ARYANA HAVAH

Inuaki, a bennem él

reptilián

Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenér

l és jöv

jér

ORFEU 2000, BUKAREST, 2008

Fordította, szerkesztette: gorillabácsi

ször is szeretnék egy pár szót mondani magamról. Nem vagyok könny

személyiség, ellenkez

leg, egyike vagyok azoknak az embereknek, akik keresnek,kutatnak, kritizálnak és nem annyira a tudományos megállapításokra helyezik a logikát,mint inkább a saját megélésekre és tapasztalatokra. Nem mondhatom azt, hogy kezd

lennék a paranormális jelenségek terén, mivel még gyermekkorom óta üzeneteket kapok,de a végzettségemb

l kifolyólag el

ször a beszélget

társ hibáira figyelek és csak utána aképességeire.El kell mondanom, hogy pszichológus vagyok és nagy részben gyermekekkelfoglalkozom. Minden korosztályból és minden szociális kategóriából jönnek hozzámgyermekek. Vannak olyan gyermekeim, akiknek a szüleit tanítani kéne és olyangyermekeim, akik komoly beilleszkedési gondokkal küszködnek. Egyesek önmagukbazárkóznak (introvertáltak), mások gazdag érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak, demindannyian szellemi lények, akik arra törekednek, hogy az emberi feltételeknek elegettegyenek és megpróbálnak e bolygó frekvenciájára hangolódni, hogy beilleszkedjenek atársadalomba és tagjai legyenek annak.Mindig azt állítom, hogy szükség lenne egy

feln

ttek iskolájára

, amely kötelez

lenne egy lélek világra hozása el

tt. Fölösleges a gyermekeket állandóan ajándékokkal és javakkal elhalmozni, nekik szeretetre van szükségük, tör

désre és figyelmességre; demivel mi id

hiány miatt, vagy azért mert túlságosan stresszesek, fáradtak vagyunk,eltaszítjuk

ket magunktól, szobájukba küldjük vagy kiküldjük játszani, vagy még rosszabb:másokra bízzuk, hogy foglalkozzanak velük, szükségleteikkel és gondjaikkal, tanításukkal,majd kés

bb azt kérdezzük, hogy kihez hasonlít ez a gyermek, er

szakos vagy félénk,kit

l örökölte ezt a kegyetlenséget vagy ezt a hangnemet. A családban mindenfélehasonlóságokat keresünk – és mindig megtaláljuk a genetikai vonal leggyengébbláncszemét – azzal a szándékkal csináljuk, hogy elrejtsük magunk el

l a kudarcunkat, aszembeszegüljünk valamivel, hogy átverjük magunkat, de a lelkünk mélyén ott lapul ahibás identitása, az a bennfentes, aki soha nem kerül leleplezésre, nem mutatja meg avilág el

tt önmagát, a hibás, aki még a tudatosság szintjére se kerül sohasem.Ezzel küzdök nap, mint nap. Van, amikor gy

zök, van, amikor veszítek, vagy nemtörténik semmi, de amit biztosan elmondhatók, az a tény, hogy a terápiás beszélgetés utána szül

k és gyermekek között létrejön egy apró kapcsolódási pont, egy fényes összeköt

fonal, ami minden ölelést

l vagy jó szótól, minden elolvasott mesét

l vagy esti csóktólnövekszik és vastagszik.De térjünk vissza a mi történetünkhöz. Arra emlékszem, hogy felh

s nyári reggelvolt. Nyomós, fullasztó id

járás. Úgy döntöttem, hogy kinyitom az ablakot azzal aszándékkal, hogy az enyhe kellemetlen érzést elüti a friss leveg

illata. Nem éreztemmagam a saját b

römben, gyenge nyomást éreztem a solar-plexus (köldökcsakra – a