Makara György -
A siker fortélyai
Mint az anyanyelvet: az idegen nyelvet is a használatából, akár mindenmagyarázat nélkül is megérteni! Az erre való képességünk velünk együttszületett. A dolgok értelmezési lehetôsége és a megértés hirtelen villan átaz agyunkon, s mint a villám fényében, tájékozódni tudunk, átlátjuk azösszefüggéseket. A saját felismerés, mint az éles kontúrú látvány mélyemléknyomot hagy maga után. Olykor egy életre szólót.
Az agykutatás eligazít?
A modern agykutatási eredményekbôl ismert,hogy a beszéd és vele a nyelv használata nagyonsok – nem is tudni még, hogy hányféle – agyiművelet együttvéve. A jobb agyféltekénkkelértjük meg a beszéd hangsúlyait, a beszélôszándékait, a szavak „mögötti” közlendôt. A balagyféltekén külön központja van a nyelvmegértésének, külön az aktív használatának, akonkrét, az elvont fogalmak megértésének, aszótalálásnak, a beszéd folyékonyságának, a nyelvtani szabályokértelmezési képességének és így tovább.Ugyanez kell minden egyes idegen nyelvhez is. Ezek és fôlegösszecsiszolódott, összehangolódott működésük nem alakulhatnak ki csakúgy „ukmukfukk”! A beszéd megértésének a képessége az alap. Atermészetes nyelvelsajátításban ez mindig megelôzi az aktív beszédet.A tanulással kapcsolatos legújabb agykutatási eredmények közülkiemelkednek azok, amelyek az alvás szerepét kívánták tisztázni. Kiderült,hogy a napközben észlelt dolgok megtanulásában valami nagyon fontostörténik a rákövetkezô alvás során.Alvás közben elrendezôdnek, konszolidálódnak a megelôzô éber idôszakhatásai. Nemcsak az embereknél, hanem kísérleti patkányoknál is ígytalálták.Az emberek az alvást követôen jobban teljesítették tréningfeladataikat,mint a megelôzô napon. Nem számított viszont, hogy a tanulásközvetlenül az alvás elôtt folyt, vagy sokkal megelôzte azt.
Forradalom kell?
„A nyelvtanító módszerek eredményei között nincs különbség, csak akörülöttük vert por nagyságában” – írja könyvében dr. Dálnoki-FésűsAndrás összehasonlító mérésekre alapozva.Egyfelôl az eredményesség, másfelôl a minden igyekezetnek ellenállósikertelenség. A nyelvtanulók csupán 25%-ának felel meg az iskolaitanulási-tanítási stílus. A maradék 75%-nak nem – tudjuk meg egykanadai kutatás eredményeibôl. Revolúcióra van szükség.
Ami biztos
Idegenben, vagy ahogy a szaknyelv mondja: a célnyelvi környezetbenszinte minden motivált ember képes a nyelvet használható szintenelsajátítani.
Négyéves korában az egészségesgyerekeknek szinte mindegyike,felnôttkorban pedig az emberek 6–7%-amég anyanyelvi szinten is képes erre.Vajon miért nem ilyen sikeres aszervezett nyelvoktatás?Talán alábecsüljük a nyelvtanulásnehézségét. Tudjuk-e például, hogy anyelvek mind magukban a fogalmaikban is, a nyelvtanirendszereikben is különböznek egymástól, s hogy a nyelvváltásakor egész viselkedésünkben és egész gondolkozásunkstruktúrájában is váltanunk kell.Nem szavak cseréje tehát, s nem is szóismeret tehát a nyelvtudás! Nemholmi egyszerű szabályalkalmazási, nyelvi gyermekjátékról van szó, mintamilyen pl. a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” dalban a Péter és Pál szavakszünetre vagy hümmögésre való cserélgetése.A kifejlett anyanyelvhasználatig is az elsô korszak a hallgatás, a megértéskora, a „tanúkorszak”.Évek telnek el a hézagos megértéssel, a rejtélyek fejtegetésével, afélreértések helyesbítésével és alkalmazási bizonytalansággal. A másodiknyelv tanulásában ezt – bizony – nem kell megismételni! Az anyanyelvifordítás átsegít a megértés nehézségein.A legfontosabb: a beszédben lévô stabil elemeknek – ahogy a lélektanbannevezik – az alakzatait megismerni.A beszédbôl ezeket a stabil szerkezeteket, a szótöveket, a képzôket, a jeleket és a ragokat és fôleg ezek magasabb szintű szervezôdéseit kell –és itt a lényeg! – automatikusan, egy pillanat alatt felfedezni, kiszűrni.Azt, aminek alapján akkor is rájuk ismerünk, ha beszédhibás, netándadogó vagy hadaró ember ejti ki ôket.