni az utat a mindenkori felnövekvőnemzedékhez. Ezt pedig csakis egy iskolahálózat tudta biztosítani.Az új eszme közvetítésére gombamód szaporodó iskolák és a bennük közvetített tartalomkorán ráébresztette a katolikus egyházat arra, hogy saját kialakított kultúráját és hegemóniájátmegőrizni és tovább éltetni csak hasonló módon tudja: a formálódó iskolahálózatban helyetkellett biztosítania tanításainak.Így vált az iskola a reformáció-ellenreformáció harcában a
kultúraközvetítés és -formálás
eszközévé.Az iskola kultúraközvetítő, tudásátadó célja és funkciója ma is megkérdőjelezhetetlen.Azonban az a hiedelem, hogy az intézményesített, általánosan hozzáférhetővé váló iskoláz-tatás következtében a különböző társadalmi csoportok kultúrjavakból való részesedése isegyenlő mértékű lesz, hamar szertefoszlott. A „miért”-ekre való válaszadás, az okkeresés aziskolában mint intézményben működő látens mechanizmusok feltárására irányította a kutatók figyelmét.Helyezzük most más megvilágításba az iskola szerepét! A 18-19. században az Európanemzetállamai között dúló háborúk végeztével győztesek és vesztesek egyaránt az építkezésttekintették fő feladatuknak. Iskola és társadalom összefüggésének további bemutatásához aháborúban vesztes országok építkezési stratégiáját érdemes kicsit közelebbről megvizs-gálnunk.A vesztes országok stratégiai gondolkodásmódja egyértelmű volt: egy következő háborúbangyőzni kell. E cél eléréséhez tömegesen mozgósítható, az országért elszántan küzdő ember-
Leave a Comment