(Közbevetôleg egy tanulság: az idegen nyelvi beszédértés-központunkbabeleépülô kiejtési alakzatokat ne torzítsuk el – a saját kiejtésünkkel!)A hagyományokkal szakítva – ha másért nem, legalább ezért –tartózkodjunk a helyes mintát nélkülözô, túl korai saját megszólalástól,bármilyen nagy csábítást érzünk is rá. „Önfertôzést” okoz. A nyelvethelyesen beszélôk megértése a tét.Nyelvtanfolyamon a tanulótársainktól, vagy mesterünktôl való fertôzôdésszinte elkerülhetetlen. Ellensúlyozni kellene sok és sokféle eredeti kiejtésiminta hallgatásával.A hagyományos nyelvtanári munka alapja – általában – az a rejtettelôfeltételezés volt, hogy a tanulót kezdettôl fogva beszéltetni kell. S hogya tanuló ne akarhasson bonyolultabb dolgot is mondani, a nyelvtanösszefüggô rendszerét nem mutatták meg neki, szinte rejtegették elôle.Úgy gondolták, a hibátlan, önálló szövegalkotásra kell mielôbbmegtanítani. Egyszerű mondatok készítésével – hogy ne mondjuk:fabrikálgatásával.Csakhogy annak, aki ezt teszi, elég, ha szavakat, szabályokat helyettesítcsupán, s hozzá a gondolkodását még nem kell, és többnyire nem is tudja
az idegen nyelvűre átkapcsolni.Lássuk be: a pontos szabályismeret ésalkalmazás ráér. Hová is rohannánk vele? Merta részek fokozatosan összehordott halmazanem válik magától működô egésszé, legfeljebbegy-egy csekély, speciális adottságútanulórétegnél. Az egynyelvű többség számáraszakadék rejtôzik a két dolog: a nyelvrôl szólótudás és viselkedésbeli alkalmazása között.E szakadék fölött a híd – mint már mondtuk az imént – az idegen nyelvenvaló megértés, a nem anyanyelvi gondolkozásra való átkapcsolás.
A megoldás
Megszoktuk: a nyelvtanulásban minden új lecke új, ismeretlen történet új,ismeretlen szavakkal és új nyelvtani szerkezetekkel. Sok magyarázat kella megértésükhöz.Ha viszont mondatonként elôre megadjuk a szöveg fordítását a kazettán,nincs igény a magyarázatára. Lehet, s legyen a lecke szövege hosszabb,sôt, kifejezetten hosszú. Lehet az, ha nem hoz újabb és újabbismeretlenségeket. S legyen is, mert így könnyen észrevesszük azösszefüggéseket a nyelv használatából. Mint az idegenben folyónyelvelsajátítás során. Csakhogy itt most megértési nehézségek ésfélreértések nélkül.A nyelv grammatikai szerkezetének hónapokon, éveken át valórejtegetésére sincs tehát szükség. Minél elôbb rátekintés kell a nyelvtanrendszerére, hogy az idegen nyelvi beszédértési központok szervesenkiépülhessenek.
A biflázás elkerülhetô?
Tennünk kell azért is valamit, hogy a nyelvelsajátítás nelegyen lélekölô taposómalom. Ne kelljen például alegközelebbi nyelvórára a tanulónak feltétlenül mindenújdonságot „megtanulni”. A szándékos memorizálás, abiflázás, nagyobbrészt elkerülhetô, egyébként megkellemessé tehetô. Miként az idegenben folyónyelvelsajátításban.A biflázásban leginkább az a lélekölô, hogy érdektelen, unalmastevékenység, és ráadásul csekély eredménnyel jár. Azért, mert teljes,feszült figyelmünket valami olyan dolog felé kell kényszerítenünk, amitmár ugyanabban a formájában, pont ugyanúgy, „ezerszer” láttunk, ill.hallottunk.Már az is segít, ha csupán szórt figyelmünket irányítjuk – de csak azismétlései során – a megtanulnivalóra. Erre jó pl. a magnóval folytatott „háttér-tanulás”. A másik lehetôség, hogy a figyelem feszültségét oldjuk:a sokszori ismétlést passzív megfigyelôként – akár pl. relaxálva – éljükmeg. S íme, harmadiknak a legfontosabb: legyen a tananyag érdekes,
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
Recommended
More From This User
Notes
Load more
